|
NICK HAZLEWOOD:
TÖRVÉNYES KALÓZOK A királynő rabszolga-kereskedője
Sokszor emlegetik, hogy korunkban, az elmúlt száz évben felpörögtek az események, gyors változásokon
megy át a világ. Elolvasva a Törvényes kalózok című könyvet, azt kell mondanom, nem volt ez másként
korábban sem. A könyv cselekménye ugyanis alig hetven évvel később játszódik Kolombusz Amerikát
felfedező utazásánál. Meglepő módon ez a néhány évtized elég volt ahhoz, hogy Közép-Amerika
térségében számtalan spanyol kolónia jöjjön létre és a felmerült igények kielégítésére egyre
nagyobb hajóforgalom kezdett kialakulni a kontinensek között.
A kor sajátossága volt, hogy az akkor ismert hajózható útvonalakat a spanyolok és a portugálok uralták.
Pápai jóváhagyással Amerika a spanyoloké, Afrika nyugati partjai a portugálok ellenőrzése alá került.
Anglia háttérbe szorult, mivel nem tartozott az első gyarmatosítók, sőt az első felfedező nemzetek közé
sem, ráadásul nehezítette a helyzetét a protestáns egyház uralma, és - ebből is adódóan - I.Erzsébet
királynénak a katolikus Stuart Máriával való szembekerülése is.
Ügyeskedő emberek azonban mindenütt akadnak, és látni fogjuk, hogy könyvünk főszereplője, az angol John
Hawkyns is egy gyorsan meggazdagodó, hatalmas vagyonnal, hajózási múlttal rendelkező család, búsás
haszonért mindenre vállalkozó tagja, aki hamar felismerte a földrészek közötti üzletelésben rejlő
lehetőségeket.
Egyéniségéből adódóan nem sokat izgatta magát olyan apróságokon, hogy angol hajósként mihez is van joga,
bár tudatában volt annak, hogy hivatalosan feltehetően semmit sem adhat el majd Amerikában.
Ő azonban a Kanári-szigeteken lévő spanyol kapcsolataira, az ott kapott információkra, felfogadott,
helyismerettel rendelkező kormányosára alapozta az első, 1562-ben indult expedíciójának sikerét.
Nem részletezve élményeit, a lényeg az, hogy három utazást tett a térségbe, de annak ellenére, hogy árukkal
megrakodva indult, első útja rendre Afrika partjai felé vezetett, ahol a bennszülött, fekete emberekre
vadászott, hogy aztán az összefogdosott szerencsétleneket megbilincselve Amerikába vigye,
és ott hatalmas pénzért a telepeseknek eladja.
Az első sikeres üzleti utazás után a kor neves, rangos emberei mellett maga az angol királynő is részt
vett az utak finanszírozásában, csendes társként, a várható hatalmas haszonban reménykedve.
Hawkyns kalandjait hajónaplók, korabeli jelentések, spanyol, portugál levelezések, és később számtalan
bírósági vallomás mellett az általa írt beszámolókból is viszonylag hitelesen, és részletesen nyomon
követhetjük a könyv segítségével.
Láthatjuk, hogy még arra sem pazarolta idejét, hogy rabszolgákat fogjanak Afrikában, inkább a portugálok
által már megszerzett, kisebb hajókon szállított "készletekre" csapott le, igazi kalózként elrabolva őket,
nem ritkán a hajóval együtt.
Nem csoda, hogy harmadik útja idejére félelmetes híre már megelőzte, és mindenütt fenntartással fogadták.
Pechjére tíz hajóból álló flottája éppen egy kis sziget kikötőjében horgonyzott, amikor egy jelentős
spanyol flotta is odaérkezett. A kezdeti patthelyzet eldurvulása után rommá lőtték egymás flottáját,
Hawkyns azonban egy hajóval elmenekült, fedélzetén több mint kétszáz, összezsúfolt matrózával.
Élelmiszer és víz híján voltak, így megoldásként, több mint száz emberét elegánsan kitett egy közeli,
teljesen ismeretlen parton, kiszolgáltatva őket a spanyoloknak és a helyi indiánoknak. Ő, igaz teljesen
lerongyolódva, emberei nagy részét elveszítve, de megúszta a kalandot, visszajutott Angliába.
Mi lett a kitett embereivel? Hogyan fogadták Angliában a tíz hajóval indult, néhány emberrel hazatért Hawkynst?
Tengerre szállt-e még, és hogyan fejezte be életét?
A könyv - élvezetes olvasmányként - választ ad mindenre.
A cselekményen túl átfogó képet kapunk a kor katolikus - protestáns szembenállására, az amerikai
rabszolgaság kialakulására, a fehér emberek vélt magasabbrendűségére, az akkori hajózás óriási
kockázataira, de legfőképpen arra, hogy a pénz utáni vágy mire készteti az embereket.
Igazi kalandregény, valós, megtörtént eseményeket feldolgozva.
472 oldal + 16 oldal képmelléklet. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű.
