RAINER ZERBST: GAUDÍ A teljes életmű A művészettörténeti ismeretek kivétel nélkül a régi korok emlékeivel kezdik "gyötörni" a diákokat, akik belefásulnak a száraz anyagba, még mielőtt megérintené őket a téma varázsa. Most, amikor Antoni Gaudít - az életét bemutató album kapcsán - újra elővettem emlékeimből, úgy érzem, nehéz lenne nála vonzóbb példát találni, ha érdeklődő arcokra, ámuló tekintetekre vágyunk. Az album, mint alcíme is írja, a halhatatlan katalán művész teljes életművét mutatja be, gyönyörű fényképeken, és mindenki számára érthető, izmusoktól mentes kiegészítő szöveggel. Antoni Gaudí 1852-ben született és már fiatal építészként egy új világot teremtett maga körül, korán megmutatva, hogy fantáziája olyan végtelen, mintha egyszerűen csak mesekönyveket illusztrálna. Felmérte a korábbi századok jeles alkotásait, ismerte a nagy elődöket, szerette az új gótikát, az Andalúziára jellemző mór stílust, vagy a nálunk is népszerű szecessziót, de képtelen volt bárkit is utánozni. Sosem látott íveket, görbe vonalakat, ferdén álló oszlopokat használt, munkáiból a vas, a fa, és a kő együttes harmóniája áradt. El sem tudta elképzelni, hogy egy épület szürke legyen. Nála nem különült el a szín és a forma, minden a környezet, a természet szerves részévé vált, és annak ellenére, hogy a részleteket látszólag agyon díszítette, a látvány, az összkép mindenkit megérintett, akár kívülről látta, akár a belső megoldásokat csodálta. Városi palotái máig állnak, messze a legszebbek, legérdekesebbek Barcelonában, de a nagy varázs a Güell-park és a Sagrada Familia templom. Előbbi mára egy mesebeli közparkká vált, amiről a legnagyobb dicséret, hogy bár sosem lett befejezve, mégis, semmit nem hiányolunk. Miközben szemünk képtelen betelni a színes csempe borítással, legyen az pad, szökőkút vagy egy szellőző kémény a tetőn., az ember el sem tudja képzelni, hogyan volt képes a művész egy ilyen hatalmas park minden apró részletére, színkompozíciójára ügyelni. Életéről, szerény, magába forduló alkatáról olvasva még inkább tiszteljük magát az embert is, aki más munkái mellett már 31 évesen elkezdte építeni Barcelona legnagyobb büszkeségét, az adományokból finanszírozott, félkész állapotában is turisták ezrei által látogatott Sagrada Familia templomot. A távoli, egekbe törő tornyok uralják a várost, ugyanakkor nem lehet elég közeli képet mutatni róla, annyi aprónak látszó, de a valóságban tekintélyes méretű részlete van. Talán ezért is olyan tökéletes élmény az újdonságokkal, magyarázatokkal tele album számunkra, még akkor is, ha már jártunk Barcelonában. Aki teheti, ne szalassza el a lehetőséget, ismerje meg ezt a különleges, kitüntetést sosem kapott, de a polgárok által már életében géniusznak tartott építészt, aki idősödve - magányosan - az épülő templom melletti egyik műhelyben élt, hogy mindent lásson, mindent kézbe tartson, valahogy úgy, mint évszázadokkal korábban Michelangelo is tette a Szent Péter székesegyháznál. 1852-től 1926-ig élt, számára talán a legszerencsésebb, az egyetlen élhető korban, hiszen korábban bizonyára kinevették volna merész terveit, manapság meg a világon sehol nem lenne annyi pénz, amennyiből álmait megvalósíthatná. Nem volt tervező irodája, magányos farkas lehetett, leplezett gyermeki lélekkel, akinél nem a haszon, csupán a munka eredménye számított. A legújabb tervek szerint halálának 100. évfordulójára befejezik a már ma is páratlanul szép Sagrada Familia templomot, ami - nem nehéz megjósolni - belső építészeti megoldásaival, dekoratív, szobrokkal díszített küllemével egyfajta Gaudí zarándokhely is lesz, hiszen a mester halála óta a templom kriptájában nyugszik. 317 gyönyörű színes fotót, 17 alaprajzot, és 2 helyszínrajzot tartalmaz az album, és úgy érzem, a kötet szerkesztése, Gaudí életének szöveges bemutatása is méltó a művész alkotásaihoz. Az album magyar nyelven a Vince és a Taschen Kiadó közös kiadványa. 4990 Ft., 240 oldal, 250x310 mm, keményfedelű, védőborítóval Szerkesztette: ANDRÉ DOMINÉ Fényképezte: GÜNTER BEER FRANCIA KULINÁRIA Mielőtt elmélyednénk a részletekben, érdemes felidézni azt a tömör összegzést, ami már az első kötet kapcsán megfogalmazódott bennem, és minden újabb alkalommal megerősítést nyert: ebben a műfajban ez a sorozat messze a legtartalmasabb, legsokoldalúbban szerkesztett. Túl azon, hogy végigkalauzol a kulinária helyi finomságain, az adott ország kulturális gyökereit, földrajzi adottságait, és nemzeti sokszínűségét is bemutatja, ráadásul igen tekintélyes méretű, reprezentatív formában. Azt mondanom sem kell, hogy a sorozat különleges csemege a konyhai sütés-főzés barátainak, de talán sokakat meglephet, hogy az utazás kedvelőinek, vagy egyszerűen csak a más népek élete iránt érdeklődő olvasóknak is tartalmas kikapcsolódást, az új ismeretek gazdag kincsestárát jelenti a szöveges és vizuális tartalom harmonikus ötvözete. Franciaország köztudottan a művészek zarándokhelye, és Párizs a világ fővárosa, ahová a turistákon kívül az éttermek, cukrászdák leendő sztárjai is szeretnének eljutni, hogy valami olyat produkáljanak, ami rangot, elismerést jelent majd későbbi pályájuk során. Ebből egyrészt véget nem érő kísérletezések, már-már művészien látványos ételek, másrészt a média folyamatos figyelme következik, azt sugallva, mintha Franciaországban a tányérokon csak egy-egy kis falatka lenne, dekoratívan leöntve valami ismeretlen szósszal, és hírből sem ismernék a hatalmas lakomákat. A Francia kulinária kötetet nézegetve megnyugodhatunk, hogy bár valóban fontos a látvány, és akad néhány különös étel, mint a csigák, kagylók, tengeri herkentyűk, azért megnyugtató a mi ízlésünknek is megfelelő kínálat, szinte végtelen a választék. Akárhol ütjük is fel a könyvet, azonnal feltűnik, hogy legalább két dologból ámulatba ejtő a sokféleség. Nem mondok vele újat, de Franciaország valóban a sajt és a bor hazája. Sok százéves hagyománya van mind a kettőnek, és eldönthetetlen, hogy a camambert, vagy a penészes sajtok sztárja, a roqueforti a híresebb. Ráadásul az általunk még nem is hallott sajtféleségek is hasonlóan gondosan érlelt, ősrégi receptek alapján készülnek, gyanítom, bárhol, bármelyiket kóstolgatnánk is, meg lennénk elégedve már a puszta látványával is. A kötet tartományonként mutatja be Franciaország kincseit, jellemző tájképekkel, a környék zöldség, gyümölcs kínálatával, hal, vad, és mindenféle háziállatok hústermékeivel, beleértve a tyúkokat, sőt jelképüket, a kakast is. A mi szemünk nyilván nem a burgundiai ajánlatok között látható éti csiga fűszervajban receptjén akad meg, inkább talán a szintén errefelé divatos petrezselymes sonkakocsonyán, vagy a lyoni bisztrókban feltálalt csirkemell bormártásban, esetleg csirke cserépedényben, aszalt szilvával, mézzel és mandulával variáción. A bonyolultabb ételek leírását fotósorozatok egészítik ki, bemutatva a sajátos konyhai fogásokat, de még azt is, hogyan kell az osztrigával, vagy a rákokkal bánni, amiről, valljuk be, nálunk nem sok szó esett gyermekkorunkban. Remek tablókon ismerkedhetünk a gombákkal, tengeri halfélékkel, de még a marhahús helyi feldolgozásának eredményeivel is. A borokról talán nem is kellene szólnunk, hiszen az annyira hozzátartozik a franciák életéhez, hogy bármerre járunk is az országban, gyakran látunk kitett hordókat a bekötőutaknál, jelezve, hogy ha a vándor bort szeretne, csak a tanyáig kell mennie. A kötet teljes részletességgel ismerteti a legjobb, leghíresebb fajtákat, a bordeauxitól a szép nevű beaujolais-ig, és persze minden más alkoholos finomságot is az ánizsos aperitifektől a Calvadosig, amit Remarque híres regényében, A diadalív árnyékában oly sokszor ittak, hogy aki olvasta, annak már csak azért sem szabad a kóstolását kihagyni. Hogy növeljem az érdeklődést, befejezésül egy izgalmasan hangzó ebédet ajánlok figyelmükbe: Korzikai tintahalsaláta, citromos nyúlbecsinált, sültparadicsom, és hozzá gesztenyekenyér. A kancsó bort már - kérés nélkül is - hozni fogják. Kalandozzanak a kakas hazájában, örömüket lelik majd a finom ételekben és a könyv szépségében! 