PASSUTH LÁSZLÓ: MEDÚZAFEJ Köztudott, hogy Passuth László szerette a nagy kihívásokat, könyveiben előszeretettel, a más szerzők által került, sok utánajárást igénylő témákat dolgozta fel. Medúzafej című regénye esetében is ez motiválhatta, amikor a történelem nagy korszakai után a művészet felé fordult, és egy mindenki fülében jól csengő név mögött a kevésbé ismert művészt, és magát az embert próbálta velünk megismertetni, megszerettetni. Michelangelo Merisi, aki eredeti nevét szülőfalujáról Caravaggiora cserélte, rövid élete során a legnagyobbak közé emelkedett, de mivel nem egyetlen emblematikus festménye emelte mások fölé, csak teljes életművének ismeretében lehet méltatni, értékelni. Ezt a buktatókkal teli utat követhetjük végig a regényben. A reneszánsz nagy hírű festői már nem élnek, amikor 1571-ben, egy építőmester fiaként megszületett Milánó közelében a későbbi Caravaggio. Veleszületett tehetségét korán észrevették, és már 12 évesen egy neves milánói festő mellett próbálta ellesni a szakma titkait. A tanuló évek után a fiatal festő világot akart látni, hogy saját szemével tanulmányozhassa az elődök munkáit, megfejtse titkaikat, és talán, hogy mércét állítson önmagának. Szegényen, pénz nélkül, de önbizalommal telve indult Róma felé, hogy az örök városban egy kis szerencsével támogatókat találjon, és maga is elinduljon a nagy elődök nyomdokain a siker felé. Furcsa fickó volt, külsejére a szűkös lét rányomta bélyegét, ráadásul viselkedése, vad temperamentuma, kevésbé csiszolt, hiányos műveltsége is rossz fényt vetett rá. Az előkelő társaságok helyett az olcsó kocsmák világa volt az övé, ott érezte magát fesztelenül, ám ennek híre nem a legjobb ajánlólevél volt már akkoriban sem. Tehetsége azonban vitathatatlan volt, már első próbálkozásai meglepték a fiatal festők képeire vadászó kereskedőket, akiknek köszönhetően hamarosan Róma egyik püspökének támogatását élvezte, és egyik képet a másik után festhette az újabb és újabb tehetős művészet pártolók számára. Kezdetben saját arcát kölcsönözte képeihez, majd olcsó, szegény fiúkat keresett modellnek, de a csendéletek, életképek helyét hamarosan, a megrendelők igényét követve, bibliai témájú, több alakos képei követték. Színeiben, hatásában teljesen egyéni stílusa volt, sötét, szinte fekete háttérből emelkedtek ki a fény által hangsúlyozott, a néző figyelmét azonnal megragadó élethű alakjai. Elárasztották munkával, hatalmas, templomi oltárképekre kapott megbízást, nevét mindenfelé elismeréssel kezdték emlegetni. Egy-két év és a legnagyobb lehetett volna, pápai megrendelésekkel, de a sors más utat szánt neki. Szórta a pénzt, esténként a kocsmákat járta, és talán ennek a miliőnek köszönhetően, hírtelen haragú természete nagy bajba sodorta, amikor egy apró összezördülést követően, mielőtt kontrolálhatta volna magát, kardjával leszúrt egy fiatalembert, aki azonnal meghalt. Ő is tudta, Rómában ezért hosszú évek börtöne várna rá, ezért rögtön megszökött a városból, dél felé indulva. Nápolyon, Szicílián át Máltára hajózott, ahol már nem kellett Róma hatalmától tartania. Szökésekor egy fillér nélkül, mindenét hátrahagyva menekült, de tehetségének híre már megelőzte, bárhol állt meg útközben, akadtak tehetős segítői, akik cserébe egy-egy festményt kértek a kiszolgáltatott művésztől. Eleinte úgy tűnt, hogy Málta az ő világa lesz, zaklatott élete talán itt megnyugszik, és csak a festészetnek élhet. A lovagrend nagymestere munkát adott neki, saját portréit "várta el" a menekült festőtől a biztonságért cserébe. Ekkor már érett, magabiztos mestere volt az ecsetnek, remekművek kerültek ki kezei közül. Gyorsan alkotott, termékeny, agilis művész volt, aki ha új feladatot kapott nem is tudott másra gondolni, csak a megálmodott kompozíció lebegett szeme előtt. Múltjával, származásával nem remélhette, mégis megtörtént, a nagymester, hálából a remek képekért, "de gratia" lovaggá ütötte, ami nem csak Máltán, de Európa szerte hatalmas elismerést, tiszteletet jelentett. Jöttek a megrendelések, minden mesésen alakult, maga is érezte, itt az ideje megváltozni, lovaghoz méltóan élni, visszafogni gyakran előtörő indulatait. Életét nézve szinte törvényszerű, hogy itt is megtalálta a baj, egy neves lovaggal verekedett össze, és talán már meg sem lepődünk, újfent menekülnie kellett. A könyv végigkíséri szökését, városról városra, az annyira vágyott Róma felé, ahonnan évek óta a pápai kegyelmet várta. A szerző részletesen beszámol az út stációiról, a menetközben festett pazar képekről, a zseni otthontalan életéről, társtalanságáról, egészen a fiatalon, váratlanul bekövetkezett haláláig. Passuth László aprólékos, gondos szerző, ebben a könyvében is szinte láttatja velünk a képeket, Caravaggio minden festményéről élményszerű leírást ad. Ám, nem is ő lenne, ha regényében nem szentelne jelentős teret a kornak, Itália történelmének, és különösen Málta bemutatásának. Caravaggiot nem kiragadva, hanem környezetébe simulva, a kor neves alakjaival együtt emlegetve ismerteti meg az olvasóval. Passuth László kivételes, nagy tudású ember volt, aki nagyszerű pedagógiai érzékkel írta könyveit. Medúzafej című regénye is méltó az olvasók figyelmére, tartalmas mondanivalója láthatóan az idő múltával sem halványodik. 658 oldal, 3990 ft., 140x220 mm, keménytáblás védőborítóval JANE JOHNSON: A SZERELEM AMULETTJE Mint oly sokszor tapasztaltuk már, esetünkben is jelentős szerepet játszott az írónő személyes indíttatása a regény témájának választásakor. Marokkói férje révén sok időt tölt az arab országban, ahol gyakran szembesülhet az élet másik, Londonban sosem látott oldalával. Miközben naponta olvashatunk Marokkó ősi városainak mesés világáról, alig hallani valamit az ország máig igen titokzatos, a Szahara homokjába simuló, gyéren lakott déli feléről. Errefelé, ha bizonyos technikai vívmányaival be is tört a civilizáció, mind a mai napig élnek olyan törzsek, akiket a társadalom egyszerűen kirekeszt magából. Itt, a tuaregek földjén játszódik a regény. Isabelle története Londonban kezdődik, ahol jól szituált, független nőként élte életét. Apja halálakor azonban a hagyatékok között rámaradt egy különös doboz, tele érthetetlen, olvashatatlan iratokkal, és egy furcsa amulettel. A mellékelt levél is titokzatosan hangzott, konkrétumok helyett csak célzások, utalások voltak benne valami távoli marokkói helyszínre. Nem értette az egészet, de a napok multával egyre erősödött benne a kíváncsiság, izgatta, hogy vajon miről lehet szó, miféle kódolt üzenetet hagyott rá az apja. Sosem volt utazgató típus, de most hirtelen elhatározással, a sziklamászás iránti vágyukat hangoztatva, barátnőjével nekivágtak Marokkónak, tudat alatt abban reménykedve, hogy talán apja rejtélyes üzenetét, az amulett titkát is megfejtheti valami csoda folytán. A szabadság azonban rosszul kezdődött, már az első nap baleset érte a hegyen, megsérült a lába, ami felforgatta terveit, ám mire észbe kapott, unalmas üldögélés helyett, már lelkes segítőjével autózott a sivatag szélén lévő, távoli kis faluba, ahonnan aztán az események váratlanul tovább sodorták a végtelen Szahara felé. Afrikának ezen a látszólag élettelen részén, ahol Marokkó, Algéria, Mali és Mauritánia találkozik, valamikor a vándorló törzsek szabadon éltek, hozták-vitték az árút, kereskedtek, számtalanszor átszelve tevéikkel a sivatagot. Akkor még a határokat csak papíron húzott vonalnak nézték, senki nem törődött vele, nem volt gyakorlati jelentősége. De eljött az idő, amikor az olaj és az ásványi kincsek utáni vágy, a fejlett nyugat kapzsisága mindent megváltoztatott. Utak épültek, a határokat ellenőrizték, szinte lehetetlenné téve a tuaregek hagyományos életét. Ebben a bizonytalan környezetben Isabelle és barátja váratlanul ismeretlen fegyveresek fogságába esett, és hamarosan már azt sem tudták, hogy a terepjárókkal merre viszik őket. A félelmetes, reménytelennek látszó helyzetben, az idő múlásával egyre fontosabb szerepet kap a nyakában hordott amulett, amire elrablóik is szokatlan érdeklődéssel néztek, és aminek titkát hirtelen mindenki szerette volna megtudni, de természetesen, ez csak a regény végére derül ki. A Szaharában persze nem csak terepjárók szaladgálnak, máig nélkülözhetetlen a tevék szolgálata. A regény másik szála ebbe a most is létező helyi életformába viszi el az olvasót, a nomád törzsek puritán, sátrakban töltött hétköznapjaiba. Egy hajdani tuareg hercegnő leszármazottjának útját követjük, keresztül a Szaharán, az Aggadir hegységig, ahol elveszett rokonait, egykori családját keresi. A veszélyek, a szomjúság, a kiszolgáltatottság naponta nehezíti végtelen hosszú útját, és látva az életben maradásért folytatott küzdelmet, a helyismeret, a találékonyság, a talpraesettség, na és a gondviselés nem elhanyagolható fontosságát, mi, olvasók is átérezzük, mit jelent a Szaharában bennszülöttnek lenni. Megismerjük étkezési, öltözködési, házassági szokásaikat, az esküvői, a temetési szertartást, vagy például a férfiak nőkkel szembeni elvárását, magatartását. Nagyon érdekesen alakul a történet, de, hogy a regény végén milyen körülmények között találkoznak a szálak, mi derül ki az amulettről, hogyan alakul Isabelle sorsa, azt nem lenne ildomos elárulni. Különös világban játszódó romantikus történet, ami önmagában is olvasásra érdemes, de az által, hogy a sivatagban hazátlanul tengődő tuaregek sorsát is elénk tárja, olyan üzenetet hordoz, ami kiemeli a kellemes nyári olvasmányok közül. 504 oldal, 3490 ft., 135x220 mm, füles kartonált. THERESA RÉVAY: PÁRIZS FEHÉR FÉNYEI Mindig van abban némi kockázat, ha női szerzők szerelmes regényének olvasására vágyunk, mert az érzelmek könnyen túlpezsdülnek, és a nagy mámorban esetleg elvész a mondanivaló. A Párizs fehér fényei azonban nem rejteget aknákat, egy jól sikerült történet az élet nagy tanulságaiba csomagolva, szórakoztató, tartalmas formában. Szentpétervárról indul hősnőnk, a fiatal, szinte még gyerek, 15 éves Xénia Osszolina életének története. Orosz arisztokrata családba született, ahol a jómód, a tanulás, a művészetek iránti fogékonyság, a család és a nemzet iránti ragaszkodás mindig is természetes dolognak számított. Lenin hatalomra jutása azonban mindent megváltoztatott, a bolsevikok nem csak a vagyonukból forgatták ki a tehetőseket, de az életüket sem kímélték, így aztán, aki tehette, menekült az országból. Megtörten, megalázva, szüleit elveszítve, de az élni akarás erejétől hajtva, végül Xénia is eljutott az oroszok számára csábító Franciaországba. A menekült oroszok zárt közösségében éltek húgával és öccsével, szegényes körülmények között, kézimunkázásból tengődve. A régi életéből csak a kopott ruhákba bújtatott szépsége, és az egyéniségéből áradó büszkesége maradt. Elzárt, kis külön világ volt az övéké, egészen addig, amíg a varrodában meg nem pillantotta a párizsi divat egyik formálója, aki a fotogén arcú, kecses szépségben azonnal meglátta a kifutók új csillagát. Mint a mesékben, egy csapásra minden megváltozott körülötte, előkelő társaságok vendége lett, ismét embernek érezhette magát. Magánéletébe is betoppant valaki, a hosszú magányos évek után megismerkedett egy német fotóriporterrel, akivel a következő húsz évben ugyan időnként évekre elszakadtak egymástól, de szerelmük sosem múlóan bizonyította, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Gyermeket várt a férfitől, de Berlin és Párizs távolsága megoldhatatlan helyzetbe hozta, és biztonsága, leendő gyermeke és testvérei anyagi nyugalma érdekében férjhez ment egy idősödő, gazdag ügyvédhez. A hamu alatt a parázs azonban mindig megmaradt, és néha a sors, máskor a szándék összehozta őket Berlinben vagy Párizsban. Az 1930-as évek azonban már másról is szólnak, egyre többen érzik a közelgő nagy változásokat. Hitler hatalomra került Németországban, és mi olvasók is láthatjuk, miféle ördögi húzásokkal forgatta fel az addig nyugodt világot. A jómódú, egykor nemesi rangokat viselő német családok házasságok, barátság, vagy üzleti kapcsolataik révén már hosszú ideje összefonódtak a berlini zsidó családokkal, így bekövetkezett, amire sohasem gondoltak. Saját családtagjaikért, barátaikért aggódhattak. Ez is oka, hogy bár minden családban akadtak olyanok, akik úgy érezték, most jött el az ő idejük, nem kevesen voltak azok sem, akik látszólag kiszolgálták a rezsimet, de titokban, a saját létüket kockáztatva próbáltak közeli szeretteiken segíteni. A könyv párhuzamosan láttatja Berlin és Párizs életét. Bizony, a gazdasági válság Franciaországban is felszínre hozta az idegengyűlöletet, ám az igazi őrület a német megszállással kezdődött, amikor felborult a régi erkölcsi értékrend, az emberek tömegével menekültek a déli, francia övezetbe, míg sokan itt is az új rendszer kiszolgálói lettek. Ez a sok szempontból elénk tárt, negyed századot átívelő, 1945-ben végződő történelmi háttér teszi igazán értékessé a könyvet. Külön-külön egyik ország eseményei sem lennének már érdekesek a mai olvasó számára, de így több színtéren forogva, az összefüggések kiemelkedően érdekessé válnak. Nagy tanulmány a könyv azok számára, akik szeretnék a múltat jobban megérteni, de szerintem azok sem csalódnak, akik a romantikus szerelmi történet kedvéért olvassák el. Mindenki számára ajánlható, nagyon érdekes olvasmány. 