GEOFFREY REGAN:
AZ ELSŐ KERESZTES VÍTÉZ
A könyv címéből ítélve arra gondolhatnánk, hogy a jól ismert, 1096-ben kezdődött keresztes háborúk hősei
közül választott a szerző egy kiemelkedő figurát regénye főszereplőjének. Ennél azonban sokkal nagyobb
ívű munkáról van szó, egy olyan átfogó történelmi műről, amelyik a Római Birodalomban, a kereszténység
megerősödésének, elfogadásának időszakával kezdődik. Ez a pillanat 324-ben következett be, amikor
Konstantint az egyesült Római Birodalom császárává koronázzák.
Ő volt az, aki a birodalom új fővárosává Konstantinápolyt tette meg, és akinek figyelme Jeruzsálem felé fordult.
Feltáratta Jézus sírját és kivégzésének helyét, a Golgotát, majd a szent helyen megépíttette az akkori
világ pompázatos templomát, a Szent Sír-bazilikát. Itt őrizték az ásatáskor megtalált Szent Keresztet
(darabját) is, amitől a hely még inkább a keresztények zarándokhelyévé vált.
"Csendben" múltak az évszázadok, ám a 600-as évek elején a perzsák meghódították Jeruzsálemet,
és ráadásul magukkal vitték a Szent Keresztet Perzsiába.
A keresztény világ szerencséjére ekkor már négy éve Hérakleiosz, egy igen karizmatikus hadvezér volt a császár,
aki - hitéből fakadóan is - 622-től három hadjáratot vezetett a perzsák ellen, és nem csak teljesen szétzúzta
katonai erejüket, de miután elfoglalta szent városukat, a Keresztet is visszaszerezte, amit 630-ban
személyesen vitt vissza Jeruzsálembe. A könyv elsősorban az ő uralkodásának eseményeit, hadjáratainak
történetét dolgozza fel, bemutatva kimagasló egyéniségét, megállapítva, hogy valójában ő volt az első,
ráadásul igen sikeres keresztes vitéz a történelemben.
Az események azonban folytatódnak. Az erőskezű császár kezdett öregedni, és kivívott tekintélye egyre halványult.
Sorban hódították el a keleti provinciákat, Palesztinát, Egyiptomot, Szíriát az akkoriban megjelent új
hódítók, az arabok.
570-ben - Herakleiosszal szinte egy időben - született ugyanis Mohamed, aki tanait hirdetve az iszlámot jelentős
katonai erővé (is) szervezte. Dzsihádot, szent háborút hirdetett - először - a pogány arabok ellen.
Megerősödve azonban már nem volt megállás, nagy álmokat szőttek, a kereszténység elpusztítását tervezték,
és 638-ban el is foglalták Jeruzsálemet. Konstantinápoly meghódítása azonban többszöri próbálkozásukra
sem sikerült.
Újabb évszázadok peregtek le, igazi hatalmi változások nélkül, bár a térségben érezhetően halványult a Bizánci
(Római) Birodalom ereje. Konstantinápoly esetleges eleste azt a rémképet festette a keresztény világ elé,
hogy az arabok meghódíthatják akár a teljes Európát. Félelmetes hírek terjedtek róluk,
nem is alaptalanul, hiszen 1009-ben, vallási fanatizmusukból adódóan, még a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikát
is teljesen lerombolták.
1096-ban egy franciaországi egyházi zsinaton a bizánciak hangot is adtak aggodalmaiknak, ami felrázta az akkori
keresztény Európát, és nem várt módon ezrével jelentkeztek a pápa által támogatott, szentnek nevezett keresztes
háborúra, a Szentföld visszafoglalására.
A kötet befejező részében erről a fantasztikus kalandról, a résztvevőkről, az oda útról, és Jeruzsálem
elfoglalásáról olvashatunk.
A könyvet elolvasva egy nyolcszáz éves, viszonylag keveset emlegetett, de páratlanul érdekes időszakra kapunk
rálátást.
Ki gondolná, hogy a mai Törökország (még nem is a törökök éltek ott) volt sokáig a kereszténység legerősebb
bástyája, és hogy pont erre az időszakra esik az iszlám, és vele az arab világ megerősödése, elterjedése?
Hogy a mai Közel-Kelet országaiban hányszor változott az uralkodó, hódító nemzetek sora?
Hogy sokszor milyen kis dolgokon múlt egy-egy hatalmas terület hovatartozása?
És milyen kegyetlen, vérengző volt a világ, hiszen bárki volt is a pillanatnyi győztes,
szinte kiirtotta a meghódított terület minden lakóját.
A könyv elolvasása nagyszerű alkalom az ismeretek összegzésére, pótlására, hiszen kiemeli az események
erős vallási hátterét, bemutatja a keresztények, zsidók, mohamedánok szemléletét, az arab világ gyors
térhódítását, a korabeli Perzsia hatalmas katonai erejét, és számtalan kisebb nép sodródását a történelem
viharában. Biztos hátteret ad a témában megjelenő más könyvek megértéséhez, bizonyos események
időben való elhelyezéséhez, és jól érzékelteti a mai Közel-Kelet réges-régen kialakult bonyolult világát is.