468 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval Szerkesztette: MARION TRUTTER Fényképezte: GÜNTER BEER SPANYOL KULINÁRIA Ahogy lapozgatom ezt a mesés képekkel teli, csábítóan szép könyvet, egyre inkább érlelődik bennem egy bölcs gondolat: nem elég bejárni egy országot, végig is kell enni azt! Hosszan sorolhatnám azokat a spanyol városokat, ahol jártam, de rögtön hozzá is kellene tennem, hogy kulináris szempontból, a kötet kínálatához képest, nagyon szegényes élményeim vannak, én nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék. A könyv tele van tájjellegű receptekkel, az alapanyagok, az ételek látványos fényképeivel, mégis úgy érzem, olvasgatni elsősorban azok számára igazi élmény, akik arra is vágynak, hogy áthassa őket az a máshoz nem fogható érzés, ami csak akkor ivódik belénk, ha távoli országok vidéki éttermeiben, falusi fogadóiban fesztelenül lakmározgatunk. Spanyolország - Olaszország mellett - Európa legsokszínűbb országa, legyen szó domborzati viszonyairól, az éghajlati zónákról, vagy a máig szinte teljesen elkülönülten élő nemzetiségeiről. Nem is csoda, hiszen Mallorca egészen más, mint Andalúzia, és a Kanári-szigetek sem hasonlít a Pireneusok vidékére. És akkor még nem is említettük a büszke katalánokat vagy a La Mancha lovagjáról ismert Castiliát. A könyv végigkíséri az olvasót tartományról tartományra, szebbnél-szebb vidéki arcokat láthatunk, és olyan háttérképeket, amelyek jól érzékeltetik, hogy mennyivel más élete van egy hegyi pásztornak, mint például egy tengerparti halásznak. Beleolvasva a receptekbe, azonnal látjuk, hogy milyen népszerű a mandula, a füge, a sáfrány, az ánizs, nem is beszélve az olajbogyó ezerféle áldásáról. Van olyan tartomány, ahol a sertéshús a sláger, van, ahol a kecske vagy a bárány, és persze a tenger áldásai, mint a languszta, a homár, a polip, az osztriga, vagy a számunkra igen bizarr külsővel megáldott tengeri sün. Bepillantunk a híres tapaszbárokba, ahol a finom falatok végtelen variációja várja a csemegére vágyókat, de megcsodáljuk a cukrászok hagyományos remekeit is, az almatortától a Szent Jakab - lovagok keresztjével díszített mandulatortáig. Kávéházak, sörözők, a jellegzetes spanyol bárok mind - mind előbukkannak, hogy a tortillák, paellák mellett az italkülönlegességeket is megismerjük, az ánizs italoktól a navarrai köménylikőrön át a borok felsorolhatatlan kínálatáig. A szerkesztők külön oldalakon mutatják be a Spanyolországban élő halfajtákat, az országszerte népszerű gombákat, a fűszernövényeket, a gyümölcsöket, de még a sajtokat is. Hogy ne jöjjünk zavarba, képsorozatokkal illusztrálják, hogyan bánjunk a homárral, miként használjuk a számunkra ismeretlen evőeszközöket, ha mondjuk éppen kagylókat szeretnénk ízlelgetni. Azt hiszem, nem lenne könnyű választani a finomságok közül, ha ebédet kellene rendelnünk. Kísérletező kedvűeknek a fokhagymás mandulalevest, kecskehússal, vagy a szárított tőkehalat öszvérhajcsár módra merném ajánlani. A kötet utazásra csábít, de aki itthon marad, és még főzni sem tud, az sem marad élmény nélkül, könnyen kipróbálhatja az egyik népszerű spanyol csemegét, a paradicsomos, olívaolajos pirítóst. Persze, minden egészen más egy pohár sherry mellett, mondjuk valahol Andalúziában, ahol flamenco szól a gitáron... 488 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval EGYIPTOM A művészet képes enciklopédiája - sorozat Írta és a képeket válogatta: Alice Cartocci A művészetből sosem elég! Talán ez motiválta a Vince Kiadót is, amikor megjelentette első köteteit egy 17 darabból álló, rápillantva is meseszép képes album sorozatnak. Nem könnyű az eddig megjelent öt kötetből választani, de úgy érzem, hogy Egyiptom, az ókori kultúra, vagy a most is látható Tuthankamon kiállítás olyan népszerű, hogy ezzel a kötettel lehet a legtöbb érdeklődő figyelmét felkelteni. Egyiptom régészeti látnivalóinak magyarul is jókora az irodalma, számtalan formában került már terítékre, ennek ellenére a most kiadott képes enciklopédiában szó sincs visszaköszönő oldalakról, régi felvételekről. Minden kép digitális, ragyogó minőségben, a látványt és a szépséget kiemelve mutatja be, nem csak az egyiptomi, de a világ más nagy múzeumaiban látható remekműveket is. Az album teljesen szövegmentes, csak képekkel, és képaláírásokkal van megtöltve, kiegészítve néhány időrendi és helymeghatározást segítő oldallal, valamint egy minimális, a téma értéséhez nélkülözhetetlen szómagyarázattal. A kezdetektől haladva, először a legrégebbi, több mint 4500 éves tárgyi emlékekből kapunk ízelítőt, majd az óbirodalom fáraóinak gigantikus, méreteiben máig utánozhatatlan piramisai következnek. Utóbbiak és a szfinx látványa olyan közismert, hogy nincs ember, aki ne szeretné látni, közelről is megcsodálni őket, de talán kevesen gondolnák, hogy a hatalmas építmények megálmodói, Kheopsz, Khephrén, és Mükerinosz fáraók nem csak nevükben ismertek, hanem korabeli szobraik révén ma is megcsodálhatók a Kairói Régészeti Múzeumban. A szobrokat, falfestményeket, domborműveket nézegetve nem lehet nem észrevenni az ókori ember derűs, szép arcvonásait, és a hajdani életvitel által megkívánt, ma már csak irigyelt, pompás fizikai alkatát. Az is nagyon érdekes, hogy amíg a görögöktől napjainkig a nagy művészeket név szerint ismerjük, és legfeljebb azon tamáskodik néha egy-egy kutató, hogy kiről is festhette Leonardo a Mona Lisát, addig az ókori Egyiptomban minden szobor talapzatába azt vésték bele, hogy kit ábrázol, és maga a mester - ahogy akkoriban hívhatták - névtelen maradt. Ennek óriási előnye, hogy a tengernyi lelet, ami az utóbbi kétszáz évben előkerült, nem rejt titkokat, mindről pontosan tudni, hogy kinek őrzi dicső emlékét, ugyan akkor a hajdani alkotók személyéről - leszámítva néhány építésvezetőt - sajnos semmit sem tudunk. Szerencsések a mai egyiptomiak, hiszen a száraz éghajlatnak köszönhetően, nem csak a templomok, a monumentális szobrok, a múmiák, de szinte minden konzerválódott, így a sírokat díszítő belső falfestmények, vagy a templomok falaiba vésett domborművek, felíratok is átvészelték az évezredeket. Ezek a többnyire nagy méretű alkotások nem csak látványosak, hanem szinte mesekönyvként tárják elénk a természet egykor élt növény és állatvilágát, a hétköznapi ember munkáját, a fáraók harci sikereit, vagy az ókori istenségek imádatát is. Ahogy a világ minden táján, Egyiptomban is fontos szerepet töltött be a vallás az emberek életében. A képeket nézegetve jól érzékelhető a sok istenes hitvilág, elsősorban Hathor, Izisz, Ozirisz, Amon, Hórusz vagy a krokodilisten gyakori ábrázolása, a földi és a túlvilági életben való jelenléte, akár önállóan, akár a szintén istenként tisztelt fáraók társaságában. A kötet a legszebb részleteket kiemelve vezet végig Egyiptom leghíresebb régészeti feltárásain, Szakkarától Abu Szimbelig, jelentős teret szentelve Luxor, Karnak, és a Királyok Völgye páratlan látnivalóinak. Hatsepszut, Ehnaton, vagy II. Ramszesz emlékei mellett gyönyörködhetünk Tuthankamon kincseiben, de olyan - általam is kiemelt - alkotásokat is láthatunk, amelyekre a XX. század legtöbb modern művésze büszke lehetett volna. Az enciklopédiát átlapozva elmondható, hogy a képek akkor is páratlan vizuális élményt jelentenek, ha valakinek fogalma sincs arról, hogy ki volt a máig nőideálnak tartott Nofertiti, vagy még sosem hallott a Ptolemaiosz dinasztiáról. Ennek a közel háromezer éves korszaknak éppen az a mindenkire egyformán ható varázsa, ami egyébként az alkotások eredeti célja is volt, hogy az írni-olvasni nem tudó alattvalókat maga a látvány ejtse ámulatba. Ez az oka, hogy Egyiptom művészete minden más korszaknál jobban ajánlható, már egészen gyerekkortól, mert ezek a felejthetetlen képi hatások örökre rabul ejtik az embert, és egy szobor, vagy egy történelmi személy iránti érdeklődés majd szép lassan tovább vezet a művészet, a kultúra ösvényein. Azok számára, akik a témában többre, jól érthető szöveges magyarázatokra vágynak, az éppen a Vince Kiadónál megjelent Művészeti kalauz sorozat Egyiptom kötetét szeretném ajánlani. A két kötet tökéletesen kiegészíti egymást. 352 oldal, 5995 Ft., 200x250 mm,keményfedelű, védőborítóval PRIYA HEMENWAY: A TITKOS KÓD A művészetet, a természetet és a tudományt szabályozó rejtélyes képlet A könyv címét olvasva önkéntelenül is az ezotéria világa jut eszembe, ahol a tudomány, a képzelet és a hit olyan elegyet alkot, ami izgalmassá teszi azokat a kérdéseket, amire nincs bizonyíthatóan igaz válasz. Esetünkben azonban egy isteninek nevezett, az ember által évezredek óta megfigyelt különös jelenségről, egy arányról van szó, amit aranymetszés néven emlegetnek, és ami a természetben éppen úgy jelen van, mint az ember alkotta művészet világában. A nagy tudósok, az ókori Platóntól Keplerig mind azt vallották, hogy ez a világegyetemben mindenfelé ismétlődő rend teljes egészében megmagyarázható, sőt a matematika nyelvén le is írható. Ha arra keresnénk a választ, hogy mindez hogyan jöhetett létre, az már az ezotéria világa lenne, talán ezért is, a szerző a matematika és a geometria fejlődését követve, a már bizonyított alapigazságokat foglalja össze. Mint oly sokszor, most is az ókori Egyiptom az első forrás, hiszen ott már i.e. 4000 évvel is ismerték az írást és a számolást, és bármilyen hihetetlen de már i.e. 3100-ban (5100 éve!) megalkották az évet 365 napra felosztó naptárat. Említhetünk azonban ennél gyakorlatiasabb példát is, hiszen azt is megfigyelték, hogy minden évben van egy ismétlődő nap, amikor a Sziriusz és a Nap egyszerre kel fel, és ez a várva várt Nílus áradásának kezdetét jelzi. Az ősi egyiptomi tudományt - többnyire a helyszínen - tanulmányozták a későbbi híres görög matematikusok, filozófusok is, közöttük a ma is mindenki által ismert Püthagorasz, Thalesz vagy Euklidész, hogy csak néhányat említsünk a kötetben bemutatott nagy tudósok közül. Az ő munkásságukat, eredményeiket, igaz jóval később, az arab matematikusok fejlesztették tovább, és ők hozták Európába is az ókor óta feledésbe ment ismereteket. Így jutunk el az 1200-as évekig, amikor is egy Fibonacci nevű úriember megalkotta a róla elnevezett számsort, ami az aranymetszésen alapszik. Ez utóbbi nem más, mint egy egyenes (egy metszéssel) két részre osztása, olyan arányban, hogy a hosszabb szakasz 1,62 - szer nagyobb (kerekített érték), mint a rövidebb szakasz. A Fibonacci számsor pedig 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, és így tovább, ahol minden szám az előző kettő összege. Ezt a különös arányt és számsort járja körül a szerző, ismertetve azokat az építészeti, festészeti remekműveket, ahol az isteni arány kimutatható, és csodálva a természet teremtő varázsát, az emberi test felépítésétől kezdve a virágszirmok számáig, a méhek családfáján át az anyagok kristályszerkezetéig, a hópelyhektől a DNS rácsszerkezetéig, ezernyi mesés változatban. A kötet kitér azoknak a nagy egyéniségeknek (Leonardo, Michelangelo, Hérodotosz, Pheidiasz, Kopernikusz, Galilei, vagy Einstein) az életrajzára, munkásságára is, akiket megérintett a titkos kód kérdése, akik kutatták, vagy alkotásaikban fel is használták az isteni arányt a harmónia megteremtése érdekében. A könyv küllemében is nagyon szép, rengeteg színes fényképpel illusztrálva, bemutatva az ember és a természet csodálni való alkotásait a piramisoktól a gránátalma magjainak elhelyezkedéséig. Gondolatébresztő olvasmány, érdemes egy kicsit elmerengeni a kötetben is feltett kérdésen: "Vajon valóban létezik egy titkos kód, amely visszatükröződik az egész természetben, a tudományban és a művészetben, és amelyre az emberek ösztönösen reagálnak?" Püthagorasz szerint igen. Ő ugyanis nem csak tudta, hitte, de hallani is vélte. Ez volt számára a szférák zenéje. 