568 oldal, 3990 Ft., füles kartonált, 135x220 mm SARITA MANDANNA: TIGRISDOMB A szerzőnek már a neve is árulkodó, de ennél fontosabb, hogy annak ellenére, hogy Kanadában él, sosem szakadt el szülőföldjétől, Indiától, és amint azt köszönő soraiban olvashatjuk, az ott élő szülők, nagyszülők, rokonok hiteles történetei, elbeszélései nagyban hozzájárultak könyve megírásához. India déli részén, Kurgban játszódik a regény, mindentől távol eső, vidéki kis településeken, ahol történetünk kezdetén, 1878-ban még az élet minden eseménye az ezeréves hagyományokhoz kötődött. Az ott élők maguk sem gondolták, hogy a hatalmas ország történelmének talán legizgalmasabb időszaka következik, amikor néhány évtized alatt iparágak jönnek létre, előtérbe kerül az oktatás, és a regény záró eseményeinek idején, 1940-ben, karnyújtásnyira lesz India függetlenségének kikiáltása. Ám a kezdetekkor még minden a régi. A generációk még együtt éltek, és mint az éppen akkor születő hősnőnk családjában is láthatjuk, rokonok, nagybácsik, özvegyek, unokatestvérek, akár ötvenen is megfértek egy fedél alatt, egymásra mindenben számítva, békés szövetségében. Devi, a kislány, helyi értelemben, egy jobb módú család gyermeke volt. Neki már megadatott, hogy barátjával, egy árvaként befogadott kisfiúval, az adományokból fenntartott misszionárius iskolába járhatott. de ezt leszámítva, amint azt a regény érzékletesen elénk is tárja, szinte a természetben éltek, ahol a növények, az állatok, a falut ölelő táj látványa jelentette számukra a világot. Akkoriban még bőven éltek nagytestű állatok az erdőkben, és az emberek tiszteletben is tartották az elefántok, tigrisek életterét, így aztán nagyon ritka, emlékezetes eseménynek számított, ha a faluból valaki elejtett egy rátámadó tigrist. Az ilyen emberre felnéztek, dicsőség övezte, és attól kezdve csak tigrisölőnek hívták. Egy hasonló alkalommal, amikor az egész falu a bátor hőstettet ünnepelte, a még gyerekkorban lévő Devi is ámulva csodálta a tigrisölő férfit, és megfogadta, hogy ha felnő, csak ezt a férfit fogja szeretni. Devi az évek múltával mesebeli szép nő lett, sorakoztak is a kérők, de ő mindenkit elutasított, és miközben környezete értetlenül nézte zárkózott viselkedését, ő titokban egyre csak álmai szerelmét, a tigrisölőt várta. Aztán bekövetkezett életében az a sorsfordító tragédia, amikor áldozatul esett az iránta reménytelen szerelmet érző gyerekkori barátjának, és ahogy a hagyomány megkövetelte, titkolva a történteket, a család parancsára hozzá is ment, hogy feleségként szülje meg a nem kívánt gyermeket. A regényben végig követhetjük a család tagjainak sikeres, vagy éppen tragikus életét, és láthatjuk, milyen romboló, megkeserítő hatású, ha magában tartja az ember sérelmeit és képtelen másoknak megbocsátani. Az írónő szavait idézve, nincs más út, mint "Elengedni a fájdalmat, félredobni a keserűséget. Egyedül ez visz előre. Elhajítani minden kínt, s mindig adni újabb esélyt a reménynek." Rendkívül fordulatos, életszerűen megírt családregény. Egy számunkra távoli ország eldugott csücskében csodálhatjuk meg olyan emberek életét, akikről - túl a cselekményen - az emberiség sokszínűsége jut eszünkbe, és az a felismerés, hogy vallástól, bőrszíntől függetlenül milyen közel érezzük magunkhoz a szereplőket, mennyire átéljük a történetet. Szomorú, de nem tragikus, szépen megírt, érzelmekkel átszőtt regény. 576 oldal, 3990 Ft., füles kartonált, 135x215 mm SARAH DUNANT: SZÖKTETÉS A ZÁRDÁBÓL Égi és földi szerelemről Az írónő azt a titokzatos világot próbálja megnyitni az olvasó előtt, amiről még ebben a kamerákkal teletűzdelt, mindenről tudósító sajtó világában is alig van elképzelésünk. A regény cselekménye a reneszánsz Itália egyik fénykorát élő városának, Ferrarának híres zárdájában játszódik, mégpedig a remek történelmi hátteret adó 1570-es években. A középkori Itáliában a lányokat csak komoly hozománnyal lehetett férjhez adni, így nagyon sok család arra kényszerült, hogy kolostorba adja lányát, egyáltalán nem törődve azzal, hogy az ifjú hölgy milyen életről álmodott. Ez sem volt olcsó mulatság, mivel a neves zárdák is "hozományt", azaz anyagi támogatást kértek a belépésért cserébe. Amilyen borzongató az erőszakkal kolostorba került lányok kiszolgáltatottsága, olyan meglepő, hogy az idő multával mégis milyen szépen belesimulnak a zárdai életbe, és családi neveltetésüktől függetlenül mennyire kitölti lelküket a hit mindenek feletti szépsége és ereje. Regényünk egy tizenhat éves milánói lány történetét meséli el, akinek udvarlója van, férjhez szeretne menni, ám az apja úgy dönt, hogy - mivel nem elég rangos a kérő - inkább Ferrara neves zárdájába adja, ahol egy messze földön híres kórus várja a szép hangú lányokat. Itt lépünk be Serafina életébe, aki makacs elszántsággal, ravaszsággal, környezete folyamatos megtévesztésével próbál védekezni, látszólag a csodában reménykedve, hogy valami szerencsés úton-módon végül nemcsak megszabadul a számára életre szóló börtönt jelentő zárdából, de még szerelmét sem veszíti el. A környezet, és a szereplők megismerése egyre mélyebb és mélyebb lelki bugyrokba rántja az olvasót, érezhetően azzal a szándékkal, hogy szinte a saját bőrünkön, a saját énünkön át éljük meg azt a szavakban elmondhatatlan érzést, ami egy nem mélyen hívő fiatal lányra szakad, amikor akarata ellenére elveszíti szabadságát, és többé nem láthatja szeretteit, ráadásul minden percével a szigorú zárdai napirend rendelkezik. Fantáziadúsan megírt, nagyon érdekes a történet, helyenként kalandregényszerű elemekkel átszőve, a más-más karakterű szereplők jellemén át több perspektívából is megvilágítva, érzékeltetve, hogy mennyire egyéni utat járnak be a lányok, mire megtalálják hitüket, helyüket a zárdai közösségben. Az írónő ügyesen szövi gondolatait, nem akar pálcát törni senki felett, célja érezhetően az érzelmek hevítése, a gondolatok ébresztése, hogy az olvasó maga döntse el, vajon megtalálná-e lelki üdvét, az élet szépségét, értelmét egy ilyen szigorúan szabályozott közösségben, ahogyan azt idővel a többség tette, vagy reménytelenül is mindenre képes lenne a szabadulásért cserébe. Napjainkban egészen más világban élünk, de, talán pont ezért érdemes Serafina novicia életének legizgalmasabb hónapjait átélni, no meg azért is, hogy ha időnként feltűnik szemünk előtt az apácák mással össze nem téveszthető öltözéke, legalább sejtsük, hogy milyen szigorú értékrend rejlik mögötte. 496 oldal, 3490 Ft, 135x215 mm. I. J. PARKER: SÁRKÁNYTEKERCS Rejtélyes bűnesetek az ősi Japánban Akitada nyomoz Egy új sorozat indulásakor mindig érdemes egy kicsit a szerzőt és a hátteret is megismerni, hogy aztán az olvasottakat a helyén tudjuk kezelni. A történet ezer évvel ezelőtt, még a szamurájok korszaka előtt játszódik, abban a középkori japán miliőben, amiről magyar nyelven nem sokat olvashatunk, így ez a különleges világ már önmagában is felkeltheti érdeklődésünket. Szerencsére az amerikai szerző, aki érezhetően megszállott kutatója az ősi Japán életformának, az akkori társadalom tagozódásának, a hatalmi viszonyoknak, de még az egyszerű vidéki ember életvitelének is, egy rövid jegyzetet fűzött a kötethez, amelyben világossá teszi az olvasó számára, hogy a regényben mi alapul történelmi tényeken, és mi az, ami csupán az író fantáziájának szüleménye. Magyarországon ez idő tájt az első királyok uralkodtak, éppen hogy csak formálódott a rend, alapjait erősítgette az egyház, ugyanakkor a távoli Japánban már a császári udvartól távoli tartományokban is kormányzók, főbírók, rendőrparancsnokok álltak a hivatalok élén, akik nem csak a rend fenntartásán buzgólkodtak, de az adókat is beszedték, és szigorú előírások szerint továbbították a fővárosba. Természetesen a hírközlés hiánya, a nehézkes közlekedés, és a gyenge közbiztonság akkoriban igencsak megnehezítette a feladatok pontos teljesítését, talán ezért is fordulhatott elő, hogy egy távoli tartományból már három éve egyszerűen nem érkezett semmiféle adó a császári hivatalokba. Mivel a minisztériumban semmit sem tudtak az okokról, a helyszínre küldtek egy agilis, de nagyon fiatal, tapasztalatlan tisztviselőt, egyetlen szegényes szolgája kíséretében, hogy derítse ki, mi állhat a késlekedés hátterében. Akitada szerény öltözetben, de egy mindenek fölötti hatalmat jelentő császári felhatalmazással a zsebében meg is érkezett, és mint aki élete lehetőségét kapta meg, igen komolyan lépett fel, szinte félelmet keltve az elkényelmesedett, minden jóban dúskáló helyi vezetők körében. Nekünk már az is különös, hogy napjainkra emlékeztető beosztásokkal, vezetőkkel találkozunk egy ezer éves történetben, de az igazán meglepő az, hogy bizonyos, ma is elitélendő dolgokban láthatóan azóta sem sokat változott a világ. A korrupció, a szélhámosság, az érdekek előtérbe kerülése, a jó kapcsolatok kihasználása természetes, hétköznapi dolognak számított már ezer éve is, és szinte felbolydult a város, amikor a megvesztegethetetlennek látszó Akitada nyomozni kezdett, és a hivatali iratok tömkelegét böngészte át. A krimi számtalan gyilkossággal, bűncselekménnyel fűszerezett történet, amelynek szálait oly finoman szőtte a szerző, hogy lehetetlen találgatni, és - hacsak nem kimondottan a műfaj rabja valaki - talán nem is érdemes, mivel a szereplők jelleme, a helyszínek leírása olyan érdekes, hogy az olvasó figyelme teljesen elmerül a régi japán mondások, bölcsességek szemezgetésében, és a fel-feltörő tanulságok értékelésében. Nem mesélem el, hogy sikerrel járt-e Akitada küldetése, és vajon hogyan alakult további élete, karrierje, de tény, hogy nagyon szórakoztató, inkább érdekesen, mint izgalmasan megírt regény, ami kellemes élményt és sok új ismeretet tartogat elsősorban azon olvasók számára, akik érdeklődnek az ősi keleti kultúrák misztikus világa iránt. 