|
BUDDHA BESZÉDEI
Válogatta, páliból fordította, a jegyzeteket és az utószót írta:
Vekerdy József
A buddhizmus megérdemli figyelmünket, hiszen hirdetett elveinek többsége a keresztény ember számára is természetesen hangzik,
könnyen elfogadható, ráadásul, mint befogadó vallás, nem várja el új híveitől, hogy megtagadja korábbi hitét.
A névadó Buddhának sosem volt szándéka vallást alapítani, magát egyszerű földi halandónak tartva, csupán arra törekedett, hogy
remete élete során megszerzett tapasztalatait, az élet nagy alapigazságait, követőinek, tanítványainak átadja.
De ki is volt Buddha, aki eredetileg Sziddhártha néven született India egyik Nepállal határos északi tartományában?
A kérdésre mindenkinek beugrik legalább egy kép, talán egy-két gondolat is, de annak ellenére, hogy a nyugati civilizációban egyre nő
az érdeklődés a buddhizmus iránt, Buddháról, és különösen filozofikus gondolatairól mégis keveset tudunk. Ez a könyv, bár röviden
tartalmazza Buddha életét is, nem egy regényes életrajz, hanem a kétezer éve Indiában leírt beszédeinek - mai nyelven
élvezhető - fordítása. Az időpontot hangsúlyozni kell, hiszen Buddha jóval korábban, i.e. 560 és 480 között élt, és emlékezetes
beszédei évszázadokon át csak szájhagyomány útján továbbadva maradtak fenn.
A hajdani élőbeszéd nyomai még így, a mai fordításban is jól érezhetők, hiszen a lényeget kiemelő mondatokat a szöveg rendre többször is
megismétli, ez által szinte sulykolja a hallgatók fejébe.
Olvasgatása nemcsak bölcsebbé teszi az olvasót, de egyúttal bemutatja, hogy ki is volt Gótama szerzetes, a későbbi Buddha, aki 29 évesen
szakított kényelmes életével, és családját elhagyva remeteként, a világtól elzárva élt, hogy választ kapjon az élet értelmének kérdésére.
Évek múlva, miután megvilágosodott, és tanítóként járta a vidéket, lénye derűt, nyugalmat, barátságot sugallt, olyan ember volt, aki
nem ártott senkinek, és féltve óvta társait a tévutaktól:
"Szerzetesek, két véglettől kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettől? Az egyik az, amely elmerül a
gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében, ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban, ez
fájdalmas, nemtelen, értéktelen.'
Beszédének egy másik részlete pedig akár a ma emberének címzett üzenet is lehet:
"Szerzetesek, vannak tanulatlan, közönséges emberek, akik nem gondolnak a nemes dolgokkal, nem hallottak a nemes tanról, járatlanok a
nemes tanban, nem gondolnak az igaz emberekkel, nem hallottak az igaz emberek viselkedéséről, járatlanok az igaz ember viselkedésében.
Az ilyenek nem ismerik fel a fontos tanokat, nem ismerik fel a fölösleges tanokat. Mivel nem ismerik fel a fontos tanokat, és nem
ismerik fel a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal foglalkoznak, és a fontos tanokkal nem foglalkoznak."
A kötet hasonló tartalmú példabeszédek gyűjteménye, aminek megismerése szélesebbre tárja az érdeklődők előtt a buddhizmus kapuit, és
közelebb visz egy nagy világvallás alapítójának megismeréséhez, akiről a könyvben olvasottak szerint - egykoron - így beszéltek:
"Itt van ez a Gótama remete, ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó személy, akinek sok híve, sok követője,
sok tanítványa van, és őt tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és kitartanak mellette tiszteletük,
megbecsülésük jeléül."
Érdemes hát megismernünk tanításának erkölcsi értékeit, hogy segítségével, a ránk zúduló civilizációs szennyeződésen át, könnyebben
megtaláljuk a követésre érdemes utat.
2990 Ft., 240 oldal+16 oldal színes képmelléklet. Keményfedelű, védőborítóval
SARAH MUCHA:
ALFONS MUCHA
Az utóbbi időben már nálunk is feltűntek a jellegzetes, mással össze nem téveszthető, ábrándosan szép Mucha képekkel illusztrált naptárak,
amelyek látványát oly sokszor megcsodáltam már Prágában. A cseh főváros büszkén, hivalkodóan tárja elénk kedvenc, legnépszerűbb
képzőművészének alkotásait, és nincs ember, akit ne ragadnának meg a tündérmesébe illő alkotások.
Nem kell hozzáértőnek lenni, nem kell a szecessziót, az art nouveau-t ismerni, Alfons Muchát nincs kivel, de nem is lenne értelme mással
összevetni. Egyéni, csak rá jellemző képei rabul ejtik még a fáradt, közömbös embert is.
Most megjelent albuma a sokoldalú művész szebbnél szebb képei mellett részletesen bemutatja életrajzát is, nem titkolva el azokat a prózai
okokat sem, amelyek hosszú évtizedekig tagadták szinte még létezését is.
Alfons Mucha (1860 - 1939) szegény, vallásos család gyerekeként született Morvaországban, ám tehetsége révén már 19 évesen elkerült Bécsbe,
Münchenbe, majd ahová a fiatal művészek mindig is vágytak, Párizsba, az álmok városába.
Nem sok jóval biztatták a múló évek a kiváló rajzkészségének köszönhetően alkalmi plakátok, mindenféle illusztrációk készítéséből élő
művészt, mígnem egyszer csak rámosolygott a szerencse. A kor világszerte ismert színésznője, Sarah Bernhardt új színpadi bemutatójához
készített egy kétméteres plakátot, amivel teleaggatták Párizst, és olyan szenzációs sikert aratott, hogy elárasztották megrendelésekkel.
Grafikái, pannói megteltek vonzó nőalakokkal, munkái elsősorban a díszítés, a dekoráció szerepét töltötték be, de szép lassan a képző- és
iparművészet minden területén kipróbálta tehetségét. Ékszerek, szobrok, belső építészet, ólomüveg, könyvillusztráció, de még az éttermi
étlapok is izgatták, hírneve szárnyalni kezdett. Tíz év ragyogás következett, hatalmas amerikai sikerekkel, olyan barátokkal, mint a
festő Gauguin vagy a szobrász Rodin. Mellén a francia Becsületrenddel 1910-ben hazaköltözik Csehországba, azzal a belső késztetéssel,
hogy kifejezze népe iránti tiszteletét, és elkészítse monumentális festmény sorozatát, A szláv népek történetét.
A húsz hatalmas festmény 1928-ra készül el, ám az akkor már létrejött Csehszlovákia nem sokra becsüli, a művészt idegennek érzik, a képek
nem kapnak kiállítási helyet. 1933-ban feltekerik a sorozatot, és harminc évig elfelejtik.
