KOZÁK PÉTER: CSÍZIÓ avagy neves személyek, jeles ünnepek és különös szavak magyarázata a 2007-es esztendő minden napjára Régen akadt a kezembe ilyen érdekes kötet, mint az ötszáz éves hagyományokon alapuló, de teljesen mai hangnemben, a mai kor emberének igénye szerint szerkesztett Csízió. De mi is ez a lexikonszerű, egyházi, történelmi, bibliai ismeretekkel megtöltött 500 oldalas ismerettár? Eredendően az egyházi ünnepeket és a legfontosabb szenteket bemutató gyűjtemény volt a Csízió, ami az idők folyamán kiegészült az év napjaira eső névnapok eredetének magyarázatával. A kötet szerzője, Kozák Péter hatalmas munkával az egyes naptári napokhoz kötődő neveket összekapcsolta az azonos nevű szentekkel, ismert bibliai alakokkal, és a magyar történelem jeles képviselőivel, kiegészítve nevük eredetével, magának a névnek a jelentésével, és minden arra érdemesnek tartott információval. Amint beleolvasunk egy kiválasztott személy történetébe, azonnal az összes hozzá kapcsolódó családtag, rokon, sorstárs neve mellett jelzi, hogy az év melyik napjára lapozva tudhatunk meg az illetővel kapcsolatban további adatokat, legendákat. Ilyenformán a könyv bárhol felüthető, elkezdhető, lehetetlen abbahagyni az egymáshoz kötődő, egymásra épülő ismeretek böngészését. Nyilván minden olvasó más címszónál kezdené el lapozgatni a könyvet, én a Lászlóval kezdtem. Ismertem korábban is Szent László történetét, kiváló lovagi adottságait, és azt is, hogy anyai ágon lengyel ősei voltak. Most azt is megtudtam, hogy már az apja, I. Béla is igen híres bajvívó volt (innen ered a Bajnok ragadványneve), aki szerette lovagi ütközetekben megmérettetni magát. Egy ilyen lovagi torna győzteseként kapta "ajándékba" egy lengyel hercegnő kezét, akitől gyermekei - közöttük László is - születtek. Ez az oka annak, hogy nagy lovagkirályunk gyermekéveit Lengyelországban töltötte, és csak nyolc évesen került Magyarországra. Ez a példa azt is jól mutatja, hogy korántsem egy hagyományos lexikonról van szó, hiszen itt az igényeknek megfelelően, akár egy-két oldalon keresztül is olvashatunk egy-egy érdekes témáról. Nézzünk meg egy jellegében más témát is. A Magdolna naphoz lapozva, a bibliai Mária Magdolnáról megtudhatjuk, hogy a Tibériás- tó melletti Magdala városból származott, és a város nevéből formálódott a későbbiekben a Magdolna név. A vele kapcsolatos történeteket is megismerhetjük, egészen addig, hogy már ezer éve a franciaországi Vézelay-ban őrzik Mária Magdolna - feltételezett - ereklyéit, aminek következtében a város híres búcsújáróhely, a Magdolna-kultusz központja. Hogy miért Mária Magdolna a fodrászok védőszentje? Ezt is megtalálják a róla szóló történeteket olvasgatva... Természetesen az is egy kellemes szórakozás, ha az év egyes napjain elolvassuk az adott naphoz tartozó anyagot, de biztos vagyok benne, hogy nincs olyan olvasó, aki ne kalandozna oldalról oldalra, ha kézbe veszi a kötetet. Nagy tisztelettel merem ajánlani ezt a küllemében is tekintélyes könyvet karácsonyi ajándéknak, mert olyan átfogó ismeretanyagot tartalmaz, hogy minden, az emberi kultúra iránt érdeklődő, olvasni szerető rokonunk, barátunk nagy örömét lelheti benne. 516 oldal, Ára 3500-Ft. Mérete:170x240 mm, keményfedelű A HAT VILÁGRÉSZ Utazások és fölfedezések 1922-től jelentek meg Halász Gyula szerkesztésében - a Világirodalmi Kiadónál - az emberiség legkalandosabb utazásairól, földrajzi felfedezéseiről írt, ma már dokumentum értékű könyvek, amelyek közül a legérdekesebbeket 2005-től az Enciklopédia Kiadó reprint kiadásban újra megjelenteti. A korábban bemutatott két kötet után, most két újabb, korabeli szerzők által írt olvasmányt ismertetünk az eddig megjelent hat kötetből. ***** SIR FRANCIS DRAKE: ANGOL LOBOGÓ ALATT A FÖLD KÖRÜL Drake a XVI. század második felében élt. Kalandor, mindenre elszánt hajós lévén már fiatalon kockázatos utazásokra vállalkozott, amelyek Angliában jó hírét keltették, a világ spanyolok, portugálok által uralt másik felén azonban a kíméletlen kalóz bélyegét sütötték rá, - nem alaptalanul. Amerika abban az időben spanyol felségterületnek számított, ám Drake több "üzleti" utat is tett az akkor még gyéren lakott földrészre, ahonnan rendre hatalmas kincseket rabolva érkezett vissza. Akkorra már a portugál Magellán - spanyol zászló alatt - körbe hajózta a Földet, és ez a teljesítmény kihívás volt az angolok számára is. Drake volt az a tapasztalt hajós, aki 1577 és 1580 között, három év alatt, nem kis veszteségek árán megismételte a Föld megkerülését, ami számára a halhatatlanságot és a lovagi címet jelentette. Útjáról a hajó orvosa naplót írt, ezt a történetet olvashatjuk - mégpedig Baktay Ervin fordításában - könyvünkben. Kiegészítésként egy másik írást is találunk a kötetben, amelyet egy foglyul ejtett, és - hajós ismeretei miatt - a fél világon át magukkal vitt kormányos írt az általa Mexikóig megtett szakaszról. Így a történetet két szemszögből is megismerhetjük, ami egyben a leírtak hitelét is nagyban növeli. Föld körüli utazása után Drake a kiéleződő spanyol-angol tengeri ütközetekben hatalmas érdemeket szerzett, ami által Angliában a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi. Ezek a sikerek adták az angol királynőnek azt az ötletet, hogy a spanyolokat Amerikában kellene megtámadni, elrabolni az ott bányászott aranyat, ezüstöt, és majd az anyagiak szorító hiányában legyőzni a nagy ellenséget. Természetesen Drake lett a flotta parancsnoka, ám, amint az egyik tisztje frappánsan megfogalmazta:"...ő is úgy járt, mint annyian, akikre egy ideig rámosolyog a szerencse, s azt hiszik, ez mindig így lesz..." Teljes kudarc az út, nem hogy nem szereztek kincseket, de nagyon sokan odavesztek, közöttük maga Sir Francis Drake is. A könyv igazi értéke, hogy az olvasó belepillanthat a középkori világba, és kegyetlenségei mellett csak ámulva nézi, hogy mire vállalkoztak, hogyan hajóztak, hogyan navigáltak megbízhatatlan térképek, műszerek hiányában, törékeny kis hajóikon az akkori tengerészek. 