350 oldal, 2990 Ft., 135x215 mm BÁNÓ ATTILA: A MAGYAR NEMES VITÉZSÉGE Magyarországon 1947-ben törvény tiltotta meg a nemesi címek, rangok viselését. A következő negyven évben szó sem esett róluk, ha mégis, akkor is csak, mint a mulatozós dzsentri, vagy a basáskodó Döbrögi uraság, népet szipolyozó, haladást gátló, minden szempontból káros társadalmi rétegről. Leszármazottaik közül ma is sokan köztünk élnek, és csak szűk családi körben emlegetik őseiket, akik közül bizony nagyon sokan kiemelkedő alakjai voltak történelmünk elmúlt ezer évének. Nekik, a régi idők példaértékű egyéniségeinek állít emléket könyvében a szerző, abc szerint sorba szedve a neveket, amikor egy-egy család hősies, hazájukért oly sokszor életüket áldozó, a szó igaz értelmében vitéz és nemes sarjainak történetét tárja elénk. A megemlékezés gyakran csak néhány szavas, máskor bőségesen részletes, de, amint az író ezt jelzi is, mindig hiteles, megbízható, írásos forrásokra támaszkodik. A kötet bevezetőjében az Árpád-házi királyok korától a XX. századig végigkísérhetjük a magyar nemesi réteg kialakulását, a főnemesektől a kisnemesekig, a nagyhatalmú uraktól a hatalomból kiszoruló, vagyontalanokig. Megismerjük a középkorban betöltött jelentős nemzeti erejüket, majd a Habsburg kortól a politikában fokozatosan gyengülő pozícióikat. Ez a történelmi visszatekintés azonban csak hátteret ad az olvasónak a Bottyán Jánosnak (Vak Bottyán) ajánlott kötetben való búvárkodáshoz. Lapozgatva, olvasgatva, önkéntelenül is a jól csengő neveket keresi az ember, és csak ámul, amikor a Zrínyiek, vagy az Esterházyak közül akár tíz olyan személyt is talál, akik vitézi múltjukkal méltóak az utókor tiszteletére. Szent László királyunktól Kinizsi Pálon át Benyovszky Móricig sok nagyon jól csengő névvel találkozunk, de olyan érdekességekkel is, mint Balassi Bálint tisztként vitézkedő reneszánsz költőnk, és édesapjának, Balassa Jánosnak a bemutatása, aki főispán, hadvezér, és a török elleni harcokban edzett várkapitány volt. A Rákóczi család, Szondy György, Tököly Imre, vagy az Andrássy grófok lenyűgöző története mellett talán még izgalmasabb az Egri Csillagokból ismert Bornemissza Gergely, majd fiának Bornemissza Jánosnak az élete, akik más-más körülmények között, de mind a ketten életüket áldozták hazájukért. Megtaláltam a hős vitézek között Dugovics Titusz nevét is, aki Nándorfehérvár 1456-os ostrománál a vár ormáról egy zászlós törököt rántott a mélybe. Hogy hőstette nem kitalált mese, azt jól igazolja, hogy fiának, Dugonics Bertalannak, apja vitézségéért, 1459-ben a Pozsony közeli Tejfalut adományozta Mátyás király. A történelem kedvelőinek ajánlom ezt a sok titkot rejtő a könyvet, és azoknak a szerencséseknek, akik családi nevükből adódóan saját őseik legendás tetteiről, emberi nagyságáról olvashatnak, talán sosem hallott újdonságokat. 3990 Ft., 560 oldal, 170x240 mm, keményfedelű PASSUTH LÁSZLÓ: SÁRKÁNYFOG A száraz, adatokkal zsúfolt történelemkönyvek után igazi felüdülés kézbe venni egy-egy Passuth könyvet. Mintha a magyar történelem szekreterének legtitkosabb fiókja nyílna meg előttünk, elénk tárva a múlt már-már feledésbe merült históriáját. Témáit mesteri érzékkel választotta ki, olyan szereplőket állítva a középpontba, akiket máig emlegetünk, de akikről, ennek ellenére csak nagyon keveset tudunk. A Sárkányfog is egy végtelennek tűnő kutatómunka hozadéka, a Báthory Istvánról szóló Négy szél Erdélyben című regényének nem titkoltan szerves folytatása. A XVI. század végének története ez, egy látszólag rövid, ám eseményekben hihetetlenül gazdag, jószerével követhetetlen időszak. A fejekben még ott sajog a mohácsi vész rettenete, de már generációk nőttek fel anélkül, hogy a három részre szakadt ország hajdani impozáns fővárosát, a török kézen lévő Budát, az erdélyiek közül bárki is látta volna. Az ország nyugati része, és a Felvidék Habsburg kézen volt, Erdély meg a két nagyhatalom között próbált valahogy életben maradni, megőrizni az örökösen veszélyben lévő függetlenségét, és reménykedve a világ jobbra fordulásában. Ebben a nem sok jóval kecsegtető környezetben lett tizenhat évesen Báthory Zsigmond Erdély fejedelme. Egyik nagybátyja Báthory István lengyel király, a másik egy későbbi fejedelem, a tekintélyes nagyúr, Bocskai István volt. Zsigmond, aki 1588-tól uralkodott, kulturált, nyelveket beszélő, megnyerő küllemű, fegyverforgatásban is figyelemreméltó fiatalember volt, akiről hamarosan látni lehetett, hogy a könnyed olaszos életvitel, a zene tölti ki az életét, ám - és erre környezete hamar felfigyelt - szokatlan módon ez nem párosult a nők iránti érdeklődéssel. Uralkodásának kezdeti évei viszonylagos nyugalomban teltek, a török évente várta az erdélyi aranyakat, és megelégedett egymás meg nem támadásának tényével, Rudolf császár meg annak is örült, hogy az általa nem sokra tartott, sosem látott Erdély nem fogott össze a szultánnal a birodalom ellen. Ám, ahogy lenni szokott, ahol nincs gond, ott csinálnak maguknak! Így történt Erdélyben is, ahol az urak nem tudták elviselni egymást. Nemcsak azért, mert az egyik Habsburg, a másik török párti volt, hanem azért sem, mert Transsylvania egy olyan ország volt "amelyben a kancellár épphogy katolikus, de a fenség nagybátyja, s legfőbb támasza kálvinista, az udvarmester s a főkapitány unitárius, a királybíró Luther híve, a szövetséges vajda ortodox" hitben élt. A Vatikán képviselője, látva az ingatag helyzetet, azzal a ravasz ötlettel győzte meg Rudolf császárt, hogy a fiatal, délceg Zsigmond fejedelmet egy sikeres házassággal végleg maguk mellé lehetne állítani. Egy Habsburg házassági ajánlatot nem lehetett visszautasítani, így a felek hamar megegyeztek a részletekben. 1594-ben Báthory Zsigmond feleségül vette a megnyerő szépségű Mária Krisztierna főhercegnőt, ám házasságuk mindvégig névleges maradt, míg évek múlva a pápa ki nem mondta a válást, az "elhálás meg nem történte miatt". Ezt azonban 1594-ben még nem lehetett előre látni, és a törököknek nagyon nem tetszett, hogy Erdélyben Habsburg az uralkodónő. Nyomás gyakorlásként véget nem érő csatározások kezdődtek, váltakozó sikerekkel, váltakozó szövetségesekkel, a fejedelemhez hűséges, és szolgálatait megtagadó nemes urakkal. Míg Erdélyben - Zsigmond parancsára - a fejek hullottak, a háttérben a császár is minden fondorlatot elkövetett, hogy ne szakadjon szét hatalmas birodalma. Bonyolódott a helyzet, amikor idővel a szeszélyes és lobbanékony Zsigmond többször is lemondott hatalmáról, ám hirtelen mindent meggondolva mégis vissza - visszatért. Végül azonban szinte menekült Erdélyből, és egy császártól kapott távoli kis birtokon bujdokolt. Így talán nem is csoda, hogy Gyulafehérvár, a fejedelmi központ, gyakran cserélt gazdát, előbb Báthory Endre bíboros uralkodott, majd a havasalföldi vajda bitorolta a fejedelmi címet. Végül a reménytelennek látszó helyzetben, a világ életében a császár pártján álló Bocskai István került hatalomra. Nagy fordulatot jelentett, amikor szakított elveivel, a Habsburgok helyett inkább a török szultánt választotta, aki hálából Budán fogadta, és fejedelmi rangját nagyvonalúan egy uralkodói koronával ismerte el. Regényünk főhőse, Báthory Zsigmond 1613-ban, 14 hónap császári raboskodás után, 41 évesen hunyt el, teljesen kegyvesztetten, magára maradva. Az író nagyon színesen meséli el ezt a különösen zavaros, fordulatokban bővelkedő időszakot. Megismerjük a neves erdélyi családokat, az Erdélyben élő népeket, Havasalföld és Moldova szélkakas viselkedését, és látjuk, hogy a nagy európai hatalmak milyen közömbösen figyelték a török térnyerését, Erdély magányos harcát. A könyv a történelemkedvelők mellett az Erdélybe utazóknak is komoly háttérismereteket adhat, hiszen a szerző hatalmas anyagot dolgozott fel könyvében, a tőle megszokott módon, a valóságtól sosem elszakadva. 784 oldal, 4490 Ft., 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval SHERRY JONES: AISHA, A Próféta szerelme A könyv Mohamed életének utolsó éveiben játszódik, amikor már isteni sugallatra ráébredt földi küldetésének fontosságára. Hirdeti saját prófétaságát, ám egyelőre Mekkában még több az új vallásnak, az iszlámnak az ellensége, mint a Prófétát dicsőitő, érte mindenre képes hívők száma. Időszámításunk után 622-ben járunk. Mohamed, feltehetően hatalmának, kapcsolatainak erősítése érdekében eljegyzi barátjának hatéves lányát, Aishát, akit szülei ettől kezdve elzárnak a világtól, nem játszhat fiúkkal, nem léphet az utcára, ártatlanságát a széltől is óvják. Aisha egyénisége már kislányként szokatlan alkatra vall. Kardozni szerető, fiús, szókimondó természet, aki látva a környezetében élő asszonyok kiszolgáltatott sorsát, felnőttként - naivan - valami másra, férfiakkal egyenrangú, teljesen szabad életre vágyik. Éles eszű gyerek, mégis csak évek múlva döbben rá, hogy az a kedves idős ember, aki szinte naponta meglátogatja, nem más, mint a leendő férje. Közben a városban is felpörögnek az események, az iszlám követőit elüldözik Mekkából, és bár a befogadó Medinában nyugalomban élhetnek, a mekkai ellenségek ismétlődő támadásai bizonytalanságban tartják a Próféta híveit. Aisha hamarosan az 55 éves Mohamed harmadik felesége lesz, így ettől kezdve folyamatosan küzdenie kell a családon belüli pozíciókért is, mivel engedetlen alkata révén nehezen viselte volna, hogy mindenki szolgája legyen. Az igazi csapások akkor érik, amikor mindenféle érdekekre hivatkozva Mohamed újabb és újabb asszonyokat hoz a házhoz, ami persze azzal is jár, hogy rá se néz a még mindig gyereknek látszó, de lélekben már igazi nővé érett Aishára. Végül már tíz felesége van a Prófétának, ami ugyan ellentmond az éppen általa meghatározott négy asszonynak, de hatalmának, biztonságának erősítésére hivatkozva, a közösséggel ezt is el tudja fogadtatni. Hogy közben hogyan válik vonzó nővé, harcias alkatánál fogva igazi amazonná Aisha, hogyan küzd meg férje szerelméért, hogyan éri el, hogy ő legyen Mohamed kedvenc felesége, és szép lassan hogyan tudatosul benne, hogy az iszlám világában nem lehet más férfi az életében, hogy egyszerűen egy nőnek nincs más választása, mint elfogadni a mások által választott férjet, nos, erről szól ez a rendkívül szépen megírt regény. Manapság már sokan eljutunk egy-egy arab országba, sok mindent látunk, de a könyv pont azt a mindig homályban maradó részt világítja meg, ami a nők ajtaja mögött rejlik. Olvasás közben belelátunk egy család zárt világába, szinte saját bőrünkön érezzük a nálunk elfogadhatatlan helyzeteket. A regény Mohamed halálával végződik. Mivel fia nem volt, már a gyász óráiban összecsapnak az utódlás indulatai, de végül az iszlám talpon marad, és mint tudjuk, azóta meghódította a fél világot. Az írónő - láthatóan - a történelmi események köré szőtte regényét, de a jellemek megalkotása, egyes részletek kiemelése vagy éppen elhallgatása már írói munkásságának a része. Talán ez a szerkesztési mód válthatta ki a Próféta híveinek haragját, és bizonyára ezért olvasható a borítón, hogy "Veszélyes könyv. Világszerte botrány kísérte." Mivel Mohamed életének utolsó szakaszát is csak részben mutatja be a szerző, a könyv és a téma iránt érdeklődőknek érdemes az interneten utánanézni a Koránt éppen ezekben a medinai években író Próféta életének. Ritka érdekes témát dolgoz fel a könyv, ne mulasszák el, különös élményben lesz részük. 