A hatvanas években egy kis morva faluban, Moravsky Krumlovban végre kiállítják, és a szlávok eposzaként ismert képek mára szinte
zarándokhellyé emelték a települést.
Az albumban is bemutatott festmények remekül példázzák Mucha sajátos mesevilágát, pasztell, álomszerűen árnyalt, misztikus fényben úszó
stílusát.
A művész reneszánszát éli, szemet gyönyörködtető alkotásait Prágában, a tíz éve megnyílt Mucha múzeumban csodálhatjuk meg, de ez a pompásan,
teljes életművéből válogató album is minden bizonnyal nagy kedvence lesz a művészet barátainak.
Sokoldalúsága talán csak Salvador Dalihoz mérhető, a képeit nézegetve pedig önkéntelenül is egy több száz évvel korábban élt festőzseni,
Botticelli nőalakjai jutnak eszembe.
Nagyon szép album, ajánlom az érdeklődők figyelmébe.
160 oldal, 5990 Ft., 240x300 mm, keményfedelű, védőborítóval
LIE CE:
AZ ELOMLÓ ÜRESSÉG IGAZ KÖNYVE
A nyugati civilizációban nem új dolog a keleti kultúra felé fordulás, régóta ismerjük az ókori kínai bölcsek írásait, de soha nem volt
olyan széleskörű a téma iránti érdeklődés, mint a mai stresszes világban, amikor nem csak informálódni szeretnénk, hanem egyúttal a
nyugodt, harmonikus életforma titkait is keressük.
A most megjelent kötet egy újabb kínálkozó alkalom, hogy megmártózzunk a kínai filozófia hosszú időn át érlelődött, de máig érvényes
alapvetéseiben.
Lie Ce - legalább kétezer éves - könyve a taoizmus egyik alapműve, és bár vitatják összeállításának korát, sőt még azt is, hogy Lie Ce valós,
élő személy volt-e, abban teljes az egyetértés, hogy a nevével jelzett kötetben a kínai filozófia egyik remeke maradt ránk.
Mielőtt bárkit is elriasztana a kötet címe, vagy a Tao, a taoizmus, a filozófia szavak emlegetése, el kell mondani, hogy nem egy összefüggő,
nehezen követhető szöveg, hanem sok-sok rövid, tanulságokkal teli kis történet tölti meg az oldalakat.
A tudományos kutatók bizonyára sokat morfondíroznak még egy-egy mondat üzenetén, mi olvasók azonban tegyük magunkévá a kötet egyik kiragadott
idézetét, miszerint "olyan is van, hogy ahol a bölcs botladozik, a közönséges lények könnyedén szaladgálnak", tehát bátran olvassuk és
élvezzük saját értelmezésünk szerint a leírtakat.
Szó esik a jin és jang erőiről, a Föld és az Ég kialakulásáról, a teremtésről, az elbeszélések többsége azonban a hétköznapi létezésről, az
elmúlásról, a testről, a szellemről, a viselkedés normáiról, az anyagi javak helyes értékéről bölcselkedik egy nálunk nem létező,
leginkább Mátyás király meséihez hasonlítható irodalmi formában.
Példabeszédek ezek, az idős tanító nevelő szándékával:
"...mikor fogadásból játszanak: aki cserépdarabot tesz, könnyedén nyer, aki övcsatot, az szorongva figyel. Ha pedig csillogó arany a tét,
a világ is összezavarodik előtted. Hiába is lennél egyformán ügyes, ha valami megigézett, és a külső túl fontossá lett. Mert akinek a
külső túlságosan fontos, az a belsőt már el is veszítette."
Egy ilyen könyvet, jellegéből adódóan, sokszor kell kézbe venni, olvasgatni, ízlelgetni, egy-egy régi mondásra adott válaszát mérlegelni,
ha tetszik, mint például az itt következő, végleg magunkévá tenni.
"A nagy tudású emberek fontolgatják hasznukat, kárukat, mérlegelik, mi fontos, mi lényegtelen, fürkészik a többiek szándékait: van úgy, hogy
nyernek, van úgy, hogy rajtavesztenek. A félnótások nem számolgatják hasznukat, kárukat, nem törődnek vele, mi hasznos, mi lényegtelen, rá
se hederítenek a többiek szándékaira: van úgy, hogy nyernek, van úgy, hogy rajtavesztenek. Mérlegelünk, kutakodunk, fontolgatunk vagy
sem - ugyan mi a különbség? Semmit se fontolgatni, mégis mindent mérlegelni: ez a tökéletesség, ekkor nem érhet semmi nyomorúság.
De akkor sem tudunk semmit, se a tökéletességről, se a nyomorúságról, mert magától köszönt be mindkettő."
És íme az a rövid kétsoros, amelyik a fenti gondolatokat ihlette:
"Életünk, halálunk, a sors szabja meg,
nyomort és szegénységet a kor mér reánk."
Nyilván a mai ember már képtelen lenne anyagi javak nélkül, pusztán lelki gazdagságban élni, nem csak nálunk, de még a rohamosan változó
Kínában sem, ám ezek a tények semmit sem halványítanak Lie Ce örökérvényű tanításain.
Vég nélkül sorjáznak a nemes gondolatok, befejezésül talán még ezt az egykor a világon mindenütt természetesnek tartott, mai önös életünkben
már egyre ritkábban megnyilvánuló szép szokásra utalást emelném ki:
"Aki él, szeressen, aki meghalt, nyugodjon. Ez egyenes beszéd! De egymást szeretni - ez nemcsak érzéseinket kell hogy jelentse, hanem azt is,
hogy nyugvóhelyet adunk a megfáradtnak, megetetjük az éhezőt, felmelegítjük a didergőt, és segítünk azon, aki bajba jutott."
Örömmel ajánlom Lie Ce könyvét, egyben sugallva, hogy érdemes gyűjtögetni az egykori nagy gondolkodók ránk maradt munkáit,
különösen az önmagukat belülről építgető olvasóknak.
176 oldal, 2490 Ft., 130x210 mm, puhafedelű, védőborítóval
MILENA AGUS:
SZERELEMKŐ
Mint általában a szigetekről, Szardíniáról is elmondhatjuk, hogy bármennyire is része egy országnak, mégis csak egy külön világ. Az elmúlt
évtizedek felgyorsították, természetessé tették az utazgatást, a szigetlakók is közelebb kerültek a kontinenshez, de röghöz kötöttségük,
évezredes szokásaik, viselkedésük, erkölcsük, ősi nyelvük, nemzeti büszkeségük csak lassan változik. Ők nem is olaszok, hanem szárdok,
akik egy mesés szigeten élnek, nem messze az itáliai partoktól.
