GEOFFREY REGAN:
OROSZLÁNSZÍVŰEK
Szaladin, I.Richárd és a harmadik keresztes háború
Még a történelem iránt kevésbé érdeklődők számára is jól hangzik Oroszlánszívű Richárd neve, és ha
ehhez hozzáadjuk a keresztes háborúkat, a templomos lovagokat, akkor már kétség sem férhet hozzá,
hogy nagyon izgalmas témát dolgoz fel a könyv, amelynek központi alakja I. Richárd, vagy ahogyan
már életében is nevezték, Oroszlánszívű Richárd angol király.
1158-ban Oxfordban született a Normandiai ősöktől származó ifjú herceg,
aki, érdekes módon, élete során csak igen rövid időt töltött Angliában.
Anyja birtokain, Aquitániában (dél-nyugat Franciaország)
nevelkedett, ahol megszereti a zenét, költészetet, franciául beszél, és már 14 évesen, hivatalosan is,
Aquitánia hercege lesz.
Hatalmas termete, és adottságai révén már fiatalon a legnagyobb vitézi erényeket csillogtatja,
bajvívásban, harci vetélkedőkön legyőzhetetlen. Húsz évesen kezdődik élete végéig tartó hadvezéri
karrierje, amit - ahogy azt a könyvben is olvashatjuk - csak Achilleus (akit nem fogott az ellenség
fegyvere) legendás sikereivel mérhetünk.
Az elrettentés embere, kegyetlenül elbánik az ellene szegülőkkel, ahogy mondani szokták, jaj a
legyőzötteknek!
A könyv egy másik szálon is fut, megismerjük Szaladin életét is, aki a szentföldi muzulmánok vezére, és
aki 1187-ben a keresztesektől elfoglalja Jeruzsálemet.
Ez a hír tűzbe hozta Európa uralkodóit, és a német és francia uralkodók esküt tesznek, hogy visszafoglalják
a szent várost, és szervezni kezdik a harmadik keresztes háborút. Így tesz Richárd is, aki közben,
1189-ben, apja halála után, Anglia királya lesz.
A következő évben, közösen a franciákkal elindul seregével Jeruzsálem felé. Nevéhez, híréhez méltóan, már
Szicíliában harcokba bonyolódik, majd Cipruson is rendet tesz, két hét alatt elfoglalja a szigetet, amit
később hátországként, éléskamraként használ a keresztes háború idején.
A Szentföldre érve Oroszlánszívű Richárd lesz a keresztesek vezére, és a következő években csaták
sorozatát vívja a létszámában hatalmas, mindig fölényben lévő iszlám csapatokkal.
Óriási stratéga, sorba foglalja vissza az elesett városokat, várakat, amíg az egész tengerparti sáv a
kezére kerül.
Emberi gyengéje, hogy könnyen megsért másokat, egyre nagyobb gondot okoz neki, mert amíg a katonák csak
benne bíznak, a megbántott francia királytól az osztrák hercegig mindenki magára hagyja. 1192-ben már
ő is szeretne haza menni, mert rossz híreket kap otthonról, de nem akarja a keresztes háború sikerét
kockáztatni, ezért mégis marad.
Minden csatát megnyer, még a legreménytelenebbet is. Szerencse, bátorság, hadvezéri tudás, nem ritkán
élete kockáztatása, ravasz alkudozása, de minden helyzetben talpon marad.
Máig kérdés, hogy miután már minden várat elfoglalt, miért nem ostromolta meg Jeruzsálemet? A krónikások
szerint könnyen elfoglalhatta volna, hiszen már a nevétől is rettegtek a muszlimok. Igen ám, de tudta,
hogy hiába foglalná el, mivel haza szeretne menni, és nem csak ő, de a lovagok nagy része is, úgy sem
tudnák a várost a későbbiekben megtartani a hatalmas létszámfölényben lévő iszlám csapatokkal szemben.
Jaffánál még egy fantasztikus győzelmet arat Szaladin felett, azután békét kötnek, és hamarosan (1192-ben)
haza indul.
Amíg ő kint vitézkedett, birtokai egy részét a franciák elfoglalták, Angliában pedig öccse, János szeretné
a trónt megkaparintani. Titokban utazik hazafelé, de így is elfogják, és Bécsben, majd Németországban
raboskodik, ahonnan csak több mint egy év múlva, 1194 tavaszán, hatalmas váltságdíj fejében szabadul ki.
Angliába hetek alatt rendet tesz, és a mai Franciaország területén is megkezdi visszafoglalni korábbi
területeit.
1199-ben, balszerencsés körülmények között halt meg.
Richárd királyról - hála a korabeli muszlim és európai krónikásoknak - rengeteg történet maradt az utókorra,
és már életében legendák sokasága dicsőítette nevét.
A könyv - sokat merítve a hitelt érdemlő, korabeli adatokból - nagyszerű olvasmány.
A szerző - látszik, hogy
hadtörténész - kerülte az írói fantáziálást, egyébként az események számát elnézve, akár tíz kötetet is
írhatott volna Oroszlánszívű Richárd kalandos életéről.
Lovag volt, a legnagyobb lovag, olyan vitéz, akitől rettegtek, de akit nagy ellenfele, Szaladin is tisztelt.
Olyan, amilyenek már csak a mesekönyvekben léteznek.
Hogy milyen páratlan egyéniség volt nagy ellenfele, Szaladin, a könyv azt is elmeséli. Róla itt talán annyi
is elég, hogy a háború, azaz a békekötés után minden keresztes vitéznek, zarándoknak megengedte,
hogy meglátogassák Jeruzsálem szent helyeit.
Csak Oroszlánszívű Richárd nem élt a lehetőséggel...
Nagyon jó könyv, sajnálhatja, aki nem olvassa el.
352 oldal, 2800 Ft, 130x210 mm, keményfedelű.
JOHN L. BROCKINGTON:
A SZENT FONÁL
A hinduizmus folytonossága és változatossága
Az utóbbi években egyre több, a nagy világvallásokkal foglalkozó, azokat felszínesen,
elsősorban képi anyaggal bemutató könyv jelent meg magyarul is.
Ezek lapozgatása, olvasgatása sokakban felkelti az érdeklődést egy-egy, nálunk kevésbé ismert vallás iránt,
és ezért is számít igen jelentős eseménynek a hinduizmust részletesen ismertető, nemzetközileg is
elismert alapműnek számító, A szent fonál című kötet megjelenése.
A világszerte elismert szerzőről annyit el kell mondani, hogy vallástörténettel foglalkozik, mondhatni
egész életét a hinduizmus és a hozzá kapcsolódó témakörök kutatása tölti ki.
Megnyugtatásul közölhetem, hogy olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy John L. Brockington hatalmas
tudása rendkívül jó mesemondó képességgel társul, így írása nem száraz adathalmaz, hanem kimondottan
érthető, élményt adó olvasmány.
Mint általában az ilyen óriási témakört feldolgozó könyvekről, erről sem lenne egyszerű rövid összefoglalót
írni, ezért a kötetből kiválasztottam azt a részt, ami éppen a könyv címére ad magyarázatot, hogy mi
is az a szent fonál?
"A szent fonál adományozásának szertartása eredetileg a három felső osztály ( bráman, ksatrija és vaisja )
minden férfitagjának kijárt, és jelezte bebocsátásukat a felnőttek társadalmába. A fiú a tanító tanítványa
lett, aki a Gájatri magtanítását is magába foglaló szertartás során a szent fonalat (három ágból áll,
amelyek mindegyikét kilenc szálból sodorták) a bal vállára helyezte úgy, hogy a jobb karja alatt
lógjon."
Na, és - kérdezhetnék - az mire jó?
"A tisztaság és a szennyezettség kérdése szorosan összefügg a kasztrendszerrel. ... A bráhmanoknak, az
egyetlen csoportnak, ahonnan a papok és a szertartások specialistái származhatnak, a legmerevebben kell
magukat védelmezniük a szennyezéssel szemben...
Manapság igen sok részletes megszorítás létezik azzal kapcsolatban, hogy milyen típusú ételt lehet másoktól
elfogadni, de az általános szabály az, hogy főtt ételt csak azonos vagy magasabb kasztbélitől szabad
elfogadni. Ennek eredményeként egyes bráhmanokból szakácsok lettek, mivel tőlük bárki elfogadhat ételt...
Így azután, különösen Dél-Indiában, számos olyan teázóstanddal vagy pályaudvari büfével találkozhat az
ember, amelyet bráhmanok üzemeltetnek, derékig meztelenül, hogy - a mintegy az árujuk tisztaságának a
garanciáját jelentő - szent fonaluk látható legyen."
A fenti idézet jól érzékelteti, hogy mi a szent fonál jelentősége, és arra is remek példa, hogy a mai
világban milyen érdekes módon találkozhatunk vele, mármint, ha olyan szerencsés valaki, hogy Indiában
figyelheti meg a hinduizmus külső jegyeit.
Akár a vallások, akár konkrétan India iránt érdeklődő az olvasó, ez a könyv több lesz számára, mint
egyszerű olvasmány. Sokszor elő lehet venni, amolyan hindu bibliaként forgatva, időről-időre elmerülni
egy még ma is meseszerű világban.
424 oldal, 2800 Ft, 130x190 mm, keményfedelű.
JOHN MAN:
A TERRAKOTTA HADSEREG
Az angol szerző nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen az elmúlt két évben jelent meg
a Dzsingisz kán és az Attila, a barbár király című, történelmi tényeket feldolgozó kötete.
Tudni kell róla, hogy miután elméletileg felkészül, és tanulmányozza a témában már korábban megjelent
írásokat, nekivág az ismeretlennek, és mint egy oknyomozó, végigjárja azokat a helyszíneket, amelyek
a téma kapcsán érdekesek lehetnek.
Utazásai protokollmentesek, szeret a környéken élő, legendákat ismerő helyi emberekkel diskurálni, és nem
riad vissza a bokáig érő sárban gyaloglástól sem, ha fény derülhet valami számára újat jelentő dologra.