148 oldal, Ára 2200-Ft. Mérete:140x195 mm, G. M. HAARDT - L. AUDOUIN-DUBREUIL: A SZAHARÁN KERESZTÜL Ezt a könyvet is maguk az utazók, a kalandok átélői írták, bár utazásukat korántsem csak az ismeretlen utáni vágy hajtotta, sokkal inkább a mai világra is oly jellemző óriási reklámlehetőség kihasználása. Még száz éve sincs, amikor az első világháború utáni években fellendült az autógyártás, megjelentek a ma is létező nagy márkák, közöttük a franciák büszkesége, a Citroen. Afrika hatalmas területei francia kézen voltak, telepített katonasággal, hivatalnokokkal, ahol remekül ment minden, pusztán a közlekedés döcögött még az 1920-as években is. Algériából gyakorlatilag csak tevekaravánokkal lehetett dél felé haladni, a földrésznyi Szahara sivatagát képtelenség volt a korabeli autókkal átszelni. (A Párizs-Dakarra gondolva, ez nem is csoda) Ezen a ponton, a Szahara biztonságos leküzdésén találkoztak a francia érdekek és a Citroen cég nagyravágyó tervei, amiből egy speciális, félig (gumi) hernyótalpas autó született, kihasználva a talajjal nagy felületen való érintkezés előnyeit. A terv az volt, hogy a laza homokon is remekül mozgó autókkal keresztül vágjanak a Szaharán oda-vissza, Algériából indulva a Niger folyóig, pontosabban Timbuktuig. Öt autóval indultak, és a kötetben először a húsz napig tartó oda utat követhetjük nyomon, majd az akkor még különösen érdekesnek számító Timbuktuban eltöltött napjaikról számolnak be a szerzők. Innen, a sivatagon túl, ahol már a Niger folyónál egy egészen más világ kezdődik, egy többhetes hajótúrára indult a társaság egy része, megosztva velünk is Afrika sokszínűségének egy egészen más arcát. Krokodilok, vízilovak, teljesen fekete, nem ritkán meztelen emberek környezetébe csöppenünk, majd újra az autóké a főszerep. Egy másik úton, de visszafelé is átvágnak a Szahara járhatatlannak tartott terepén. Annak ellenére, hogy ez egy nagyon jól, biztonságosan megszervezett expedíció volt, a szerzők jóvoltából beleláthatunk a világ máig is alig ismert részének mindennapjaiba, az ott élő emberek, állatok életvitelébe, küzdelmébe, kényszerű igénytelenségébe. Az eseményeken, élményeken túl, mivel mára már megszűnt ez a hatalmas gyarmatbirodalom, különösen érdekes látni azt a francia mentalitást, amelyik úgy tekintett Afrikára, mint egy őket majd örökké kiszolgáló térségre, anyagbázisra. A könyvet különösen a természet, az afrikai élővilág, a végtelen sivatag iránt érdeklődő olvasóknak ajánlom. * Megtévesztő lehet, hogy a kötetben végig Szudánként emlegetik az Algériától délre elterülő területet. Ma ez Mali néven ismert, de a könyv írásának idején még Francia Szudánként jelölték. A mai Szudán, mint köztudott, Egyiptomtól délre, Afrika keleti oldalán található. 216 oldal, Ára 2200-Ft. Mérete:140x195 mm, Ismerjék meg az Enciklopédia Kiadó már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveit: Az Enciklopédia Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

ANDRZEJ STASIUK: ÚTBAN BABADAGBA Első pillantásra nem fogott meg a könyv címe. Azt gondoltam, hogy valami hatalmas nagy szellemi elrugaszkodás lehet, valami útkeresés az irodalom perifériáján. Ennek alapvető oka az én hiányos ismereteimből adódott, nekem ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy Babadag egy létező település, valahol a Duna-deltában, Romániában. A valószínűség számítás szerint képtelenségnek tűnik az efféle egybeesés, de pár nappal később olvastam II. Katalin életét, és a könyv szerint jókora csata volt hajdanában az oroszok és törökök között - Babadagban! Rögtön érdekelni kezdett a dolog, ráadásul a szerző lengyel nemzetisége is bátorítólag hatott rám, tudtam, hogy érteni fogom minden szavát. A könyv irodalmi értékét nem kell ecsetelnem, a most 46 éves író tavaly díjat nyert vele Lengyelországban. Inkább csak a tények kedvéért mondom, hogy valóban szépen, kultúráltan, választékosan meséli el az évek során megtett sok-sok utazásának letisztult esszenciáját. Ez a fickó ugyanis újra és újra beutazza a volt szocialista tábor országait. Vonattal, autóval, de mindig hátizsákkal, általában más, épeszű turisták által messze elkerült kis településeket, városkákat látogat meg. Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Albánia, Szlovénia, Moldávia falusi kocsmáiban szemléli a helyi emberek életének kiúttalanságát, végtelen egyszerű életük csodálni való szépségét, a táj, az állatok és az emberek együttélésének harmóniáját. Nem untat dicsekvően egyéni élményeivel, inkább kicsit a háttérben maradva, a látnivalót teríti elénk. A legtöbb helyen többször is megfordult, évszakonként kereste az újat, a titkot, a hely varázsát, hogy végül az emlékeket összegezve elmondja gondolatait, sommás véleményét, nem egyszerűen a látottakról, hanem erről az egész elfuserált keleti világról. A könyvet nagyon élvezni fogják, könnyen beleélik majd magukat a vándor helyzetébe, aki nem íróként utazgat, inkább amolyan nép fia, egyszerű emberként, aki bárhol könnyen elvegyül a helyiek között. Ez könyvének igazi titka. "... bementem a boltba, mivel augusztus 18.-a volt, Ferenc József császár százhatvankilencedik születésnapja, és elhatároztam, hogy megünneplem. Amikor visszaültem a bolt előtti kőkerítésre, ott termett mellettem egy szakállas férfi csupasz testére vett, halszálkamintás felöltőben. Szó nélkül előhúzott valahonnan a belső zsebéből egy bádogbögrét, és felém nyújtotta. Visszautasíthattam? Egy ilyen napon? Őfelsége születése napján? Elvégre az ő földjén utaztam, ő meg egyszerű parasztokat is fogadott az audienciáin, nem tett különbséget szerb és szlovák, lengyel és román között. Így hát elővettem a frissen vásárolt körtepálinkát, és megosztottam felebarátommal. Szó nélkül meghúzta az üveget, aztán rábökött a csomag Kossuthra. Úgyhogy megkínáltam cigarettával is..." Olvassák el, és jegyezzék meg Andrzej Stasiuk nevét. Méltó a figyelmünkre! 344 oldal, Ára 2690-Ft. Mérete:115x185 mm, keményfedelű, védőborítóval MAGVETŐ KIADÓ Ismerjék meg a Kiadó weboldalát, ahol elsősorban a mai irodalom legjelesebb szerzőinek műveivel találkozhatnak.