Ebből talán már sejlik is, hogy a könyv írója egy szardíniai, szárd hölgy, aki ezzel a megragadóan szép családtörténeti regénnyel egy pillanat
alatt a világirodalom reflektorfényébe került.
A kötet magyar címe, a Szerelemkő is igazi telitalálat, felkelti érdeklődésünket, és látni fogják, nem is alaptalanul.
Az időben visszakanyarodva, a második világháború vége felé kezdődik a történet, amikor az írónő elmeséli nagyszülei különös, bár korántsem
szerelemmel kezdődő egymásra találását. Azokban a nyomorúságos években, amikor a puszta lét is csoda volt, a sziget eldugott kis falujában
élő embereknek nem voltak, nem is lehettek nagy álmai, így akire nem talált rá még a vágyott szerelem se, az végtelenül nyomorultnak érezte
magát.
Hasonló helyzetben ment férjhez az írónő nagyanyja is, az első férfihez, aki végre ránézett, és így leszünk részesei mi is annak a szokatlan
kapcsolatnak, ahol a férj a bordélyházba jár, a boldogtalan feleség pedig csak vágyakozik. Peregnek az évek, már az asszony nyújtja férjének
a bordélybeli "szolgáltatásokat", amikor a nem várt, már talán nem is remélt boldogság mégis rátalál, egy rövid gyógyfürdőbeli pihenés
során, - egy másik férfi által.
Otthon is - miközben végre fiuk születik - sokat változik a világ, egy kicsit tehetősebbek is lesznek, mégis a hosszú évek alatt csak egyszer
hagyják el a szigetet, amikor Milánóba utaznak, a rokonokat felkeresni. Ahogy ők, úgy az olvasó is ekkor látja majd a nagy kontrasztot a
szigetlakók és a már fejlődésnek indult nagyváros lakóinak életvitele között.
Hogyan éltek a szülei, milyen élete volt másik nagyanyjának, mit engedhettek meg maguknak szerény életük során, és vajon a régi történetekre,
családi titkokra hogyan talált rá a szerző, természetesen mindenre fény derül majd - a könyvet olvasva.
Rövid kis regény, lesz, aki egy szuszra végez vele. Különös időutazás, amikor megadatik egy számunkra szokatlan kultúrában nézelődni, követni
az élet ívét, lefelé és fölfelé, ahogy a sorsokat alakítja. Ám, ahogyan azt az irodalom hozzáértői már kifejtették, ennél is értékesebb a szerző
sajátosan egyéni stílusa, amelyik a történetet olyan hangulati elemekkel ruházza fel, amitől a regény olvasása igazi élménnyé válik.
102 oldal, 1990 Ft, 125x195 mm, védőborítóval
PALLAI PÉTER - SÁRKÖZI MÁTYÁS:
NÉMI DEMOKRÁCIÁTÓL A NÉPI DEMOKRÁCIÁIG
A kommunista hatalomátvétel története Magyarországon a BBC-archívum tükrében (1945 - 1948)
Kevés szó esik hazánkban arról a néhány, sorsunkat erőteljesen befolyásoló, háborút követő évről, amit kommunista hatalomátvételként emlegetnek.
Ma már talán nincs is olyan élő tanú, aki átfogó, tárgyilagos képet adhatna a történtekről, így ez a könyv, felidézve az egykori főszereplők
BBC-nek adott nyilatkozatait, írásos visszaemlékezéseit, korabeli leveleit, olyan alapmű lett, amit a jövőben hiteles, megkérdőjelezhetetlen
forrásként kezelhetünk.
Tulajdonképpen az egész kötet idézetek válogatása, nagyon rövid összekötő szöveggel tarkítva.
A teljes rálátás kedvéért a szerzők - időben - visszanyúltak néhány évtizedet, hogy világosan értse az olvasó, honnan is ered a Szociáldemokrata
és a Kommunista Párt jó kapcsolata. A két világháború közötti években ugyanis Magyarországon a Kommunista Párt nem működhetett legálisan, így
számtalan kommunista - jobb híján - a Szociáldemokrata Pártba lépett be. 1944 őszétől, a tagsággal még alig rendelkező Kommunista Párt
felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, és egyre erőszakosabban igyekeztek közös választási platformot, majd kormánykoalíciót létrehozni,
a szocdemek segítségével - mint egy trójai falóval - a hatalomból minél nagyobb szeletet megszerezni.
Hátuk mögött az országot megszállva tartó szovjet hadsereggel, a kommunistáké lett a belügyi tárca, majd szépen kialakult a későbbi ÁVÓ, amelyik
mindenek fölött állva, bármikor bárkit letartóztathatott.
Innentől kezdve már csak a többi párt képviselőire kellett rámutatni, a régi rendszer híveinek, az új rend ellenségének kikiáltani őket, és a
megfélemlítés erejével eltüntették, elüldözték az ellenfeleket a politikából, nem ritkán az országból is.
A "szalámitaktikának" nevezett módszer feldarabolta a választások nyertesét, a Független Kisgazdapártot, ráadásul a párt főtitkárát, Kovács Bélát,
a szovjet katonai hatóság letartóztatta, évekre a Szovjetunióba hurcolta, ami olyan félelmet keltett, hogy sokan önként menekültek a pártból.
A könyv részletesen foglalkozik az éppen Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnök elmozdításával is, akit a fogságban lévő Kovács Bélától
kierőszakolt vallomás alapján vádoltak meg, és aki, ezek után nem mert hazajönni. A parlament akkori elnöke, Varga László, a hír hallatán,
azonnal nyugatra menekült.
Hosszan lehetne sorolni a könyvben ismertetett, jobbnál jobb kommunista ötleteket, amivel, ha a maguk népszerűségét nem is tudták növelni, de az
ellenlábas pártokat sikerült teljesen leamortizálni.
Ekkor, 1947-ben érezték úgy, hogy egy új parlamenti választással igazi hatalmat szerezhetnének. Ez volt az a bizonyos "kékcédulás" választás, ami
még ilyen csalafinta módon sem hozta meg a remélt sikert, ezért folytatódott a pártok bedarálása.
A legnagyobb, máig emlegetett lépés a Szociáldemokrata Párton belüli puccs, Kéthly Anna, és híveinek félreállítása, majd a nem kommunista barát
tagok feketelistára tétele volt. Nem sokkal később Szakasits Árpád és Marosán György vezetésével a szocdemek beolvadtak a Kommunista Pártba.
Szakasits 1948-ban államfő lett, és ekkor már Rákosi, Gerő, Rajk, Farkas Mihály, és sorolhatnánk az elévülhetetlen érdemeket szerzett elvtársakat,
mind hatalmi pozíciókat töltöttek be.