Előző kötetei után nem volt nagy meglepetés, hogy ismét az ázsiai térségből választott új, széles körben
ismert, népszerű témát, ráadásul igen jó érzékkel, hiszen az agyaghadsereg egy olyan régi kultúra ránk
maradt emléke, ami annál sokkal összetettebb, bonyolultabb történet, mint amit eddig - információ
hiányában - elképzeltünk róla.
A könyve olyan friss, hogy 2007 tavaszán még a helyszínem, Kínában, Xian környékén utazgatott, felkereste
Lintongot, ahol alig harminc éve, hogy egy paraszt, a földjét művelve, cserépszobor darabokat talált.
Nagy figyelmet nem szenteltek neki, de miután újabb leletek kerültek a felszínre, megjelentek a régészek
is, és elkezdődött az a feltáró munka, aminek se vége, se hossza.
Ahogy teltek az évek, egyre nagyobb területekre terjedt ki a vizsgálódás, és kétségtelen, mára már sok
minden körvonalazódott, mégsem tudja megmondani senki, hogy igazán mit is rejthet még a föld mélye.
Annyi azonban biztos, és ezt a témát a szerző részletesen, történelmi hűséggel be is mutatja, hogy
i.e 230 körül, azaz több mint 2200 éve, az akkoriban még hét királyságból álló Kínát egy erőteljes,
nagyravágyó uralkodó egyesítette, és létrehozta az első kínai császárságot.
Ő maga, mint az Első császár vonult be a történelembe, és szerencsénkre nem sokkal halála után egy korabeli
szerző le is jegyezte mind azokat az eseményeket, amelyek hosszú uralkodása alatt figyelmet érdemeltek.
Ebből az írásból derült ki, hogy ő volt az, aki hatalmas síremléket építetett magának, hozzá egy óriási méretű
palotát, amiben - úgy tervezte -, a túlvilági élethez szükséges minden lehetséges dolgot összehordanak,
hogy semmiben se szenvedjen majd hiányt.
A kötetben hatalmas számolgatások folynak, amiből kiderül, hogy tízezrek robotoltak az építkezéseken,
aminek a méreteit még pontosan ma sem tudni, de kétségtelen, hogy a megmozgatott föld mennyisége csak az
egyiptomi piramisok tömegéhez mérhető.
Hogy hol tart ma a feltárás, mi került eddig felszínre, és milyen tervek vannak a közeljövőre? Erről szól a
könyv, és a szerző személyes élményeiről, amit a már működő múzeum kiállítási termeiben, a
restaurátorok - közönség elől elzárt - laboratóriumaiban, a helyszínen utazgatva, beszélgetve tapasztalt.
Az Első császár és kora szinte regény a regényben. Rendkívül érdekes a részletes korabeli feljegyzések alapján
elképzelni, hogy milyen is lehetett akkoriban egy császár, aki maga volt az élet és halál ura. Ha igaz,
élve temettetett el neki nem tetsző tudósokat, dicsőségét hirdető oszlopokat emeltetett szerte az
országban, és ha majd feltárják a sírját, és beteljesednek, a korabeli írásokra alapozott várakozások,
miszerint tízezer számra kerülhetnek elő értékes, pompásan kivitelezett használati tárgyak, neve
és a sírdombon épülő hatalmas múzeum valóban a világ nyolcadik csodája lehet.
A kötet 32 oldal színes mellékletet tartalmaz, csodálatos felvételeket az agyagkatonákról, a már kiásott
hintókról, lovakról, fegyverekről, madarakról, pompás részleteket bemutatva a restaurátor műhelyben látható,
kézzel fogható darabokról, amelyeken még a hajdani mesterek névjegye is látható.
Olvasva a könyvet, csak ámul az ember, hogy mire voltak képesek 2200 évvel ezelőtt Kínában, milyen fejlett
volt a kézműves ipar, milyen jól ismerték a fémek öntését, milyen fegyvereket, számszeríjakat készítettek,
és milyen szervezett társadalomnak kellett lenni ahhoz, hogy ilyen monumentális munkán több tízezer embert,
közöttük számtalan kényszermunkást pontosan koordinálva foglalkoztassanak.
Nagyon érdekes a könyv, rengeteg újdonságot, eddig nem hallott információt tudhat meg az olvasó az ősi Kínáról,
a terrakotta hadseregről, és megismerheti a fáradhatatlanul kíváncsiskodó szerzőt, aki reméljük azóta már
újabb kalandokon töri a fejét.
296 oldal, 3200 Ft, 130x210 mm, keményfedelű.
PATRICK DE CAROLIS:
A PROVENCE-I KISASSZONYOK
Irodalmi igényességgel megírt, de valódi történelmi szereplőket, helyszíneket felvonultató regény
a legendás keresztes háborúk korának számító 13. századból, amikor az élet még csak annyiban
hasonlított napjaink világához, hogy a boldogság már akkor is mindig tovaröppenő vágyálom volt,
legyen szó szegény ördögről vagy magáról a királyról.
A terjedelmes, olvasmányosan megírt regény tartalmát nehéz lenne elmesélni a rengeteg szereplő és a
változó helyszínek miatt, ezért csak a kötet hangulatát próbálom idézni.
Provence, ahonnan a regényben szereplő négy testvér, a négy csodaszép grófnő származik, ma is jól ismert,
Franciaország legszebb déli területe. A lányok családi háttere, neveltetésük, a beléjük táplált szülőföld és
egymás iránti szeretet végig vezérmotívuma a történetnek.
Kicsit meseszerű, de igaz, hogy mint a négy lány híres, nagyhatalmú uralkodó felesége lett, mégpedig olyan,
koruk hatalmasságának számító férfiaké, mint IX. Lajos francia, III. Henrik angol király, vagy az idők
folyamán szintén koronás fővé váló angol király öccse. A legfiatalabb lány, Beatrix, Anjou Károly
felesége lesz, akiről tudjuk, hogy szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez, mivel utódai közül kerültek ki a magyar Anjou-ház képviselői.
Történetünk révén Európa legnagyobb, legerősebb országainak királyi udvaraiban forgunk, megismerjük az
említett uralkodókat, a kor politikai, hatalmi viszonyait, és hála a remek jellemrajzoknak, a szereplők
egyéniségét, erényét és gyengeségét is.
Jól látszik, hogy minden az érdekek körül forog, amelyek közül a hatalom és a birtoklási vágy az első. Ennek
és a kor szokásának tudható be, hogy a négy lány nem választhatott, hanem a család szempontjainak
legjobban megfelelő férjet - kapott. Minden esetre, mai szemmel nézve, nagyon is érdekes, és talán
tanulságos is, hogy ez a mára már túlhaladott párválasztás milyen lélektani hatással volt a
szereplőkre, és mennyire szerencse dolga volt, hogy kinek hoz boldogságot, kinek magányt a sokak
által irigyelt házasság, - párjuk küllemétől, rangjától függetlenül.
A közel ötven év cselekményéből kirajzolódik a korabeli Európa, láthatjuk a szemben álló feleket, és a pápai
hatalom erkölcsi és történelmi eseményeket formáló erejét. Utóbbi kapcsán a jelentős terjedelemben
tárgyalt keresztes háborúkra gondolok, ami különösen érdekes történet, szinte regény a regényben.
Végig követhetjük IX. Lajos szent földre vezetett hadjáratát, ahová a feleségét is vitte, és
ahol - előre nem látott - hosszú éveket töltöttek, gyakorlatilag reménytelen, de hatalmas
emberi és anyagi áldozatot kívánó küzdelemben.
Ez a küldetés - ma már elképzelhetetlen - változást, vallás felé fordulást eredményez a király életében,
aminek következtében, hazatérése után, egyre inkább a hit, a lelki élet tölti be napjait, és puritán,
fényűzést kerülő emberré válik, aki nem ritkán - szó szerint - a szegények tányérjából eszik.
Ezek a történelmi tényeken alapuló, remekül megfogalmazott regényrészletek nem csak átfogó képet
adnak a korról, nem csak négy lány, négy asszony más - más sorsát mesélik el, de nagyszerű érzékkel,
észrevétlenül vezetik rá az olvasót az események továbbgondolására, saját, lappangó véleményének megfogalmazására.
Élvezetes, szórakoztató, hangulatos olvasmány.
520 oldal, 3500 Ft, 140x200 mm, keményfedelű.
KEITH LAIDLER:
MADAGASZKÁR KIRÁLYNŐJE
Él bennünk egy tévhit, miszerint Benyovszky története révén jól ismerjük Madagaszkárt, de ez a remek könyv
a legjobb cáfolat hamis illúziónkra.
Madagaszkár szigete Afrika dél-keleti partja közelében, Európától igen messze fekszik. Az éghajlat, és ennél
fogva a természet paradicsomi környezetet varázsolt a világnak ezen az eldugott pontján.
Földünk negyedik legnagyobb szigetén akár örök békében is élhettek volna az emberek, de mint tudjuk
génjeinkbe mást programozott a teremtő, így ebben a környezetben is elkezdődött a rivalizálás a sziget
teljes birtoklásáért.
Az 1800-as évek elején járunk, amikor a legerősebb törzs megpróbálja kiterjeszteni hatalmát, és ezzel egy időben
a sziget közelében - már évszázadok óta - elhajózó két nagy gyarmatosító nemzet is egyre növekvő érdeklődést
mutat a támaszpontnak ideális terület bekebelezésére.
Madagaszkár uralkodója természetesen nyitott a számára hasznosnak látszó üzleti kapcsolatokra, ám a kereskedők mellett
hamarosan a hittérítők is megjelentek a szigeten, megbolygatva a törzs korábbi, ősi hitvilágát. Ennél tovább
azonban nem jutottakak sem az angolok, sem a franciák, mert a madagaszkári király ügyesen politizált a két európai
hatalom között, ráadásul a kereskedelemből, különösen a virágzó rabszolga kereskedelemből befolyó busás
haszonból egyre jobban fel is fegyverezte hadseregét.