424 oldal, 2990 Ft., 140x215 mm PASSUTH LÁSZLÓ: TÖRT KIRÁLYTÜKÖR Témaválasztáskor az író szándékosan keresi történelmünk azon figyelemre méltó alakjait, akikről, mesehős királyaink árnyékában, méltatlanul kevés szó esik. Így került látókörébe Zsigmond király, akiről - bár ötven évig uralkodott - komoly, összefoglaló munka még sohasem jelent meg, és akiről a mai embernek legfeljebb a budai várban talált szoborleletek jutnak eszébe. Hála Passuth László szorgalmas kutatómunkájának, mindenre kíváncsi természetének, a történelmi hűséghez való ragaszkodásának, nem csak egykori királyunk élete, de egy eseményekben gazdag fél évszázad Európája is elénk tárul könyvében. Luxemburgi Zsigmond a középkor nagy uralkodójának, IV. Károly császárnak a fia, aki feleségül vette Máriát, Nagy Lajos magyar király lányát, és így került a fejére a magyar korona 1387-ben. Mint császári sarj, több országban nevelkedett, éveket töltött a cseh, lengyel, német, és magyar uralkodói udvarokban, így ha igazi anyanyelve nem is volt, de a latin mellett több nyelven remekül beszélt, ami nagyban hozzájárult későbbi diplomáciai sikereihez. Jó küllemű, magas, lovagi alkat volt, aki nem csak példaképének tartotta Szent Lászlót, de a kardot maga is remekül forgatta. Megvolt benne az alattvalók elismerését kiváltó bátor harckészség is, amire szüksége is volt, mivel gyakran kényszerült a törökök ellen hadba vonulni. Egyéni adottságai azonban nem párosultak harcászati ismeretekkel, így mint hadvezérnek sosem voltak jelentős sikerei. Jó modorú, művelt ember volt, akiből időnként mégis meggondolatlan, vad dolgok törtek elő, egy-egy kegyetlen ítéletével sokat rontott hírnevén. Felesége korai halála után fellázadtak a fiatal király belső ellenségei, fogságba vetik, úgy tűnik vége királyságának. Élete mégis szerencsésen alakul, megszilárdítja hatalmát, és az évek múltával egyre inkább bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy ereiben nem folyik magyar vér, méltó a magyar trónra. Magyar urakkal veszi körül magát, serege is főleg magyarokból áll, magyarul beszél, közvetlen ember benyomását kelti, aki ráadásul évente elzarándokol Váradra, hogy lerója kegyeletét László király sírjánál. Ahogy telnek az évek egyre erőteljesebben kibontakozik diplomáciai készsége, ami az akkor már német és magyar királyi címmel felruházott Zsigmondot tekintélyes európai uralkodóvá emeli. Nagy álma, hogy római császár is legyen, a koronát azonban csak a pápa tehetné a fejére. Balszerencséje, hogy éppen ezekben az években borul fel a hagyományos egyházi béke, három pápa is az egyház fejének vallja magát, ráadásul Prágában egy bizonyos Husz János olyan tanokat hirdet, ami teljesen megreformálná, gyökeresen felforgatná a katolikus egyházat. Zsigmond - önös érdekből, de hatalmi pozíciójából adódóan is - komoly szerepet vállal Európa vallási békéjének helyreállítása érdekében. Kezdeményezésére összeül Konstanc svájci városban az egyházi zsinat, aminek célja, hogy mind a három pápa mondjon le, majd válasszanak egy mindenki által elfogadottat. Hosszan tart az alkudozás, Zsigmond éveket tölt a helyszínen, sőt a győzködés érdekében kíséretével, lóháton Spanyolországtól Londonig számtalan helyre elmegy, uralkodókat győzköd a nemes cél érdekében. Közben Konstancban folyik Husz János pere, akit máglyahalálra ítélnek. Ennek nem várt következményeként kirobban a huszita felkelés, ami egész Csehországot Európa ellen hangolja, a térségben hosszú éveken át folyik a háborúskodás. Ezt a bonyolult világot, és az események hátterét mutatja be a regény. Természetesen kiemelkedik Zsigmond király tevékenysége, akinek szervezői, diplomáciai küldetése végül sikerrel jár, új pápát választanak, tizenöt év után a csehekkel is létrejön a béke, elhárulnak az akadályok, császárrá koronázzák, sőt fejére teheti a megörökölt cseh koronát is. Közben telnek az évek, Zsigmond elmúlt hatvan éves, és régi vágyára, a török elleni európai összefogásra, egy közös hadjáratra már nem maradt ideje. A regényben a nagy dolgok mellett az emberi gyarlóságok is terítékre kerülnek. Hogy milyen ember volt Zsigmond, mennyire játszottak szerepet életében a nők, mennyire volt könnyelmű a pénzügyekben, mennyire ragaszkodott adott szavához, hogyan bánt második feleségével, lányával, rokonaival, erről is sok minden elhangzik a könyvben. Nem könnyű a ránk zúduló események sodrát követni, de aki elolvassa, képet kap Magyarország tekintélyes korszakáról, a sokszor emlegetett huszitizmusról, és az olvasó szinte útleírásként kalandozhatja be fél Európát. Európa levéltáraiban hatalmas anyag maradt fenn Zsigmond királlyal kapcsolatban, így valódi idézetekből csodálhatjuk meg szépen fogalmazott gondolatait: "A jó fejedelemnek nem szabad mindent észrevennie, sok mindent nem is kell meghallania. Aki helyesen akar uralkodni - az szerencséjében ne legyen gőgös, ám különösen balsorsában nem szabad csődöt mondania." Ez a mondás méltán egészítette ki Zsigmond kedvelt axiómáját, hogy az uralkodónak "mesterien kell értenie a színleléshez is." Remekül illik a könyv Passuth munkáinak sorába. Nem csak előtte, de a halála óta eltelt harminc évben sem bátorkodtak íróink hasonlóan nagyívű történelmi regények megírására, így gondosan megírt könyvei még hosszú ideig nélkülözhetetlenek lesznek a történelem iránt érdeklődő olvasóknak. 678 oldal, 3990 Ft., 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval KÁCSOR ZSOLT: BARBARUS magyar história Minél többet élt már valaki e hazában, és minél többet olvasott az elmúlt kétezer év eseményeiről, annál jobban fogja élvezni ezt a mesének induló, hőskölteménnyé érlelődő különös könyvet. Szenzációs az ötlet, pedig pofon egyszerű, sokunk fejében megfordult már hasonló gondolat, hogy milyen fantasztikus lenne, ha visszatekinthetnénk a múltba, és láthatnánk, kik voltak és hogyan éltek elődeink Jézus születése óta. A könyv szerzője erre a kalandra hívja az olvasót. Ősei - úgy véli - mindig is itt éltek a Kárpát-medencében, így családi története is itt kezdődik Pannóniában, a Római birodalom kies provinciájában, ahol nem akadt nép, amelyik gyökeret verhetett volna, hiszen mindig jött egy másik, egy erősebb, amelyik kiirtotta, magába olvasztotta, vagy egyszerűen csak arrébb zavarta. Kelták, longobárdok, gótok, szarmaták, germánok, frankok, hunok, avarok, onogurok, magyarok, és persze a hódító római légiók mind-mind belekerültek a történelem nagy olvasztótégelyébe, így aztán a könyvben leírt generációk élete akár a mi őseinké is lehetett volna. 52 nemzedék sorsát követhetjük, szellemes fordulatokkal tarkítva, de mindig is nagyon hihető formában. Őseink mindenbe belecsöppentek, végigjárták Európa összes háborúját. Fogolyként, rabszolgaként, szolgaként, katonaként, hódító harcosként, vagy a sereg mellett élősködő kocsmárosként, szakácsként, kereskedőként, írnokként mindent átéltek, ami küzdelmes, tragikus, legtöbbször végzetes volt. Számtalan helyen, számtalan közegben éltek, Attila táborától kezdve Bizáncon át, a múlt századi Tisza-Nánáig, találkozhattak Mátyás királytól Bocskain át Rákosi Mátyásig, Gellért püspöktől Szulejmán szultánig a történelem neves és hírhedt alakjai közül szinte mindenkivel. Ahogy a költőről is legtöbbet a verse mond, Kácsor Zsoltról is a legjellemzőbb ajánló saját sorainak idézése lehet. A könyvet bárhol felüthettem volna, hogy végül ezt a részt választottam, annak okát könnyen kitalálhatják: "Amerika Magyarországon az 1870-es években kezdett divatba jönni, igaz, akkor évente még csak százan-kétszázan keltek útra annak reményében, hogy a tarisznyájukban aranyrudakkal térnek majd haza. A századfordulóra már évi háromszázezerre nőtt a számuk - s bolondok lettek volna hazajönni. A magyar parlamentben ugyanis évtizedeken át semmit sem tettek érte, hogy a nekikeseredett emberek millióit itthon tartsák. Kácsor Ignác 1903-ban döntötte el, hogy kivándorol, abban az esztendőben, amikor Tisza István bihari nagyúr miniszterelnök lett, és az országgyűlésben arról kezdett vitázni a kormánypárt és az ellenzék, hogy vajon délután is legyen-e ezentúl parlamenti ülés, vagy ne legyen, s hogy erről a kérdésről vajon egyszerű szavazással döntsenek-e, vagy név szerinti voksolással. E napirend megtárgyalása során kivörösödött fejjel ugrottak egymásnak a képviselők, hazaárulóknak, idegenszívűeknek és nemzetgyilkosoknak nevezték egymást, s a mohácsi vésszel felérő tragédiával riogatták a szent magyar haza népét arra az esetre, ha őnekik délután is a képviselőházban kellene maradniuk." Remek, könnyed stílusban írt könyv a Barbarus, amelyben a szerző parádésan csillogtatja sajátosan egyéni hangú írói tehetségét. 266 oldal, 2790 Ft., 145x225 mm, keményfedelű, védőborítóval FERNANDO MORAIS: A MÁGUS PAULO COELHO ÉLETE Több mint harminc országban egyszerre jelent meg a könyv, bemutatva Paulo Coelho eddigi életének minden olyan apró mozzanatát, amire a világszerte népszerű író olvasótábora kíváncsi lehet. Húsz év alatt százmillió példányban jelentek meg Coelho könyvei, ami már önmagában is jelzi, hogy olyan emberről van szó, aki érti mások nyelvét, akinek gondolataira vevő a világ, az egyszerű polgárokról a fanyalgó kritikusokig. Könyvei titokzatosak, tele vannak misztikus történetekkel, gyakran érzi az olvasó a képzelet, az ezotéria, a vallás erőteljes jelenlétét, amitől még inkább kíváncsivá válik magára az íróra, az emberre, és azokra a feltehetően átélt eseményekre, amelyek egy-egy művének megírására inspirálhatták. Paulo Coelho 1947-ben, Rió de Janeiróban született, és tehetős családja mindent megtett annak érdekében, hogy tanult ember, tisztes polgár váljon belőle. A legjobb egyházi iskolába íratták, ahol a jezsuitáktól csupa jót tanulhatott volna, de hamar kiderült, hogy az ifjú Paulo képtelen a szigorú elvárásoknak megfelelni, egyre rosszabb tanuló lett, egyre gyengébb iskolákba került, és szép lassan a szülők számára is kezelhetetlenné vált. Csak az olvasás, és a naplóírás érdekelte. 12 éves korától minden számára fontos eseményt leírt, szinte dokumentálta életét. Már ekkor élt benne a később is mindíg dédelgetett vágy, hogy felnőve híres író szeretne lenni. Fiatalon megérintette a színház világa, szerepelt, darabokat írt, foglalkoztatta a rendezés gondolata, miközben a költészet, majd az újságírás is csábította. Az önjelölt művészek világa azonban mással is járt, felbukkantak a nők az életében, dohányzott, ivott, szórakozott, és hamarosan a marihuána rabja lett. Depresszió, csalódottság, a szülők meg nem értése, a vágyott sikerek elmaradása, mind-mind egy adalék volt ahhoz, hogy többször is pszichiátriai intézetbe került. Az első szerencsés fordulatot az életében az jelentette, amikor a rockzene világába csöppenve, dalszövegeket írt, és bár személye mindig is a háttérben maradt, korábbi lehetőségeihez képest rengeteg pénzt keresett. Lakásokat vett, megnősült, elvált, folytatta a léha életet. Egyedüli pozitívum, hogy továbbra is sokat olvasott, és megrögzötten álmodozott a fényes írói karrierről. Olvasmányai révén egyre inkább a sátánizmus, a szekták, a boszorkányság, és mindenféle természetfeletti erőkkel kapcsolatos hiedelem kezdte érdekelni, ráadásul az 1970-es évek hippi korszakában az alternatív társadalom gondolata is megérintette, így nem csoda, hogy hamarosan a katonai diktatúra is szemmel tartotta. Kihasználva anyagi lehetőségeit utazgatni kezdett. 1981-ben már annak a Christinának a társaságában ment Londonba, aki ma is a felesége, és aki minden bizonnyal a legnagyobb szerencse zűrös életében. Európa számtalan országában megfordulnak, még Romániában is, ahová Drakula gróf legendájának hatására vágyott, ami igen jól példázza, hogy lélekben milyen erősen kötődött a misztikus világhoz. 1982-ben könyvkiadót alapítanak, amit felesége hamarosan felvirágoztat. Közben Paulo ezer féle dologgal próbálkozik, például saját nevén kiad egy vámpírizmussal foglalkozó könyvet, aminek ugyan minden szavát más írta, de őt ez nem zavarja, mintha nem is érezné tette erkölcsi súlyát. Közeledve a negyvenhez, ennyi kudarc után sokan megroppannak, eltűnnek a színről, ám Coelho életében még csak ezután kezdődik a máig tartó sikertörténet. A titokzatos rend, ahová vallomása szerint tartozik, feladatokat tűzött elé, aminek teljesítése esetén ő is mágussá válhat. Ennek hatására vállalkozott Spanyolországban a Szent Jakab zarándokút megtételére, aminek élményeiből 1987-ben megírta az Egy mágus naplója című könyvét, és ezzel egy csapásra a figyelem középpontjába került. A következő rendi feladat Egyiptomba szólítja, ennek hatására született Az alkimista, máig legsikeresebb könyve. Szép sorban jöttek az újabb könyvek, és velük a világhír. Jegyzeteiből kitűnik, hogy már gyerekkorában úgy képzelte el, hogy könyveinek hatalmas reklámkampányokat szervez, minden lehetséges módon az olvasók figyelmébe ajánlva írásait. Valóban, hatalmas összegeket fordít ma is ilyen célra, és minden kötetével elképesztő példányszámokat ér el. Életrajza hosszan ismerteti Paulo Coelho könyveinek történetét, az ötletek, a háttértörténetek valódiságát, a kiváltó élményeket. Megismerjük mai énjét, hogyan tölti hétköznapjait franciaországi házában, láthatjuk, hogyan tartja kapcsolatait a kiadókkal, ki tartja kézben a szerzői jogokat, reklámokat, hogyan tesz eleget a számtalan külföldi meghívásnak, mit jelent számára az olvasókkal való találkozás. A könyv nem szépíti a dolgokat, nem titkol el semmit. Puritán az öltözködésben, szűkmarkú a pénzügyekben, erősen babonás, és feltétlen összefüggéseket keres az ezoterikus jelenségek és a bekövetkezett események között. Eddigi élete végtelenül kalandos, megjárta a lélek purgatóriumát, és a sikerek álomszerű csúcsait. Életrajzát elolvasva könyvei is jobban érthetőek lesznek, választ kapunk számtalan bennünk lappangó kérdésre. Gyanítom, a könyv olvasása közben mindenkiben szép számmal lesz kritikai észrevétel, kevesen választják majd példaképül, de régi igazság, hogy a nagy művészeket, így a sikeres írókat is, nem a magánéletük, sokkal inkább alkotásaik miatt tiszteljük. 