204 oldal, 200x220 mm, keményfedelű, védőborítóval EDELGARD ABENSTEIN és JEANNINE FIEDLER: BERLIN Művészeti kalauz A sorozat tizedik kötete A Művészeti kalauz sorozat minden kötetéről elmondhatók az alábbi ismérvek: Sok száz gyönyörű színes fénykép, áttekintő térképek, ajánlott városi séták, történelmi és kulturális témájú esszék, a kiemelt, fontos látnivalók részletes ismertetése, az építészeti stílusok képekkel illusztrált bemutatása, a hírességek életrajzai, egy kislexikon az építészeti és művészeti alapfogalmakról, az irodalom, sőt az egykori uralkodó családok népszerű alakjai mind - mind szóba kerülnek. A kalauz nagyszerű lehetőség ismereteink bővítésére, utazások előkészítésére, és különösen arra, hogy turistaként hogyan használjuk ki a leghatékonyabban a rendelkezésünkre álló rövid időnket. A most megjelent új kötet témája Berlin, amiről, talán a fiatalokat leszámítva, legtöbbünknek az NDK, és annak hajdani fővárosa jut eszébe. Visszatekintve, akkoriban úgy teltek az évtizedek, mintha a városnak az a másik, nagyobbik fele nem is létezett volna. Arról meg, hogy milyen látnivalókban lehetne részünk a nyugati városrészben, végképp nem esett szó. Ezek után nem csoda, hogy a Berlin kötet tele van számunkra újdonságnak tűnő épületek fotóival, csábítóan hívogató műkincsekkel, sosem hallott múzeumokkal. Már maga a város múltja is kuriózum, hiszen háromszáz éve még egy pár ezres falucska volt, ami csak az ipari forradalom idején indult virágzásnak, és mire európai rangra emelkedett, elsodorta a háború vihara. Alig maradt valami, ami a múltra emlékeztetne. Könyvünkben is jobbára csak régi képeslapok idézik a száz évvel ezelőtti hangulatot. Az egykori háborús tragédia következményeként azonban ma már egy modern, világhírű építészek által tervezett város várja az idelátogatókat, tágas utcákkal, terekkel, XXI. századi üvegpalotákkal. A két városrész egyesítése óta a korábban mind a két oldalon meglévő, azonos témájú gyűjteményeket összeolvasztva, páratlanul gazdag múzeumok, képtárak jöttek létre. Bemutatásuk tágasabb, nagyobb teret igényel, így új múzeumokat építenek, és még a város szíve, a Múzeum-sziget is rekonstrukciókon megy át, megújulnak, bővülnek az épületek, hogy küllemükben is méltóak legyenek a tartalomhoz. Mindenkinek más az érdeklődése, nem könnyű eldönteni, hogy mit nézzünk meg, de a kuriózum, az igazi különlegesség - azt hiszem - a Pergamon múzeum, ahol a névadó Pergamoni-oltár mellett az ókori Babilon, Milétosz, vagy a mai Irán és Görögország jó kétezer éves kincseit láthatjuk. Berlin képtárai sem szerényebbek, tele vannak a középkor óta élt nagy művészek alkotásaival, Tizianótól Picassóig, Vermeertől Rembrandtig. Egy ilyen hatalmas város természetesen nemcsak múzeumokból áll, operaházak, koncerttermek, modern kormányzati negyed, a Humboldt egyetem, templomok, zsinagógák, és a város hangulatát alapvetően befolyásoló számtalan kisebb-nagyobb híd a Spree folyón, mind egy kis mozaikdarab a város arculatában. Nincs olyan izgalmas téma, ami szóba ne kerülne a kalauzban, legyen az egy város környéki kastély, egy modern utcai szobor, vagy egy hatalmas áruház, és ha valaki esetleg nosztalgiára vágyik, azt várja a megújuló Alexanderplatz, a jól ismert tv-toronnyal. Nagyon szép kivitelű a kötet, megtöltve el nem évülő ismeretekkel, így nem csak utazni vágyóknak, de a szép könyvek szerelmeseinek is bátran ajánlom. 480 oldal, 5995 Ft., 150x170 mm,keményfedelű, védőborítóval LUDWIG KÖNEMANN: SUDOLOGIQ KVÍZJÁTÉK A SUDOKU-TÁBLÁN A fiatalok és a szellemi vetélkedőket kedvelők táborában nagy sikerre számíthat ez a könyvalakot öltött kvíz és logikai elemeket ötvöző, igazán színvonalas játék. Első ránézésre a keresztrejtvények jutnak eszünkbe, de itt másról, lényegesen többről van szó, hiszen felkínált válaszlehetőségeket kell megfelelő sorrendbe helyezni, majd az így kapott kódokat beírni a négyzetrács formátumú táblázatba, és így tovább... A játék óriási előnye, hogy nincs meghatározva a szereplők száma, akár nagyobb társaság is birkózhat a kérdésekkel, de az sem kizárt, hogy valaki saját maga tegye próbára általános műveltségét. A kérdések nem könnyűek, de megválaszolásuk nem igényel egyetemi professzorokat, ráadásul a logikai megérzésből adódó helyes tippelés is éppen olyan eredményes lehet, mint a csillogó lexikális ismeret. Regényhősöket és szülőatyjukat, vagy híres látnivalókat és városukat kell párba rakni, esetleg az ókori görög kultúrában eligazodni, vagy például az ötvenes évek eseményeit időrendbe sorolni. Változatos témakörök, meglepő kérdések, gyakorlatilag bekalandozva a világot, a növényektől a zenéig, a híres emberektől a történelmi eseményekig minden téma szóba kerül. A könyv nem igényel "előképzettséget", aki sosem hallott a sudoku-táblákról az is bátran kézbe veheti, hiszen a kötet ismertetővel kezdődik, majd mintafeladatok következnek lépésről-lépésre, így mindenki számára garantált, hogy könnyen megérti a játék lényegét. Nyaralások, kirándulások programjának kellemes kiegészítő eleme lehet a SudologIQ. Érdemes kipróbálni, különösen, ha még nem fújják kapásból, hogy az európai folyók hány országot érintenek, vagy nem is sejtik, hogy a Vénusz születését, vagy a Mona Lisat festették korábban. Remek lehetőség ismereteink felfrissítésére, tudásunk kiegészítésére, ráadásul játékos, szórakoztató, társas formában, ami a játék komolysága mellett a vidámságot is garantálja. 164 oldal, 2995 Ft., 210x245 mm, kartonált EVA HAUSTEIN-BARTSCH: IKON Nagy érdeklődéssel vettem kézbe az Ikon című könyvet, hiszen Magyarországon sem idegen a téma, hazánkban is láthatunk ikonokat, mégpedig a maguk természetes templomi környezetében. Ugyanakkor azt is bevallhatom, hogy számtalan kolostorral, zarándokhellyel, sőt ikonmúzeummal a hátam mögött még mindig zavarba lennék, ha a puszta látvány nyújtotta élményt bármilyen "elemzéssel" ki kellene egészítenem. Ennek a kicsit misztikus művészeti ágnak, az ikonfestészetnek a hagyományaival, az ikonok készítésének, az ortodox egyházon belüli szerepének megvilágításával próbálkozik a szerző ebben a mesés képekkel gazdagon illusztrált kötetben. Az ikonok a korai kereszténység szent képeiként jelentek meg, - ha igazak a legendák, akkor Lukács evangélista is az első ikonfestők közé tartozott -, tehát a képi megjelenítés igen korán elkezdődött. Ám ahogy a zsidók, majd később az iszlám hívei is, az ősi bálványimádásra hivatkozva, elvetették a szentek ábrázolását, a keresztények körében is dúlt a vita, és voltak olyan tilalmi időszakok, amikor a képek megsemmisítése került előtérbe. Ez a szemlélet, miközben sajnos az értékes, régi ikonok nagy többsége elveszett, nem volt sokáig tartható, és hamarosan nem csak a mai Oroszország és a Balkán területén, de még Egyiptomban, Cipruson, Krétán vagy Szíria keresztény részein is egyre népszerűbbé váltak a gyakran csodatévőnek tartott egyházi, majd idővel a kisebb méretű, egyéni igényekre festett képek. A könyv részletesen bemutatja a kereszténység első évezredének eme viharos időszakait, és nyomon követi az ikonfestészet ábrázolásmódjának fejlődését, amiből kiderül, hogy az alkotók miért kerülik a fényhatásokat, miért hiányoznak az árnyékok, vagy például, hogy miért nincs a képeknek illúziókeltő, térhatású háttere. A szakavatott szerző persze nem csak az ábrázolásmóddal, de az ikonok témáival, templomi szerepével, elhelyezésükkel, majd az ikonfestészet történetével is megismerteti az olvasót. Így válik érthetővé, az egyébként ellentmondásosnak tűnő folyamat, hogy amíg a hagyományos festészet korszakról korszakra megújult, és egyre inkább a valóság tökéletes tükrözésére törekedett, addig az ikonok, bár állítólag nincs közöttük két egyforma, mégis mintha ezer év óta megkövültek volna. Ez utóbbi persze csak első látásra tűnik így, az ikonfestészet merev, kétdimenziós szabályai miatt, de senki ne higgye, hogy a legszebb képeket a kolostorokban unatkozó, képzetlen, műkedvelő szerzetesek festették. Többnyire kimondottan erre szakosodott ikonfestők járták a templomokat, kolostorokat, közöttük olyan világhírű mesterek, mint az orosz Andrej Rubljov, vagy a nálunk is nagy tiszteletnek örvendő festőzseni, El Greco. Miután megismertük az ikonfestészet alapfogalmait, a kötet a németországi Recklinghausenben lévő, világszerte elismert Ikon Múzeum anyagából mutat be egy gyönyörű válogatást. A többnyire aranyhátterű képek és a mellékelt magyarázatok valóságos egyháztörténeti áttekintést adnak, hiszen nemcsak az Istenanyát, vagy Krisztust láthatjuk a képeken, de Péter apostol, Szent Lukács, Hitetlen Tamás, Szent György vagy Illés próféta alakja is elénk kerül a maga legendásan szép történetével. Hogy végül kinek melyik Madonna látványa, netán az angyali üdvözletet, esetleg Krisztus pantokrátori ábrázolása ragadja meg jobban a figyelmét, az már csak egyéni ízlés dolga. Sokkal fontosabb, hogy megismertük az ikonok, az ikonfestészet titokzatos világát, rálátásunk lett az ortodox egyházi művészet kedvelt történeteire, népszerű szentjeire, és a jövőben talán majd másként nézünk azokra a zarándokokra is, akik térden csúszva közelítenek egy-egy zarándokhelyen a hitük szerint csodatévő szent ikonhoz, a gyógyulás, vagy a bűnbocsánat reményében. 