Látszólag jól mentek a dolgok - annak ellenére, hogy az uralkodónak a fő feleségétől még nem született gyermeke -
egészen addig, amig a király egyszer csak hirtelen, fiatalon meg nem halt. Ekkor az özvegy, aki addig teljesen
a háttérben élt, magához ragadta a hatalmat.
Gyakorlatilag a saját életét próbálta menteni,
mert jól tudta, hogy aki hatalomra kerül, az a helyi, jól bevált szokások szerint, hamarosan mindenkit eltesz
majd láb alól, aki csak egy picit is ellenlábasa lehetne a jövőben.
Így került a trónra könyvünk főszereplője, aki nő létére, ebben a férfi centrikus világban 33 évig uralkodott a
szigeten. Mivel már az 1800 évek közepén járunk, természetesen rengeteg hiteles információ maradt fenn, úgy
Madagaszkár hétköznapjairól, mint a királynő intézkedéseiről, amelyekből világosan kirajzolódik egy nagyon
okos, de rendkívül kegyetlen, az emberi életet többnyire semmibe vevő uralkodó képe.
Első intézkedései
között azonnal visszaállítja a régi vallást, és kegyetlenül üldözi a keresztényeket, mérlegelés nélkül
kivégeztet mindenkit, akire gyanakszik. Ugyanakkor jól szervezett, erős seregével távol tartja
a szigettől a gyarmatosító hatalmakat is, amivel hosszú időre megszilárdította hatalmát.
Szerencséje is van, mert Madagaszkárra vetődik egy francia fiatalember, aki a fémöntés mestere, és a helyi
nyersanyagokból megteremti a szigeten a fegyvergyártást, sőt az ágyúöntést is. A legenda szerint kettőjük
közreműködése túl is ment a technikai vívmányok honosításán, és - ha igaz - közös fiúgyermekük született,
akinek a nevelését a királynő a francia fiatalemberre bízta.
Hosszú a történet, de nagyon érdekes, hogy hogyan és mikor jött el az a pillanat, amikor a közben már felnőtt fiú és francia
"nevelője" úgy érezte, hogy meg kellene szabadulniuk az egyre veszélyesebb, kiszámíthatatlan királynőtől.
Ennek az időszaknak akadt egy különös szemtanúja, az osztrák Ida Pfeiffer személyében, aki, mit sem törődve
a veszélyekkel, már azokban a korai időkben egyedül utazgatott a világban, és a sors különös rendezésének
köszönhetően éppen a titkos szervezkedések idején tévedt Madagaszkárra. Mivel korábbi, világkörüli útjairól
is könyveket írt, így az itt átélt élményeit is papírra vetette, ami a könyvünkben leírtaknak valódi hitelt ad.
Nem fosztom meg a leendő olvasókat a cselekmény további alakulásának izgalmától, de a kötetben leírtak végig
nagyon érdekesek, tele földrajzi és történelmi ismeretekkel, kalandos életutakkal.
Ismerjék meg ennek a tőlünk távoli, egzotikus országnak legendás uralkodóját, és azt a nem is oly régi kort,
amikor nálunk már vonattal jártak, arra felé meg, azokból, akiknek nem volt szerencséjük, könnyen rabszolgát
csináltak.
288 oldal, 2900 Ft, 135x210 mm, keményfedelű.
MICHAEL BAIGENT - RICHARD LEIGH:
AZ INKVIZÍCIÓ
Nem sok vidámság jut az ember eszébe, ha az inkvizícióra, erre a mindenki által ismert, középkori fogalomra
gondol. Tudjuk, hogy rémes időszak lehetett, amikor embereket, pusztán nézeteikért, máglyákon égettek meg,
sőt a boszorkányüldözés is beugrik, de nem is gondolnánk, hogy milyen burjánzó, egész Európára kiterjedő,
közel nyolcszáz éves eseménysorozatról van szó.
Évszázadokon át békésen csordogált a kereszténység, a pápaság történelme, míg nem a katolikus egyház a XII.
század végén keresztes háborúkat hirdetett a Szentföldre, Jeruzsálem visszafoglalására. Az egymást követő
hadjáratok katonai sikerei olyan hatalmat, ráadásul fegyveres szervezettséget adtak az egyház kezébe, hogy
az 1200-as évek kezdetétől, amikor már egyre gyakrabban kezdtek felbukkanni az egyház ősi elveitől eltérő
nézeteket valló, de alapjaiban azért keresztény társaságok, hogy mi sem látszott egyszerűbbnek - ha már
a szép szó nem segített - mint fizikai kényszerrel visszatéríteni a megtévedteket a pápaság által
egyedüliként helyesnek vélt útra.
Az első komoly, sok embert érintő esemény dél-Franciaországban, az úgynevezett katharok üldözése, bebörtönzése,
kínzása, kivégzése volt. A sok, gyakran ártatlan áldozattal járó tisztogatás azonban nem hozott végső, teljes
megoldást, mert ahogyan az ilyen esetekben lenni szokott, ha levágják a sárkány fejét, másik nő helyébe.
Újabb és újabb kihívásokkal kellett az egyháznak szembenéznie, és a belső ellenzékkel való leszámolás szép
lassan hivatalos formát öltött, létrejött az inkvizíció hivatalos intézménye, élén az inkvizítorokkal.
Gyakorlatilag teljhatalmú vezetőkről volt szó, akik besúgó hálózatot tartottak fenn, és hamis vádakkal bárkit,
bármikor lecsukattak, megkínoztak, és ha nem tért vissza a katolikus hitre, máglyán megégettek és minden
vagyonától megfosztották.
Ez utóbbi lehetőség természetesen nagyban motiválta az inkvizítorokat, hiszen mondvacsinált ürügyekkel, hamis
vádakkal bárki áldozatukká válhatott, és ilyen formán hatalmas vagyonokra tehettek, és tettek is szert.
Ennek a kapzsi vágynak esett áldozatul többek között a máig sokat emlegetett Templomos Lovagok rendje is, akik
a keresztes háborúk során rendkívül meggazdagodtak, hatalmas birtokokra tettek szert, és erős, szinte egész
Európát behálózó egységes szervezetté váltak. A francia pápaság idején, kimondottan a Lovagrend vagyonának
megszerzése érdekében, egy előre, titokban kijelölt éjszakán összefogdosták, letartóztatták őket, és
gyakorlatilag megszűnt, hivatalosan eltűnt a világ szeme elől a Templomos Lovagrend.
(A köréjük fonódó, máig élő, titokzatos legendákat az táplálja, hogy közülük sokan megneszelték a bajt,
és még időben elmenekültek, nyom nélkül - örökre - eltűntek a hivatalos szervek elől.)
Egy másik, ugyancsak kiemelkedően sötét időszaka volt az inkvizíciónak a spanyol királyság létrejötte, amikor - a
hazájában egyébként máig igen nagyra tartott - Izabella királyné nem csak egységesítette a mórok alól
felszabadítva az országot, de egyúttal kegyetlenül leszámolt a hitetlenekkel, a katolikus vallással szemben
állókkal is.
Következtek a jezsuiták, majd - könyvünkben - megérkezünk az 1500-as évekhez. Ekkor már újabb gondokkal kellett
szembenézni az egyháznak, ugyanis a könyvnyomtatás terjedésével, dacára a betiltott, indexre tett könyvek
listájának, egyre szélesebb rétegekhez jutottak el olyan - az egyház szerint eretnek - eszmék, gondolatok,
amelyek gyakran megkérdőjelezik az akkori egyházi magatartás helyességét. A könyveknek köszönhetően a
reformáció gondolatai villámgyorsan terjednek, és ezt a római egyház, és az inkvizítorok nem nézhették ölbe
tett kézzel.
Üldözések, máglya, kitagadás volt a válasz. De semmi sem segített. Sőt, később, az 1700-as években megjelentek
a titokzatos szabadkőművesek, akik titkos társaságaikkal szintén egyre jobban felhívták magukra a figyelmet,
és gyorsan a pápai egyház célpontjává váltak.
Már a fenti mondatokból is jól érzékelhető, hogy milyen harc folyt a hatalomért. Ennek tetőzéseként hatalmas
fordulat következett be, amikor 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság, aminek hatására a pápai egyház
visszaszorult a mai Vatikán területére, és ez gyakorlatilag a pápaságnak a világi hatalomtól való teljes
megfosztását jelentette.
Ekkorra már a tudomány fejlődése is jelentősen felgyorsult, és a közismertté vált eredmények, kiegészülve a közben
szárnyát bontogató régészeti kutatásokkal, ásatások eredményeivel új kihívást jelentettek a dogmáihoz mereven
ragaszkodó egyháznak. Megindultak a máig tartó, vég nélküli elvi viták.
A szerzők itt már napjaink eseményeivel foglalkoznak, érdekes módon a korábbi, tárgyilagosnak tűnő fogalmazásaik
után érezhetően egyház ellenes hangulatot sugallva. Például hosszan foglalkoznak, kritikus hangnemben, az akkor még
a Hittani Kongregáció prefektusaként ismert, azóta már XVI. Benedek néven pápának választott, Retzinger bíboros
tevékenységével, merev, konzervatív, az egyház hagyományait szigorúan őrző nézeteivel is.
Ennek következtében az ismeretterjesztést egy kicsit a szenzációhajhászás, az "egyházat az alapjaiban rengetem meg"
szemlélet váltja fel.
Fenti véleményemtől függetlenül a könyv nagyon sok értékes információt, máshol nehezen összeszedhető ismeretanyagot
tár elénk, történelmi látókörünket jelentősen szélesítve, akár hívő, akár ateista legyen is az olvasó.
Érdemes a könyvet alaposan böngészgetni.
368 oldal, 2900 Ft, 130x210 mm, keményfedelű.
