MARTON LEVENTE:

KONYHANYELV
Kulináris karcolatok
Béres Dávid fotóival

Modern, rohanó világunkban egyre inkább megszakad az a sok évezredes, jól bevált hagyomány, amikor még a lányok az anyjuktól, nagyanyjuktól lesték el a sütés-főzés tudományát. Ezt kihasználva telepszik ránk a gyorsétkeztető láncok világa, megfosztva az embereket a sajátosan egyéni ízektől, na és a konyhai alkotás máshoz nem hasonlítható örömétől.
Talán a fentiek, talán a korábban elképzelhetetlen, varázslatosan szép fotó és nyomdatechnika hatására, mára felélénkült, mondhatni virágkorát éli a szakácskönyvek kiadása. Aknák persze ezen az úton is vannak, de ha elkerüljük az agyonreklámozott celebek könyveit, és nem riadunk meg az ismeretlen szerzők nevétől, olyan remekműveket vehetünk kézbe, mint Marton Levente látványos, gondosan válogatott, egyéniségéről is árulkodó alkotását.
Jól ismerjük azt a háziasszonyok között gyakran elhangzó, "és te, hogy csinálod..." kérdést, ami talán a legjobban mutatja, még ha ugyanaz is a cél, egy kicsit minden étel mássá válik a szakács keze alatt. Ez a könyv is valami hasonlóról árulkodik, a nélkül, hogy feltennénk az ominózus kérdést, szerzőnk remek történetekkel, hozzáfűznivalókkal, színesíti, fűszerezi egy-egy étel receptjét, hogy könyve ne csak egy száraz adathalmaz, hanem a szép szavak muzsikája is legyen.
Még mielőtt megragadnánk a képzeletbeli fakanalat, külön is felhívom Béres Dávidra a figyelmet, aki nem egyszerűen mesés fotókkal járult hozzá a könyv sikeréhez, hanem képei valóban életre keltik, kívánatossá teszik a szerzőtárs álmait.
Marton Levente válogatása ugyanis nem akármilyen élmény, érződik, hogy ötleteivel a megvalósítható igényességet szeretné tovább adni, Európa konyháiból azokat a finomságokat elénk tárva, amikkel nem biztos, hogy egyébként valaha is találkoznánk.
Reggeli ötletekkel kezdjük a napot, francia, sőt skót szokásokat emlegetve, hogy azután az orosz zakuszkával, vagy az olasz paradicsomos rakott padlizsánnal már a delet ünnepeljük. Levesek, madárhúsok, a kakastól a francia kacsabefőttig, vagy a sertéskaraj firenzei módra, csupa egzotikusnak hangzó, de érezhetően ízlésünkhöz közel álló csemege. A sólet viszont már tipikusan a mi világunk, akárcsak nagy kedvencünk, a töltött káposzta. Cordon bleu, panírozott borjúszelet, bárány- cserépben, vagy görög muszaka, kiben mekkora az ambíció, lehet kísérletezni.
Tésztafélék, mint a bolognai spagetti, majd saláta ötletek, sütemények, és innivalók, a kávétól az üdítőkig. Sorolhatnám, de a címszavaknak itt kevés értelme lenne.
Ez a könyv az irodalom és a főzés találkozásának szépséges gyermeke, amiről szegényes lenne áradoznom, inkább magát a szerzőt idézem, hogy minden leendő olvasó már előre fantáziáljon, vajon mit tudhat a fakanállal az, aki a szavakat ilyen mesterien keveri...
" A bolognai lassú étel, vasárnapra való vagy unalmas szombatra, de sok vendég is kell, mert bolognait kis adagban főzni nem érdemes, mindenből sok kell, hogy összebarátkozzanak alaposan a fazékban töltött órák alatt, és sok-sok ízt zúdítsanak ránk. Megnyugtatásképp azt is el kell mondani, hogy a bolognai szelíd eledel, időigényes ugyan, de nem munkaigényes, a bolognai magának való típus, elvan a lábasában, nem várja el, hogy a szakács társalkodónőként mindvégig mellette legyen és szórakoztassa. A klasszikus bolognai legfontosabb ismertetőjegye a csirkemáj. Még jobb, ha pecsenyekacsamáj kerül bele, de a pórias csirkemáj sem von le semmit az értékéből. A máj a főzés órái alatt teljesen belemállik a mártásba, s a végén egy kicsit sűrűbb állagot és mély zamatot kölcsönöz neki anélkül, hogy saját íze különösebben kidomborodna a mártás összhangzatából."
Nagy élmény a könyv, mindenkinek ajánlom, akár tud főzni, akár csak a szép történeteket kedveli.

ARÉNA 2000 KIADÓ

4990 Ft. (a kiadó weblapján: 3500 Ft.), 256 oldal, 210x270 mm, keményfedelű

Becskereki László
www.utazaswebring.hu