MAX WADE-MATTHEWS: A VILÁG KLASSZIKUS VASÚTVONALAI A legnépszerűbb vonalak és mozdonyok képeskönyve Van abban valami csodálatos, hogy miközben a világ egyre inkább uniformizálódik, azaz lassan mindenütt ugyanazokkal a dolgokkal találkozunk, addig a vasút még mindig őrzi a helyi, csak az adott országra jellemző vonásait. Napjainkra a ráérős, időigényes utazás eszköze lett, és bizony hatalmas élmény, amikor egy vasúti bérlettel a zsebben kedvünk szerint le-föl szállunk a vonatról minden arra érdemes helyen, legyünk akár Európában, akár Ázsia vagy Afrika mesés tájain. Azt hiszem a könyv írója is az a fajta, mindenre kíváncsi alkat lehet, aki utazása során nem csak el szeretne jutni valahová, de magát az utazás hangulatát, az örökké változó táj látványát is élvezi, a pályaudvarokon pedig ámulva szemléli az ipar talán legnagyobb csodáit, a mozdonyokat. Egy külön világ a vonatoké, és bármilyen gyorsak és elegánsak is a TGV kacsacsőrű szerelvényei, vagy a japán csodavonatok, azért a régi mozdonyok, gőzösök által húzott öreg kocsikban utazva, elmerengve nézni a lassan tovagördülő tájat, még sokáig a legemlékezetesebb élmény marad az ismeretlen tájakon utazók számára. Ez a remekül szerkesztett album, a maga 700 képével, a vasúti utazás legismertebb, leginkább figyelemre méltó útvonalait mutatja be, amelyek közül nehéz, talán nem is lehet a legszebbeket kiválasztani. A könyv rengeteg ötleteket ad, hogy hová is lenne érdemes elutazni, hiszen a képek mellett terjedelmes kiegészítő leírásokat találunk, röviden ecsetelve az útvonal látnivalóit is. Adatokban amúgy sincs hiány, különösen a mozdony típusok iránt érdeklődőknek aranybánya a kötet, de a bemutatott útvonalakról megtudhatjuk a szakasz hosszát, az üzembe helyezés évét, a szintkülönbségek, sőt a pálya vonalvezetésének különlegességeit is. A téma régi hódolói is bőven találnak a könyvben újdonságokat, hiszen az USA, Kanada óceántól-óceánig közlekedő járatai mellett, Ausztrália, Ázsia vagy Afrika egzotikus vasútvonalait is végig böngészhetik. El sem lehet dönteni, hogy vajon Kenyában, vagy az indiai Dardzsilingben, esetleg Szingapúrban lenne-e nagyobb élmény vonatra szállni. Vagy mégis inkább a Tokió - Oszaka expressz? Csodákért persze nem kell olyan messze utazni, hiszen a svájci hegyi vasutak is páratlanul szép környezetben járnak, de említhetném egyik kedvencemet, az Osló - Bergen vonalhoz csatlakozó Myrdal - Flám vasutat, ahol egy rövid 20 km-es szakaszon 865 métert ereszkedik velünk a vonat, a hegyekből a fjordon közlekedő hajókhoz. Egy "személyes ismerősre" is rábukkantam a képek között, amikor a Dublin - Cork vasútvonal oldalán megpillantottam azt a kis zöld mozdonyocskát - az 1840-es évekből -, amelyiket én is oly alaposan körbejártam, megbámultam Corkban, az állomás előcsarnokában. A könyv nem az egyszer elolvasom kategóriába tartozik, inkább egy olyan album, amit időnként kézbe kell venni, lapozgatni, nézegetni, olvasgatni. Szépsége önmagában nyugalmat áraszt, ráadásul szélesíti világlátásunkat, kiegészíti hiányos ismereteinket, és ami talán a legfontosabb, hogy álmokat, utazásra ösztönző, újabb és újabb álmokat ébreszt bennünk. A könyvet egészen fiatal kortól bárkinek merném ajánlani. 256 oldal, Ára 7490-Ft. Mérete:235x305 mm, keményfedelű, védőborítóval ATHENAEUM 2000 KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol megtekinthetik a Kiadó eddig megjelent könyveit. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hivatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti választásukat. Az Atenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg:

HÉLÉNE CARRÉRE D'ENCAUSSE: II.KATALIN Merész vállalkozás egy hatalmas ország egyik leghíresebb uralkodójáról könyvet írni, különösen, ha a szerző ragaszkodik a történelmi események hű bemutatására, és nem kalandozik el a képzelet és a legendák világába. II.Katalin életének története olyan eseménydús, hogy alig lehet követni, ezért itt csak néhány megkerülhetetlen adatot ismertetek, azt is csak azért, hogy kellően érzékeltessem, kiről is szól a könyv. Már az is meglepetés, hogy nem orosznak született, hanem német hercegnőnek. A későbbi III. Péter feleségeként kerül Oroszországba, még 15 évesen, ahol nem csak megtanul oroszul, de megismeri és nagy híve lesz az Oroszországban uralkodó görög keleti vallásnak is. A XVIII. században járunk, Szentpéterváron, Nagy Péter városában, ahol - ezekben az években - bizony gyorsan cserélődnek az uralkodók, ráadásul nem is mindig a jó szándéktól vezérelve. 1762-ben az akkor 33 éves Katalin is puccsal szerzi meg a hatalmat, félreállítva saját férjét, az uralkodó III. Péter cárt. Katalin ekkor már 18 éve él Oroszországban, ahol vallási elkötelezettsége, az oroszok iránti kötődése révén igen népszerűvé vált. Köztudottan művelt ember, hiszen gyermekkorában nevelőjétől tökéletesen megtanulta a francia nyelvet, és hosszú oroszországi évei alatt nem csak rengeteget olvasott, hanem kiterjedt levelezést is folytatott a kor jelentős gondolkodóival. Fogékony volt, kereste az értelmes, nagy tudású emberek barátságát. Százával írta a leveleket a nagy francia filozófusoknak, Voltaire és Diderot szinte tanítómestereivé váltak. Ha még azt is megemlítjük, hogy a későbbiekben megvásárolta az említett két nagy francia filozófus magánkönyvtárait, talán elég is ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy egy széles látókörű, a kihívásokra felkészült személy került az orosz trónra. Hosszú, 1796-ig tartó uralkodása alatt Oroszország szinte állandóan háborúban állt valamelyik szomszédjával. Katalin remek érzékkel válogatta meg tanácsadóit, tábornokait, így ha voltak is nehéz pillanatok az évek során, mindig szerencsésen került ki a konfliktusokból. Jelentős hódításaival megerősödött, megnagyobbodott Oroszország, ráadásul a diplomáciában is ügyesen keverte a kártyákat, előbb-utóbb Európa nagy uralkodói is elismerték, partnerként kezelték. A könyvet olvasva számtalan ismerős névvel találkozunk, elég csak Patyomkint vagy Pugacsovot említeni. Az utóbbi története akár egy külön regényt is megérne, hiszen az írni-olvasni sem tudó szélhámos az elhunyt III. Péternek adta ki magát, és hatalmas lázadást robbantott ki, szedett-vedett seregével már Moszkvát fenyegette, amikor végre sikerült leverni. A cárnő felismerte Oroszország elmaradottságát, megpróbált a jobbágyok helyzetén is változtatni, lerakta az egyházon kívüli oktatás alapjait, modernizálta az államigazgatást, és kétségtelen - egész élete során - a kultúra nagy támogatója volt. Természetesen II. Katalinnak is több arca volt, nem csak egy sikeres, erőskezű uralkodóként emlegeti az utókor. Könyörtelen, az akkori orosz valósághoz illően néha kegyetlen is tudott lenni. Nem volt ritka a szibériai száműzetés, de még ennél is többet mond a korabeli Oroszországról - a sötét középkort idézi - Pugacsov felnégyeltetése! Katonapolitikája is jellemzően orosz, mondhatni telhetetlen hódítási vágyakkal volt tele. Annak ellenére, hogy hatalmas területeket csatolt Oroszországhoz, arról álmodozott, hogy Konstantinápoly és a görög szigetvilág elfoglalásával egy új görög államot hoz létre, amelynek élén - királyként - az unokája állna. Poroszországgal és Ausztriával összefogva eltüntette a térképről Lengyelországot, de tervei voltak a Havasalföldön és a Balkánon is. II. Katalint az oroszok mint Nagy Katalint, azaz igen jelentős uralkodót emlegetik, ám megismerve életét, magunk is láthatjuk, hogy a nagy történelmi egyéniségek megítélése mindig nézőpont kérdése is. A könyvet francia szerző írta, aki a történelmi eseményeket rendkívül áttekinthetően, értelmesen tárja elénk. Lenyűgöző a tárgyi ismerete, és nagy erénye, könyvének igazi értéke, hogy nem próbál semmiféle nézetet az olvasóra erőltetni. Engedi, hogy magunk ítéljük meg az uralkodót, legyen szó akár a sokat emlegetett szerelmi (magán)életéről, akár a történelemben betöltött szerepéről. 