VIKRAM SETH:
KÉT ÉLET
Ami első pillanatban felkeltette érdeklődésemet a kötet iránt, az a szerző indiai származása volt.
Írjon bármiről is egy ilyen ember, mégiscsak egy másik szemüvegen át, egy másik földrészről látja a világot,
és akkor számunkra az már csak érdekes lehet.
Az ötvenes éveiben járó szerző önmagában is regénybe illő életet él, hiszen azon ritka szerencsések közé
született Indiában, akik családjuk kiemelkedő anyagi jólétének köszönhetően, ki tudtak emelkedni, tanulhattak,
világot láttak, és éltek is az élet felkínált lehetőségeivel.
Vikram Seth szüleivel már gyermekkorában éveket töltött Angliában, majd egy hosszú, Indiában töltött időszak
után, már fiatalemberként tanulmányait is Londonban folytatta. Természetesen, az indiai hagyományoknak,
elvárásoknak megfelelően, szülei jókora aggodalommal engedték útjára fiukat a modern, csábításokkal teli
európai nagyvárosba. Ez lehetett az oka, hogy nem a véletlenre, hanem egy Londonban élő nagybácsira és
annak feleségére bízták fiukat, jól sejtve, hogy a biztonságos háttér mellett, ez a pótszülői jelenlét
az indiai haza, a távoli család gondolatát is mindig ébren tartja.
Szorgalmas tanuló lévén, gond nélkül vette az akadályokat, és ahogy az a nyugati világban nem ritka, szinte fél
életén át tanult, előbb Angliában, majd Amerikában, aminek megkoronázásaként két évet Kínában - kutatással - is tölthetett.
Ezt csak azért részleteztem, hogy érzékeltessem, itt egy világot látott, többféle kultúrában, vallási közegben
is élt ember írását olvashatjuk, akinek megállapításai - úgy tűnik - minden érdektől, befolyástól mentesek.
Tanulmányai után írni kezdett, és témaként önként adódott a londoni évek alatt megszeretett, időközben
megöregedett, megözvegyült dédnagybácsi regényes élete. Meséltette a régi időkről, így aztán szinte az egész
huszadik század történelme megelevenedik előttünk, mégpedig két szálon is. Egy részt az indiai vonal, a
nagybácsi Németországba, majd Angliába kerülése, tanulmányai, háborús élményei, sérülése, majd az a
szakmai elhívatottság, elszánt akaraterő, ami az elveszített jobb kéz után bal kézzel is sikeres
fogorvossá tette. Egzisztenciát, nyugodt életet teremtett, feleséget talált, akivel mindenben
számíthattak egymásra.
A régi szálak felgöngyölítésekor, a közben már elhunyt nagynéni "levelesládája" is előkerült, benne az évtizedek
óta elfelejtett levelek sokaságával, amelyeket olvasgatva egy másik emberi sors is megvilágosodik az olvasó
előtt.
Lányként Németországban élt, amíg a háború előtt, zsidó származása miatt el nem menekült Angliába. Mondhatnánk,
hogy szokványos történet, de nem lenne igaz, mert a régi barátoknak írt és azoktól kapott levelek nem a
nagypolitika rémségeit vetítik elénk, hanem a háború utáni évek hétköznapjait, az életben maradt németek
szegénységét, az angolok jótékony csomagjait, és persze az elveszett rokonok, barátok utáni érdeklődést,
a soha meg nem szűnő, éltető reményt. Filmekben, könyvekben sehol nem említett apró részletek, olyan kis,
jelentéktelennek látszó dolgok, amikből végül a kerek valóság tárul elénk.
Időnként maga a szerző is meg-megszólal, elmondja - mai ésszel - gondolatait, érzéseit a világ dolgairól,
legyen az régi, mára már történelmi tény, vagy akár napjaink politikai eseménye. Saját véleménye, amit nem akar
az olvasóra kényszeríteni, de érdemes kicsit elmerengeni rajta, már csak azért is, mert valóban őszintén,
és főleg kívülállóként beszél még az olyan kényes dolgokról is, mint amilyen például, már évtizedek óta,
a megoldhatatlannak látszó palesztin - zsidó kérdés.
Bölcs, emberi gondolatokkal teli, túlzásoktól mentes könyv, amit az irodalom és a történelem iránt érdeklődő
olvasóknak ajánlok. Azoknak, akik szeretnek a dolgok mögé is látni, és bár itt születtek, a tisztánlátás
kedvéért időnként szívesen bújnak egy távoli világ tanult emberének a bőrébe.
536 oldal, 3500 Ft, 140x200 mm, keményfedelű.
ELSE ROESDAHL:
A VIKINGEK
Norvégiában járva, nehéz az ott élő, csöndes lakókra úgy nézni, mint a harcias vikingek utódaira.
Szelíd külsejük mögött azonban nagyon is mély érzelmi kötődésük lehet hősi múltjukhoz, amit
legőszintébben az áruházak bejáratánál elhelyezett, viking harcost ábrázoló, torzonborz, erősen
humoros figurák mutatnak.
Ezzel a kis kitérővel csak érzékeltetni próbáltam, hogy arrafelé a vikingek fogalma nem csak ünnepi alkalmak,
vagy történelmi visszaemlékezések köszöntőinek témája, hanem a mindennapi életükben tudatosan ébren
tartott, nemzeti öntudatuk alapja.
De kik is voltak azok az ijesztő küllemű, vad harcosok, akik Skandináviából kiindulva, évszázadokon át
rettegésben tartották Európa tengerparti népeit, és akikről félelmetes múltjuk ellenére alig tudunk valamit?
790-től a XI. század végéig, körülbelül 300 évig tartott az a korszak, amikor a mai Skandinávia területén élő,
vikingekként emlegetett nép harcosai, gyors hajóikkal végigrabolták, pusztították a kontinens partvidékét,
aranyat, ezüstöt, rabszolgákat zsákmányolva. Indíttatásukról csak találgatni lehet, mert semmiféle írásos
anyag nem maradt az utókorra ezekből az időkből, amit ők maguk írtak volna. Talán a zord éghajlat,
a terméketlen, nehezen megművelhető földek szűkössége okozta, hogy eleinte kisebb csoportokban, majd
egyre szervezettebben vágtak neki, a vad tengereken már eleve veszélyes kalandjaiknak.
Ekkoriban még nem alakultak ki a mai skandináv királyságok, nem voltak központosított hatalmak, talán ez is
magyarázza, hogy amíg egyik csoport a javak megszerzése után hazatért, addig a másik, ha az otthoninál
kedvezőbb lehetőséget talált, megpróbált végleg letelepedni, új életet kezdeni.
Mint már említettem, a vikingek nem írtak kódexeket, leveleket, így múltjukból ma még számtalan dolog homályba
vész, annak ellenére, hogy a meghódított, feldúlt vidékek írástudói a későbbiekben igyekeztek rögzíteni a
megtörtént eseményeket. Ezek a beszámolók azonban feltehetően részrehajlóak, eltúlozzák a támadók létszámát,
és a valóságnál ijesztőbbre festik küllemüket, viselkedésüket.
A tisztánlátásban a régészeti feltárások segítenek a ma emberének. Ez még akkor is igaz, ha kőből épült várak,
pompás paloták nem maradtak utánuk, csak fegyverek, fém díszek, pénz érmék, a tengerben, mocsárban
konzerválódott hajótestek, és Skandinávia szerte azok a jókora rúnakövek, amelyeket a nagy események
emlékére állítottak, és amelyeket a rávésett versek, pár soros történetek mellett látványos, csak a
vikingekre jellemző faragások díszítettek.
Az tény, hogy a feltárt sírokban talált csontokból ítélve, a vikingek már ezer évvel ezelőtt szálfatermetűek
voltak, és nem csak eljutottak, de meg is telepedtek a több ezer kilométerre lévő Izlandon, Grönlandon, és
Anglia mellett Skóciában és Írországban is.
Új környezetükhöz igen alkalmazkodóak is lehettek, mert ahol letelepedtek, rövid idő alatt keresztényekké váltak,
és pl. Normandiában még a nyelvüket is igen gyorsan franciára váltották. Itt egyébként úgy megerősödtek,
hogy hamarosan a viking leszármazott Hódító Vilmos vezetésével Angliát, és az angol trónt is elfoglalták.
Múltjukban ezernyi még a fehér folt, de elolvasva a tényként elfogadott megállapításokat,
mégis csak átfogó képet kapunk a hajdani Európa formálódásában jelentős szerepet játszó északi népről.
Számunkra, a rengeteg ismeret mellett, a könyv hozadéka lehet, hogy jobban megértjük majd a fejükön két szarvval
díszített sisakban, őseiket külsőségekben is vállaló skandináv szurkolókat, és ha turistaként, pl. a
szicíliai Palermo katedrálisában, vagy a hozzá közeli Monreal kolostorában járunk, tudni fogjuk, hogy a
normann építőkben egy kicsit a vikingeket is tisztelhetjük.
A kötet képes mellékletében megcsodálhatjuk kézművességük ránk maradt remekeit, a jellegzetes viking motívumokkal
díszített ékszereket, a rúnaköveiket, sírköveiket, sőt a híres vitorlás hajókat is.
Igazi ismeretterjesztő, összefoglaló munka.
400 oldal, 16 oldal színes melléklettel, 135x210mm, 3500 Ft., keményfedelű.
NICK HAZLEWOOD:
TÖRVÉNYES KALÓZOK
A királynő rabszolga-kereskedője
Sokszor emlegetik, hogy korunkban, az elmúlt száz évben felpörögtek az események, gyors változásokon
megy át a világ. Elolvasva a Törvényes kalózok című könyvet, azt kell mondanom, nem volt ez másként
korábban sem. A könyv cselekménye ugyanis alig hetven évvel később játszódik Kolombusz Amerikát
felfedező utazásánál. Meglepő módon ez a néhány évtized elég volt ahhoz, hogy Közép-Amerika
térségében számtalan spanyol kolónia jöjjön létre és a felmerült igények kielégítésére egyre
nagyobb hajóforgalom kezdett kialakulni a kontinensek között.