96 oldal, 2275 Ft., 180x230 mm, kartonált MICHAEL SIEBLER: RÓMAI MŰVÉSZET A kismonográfia sorozatban megjelent Római művészet, az eddig kötetek között talán a legjelentősebb, művészeti szempontból a legszerteágazóbb időszak, a hatalmas Római Birodalom fényűző évszázadainak máig csodált alkotásaiból mutat be egy szubjektív válogatást. A sorozat jellegéből, terjedelméből adódóan a szerzőnek elsősorban a sokszínűség érzékeltetése, a téma iránti érdeklődés felkeltése, egy-egy kiemelkedően szép, a korra jellemző remekmű bemutatása volt a célja. Kerüli a nagy stíluselemzéseket, nyelvezete a széles közönség minden rétegének érthető, a kötet képi gazdagsága pedig Konstantin császár jól ismert diadalívétől a Septimus Severus császárt családja körében ábrázoló, kevesek által ismert festményig, valóban lenyűgöző. Hűen a történelem időrendjéhez, már a kötet elején megismerjük Rémus és Romolus legendáját, és hozzá az etruszk időkben készült, napjainkban a Capitóliumi Múzeumban kiállított, ikreket tápláló anyafarkas világszerte ismert, Róma jelképévé vált szobrát. Tovább lapozgatva, kitárul előttünk a hatalmas Római Birodalom, ahol annak ellenére, hogy idegen kultúrák tucatjai keverednek, láthatóan erőteljesen jelen van a korábbi évszázadok görög művészetének hatása. Ez még akkor is igaz, ha a szobrok, falfestmények, mozaikok egyre inkább más funkciót töltenek be, mint korábban Görögországban, ahol elsősorban vallási célokat, vagy a köztereken felállítva, a híres hadvezérek, filozófusok örök dicsőségét hirdették. Rómában, a mai értelemben vett műalkotásokhoz hasonlóan, az előkelőség, a gazdagság szimbólumaként, a paloták díszítő elemeként szolgáltak, ami nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a legszebb, legérdekesebb alkotások számtalan másolatban valósuljanak meg. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a jelentősebb olaszországi, de mondhatni szerte a világ nagy múzeumaiban találkozhatunk a kor nagy alakjainak portré szobraival. A könyv teljes történelmi és kulturális háttérismeretet ad, olvasmányosan összefoglalja a Római Birodalomról mind azt, ami a bemutatott tárgyakhoz kapcsolódik, legyen szó akár egy falfestményről, akár egy ma is tökéletes sírreliefről. Külön erénye a kötetnek, hogy a szerző gondosan ügyelt arra, hogy ne egy képes útikönyvet adjon közre a Rómában látható ókori emlékekről, hanem igyekezett az egész egykori birodalom kincseiből válogatni. Így került a kötetbe Kleopátra híres - Berlinben látható - szobra is, mellé az egyiptomi királynő életének romantikus története, és egy kép a esquillinusi Vénusról, akinek csábítóan formás alakjában a mai tudósok szintén Kleopátrát véli felismerni. És, ha már Kleopátránál tartunk, láthatjuk Julius Caesar élethű mellszobrát, sőt a királynő ellensége, a másik római óriás, Octavianus, a későbbi Augustus császár portréját is. A bemutatott ókori alkotások közül talán a leglátványosabb, a máig is köztéren, a Capitóliumon álló lovas szobor, nyergében Marcus Aureliussal, míg a legmeghökkentőbb a Capitóliumi Múzeumban látható Nagy Konstantin szoborkolosszus darabjainak ámulatba ejtő hatalmas mérete. A könyv tele van látványos képekkel, nehéz bármelyiket is kiemelni, de ha választanom kellene, két kedvencet neveznék meg. Először az alig harminc éve, az egyiptomi Fayyum oázis területén feltárt sírokban, a múmiákkal eltemetett festett arcképek közül egy fiatal nő szépséget sugárzó élethű portréját, majd régi "barátaimat", a velencei Szent Márk székesegyház falában látható, egymás vállát átkaroló négy uralkodó, a két augustus és a két ceasar különleges, összetartozást hirdető szobrát. A bemutatott alkotások nem adnak, nem adhatnak teljes képet, de nagyon jól kiemelik a lényeget, és a legjobb ismeretterjesztő könyvekhez hasonlóan, megfelelő alapot nyújtanak a további művészeti élményekhez. Érdemes elmerülni benne. 96 oldal, 2275 Ft., 180x230 mm, kartonált Szerkesztette: MARION TRUTTER Fényképezte: GREGOR M. SCHMID OROSZ ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni KULINÁRIA A görög és olasz kulinária után a sorozat harmadik kötete a hatalmas Oroszországba, a szomszédos Ukrajnába, és a Kaukázus három meseországába kalauzolja el olvasóit. Nem könnyű elképzelni, hogyan kaphatunk átfogó képet egy fél világot jelentő ország konyha titkairól, amelyik ráadásul több mint száz nép hazája, de már a kötet első oldalai olyan érdekesek, hogy ez a kérdés eszünkbe sem jut többé. A könyv, a sorozat jellegéből adódóan, tele van kifinomult érzékkel válogatott, a tájat, az embereket, a vallási életet, az ünnepnapokat, főleg a vidéki, hagyományőrző életformát bemutató fényképekkel. Ebbe a hangulatos környezetbe remekül illenek a legnépszerűbb, ám szemünknek többnyire újdonságnak látszó, évszázadok alatt honosodott népi ételek. Utóbbit azért érdemes hangsúlyozni, mert nem az elegáns éttermek különlegességeiről szól a kötet, hanem kimondottan a tömegek által kedvelt, jól bevált recepteket látjuk megvalósulni, eredeti környezetükben tálalva. Az ételek mellett megismerjük az aktuális országrész adottságait, a jellemző terményeket, erdei gyümölcsöket, a gazdag halválasztékot, a Kaukázus ízes borait, az orosz vodkát, a fügét, a joghurtot, a grúz teát, a pezsgőt, a keleti édességeket, a kását, a zöldségeket, fűszereket, és a kenyér számtalan helyi változatát. Sorakoznak a receptek a sütni, főzni vágyóknak, a kaukázusi birkaételektől a vadászlakomáig, az édesvízi és tengeri halételekig, a nyársonsültektől a mézeskalácsig, a káposztalevestől az ukrán kolbászig, a sokféle kaviártól a Romanovok menüjéig, egyik csábítóbbnak látszik, mint a másik. Nem hiányoznak a fülünknek ismerős finomságok, a méltán híres pirogok, a zakuszka tucatnyi változata, az almás kacsa, vagy a párolt csirke aszalt szilvával, és persze itt vannak a különleges, "tájjellegű" orosz italok, mint a nyírfalé, a kancatej, vagy a legnépszerűbb, az erjesztett kvász. Beszédes képek, a jakutföldi nomád élettől a karácsonyi terítékig, az ünnepi kalácsok szentelésétől az ukrajnai házi pálinkafőzdéig, vagy a tatárok, kalmükök népi eledeléig, csupa olyan látvány, ami álmokat indít el képzeletünkben. Jellegzetes, sokat mondó emberi arcok, a piaci kofáktól az északi tengerek halászain át egészen a száz évesek kaukázusi világáig, a szibériai sámán ünnepektől a papi áldásig, elképesztően őszinte pillanatok tárulnak elénk. Kiragadott a példa, de azt hiszem, még a sokat látott világjárók is elámulnak majd azon a számunkra hihetetlen szokáson, hogy létezik hely a világon, ahol a temetést követő reggelen, a sírok mellett megterítve, esznek, isznak az elhunyt emlékére. Ajánlom a könyvet mind azok figyelmébe, akik a fentieken kívül kíváncsiak Puskinra, Gogolra, a népi böjtökre, a gyönyörű cserépedényekre, az Ararát lankáin szárított gyümölcsökre vagy mondjuk a legendás selyemút történetére. Remek szórakozás, nagy élmény a könyv, akár utazni, akár főzni szeret az ember. 370 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval MŰVÉSZETI KALAUZ MUSÉE D'ORSAY A sorozat legújabb kötete Párizs nálunk talán kevésbé ismert, de világszerte igen népszerű múzeumába kalauzolja el olvasóit. Évente több mint kétmillió látogató keresi fel a sokak által csak impresszionisták múzeumaként emlegetett szentéjt, ahol az 1848 és 1914 közötti időszak kiemelkedő képzőművészeti remekeit csodálhatjuk meg, nem mindennapi környezetben. A város kellős közepén, a Szajna partján szomorkodott az 1900-as világkiállításra épült, de már évtizedek óta nem használt, acélszerkezetű vasútállomás épülete, amikor egy remek ötlettől vezérelve, lebontás helyett, hangulatos múzeummá alakították. 1986-ban nyitotta meg kapuit az Orsay múzeum, elsősorban egykori magángyűjtők kincseiből összeállított anyagával, amelynek gazdag és színvonalas választékával nehéz lenne versenyezni. A képekkel bőségesen illusztrált kötetben mindenki megtalálja a legfontosabb tudnivalókat az épülettel, a múzeum keletkezésével, kialakításával, sőt a legnevesebb mecénásokkal kapcsolatban is. Színekkel informáló alaprajzok segítenek eligazodni a látnivalók között, amire szükségünk is lehet, hiszen a közel négyezer kép és műtárgy közül érdemes a minket igazán érdeklő darabokra koncentrálni. A kalauz a helyszínen sétálva, de már itthon is nagy segítséget nyújt a kötet végén található életrajzi résszel és egy praktikus kislexikonnal kiegészítve. Előbbi egy-egy művészről, míg utóbbi a korszakhoz kapcsolódó művészeti irányzatokról, izmusokról, vagy például olyan fogalmakról, mint a rézkarc vagy az arabeszk informálja azokat, akik többre vágynak a képek nézegetésénél. A Múzeum d'Orsay nem szigorúan képtár, a kiállított anyagban láthatunk értékes szobrokat, ékszereket, bútorokat, üveg és porcelán tárgyakat is. Ami a képanyagot illeti, érdemes egy kicsit elidőzni a témánál, nem csak azoknak, akik Párizsba készülnek, de a karosszékben utazóknak is, hiszen a kötet - hála a kitűnő nyomdatechnikának - ritkán látható bőséggel és kiváló minőségben teríti elénk a korszak szebbnél-szebb alkotásait. 