A könyv alaposan bemutatja a részleteket, sőt a következményeket is, például, hogy miért is nem kellett nekünk a felkínált amerikai Marshall
segély? Láthatjuk Nagy Imre, Kállai Gyula, Révai József, Vas Zoltán, vagy a másik oldalról Kéthly Anna, Barankovics István vagy éppen Dálnoki
Miklós Béla, sőt még Faludy György akkori szerepét is, és megismerhetjük azokat az emigrációba kényszerült személyeket, akikről itthon alig
esett szó az elmúlt ötven évben.
Megtudjuk, hogy a gyakorlatban mit ért a háborút lezáró párizsi békeszerződés határozata, a megszálló szovjetek hogyan maradtak itt "végleg", és a
könyvet végigolvasva azt is, hogy az élet, nem sokkal később, hogyan bánt a hatalmat minden áron megszerzőkkel. Szinte egytől egyig saját
rendszerük börtönében kötöttek ki, jó pár évet raboskodva. Talán semmi sem mutat olyan hű képet a korról, mint Szakasits Árpád esete, akit
1948-ban államfőnek választanak, de két év múlva már a börtönben ül, és csak 1956-ban szabadul.
Érdemes a könyvet nem csak elolvasni, de mint értékes kordokumentumot, könyvespolcunk megbecsült darabjaként, az utókor számára megőrizni.
202 oldal, 3490 Ft, 170x240 mm, keményfedelű, védőborítóval
MONIKA és UDO TWORUSCHKA:
A VALLÁSOK VILÁGA
Történetük * Tanaik * Jelenük
Kézbe véve a könyvet, nagyon hamar kiderül, hogy ez a remekül szerkesztett, igen látványos képekkel illusztrált kötet olyan magával ragadó alkotás,
hogy - tartalmát és üzenetét illetően - méltán lehetne tananyag bárhol a világon.
A szerzők az öt világvallást, azaz a kereszténységet, buddhizmust, hinduizmust, az iszlámot és a zsidó vallást
egyforma terjedelemben, azonos témakörökre bontva, véleményük hangoztatása nélkül ismertetik, kerülve pl. a ma már
nehezen érthető ezer éves verseket, szövegeket, csak a fontos dolgokat emelik ki, mégpedig mindenki számára érthető megfogalmazásban.
Ugyanakkor a szerzők láthatóan arra törekedtek, hogy minden, a
mai olvasóban felmerülhető kérdésre választ vagy magyarázatot adjanak.
Bemutatják a vallásalapítókat, minden hozzájuk fűződő lényeges történettel, legendával. Megismerjük a szentírásokat,
a közösségi ünnepeket, a valláshoz kötődő
családi eseményeket, a születéstől az esküvőn át a temetésig, a kereszteléstől a körülmetélésig, a húsvéti
böjtöléstől a ramadánig, az imádkozási szokásoktól a zsidók púrim ünnepén át az elefántfejű
Ganésa isten tiszteletére Bombayben tartandó körmenetig, hogy csak néhány érdekesebbet
említsünk a teljeség igénye nélkül.
Betekintünk a templomokba, mecsetekbe, sztúpákba, kolostorokba, megismerjük a legnépszerűbb
zarándokhelyeket, színesítve a hozzájuk fűződő, szentjeikkel, isteneikkel kapcsolatos mesés
történetekkel.
Hogy nem csak nagy általánosságokról, közhelyekről van szó, az kiderül, ha belelapozunk, pl. a
hinduizmust ismertető fejezetbe. Látni fogjuk, hogy annak ellenére, hogy
bőven találunk ismert személyeket, elég csak Síva, Visnu, Krisna vagy Ráma nevét említenünk,
még a téma iránt komolyan érdeklődők is nehezen igazodnak el a számtalan hindu istenség között.
Hasonló a helyzet az indiai irodalom legrégebbi emlékeivel, a Védákkal is, amelyek közül a Ráma isten életét bemutató, 2500 éve írt, verses
Ramajana ugyan ismerősen hangzik, de hogy tudásunk - a könyv gazdag ismeretanyagához képest - jócskán hiányosnak fog tűnni, abban biztosak lehetünk.
Fantasztikusan szép képeket láthatunk a Gangesz menti Varanasziról, a hindu brahmanokról, a szent tehenekről,
és mellé olyan, külön-külön is óriási témákról olvashatunk, mint az Indus-völgyi civilizáció, az ősi Mohendzso-daro, a jóga léte és
fontossága, vagy a több ezer éves filozófiai művek jelentősége.
Minden fejezetben megemlítik, bemutatják napjaink és a közel múlt nagy egyéniségeit, mint Mahatma Ghandi, Komeini ajatollah,
Tenzin Gyatsó (a dalai láma), vagy XVI. Benedek pápa.
Hasonlóan visszatérő téma a nők helyzete,
a rájuk vonatkozó vallási hagyományok, elvárások, jogok, szerepük a mai világban.
Olvashatunk a béke és a háború, az erőszak kérdéséről, a szinte
mindenütt felbukkanó szélsőséges csoportosulásokról, a hívők tömegeit manipuláló erőkről.
Az öt világvallás mellett a kötet - ha kisebb terjedelemben is - de bemutatja a dzsainizmust, a
konfucianizmust, a taoizmust, a zoroasztrizmust, a sintoizmust és a szikh vallást is, sőt röviden a baptistáktól
az üdvhadseregig informál a kevésbé elterjedt vallási közösségekről is.
Páratlanul értékes könyv, hatalmas, érdekfeszítő ismeretanyaggal, ritkán látható képes illusztrációkkal.
Az ősi kultúrák iránt érdeklődő, általános műveltségre, más vallású emberek jobb megértésére vágyó olvasóknak életre szóló, nélkülözhetetlen kézikönyv.
352 oldal, 9990 Ft, 240x300 mm, keményfedelű.
MÁRAI SÁNDOR:
CSUTORA
A történet 1928-ban játszódik, amikor Márai Sándor fiatal íróként Budán élte szerény, de az akkori világban mégis
rangot jelentő, polgári életét.
A regény címe mindent elárul, bizony itt kutya történetről van szó. Egy pici, pár hetes kutyus kerül az emeleti
lakásba, amolyan puli féle, amiről azután, pár hónap múlva kiderül, hogy egy igazi keverék, a rossz nyelvek szerint korcs kutya
vált belőle.
Ez a kis jószág - ahogy az lenni szokott ilyen helyzetekben - feje tetejére állította a világot, megváltoztatta
a háziak napirendjét, szokásait, és megpróbálta középpontba helyezni magát.