A kor sajátossága volt, hogy az akkor ismert hajózható útvonalakat a spanyolok és a portugálok uralták.
Pápai jóváhagyással Amerika a spanyoloké, Afrika nyugati partjai a portugálok ellenőrzése alá került.
Anglia háttérbe szorult, mivel nem tartozott az első gyarmatosítók, sőt az első felfedező nemzetek közé
sem, ráadásul nehezítette a helyzetét a protestáns egyház uralma, és - ebből is adódóan - I.Erzsébet
királynénak a katolikus Stuart Máriával való szembekerülése is.
Ügyeskedő emberek azonban mindenütt akadnak, és látni fogjuk, hogy könyvünk főszereplője, az angol John
Hawkyns is egy gyorsan meggazdagodó, hatalmas vagyonnal, hajózási múlttal rendelkező család, búsás
haszonért mindenre vállalkozó tagja, aki hamar felismerte a földrészek közötti üzletelésben rejlő
lehetőségeket.
Egyéniségéből adódóan nem sokat izgatta magát olyan apróságokon, hogy angol hajósként mihez is van joga,
bár tudatában volt annak, hogy hivatalosan feltehetően semmit sem adhat el majd Amerikában.
Ő azonban a Kanári-szigeteken lévő spanyol kapcsolataira, az ott kapott információkra, felfogadott,
helyismerettel rendelkező kormányosára alapozta az első, 1562-ben indult expedíciójának sikerét.
Nem részletezve élményeit, a lényeg az, hogy három utazást tett a térségbe, de annak ellenére, hogy árukkal
megrakodva indult, első útja rendre Afrika partjai felé vezetett, ahol a bennszülött, fekete emberekre
vadászott, hogy aztán az összefogdosott szerencsétleneket megbilincselve Amerikába vigye,
és ott hatalmas pénzért a telepeseknek eladja.
Az első sikeres üzleti utazás után a kor neves, rangos emberei mellett maga az angol királynő is részt
vett az utak finanszírozásában, csendes társként, a várható hatalmas haszonban reménykedve.
Hawkyns kalandjait hajónaplók, korabeli jelentések, spanyol, portugál levelezések, és később számtalan
bírósági vallomás mellett az általa írt beszámolókból is viszonylag hitelesen, és részletesen nyomon
követhetjük a könyv segítségével.
Láthatjuk, hogy még arra sem pazarolta idejét, hogy rabszolgákat fogjanak Afrikában, inkább a portugálok
által már megszerzett, kisebb hajókon szállított "készletekre" csapott le, igazi kalózként elrabolva őket,
nem ritkán a hajóval együtt.
Nem csoda, hogy harmadik útja idejére félelmetes híre már megelőzte, és mindenütt fenntartással fogadták.
Pechjére tíz hajóból álló flottája éppen egy kis sziget kikötőjében horgonyzott, amikor egy jelentős
spanyol flotta is odaérkezett. A kezdeti patthelyzet eldurvulása után rommá lőtték egymás flottáját,
Hawkyns azonban egy hajóval elmenekült, fedélzetén több mint kétszáz, összezsúfolt matrózával.
Élelmiszer és víz híján voltak, így megoldásként, több mint száz emberét elegánsan kitett egy közeli,
teljesen ismeretlen parton, kiszolgáltatva őket a spanyoloknak és a helyi indiánoknak. Ő, igaz teljesen
lerongyolódva, emberei nagy részét elveszítve, de megúszta a kalandot, visszajutott Angliába.
Mi lett a kitett embereivel? Hogyan fogadták Angliában a tíz hajóval indult, néhány emberrel hazatért Hawkynst?
Tengerre szállt-e még, és hogyan fejezte be életét?
A könyv - élvezetes olvasmányként - választ ad mindenre.
A cselekményen túl átfogó képet kapunk a kor katolikus - protestáns szembenállására, az amerikai
rabszolgaság kialakulására, a fehér emberek vélt magasabbrendűségére, az akkori hajózás óriási
kockázataira, de legfőképpen arra, hogy a pénz utáni vágy mire készteti az embereket.
Igazi kalandregény, valós, megtörtént eseményeket feldolgozva.
472 oldal + 16 oldal képmelléklet. Ára 3000-Ft.
Mérete: 135x210 mm, keményfedelű.
GEOFFREY REGAN:
AZ ELSŐ KERESZTES VÍTÉZ
A könyv címéből ítélve arra gondolhatnánk, hogy a jól ismert, 1096-ben kezdődött keresztes háborúk hősei
közül választott a szerző egy kiemelkedő figurát regénye főszereplőjének. Ennél azonban sokkal nagyobb
ívű munkáról van szó, egy olyan átfogó történelmi műről, amelyik a Római Birodalomban, a kereszténység
megerősödésének, elfogadásának időszakával kezdődik. Ez a pillanat 324-ben következett be, amikor
Konstantint az egyesült Római Birodalom császárává koronázzák.
Ő volt az, aki a birodalom új fővárosává Konstantinápolyt tette meg, és akinek figyelme Jeruzsálem felé fordult.
Feltáratta Jézus sírját és kivégzésének helyét, a Golgotát, majd a szent helyen megépíttette az akkori
világ pompázatos templomát, a Szent Sír-bazilikát. Itt őrizték az ásatáskor megtalált Szent Keresztet
(darabját) is, amitől a hely még inkább a keresztények zarándokhelyévé vált.
"Csendben" múltak az évszázadok, ám a 600-as évek elején a perzsák meghódították Jeruzsálemet,
és ráadásul magukkal vitték a Szent Keresztet Perzsiába.
A keresztény világ szerencséjére ekkor már négy éve Hérakleiosz, egy igen karizmatikus hadvezér volt a császár,
aki - hitéből fakadóan is - 622-től három hadjáratot vezetett a perzsák ellen, és nem csak teljesen szétzúzta
katonai erejüket, de miután elfoglalta szent városukat, a Keresztet is visszaszerezte, amit 630-ban
személyesen vitt vissza Jeruzsálembe. A könyv elsősorban az ő uralkodásának eseményeit, hadjáratainak
történetét dolgozza fel, bemutatva kimagasló egyéniségét, megállapítva, hogy valójában ő volt az első,
ráadásul igen sikeres keresztes vitéz a történelemben.
Az események azonban folytatódnak. Az erőskezű császár kezdett öregedni, és kivívott tekintélye egyre halványult.
Sorban hódították el a keleti provinciákat, Palesztinát, Egyiptomot, Szíriát az akkoriban megjelent új
hódítók, az arabok.
570-ben - Herakleiosszal szinte egy időben - született ugyanis Mohamed, aki tanait hirdetve az iszlámot jelentős
katonai erővé (is) szervezte. Dzsihádot, szent háborút hirdetett - először - a pogány arabok ellen.
Megerősödve azonban már nem volt megállás, nagy álmokat szőttek, a kereszténység elpusztítását tervezték,
és 638-ban el is foglalták Jeruzsálemet. Konstantinápoly meghódítása azonban többszöri próbálkozásukra
sem sikerült.
Újabb évszázadok peregtek le, igazi hatalmi változások nélkül, bár a térségben érezhetően halványult a Bizánci
(Római) Birodalom ereje. Konstantinápoly esetleges eleste azt a rémképet festette a keresztény világ elé,
hogy az arabok meghódíthatják akár a teljes Európát. Félelmetes hírek terjedtek róluk,
nem is alaptalanul, hiszen 1009-ben, vallási fanatizmusukból adódóan, még a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikát
is teljesen lerombolták.
1096-ban egy franciaországi egyházi zsinaton a bizánciak hangot is adtak aggodalmaiknak, ami felrázta az akkori
keresztény Európát, és nem várt módon ezrével jelentkeztek a pápa által támogatott, szentnek nevezett keresztes
háborúra, a Szentföld visszafoglalására.
A kötet befejező részében erről a fantasztikus kalandról, a résztvevőkről, az oda útról, és Jeruzsálem
elfoglalásáról olvashatunk.
A könyvet elolvasva egy nyolcszáz éves, viszonylag keveset emlegetett, de páratlanul érdekes időszakra kapunk
rálátást.
Ki gondolná, hogy a mai Törökország (még nem is a törökök éltek ott) volt sokáig a kereszténység legerősebb
bástyája, és hogy pont erre az időszakra esik az iszlám, és vele az arab világ megerősödése, elterjedése?
Hogy a mai Közel-Kelet országaiban hányszor változott az uralkodó, hódító nemzetek sora?
Hogy sokszor milyen kis dolgokon múlt egy-egy hatalmas terület hovatartozása?
És milyen kegyetlen, vérengző volt a világ, hiszen bárki volt is a pillanatnyi győztes,
szinte kiirtotta a meghódított terület minden lakóját.
A könyv elolvasása nagyszerű alkalom az ismeretek összegzésére, pótlására, hiszen kiemeli az események
erős vallási hátterét, bemutatja a keresztények, zsidók, mohamedánok szemléletét, az arab világ gyors
térhódítását, a korabeli Perzsia hatalmas katonai erejét, és számtalan kisebb nép sodródását a történelem
viharában. Biztos hátteret ad a témában megjelenő más könyvek megértéséhez, bizonyos események
időben való elhelyezéséhez, és jól érzékelteti a mai Közel-Kelet réges-régen kialakult bonyolult világát is.
A kötet fotó illusztrációi mellett térképekkel is segíti az események követését.
376 oldal + 16 oldal képmelléklet. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű.
JOHN FLENLEY és PAUL BAHN:
A HÚSVÉTH-SZIGET REJTÉLYE
Annak ellenére, hogy a könyv borítóján látható kőszobrok nagyon ismerősek, a Húsvét-szigetről alig tudunk
valamit.