624 oldal, Ára 3200-Ft. Mérete:130x190 mm, keményfedelű, védőborítóval IAN BURUMA: A MODERN JAPÁN Mellőzve a száraz, unalmas részleteket, egy könnyű, előzetes ismeretek nélkül is minden részletében érthető könyvet írt a holland szerző Japánról. A modern Japán. Ám a cím csalóka, mert nem korunk csillogó neonfényes Tokiójáról, és nem is a világot ámulatba ejtő, naponta újabb technikai újdonságokat produkáló országról szól a könyv, hanem arról a jó száz éves időszakról, ami alatt egy nemzet a semmiből a csúcsra ért. 1853-ig a külföldieket nem szívesen látták Japánban, mondhatni csak a holland kereskedőkkel üzleteltek, azokkal is csak igen kötött formában, az ország egyetlen pontján. Jól megvoltak a világ nélkül, talán máig is bezárkózva élnének, ha Amerika, hajóival ki nem kényszeríti a nyitást. Nem belebonyolódva a dolgokba, látni fogjuk, hogy az 1800-as években Japánban még a szamurájok szava a döntő. Ám bármilyen zárkózottak is, pillanatok alatt felismerik, hogy ha lépést szeretnének tartani a világgal, ha elismerésre, tekintélyre vágynak, akkor komoly hadseregre van szükségük, és egy olyan oktatási formára, amelyik szigorú nevelési elveivel minden embert a haza és a császár iránti teljes hűségre nevel. Talán mesébe illő, de 1921-ben még ott tartanak, hogy az ifjú trónörököst tanulmányútra küldik Európába, ahol csak ámul olyan dolgokon, hogy pénzzel a zsebükben járnak az emberek, és ha járműre szállnak, fizetnek érte. Ez az ország az 1930-as években felfalja Mandzsuriát (Kína része), hatalmas hadiipart hoz létre, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a hadsereg szinte önálló életet él. Kínában kegyetlenkednek, százezrek esnek áldozatul az indokolatlan túlkapásaiknak. Amerika nem nézi jó szemmel a dolgot, és kereskedelmi korlátozással próbálkozik, amiből a Japánok megérzik a hosszú távú ipari gondokat. Hogy "elébe menjenek" a problémának, 1941-ben megtámadják, és elpusztítják Pearl Harbort. Az idő múlásával a világháborús események nem sok jóval biztatnak, de a Japán gépezet, sőt mondhatni, maga a japán ember is vakon bízik önmagában, el sem tudják képzelni, hogy bárki legyőzze őket. A kamikázék, az öngyilkos katonák ezrei áldozzák életüket, de az atombomba őket is megállítja. 1951-ig amerikai parancsnokság alá helyezik Japánt, a rommá bombázott országban mindent a semmiből kell újra kezdeni. Páratlan a fejlődés, 1964-ben már olimpiát rendeztek, előtte átadták az azóta is híres gyorsvasutat, amivel ámulatba ejtik a világot. Milyenek a japánok, milyen nézetek, politikai pártok kerültek hatalomra? A császár szerepe, a szamuráj világ eltűnése, a vallás, az oktatás, a külföldi ismeretek befogadása, és még számtalan érdekes kérdés, amire választ kaphatunk a könyvet elolvasva. A televízió korában sok mindenről informálódunk a mai Japánnal kapcsolatban, de az 1850 és 1964 közötti időszak eseményeinek megismerése még inkább növelni fogja elismerésünket, még inkább felkelti érdeklődésünket a "kis japcsik iránt". 192 oldal, Ára 2500-Ft. Mérete:115x190 mm, keményfedelű, védőborítóval EURÓPA KÖNYVKIADÓ Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is: Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

NICK HAZLEWOOD: TÖRVÉNYES KALÓZOK A királynő rabszolga-kereskedője Sokszor emlegetik, hogy korunkban, az elmúlt száz évben felpörögtek az események, gyors változásokon megy át a világ. Elolvasva a Törvényes kalózok című könyvet, azt kell mondanom, nem volt ez másként korábban sem. A könyv cselekménye ugyanis alig hetven évvel később játszódik Kolombusz Amerikát felfedező utazásánál. Meglepő módon ez a néhány évtized elég volt ahhoz, hogy Közép-Amerika térségében számtalan spanyol kolónia jöjjön létre és a felmerült igények kielégítésére egyre nagyobb hajóforgalom kezdett kialakulni a kontinensek között. A kor sajátossága volt, hogy az akkor ismert hajózható útvonalakat a spanyolok és a portugálok uralták. Pápai jóváhagyással Amerika a spanyoloké, Afrika nyugati partjai a portugálok ellenőrzése alá került. Anglia háttérbe szorult, mivel nem tartozott az első gyarmatosítók, sőt az első felfedező nemzetek közé sem, ráadásul nehezítette a helyzetét a protestáns egyház uralma, és - ebből is adódóan - I.Erzsébet királynénak a katolikus Stuart Máriával való szembekerülése is. Ügyeskedő emberek azonban mindenütt akadnak, és látni fogjuk, hogy könyvünk főszereplője, az angol John Hawkyns is egy gyorsan meggazdagodó, hatalmas vagyonnal, hajózási múlttal rendelkező család, búsás haszonért mindenre vállalkozó tagja, aki hamar felismerte a földrészek közötti üzletelésben rejlő lehetőségeket. Egyéniségéből adódóan nem sokat izgatta magát olyan apróságokon, hogy angol hajósként mihez is van joga, bár tudatában volt annak, hogy hivatalosan feltehetően semmit sem adhat el majd Amerikában. Ő azonban a Kanári-szigeteken lévő spanyol kapcsolataira, az ott kapott információkra, felfogadott, helyismerettel rendelkező kormányosára alapozta az első, 1562-ben indult expedíciójának sikerét. Nem részletezve élményeit, a lényeg az, hogy három utazást tett a térségbe, de annak ellenére, hogy árukkal megrakodva indult, első útja rendre Afrika partjai felé vezetett, ahol a bennszülött, fekete emberekre vadászott, hogy aztán az összefogdosott szerencsétleneket megbilincselve Amerikába vigye, és ott hatalmas pénzért a telepeseknek eladja. Az első sikeres üzleti utazás után a kor neves, rangos emberei mellett maga az angol királynő is részt vett az utak finanszírozásában, csendes társként, a várható hatalmas haszonban reménykedve. Hawkyns kalandjait hajónaplók, korabeli jelentések, spanyol, portugál levelezések, és később számtalan bírósági vallomás mellett az általa írt beszámolókból is viszonylag hitelesen, és részletesen nyomon követhetjük a könyv segítségével. Láthatjuk, hogy még arra sem pazarolta idejét, hogy rabszolgákat fogjanak