Gazdija, akiről az író végig egyes szám harmadik személyben tesz említést, nem az a kutyákért bolonduló típus,
sokkal inkább egy magába zárkózó, hűvös, gondolkodó elme, aki nyugalomra, csöndre vágyik. Távolságtartó alkat,
és ebből a kissé rideg pozícióból vizsgálja nap, mint nap Csutora viselkedését, próbál valami logikus
kapcsolatot, magyarázatot találni a kutya hol pajkos, hol kimondottan gonoszkodó tettei és feltételezett
észjárása között.
Ezek az otthoni, vagy séta közbeni eszmefuttatások jelennek meg a kötet oldalain, mindig kettős szereposztásban.
Az köztudott, és nem is meglepő, hogy kutya és gazdája előbb-utóbb alkalmazkodni próbál egymáshoz, de vajon
milyen kapcsolat alakul ki a kutya és tágabb környezete között? Ez az a kérdés, amelynek mentén regényünk
látószöge is tágul, és így kerülnek bele a családtagokon kívül a szomszédok, a ház és a környék lakói, sőt
gyakran az egész emberiség. Ez adja a kötet kettős értékét is, hiszen így utólag, torzításmentesen
figyelhetjük meg a nyolcvan évvel és két rendszerváltással korábbi budai életforma apró pillanatfelvételeit,
érzékelve rohanó világunk változásait és azokat a génjeinkben hordozott tulajdonságokat, amelyek mit sem
változnak az idő múlásával.
A szerző a kutya apró csínytevéseinek, szokásainak történetébe csomagolva tárja elénk mélyről jövő, komoly
gondolatait, tűnődéseit kutya és ember kapcsolatáról, vagy éppen külön-külön, hol az egyikről, hol a másikról.
Elmereng olyan ezeréves dolgokon, hogy vajon mi lehet az oka, hogy van, akit kedvel, van, akit utál Csutora,
vajon miért nem szökik meg séta közben, és ugyan miért tűri nyakán a pórázt?
Márai Sándor nem egy tréfás, vidám ember lehetett, de kedves, finom humorával - akaratlanul is - érezteti az
olvasóval, hogy ha tettei nem is mindig mutatták érzelmeit, lelke mélyén milyen sokra értékelte a négylábú
őszinte szemeinek csillogását.
Kellemes stílusban fogalmazva, gazdag szókincsével nem spórolva, nagyszerű szórakozást nyújt az olvasónak,
még akkor is, ha sosem volt kutyája.
Természetesen a regény azok számára, akik már sokat sétáltak a póráz másik végén, összekötve életüket kedvenc
kutyájukkal, talán még hitelesebb, még szeretni valóbb a történet.
Ha nyugodt, békés percekre vágynak, olvassák el a regényt, ismerkedjenek meg Csutorával és az úrral,
látni fogják, kettőjük története megérdemli figyelmünket.
174 oldal, 2490 Ft, 130x190 mm, keményfedelű, védőborítóval
KULCSÁR ZSUZSANNA:
ÍGY ÉLTEK A LOVAGKORBAN
Nyugat-Európa a XI-XIV. században
Elolvasva a közel negyven éve írt, és most újra megjelent könyvet, úgy érzem, egy élet kitartó munkája van
benne. Hihetetlen aprólékossággal, mindenre kiterjedő figyelemmel építette fel kötetét a szerző, egy
szerteágazó, végtelenbe nyúló témát feldolgozva.
Mint az alcímben is olvashatjuk, lovagkornak a középkori időket, pontosabban Nyugat-Európa XI-XIV. századig
terjedő időszakát értjük, azt a kort, amiről már olvasmányaink alapján vannak bizonyos fogalmaink, de éppen
ez a könyv világít rá hiányos ismereteink felületességére.
Miről is szól a könyv?
Mondhatni a középkori élet minden területét érinti, ám érdeklődésünket a legendás lovagokról szóló rész izgatja
leginkább, hiszen ki ne lenne kíváncsi az oly sok regényben, filmben megcsodált, mindig a jó oldalon harcoló
nemes vitézek életére?
Kikből lehettek lovagok, hogyan nevelték, képezték őket, mik voltak a kor elvárásai velük szemben? Elegánsak,
kifinomult úriemberek voltak, akikért bolondultak a nők, vagy csak az eltelt évszázadok varázsoltak mesehőst
belőlük?
Részt vettek-e haditornákon, milyen fegyverzetük volt, életre-halálra vívtak-e, és elnyerhették-e a "királylány
kezét"?
Azt hinnénk - ezek után - a parasztok, vagy a városban élők hétköznapjait, lehetőségeit bemutató fejezetek
kevésbé érdekesek, de a szerző mesterien tárja elénk hatalmas ismeretanyagának legérdekesebb részleteit.
Kiből lehetett iparos, vagy kereskedő, vajon hogyan öltözködtek, mit ettek, hogyan tisztálkodtak, jártak-e
fürdőbe, és ott várták-e szép lányok a megtisztulni vágyókat?
Apropó. Hogyan éltek a lányok, asszonyok, hogyan öltözködtek, volt-e divat, milyenek voltak a kor erkölcsei,
hogyan, ki kivel kötött (köthetett) házasságot?
Papok, diákok, egyetemek, orvosok, törvények, büntetések, fenyítések, templomba járás, gyermekáldás, betegség,
temetés, és még ezernyi téma, amit feldolgozott, és részletesen elénk tárt a szerző.
A kor technikai újdonságai is igen érdekesek, hiszen ekkor kezdődött a vízimalmok, szélmalmok világa, ami aztán
egyre inkább forradalmasította, elindította az ipari fejlődést.
Hatalmas a változás a hajózásban is. Egyre jobbak, gyorsabbak a hajók, kitágul a világ, távolabbi vizekre is
eljutnak a kereskedők. Ennek velejárója azonban a kalózkodás, mint könnyű pénzkereseti lehetőség - a
szárazföldi rablóbandák után - a tengereken is.
És mint általában a könyvek, ez a kötet sincs híján tanulságoknak.
Korunk globalizált világában, amikor mindent a pénz irányít, nem is hinnénk, hogy már a középkorban is így
működtek a dolgok.
Nem csatolom lesújtó véleményem napjaink mindent megmozgató pénzvilágáról, inkább egy rövid részlettel
érzékeltetem, hogy nincs új a nap alatt:
"Remek üzleti lehetőséget jelentettek a keresztes hadjáratok. A kereskedők kölcsönt nyújtottak a Keletre
indulóknak, s hajóikon busás fizetségért szállították a kereszteseket a Szentföldre. Az ottani hódítás
nyomán összevásárolták a rablott zsákmány nagy részét; rengeteg aranyra, ezüstre, szőnyegre stb.
tettek szert...
A velenceiek azonban még nagyobb üzletet is lebonyolítottak: "finanszírozták" Konstantinápoly elfoglalását
(1204), s aztán lefölözték a hasznot."