Ezt a nagyon szegényes ismeretanyagot igyekszik bővíteni, teljessé tenni a két szerző, felhasználva
az elmúlt két-háromszáz év hajósainak feljegyzéseit, bemutatva az egyre gyakoribb kutató-feltáró
munkák eredményeit, és napjaink legújabb vizsgálati módszereinek véleményformáló hatását.
Egy parányi, alig húsz kilométeres szigetről van szó a Csendes-óceán közepén, több mint kétezer
kilométerre Dél-Amerika partjaitól, és kb. három ezer kilométerre a legközelebbi szigetcsoporttól.
Gyéren lakott, kopár sziget, csoda, hogy élnek rajta emberek. Vajon honnan, hogyan és mikor kerültek
a szigetre? Egyszerű kérdések, de még ezekre is csak feltételes válaszokat ismerünk. Nagyon valószínűnek
látszik, hogy a polinéz szigetvilágból véletlenül idetévedt, kezdetleges hajókon idesodródott kis
csoport lehetett az a mag, amelyikből hosszú évszázadok alatt kialakult a sziget lakossága.
Feltehetően ez már nagyon régen, Kr. után 400 körül megtörtént.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a későbbiekben - a valószínűség számítások szerint - a kutya sem tévedt erre soha.
Ebből adódóan az itt élők nem kaptak híreket, semmit sem tudtak a világ dolgairól, nem ismerték a fémet,
nem vették át a technikai újdonságokat, nem tanultak meg írni, sőt még a természet világának gazdagsága
is rejtve maradt előttük, hiszen a szigeten nem éltek nagyobb állatok, és hiányoztak a legismertebb,
táplálékul szolgáló növények is.
Az európaiak 1772-ben fedezték fel a szigetet, majd ötven évvel később a híres Cook kapitány járt erre,
akinek részletes feljegyzéseiből kiderül, hogy igencsak elámult a sziget partjai mentén látható hatalmas,
néhol 8 - 9 méter magas szobrokon. Pontosan ma sem tudjuk, hogy mi ösztönözte hosszú évszázadokon át
a sziget lakóit, hogy fémszerszám nélkül, a legkezdetlegesebb módszerekkel, nehéz munkával szobrokat
faragjanak. És hogyan kerültek a kőbányából a helyszínre, majd hogyan, mivel állították talpra őket?
És az is egy nagyon érdekes kérdés, hogy vajon miért háttal állnak a tenger felé?
A sziget az 1700-as években már teljesen kopár volt, fákat az első látogatók sem láttak. De milyen lehetett
a táj, amikor idetévedtek az első polinézek?
Az ásatások, talajvizsgálatok arra utalnak, hogy a szigeten hajdan pálmafák nőttek, ami lehetővé tehette
csónakok építését, és nyilván valamilyen formában a szobrok mozgatásához szükséges emelőszerkezetek
megalkotását is. Felmerül a kérdés, mikor tűntek el, hová lettek a fák?
A feltételezések szerint az 1600-as évek vége felé következett be valami különös, a természeti egyensúlyt
megbontó esemény, ami alapvetően megváltoztatta a szigetlakók addigi életét. Ettől kezdve ugyanis
nem faragtak többé szobrokat. Hirtelen abbamaradt egy ezeréves hagyomány, a sziget tele van félbe hagyott,
félig kifaragott szobrokkal. Összefügghetett mindez a fák eltűnésével?
Ezernyi megválaszolatlan kérdés merül fel, és nem csak a sziget múltjával, de a jövőjével kapcsolatban is.
Az 1700-as évekhez hasonlóan a sziget lakossága alig éri el a három ezret (a betelepült chilei
hivatalnokokkal együtt), ám ehhez képest ijesztő méreteket kezd ölteni a mindent alapjaiban megváltoztató
turizmus.
Évente több mint húszezer látogató érkezik repülővel a szigetre, akik már autókkal járnak, szállodákban laknak,
azaz a civilizáció szép lassan a maga arcára formálja ezt a korábban érintetlenül maradt világot.
Remélhetőleg a szobrok még sokáig állni fognak, és talán egyszer majd a titkaikra is fény derül.
A kötetben látványos színes képek mutatják be a legfontosabb látnivalókat, és rajzok, térképek, fényképek
segítenek elképzelni az általunk ismeretlen fogalmakat.
352 oldal. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű.
JOHN MAN:
ATTILA, A BARBÁR KIRÁLY
A szerzőt tavaly ismerhettük meg, a nagy sikert aratott Dzsingisz kán című történelmi regénye kapcsán.
Jellemző rá, hogy rendre beutazza a témában érdekes helyszíneket, felkeresi a szóba jöhető múzeumokat, személyesen faggat régészeket, múzeumi szakembereket,
és minden létező forrást megpróbál elolvasni. Ez utóbbira - a mai internet, és utazási lehetőségek mellett - sokkal nagyobb lehetősége van, mint bárkinek korábban,
ezért is érdemes elolvasni könyvét, amelyben egyfajta összegzést próbál adni a hun nép eredetéről, Attila életéről, és a birodalmát körülvevő világról.
A témában ritkán jelenik meg a nagyközönségnek szánt, azaz nem szakmai munka, amelyben ráadásul arra is választ kaphatunk, hogy miként látja ezt a sokat emlegetett időszakot egy olyan ember,
aki nem magyar, akiben - velünk ellentétben - nem él semmiféle vonzódás a hun-magyar legendákhoz.
Távolról közelíti meg a témát, megpróbálja a hunok eredetét, Ázsiában valaha volt őshazáját elhelyezni a térképen, majd arra keresi a választ,
hogy mi lehetett az a mozgató erő, ami végül a Kárpát-medence felé terelte a nomád, vándorló népet.
Vajon hol lehetett Attila főhadiszállása, honnan irányíthatta birodalmát? Milyen céljai voltak, mi alapján hozott döntéseket egy-egy hadjárata előtt?
Valóban olyan vadember, barbár küllemű, lelketlen ember volt, amilyennek azóta is tartja a világ?
Könyve elsősorban a leghitelesebb ismert forrásra támaszkodik, egy Priszkosz nevű közhivatalnokra, aki személyesen látta
a hunok királyát, aki részt vett tárgyalásokon, járt a hunok táborában, megfigyelhette életüket, és aki ma is élvezhető, jó stílusban le is írta a látottakat.
A kötetben igen hasznos térképeket is találunk, amelyek megkönnyítik a hunok hadjáratainak követését, és jól mutatják az akkori Európa felosztását a Római Birodalomra,
és a szintén igen tekintélyes, Attila által kontrolált területre. Az eseményeket időrendben olvasva képet kapunk a hunok szövetségeseiről, a rómaiak félelméről, a hadjáratokról, az Attila
ellen tervezett merényletről, végül halálának körülményeiről és a hatalmas birodalom gyors széthullásáról.
Hová lettek? Ez csak egy az utókort azóta is foglalkoztató kérdések közül. Van-e köze a magyaroknak Attilához? És a székelyeknek? És a legérdekesebb, hogy vajon hol, és hogyan temették el?
Mindenre most sem kapunk választ, de a könyvet elolvasva egy komoly alapismeret megszerzésére van lehetőség, ráadásul végig olvasmányosan, közérthetően fogalmazva.
A szerző jobbítani szeretne az Attiláról a világban kialakult hamis képen, ami részben sikerül is, bár a kötet címében ő sem tud szabadulni a beidegződéstől, és a barbár,
nem éppen hízelgő jelzőt használja.
Nagyon érdekes könyv, és tanulságos is. Jól mutatja, hogy pl. mennyire mesének érzi egy külföldi az általunk szentnek tartott hun-magyar mondák valóság alapját.
Feltétlenül olvassák el, tetszeni fog.
352 oldal + 16 oldal színes képmelléklet. Ára 2600-Ft.
Mérete: 130x210 mm, keményfedelű.
MAX GALLO:
CAESAR
Mint minden, a Római Birodalomról szóló könyv, ez is nagyon érdekes.
Történelmi regény, bizonyos mértékű írói szabadsággal. Utóbbitól ne tartsunk, mert Caesar és kora annyira dokumentált időszaka
a történelemnek, hogy nagyon nem is lehetne elkalandozni a valóságtól, így aztán mi is elfogadhatjuk a könyvben olvasottakat.
Gaius Julius Caesar időszámítás előtt 100-ban született, egy rangos, jómódúnak számító, római patrícius családban.
Ez a helyzet meghatározta életét. Már fiatalon a testedzés, a kardforgatás volt a legfontosabb időtöltése, tudván, hogy abban a korban
csak kiváló fizikai adottságokkal és ravasz, de mindig megfontolt, bölcs döntésekkel lehet a hatalom csúcsát elérni.
Tudatosan készült küldetésére, és amint életkora lehetővé tette, felhasználva az anyagi háttér előnyeit, egyre figyelemreméltóbb pozíciókat töltött be.
Caesar, katonai sikerei hatására, konzul lett Rómában, majd prokonzul Galliában. Tudta, hogy további, még jelentősebb katonai hódításokra van szüksége, hogy el tudja hitetni a rómaiakkal,
egyedül ő alkalmas a birodalom irányítására.
Aprólékos ember, aki minden katonai eseményt gondosan írásba foglalt, így életének ez a szakasza szinte napról napra nyomon követhető.
A hosszú évek légiós élete könyörtelen, a hatalom érdekében mindenre képes emberré formálta.
Céljai érdekében nem számított az emberi élet. Hadseregeket, népeket pusztított el, légiója fosztogatott, ugyanakkor - népszerűsége növelése érdekében - másik kezével szétosztotta a megszerzett javak egy részét.
Kegyetlenségeit időnként kegyelmi gesztusokkal tarkította, azaz mindent megtett, hogy rajongjanak érte.
Katonai évei alatt - a meghódított területeken - hatalmas vagyont szerzett, amiből templomokra, látványos középületekre szánt nagyvonalú adományokat tudott adni Róma városának.
Ravasz fondorlataival elérte, hogy Rómát egy háromfős triumvirátus vezesse, de már ekkor tudta, hogy az ő célja nem más, mint végül saját kezébe venni a birodalom teljes irányítását.