65 év látszólag rövid idő a művészet világában, de ez az időszak az útkeresésnek egy olyan periódusa volt, amikor a tehetségek a maguk útját járva, jól láthatóan más-más stílusban, más technikával festettek, még azok is, akik egyébként csoportokba tömörülve együtt próbáltak érvényesülni. 1850 után még erősen érződik a hagyományos, gyakran a reneszánsz kifinomult, részletes kidolgozását követő irányzat, de rövidesen megjelenik - Rousseauval az élen - a természet felé forduló barbizoni iskola, majd szép lassan az elnagyolt ecsetvonásokkal, gyakran misztikus fényhatásokkal dolgozó impresszionisták, Manet, Monet, Renoir és Cézanne is, hogy csak a nálunk is jól ismert nagy neveket említsem. A korszak legtöbb művésze francia volt, csak a kötetet lapozgatva döbbenünk rá, hogy közülük milyen sokan váltak halhatatlanná, lettek kedvencek az utókor számára. Ingres, Delacroix, Courbet vagy Degas képei önmagukban is ezreket vonzanának, de így együtt kihagyhatatlan élményt jelentenek minden érdeklődő számára. Kalauzunk hétköznapi nyelven szól az olvasókhoz, a bemutatott képek elemzése minden előképzettség nélkül bárki számára élvezhető, érthető. Vizuális élménye mellett sokat tanulhatunk belőle, kiegészíthetjük ismereteinket, bár ha profik lennénk a témában, elnézve a képek választékát, akkor is remekül szórakoznánk. Értékes, szép kötet, könyvespolcon a helye! 572 oldal, 5995 Ft., 150x170 mm, keményfedelű, védőborítóval MARTINA PADBERG: PÁRIZS Művészeti kalauz A sorozat nyolcadik kötete A legszebb és talán a legnehezebb feladatot vállalták fel a sorozat szerkesztői, amikor összeállították Európa legcsillogóbb fővárosának művészeti kalauzát. Ha arra gondolunk, hogy Párizs két nagy múzeuma közül a Louvre már megjelent, és rövidesen a Múzeum d'Orsay is külön kötetben kerül az olvasók elé, láthatjuk, ez esetben csak az lehetett a kérdés, hogy - terjedelmi okokból - mi maradjon ki a tengernyi látnivalóból. Hasonló érzésekkel lapozgat a gazdag kínálatban az olvasó is, különösen ha párizsi utjáról még csak képzelődik, álmodozik. Nehéz eldönteni, hogy mi is kerüljön bele néhány nap programjába. Párizst igazán sosem lehet megismerni, hiszen évente új csodák épülnek, állandóan megújul valamelyik kerület, aki tíz-húsz éve járt arra, nem győzi kapkodni a fejét, annyi az újdonság, a meglepetés. A város ősidők óta ismert, de ókori műemlékei nincsenek, nekünk, látogatóknak talán az 1330-ra felépült Notre-Dame a legrégibb látnivaló. A szerkesztők által sugallt városnéző sétánkat is innen, az Ile de la Cité szigetéről érdemes kezdeni, és a Pont-Neuf, az Új-hídon átsétálva a Louvre kincseit megcsodálni. A kötet szerkesztése megkönnyíti a tájékozódást és segít dönteni, ha ismeretek híján tanácstalanokká válunk. Remek, jól feliratozott, kinagyított térképek érzékeltetik, hogy merre is járunk, a múzeumok esetében pedig külön kis képekkel jelzik, hogy a világhírű, kiemelkedő alkotásokat merre találjuk, és ha nem is a teljesség kedvéért, de ízelítőül a legnevesebb mesterek munkáiból - rövid magyarázattal - be is mutatják mindazt, amit kihagyhatatlannak tartanak. Ez óriási segítség, és nem csak a bejárhatatlan méretű Louvre esetében, de a hajdani pályaudvarból kialakított Orsay múzeumban is, különösen, ha időhiányában csak néhány kedvenc művészünk képeit szeretnénk látni. A városban ráadásul se szeri-se száma a különféle múzeumoknak, és itt megint a kalauz fontosságára kell utalnunk, mert nagyon jól mutatja, hogy melyikben mire számíthatunk. Gyakran a múzeum neve már önmagában is mindent elmond, gondoljunk csak a Rodin, vagy a Picasso Múzeumra, de a Pompidou központ, vagy a különlegesen gazdag ázsiai anyagot bemutató Guimet Múzeum esetében már nem árt a részletekről is tájékozódni. Párizsnak ezer arca van, nem csak a múzeumokat járja az ember, hanem kikapcsolódásként sétál a Luxemburg kertben, vagy éppen a híres írók nyomába ered a Latin negyed környékén. Boulevard St. Michel, Boullevard St. German, de esténként mégis inkább a Champs-Elysées felé, a divat főutcája felé húz a szívünk. Másokat a Montparnasse éjszakai élete csábít, ízlés dolga. A könyv mindenüvé elkísér, az Operától a Diadalíveken, az Eiffel-tornyon át a város legújabb üzleti negyedéig. Megnézzük a Lafayette áruházat, a pompás passzázsokat, és ha még marad időnk, kirándulhatunk a Nap-király palotájába, Versaillesba is. A kötet kiegészítő fejezetei nagyban bővíthetik ismereteinket, hiszen a híres Párizsi épületek építészeti formáit, stílusait részletesen ismerteti, a gótikustól a barokkig. Fentieket jól egészíti ki az alapismereteket magyarázó Kislexikon, és az Életrajzok fejezet, ahol művészek, városi elöljárók, egyházi, történelmi személyiségek adatait olvashatjuk néhány mondatban. Összefoglalva, úgy érzem nagyon hasznos, értékes útitárs lehet Párizsban a Művészeti kalauz, de az itthon olvasgatók is különösen becses darabként fogják kezelni, hála az érthető fogalmazásnak, és a páratlanul gazdag képanyagnak. 480 oldal. Ára 5995-Ft. Mérete: 160x170 mm, keményfedelű, védőborítóval. Dr. NORBERT WOLF - Dr. MICHAEL SIEBLER: GÖRÖG MŰVÉSZET Magyar nyelven is már számtalan kötet jelent meg a világ legsikeresebb művészeti sorozatának tartott kismonográfiákból, elsősorban jeles képzőművészeket, izmusok címszó alatt pedig egy-egy korszakot bemutatva. A cél - terjedelmi okokból - nem a teljességre törekvés, inkább az alapvető ismeretek mindenki számára érthető megfogalmazása, és a nagyon erőteljes képi hatás segítségével a téma iránti érdeklődés felkeltése. A Görög művészet címmel megjelent kötet sok szempontból is a legérdekesebbek közé tartozik, és nem csak az annyiszor emlegetett frázis miatt, miszerint az európai kultúra bölcsője az ókori Görögországban volt, hanem elsősorban azért, mert a reneszánsz, vagy a gótika kiemelkedő mesterei a keresztény kultúra, a bibliai témák vonzásában éltek, az ókori ember azonban még egy másik civilizáció, egy korábbi vallás számtalan istenét tartotta példaértéknek. A korabeli alkotók a legnépszerűbb mitológiai alakokat ábrázolták, de már megjelentek a közélet kiemelkedő alakjainak a portréi, szobrai is. Kötetünk szerzői az i.e. nyolcadik századtól kezdve válogattak figyelemre méltó, de inkább csak a közelgő nagy előrelépést érzékeltető alkotásokat a szobrok és a sajátos görög cserépedények közül. Akik jártak már Görögországban, bárhol szálltak is meg, biztosan találkoztak az ókori edényeken, amforákon látható legszebb motívumok mai utánzataival. Ezek mitológiai alakok, hősi cselekmények vagy éppen szerelmi jelenetek közérthető ábrázolásai voltak, hasonló céllal a későbbi korok szent képeihez, az olvasni nem tudó rétegek számára hordoztak - mindig szem előtt lévő - üzeneteket. Az i.e. 8. században készült szobrok még igen merev testtartásúak, erősen emlékeztetnek a korábbi, elsősorban Egyiptomból ismert megformálásokra. A görögöket azonban nem ezért, hanem az i.e. 5. században kezdődött úgynevezett klasszikus kor miatt csodáljuk, amikor a közélet, az irodalom, a színház, az építészet, a szobrászat egy varázsütésre pezsegni kezdett, és amint azt a kötet képein is láthatjuk, rövid idő alatt bámulatos fejlődést ért el. Nagy, látványos építkezésekbe fogtak, és nem csak Olümpiában vagy az Akropoliszon, hanem szerte az országban hatalmas templomokat emeltek, amelyek timpanonjai és magasan körbe futó frízei szobrok és domborművek sokaságát igényelték. Csak az Akropolisz Pantheonjának frízén - a mai vélemények szerint - nyolcvan szobrász dolgozhatott, így természetes, hogy a legtehetségesebbek kiemelkedtek, és alkotásaikon a mai ember - a művész is - csak ámulni tud. A diszkoszvető (Müron) vagy a Belvederi Apollón is tökéletes alkotás, ám az olyan többalakos kompozíció, mint a Laokoón-csoport, egyszerűen felülmúlhatatlan. Nem szólhatok külön-külön minden egyes, egyébként arra érdemes remekműről, ezért a szobrok egy másik csoportját emelném még ki, a híres görög közéleti szereplők portréit. Fantasztikus élmény szemben állni Arisztotelész, Platón, Szókratész, Homérosz vagy a hajdani történelemkönyvekből jól ismert Periklész szobrával, csodálni arcvonásaikat, értelmes, szép tekintetüket. A hajdani művészek egy része ma már ismeretlen, az ismert nagy művészek munkái közül pedig sajnos csak egy töredék maradt ránk, azok is többnyire a római korból, másolatként. Talán ezért is van az a különös helyzet, hogy az Athéni Régészeti Múzeum után Rómában, elsősorban a Vatikáni Múzeumban láthatjuk a legszebb görög szobrok - másolatait. A kötetbe nagyon szép képeket válogattak, és a szövegből azt is megtudhatjuk, hogy napjainkban hol, Európa melyik múzeumában keressük, ha látni szeretnénk egyik-másikat. Görögországba sokan eljutnak, ha van rá módjuk, ne hagyják ki a piciny, eldugott helyen lévő Olümpiát, ahol a múzeumban - sok más mellett - Praxitelész Hermészét láthatják, és az Athéni Múzeumról is jó tudni, hogy a kötetben látható alkotásokon kívül még számtalan, tökéletes épségben lévő bronz szoborral, és szebbnél szebb, például Afroditét ábrázoló alkotással büszkélkedik. Érdemes rászánni az időt. A szerzők által is említett Pergamoni Múzeum (Berlinben) valóban páratlan élmény, és talán mondanom se kell, hogy Párizsban - ha arra járnak - kihagyhatatlan a Milói Vénusz. Ajánlom a könyvet a sokat látott turistáktól a fiatal diákokig mindenkinek, aki fogékony a szépségre, és szeretné megérteni a művészet fejlődésének hatalmas ívét. A görög szobrokon át vezet az út a mitológiához, az irodalomhoz, a történelemhez, a filozófiához, a későbbi korok művészetéhez, úgy is mondhatnám, életünk szebbik oldalához. 