Forgassák érdeklődéssel ezt a hatalmas tudástárat, amiről talán az a legfrappánsabb vélemény, hogy nincs az
a csavaros észjárásra valló gyermekkérdés, amire választ ne kapnánk a kötetet olvasgatva.
Hogy egy kicsit fokozzam az érdeklődést a középkor és a lovagok iránt, elmondom, hogy a mi történelmünk is
büszkélkedett jeles, messze földön híres lovagokkal. A legismertebb talán a hatalmas termetű Szent László
(1046-1098) királyunk volt, akit lovagkirálynak is hívtak. Gyermekkorát Lengyelországban töltötte,
aminek, a történelmi események mellett, mesés oka volt, ugyanis édesapja I. Béla királyunk, akit
Bajnok Bélaként tiszteltek, egy lovagi tornán elnyerte a lengyel király lányát. Feleségül vette,
és tőle született - több lány mellett - két fia, két későbbi királyunk, Géza és László.
De ez már egy másik történet...
320 oldal, 3990 Ft, 155x235 mm, keményfedelű.
BÁRDI LÁSZLÓ:
KELET NÉPE VAGYUNK
Szép kivitelű, a tartalomhoz méltó köntösben jelent meg a Helikon Kiadónál Bárdi Lászlónak a magyar
keletkutatással foglalkozó, jeles elődeink mai szemmel nézve is bámulatos utazásait, tudományos eredményeit
bemutató könyve.
A szerző maga is keletkutató, a szakma nemzetközileg elismert egyénisége, aki számtalan tudományos célú utazást
tett Ázsiában. Ez utóbbi számunkra azért jelentős tényező, mert nem egy, a téma iránt érdeklődő író
összeollózott tanulmányát olvashatjuk, hanem egy olyan szerző remekművét, aki miközben minden hozzáférhető
anyagot megismert a témával kapcsolatban, a helyszínen személyes tapasztalatokat is szerzett, és
kialakította saját, érvekkel alátámasztott értékrendjét.
Nyolc nagyhírű keletkutatónk életéről, munkájának lényegéről olvashatunk részletes ismertetőt, és kilenc
másikról egy-egy rövid összefoglalót. Utóbbiakkal kapcsolatban írja - sokatmondóan - a szerző, hogy "Akiknek
még a kötetben lenne a helyük..."
Olvasóként én is így vagyok ezzel. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Olyan ritkán jelenik meg egy-egy könyv
régi, bárki számára példaképül állítható utazóinkról, hogy annak is igazán örülni kell, hogy szerző és kiadó
vállalkozott erre a nemes feladatra. A másik szemem azért sír, mert külön-külön is méltóak lennének
egy-egy nagyobb lélegzetű, munkájukat, eredményeiket, hajlíthatatlan, céljuktól eltántoríthatatlan
emberi nagyságukat bemutató kötetre.
Bizony, példaképek ők, olyanok, amilyenek a mai utazók, kutatók, régészek már sohasem lehetnek. Más lett a világ,
mások a körülmények, mások a lehetőségek.
Ahogyan történelmünk vagy irodalmunk nagy alakjaira büszkék vagyunk, úgy kellene fáradhatatlan hőseink neveit is
folyamatosan fényezni, az utókor elé újra és újra odaállítani.
A Tibet kutató Kőrösi Csoma Sándor élete a szorgalom, a kitartás jelképe.
Vámbéry Ármin története igazi mesevilágot idéz, ráadásul ő remek könyveiben meg is írta, hogyan zarándokolt sánta
dervisként, karavánokhoz csapódva, éveken át folyamatos életveszélyben, Ázsia pusztáin, hegyein, sivatagjain át.
Stein Aurél, akiről méltatlanul keveset tudunk, de aki talán a legnagyobb, nemzetközileg is elismert
sikereket érte el. Mint társai, ő is az ősi magyar hazát kereste, de ahogy a többieket, úgy őt is magával
ragadták az időközben felbukkanó lehetőségek, az új kihívások. Kína ősi barlangjaiban sosem látott,
évezredes írásokat, tekercseket talált, mégpedig olyan mennyiségben, hogy csak Londonban kb. tízezer
darabot őriznek belőle, amelyek legnagyobb részét azonban még senki sem olvasta el, mert ilyen
irdatlan feladathoz egyszerűen nincs elég képzett, az ősi kínai írást ismerő ember.
A jól ismert nevek mellett olyan egyéniségeket is megismertet velünk a szerző, mint a Kelet művészetének
megszállottjaként bemutatott Felvinczi Takács Zoltán, akiről félek, hogy még a téma iránt érdeklődő olvasók
közül is méltatlanul kevesen hallottak.
Mint megtudjuk, ő az a típus volt, aki már itthon, utazása előtt
elismert szaktekintélye lett a keleti művészeteknek, amit legjobban az igazol, hogy ő lett a kezelője,
gondozója, szakértője a páratlanul gazdag Hopp Ferenc magángyűjteménynek, amiből később, az ő
kezdeményezésére, létrejött a ma is jól ismert Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum.
Nem szándékom mindenkit felsorolni, de India szerelmesét, Baktay Ervint feltétlenül megemlítem. Talán nem is maga
az utazása az, amire felfigyelt a világ, inkább máig népszerű könyvei azok, amelyekből oly élményszerűen,
magával ragadóan árad India szépsége, különös varázsa.
A fejezetekhez egy-egy térkép is tartozik, szemléltetve a megtett útvonalat, az érintett fontosabb városokat.
Nagyon értékes a nagy utazóink által írt művek jegyzéke, korábbi kiadásaik időpontja, a kiadók megnevezése,
amiből jól látszik, hogy milyen ritka kincs egy-egy ebben a témában megjelenő kötet.
Nagy szakértelemmel összeállított, igazán érdekes, tartalmas kötet, feltétlen ajánlom minden utazás,
történelem, magyar kultúra iránt érdeklődő olvasónak.
182 oldal, 3490 Ft, 170x240 mm, keményfedelű, 16 oldal színes képmelléklettel
MIRJANA SANADER:
ÓKORI GÖRÖG ÉS RÓMAI VÁROSOK HORVÁTORSZÁGBAN
A mai Horvátország területe az ókorban is a görögök és a rómaiak közvetlen szomszédságában terült el, így
nem csoda, hogy az Adrián hajózva már több mint kétezer éve is rendszeresen látogatták ezt a vidéket.
A kereskedelmi kapcsolatok kialakulása után jöttek a telepesek, városalapítók, akik már a kultúrájukat,
vallásukat, építészetüket is magukkal hozták, és igyekeztek saját arcukra formálni a szigetekkel
teleszórt, látványosan szép tengerparti sávot.