Afrikában, inkább a portugálok által már megszerzett, kisebb hajókon szállított "készletekre" csapott le, igazi kalózként elrabolva őket, nem ritkán a hajóval együtt. Nem csoda, hogy harmadik útja idejére félelmetes híre már megelőzte, és mindenütt fenntartással fogadták. Pechjére tíz hajóból álló flottája éppen egy kis sziget kikötőjében horgonyzott, amikor egy jelentős spanyol flotta is odaérkezett. A kezdeti patthelyzet eldurvulása után rommá lőtték egymás flottáját, Hawkyns azonban egy hajóval elmenekült, fedélzetén több mint kétszáz, összezsúfolt matrózával. Élelmiszer és víz híján voltak, így megoldásként, több mint száz emberét elegánsan kitett egy közeli, teljesen ismeretlen parton, kiszolgáltatva őket a spanyoloknak és a helyi indiánoknak. Ő, igaz teljesen lerongyolódva, emberei nagy részét elveszítve, de megúszta a kalandot, visszajutott Angliába. Mi lett a kitett embereivel? Hogyan fogadták Angliában a tíz hajóval indult, néhány emberrel hazatért Hawkynst? Tengerre szállt-e még, és hogyan fejezte be életét? A könyv - élvezetes olvasmányként - választ ad mindenre. A cselekményen túl átfogó képet kapunk a kor katolikus - protestáns szembenállására, az amerikai rabszolgaság kialakulására, a fehér emberek vélt magasabbrendűségére, az akkori hajózás óriási kockázataira, de legfőképpen arra, hogy a pénz utáni vágy mire készteti az embereket. Igazi kalandregény, valós, megtörtént eseményeket feldolgozva. 472 oldal + 16 oldal képmelléklet. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű. GEOFFREY REGAN: AZ ELSŐ KERESZTES VÍTÉZ A könyv címéből ítélve arra gondolhatnánk, hogy a jól ismert, 1096-ben kezdődött keresztes háborúk hősei közül választott a szerző egy kiemelkedő figurát regénye főszereplőjének. Ennél azonban sokkal nagyobb ívű munkáról van szó, egy olyan átfogó történelmi műről, amelyik a Római Birodalomban, a kereszténység megerősödésének, elfogadásának időszakával kezdődik. Ez a pillanat 324-ben következett be, amikor Konstantint az egyesült Római Birodalom császárává koronázzák. Ő volt az, aki a birodalom új fővárosává Konstantinápolyt tette meg, és akinek figyelme Jeruzsálem felé fordult. Feltáratta Jézus sírját és kivégzésének helyét, a Golgotát, majd a szent helyen megépíttette az akkori világ pompázatos templomát, a Szent Sír-bazilikát. Itt őrizték az ásatáskor megtalált Szent Keresztet (darabját) is, amitől a hely még inkább a keresztények zarándokhelyévé vált. "Csendben" múltak az évszázadok, ám a 600-as évek elején a perzsák meghódították Jeruzsálemet, és ráadásul magukkal vitték a Szent Keresztet Perzsiába. A keresztény világ szerencséjére ekkor már négy éve Hérakleiosz, egy igen karizmatikus hadvezér volt a császár, aki - hitéből fakadóan is - 622-től három hadjáratot vezetett a perzsák ellen, és nem csak teljesen szétzúzta katonai erejüket, de miután elfoglalta szent városukat, a Keresztet is visszaszerezte, amit 630-ban személyesen vitt vissza Jeruzsálembe. A könyv elsősorban az ő uralkodásának eseményeit, hadjáratainak történetét dolgozza fel, bemutatva kimagasló egyéniségét, megállapítva, hogy valójában ő volt az első, ráadásul igen sikeres keresztes vitéz a történelemben. Az események azonban folytatódnak. Az erőskezű császár kezdett öregedni, és kivívott tekintélye egyre halványult. Sorban hódították el a keleti provinciákat, Palesztinát, Egyiptomot, Szíriát az akkoriban megjelent új hódítók, az arabok. 570-ben - Herakleiosszal szinte egy időben - született ugyanis Mohamed, aki tanait hirdetve az iszlámot jelentős katonai erővé (is) szervezte. Dzsihádot, szent háborút hirdetett - először - a pogány arabok ellen. Megerősödve azonban már nem volt megállás, nagy álmokat szőttek, a kereszténység elpusztítását tervezték, és 638-ban el is foglalták Jeruzsálemet. Konstantinápoly meghódítása azonban többszöri próbálkozásukra sem sikerült. Újabb évszázadok peregtek le, igazi hatalmi változások nélkül, bár a térségben érezhetően halványult a Bizánci (Római) Birodalom ereje. Konstantinápoly esetleges eleste azt a rémképet festette a keresztény világ elé, hogy az arabok meghódíthatják akár a teljes Európát. Félelmetes hírek terjedtek róluk, nem is alaptalanul, hiszen 1009-ben, vallási fanatizmusukból adódóan, még a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikát is teljesen lerombolták. 1096-ban egy franciaországi egyházi zsinaton a bizánciak hangot is adtak aggodalmaiknak, ami felrázta az akkori keresztény Európát, és nem várt módon ezrével jelentkeztek a pápa által támogatott, szentnek nevezett keresztes háborúra, a Szentföld visszafoglalására. A kötet befejező részében erről a fantasztikus kalandról, a résztvevőkről, az oda útról, és Jeruzsálem elfoglalásáról olvashatunk. A könyvet elolvasva egy nyolcszáz éves, viszonylag keveset emlegetett, de páratlanul érdekes időszakra kapunk rálátást. Ki gondolná, hogy a mai Törökország (még nem is a törökök éltek ott) volt sokáig a kereszténység legerősebb bástyája, és hogy pont erre az időszakra esik az iszlám, és vele az arab világ megerősödése, elterjedése? Hogy a mai Közel-Kelet országaiban hányszor változott az uralkodó, hódító nemzetek sora? Hogy sokszor milyen kis dolgokon múlt egy-egy hatalmas terület hovatartozása? És milyen kegyetlen, vérengző volt a világ, hiszen bárki volt is a pillanatnyi győztes, szinte kiirtotta a meghódított terület minden lakóját. A könyv elolvasása nagyszerű alkalom az ismeretek összegzésére, pótlására, hiszen kiemeli az események erős vallási hátterét, bemutatja a keresztények, zsidók, mohamedánok szemléletét, az arab világ gyors térhódítását, a korabeli Perzsia hatalmas katonai erejét, és számtalan kisebb nép sodródását a történelem viharában. Biztos hátteret ad a témában megjelenő más könyvek megértéséhez, bizonyos események időben való elhelyezéséhez, és jól érzékelteti a mai Közel-Kelet réges-régen kialakult bonyolult világát is. A kötet fotó illusztrációi mellett térképekkel is segíti az események követését. 376 oldal + 16 oldal képmelléklet. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű. JOHN FLENLEY és PAUL BAHN: A HÚSVÉTH-SZIGET REJTÉLYE Annak ellenére, hogy a könyv borítóján látható kőszobrok nagyon ismerősek, a Húsvét-szigetről alig tudunk valamit. Ezt a nagyon szegényes ismeretanyagot igyekszik bővíteni, teljessé tenni a két szerző, felhasználva az elmúlt két-háromszáz év hajósainak feljegyzéseit, bemutatva az egyre gyakoribb kutató-feltáró munkák eredményeit, és napjaink legújabb vizsgálati módszereinek véleményformáló hatását. Egy parányi, alig húsz kilométeres szigetről van szó a Csendes-óceán közepén, több mint kétezer kilométerre Dél-Amerika partjaitól, és kb. három ezer kilométerre a legközelebbi szigetcsoporttól. Gyéren lakott, kopár sziget, csoda, hogy élnek rajta emberek. Vajon honnan, hogyan és mikor kerültek a szigetre? Egyszerű kérdések, de még ezekre is csak feltételes válaszokat ismerünk. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a polinéz szigetvilágból véletlenül idetévedt, kezdetleges hajókon idesodródott kis csoport lehetett az a mag, amelyikből hosszú évszázadok alatt kialakult a sziget lakossága. Feltehetően ez már nagyon régen, Kr. után 400 körül megtörtént. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a későbbiekben - a valószínűség számítások szerint - a kutya sem tévedt erre soha. Ebből adódóan az itt élők nem kaptak híreket, semmit sem tudtak a világ dolgairól, nem ismerték a fémet, nem vették át a technikai újdonságokat, nem tanultak meg írni, sőt még a természet világának gazdagsága is rejtve maradt előttük, hiszen a szigeten nem éltek nagyobb állatok, és hiányoztak a legismertebb, táplálékul szolgáló növények is. Az európaiak 1772-ben fedezték fel a szigetet, majd ötven évvel később a híres Cook kapitány járt erre, akinek részletes feljegyzéseiből kiderül, hogy igencsak elámult a sziget partjai mentén látható hatalmas, néhol 8 - 9 méter magas szobrokon. Pontosan ma sem tudjuk, hogy mi ösztönözte hosszú évszázadokon át a sziget lakóit, hogy fémszerszám nélkül, a legkezdetlegesebb módszerekkel, nehéz munkával szobrokat faragjanak. És hogyan kerültek a kőbányából a helyszínre, majd hogyan, mivel állították talpra őket? És az is egy nagyon érdekes kérdés, hogy vajon miért háttal állnak a tenger felé? A sziget az 1700-as években már teljesen kopár volt, fákat az első látogatók sem láttak. De milyen lehetett a táj, amikor idetévedtek az első polinézek? Az ásatások, talajvizsgálatok arra utalnak, hogy a szigeten hajdan pálmafák nőttek, ami lehetővé tehette csónakok építését, és nyilván valamilyen formában a szobrok mozgatásához szükséges emelőszerkezetek megalkotását is. Felmerül a kérdés, mikor tűntek el, hová lettek a fák? A feltételezések szerint az 1600-as évek vége felé következett be valami különös, a természeti egyensúlyt megbontó esemény, ami alapvetően megváltoztatta a szigetlakók addigi életét. Ettől kezdve ugyanis nem faragtak többé szobrokat. Hirtelen abbamaradt egy ezeréves hagyomány, a sziget tele van félbe hagyott, félig kifaragott szobrokkal. Összefügghetett mindez a fák eltűnésével? Ezernyi megválaszolatlan kérdés merül fel, és nem csak a sziget múltjával, de a jövőjével kapcsolatban is. Az 1700-as évekhez hasonlóan a sziget lakossága alig éri el a három ezret (a betelepült chilei hivatalnokokkal együtt), ám ehhez képest ijesztő méreteket kezd ölteni a mindent alapjaiban megváltoztató turizmus. Évente több mint húszezer látogató érkezik repülővel a szigetre, akik már autókkal járnak, szállodákban laknak, azaz a civilizáció szép lassan a maga arcára formálja ezt a korábban érintetlenül maradt világot. Remélhetőleg a szobrok még sokáig állni fognak, és talán egyszer majd a titkaikra is fény derül. A kötetben látványos színes képek mutatják be a legfontosabb látnivalókat, és rajzok, térképek, fényképek segítenek elképzelni az általunk ismeretlen fogalmakat. 352 oldal. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű. A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is: A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg:

PETER KERR: EGY TAVASZ MALLORCÁN Avagy egy kosárnyi hópihe A Mallorcára költözött skót család beilleszkedésének immár harmadik fejezetét vehetjük kézbe, a nyár és tél után, tavasz címmel. Akik olvasták az előző köteteket, azok jól emlékeznek az író vidám stílusára, ahogy beszámol az új környezetben tett csetlő-botló lépéseikről, környezetük, a szomszédok megismeréséről, és a legnagyobb akadályról, a nyelvi nehézségekről. Új kötetében már egy kicsit más a helyzet. Több mint egy éve élnek Mallorcán, lassan mindenkit megismernek a környezetükben, a narancsfákkal is boldogulnak, és szépen kialakultak az üzleti kapcsolataik is, amelyeken keresztül a termést értékesítik. Természetesen ők sohasem válnak ősi szigetlakóvá, szemléletük is más, mint a minden munkát kézi erővel végző helyi őstermelőké, így nem csoda, hogy sokszor kapnak fejcsóváló kritikát az idős telekszomszédoktól. Az igazi élmények azonban még csak most kezdődnek. Peter és családja felmérte a lehetőségeket, és érezve a nehezen kiszámítható jövőt, igyekeznek birtokukat értékesebbé varázsolni arra az esetre, ha mégsem tudnának itt végleg gyökeret verni, és anyagi okok miatt el kellene adni a házat. Összekötve a hasznost a kellemessel, kertjükben egy uszoda építésébe fognak. Mallorcán, ahol kevés a csapadék, a parasztok szemében ez olyan őrült luxusnak számit, hogy a szomszédok csak a fejüket fogják. A kötet történetének alapja az uszoda körüli bonyodalmak, a kora tavaszi narancs szüret, és az a számtalan kellemes étterem látogatás, ami az évszaknak köszönhető viszonylag kevés munka mellett jobban belefér a hétköznapjaikba, mint máskor. A szerző öniróniája, a családtagokat sem kímélő humora rendkívül szórakoztató olvasmánnyá alakítja a látszólag hétköznapi eseményeket is, ráadásul olyan őszintén tárja elénk az új környezetben való megkapaszkodás nehézségeit, hogy magunk is átérezhetjük, mekkora vállalkozás az még manapság is, ha valaki egyik percről a másikra hátat fordít korábbi életének, és megpróbál megkapaszkodni egy olyan környezetben, ahol a helyieknek sem igazán rózsás a helyzet. Mivel a kötet varázsa a szerző stílusában rejlik, dicsérő soraim helyett, ízelítőnek, olvassanak el egy rövid részletet a szerző és szomszédja, az idős Pep gondolataiból: "Elgondolkodtunk-e valaha is azon, hogy mennyi vizet vesztegetünk el azokkal a fürdésekkel, melyekért az emberek annyira odavannak mostanában? Madre de Dios, azt hallotta, hogy egyes különc bolondok ma már minden héten fürdenek! Minden héten! Cono, ez azt jelenti, hogy egy olyan négytagú családnak, mint a miénk, egyheti fürdővize elég lenne ahhoz, hogy húsz birkából álló nyájának egy álló évig legyen mit innia! Úgy véltem, az a legjobb, ha nem árulom el Pepnek, hogy valójában mi mindannyian, ha nem is fürdünk, de legalábbis zuhanyozunk, és nemcsak egy héten egyszer, de néha naponta kétszer is. Ettől a felháborító ténytől valószínűleg agyvérzést kapott volna. Ebben teljesen biztos voltam, mert egyszer büszkén bevallotta nekem, hogy nála a határt az évente két fürdés jelenti - egyszer a nyár végén, egyszer pedig tavasszal. Minden "különleges célú" mosakodáshoz, amire időnként szükség lehetett a köztes időben, egy kannánál több forró vizet sosem pazarolt el. Caram!, vakkantotta, mégis soha senki nem vádolhatta őt azzal, hogy büdös a lába."... Úgy érzem, a három közül ez a legjobban sikerült kötet, talán azért is, mert javuló nyelvtudásuk révén már árnyaltabb dolgokról is szót tudnak váltani a helyiekkel, és talán ebben a kötetben kezd megjelenni - az őslakosokra jellemző - kissé szabadabb, néha nyersebb megfogalmazás, ami Mallorcán is sokkal jobban tükrözi a vidéki élet valódi arcát. Aki szórakoztató, könnyed olvasmányra vágyik, annak vétek lenne kihagyni Peter Kerr könyvét, ezt bizton állíthatom! 