96 oldal, 2275 Ft., 180x230 mm, kartonált SISA JÓZSEF: KASTÉLYÉPÍZÉSZET ÉS KASTÉLYKULTÚRA MAGYARORSZÁGON A historizmus kora A szerző a téma igazi szakértője, aki évtizedek óta tanulmányozza és gyűjtögeti a kastélyépítészettel kapcsolatos anyagokat. Most megjelent munkája a trianoni Magyarország területén található legszebb, legérdekesebb kastélyok közül mutat be nyolcvanhármat, képekkel, alaprajzokkal illusztrálva. Mielőtt nekivágnánk a ma már határokon átívelő képzeletbeli utazásunkra, hogy kastélyról kastélyra járva gyönyörködjünk egy rég elmúlt világ építészeti remekeiben, a kötet első felében egy igen tartalmas, de könnyen érthető áttekintést kapunk a tárgyalt kor történelmi, művészeti, társadalmi hátteréről. Magyarországon a kastélyépítészet aranykora az 1840-es években kezdődött és a gazdasági élet virágzásának végéig, az első világháború kezdetéig tartott. A körülbelül hatszáz hajdani kastély nagy része ebben az időben épült. Ebben az időben a magyar arisztokrácia képviselői már gyakran eljutottak Angliába, Franciaországba, vagy éppen Itáliába, ahol bőven volt alkalmuk megfigyelni az új irányzatokat, és nem csak az épületek küllemét, de a belső díszítések, bútorok, kandallók, sőt a kastélyparkok látványos kialakítását is próbálták átvenni. Sisa József gazdagon illusztrált könyvében több száz fényképen csodálhatjuk meg a korabeli tervezők fantáziáját, és bizony laikusként nehéz felfedezni általánosan jelenlévő tiszta stílusirányzatokat. Nem is csoda, hiszen egy-egy épület külleme gyakran nem is a tervező, hanem az építtető arisztokrata család ízlését tükrözte, mivel nem volt ritkaság, hogy a tanult nemes urak maguk is részt vettek, beleszóltak a tervezésbe. Szerzőnk a megmaradt tervrajzokból is bőven publikál, és az alaprajzokat nézegetve könnyen el tudjuk képzelni a kastélyok hajdani világát, az ott zajló élet színvonalát, mivel minden helyiséget gondosan megnevez a könyvtárszobától a cselédszobákig. A belső felvételeken jól láthatjuk a hajdani pompát, a szalonok világát, a vagyoni és ízlésbeli különbségeket. Talán nem meglepő, hogy a betléri Andrássy kastély képtára mai, múzeumokhoz szokott szemmel nézve is hivalkodó gazdagságról árulkodik, és a XIX. században egy tíz-tizenötezer kötetből álló könyvtár - ami nem volt ritkaság - is hatalmas érték lehetett. Külön fejezetben olvashatunk a gazdasági épületekről, a parkok kialakításáról, majd az időben haladva a vízvezeték, a központi légfűtés, vagy a világítás elterjedéséről. Ezek után következik a kötet legérdekesebb része, amikor kiemelten, egy-egy kastélyokról olvashatunk, hiszen ezek bemutatásával az egykori magyar arisztokrata családokat is megismerhetjük. A Károlyi, Bánffy, Zichy, Bethlen vagy mondjuk az Andrássy család neve eddig is jól hangzott, de most összekapcsolódik a vidéki birtokaikkal, kastélyaikkal, megismerhetjük rövid életrajzukat, megtudhatjuk kivel terveztették, mikor épült, mikor újították fel, és azt is ha esetleg már nyoma sincs az egykori főúri laknak. Mindenkit nem szeretnék felsorolni, de legalább ilyen érdekes a Csekonics, a Mikes, az Esterházy, vagy a napjainkban is kastélyukban élő Nádasdy család története. Páratlanul érdekes a múltban lapozni, különösen, ha tudjuk, hogy a kastélyok jó része napjainkban is létezik, azaz érdemes egyiket-másikat felkeresni és megcsodálni, pláne ha olyan mesebeli külleme van, mint például a Bajmócon lévő Pálffy-kastélynak. Szomorú konklúzió, hogy számos kastély a háborúban, vagy az azt követő években teljesen elpusztult, és még ennél is nagyobb csapás, hogy a belső berendezések szinte mindenütt pótolhatatlanul eltűntek, legtöbbször csak a kopasz falak maradtak ránk. Remény persze mindig van, így az utóbbi években már pislákol a fény ezen a téren is, egyre több kastélyt újítanak fel, és ez akkor is nagy érték, ha már régi arcukra, funkciójukra csak halványan emlékeztetnek. A könyv remek áttekintést ad Magyarország talán legszebb, legnagyobb fejlődést mutató időszakáról, felidézve hagyományainkat, egykori kultúránkat, nemzeti büszkeségünket. Mint a szerző szerényen írja, a kötet még nem teljes, mivel ez a téma gyakorlatilag lezárhatatlan, mindig előkerülhetnek új dokumentumok, régi fényképek, vagy megnyílhatnak ősi magyar családok archívumai. Nekünk olvasóknak viszont így is értékes, időtálló darab, amibe érdemes időnként elmélyedni, mert ilyen gondosan szerkesztett hatalmas anyagot áttekinthetően bemutató könyvet ritkán van módunk megismerni. 6995 Ft., 390 oldal, 190x255 mm, keménytáblás, védőborítóval LUGOSI LUGO LÁSZLÓ: TEMPLOMOK Egy újabb remekül sikerült fotóalbummal gazdagította életművét a lassan már Budapest krónikásának számító Lugosi Lugó László fényképész. Ezúttal fővárosunk négyszáz templomából választotta ki a legfigyelemreméltóbb hatvanat, kortól, stílustól és vallási hovatartozástól függetlenül, hogy képein keresztül felhívja figyelmünket a közelünkben lévő, mégis gyakran észre sem vett egyházi épületek látnivalóira. Külföldön utazgatva minden templomba benéz az ember, reményteli kíváncsisággal keresve a meghitt szépséget, vagy egyszerűen csak pár perc nyugalomra vágyva. Itthon, mivel többnyire csak megszokott utakat járunk, elénk sem kerülnek múltunk legszebb emlékei, ezért - a könyvet lapozgatva - hamar ráébredünk, hogy ezen a téren (is) bőven van pótolnivalónk. Kétnyelvű, magyar-angol a kötet szövege, így a külföldi turisták között nyílván szép sikere lesz, de legalább ilyen örömteli lenne, ha mi magyarok is minél többen kézbe vennénk, és azoknak is bátran ajánlanánk, akik sohasem járnak templomba. A képek ugyanis nem a hitbéli életet, nem az egyházi szereplőket mutatják be, hanem az épületek külső-belső arculatát, az ablakok, bútorzatok, szobrok, freskók, szószékek nagyszerű látványát. A hajdani mesterek ma is csodálni való ízlése, és gondos, precíz munkájuk összképe tárul elénk, a szakember által választott legjobb perspektívából. A fényképész, mint azt korábbi munkáinál is láthattuk, természetes hűséggel tükrözi a valóságot, úgy, ahogy azt akkor is látnánk, ha mi magunk, személyesen állnánk a templomban, vagy az utca túloldalán. Nem használ különleges, mindenféle látószögű optikákat, nem a technikai trükkök révén akar ámulatba ejteni, még a fotósok által oly kedvelt fény-árnyékhatásokat sem vadássza, egyszerűen csak érzékében, ízlésében bízva kalauzol látványról látványra. Külön élmény az olvasónak, hogy a szerző előszeretettel - immár hagyományosan - válogat száz, százötven évvel ezelőtt készült korabeli fényképek közül, egyszerre érzékeltetve a hajdani látvány szépségét, és a város életében az idők során végbement hatalmas változásokat. A kötet szöveges része lexikálisan ismerteti a bemutatott templomok nevét, címét, tervezőjét, építésének idejét, az épület stílusát, röviden mind azt, amire kíváncsiak lehetünk, vagy amire szükségünk lehet, ha fel szeretnénk keresni valamelyik nevezetes szent templomát. Lepjék meg vele ismerőseiket, külföldi barátaikat, vagy egyszerűen önmagukat, és meglátják, kedves ajándék ez a kisméretű könyvecske. Életem egyik emlékezetes élménye volt, amikor a Sínai-félszigeten Alexandriai Szent Katalin kolostorában jártam, és bevallom, sem akkor, sem azóta nem gondoltam volna, hogy eme nevezetes szentnek itt a Tabánban is van temploma. 2795 Ft., 168 oldal, 155x155 mm, keménytáblás, védőborítóval Szerkesztette: Rolf Toman A szöveget írta: Christian Freigang Fényképezte: Achim Bednorz PROVENCE Művészet - Építészet - Táj Zavarba ejtően szép és tartalmas ez a hatalmas méretű album. Akárhányszor lapozgatom át újra és újra, nehezen áll bennem össze egy rövid ajánló, aminek az oka abban keresendő, hogy Provence sosem volt amolyan "egyarcú", egységes látványt nyújtó, könnyen bemutatható vidék. Provence Franciaország déli, Földközi-tengerhez simuló, nagy kiterjedésű tartománya, ami nyugatról a Rhone folyóig, észak-keleten az Alpok vonulatáig nyúlik. Ez a vidék, bármilyen meglepő is, nem tartozott mindig Franciaországhoz. Először, még időszámításunk előtt, a görögök alapítottak itt - kereskedelmi céllal - kolóniákat, majd a rómaiak következtek. Ők már, ahogy az rájuk jellemző, hosszú távra gondolkodtak, és mesésen fényűző építkezésekbe fogtak, amelyeknek jó része napjainkban is ámulatba ejtő épségben mutatja a kor építészeinek, szobrászainak ízlését és tudását. A Rhone völgyében haladva már Orange városában egy pompás diadalívet láthatunk, és egy igen látványos, méreteiben is lenyűgöző római színházat, benne egy olyan, Augustus császárt ábrázoló szoborral, amelyik párját ritkítja. Délebbre haladva Nimesben és Arlesban is szinte tökéletes állapotban maradtak ránk a város büszkeségei, a hatalmas római amfiteátrumok, de folytathatnánk a felsorolást tovább és tovább, városról városra haladva. A rómaiak után