Különösen Rómára igaz ez, hiszen ők meghódították, provinciájukká tették a vidéket, és annyira otthon érezték
magukat, hogy a katonai erődök mellett új városokat, amfiteátrumokat, templomokat, és amint azt Splitben
még napjainkban is láthatjuk, fényűző császári palotát is építettek.
Napjainkban magyar turisták százezrei utaznak Horvátországba, ezért különösen jelentős, hogy magyarul is
megjelent az ókori görög és római emlékeket, ásatási helyszíneket bemutató, Horvátországban már sikert
aratott, reprezentatív képes album.
A szerző a téma elismert szaktekintélye, ám most kimondottan az ókori kultúra iránt érdeklődő nagyközönségnek
szánta művét, ennél fogva a kevés szöveg, sok remek fotó szerkesztési elvét követve egy jól áttekinthető,
érthetően fogalmazott album született.
A képeket profi fotósok készítették, így a megszokott beállítások mellett, látványos légi felvételek, és
számtalan múzeumi tárgy, részleteket is jól kiemelő fotóiban gyönyörködhetünk.
A kötet településenként mutatja be az ókori romokat, épségben maradt látnivalókat, a múzeumokban őrzött
kincseket, kiemelten kezelve az Isztria és Split nemzetközi hírű, mára jelképpé vált látványait. A kevésbé
ismert, sőt, valljuk be, sohasem hallott kis települések földrajzi elhelyezkedését is könnyen azonosíthatjuk,
mert egy-egy térkép jelzi, hogy a mai Horvátországon belül hol is található az ókori város.
Nagyon látványosak a korabeli alaprajzok, amelyeket "rávetítettek" a mai városok térképére, érzékeltetve, hogy
sétáink során legtöbbször a régi épületmaradványok fölött járunk.
Ebből az is következik, hogy a látnivalók, a turisták szerencséjére, többnyire a mai városok központjában vannak,
nem kell lakatlan vidékeken keresgélni őket, hátránya viszont, hogy sok helyen lehetetlen feltárásokat végezni,
mert ahhoz előbb le kellene bontani a féltve őrzött, több száz éves házakat.
A kötet jól kiegészítheti az útikönyveket, tippeket adhat olyan kirándulásokra nyaralás közben, ami egyébként
eszünkbe sem jutna, felhívja figyelmünket a kevésbé reklámozott ókori látványosságokra, amelyek mellett
legtöbbször csak elrohanna az ember.
Az albumot a szép könyvek gyűjtőinek, Horvátország, és természetesen az ókori kultúra iránt érdeklődő olvasóknak
a figyelmébe ajánlom.
150 oldal, 4990 Ft, 235x285 mm, keményfedelű, védőborítóval.
THEODORE DREISER:
AMERIKAI TRAGÉDIA
Egy jó könyv elolvasása után még napokig felvillan képzeletünkben a főhős, vagy a történet egy különösen
érdekes pillanata. Ilyenkor válik tartós élménnyé, rögződik életre szólóan mind az, amit olvasás közben
fontosnak, értékesnek találtunk.
Ez a könyv azonban más, az író nem bízik bennünk, nem engedi, hogy a végén esetleg elmeneküljünk a ránk váró
gondolatok elől.
Az Amerikai tragédia ezer oldalas olvasmány, és mire átrágjuk magunkat az első hatszáz oldalon, már
csúcspontjához ér a történet. Clyde, a regény főhőse megöli korábbi, várandós barátnőjét, retteg ugyanis a
gondolattól, hogy az gyermeket szülhet neki, ami ha valóra válik, végleg lemondhat imádott, új szerelméről.
Amíg azonban idáig eljutunk, feltárul előttünk a huszadik század elejének Amerikája, a tőlünk ma is nagyon
távolinak tűnő világával. Clyde egy elvakultan vallásos, igehirdető család gyermeke, akinek minél inkább
nyiladozik az értelme, annál inkább röstelli szüleinek életvitelét, különösen a hittérítéssel járó utcai
fellépéseket, és már gyerekként is látja a szegénység számára örökre szóló kiúttalanságát.
Megpróbál saját lábra állni, és hosszú, de igen érdekes, tanulságokkal teli utat jár be már egészen fiatalon.
Született jó modorának köszönhetően szállodákban dolgozik, ahol, látva a tehetős, gondtalan emberek életét,
még sóvárgóbban vágyik az anyagi jólét, és az azzal járó kiváltságok után.
Az otthoni történetekből, elejtett szavakból tudja, hogy apjának van egy dúsgazdag, gyártulajdonos testvére,
aki - a család pechére - nem kíváncsi a szegény rokonokra, így aztán nem is tart velük semmiféle kapcsolatot.
Az élet azonban néha produkál nem várt, ám titkon nagyon is remélt dolgokat. Nagybátyja éppen abban az elegáns
hotelban száll meg, ahol Clyde kifutófiúként dolgozik. Megismerkednek, és a fiú küllemével, viselkedésével
elnyeri a gazdag rokon szimpátiáját, majd néhány hét múlva egy szerény, de mégis további lehetőségeket
megcsillantó állásajánlatot kap tőle.
Így kerül egy távoli kisvárosba, ahol aztán hála a rokoni szálaknak, hamarosan a gyár egy kis részlegének vezetője
lesz. Itt dolgozik, beosztottjaként, az a fiatal lány is, aki megtetszik neki, és hamarosan a szeretője lesz.
Mivel munkába állásakor szigorúan kérték, hogy a család jó hírneve érdekében ne keveredjen semmiféle kapcsolatba
a gyári lányokkal, teljesen titokban tartották a viszonyukat.
Jól is kezdődtek a dolgok, hiszen egy végtelen rendes falusi lányról volt szó, aki imádta őt. Igen ám, de a fiú
családneve azonos volt a leggazdagabb gyároséval, és ennek hatására hamarosan olyan különleges kapuk nyíltak meg
a jóképű Clyde előtt, amilyenekről korábban álmodni sem mert volna. Belecsöppent a város jómódú csemetéinek
társaságába, akik - bár tudták, hogy szegény - a neve révén egyre többször hívták maguk közé.
Golf, lovaglás, tenisz, ráadásul remekül öltözött, sziporkázó lányok, akiket már akkor sofőr vitt autón, szóval
Clyde teljesen elámult, és leghőbb vágya lett, hogy ő is felkapaszkodjon a kiváltságos életmódot folytatók
világba.
Az új barátok között megismert egy számára elbűvölő lányt, akibe azonnal szerelmes lett, és attól kezdve, más nőre
már gondolni sem tudott. Elhatározta, hogy szakít korábbi barátnőjével, ám kiderült, hogy az gyereket vár tőle.