616 oldal. Ára 4490 Ft. Mérete: 165x240 mm, keményfedelű, védőborítóval PASSUTH LÁSZLÓ: HÉTSZER VÁGOTT MEZŐ I.-II. Passuth László ezer szálon futó történelmi regénye szinte folytatása a III. Béla királyunk életét is feldolgozó, korábban általunk is bemutatott, A bíborbanszületett című művének. A Hétszer vágott mező ugyanis a III. Béla halála után kialakult, viszályoktól sem mentes időszak bemutatásával kezdődik, amikor megismerjük három felnőtt korú gyermekét, Imrét, az új királyt, öccsét, Andrást, és Margit hercegnőt. A rövid életű Imre után 1204-ben a délceg, igazi lovag külsővel megáldott, közkedvelt András került a trónra, II. Endre néven, azzal az apjának tett ígérettel, hogy a ráhagyott királyi vagyonból keresztes hadjáratot indít a Szentföldre, és visszafoglalja Jeruzsálemet. A fiatal király felesége - akit az érdekek szem előtt tartásával még valamikor az apja választott ki fiának - a Bánk bánból jól ismert merániai Gertrúd volt, akitől három fia és két lánya született. Az évek multával, sajnálatos módon, Gertrúd nagyra törő, hatalomra vágyó alkata olyan növekvő ellenszenvet váltott ki az ország irányításában egyre inkább háttérbe szoruló magyar urak körében, hogy a király távollétében - egy vadászaton - meggyilkolták. A tragédia után Endre nem rendez bosszúhadjáratot, csak a közvetlen gyilkosokkal számolnak le, megőrizve az ország nyugalmát, azt sugallva, mintha maga is belátná, hogy nem szerencsés, ha tolakodó idegenek irányítják az országot. Arra azonban nyilván nem is gondolt, hogy az akkor még gyerek, de már megkoronázott Béla fia, felnőve mennyire neheztelni fog ezért rá. Második lánya, a Türingiába férjhez adott, majd fiatalon megözvegyült Erzsébet (a későbbi Árpád-házi Szent Erzsébet) is hasonló okok miatt nem tért haza apja hívó szavára. Az élet azonban nem állt meg, Endre második felesége egy francia hercegnő lett, akivel hosszú boldog házasságban élt, ráadásul egy olyan nyugodt időszakban, amikor külső ellenség nem háborgatta az egyébként európai méretekben is igen tekintélyes, de anyagilag egyre szegényebb országot. Ez utóbbinak jórészt maga a király volt az oka, aki amilyen megnyerő, olyan könnyelmű is tudott lenni, minden kontrol nélkül osztogatta a királyi birtokokat, mit sem törődve a kincstárat sújtó következményekkel. 1217-ben, közel húsz évvel az apjának tett ígérete után, egyszer csak úgy határozott, hogy felvarrja a keresztet, és jókora seregével, hatalmas anyagi áldozatok árán, hajóval Ciprusra, majd onnan a Szentföldre megy. Utólag jól látszik, hogy keresztes hadjárata elég szerencsétlen időpontban indult, amikor Európa jelentős uralkodói még csak készülődtek, szervezkedtek, így - mivel a magyar sereg önmagában nem volt alkalmas Jeruzsálem ostromára -, gyakorlatilag nagyobb ütközetek nélkül töltötte idejét a távoli országban. Anyagilag napról napra vészesebben álltak, ráadásul otthonról a civakodás hírei érkeztek, ezért a király a hadjárat befejezése mellett döntött. Végiglátogatta még a szent helyeket, felkeresett több környékbeli uralkodót, végül Bizáncba, majd a bolgár király udvarába tett látogatása után szerencsésen haza érkezett. Miután másodszor is özvegy lett, egy álmára hivatkozva, közel a hatvanhoz, zarándokútra ment Itáliába, ahonnan fiai megdöbbenésére egy ifjú feleséggel tért haza. Nem sokkal később, halála után, várandós feleségének menekülnie kellett az országból. II. Endre közel harminc évig uralkodott. Az utókor mégsem említi az igazán nagy királyok között, pedig az országot ért minden támadást erős kézzel levert, és sikeresen egyben tartott egy óriási birodalmat. Utódával, Béla fiával (a későbbi IV. Béla) rengeteg konfliktusa volt, de atyai fölényét, tekintélyét mindig megőrizte, a nehéz helyzetekben Béla és öccse, Kálmán herceg azonnal apja mellé állt. Passuth László fantasztikus kutatómunka után, a lehető leghűségesebben és minden szálat kibontva írta meg páratlanul érdekes regényét. Utószava, mint mindig, most is egy külön tanulmány, könyvének szerves része, amiben szinte hitelesíti a leírtakat. Parádés a könyvben megismert szereplők sora. Gondoljunk csak Bánk bánra, vagy Endre nővérére, Margitra, aki élete során három uralkodó felesége is volt. A család felmenői között szerepel a francia lovag nagyapa, édesanyja, akitől francia tudását kapta, az osztrák, német, aragóniai rokonok, vagy az örmény dédnagyanyja, akik gyakorlatilag végtelen lehetőséget biztosítottak a szerzőnek, hogy könyvében országról országra kalandozzon, bemutatva az akkori Európa számos uralkodó családját, de Bizáncot, a Szentföldet, Örményországot és a mai Szíria területén lévő, már akkor híres-neves, ősi Aleppó városát is. Igen hosszú a történet, de végigolvasva nagyszerű élmény, a szürke történelemkönyvek után ragyogó színekben tárja elénk az Árpád-házi királyok valóban regénybe illő korszakát. 896 oldal. Ára 5990-Ft. Mérete: 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval BÁNÓ ATTILA: REJTÉLYEK A MAGYAR MÚLTBÓL Még a nagy levéltárakkal rendelkező Anglia vagy Franciaország történelmében is bőven akad titokzatos, homályos, soha fel nem derített esemény, így nem csoda, hogy a számtalan háborút megélt Magyarország múltjában is akadnak fehér foltok, vagy olyan évszázados legendák, amelyeket érdemes egy kicsit újragondolni. A kötet szerzője az elmúlt ezer év néhány közismert témája mellé bátran válogatott az iskolai anyagokból kimaradó, ám jeles vagy éppen kétes történelmi alakokhoz kapcsolódó érdekességekből, elénk tárva a legújabb kutatások eredményeit, összefoglalva a korabeli feljegyzések, levelezések eddig előkerült részleteit. A honfoglaló magyarok kalandozásai, vagy Mátyás király életének legendás pillanatai mindenki számára ismertek, de a mai széles körű levéltári kutatások, az idegen nyelvű anyagok megismerése gyakran nemcsak a részleteket bontják ki, de esetenként a kialakult véleményünket is alaposan átformálják. A könyv nagyon sok idézettel és ritkán, vagy eddig talán nem is publikált - ráadásul bőséges - képanyaggal, közöttük nagy történelmi alakjainkat, legendás várainkat bemutató metszetekkel, festményekkel, korabeli érmék fotóival színesíti a tartalmas összefoglalókat. Nagy élmény nézegetni a kuruc kor kiemelkedő, legendás alakjait, Rákóczit, Bercsényit, és közben megismerni, boncolgatni a sereg főparancsnokának, báró Károlyi Sándornak az események alakulását is jelentősen befolyásoló szerepét. Eltűnődhetünk olyan kérdéseken, hogy a vesztes hadvezér vajon mivel érdemelhette ki az osztrák császár kitüntető bizalmát, egy évvel az általa megkötött szatmári béke és a végső fegyverletétel után? Zrínyi Miklós halála is örök tanakodásra ad okot, de legalább ilyen érdekes a nagyhírű Esterházy család egyik korai alakjának, Esterházy Pálnak a története, aki hűséges szolgálataiért hercegi rangot kapott I. Lipót császártól, egy olyan korban, amikor Thököly Imre fejedelemnek hazátlanul, mindenétől megfosztva, száműzöttként - Törökországban - kellett meghalnia. Vajon mit kellett tenni, hogyan kellett megszolgálni a hercegi címet? És mit tett Dózsa György? Ki volt ő, honnan indult a máig parasztvezérnek ismert lázadó, aki lovassági tisztként, párviadalokban szerzett hírnevet magának. Az ő szörnyű végzete is egy olyan történet, amelyet részletesen elénk tár a szerző, nem titkolva vad, vérengző, garázda alkatát, aminek egyenes következménye lett a máig emlegetett, tüzes trónon való megégetés. Beatrix királyné, Corvin János herceg vagy a kalandozó magyarok mellett olyan különleges figura is szerepel a kötetben, akit első pillanatban talán kakukktojásnak vélnénk, de megismerve életét igen elcsodálkozunk azon a tényen, hogy a máig félelmetes rémként emlegetett Drakula gróf, aki havasalföldi vajdaként tízezreket öletett meg, hosszú éveket élt békében - Budán. Láthatjuk, hogy az élet régen is különös dolgokat produkált, az egyéni érdekek gyakran erőssebek voltak a haza, a nemzet érdekeinél, gyakori volt a köpönyegforgatás, a háttérből irányítás, amelyek királyok sorsa felett döntöttek, gyakran örökre befolyásolva Magyarország történelmét. Nagyon szórakoztató, érdekes olvasmány, a kiemelt témákon belül tele rengeteg mellékszereplővel, akikről nem is hinnénk, hogy mi minden kötődik nevükhöz. Olvasmányos, minden korosztály számára élvezetesen megírt, hasznos ismeretekben bővelkedő történelmi visszatekintés, amit minden hazánk sorsának alakulása iránt érdeklődő olvasónak ajánlunk. 208 oldal. Ára 3990-Ft. Mérete: 200x230 mm, keményfedelű PASSUTH LÁSZLÓ: RAVENNÁBAN TEMETTÉK RÓMÁT Passuth László többnyire az elmúlt évszázadok jelentős történelmi alakjairól írta regényeit, amelyekben a főhős életén keresztül az adott korról is hiteles, rengeteg információval megtöltött képet ad az olvasó számára. Most annyiban más a helyzet, hogy időben jóval távolabbra tekint, az ötödik század második felére, a hatodik század elejére, nem sokkal a nagy hun vezér, Attila halálát követő időszakra, amikor a hun birodalom már darabjaira hullott, de még minden képlékeny, a nomád népek helyüket keresik Európában, a hatalmas Római Birodalom pedig erőtlenül, gyakorlatilag két részre szakadva, a saját túléléséért küzd. Az utószóban olvasható vallomása szerint, a szerző a Balatonhoz fűződő személyes kötődése kapcsán került közelebb ehhez a korszakhoz, és regénye főhősének kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy baráti beszélgetések során gyakran elhangzott, Pannóniában, a Balaton közelében született 454-ben, az itt élő gót uralkodó fiaként, a későbbi Nagy Theodorik. Itt is nevelkedett 12 éves koráig, ám ekkor a ravasz, jövőbelátó bizánci politika hagyományaként, a bizánci császár meghívásának eleget téve, apja - a jó barátság jeleként, a valóságban azonban a békés egymás mellett élés zálogaként, tulajdonképpen túsznak - Bizáncba küldi, hogy a császári udvarban, leendő uralkodóhoz méltó nevelésben részesüljön. Bár világ életében barbárnak, faragatlannak és kegyetlennek tartották, a hatalmas termetű Theodorik mégis a császár kedvencévé vált, aki - a fiú idegen származása ellenére - egyre magasabb címekkel ruházta fel. Tény, hogy az évek során nyelveket és haditudományt tanuló fiatalember, aki az államvezetés "művészetének" titkaiba is egyre jobban beleláthatott, igen széles látókörű emberré vált. Bizánci karrierjének apja betegeskedésének híre, ennek következtében Theodorik hazatérése vetett véget. Húsz évesen, a még mindig az akkori Pannónia területén élő gótok királya lesz, aki látva népe nyomorúságos sorsát, nagy terveket szövöget. Új hazát szeretne a gótoknak, minél délebbre, valahol a birodalom határain belül. Közben sikeres csatákat vív, ami egyre növeli tekintélyét, és annak ellenére, hogy a bizánci politika csak a saját érdekeit tartja szem előtt, és nem igazán örülne a veszélyes gótok délfelé, azaz Bizánc felé vándorlásának, kénytelen alkudozni vele, és többnyire enged követeléseinek. Ebben az időben a Nyugatrómai Birodalomban egymást váltják a hatalomra éhes vezérek, zűrzavar uralkodik, Róma és a senátus tehetetlen, az utolsó, még gyermek római császárt örökre száműzik. Bizánc távol van, így képtelen az eseményeket befolyásolni. Ezek a körülmények nagyban hozzájárultak, hogy beleegyeztek az akkorra már Macedónia területére vonult Theodorik kérésébe, hogy seregével rendet teremtsen, népével letelepedhessen Itáliában. Egyrészt minél távolabb legyen Bizánctól, másrészt, ki tudja, még jól is alakulhatnak az események. Véres csaták következtek, míg 493-ban a gótok bevonulhattak Ravennába, Itália akkori császári székhelyére, és Theodorik - ha hivatalosan császár nem is lehetett - felvette az itáliai gótok királya címet. Hosszú, harminc éves uralkodása alatt sikeresen politizált, ha kellett megvédte a birodalom határait, ha kellett kegyetlenül elbánt az ellene szövetkezőkkel, de összességében elmondható róla, hogy a törvényeket vaskézzel betartó uralkodó volt, akinek évei alatt békében, nyugalomban éltek az emberek, és utólag a történelem a Római Birodalom utolsó aranykoraként emlegeti Nagy Theodorik időszakát. A könyv igen izgalmas, érdekes, fordulatos, és páratlan lehetőséget ad az olvasónak, hogy megismerje a Római Birodalom működését, a senátus életét, a consulok szerepét, az egyház, a pápa helyét az akkori Itáliában. Betekinthetünk Bizánc életébe, a császári udvar hivatalainak, a bürokráciának, a nagy politikai spekulációknak a világába. Szemünk előtt alakul Európa térképe, a gótok, a frankok, a vandálok, vagy éppen a bulgárok, sőt a szétszórtan még itt maradt hunok is feltűnnek az események sodrában, láthatjuk Hispánia, Gallia, Macedónia, Dalmácia, és a már említett Pannónia hajdani szerepét, a korabeli erőviszonyok szerint. A regény története oly szövevényes, hogy részleteiben elmesélhetetlen, de aki veszi a fáradságot, hogy elolvassa, nemcsak az utókor szerint nagynak tartott Theodorik életét ismeri meg, de Európa történelmének egy igen fordulatos időszakában tehet egy kalandos utazást. Olvasmányos, szövevényes, nagyon érdekes könyv. 