320 oldal, Ára 2570-Ft. Mérete:150x200 mm, keményfedelű, védőborítóval FRANK B. LINDERMAN: CSINOS PAJZS A varjú indiánok orvosságos asszonya A filmek is sok mindent mesélnek az indiánok hajdani életéről, de azt hiszem az igazi élményt sokunk számára a jól ismert indián könyvek jelentették. Gyerekként nem csak a fantáziánkat mozgatta meg, de az olvasás iránti érdeklődésünknek is nagy lendületet adott Cooper egy-egy remekül megírt története. Most azonban másról van szó, amint azt már a kötet fülszövege is jelzi, nem a szokványos, írói fantázia újabb darabja került a kezünkbe, hanem afféle dokumentumregény, amit inkább egy másik műfajfajban, a filmeken szokott meg az ember. Nekem, a könyvet elolvasva, Bartók Béla jutott eszembe, aki nyakába kapta a világot, bejárta Erdélyt, Törökországot, sőt még Észak-Afrikába is eljutott, hogy az utolsó pillanatban összeszedje, lejegyezze a még élő népzene dallamait, megmentve az utókor számára. Valami hasonló indítéka lehetett az 1869-ben született Frank B. Lindermannak is, aki egyébként nem csoda, hogy jól ismerte az indiánokat, hiszen éveket töltött közelükben, lévén, hogy maga is trapperként, cowboyként élte életét. Láthatta, hogy megállíthatatlan a folyamat, rezervátumokba kerülnek a még szabadon élő indiánok, vagy egyszerűen beolvadnak a városi életbe, és így előbb-utóbb nyoma sem marad annak a világnak, amikor még a nagy észak-amerikai prériken vándorolva, saját értékrendjük szerint élhettek a törzsek, a teljes szabadság birtokában. Ennek az elmúló világnak egyik utolsó hírnöke volt Csinos Pajzs (1856-1944), a varjú indiánok törzséhez tartozó idős asszony, akivel jelbeszéd és tolmács útján beszélgetve, lejegyezte azokat az egyszerű, mindennapos történeteket, amelyek évtizedekkel korábban valóban megtörténtek, és amelyek hűen tükrözik a korabeli indián élet legbensőbb titkait is. Gyerekkorának emlékei, a lovak szerepe az életükben, a fiatal harcosok történetei, az állatok közelsége, a nagy bivaly csordák, az indián törzsek közötti ellenségeskedések, mind-mind megelevenednek visszaemlékezései nyomán. Kinek volt külön sátra, hogyan kaptak férjet a lányok, mi lett az özvegyekkel, árvákkal? És persze a hitük, a hiedelmeik, a félelmeik, babonáik. Nagyon régi emlékek, hiszen már annak is több mint hetven éve, hogy a szerző megírta ezt a könyvet. Értéke abban rejlik, hogy valóságos, hiteles történetek. A mai olvasó számára nem csak kordokumentum, de elgondolkoztató olvasmány is Csinos Pajzs és a varjú indiánok regénye. Megismerhetünk egy olyan letűnt társadalmi formát, ahol a közösségek összetartása, az öregek megbecsülése, az egyedül maradottak segítése az élet természetes velejárója volt. Ugyan akkor ma már azt is szomorúan láthatjuk, hogy mire képes az ember a civilizációra hivatkozva. Az indiánok már teljesen eltüntek Észak-Amerika földjéről. 220 oldal, Ára 2170-Ft. Mérete:130x190 mm, keményfedelű, védőborítóval Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól. A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

STEFAN ZWEIG: STUART MÁRIA Többnyire motoszkál bennünk több-kevesebb ismeretanyag a legendás skót királynőről, Stuart Máriáról, mégis, amikor elolvassa az ember Zweig életrajzi regényét, napokig nem tud szabadulni a gondolattól, bármit is tesz, mindenről Stuart Mária jut az eszébe. Mondjuk ki rögtön az elején, hogy hatalmas szerencsénk, hogy egy osztrák író vette a fáradságot, áttanulmányozta az utókorra maradt tengernyi dokumentumot, hiteles, eredeti kéziratot, és mint semleges kívülálló, azaz nem angol, és nem skót, megpróbált egy tárgyilagos, tényeken alapuló könyvet írni. Az is egy csoda, hogy ez a rendkívüli történet nem ragadta magával írói képzeletét, nem színezte, nem hamisította meg a tényeket, ugyanakkor lélektani szempontból minden fontos pillanatot maximálisan kielemezett, a lehetőségek szálait aprólékosan végiggondolva tárta elénk. Mária, a skótok királynője különleges egyéniség volt, számtalan csodálni való tulajdonságával, uralkodói rátermettségével, ám a szerelemben, a házasságban sorozatosan a lehető legbalszerencsésebben választott. Ebből adódóan került egyre nagyobb válságba, egyre inkább kilátástalan, megoldhatatlan, kiúttalan helyzetbe, aminek a vége közel húsz évig tartó angol "háziőrizet", mígnem egy szándékosan kitervelt, igazságtalanságok, hazugságok sorozatából álló vádaskodás után, megalázó módon lefejezték. Leveleiből rengeteg idézetet olvashatunk, amelyek az általa írt versek részleteivel együtt hűen bizonyítják kivételes műveltségét, hajlíthatatlan egyéniségét, vallási elkötelezettségét. Egyetlen meghajlással, egyetlen kérő szóval megmenthette volna életét, de büszkesége és hite mindennél fontosabb volt számára, félelem nélkül mert szembenézni a halállal. Stefan Zweig, aki minden apró részletét ismerte Stuart Mária életének, és bár ezt nem írja le, mégis úgy érzem, az olvasóhoz hasonlóan nem tudta kivonni magát a hősnő varázsa alól. Tudja, hogy kellett valami - a róla fennmaradt képeken sajnos nem érezhető - csodálatos egyéni kisugárzásának lenni, amivel, akár a trónon, akár a fogságban, mindenkire hatással tudott lenni. Bármilyen veszett helyzetben híveket tudott szerezni, ha kellett, még az angolok között is. Bűnrészessé vált nem kívánt eseményekben, voltak rossz döntései, időnként tévesen ítélt meg másokat, de - úgy érzem - vétkeivel együtt is balszerencsés áldozat volt. Életénél érdekesebb, izgalmasabb történetet kitalálni sem lehetett volna, így nem csoda, hogy a könyv is nagyszerű olvasmány, amelyben minden fontos információ elénk tárul, a szereplők végső megítélését azonban az olvasóra bizza a szerző. Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa, azt mélyen megérinti Stuart Mária története, és a könyv életre szóló élménye marad. 