Clyde, ebben a kínos helyzetben nem meri bevallani, hogy már más érdekli, inkább kicsinyes hazudozásokkal próbál
kibúvót találni, de az idő egyre sürgeti, neki meg fogalma sincs, hogy szorult helyzetében mit kellene,
mit lehetne tenni.
Körülbelül itt érünk el a tragikus eseményekhez, és az érzéseinkkel már eddig is remekül játszó szerző innentől
kezdve a vállunkra teszi a szörnyű események teljes lelki terhét.
Nincs menekvés, át kell élnünk, át kell gondolnunk újra és újra a tragédiához vezető utat, a főhős, majd később
édesanyjának összes fájdalmas pillanatát, a vádlók lesújtó igazát, és a védők - saját érdekeiket is szolgáló - igazságot
megkerülő csűrés csavarását.
Látjuk az élet igazságtalanságait, a mindenütt jelenlévő egyenlőtlenséget, a született előjogokat, a szegény ember
tehetetlenségét, a gazdagok közönyét, elfordulását. És látjuk az emberben rejtőző, kiszámíthatatlan pillanatokban
előbukkanó, mindenképpen elítélendő, zavarodott bűnözői hajlamot is.
Látjuk a nevelés, a családi környezet életre szóló kihatásait, a hit szerepét életünkben, ahogy tragikus helyzetekben,
a magára maradt, társadalomból kitaszított ember lelkében egyszer csak mindennél fontosabbá válik.
Olvasmányos, remekül megírt könyv, de igen szomorú, valóban tragikus történet. Nagy alapigazságokról szól,
ezért értékéből semmit sem von le, hogy nyolcvan éve jelent meg először. Aki már felnőttként élt az előző,
szocialista rendszerben, az visszagondolva akkori önmagára, tőlünk egészen idegen keretben látja a történetet,
de mai szemmel már azt kell mondanom, nálunk is kezd kibontakozni a regénybeli miliő, amelyikben
kiemelt kasztként élnek a leggazdagabb emberek, míg jobb sorsra érdemes, szerényen élő társaikat éppen
a reménytelen tehetetlenség sodor nem ritkán a bűn felé. (a lopástól, csalástól a kórházban hagyott
kisbabákig ezer példát sorolhatnánk)
A kötet a Helikon Klasszikusok sorozatában jelent meg. Kötése, a papír minőségének kiválasztása, egyszóval a
könyv külleme kiemelkedően jól sikerült, nagyon szép, értékes munka.
Érdemes a sorozat további köteteit is figyelemmel kísérni.
I.-II. kötet, 1030 oldal, 6990 Ft, 145x200 mm, keményfedelű, védőborítóval
MARKÓ LÁSZLÓ:
A MAGYAR ÁLLAM FŐMÉLTÓSÁGAI
Szent Istvántól napjainkig
Kevesen gondolnák, hogy milyen hatalmas munka eredményeként vehetjük kézbe a könyv 2., javított, bővített
kiadását. Ám, amint belelapozunk, beleolvasgatunk, egyre jobban elámulunk a hihetetlen gazdag
arcképcsarnokon, történelmünk ismert, vagy éppen sosem hallott tisztségviselőinek szinte végelláthatatlan
során.
A különböző méltóságokat egy-egy fejezetbe csoportosítva ismerhetjük meg, abc szerinti sorrendben. Már a
legismertebbnek számító, királyainkat bemutató fejezetben is rengeteg érdekes dolgot olvashatunk a részletes
életrajzi, mindenütt a kor történelmi eseményeire utaló adatokban.
Az erdélyi fejedelmeket nézegetve még a tájékozottabb olvasók is elámulnak, olyan különleges csemegéket
találnak, amire nem is gondolnának. Ez nyilván mindenkinél más-más, de elárulom, nekem, pl. Dobó István
egri várkapitányról most derült ki, hogy erdélyi fejedelem is volt. Életrajza külön kalandregény, csak
ámultam, hogy a megérdemelt aranyélet helyett, hányszor volt börtönbe zárva, már a csodálatos egri
diadala után.
A kormányzók és a nádorok között is számtalan nagy egyéniséget találunk, majd következnek
a kancellárok, titkos kancellárok.
A Frangepán, Esterházy, Nádasdy család jelenléte nem meglepő ezekben a komoly pozíciókban, de itt olvashatunk,
pl. Pázmány Péterről is, akinek életrajzából kiderül, hogy túl az egyházi méltóságán, az oktatásban betöltött,
el nem évülő szerepén, a politikai életben is kiemelkedő egyéniség volt, amit jól mutat a húsz éven át
betöltött főkancellársága is.
Továbbhaladva a tárnokmesterek, kincstartók fejezete következik. Itt is hamar találtam egy kedvencet, a névről
mindenkinek ismerős Ozorai Pipót. Ez a különös, olasz származású, Ozorán élő úr, gyakorlatilag a semmiből
küzdötte fel magát Zsigmond király bizalmi emberévé, és lett kincstartó. Életéről egy teljes oldalon
olvashatunk, és ez a mennyiségi adat is jól érzékelteti, hogy ez a lexikon jellegű kiadvány a legteljesebb
részletességgel ismerteti az arra érdemes személyeket.
Minden fejezetből lehetne példákat említeni, de már csak a Zrínyiekről jól ismert horvát-dalmát-szlavón bánokat
bemutató részből szeretnék egy-két példát kiemelni.
Corvin János, Mátyás király törvénytelen fia is betöltötte ezt a tisztséget, de ennél sokkal meglepőbb, hogy a
fiatalon lefejezett Hunyadi László is viselte a címet, sőt még az irodalmi tevékenységéről híres Janus
Pannonius - főpap - is.
További példákat vég nélkül sorolhatnánk, egészen napjainkig, Gyurcsány Ferencig. És ha már napjainknál tartunk,
érdemes megemlíteni, amit a szerző is hangsúlyoz, hogy az egyes tisztségviselők bemutatása független az
esetleges politikai hovatartozástól. A kötet nem az utókor értékelése szerint "mesél" többet vagy kevesebbet
valakiről, a terjedelmet a rendelkezésre álló források mennyisége, fontossága dönti el. A szerző nem értékel,
nem mond véleményt, könyvében az ismert tények közlését tartja fontosnak.
Túl azon, hogy a névjegyzékből kikeresünk valakit, vagy csak találomra kalandozunk az érdekes, kimondottan
olvasmányos életrajzok között, kijelenthetjük, hogy tartalmilag nagyon értékes a könyv, hiszen időtálló,
elévülhetetlen anyagot tartalmaz, csupa olyat, amit így együtt, semmilyen más kiadványban nem találunk meg.
488 oldal. Ára 5990-Ft. Mérete: 170x240 mm, keményfedelű
|