Utolsó évei a Pompeius elleni küzdelemmel teltek. Őt kellett legyőznie ahhoz, hogy a teljes, annyira vágyott hatalom egyedül az övé legyen. A cél érdekében, seregei élén többször végigjárta a birodalmat a mai Spanyolországtól
Görögországig, sőt Egyiptomig.
Közismert a Kleopátrához kapcsolódó szerelmi viszonya, ami - Egyiptom meghódítása ellenére - Rómában sokak nemtetszését váltotta ki.
Féltek Caesartól, féltették a köztársaság bevált, elfogadott értékeit, féltek egyeduralkodói, megkérdőjelezhetetlen hatalmától, ezért ellenségei,- karrierje csúcsán - meggyilkolták.
A kötetben nagyon sok érdekes dolgot ismerhetünk meg Róma életéből, Európa - akkori - népeinek helyzetéről, a kor ismert történelmi személyiségeiről,
és olyan, máig nagynevű római szenátorokról, mint Cato, vagy éppen Cicero.
Túl az események fordulatain igen jól belelátunk az akkori hatalmi harcokba, látjuk a pénz mindenható szerepét,
a jog és a törvények érdekek szerinti csűrését, csavarását.
Nagyon érdekes, tartalmas, és helyenként igen tanulságos történetet olvashatunk Max Gallo regényében.
494 oldal. Ára 2800-Ft. Mérete: 145x200 mm, keményfedelű.
JAMES MacKILLOP:
KELTA MÍTOSZOK ÉS LEGENDÁK
Elcsépeltnek tartom a mondást, de most valóban igaz, hiánypótló művet vehetünk kézbe a General Press Kiadó jóvoltából.
Mint a kötetben is olvasható, magyarul összesen hét kiadvány jelent meg 1965 óta ebben a témában.
Ez utóbbi adat csak azért érdekes, mert világszerte hatalmas az érdeklődés a kelta kultúra emlékei iránt, amit jól mutat,
hogy a kötet szerzője is 12 oldalon sorolja az általa felhasznált könyvek címeit.
Amint köztudott, a kelták már a Krisztus előtti időkben felbukkantak Európa számtalan területén.
így jelen voltak a mai spanyolországi Galíciától a francia Bretagne -ig,
sőt a mi Dunántúlunkon, az akkori Pannónia területén is hosszú ideig éltek.
Napjainkban Írországban, Walesben és Skóciában találkozhatunk a kelták leszármazottaival.
Különös, de ez a régi gyökerekkel rendelkező, ma már Európa nyugati peremére szorult nemzet olyan gazdag mondavilággal rendelkezik, hogy
még a görögök is megirigyelhetnék. Ráadásul a mennyiségi adatok mellett elmondhatjuk, hogy páratlanul meseszerű, gazdag fantáziával átszőtt történetekről van szó.
Ahogy a televízió és az utazási lehetőségek jóvoltából egyre többen, egyre jobban megismerik Írországot,
úgy nő az érdeklődés a kelta mitológia iránt is.
Hamar ráébred azonban a lelkes kíváncsiskodó, hogy nem könnyű eligazodni a hatalmas anyagban, különösen, hogy nem csak a szavak, kifejezések, de a leghétköznapibb kelta nevek olvasása, kiejtése is igen
nyelvtörő mutatvány egy magyar ember számára.
Ebben a helyzetben kész felüdülést jelent James MacKillop könyvének olvasgatása, főleg ha időben rábukkanunk a kötet végén található, kiejtésre vonatkozó nélkülözhetetlen útmutatóra.
Könyvéről elmondhatjuk, hogy egy komoly, teljességre törekvő, összegző munka, segíti az alapfogalmak megértését,
ugyanakkor útmutató a témában való továbblépéshez.
Mivel a keltáknak sokáig nem volt saját írásuk, elsősorban szájhagyomány útján maradtak fent a meseszerűen
érdekes történetek, amit aztán nemcsak ír nyelven, de esetenként walesi nyelven rögzítettek.
Ennek is köszönhető, hogy egyes történetek, vagy szereplők többszörösen, más - más néven is előfordulnak az egyébként is rendkívül terjedelmes kelta mitológiában.
A nélkül, hogy belemennénk a részletekbe, említsük meg, hogy a szakemberek számára az egyik legérdekesebb forrásmunka, amelyből tanulmányozhatják
az ókorban élt kelta törzsek életét, vallási szokásaikat, legendáit, a túlvilágról alkotott elképzeléseiket, érdekes módon éppen a nagy hadvezér Julius Caesar.
Caesar ugyanis a gallok elleni háborúi idején hosszú időt töltött kelták által lakott területeken, és az évek során hét kötetben megírt beszámolójában rengeteg megfigyelését hagyta az utókorra.
A kötet végén található egy közel 30 oldalas "fontosabb nevek és fogalmak mutatója", ami lehetővé teszi a könyv alkalmi, lexikon szerű használatát.
Hasonló terjedelmű, és szintén igen értékes a "kelta mitológiában előforduló legfontosabb nevek és kifejezések" gyűjteménye is.
454 oldal. Ára 3800-Ft. Mérete: 130x210 mm, keményfedelű.
JOHN KEAHEY:
VELENCE A TENGER ELLEN
Aki még nem járt Velencében annak is ismerős a kép, hiszen gyakori téma a televízióban, ahogy a bokáig érő vízben gumicsizmában, - jó idő esetén mezítláb - sétálnak a turisták
a Szent Márk téren. Ezt a távolról érdekesnek, jópofa dolognak látszó, a városra azonban igen komoly veszélyt jelentő témát dolgozza fel könyvében a szerző,
egyúttal bemutatva a város történetét a kezdetektől napjainkig.
Velence a lagunák városa.
Az idegen támadóktól védelmet kereső első telepesek az ötödik század környékén jelentek meg a szigeteken.
Cölöpökre épült városuk erősödött, gazdagodott, és jó ezer évig szinte támadhatatlannak bizonyult a szárazföld felől.
A tenger felől is megnyugtató volt a helyzet, ugyanis a szigeteket körülvevő lagunák vize a legtöbb helyen olyan sekély volt, hogy csak a helyiek tudtak hajóval biztonságosan közlekedni.
Ezt a békés, nyugodt világot bolygatta meg a föld lassú felmelegedésének hatására megemelkedő tengervízszint és a cölöpökre épült város
lassú de folyamatos süllyedése. Egyre gyakoribbá vált, hogy szélsőséges időjárás esetén, dagálykor a víz elöntötte a várost.
A gond nem új, erre vall, hogy az utca szinteket, pl. a Szent Márk téren, már ötször is megemelték az évszázadok során, de az idő multával a probléma
mindig újra jelentkezik. Mit lehetne tenni, hogyan lehetne megmenteni az utókornak Velencét?
A könyv végig veszi a megoldási lehetőségeket, és megismerteti az olvasóval a merész, mondhatni fantasztikus elképzeléseket egy hatalmas kapurendszerről,
ami az egyre gyakrabban előforduló kritikusan nagy vízszint emelkedés előtt elzárná a lagunák területét a tengertől.
A fenti témát aprólékosan, olvasmányosan dolgozza fel a várost, és a terveket, lehetőségeket jól ismerő szerző, így a
könyv nem csak a Velence iránt rajongóknak, de a fantasztikus technikai megoldásokra kíváncsi olvasóknak is érdekes kikapcsolódást jelent.
304 oldal. Ára 2900-Ft. Mérete: 132x210 mm. keményfedelű
DAVID HOHNEN:
HAMLET VÁRA, SHAKESPEARE HELSINGŐRE
Helsingőrnek, a dán kisvárosnak a neve feltehetően nem mindenkinek cseng ismerősen, de ha hozzátesszük, hogy ott található Hamlet vára, akkor már
sokaknak dereng valami.
Ezen a helyzeten próbál változtatni a General Press Kiadónál most megjelent, formájában is igen tetszetős
könyv, elénk tárva mindazt, amit Helsingőr városáról, magáról a várról, és Shakespearenek a helyszínhez fűződő kapcsolatáról tudni lehet és tudni érdemes.
Helsingőr Koppenhága közelében található, ott ahol a legkeskenyebb a tenger Dánia és Svédország között. Ez a különleges földrajzi helyzet
adta az ötletet Erik dán királynak, aki akkoriban egész Skandinávia uralkodója volt, hogy egy hatalmas, erőt sugárzó várat építsenek a tengerpartra,
onnan ellenőrizve a teljes hajóforgalmat a Balti-tenger felé. Maga az "ellenőrzés" azt jelentette, hogy minden áthaladó hajónak
ki kellett kötni és jókora vámot fizetni az áthaladásért cserébe.
Ez a jól bevált, nagyszerű ötlet olyan gazdagságot eredményezett, hogy - középkori arcát máig megőrző, - virágzó kereskedő város épült a vár közelében.
A hatalmas bevételekből pompás palotát építettek a várba, és évszázadokon át a királyok ott fogadták a külföldi méltóságokat.
Ez lehetett az oka, hogy Helsingőr nevét szerte Európában igen jól ismerték.
Ebből adódóan már az is érthető, hogy Shakespeare Hamlet dán királyfiról szóló műve nem az eredeti, ismeretlen helyszínen, hanem a mindenki által
csodált Helsingőrben játszódik. Művét olvasva számtalan apró célzás utal arra, hogy Shakespeare igen jól ismerte a várat, annak környezetét és a helyi szokásokat,
ezért hihetőnek látszik, hogy személyesen járt, talán színészként még élt is Helsingőrben.
A könyv igen részletesen foglalkozik a fentieket alátámasztó nézetekkel, és azokkal is, amelyek szerint Shakespeare csak mások elbeszélései alapján ismerte
, de soha nem járt Helsingőrben.
Érdekes felvetések, hihetően hangzó érvelések mindkét oldalon, de egyenlőre perdöntő bizonyíték nélkül.