kisebb hercegségekre szakadt a vidék, nem alakult ki központi hatalom, még akkor is, amikor az 1300-as években Rómából ide költözött a pápa, és közel száz évre Avignon lett a pápák városa. Ezek az évek tették naggyá a várost, és amint az album képein is jól látható, az akkori építkezéseknek köszönhetően máig az egyik leglátványosabb középkori város maradt Európában. Azt is el kell mondani, hogy nemcsak a jól ismert nagyvárosok - mint amilyen Nimes, Avignon, Marseilles, Arles, Nizza, Cannes - látnivalóit, de a nekünk, magyaroknak igen csak idegenül hangzó, ugyan akkor tökéletes épségben pompázó látnivalókat is közel hozza, mint például a hatalmas erőd Villeneuve-lés-Avignonban, a Montmajour apátság, vagy Tarascon fantasztikus vára. Természetesen sok - az olvasó számára hasznos - szó esik az építészeti stílusokról, a romántól a barokkig, és itt jegyzem meg, hogy bizony irigykedve láthatjuk a képeken a szinte minden nagyvárosban megépült, ultramodern múzeumokat, képtárakat is. Provence ugyanis, hála a csodálatos éghajlatnak, a közeli tengernek, a sok napsütésnek, szinte vonzotta a huszadik század nagy festőit, Picassot, Matisset, Cezannet, akiknek műtermét, vagy néhány itt készült alkotását az albumban is megtaláljuk. A könyv segítségével végigjárjuk a Riviéra legszebb városait, sőt a hatalmas Marseillest is megcsodálhatjuk, If várastól, közelről és madártávlatból is. Nizza, Cannes, és végig Monacóig szinte minden kisváros pezseg a turistáktól, csodálatos pálma sétányok, remek teraszok, mindenfelé csillogó szállodák várják az utazókat. Itt a szórakozás és a páratlan természeti szépség, a mediterrán tengerpart jelenti a látnivalókat, kevésbé a múltról szól az élet. Látnivaló azért itt is akad, mert Marseilles mellett pl. Antibes is egy ősi város, sőt - szerintem - talán a legösszetettebb élményt nyújtja a Riviérán. Ódon belvárosa, hatalmas tengerparti erődítménye, remek strandja, Picasso Múzeuma, és mivel nem nagyváros, romantikus hangulata van. Kevesebb hangsúllyal, de a természet is jelen van a kötetben, és nem csak a hegyek sziklakanyonjaival, az okker színű hegyoldalakkal, de a különleges parafatölgyektől a tengerparti madárvilágon át a szőlőültetvényekig, a tájra oly jellemző lila levendula mezők páratlanul szép látványáig, szemünk számtalan ritka szépségben gyönyörködhet. Sokszínű a könyv, mégis el lehet mondani, hogy elsősorban azoknak nyújt igazi élményt, akik szeretik a régi épületeket, a faragott, csipkézett díszítéseket, a tökéletes ókori szobrokat, domborműveket, díszes szarkofágokat. Akik csodálni képesek egy római kőhíd látványát, vagy egy olyan kétezer éves vízvezeték viaduktját, mint a Pont du Gard, a maga páratlan látványával, ma is elismerést érdemlő műszaki megoldásával. A szöveges részek frappánsan, tömören foglalják össze a kolostorokról, egyházi rendekről, építészeti stílusokról, történelmi eseményekről, jelentős személyiségekről (Albert Camustől Nostredamusig) szóló alapvető tudnivalókat, ami nem csak az utazóknak, de minden önmagát építgető olvasónak hasznára válik. A hatalmas képanyag nagy ötlettár, sokat segíthet egy-egy úti cél kiválasztásában, de ez a könyv sokkal több annál, hogy csak az utazók figyelmébe ajánljuk. Ez egy örökbecsű, az utókor számára is értékes, pótolhatatlan kiadvány. 8795 Ft., 400 oldal, 275x320 mm, keménytáblás, védőborítóval Kultúrtörténeti sorozat kiadásába kezdett a Vince Kiadó, amelynek első négy kötete a napokban jelent meg. A témák kiválasztása olyan legendák köré csoportosítható, amelyek közismertek, mindenki számára sugallnak valamit, de csak kevesekben áll össze kerek egésszé a teljes tudnivaló. A könyvek terjedelme, érthető fogalmazása, a gondosan válogatott illusztrációk, és nem utolsósorban az ára olyan üzenet, ami reményeink szerint sok kultúra iránt érdeklődő olvasót megérint. Az általunk itt bemutatott két kötet mellett a Szentek és a Keleti bölcsesség jelent meg. SANGEET DUCHANE: SZABADKŐMŰVESSÉG: Ha létezik örökzöld téma, akkor a szabadkőművességet feltétlenül annak tartom. Egyrészt azért, bár tudom, ez semmit nem jelent, mert még nem találkoztam, nem ismertem senkit, aki odatartozónak vallotta volna magát, másrészt többnyire igen titokzatos fantáziálásokat, utalásokat, esetleg olyan híres történelmi személyiségek neveit olvashatjuk a témával kapcsolatban, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy továbbra is ébren tartsa bennünk a kíváncsiságot. Ez a gazdagon illusztrált kötet a szabadkőművesség rejtélyes, zárt világát próbálja a kívül állók számára megvilágítani, a szervezet múltját és a világban máig feltételezett jelenlétét röviden, érthetően összefoglalni. Időben visszafelé haladva, a XVII. századig könnyen nyomon követhető a múlt, a korábbi időszakok története azonban, sokszor bármilyen ésszerűen, logikusan is érvelnek a kutatók bizonyos összefüggések mentén, a szervezet zártsága, a tagok titoktartása miatt, hiteles dokumentumok hiányában egyelőre nem igazolható. Annyi azért egyértelműnek látszik, hogy a szálak a templomos lovagokhoz vezetnek, nyílván ebből adódóan a szentföldi küldetésüket, majd Európában betöltött szerepüket részletesen ismerteti a szerző, egészen addig, amíg 1307-ben a pápa és a francia király egyetlen nap alatt össze nem fogdostatta, és eretnekség vádjával máglyára nem ítélte a hatalmas vagyonnal és befolyással rendelkező lovagok többségét. A korabeli legendák alapján azonban úgy tűnik, hogy közülük sokan megneszelték a bajt, és kincseikkel, titkos központi könyvtárukkal hajóra szálltak, eltűntek és többé nem adtak életjelt magukról. A téma kutatói szerint valószínűleg Írországba, majd Skóciába mehettek, ahol szervezeteik tovább éltek, és később az ő hagyományaikból, tanaikból terjedt el újra a világ számos országában a szabadkőművesség. Felmerül a kérdés, hogy honnan ered a nevük, milyen elvárások voltak a tagokkal szemben, miként tagozódtak, milyen - rangbéli - fokozatok léteztek, milyen tudósokat, sőt uralkodói köröket értek el, kik váltak a titkos páholyok tagjaivá? Milyen hatással voltak az európai építészetre, alkímiára, csillagászatra, tőlük származik-e az ezotéria elterjedése, milyen külsőségek, milyen jelképek utalnak rájuk? Számtalan ilyen és hasonló kérdésre kap választ az olvasó, miközben részletesen megismerheti az Angliában és az Egyesült Államokban alakult szabadkőműves páholyok történetét, a hozzájuk kötődő ismert emberek nevét, és ami talán a legfontosabb, ennek az egész egymásra épülő szervezetnek a céljait. A könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeret elgondolkozni a világ eseményeinek néha megmagyarázhatatlan fordulatain. Nem elképzelhetetlen, hogy a szabadkőműves páholyok még napjainkban is sikeresen mozgatják akár a világ nagy döntéshozóit is. 2275 Ft., 152 oldal, 160x160mm, keménytáblás, védőborítóval SANGEET DUCHANE: A SZENT GRÁL Ki ne hallott volna már a Szent Grálról, a Grál legendáról, vagy a hozzájuk fűződő izgalmas történetekről, hiszen manapság egyre divatosabb téma, ráadásul már legalább nyolcszáz éve foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Annyit biztosan tudunk, hogy a 12. században keletkezett, pontosabban, akkor már létezett a könyvünkben ismertetett egyik Grál legenda. Nem lehet kétségünk afelől, hogy egy sokkal régebbi, az idők során bizonyára többször is átírt történetről van szó, aminek ha valaha előbukkanna egy korai példánya, talán el is vezethetné a ma emberét az igazi Szent Grál titkához. Addig azonban marad a nagy találgatás, képzelődés, fantáziálgatás. Azért, hogy átlag emberként mégis el tudjunk igazodni a Grállal foglalkozó könyvek, írások egyre szaporodó kínálata között, ez a kis összefoglaló mű remek útmutatónk lehet. Bemutatja azokat az alapvető tudnivalókat, amelyek a Grál fogalmát érintik, kezdve az első, és legfontosabb kérdéstől, hogy egyáltalán, mi is az a Szent Grál? A szerző sorra veszi, hogy - elvileg - kinek lehetett köze hozzá, kik tudhattak róla, vajon kik őrizhették, rejtegették az évszázadok során. A keresztes háborúkról fennmaradt legendák alapján sokan a Jeruzsálemben alakult Templomos Lovagok Rendjére gyanakszanak, míg mások a szintén ott szerveződött, ugyancsak titokzatos Sion Rendet emlegetik, nem is alaptalanul, hiszen köztudott, hogy a lovagok nagy ásatásokba, feltárásokba kezdtek Jeruzsálemben, éppen a mesés kincsek után kutatva. Tovább haladva az időben, olvashatunk az Európában élt khatarokról, de előkerül Mária Magdolna, sőt még - az Utolsó vacsora kapcsán - maga Leonardó személye is. A kötetben se vége, se hossza a számtalan feltevésnek, miközben két csodaszép Grál történetet is megismerhetünk, Arthur királlyal, Percivallal, a hős Lancelottal és a híres legenda többi alakjával. A sok-sok, láthatóan összefüggő dolog, minden bizonnyal felkelti majd az olvasók érdeklődését a téma iránt. Szeretnék tudni, vajon hol lehet, egyáltalán a felvetett lehetőségek közül pontosan mi is az a Szent Grál, és valóban mágikus erővel hat-e? Addig is, amíg valami szerencsés régészeti lelet választ ad erre az összetett kérdésre, olvassák el ezt a szemet gyönyörködtető metszetekkel, festményekkel illusztrált, misztikus könyvet, amely remélhetőleg tovább serkenti képzelőerejük ez irányú szárnyalását. 