605 oldal. Ára 3490-Ft. Mérete: 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval PASSUTH LÁSZLÓ: NÉGY SZÉL ERDÉLYBEN Passuth László most is remek érzékkel választotta meg regénye témáját, felidézve a történelem egyik izgalmas, ám az olvasóközönség előtt - részleteiben - mégis kevésbé ismert időszakát. Ez a műve, amint azt már a címe is elárulja, nem távoli országokba repíti az olvasót, hanem a XVI. századi Erdélybe, Báthory István fejedelem életén keresztül bemutatva azt a korszakot, amikor a mohácsi csata következményeként Magyarország területét az osztrák és a török tartotta megszállva, és csupán Erdély jelentette a szabad hazát. Báthory 1533-ban született, rangos, nemesi családban, ami lehetővé tette számára, hogy ifjúként éveket töltsön Bécsben, majd a sors kegye folytán Páduában is, ahol nem csak világot látott, nyelveket tanult, de kedvére való tanulmányokat is folytatott, így széles látókörű, nagy álmokat kergető, komoly férfiként tért haza Erdélybe, ahol (Nagy)Várad kapitányaként igen tekintélyes hatalmi tényezőnek számított. Amikor János Zsigmond (Szapolyai), Erdély fejedelme, fiú utód nélkül meghalt, az érdekek azonnal egymásnak feszültek, és a bécsi udvar, csak úgy, mint a török szultán, olyan ember megválasztását szorgalmazta, akit a későbbiekben - lojalitásánál fogva - kézben tarthatott, irányíthatott volna. 1571-ben azonban a nemes urak - figyelmen kívül hagyva a külső érdekeket - Báthory Istvánt választották meg Erdély fejedelmének Báthory nyugalma, bölcs megfontolt viselkedése híveire láthatóan nagy hatással volt, ugyanakkor az ellentábor - bécsi támogatást élvező - felkelésének leverése és megtorlása mindenki számára világossá tette, hogy a rend érdekében a legkönyörtelenebb büntetések kiszabására képes. Ebben az időben történt, hogy a Magyarországgal szomszédos Lengyelországban meghalt a Jagelló dinasztia utolsó férfitagja, Zsigmond Ágost. Mivel az egymással viszálykodó nemes urak képtelenek voltak maguk közül királyt választani, úgy döntöttek, hogy idegen uralkodót hívnak a trónra. Ahogy ilyenkor lenni szokott, jelentkező bőven akadt, és amint a könyvben majd olvasóink is megismerhetik a hosszú és bonyolult korteskedés történetét, a lengyelek által korábban csak hírből ismert, mások által esélytelennek tartott erdélyi fejedelmet, a nélkül, hogy valaha Lengyelországban járt volna, királlyá választották. Az új helyzet hatalmas fordulatot hozott Báthory István életében. Nem csak azért, mert a trónra lépés egyik feltétele az volt, hogy feleségül kellett vennie az utolsó királyi sarjat, a már korosodó Jagelló Annát, hanem elsősorban azért, mert úgy érezte, hogy egy ilyen tekintélyes méretű ország királyaként komoly, katonailag is erős birodalmat építhet, és idővel talán Budáról - ahol sohasem járhatott - is kiűzheti a törököt. Tudjuk, hogy Passuth László minden regénye igen olvasmányos, hiteles történelmi forrásokra alapozott munka, ráadásul ezen a könyvén szinte átsüt, az utószóban általa is említett, Kolozsváron töltött diákéveinek hatása. Minden szaván érződik Erdély szeretete, a törekvése, hogy nyelvezetében és cselekményében olyan olvasnivalót tegyen elénk, amiből világosan látszik, hogy milyen nagy egyénisége volt hazánk és Lengyelország közös történelmének, a krakkói Wavelben 1586-ban eltemetett Báthory István lengyel király. Az utószóról külön is érdemes említést tenni. Passuth, könyvei első megjelenése után húsz évvel, amikor művei újra kiadásra kerültek, terjedelmes utószavakat írt az olvasók számára, amelyben részletesen elmeséli a regény keletkezését, a levéltári kutatómunkát, stb. Hitelesíti a szereplők valódiságát, bevallja az írói szabadság itt-ott előforduló - sosem jelentős - kalandozását, és közben olyan apró magánéleti megjegyzéseket tesz, amiből kirajzolódik előttünk egy lelkiismeretes, nagy tudású, művelt ember portréja is. Nem túlzás, ha azt mondom, az utószót elolvasni önmagában is különleges élmény. 566 oldal. Ára 3490-Ft. Mérete: 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval DIETER HALLER: ETNOLÓGIA - Atlasz sorozat 127 képpel Az Atlasz sorozat új, 16. kötete az Etnológia tudományát öleli fel, bemutatva a téma kutatási területeit, irányzatait, céljait, és természetesen eredményeit is. Korábban már a sorozat Biblia kötetét bemutattuk, és azóta csak erősödött bennem az a vélemény, hogy annak ellenére, hogy el tudok képzelni a látottaktól megrettent arcot is, amikor valaki a könyvesboltban "gyanútlanul" kézbe veszi a kötetet, a szerző hatalmas, a nagyközönség számára is érthető ismeretterjesztő munkát alkotott, ráadásul a mai modern formájában még egy kevésbé ismert tudomány bemutatásával. Az etnológia tulajdonképpen az a szép és érdekes témakör, amit néprajzként ismerünk, és ami az utazók érdeklődési köréhez már a kezdetek kezdetén is igen közel állt, hiszen ők voltak azok, akik elsőként számoltak be távoli népek viselkedéséről, öltözködéséről, szokásairól, külleméről, és minden velük kapcsolatos apróságról. Ám, az idő multával, mint annyi minden, ez a tudományág is egyre szélesebb, kitágultabb körben kezdett vizsgálódni, és nem is csak a távoli, egzotikus népeket, hanem közvetlen környezetünket is, akár olyan, hétköznapi kérdésben is, mint az internet használata, vagy mondjuk egy ország településeinek elektromos árammal való ellátása. Röviden úgy is mondhatnánk, hogy ma már szinte minden belefér, ami az emberrel kapcsolatos. Könyvünk a gazdaság, a társadalom, a művészetek és a vallás területén kalandozik, végtelen sok meghatározást, alapfogalmat ismertet, rövid, szinte egy mondatos formában, gyakran közismert dolgokat, máskor teljesen idegen fogalmakat emlegetve, de a lényeget mindig megmagyarázva. Amint az első látásra is már sejthető, esetünkben nem egy olvasmányos regényről van szó, hanem egy olyan hatalmas témát összefoglaló kötetről, amit bárhol felüthetünk, bármikor elővehetünk, feltehetően mindig találni fogunk benne valami érdekeset, valami újat, mert - számomra - nehezen képzelhető el, hogy hétköznapi ember létünkre a téma a kis újunkban legyen. Minden második oldalt egy színes ábra tölt ki, közöttük hagyományos, első látásra érthetőek is akadnak, de többnyire gondos tanulmányozást igényelnek, ugyanis hatalmas, összefüggő anyagot ábrázolnak, elsősorban a jobb áttekinthetőség kedvéért. Bizonyára mindenki más területeken talál majd érdekes dolgokat, nekem például nagyon tetszettek a vallásokat összefoglaló, összehasonlítgató oldalak, vagy akár egy olyan egyszerű ábra is, amelyiken például egy európai és egy afrikai hölgyet látunk, az elfogadható helyi elvárások szerint öltözve, az előbbi miniszoknyában, az utóbbi félmeztelen, és lám mégis mindkettő fejében elitélő vélemény motoszkál a másik öltözködését, erkölcsét illetően. Számtalan példát lehetne kiragadni, de esetünkben ennek nem sok értelme lenne. Azt hiszem, inkább bátorítanom kell az érdeklődő alkatú olvasókat, hogy vegyék kézbe az atlaszt, mert minden látszólagos nehézsége ellenére rengeteg hasznos ismeretet szerezhetnek belőle. Nagyon komoly, színvonalas kötet, hosszú távú befektetés! 312 oldal. Ára 4490-Ft. Mérete: 140x215 mm, keményfedelű KIS KOLOSTORI PATIKA A legfontosabb gyógynövények és Kilián atya bevált receptjei Egyre többeket érdekel a gyógynövényekben rejlő "varázserő", a gyógyítást, életmódot, közérzetet javító természetes anyagok megismerése, kockázatmentes használatuk lehetősége. Ezeréves tudományról van szó, hiszen a növények hosszú évszázadokon át tartó hatásvizsgálatának összegyűjtögetése, rendszerezése rengeteg megfigyelést igényelt, mire egyáltalán kiderült, hogy egyiket-másikat mire is használhatjuk a leghatékonyabban. A hétköznapi életben ezek az ismeretek általában szájhagyomány útján terjedtek, de a világtól elzártan élő kolostori közösségek már ősidők óta lejegyezték a legfontosabb tudnivalókat, és arra is hamar rájöttek, hogy nem elég ismerni a növényekben rejlő hatóanyagokat, de legalább ilyen fontos azok termesztése, a növény hasznos részeinek begyűjtése, szárítása, tárolása is. Ezekből az összegyűjtögetett, kertjükben gondosan megtermelt növényekből, szárított levelekből teakeverékeket, vagy őrlés után a porok felhasználásával kenőcsöket, sőt iható tintúrákat hoztak létre, lassan kialakítgatva a maguk hatékony kis házi patikáját. Könyvünk ezt az ősi tudományt, a kolostorokban felhalmozódott, régi könyvekben őrzött ismeretet próbálja szemléletesen, közérthetően, és ami a legfontosabb, használhatóan az érdeklődőknek átadni. Természetesen, esetünkben sem a világ összes gyógynövényéről van szó, hanem hetven, a környezetünkben is jól ismert, ennél fogva számunkra leghasznosabb növény képes ismertetőjét találjuk a kötetben, mellékelve róla minden fontos tudnivalót a latin nevétől a termesztésén át az előfordulási helyéig. Adagolási módja és alkalmazása teljesen világosan és érthetően van leírva, kizárva a félreértés lehetőségét. A problémák megelőzése, egészségünk óvása érdekében a várható jótékony hatások mellett az esetlegesen előfordulható mellékhatásokról is minden fontos dolgot megtudhatunk. Nem csodaszerekről van szó, hiszen a bemutatott növények között a jól ismert fokhagymával vagy káposztával is találkozunk, de a vérehulló fecskefű vagy a somkóró talán már nem csak nekem lesz újdonság. A kötet végén bevált recepteket olvashatunk, mégpedig a legfontosabb, leggyakrabban előforduló betegségcsoportokra, mint a mozgásszervi, vérkeringési vagy emésztési zavarok. Nagyon szép kivitelű, képekkel gazdagon illusztrált kötet, tele komoly, bölcs tanácsokkal, apró tudnivalókkal - egészségünk megőrzése, jobbítása érdekében. Ha valaki olyan laikus a témában, mint én, és még azt sem tudja, hogy miért kell a gyógyteakészítés során az egyik növényt hideg vízben áztatni, míg a másikat forró vízben, annak ezt a könyvet feltétlenül ajánlom, mert kiválóan alkalmas az első ismeretek megszerzésére. Nem fognak csalódni benne. 