A könyv másik szála a dán történelem ezen legfényesebb évszázadait eleveníti fel. Megismerjük az uralkodókat, és azokat a háborúkat, amelyeket a szerencse függvényében
vívtak, elsősorban az örök ellenségnek számító svédekkel.
A tartalmilag is igen érdekes könyvet számtalan szép kép, elsősorban hajdani metszetek illusztrálják, igazolva a történet valódiságát, és
megteremtve az olvasáshoz a kellő "középkori" hangulatot.
A könyv tetszeni fog az irodalmat, történelmet kedvelő olvasóknak, és bizonyára lesznek, akikben felébred a kíváncsiság, és Koppenhágában vagy Malmőben járva rászánnak egy félnapot, hogy
felkeressék Helsingőrt, amelynek híres váróból csodálatos kilátás nyílik a tengeren túli svéd partokra.
224 oldal. Ára 2700-Ft. Mérete: 165x165 mm. keményfedelű
VOJTECH ZAMAROVSKY:
RÓMA TÖRTÉNELMET ÍRT
Mint az igazán nagy tudású, több tudományban is kimagasló ismerettel rendelkező emberek, úgy érzem, Vojtech Zamarovsky is
egy igazi polihisztor. Tavaly vehettük kézbe a Világ hét csodája című remekművét (mi is bemutattuk), de életrajzát nézegetve
elmondható róla, hogy az ókori világ minden érdekes területét (földrajzi és átvitt értelemben is) feldolgozta könyveiben.
Könyvet írt - többek között - a sumérekről, a hettitákról, az egyiptomiakról, a görög mitológiáról, és amint azt a most megjelent könyvének címe
is elárulja, Rómáról is.
A Róma történelmet írt című munkája a kezdetektől dolgozza fel a témát, egészen a nyugat-római birodalom bukásáig, 476 ig.
Időrendben haladva, Róma alapítása, a köztársaság időszaka, majd a római császárok kora következik, de nem pusztán a történelmi eseményeket bemutatva,
hanem az egyes időszakokhoz kapcsolódó építészeti emlékeket is részletesen taglalva. Nagyszerű érzékkel társit dolgokat, amikor
egy-egy ókori szoborról vagy emlékműről beszélve a témához kapcsolódó tudnivalók tucatjait említi meg.
Természetesen a császárokat is megismerjük, szép sorban, bemutatva a nevükhöz fűződő ismert történelmi eseményeket, az uralkodásuk idejéből fennmaradt látnivalókat, megemlítve a kortárs
hadvezéreket, politikusokat, sőt az írókat, költőket, művészeket is.
Kétségtelen, többnyire ismert nevekről olvashatunk, de a könyv időrendi szerkesztése remek lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak sejtsük, de pontosan
el is tudjuk helyezni a megfelelő történelmi korban Cato, Cicero, Hannibal, vagy éppen a provinciák vezetőinek nevét. A könyv ugyanis a megszállt területekkel,
azaz a provinciákkal is foglalkozik, ami érthető is, hiszen ezeken a meghódított területeken
a fennmaradt építészeti emlékek még napjainkban is büszkén hirdetik a római civilizáció egykori fölényét, dicsőségét.
A téma végtelen, és nagy szerencsénk, hogy Zamarovsky egy személyben tanár és mesemondó, olyan alkat, aki a lényeget ismerteti, mégpedig igazán érthető megfogalmazásban.
A szerző hatalmas ismeretanyagának - terjedelmi okokból - csak egy szerény kivonata a könyv, amit jól mutat a kötet végén a felhasznált forrásanyag tekintélyes listája.
Ismeretterjesztő, lexikon pótló mű, képekkel, térképekkel, vázlatokkal, metszetekkel kiegészítve. Korhatár nélkül mindenkinek ajánlható, hiszen
tartalmi és kifejezésmódja nem igényel semmiféle előképzettséget.
320 oldal. Ára 4800-Ft. Mérete: 170x240 mm, keményfedelű, védőborítóval
DAVID HOWARTH:
TAHITI, AZ ELVESZETT PARADICSOM
Több mint 250 évvel Kolombusz, Magellán, azaz a nagy tengeri felfedezések, Amerika gyarmatosítása után, 1767-ben egy pici, addig ismeretlen szigetre bukkantak
az angolok a Csendes-óceán eldugott vidékén. A ma Francia Polinézia részét képező sziget neve, Tahiti, amiről annyit a világon mindenki tud, hogy
álomszép természeti adottságai vannak, örök a nyár, és legendásan szépek a bennszülöttek.
David Howarth ismeretterjesztő könyvében megpróbálja elénk tárni azt az idilli világot, amivel az első hajósok találkozhattak, majd
a változásokat, amelyek már néhány évtized alatt megváltoztatták az ott élők hétköznapjait.
A fennmaradt hajónaplók igen részletesen tájékoztatnak az első expedíciók megfigyeléseiről, az átélt élményekről,
még akkor is, ha a nyelvi nehézségek miatt gyakran csak találgatták a szigetlakók - európaiak számára - különös viselkedésének az okát.
A később világhírűvé vált Cook kapitány többször is megfordult a szigeten - ahová akkoriban egy expedíciós utazás egy-két évig is eltartott -, az ő naplójából tudjuk, hogy az ott élőket tökéletesen eltartotta a természet,
nem volt gondjuk vízre, élelemre, a klíma nem igényelte az öltözködést, nem alakultak ki magántulajdonok, nem halmoztak fel semmit,
ráadásul még ragadozó állatok sem éltek a szigeten, azaz semmitől sem kellett tartaniuk. Nem ismerték az alkoholt,
a fémeket, nem voltak fegyvereik,
nem használtak pénzt, nem kereskedtek, nem háborúztak, mai ésszel elképzelhetetlen boldog nyugalomban éltek.
Ha még hozzátesszük, hogy a sziget elszigeteltségének köszönhetően nem voltak járványok, fertőző betegségek, akkor még jobban értjük a Tahitihez kapcsolódó "paradicsomi" jelzőt.
Ezt az "elmaradott" világot próbálta a fehér ember a saját arcára formálni, technikai eszközeivel, hittérítőivel, fegyvereivel, a saját normáinak az erőltetésével, aminek következtében rövid idő alatt
minden a feje tetejére állt.
Ma a sziget Franciaországhoz tartozik, repülővel érkeznek a turisták, sok az idegen betelepülő, azaz itt is nagyot változott a világ. Ami a régi,
az a csodálatosan pompázó természet, amelynek látványa ma is ámulatba ejti az ide eljutó szerencsés utazókat.
Úgy érzem, sokakat fog továbbgondolkozásra késztetni ez az érdekes, szórakoztató, de tanulságokban is bővelkedő írás.
320 oldal. Ára 2800 Ft. Mérete: 132x210 mm, keményfedelű
BUDAI GYÖRGY:
FELHŐK KÖZÖTT ÉBREN ÁLMODVA
Egy pilóta emlékei a délszláv háborúból
Több mint tíz évvel az események után, lassan történelemmé válik az a borzalmas időszak, amikor darabjaira hullott Jugoszlávia,
és egymást pusztították a szerbek, horvátok, bosnyákok. Innen, Magyarországról is megdöbbenve és félelemmel figyeltük az érthetetlen eseményeket,
falvak földig rombolását, a feltárt tömegsírok iszonyatos látványát.
Budai György most megjelent könyve új oldalról, belülről tárja elénk azoknak az éveknek az eseményeit, amelyeket a helyszínem, Boszniában élt át,
helikopter pilótaként.
A gyermekkortól indulunk, amikor egy vajdasági fiú elhatározza, hogy pilóta szeretne lenni.
Mindig magyarnak vallotta magát, de Jugoszláviát érezte hazájának, és az elvégzett iskolák, a szeretett tanárok, a repülés, a hadsereg iránti hűség
csak erősítette benne a hazaszeretet büszke érzését.
Szerencsésnek érezte magát abban is, hogy tisztként Mostarban, Bosznia ősi városában szolgálhatott, ahová
a diák évek emlékei is fűzték. Kevert lakosságú város, magyarként is befogadták, barátokra talált a szerbek, bosnyákok és a horvátok között is.
Fiatalember, százados, családja, két ott született fia van, álmodni sem lehetne szebbet.
És akkor megbolondul a világ! Vége a nyugodt napoknak, józan ésszel felfogni sem lehet az eseményeket. A családot még időben elküldi a Vajdaságba,
és egyedül őrlődik szeretett városában, ahol egy idő múlva már haza sem mehet, el sem tudja hagyni a laktanyát.
Elvész mindene, oda a lakása, az autója, amikor áthelyezik egy másik bázisra már csak egy táskára való holmija marad.
Próbál vidámnak látszani, de lelkileg őrlődik, nem tudja mit tegyen, míg egy hosszú idő után kapott rövid szabadságról visszatérve azonnal leszerel.
Az értelmetlen háború helyett a bizonytalan, reménytelennek látszó jövőt, a család közelségét választja.
A könyv az olvasóra is komoly lelki hatással van, a bőrében vagyunk, a fejével gondolkozunk, érezzük minden rezdülését. Tehetetlenül vergődünk mi is.
Hitelességén túl nagy értéke, hogy gondolkozásra készteti az olvasót, szinte rákényszerítve, hogy mondjuk ki, adjuk tovább,
nincs borzalmasabb mint háborúzni, elpusztítani mindent, megtagadni szomszédokat, barátokat, népeket.
Mindenkinek el kellene olvasni - aki békében szeretne élni.
298 oldal, Ára 2500-Ft. Mérete: 145x200 mm
Látogassák
meg a General Press Kiadó weblapját, ahol megismerhetik a Kiadó terveit,
megtekinthetik a kiadott köteteket, és
meg is rendelhetik azokat.
General Press Kiadó
URL: http://www.generalpress.hu
Az oldalt a www.utazaswebring.hu szerkeszti
|