482 oldal, Ára 2800-Ft. Mérete:130x190 mm, keményfedelű, védőborítóval SZERGEJ DOVLATOV: A ZÓNA A BŐRÖND Bevallom én is gyanakodva vettem kézbe a kötetet, elvégre a lágerekről hallottak, olvasottak eddig sem tartoztak az üdítő, búfelejtő történetek közé. A szerzőről annyit mindenképpen tudnunk kell, hogy élete nagy részét a Szovjetunióban élte le, majd tíz év amerikai emigráció után 1990-ben hunyt el. A most megjelent kötet két írását tartalmazza, az elsőt még otthon, a másodikat már a szabad világban vetette papírra. Az olvasók szerencséje, hogy Dovlatov nem egy panaszkodós fajta ember, remek fizikai adottságai révén nem törte meg az élet, valójában "csak" a szellemi prés szorította, de az folyamatosan, bárhová is vetette jó vagy balszerencséje. Katonaként három évig egy láger őrségében szolgált, távol a világ emberi, elviselhető oldalától. Köztörvényes szélhámosok, rablók, zsiványok voltak az elitéltek, de az őrség tagjaként élni sem jelentett sokkal szebb kilátásokat. Ők is foglyok voltak, lelkileg deformált, alkoholistává züllött, emberi lényre már alig emlékeztető bábjai egy kegyetlenül kitalált rendszernek. Dovlatov remek érzékkel festi le a szereplőket, olyan őszinte humorral, öniróniával ír, hogy olvasás közben csak nevetünk nyersen megfogalmazott történetein. Az események tragikusak, de mint maguk a szereplők, úgy az olvasó is csak így, humorba mártva képes elviselni, megérteni, hogy mivé válhat az ember a külső, kényszerítő körülmények hatására. A bőrönd címmel írt, második rész már sokkal szívderítőbb történetekről szól, a polgári években átélt eseményeket meséli el. Hogyan lett öltönye, hogyan szerzett magának egy pár jó félcipőt, és ehhez hasonló, a mai világban élő olvasó számára talán már nem is értelmezhető fantasztikus esetek, olyanok, amilyenekhez hasonlót feltehetően még nagyon sokan tudnának mesélni azok közül, akik a kommunizmust "építették". Aki szereti az igazi humoros történeteket, ne hezitáljon, olvassa el a könyvet. A valóság sosem látott mélységeibe láthat bele, fájdalom, könnyek, szomorkodás nélkül. A szerző minden mondata telitalálat, tökéletesen kifigurázza azt a világot, amiben 36 éves korában, emigrálásakor, minden értékes holmija belefért egy spárgával átkötött, furnérból készült bőröndbe. A megfogalmazás - hűen a valósághoz - bővelkedik durva kifejezésekben, ezért azt gondolom, Szergej Dovlatov ezt a kötetét elsősorban a férfi, különösen a katonaéletet is kipróbált olvasóknak szánta. Ők minden szavát érteni fogják. 390 oldal, Ára 2600-Ft. Mérete:115x190 mm, keményfedelű, védőborítóval EURÓPA KÖNYVKIADÓ Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is: Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

CSORBA CSABA: LEGENDÁS VÁRAINK A kötet a Regélő váraink folytatásaként jelent meg, immár második kiadásban. A szerző az első kötetben bemutatott 53 magyar vár után tovább folytatta kutató munkáját, aminek eredményeként újabb 93, romjaiban is büszke várat mutat be a történelem, és a várak iránt érdeklődő olvasóknak, küllemében és szerkesztésében az elsővel azonos módon. Meglepően sok újdonsággal találkozunk a kötetben, hiszen a várak többsége a mai határainkon kívül található, a történelmi Magyarország területén, ennél fogva egyik-másik település neve ma már elég ismeretlenül hangzik még az érdeklődők, térképet gyakran forgatók számára is. A számokat látva, sokunknak meglepő lehet, hogy milyen nagy számban épültek várak a középkorban, pedig a szerző szerint még korántsem teljes a lista, azaz további várak sokasága várja, hogy valaki feldolgozza a nehezen összegyűjthető, így együtt soha közre nem adott ismeretanyagot. A bemutatott várakról nagyon szép, meseszerű, régi legendákat, regéket olvashatunk, amelyek igen olvasmányos, minden korosztály számára érthető stílusban mesélik el a vár történetét a kezdetektől napjainkig. Nagyon érdekes évszázadokon át nyomon követni a tulajdonosokat, várkapitányokat, megtudni, hogy ki, mikor és hogyan formálta, építette át a várat, mikor és kik laktak benne, milyen ostromoknak volt kitéve, vagy pl. járt-e benne Mátyás király vagy Petőfi Sándor? Ezekben a történetekben rengeteg ismert név bukkan elő, híres családnevek, nagy történelmi személyiségek, csupa olyan, akiknek érdekes a múltjukba ilyen módon is bepillantani. A várakat vizuálisan egy-egy XIX. századi metszet mutatja be, tükrözve a jó száz évvel ezelőtti állapotokat. Alaprajzokat, sőt helyenként az épületek eredeti szépségét hűen mutató rajzokat is mellékeltek minden ismertetőhöz, ami különösen akkor érdekes, ha már a korabeli metszetek is csak egy lepusztult romot ábrázolnak. Lapozgatva, olvasgatva a könyvet a magyar történelem legszebb emlékeit ismerhetjük meg, ráadásul a mellékelt térképet nézegetve egy-egy úti célt is kinézhetünk magunknak, hiszen a várak jó része hiába került a határainkon kívülre, a mai világban könnyen elérhető távolságra vannak. A kötet végén a szerző közread egy komoly címlistát a felhasznált, a témában fellelhető irodalomról, ami jól mutatja, hogy annak ellenére, hogy ilyen összefoglaló művek korábban nem születtek, milyen sokan foglalkoztak egy-egy vár történelmi múltjának megörökítésével. A kötet értékes, ritka darab, amelyben a kép és a szöveg harmonikus egymásra találása sok örömet szerezhet a történelmi múltunk iránt érdeklődő olvasóknak. A nagypapa - unoka kapcsolatok biztos kiindulópontjának érzem. 344 oldal. Ára 3990-Ft. Mérete: 210x290 mm, keményfedelű SIMONETTA AGNELLO HORNBY: A MÁRKINÉ A Londonban élő szerzőről annyit feltétlen tudnunk kell, hogy ő maga is Szicíliából származik, így nem véletlen, hogy könyveinek cselekményei is ott játszódnak. A Mandulaszedő után most megjelent második regényében egy igen népes család történetét ismerhetjük meg, egy kiragadott, különös sorsú, gazdag hölgy boldogtalan életén át. A cselekmény az 1800-as évek második felében játszódik, többnyire vidéki környezetben, a család birtokán, ahol az élet a helyi elvárások, hagyományok, évszázados szokások szerint zajlik. A történet lényege a boldogságkeresés, amit ebben a férfi centrikus környezetben egy igényes nőnek - a házasság keretein belül - reménytelenül nehéz megtalálni. Ami miatt mégsem válik búskomorrá a történet, az annak köszönhető, hogy egy kicsit minden szereplő életébe belepillantunk, és ez által mozaikszerűen összerakódik előttünk, az a tőlünk távoli világ, amelyben nem csak a környezet, de a szereplők életvitele, jelleme is más, mint amit például a saját életünkből vagy a hazai irodalomból ismerünk. És valahol itt van a dolgok lényege. Egy olyan szomorkás, a szereplők lelkivilágát jól bemutató könyv A márkiné, amelyik nem a megszokott maffiózó oldalát mutatja meg a szicíliai életnek, hanem azokat a finom kis rezdüléseket, amelyek talán nem elég zajosak ahhoz, hogy filmet forgassanak róla, de olvasmányosan megírva mégis megérinti, elgondolkoztatja az olvasót. Érzésekkel teli, szépen megírt könyv, amelynek olvasása közben nemcsak maga a cselekmény, de a kiérződő szicíliai hangulat is bizonyára sokaknak felkelti majd érdeklődését, különösen azon szerencsésekét, akik már jártak arra. Talán kevesen hiszik el, de Szicília ma is őrzi mély gyökereit. Érzékletes példa erre, hogy kis városkákban, távol a turisták áradatától, ma is léteznek olyan kocsmák, ahol a sarokban, egy emelvényről Szűz Mária szobra nézi, hogy ki hogyan viselkedik, ki ivott már többet a kelleténél. Számomra ez a sajátos, szicíliai íz a könyv igazi értéke, amit csak az tud hitelesen érzékeltetni, aki maga is hasonló környezetben nőtt fel. Kikapcsolódásra vágyó irodalomkedvelőknek ajánlom a könyvet, korhatártól függetlenül. 390 oldal. Ára 2990-Ft. Mérete: 125x205 mm, keményfedelű Látogassák meg a Helikon Kiadó weblapját is, ahol más témákban is sok szép és tartalmas könyvet ismerhetnek meg: A Helikon Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

Copyright 2001-2006, Hátizsák