184 oldal. Ára 3490-Ft. Mérete: 130x200 mm, keményfedelű MAX WADE-MATTHEWS: A VILÁG KLASSZIKUS VASÚTVONALAI A legnépszerűbb vonalak és mozdonyok képeskönyve Van abban valami csodálatos, hogy miközben a világ egyre inkább uniformizálódik, azaz lassan mindenütt ugyanazokkal a dolgokkal találkozunk, addig a vasút még mindig őrzi a helyi, csak az adott országra jellemző vonásait. Napjainkra a ráérős, időigényes utazás eszköze lett, és bizony hatalmas élmény, amikor egy vasúti bérlettel a zsebben kedvünk szerint le-föl szállunk a vonatról minden arra érdemes helyen, legyünk akár Európában, akár Ázsia vagy Afrika mesés tájain. Azt hiszem a könyv írója is az a fajta, mindenre kíváncsi alkat lehet, aki utazása során nem csak el szeretne jutni valahová, de magát az utazás hangulatát, az örökké változó táj látványát is élvezi, a pályaudvarokon pedig ámulva szemléli az ipar talán legnagyobb csodáit, a mozdonyokat is. Egy külön világ a vonatoké, és bármilyen gyorsak és elegánsak is a TGV kacsacsőrű szerelvényei, vagy a japán csodavonatok, azért a régi mozdonyok, gőzösök által húzott öreg kocsikban utazva, elmerengve nézni a lassan tovagördülő tájat, még sokáig a legemlékezetesebb élmény marad az ismeretlen tájakon utazók számára. Ez a remekül szerkesztett album, a maga 700 képével, a vasúti utazás legismertebb, leginkább figyelemre méltó útvonalait mutatja be, amelyek közül nehéz, talán nem is lehet a legszebbeket kiválasztani. A könyv rengeteg ötleteket ad, hogy hová is lenne érdemes elutazni, hiszen a képek mellett terjedelmes kiegészítő leírásokat találunk, röviden ecsetelve az útvonal látnivalóit is. Adatokban amúgy sincs hiány, különösen a mozdony típusok iránt érdeklődőknek aranybánya a kötet, de a bemutatott útvonalakról a szakasz hosszát, az üzembe helyezés évét is megtudhatjuk, sőt a szintkülönbségek, vagy a pálya vonalvezetésének különlegességei is kiderülnek. A képeken a mesés tájak mellett gyönyörű pályaudvarok, viaduktok is feltűnnek, éreztetve az olvasóval a vasúti utazás sokszínű világát. A téma régi hódolói is bőven találnak a könyvben újdonságokat, hiszen az USA, Kanada óceántól-óceánig közlekedő járatai mellett, Ausztrália, Ázsia vagy Afrika egzotikus vasútvonalait is végig böngészhetik. El sem lehet dönteni, hogy vajon Kenyában, vagy az indiai Dardzsilingben, esetleg Szingapúrban lenne-e nagyobb élmény vonatra szállni. Vagy mégis inkább a Tokió - Oszaka expressz? Csodákért persze nem kell olyan messze utazni, hiszen a svájci hegyi vasutak is páratlanul szép környezetben járnak, de említhetném egyik kedvencemet, az Osló - Bergen vonalhoz csatlakozó Myrdal - Flám vasutat, ahol egy rövid 20 km-es szakaszon 865 métert ereszkedik velünk a vonat, a hegyekből a fjordon közlekedő hajókhoz. Egy "személyes ismerősre" is rábukkantam a képek között, amikor a Dublin - Cork vasútvonal oldalán megpillantottam azt a kis zöld mozdonyocskát - az 1840-es évekből -, amelyiket én is oly alaposan körbejártam, megbámultam Corkban, az állomás előcsarnokában. A könyv nem az egyszer elolvasom kategóriába tartozik, inkább egy olyan album, amit időnként kézbe kell venni, lapozgatni, nézegetni, olvasgatni. Szépsége önmagában nyugalmat áraszt, ráadásul szélesíti világlátásunkat, kiegészíti hiányos ismereteinket, és ami talán a legfontosabb, hogy álmokat, utazásra ösztönző, újabb és újabb álmokat ébreszt bennünk. A könyvet egészen fiatal kortól bárkinek merném ajánlani. 256 oldal, Ára 7490-Ft. Mérete:235x305 mm, keményfedelű, védőborítóval PASSUTH LÁSZLÓ: SASNAK KÖRME KÖZÖTT Zrínyi Ilona életének regénye. Passuth László, mint mindig, most is nagyszerű érzékkel választotta ki a magyar történelem egyik legérdekesebb időszakát, előtérbe helyezve egy olyan népszerű hőst, akit ismerünk, de akiről mégis keveset tudunk. Zrínyi Ilona 1643-ban született, a szigetvári hős leszármazottjának családjában, ahol a hazaszeretetre nevelés, a politizálás, a katonás életszemlélet már gyerekkorától kezdve napi téma volt. A szép napok akkor változtak meg, amikor nagybátyját, Zrínyi Miklóst - kétes körülmények között - vadkan sebezte halálra, majd apját, Zrínyi Pétert az osztrákok - mint lázító szervezkedőt - lefejezték. Ekkor került el otthonról a Felvidékre a sudár, szépséges Ilona, mivel feleségül ment I. Rákóczi Ferenchez, akitől hamarosan két gyermeke született, Julianna és Ferenc. Miután férje fiatalon elhunyt, majd ezt követően a Munkács várában élő anyósa is rövidesen meghalt, gyermekei révén ő lett a hatalmas terület ura. Munkács várába költöztek, ami akkoriban az egyetlen része volt az országnak, amit a török nem tartott megszállva, és az osztrákok sem kaparintottak meg. A gondok akkor kezdtek sűrűsödni, amikor - évek múlva - újra férjhez ment, egy Bécsben nem kedvelt, lázadónak tartott fiatal magyar grófhoz, Thököly Imréhez. A császár szerette volna ha Munkács várában is osztrák csapatok őrködnek, de miután Zrínyi Ilona ezt a kérést elutasította, bosszúból három évig szorongatták, ostromolták a várat, minden eredmény nélkül. Végül gyermekeit féltve, és engedve a hazug szónak, a békés elvonulás fejében átadta a várat. Azonnal Bécsbe vitték, ahol elszakították gyermekeitől, és őt magát is éveken át fogva tartották egy zárdában. Közben a férje, Thököly Imre, élvezve a szultán támogatását, újra és újra szembe került a császári csapatokkal, és az egyik csatában, a szerencsének is köszönhetően, foglyul ejtett egy osztrák tábornokot, akinek életéért cserébe szabadon engedték Zrínyi Ilonát. Ettől kezdve még tizenkét évig éltek együtt, kitartva jóban-rosszban, vállalva a bujdosás és háborúskodás örökké váltakozó, kiszámíthatatlan sorsát. Végül, amikor a szultán békét kötött a császárral, kénytelenek voltak halálukig száműzöttként Konstantinápolyban, később Törökország ázsiai oldalán, szerény körülmények között élni öregedő napjaikat. Zrínyi Ilona 1703-ban halt meg, abban az évben, amikor fia, II. Rákóczi Ferenc, akit gyermekkora óta nem láthatott, de akiről a hírek rendre eljutottak hozzá, kirobbantotta a szabadságharcot. Ez csak a rövid vázlat, maga a történet ennél sokkal színesebb, fordulatosabb. Egy valóban példaértékű, nagyszerű jellemet ismerhetünk meg Zrínyi Ilonában, aki sokkal több volt, mint pusztán Munkács hős védője. Megnyerő külsejű, a szegényeket támogató, bölcsen gondolkozó, hazáját szerető ember, aki a hosszú ostrom évek, majd fogsága idején is reménykedve várta és küldte az üzeneteket férjétől, akit igaz hűséggel szeretett, és aki mellett a bajban is a végsőkig kitartott, bár tudta, hogy a legnagyobb gazdagságban élhetne, ha behódolna a császári udvarnak. Passuth László minden könyve igazán olvasmányos, így nem meglepő, hogy ezt sem lehet letenni, olyan érdekesen, érzelemmel töltötten írta meg. Aki elolvassa, örökre szívébe zárja Zrínyi Ilonát! 584 oldal. Ára 3490-Ft. Mérete: 145x220 mm, keményfedelű, védőborítóval. CSEPREGI MIKLÓS - TOLVALY FERENC: EL CAMINO - AZ ÚT KÉPEKBEN Egyre többen lesznek Magyarországon is azok, akik már hallottak, sőt végig is járták a híres zarándokutat, a francia határtól Szent Jakab sírjáig, Santiago de Composteláig. A télen láthattuk a televízióban a zarándoklatról készült filmes beszámolót, és most, a közben már megjelent könyv után, kézbe vehetjük a magyar szerzőpáros képes albumát is, ízelítőt adva az út sokszínű, mondhatnánk ezerarcú szépségéből. Természetesen a 800 km-es utat csak ízlelgetjük a képeken, hiszen ezek csupán azok a pillanatok, amelyek éppen a könyv szerzőinek a legkedvesebbnek tűntek a hosszú gyaloglás közben. Jellegzetes spanyol táj, kora tavaszi képeken, és a nyiladozó természet szépsége mellett egy-egy középkori híd, egy-egy mesés templom, vagy csak egy részlet, egy szobor, egy arc kerül elénk, valami, ami felejthetetlenné teszi a látottakat. A film inkább a belső érzéseit mesélte el egy zarándoknak, ez az album pedig a szemet gyönyörködtető látványt tárja elénk, mégpedig abban a sorrendben, ahogy halad az út Santiago felé. Rövid, néhány mondatos szöveg társul a képekhez, ami azért megadja az érdeklődőnek az érzelmi töltetet is. Vágyakozást ébresztően szép képek, hangulatuk csábít az útra. Ha még sem jutnánk el Spanyolországba, akkor is maradandó az élmény, egy kapocs, egy kötődés lesz életünk során a Caminóhoz, az úthoz, ahová talán nem is a lábunk, mint elsősorban a lelkünk vágyakozik. 210 oldal. Ára 3990-Ft. Mérete: 195x230 mm. keményfedelű, védőborítóval PASSUTH LÁSZLÓ: A BÍBORBANSZÜLETETT Történelem kedvelő olvasóknak szinte kötelező jelleggel merem ajánlani A Bíborbanszületett című regényt, amelynek eseményei az 1100-as években játszódnak, elsősorban a bizánci császárság fővárosában, a ma Isztambulként ismert Bizáncban. A szerző, a hatvanas években, a regény új kiadásához - szokásához híven - írt egy remek utószót, amelyben elmeséli a regény születését, az ötlettől a megvalósulásig. Innen tudjuk, hogy szándékosan választotta ezt a kort, amelyikről viszonylag kevesen írtak korábban, de nekünk magyaroknak mégis egy fontos és érdekes történelmi időszak. Ahogy az régen szokásos volt a királyi udvarok között, a béke és barátság, esetleg az ország egyesítés érdekében a trónörökösök általában egy másik ország uralkodó családjából választottak párt maguknak. Ilyen előzmények után fordulhatott elő, hogy László királyunk lányának gyermeke, azaz László unokája lett a bizánci császár, Komnénosz Mánuel néven. Erről a közel negyven évig tartó időszakról szól a regény, kitekintve Bizáncból szinte a teljes Európára és a Szentföldre is. Mánuel, aki elsősorban császár volt, döntéseiben mindig a bizánci érdekeket tartotta szem előtt, de szíve mélyén őrizte gyökereit, magyar származásáról sohasem feledkezett meg. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy lányának magyar férjet szeretett volna, így került a bizánci udvarba az ifjú Béla herceg, aki tizenhárom éves korától ott nevelkedett, közel tíz évet töltve a császár közvetlen közelében. A tervek persze nem mindig válnak valóra, Így történt ez Béla esetében is, aki a magyarok hívó szavára hazajött, és III.Béla néven az Árpád-ház egyik legsikeresebb, legtekintélyesebb királyként 1172-től 1196-ig uralkodott. A regény sok szálon futó cselekményét nem lehet pár szóban összefoglalni, de aki kézbe veszi, egy nagyon olvasmányos, rengeteg érdekességet, vallási és történelmi ismeretet tartalmazó könyvet fog olvasni, át meg átszőve a magyar történelem eseményeivel. A szerző közel húsz évig gyűjtögette aprólékosan az anyagot, mint mondja, a regény szereplői egytől egyig valós személyek voltak, és bár a szavakat az író formálta, az események hiteles történeteken alapulnak, korabeli leírások, beszámolók alapján születtek. Az Athenaeum Kiadó hosszú évek csendje után jelentkezett újra Passuth László műveivel. Olvassák el könyveit, mert egy hatalmas tárgyi tudással rendelkező, könyveit aprólékos, gondos precizitással író szerző volt, akinek regényeiből még a sokat olvasottak is jócskán tanulhatnak. 800 oldal. Ára 3490-Ft. Mérete: 145x220 mm. keményfedelű, védőborítóval PASSUTH LÁSZLÓ: ESŐISTEN SIRATJA MEXIKÓT 1939-ben jelent meg ez a máig sikeres, értékéből az idők során semmit sem veszítő remekmű, amelyikben Passuth László a Kolombusz utáni idők legizgalmasabb eseményeit, a mexikói azték birodalom leigázását meséli el. A történet főhőse Hernando Cortez, egy iskolázott fiatal tiszt, aki a spanyolok által már felügyelt Haitin, majd Kuba szigetén töltötte éveit. 