A kötet fotó illusztrációi mellett térképekkel is segíti az események követését.
376 oldal + 16 oldal képmelléklet. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű.
JOHN FLENLEY és PAUL BAHN:
A HÚSVÉTH-SZIGET REJTÉLYE
Annak ellenére, hogy a könyv borítóján látható kőszobrok nagyon ismerősek, a Húsvét-szigetről alig tudunk
valamit.
Ezt a nagyon szegényes ismeretanyagot igyekszik bővíteni, teljessé tenni a két szerző, felhasználva
az elmúlt két-háromszáz év hajósainak feljegyzéseit, bemutatva az egyre gyakoribb kutató-feltáró
munkák eredményeit, és napjaink legújabb vizsgálati módszereinek véleményformáló hatását.
Egy parányi, alig húsz kilométeres szigetről van szó a Csendes-óceán közepén, több mint kétezer
kilométerre Dél-Amerika partjaitól, és kb. három ezer kilométerre a legközelebbi szigetcsoporttól.
Gyéren lakott, kopár sziget, csoda, hogy élnek rajta emberek. Vajon honnan, hogyan és mikor kerültek
a szigetre? Egyszerű kérdések, de még ezekre is csak feltételes válaszokat ismerünk. Nagyon valószínűnek
látszik, hogy a polinéz szigetvilágból véletlenül idetévedt, kezdetleges hajókon idesodródott kis
csoport lehetett az a mag, amelyikből hosszú évszázadok alatt kialakult a sziget lakossága.
Feltehetően ez már nagyon régen, Kr. után 400 körül megtörtént.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a későbbiekben - a valószínűség számítások szerint - a kutya sem tévedt erre soha.
Ebből adódóan az itt élők nem kaptak híreket, semmit sem tudtak a világ dolgairól, nem ismerték a fémet,
nem vették át a technikai újdonságokat, nem tanultak meg írni, sőt még a természet világának gazdagsága
is rejtve maradt előttük, hiszen a szigeten nem éltek nagyobb állatok, és hiányoztak a legismertebb,
táplálékul szolgáló növények is.
Az európaiak 1772-ben fedezték fel a szigetet, majd ötven évvel később a híres Cook kapitány járt erre,
akinek részletes feljegyzéseiből kiderül, hogy igencsak elámult a sziget partjai mentén látható hatalmas,
néhol 8 - 9 méter magas szobrokon. Pontosan ma sem tudjuk, hogy mi ösztönözte hosszú évszázadokon át
a sziget lakóit, hogy fémszerszám nélkül, a legkezdetlegesebb módszerekkel, nehéz munkával szobrokat
faragjanak. És hogyan kerültek a kőbányából a helyszínre, majd hogyan, mivel állították talpra őket?
És az is egy nagyon érdekes kérdés, hogy vajon miért háttal állnak a tenger felé?
A sziget az 1700-as években már teljesen kopár volt, fákat az első látogatók sem láttak. De milyen lehetett
a táj, amikor idetévedtek az első polinézek?
Az ásatások, talajvizsgálatok arra utalnak, hogy a szigeten hajdan pálmafák nőttek, ami lehetővé tehette
csónakok építését, és nyilván valamilyen formában a szobrok mozgatásához szükséges emelőszerkezetek
megalkotását is. Felmerül a kérdés, mikor tűntek el, hová lettek a fák?
A feltételezések szerint az 1600-as évek vége felé következett be valami különös, a természeti egyensúlyt
megbontó esemény, ami alapvetően megváltoztatta a szigetlakók addigi életét. Ettől kezdve ugyanis
nem faragtak többé szobrokat. Hirtelen abbamaradt egy ezeréves hagyomány, a sziget tele van félbe hagyott,
félig kifaragott szobrokkal. Összefügghetett mindez a fák eltűnésével?
Ezernyi megválaszolatlan kérdés merül fel, és nem csak a sziget múltjával, de a jövőjével kapcsolatban is.
Az 1700-as évekhez hasonlóan a sziget lakossága alig éri el a három ezret (a betelepült chilei
hivatalnokokkal együtt), ám ehhez képest ijesztő méreteket kezd ölteni a mindent alapjaiban megváltoztató
turizmus.
Évente több mint húszezer látogató érkezik repülővel a szigetre, akik már autókkal járnak, szállodákban laknak,
azaz a civilizáció szép lassan a maga arcára formálja ezt a korábban érintetlenül maradt világot.
Remélhetőleg a szobrok még sokáig állni fognak, és talán egyszer majd a titkaikra is fény derül.
A kötetben látványos színes képek mutatják be a legfontosabb látnivalókat, és rajzok, térképek, fényképek
segítenek elképzelni az általunk ismeretlen fogalmakat.
352 oldal. Ára 3000-Ft. Mérete: 135x210 mm, keményfedelű.
A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik
a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is:

A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg:

|