2275 Ft., 152 oldal, 160x160mm, keménytáblás, védőborítóval Szerkesztette: MARIANTHI MILONA Fényképezte: WERNER STAPELFELDT GÖRÖG KULINÁRIA Görögország nem egy hatalmas ország, ám szétszórt szigetvilágával jókora területet ural, ráadásul Európa, Ázsia és Afrika szomszédságában, egy 2500 éves ősi kultúra romjain virágzik, ahol még alig látni betelepült idegeneket, ahol még minden a régi erkölcsök, az ősi szokások, hagyományok szerint működik. Amolyan vidéki ország, a szó nemes értelmében. Athén, Szaloniki, és nincs is több nagyvárosa, inkább a kis pici falvak, városkák dominálnak, ahol nem ritka, hogy csacsin járnak a földekre, fekete ruhát viselnek az asszonyok, és szinte biztos, hogy a falu szélén megállnak az autóval keresztet vetni a védőszentjüknek. Ezt az országot mutatja be a kötet, tartományról tartományra haladva, majd szigetcsoportonként a legérdekesebb tudnivalókat elénk tárva. Hamar kiderül, hogy a magyar konyhától teljesen idegen a görög, más alapanyagokat használnak, első látásra szinte semmi nem tűnik ismerősnek. Aztán lapozgatva a kötetet feltűnnek a jól ismert ételek, italok. A birka, bárány és a kecske hús igen népszerű eledel errefelé, így nem csoda, hogy sajtok tucatjai készülnek tejükből. ( Azért elámulok, amikor azt olvasom, hogy egy család évente száz kiló feta, azaz juhsajtot fogyaszt.) Igazából itt is mindent a természet adottsága, az ország mezőgazdasága, a mediterrán klímát kedvelő különleges növények, gyümölcsök határoznak meg. Fantasztikusak a hatalmas olajfaligetek, a több száz éves göcsörtös törzsű fákkal, szemet gyönyörködtetőek a mandulafák, a citromerdők, a narancsfák, fügefák, őszibarack erdők, hogy a szőlő ültetvényeket már ne is említsem. Hagyományosan nagyon gazdag az előételek választéka, a salátának nevezett paradicsom, sajt, paprika, olívaolaj és még ki tudja milyen összetevők látványos, étvágygerjesztő kínálata. És ha Görögország, akkor, amint a kötetben is látjuk, halak és a tenger minden ehető csodája. A remek fotókon megismertetnek a számtalan halfajtával, a kagylókkal, mindenféle tengeri szörnyekkel, megtudhatjuk miből mit, és hogyan érdemes készíteni, mi a helyiek specialitása. A görög tejberizs receptje, a gyümölcsökkel díszített fagylaltok, a törököktől átvett sütemények, édességek, kalácsok látványa, mind-mind ínycsiklandozó látvány. A szőlőfajtákat, majd a borokat is külön, tartományonként ismerteti a szerző, kiemelve az olyan helyi különlegességeket, mint pl. a gyantás, vagy a híres szamoszi fehér borok. Természetesen nem csak bort készítenek errefelé, hanem olyan tömény italokat is, mint a világhíres metaxa, az uzo, vagy a sokféle törkölypálinka. Hogy melyik milyen zamatú, miből és hogyan készül, mikor fogyasztják, ezekről is részletesen olvashatunk. Ez persze, eddig egy szakácskönyv is lehetne, ám a kötet rengeteg más, kulturális jellegű ismeretet is megoszt az olvasóval, csupa olyasmit, ami nélkül nem is illik Görögországba utazni. A legismertebb görög istenek történetei, vagy a görögöket oly nagyon kedvelő Lord Byron élete, és Nikosz Kazantzakisz, a Zorba című regény írójának története, hogy csak néhányat említsek. Hogy miért fontosak ők, miért emelem ki én is őket? Azért, hogy a Kréta szigetére utazók, Iraklionban ne csodálkozzanak a Nikosz Kazantzakisz repülőtér feliraton, vagy ne lepődjenek meg Sunionban, amikor az idegenvezető rámutat a legszebb oszlopon díszelgő Byron névre, amit a költő saját kezűleg (ma már elitélendő módon) vésett - örökidőkre - a kőbe. Olvashatunk a sajátos görög hangszereken előadott zenéről is, ami ma is mindenfelé hallható az országban, és amire egy-egy esti vacsora után - különösen a vidéki tavernákban - még ma is táncra perdülnek a görög férfiak. Lehetne ezt folytatni a végtelenségig, sáfrányról, pisztáciáról, a babérkoszorú történetéről beszélni, de tartalmilag oly gazdag a könyv, hogy képtelenség mindenről szólni. Emlékeim között kutatva, talán még egy személyes élményemmel színesíteném a kötet receptjeinek bőséges választékát. Fiatal hátizsákos vándorként egykor - Meteora közelében - ingyen szállást kaptam egy igen idős, földműves házaspártól. Kis házuk, bár nagyon tiszta volt, de maga a szegénység. Ám a vendégnek vacsora is járt, ami egy nagy tálban kis kockákra, falatokra vágott görögdinnyéből, és egy tányér juhsajtból állt, hozzá puha kenyérrel. Egy tálból "cseresznyéztünk", hosszan, szép csendben, csak a szemeink beszéltek. Egyébként ezt a "receptet" itthon is könnyen ki lehet próbálni. Igazán finom! Nagyon szép könyv, sok örömük lesz benne. 460 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval Szerkesztette: CLAUDIA PIRAS Fényképezte: RUPRECHT STEMPELL OLASZ KULINÁRIA Olaszországban járva lényeges különbségek vannak az egymástól távoli tartományok éghajlatában, természeti adottságaiban. Egészen mást termelnek az Alpok lejtóin, mint Calábria, vagy Szicília napégette vidékén. Ezeket az utazók által is azonnal érzékelhető különbségeket nagyon jól mutatja be könyvünk, hiszen a konyha a világon mindenütt tükörképe a természet adottságainak. Ami egységes Olaszországban, és amiben sehol sem csalódunk, bárhol is járunk, az az olasz tészta. Ez annak ellenére igaz, hogy vidékenként egészen más hagyományokat ápolnak az asszonyok. A kötetben nagyon látványos képekkel illusztrálják a tészták széles választékát, elkészítésük módját, és nem csak a főznivalókét, de a pizza alapanyagoktól a kalácsokig, egy-egy vidék jellegzetes süteményéig minden terítékre kerül. A másik örök téma, amiről az olasz konyha kapcsán hosszú oldalakat lehetne mesélni, a sajtok világa. Nagyon sokféle, igazán finom sajtot készítenek, közöttük olyan nálunk is jól ismert fajtákat, mint a parmezán, vagy a mozzarella. Sorozatfelvételeken láthatjuk, hogy miből és hogyan is készül, milyen a látványa, majd arra is recepteket, ötleteket olvashatunk, hogy milyen sajtos ételekhez a legideálisabbak. Az utazók persze, járjanak bármerre is az országban, a leggyakrabban a Paninival találkoznak. Így hívják a szendvicset arrafelé. Közkedvelt, mindenütt kapható, végtelenül sok variációban, mint a képeken is látszik, az egyszerű főtt tojástól a rákhúsig, szinte mindennel kombinálva. És ha már a rákot említettem, menjünk ki a halpiacra. Olaszországban szinte mindenütt közel a tenger, a halpiacokon olyan a választék, hogy szakértő legyen, aki eligazodik és sejti, hogy melyikből mit érdemes sütni vagy főzni. Hogy végleg zavarba hozzanak, az édesvízi halakat is bemutatja a kötet, mert ennek a halfajtának is külön kultusza van, különösen a könyvünkben említett Mantovától északra, végig az alpesi tavak vidékén. A szerzők képeken mutatják be a legismertebb halfajtákat, sőt a tenger egyéb, ehető élőlényeit is, szót ejtve elkészítésükről, aminek megkönnyítése érdekében még a speciális konyhai eszközök fotóit is mellékelték. Homár, languszta, tonhal, tintahal, kardhal, osztriga, tengeri sün, kagyló, tengeri pók, bőséges a kínálat, és a recepteket nézegetve az elkészítés módja is igencsak igényes és választékos. A sertés, bárány és kecskehúsból készült ételek szinte felsorolhatatlanok, akárcsak a sült csirkék, szárnyasok variációi. Kolbászok, szalámik, sonkák, zöldség félék, a főzésnél használt fűszernövények, saláták, lencsefélék, mind-mind képekkel illusztrálva. A főételek választéka után jöhetnek a sütemények, édességek, desszertek, fagylaltok, finomságok, mint pl. a nálunk is igen kedvelt tiramisu, vagy a fügés sütik sokasága. És persze nem maradnak ki az italok sem. A hétköznapi söröktől, az asztali borokon át a chiantiig, majd tovább a Camparitól a Cinzanon át a Martiniig, mindenről elmondják a legfontosabbakat. Nem folytatom a felsorolást, hiszen lehetetlen mindenről szólni. Azt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy nem csupán receptekről, ételekről, szokásokról, hagyományokról szól a könyv. Van ennél egy lényegesen fontosabb küldetése, Olaszország tartományainak, a hely hangulatának egy olyan fajta - színekkel, arcokkal, a táj egy-egy apró részletének bevillantásával történő - érzékeltetése, ami az útikönyvekből rendre hiányzik, pedig talán ezek a legjellemzőbb dolgok az országra. Letéve a könyvet, nehéz lenne megmondani, hogy melyik tartomány a legvonzóbb, de talán a távolság az oka, én - ha módom lenne rá - Szicíliában szeretnék mindent kipróbálni. A citrusféléktől a kaktuszfügéig, a fagyitól a marcipánig, a tengeri halaktól az olajbogyóval készült zöldséges tálig. Apropó tál...Évekkel ezelőtt Szicília déli csücskéből, Siracusából vonatoztam Nápoly felé. A fülkében egy, csak a filmekben látható, igazi idős szicíliai házaspár volt az útitársam. Nagyon hosszú az út, nem csoda, hogy megéheztek. Egy szatyorban vagy tíz hosszú kenyeret hoztak, és egy abroszba "csomagolt" tálat. Ebben volt az olajbogyó. Előtte is ettem néha egy-két szem bogyót, de amikor asztalhoz, azaz az ölükbe tett tálhoz invitáltak, lélekben is neki kellett gyürkőznöm. Mindenféle színű volt a bogyók között, így az ízük is érthetően más és más volt. Korábban nem hittem volna, hogy marék számra lehet enni (kenyérrel), és hogy ilyen laktató. A helyi szokásoknak megfelelően sikerült bokáig morzsálnunk a fülkét, majd Giuseppe bácsival még órákig kísérleteztünk - apró sikerekkel - megvitatni az élet nagy dolgait, amibe, feketébe öltözött felesége, a helyi szokásoknak megfelelően, még véletlenül sem szólt bele. Nagy örömmel ajánlom mindenkinek ezt az igazán szép és tartalmas könyvet, akár jártak már Olaszországban, akár csak álmodoznak róla. 496 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval Copyright 2001-2011, Hátizsák