1519-ben váratlan lehetősége adódott, egy ötszáz fős, verbuvált csapattal elhajózhatott a mai Mexikó partjai felé, felderíteni a terepet, kereskedni, ismerkedni az ott élő indiánokkal. Ebből a szerénynek induló kalandból, elsősorban Cortez ambíciói, nagyravágyó törekvéseinek következményeként, számtalan, nem várt esemény következett, amelyek során az arany, a gazdagság, a hírnév után vágyakozó csapat egyre inkább az események rabjává vált. Cortez tudta, hogy ez élete nagy lehetősége, amit csak akkor valósíthat meg, ha kordában tudja tartani katonáit és eltudja hitetni az indiánokkal, hogy jó szándékkal jöttek. Annak ellenére, hogy indulásuk előtt nem sokra tartották, nagyon hamar felismerte, hogy az indiánok, akik korábban soha fehér embert nem láttak, nem csak félnek katonáitól, de eleinte szinte istenként csodálkoztak rájuk. Ez a különleges helyzet vezetett oda, hogy az eredeti küldetés célját feledve, a csillogó, az indiánok szemében szinte értéktelen arany utáni vágytól hajtva, önálló telepet alapítottak, majd kihasználva az indián uralkodók egymás közötti torzsalkodásait, ravasz taktikai érzékkel, és - ahol kellett - a korszerűbb fegyverek erejével, hatalmas vérengzések árán, végül hatalmi pozícióba kerültek. Tartós sikerük abban rejlett, hogy a behódolókat meghagyták korábbi hatalmi státusukban, ráadásul biztonságot, védelmet ígértek más törzsekkel szemben. Az indiánok néhány évtized alatt kereszténnyé váltak, spanyolul tanultak, és szorgalmasan adóztak, amiből a spanyolok hajószámra küldhették az aranyat, ezüstöt a királynak Spanyolországba. A cselekmény olvasása közben kibontakozik előttünk a hajdani indián civilizáció minden szépsége, kulturális gazdagsága, az ősi vallásuktól kezdve a képíráson át a hatalmas piramisokig, a látványos, néha riasztó küllemű isten szobrokig, nem is beszélve az ámulatba ejtően szép, kőből épült városaikról, palotáikról. Ugyanakkor megismerhetjük kegyetlen szokásaikat is, az emberáldozatok bemutatását, ami a sokat látott hódítókat is elborzasztotta, iszonyattal töltötte el. Az aztékok nem ismerték a vasat, a puskaport, nem voltak hajóik, lovat sosem láttak, sőt pénzt sem használtak, így a spanyolok uralma alatt életük gyorsan, alapjaiban változott meg. A kényszer hatására elfordultak ősi vallásuktól, szokásaiktól, megszűnt máig csodált képírásuk, nem építettek többé piramisokat, nem faragtak ősi isteneiket ábrázoló szobrokat, ráadásul a hódítók beolvasztották az arany remekműveiket, elégették a régi feljegyzéseket, tönkretették, szinte eltüntették évezredek indián kultúráját. Erre a történelmi háttérre építette fel Passuth László aprólékosan kidolgozott, érdekesen szőtt, nagy hozzáértéssel megírt regényét. A könyv olvasása közben számtalan kérdés fogalmazódik meg az olvasóban, különösen az a történelmi regényeknél gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon milyen kapcsolatban állnak a leírtak a valósággal? Erre maga a szerző adja meg a választ, a jóval később írt utószóban. Elmondása szerint tíz évig gyűjtötte az anyagot, megtanult spanyolul, hogy mindent eredetiben elolvashasson, és könyvében a teljes hitelességre törekedett. Forrásul magának Corteznak a fennmaradt levelezéseit, és egyik katonájának - utólag - részletesen megírt elbeszélését használta fel. Mint mondja, annyira törekedett a hiteles ábrázolásra, hogy még a szereplők nevét sem változtatta meg. A könyv nagyon érdekes, hűen mutatja be a mára nyomtalanul eltűnt világot, és ha elolvassák, bizonyára számtalan kérdésre keresik majd a választ. Bennem - sok más mellett - az motoszkál, hogy vajon milyen világban élnénk, ha fordítva történtek volna az események, és a történelem során az aztékok érik el korábban azt a technikai színvonalat amivel meghódították volna Európát? Olvassák el ezt a - már címében is - nagyon szép könyvet! 664 oldal. Ára 3490-Ft. Mérete: 145x220 mm, keményfedelű, védőborítóval ANNEMARIE OHLER: BIBLIA - Atlasz sorozat 115 képpel Az atlasz, mint cím, esetünkben kicsit félreérthető, hiszen nem egy történelmi vagy földrajzi értelemben vett atlaszról, sokkal inkább egy ábrákkal bőven ellátott könyvről van szó. A téma a Biblia, ami önmagában is egy terjedelmes mű, de a Bibliával kapcsolatos írásoknak, könyveknek, kutatási eredményeknek se szeri, se száma, nyugodtan mondhatjuk, könyvtárnyi az irodalma. Ennek az átlag olvasók által feldolgozhatatlan mennyiségű anyagnak a lényegét próbálta meg egy kötetbe sűríteni a német szerző, aki teológiát tanít az egyetemen, de azt is mondhatnánk, hogy az életét a Biblia kutatásával tölti. Az Ó- és Újszövetséget időrendben haladva dolgozta fel, kitérve minden személyre, és minden eseményre, azok kapcsolataira és az események következményeire is. Elképesztő adatmennyiségről van szó, amiből adódóan a lehető legtömörebb, pár szavas utalások esetén is feltehetően több kötetet igényelne a lényeg közreadása, ezért és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért van szükség a már említett ábrák segítségére. Gyakorlatilag minden második oldal egy színes kép, ami helyenként rajzos, figuratív, mesekönyvszerű, máshol térkép jellegű, de igen gyakori a számítógépes grafikai megjelenítés is. Példaként bemutatott oldalunk is jól érzékelteti, hogy ezek az ábrák szokatlanul nagy anyagot helyeznek egy oldalra, áttekintésük, nem egy pillantás műve, ami azt is jelenti, hogy a könyv - a Bibliához hasonlóan - nem egy könnyen, gyorsan elolvasható kötet, hanem egy bárhol felüthető, bárhol folytatható könyv, amelyik felkínálja a lehetőséget, hogy érdeklődésünk szerint hosszan elidőzzünk egy-egy oldalon, ha az adott témát érdekesnek találjuk. Nagy segítség a kötet végén található személy és helynévmutató, mert így konkrétan egy-egy személyt, vagy helyszint kereshetünk, miáltal könyvünk akár lexikonként is nagyon jól használható. A szerző a nagyközönségnek, - és nem csak a vallásos érzelműeknek - szánta könyvét, de feltehetően minél jártasabb valaki a témában, annál könnyebben értelmezheti az elsőre sokszor igen komolynak látszó ábrákat. Tény, a Biblia kultúránk alapvető értéke, illik tájékozottnak lenni a tartalmát, üzenetét illetően. Ezért aki tudni szeretné, hogy az események hogyan követték egymást, és ki volt pl. Illés próféta, vagy merre jártak térítő útjaikon az apostolok, esetleg arra kíváncsi, hogy ki volt Habakuk, az hosszú időre megszabadul az unalomtól, ha kezébe veszi a Biblia Atlaszt. 256 oldal. Ára 3990-Ft. Mérete: 140x215 mm, keményfedelű CHARLES PHILLIPS: AZTÉKOK ÉS MAJÁK KÉPES ENCIKLOPÉDIÁJA Mexikó és Közép-Amerika ősi népeinek történelme, kultúrája, legendái és mitoszai Régen volt a kezemben ilyen tartalmas, az adott témát áttekinthetően, érthetően bemutató könyv, amelynek a képanyaga - hála a remek nyomdatechnikának - önmagában egy páratlan élményt jelent. Az enciklopédiát - az indián kultúrában felületes ismeretekkel rendelkező olvasók számára - úgy szerkesztették, hogy a kötet elolvasása ne csak egy múzeumi séta legyen, hanem átfogó képet kapjunk azokról a történelmi eseményekről, a lehetőségeket behatároló földrajzi adottságokról is, amelyek nagyban befolyásolták a civilizáció fejlődésének irányát. Időben igen távolról indul a könyv, hiszen közel 3000 éve jelentek meg a mai Mexikó és Közép-Amerika területén azok a népcsoportok, amelyekből hosszú folyamat eredményeként kialakultak az általunk aztéknak és majának ismert társadalmak. A képeket nézegetve különös figurákat, szemünknek szokatlan módon ábrázolt szobrokat láthatunk, akik küllemükben inkább a "marslakókhoz" hasonlítanak mint hozzánk. Ennek egyetlen oka, hogy fogalmuk sem volt más földrészek vívmányairól, az élet minden területén a saját útjukat járták, saját erkölcsi és ízlésvilággal, ebből adódóan csak rájuk jellemző kifejező eszközökkel. Nem voltak nagy hajóik, nem járták a világot, csak a természetfeletti erőktől féltek, így nem csoda, hogy váratlanul érte őket az európai hódítók megjelenése. A spanyolok az 1500-as évek első évtizedeiben bukkantak fel a Mexikói-öbölben, és az őslakosok gazdag arany és ezüst készlete úgy ámulatba ejtette őket, hogy a kincsek megszerzése érdekében mindenre képesek voltak. Példátlan módon, egyszerűen kiirtották, kirabolták a helyieket. Lerombolták városaikat, összetörték szobraikat, az arany és ezüst tárgyakat beolvasztották és hajóra rakták Spanyolország felé. Amint az a képeken is látható, mindent nem sikerült eltüntetniük, a hatalmas piramisoknak és templomoknak sem a hódítók, sem az azóta eltelt idő nem tudott ártani, ráadásul az ásatások, feltárások napjainkban is folynak, folyamatosan bővítve ismereteinket. A könyv írója a hajdani élet minden területéről informál, a megélhetést biztosító fejlett mezőgazdaságról, a kőből épült otthonaikról, városaikról, de a a tudomány területén elért eredményeikről is. Bemutatja számrendszerüket, és a különleges, képszerű, szinte rajnak látszó írásukat is. Hála a kutatásoknak, ma már ismerjük a kialakult társadalmi hierarchiát, neves uralkodóikat, a maja törvénykönyvet, látványos naptáraikat, csillagászati ismereteiket, de isteneiket, hiedelmeiket, a halotti kultuszukat, - és az igen borzongató -, emberáldozatokkal kapcsolatos kegyetlen szokásaikat is. A könyvben több mint ötszáz gyönyörű, többségében sosem látott fénykép igazolja a leírtakat. A tollaskígyó, a tűzisten, a kukoricaisten, vagy éppen az esőisten szobrainak látványa különleges élmény, megmozgatja fantáziánkat és felkelti érdeklődésünket. A méreteiben is tekintélyes enciklopédia igazi ismeretterjesztő kötet, minden családi könyvtár - hosszú távon is - megbecsült darabja lehet. 256 oldal. Ára 7490-Ft. Mérete: 235x305 mm, keményfedelű, védőborítóval PAULO COELHO: A ZARÁNDOKLAT Egy mágus naplója A Zarándoklat életrajzi kötet, amelyben a nálunk is igen népszerű brazil író életének egy rövid, - de meghatározó élményt nyújtó - szakaszát tárja elénk a maga őszinteségével. Egy olyan könyv, amelyen keresztül megismerhetjük magát az írót, minden olvasónak nagy élmény, de azoknak, akik már álmodoztak egy kicsit a Santiago de Compostellába vezető, közel 800 km-es zarándokút megtételéről - kötelező olvasmány. A téma iránt nálunk is egyre növekvő az érdeklődés, az internetes fórumokon főleg arról faggatják a zarándoklatot teljesítőket, hogy - a hosszú hetekig tartó gyaloglás során - megérintette-e őket valami spirituális, lelki élmény? Ilyen különleges képességek elérése motiválta a Brazíliában élő Coelhot is, aki ennek érdekében éveken át egy katolikus rend tagjaként képezte magát, és akiktől végső feladatként a spanyolországi zarándokút megtételét kapta. 1986-ban, még írói korszaka előtt, egy a Rend által kijelölt, számára ismeretlen kísérővel vágott neki az útnak, nem is sejtve, hogy első könyvét - alig félév múlva - az itt szerzett élmények alapján írja majd. Könyvében a látnivalók és a fizikai fáradság ecsetelésével nem sokat bíbelődik, ugyanakkor aprólékosan részletezi azokat a feladatokat, amelyekkel kísérője, szellemi oktatója az út során folyamatosan terheli. Keveset beszélnek, ideje nagy részét gondolataiba merülve tölti, egyre gyakrabban kérdezgetve magától: "Mit keresek én itt?" A kötethez tizenöt évvel később, 2001-ben írt egy előszót, amelyben remekül összefoglalja a lényeget, miszerint csodavárások nélkül vágjunk neki az útnak, ne higgyük, hogy rendkívüli emberekké válunk, de kilépve megszokott életünkből mégis olyan felismerések várhatnak ránk, amelyek fordulatot hozhatnak életünkben, megváltoztathatják akár egyéniségünket is. Paulo Coelhoban is így erősödött meg régen dédelgetett vágya. Szavait idézve:"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani: hogy író leszek." Egy Caminót megjárt zarándok arra a kérdésre, hogy mit csinálna másként, ha újra végigjárná az utat, azt felelte, hogy sokkal lassabban menne, még több időt szánva az átélésre. A könyv iránt érdeklődőknek én is azt javaslom, hogy lassan olvassák Coelho szavait. Legyen idejük elidőzni a leírt bölcsességeken, különleges lelki érzéseken. Azon pedig nem érdemes elmélkedni, hogy a könyvben mikor váltogatja a valóságot az írói képzelet, hisz lehetetlen itthon beleélni magunkat egy olyan helyzetbe, amikor heteken át csak az út menti kolostorok, a hívő zarándokok és a végtelen természet látványa jelenti a külvilágot. 248 oldal. Ára 2490-Ft. Mérete: 120x200 mm, keményfedelű VARÁZSLATOS VIRÁGOK Egy varázslatos könyv a varázslatos virágokról! Egy könyv, amelyik külleménél és tartalmánál fogva egyaránt a legszebb ajándék lehet, amivel bárkit meglephetünk - a biztos siker reményében. Igazán érdekessé az teszi a könyvet, hogy a szerzők nemcsak az egzotikus virágcsodákkal ismertetnek meg, mint például a lótusz, a magnólia, vagy az ismerős hibiszkusz, hanem - az első fejezetben - megpróbálnak a virágok felépítésével, tulajdonságaival, termésével, magjával, illatával kapcsolatban némi alapismeretet is átadni az olvasónak. Külön fejezetben ismerhetjük meg a mindenki által jól ismert orchideákat, amelyekből nem is gondolnánk, 25 - 30 ezer faj él a földön, a trópusoktól a zord tajgáig. Legalább ilyen sokszínű, szemet gyönyörködtető a könyvnek a mezei virágokat bemutató szakasza, ahol - számtalan más mellett - a jól ismert harangvirág vagy a ritkábban látható tavaszi hérics fotóinak szépségén is elámulunk. A szerzők bátorságát mutatja, hogy a felsorolt különlegességek mellé a leghétköznapibb, legismertebb kerti és erkély virágokat is bemerték szerkeszteni az enciklopédiába. Rózsák, tulipánok, muskátlik, stb., stb., - ismerős szépségek, régi kedvenceink. Nagyon szép könyv, ízelítőül kattintsanak a képre, 800x600-as méretben megnézhetnek egy oldalt belőle. Mérete: 250x300mm, 184 oldal Ára: 6490.-Ft. ATHENAEUM 2000 KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is: Copyright 2001-2011, Hátizsák