KAREN ARMSTRONG: BUDDHA Magyarországon viszonylag keveset tudunk a buddhizmusról, magáról Buddháról is elsősorban a pocakos, aranyozott, óriási méretű szobrai jutnak eszünkbe. Csodálkozva olvasunk világsztárokról, neves színészekről, akik buddhisták lettek, és ha az okokat nem is értjük, bennünk is egyre növekvő kíváncsiság bujkál. Milyen lehet, vajon mi a varázsa annak a tőlünk oly távoli világvallásnak? Képekről ismert külsőségei meseszerűek, vonzóak, szemünknek kedvesek, így nem csoda, hogy naiv gyermekként vágyunk a buddhizmust bemutató, közérthető ismeretekre. A nagy világvallásokat hosszú ideje tanulmányozó - történész - szerző remekül döntött, amikor a nehezen átfogható, hatalmas anyagot jelentő buddhizmus helyett magáról a vallás alapítójának tartott Buddháról írt egy kevésbé terjedelmes, de minden szavában követhető, érthető könyvet. Buddha, Sziddhártha Gautama néven született Észak-Indiában, valamikor 2500 évvel ezelőtt. Tulajdonképpen egy hatalmas szellemi óriás volt, akinek az életéről már láthattunk filmet, olvashattunk is róla számtalan formában, de a lényeget, hogy miért is választotta a jómódú életvitel helyett a teljes szegénységet, nekem csak most, ebből a könyvből sikerült megértenem. Korántsem India Assisi Szent Ferencéről van szó, Gautama ugyanis nem pusztán abban lelte örömét, hogy megválik földi javaitól és kolduló szerzetesként imádsággal, vezekléssel tölti életét, hanem a saját lelki békéjét keresve talált rá a mások által még nem járt útra. Tudott dolog, hogy a Gangesz mentén élő népek már akkoriban is hittek a reinkarnációban és a nehéz sorsú emberek szinte féltek az örökös újjászületés gondolatától, hiszen az mindig csak az újabb és újabb szenvedések sokaságát ígérte számukra. Nem csoda, hogy Gautamát is az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehetne a születéstől a halálunkig, a betegségeken, öregkoron át ránk leselkedő szenvedéseket, csalódásokat, fájdalmas lelki bánatot elkerülni. A vágyaktól kell megszabadulni, hiszen a vágyak hajtják az embert, azok teszik elégedetlenné, kapzsivá, önzővé, végül boldogtalanná - vonta le a végső konklúziót. Kereste a módját, próbálta mások tanítását követni, elhagyta szeretett családját, arra törekedett, hogy ne gondoljon semmire, ne tegyen semmit, szinte csak mozdulatlanul üldögélve, koplalva, a semmibe révedve töltse az életét. Csont sovánnyá fogyva, egyre jobban szenvedve, piszkosan, betegen rá kellett ébrednie, hogy nem tud az ember a gondolataitól megszabadulni, azok csalárd módon, tele mindenféle vágyakkal, folyton előbukkannak, akár szeretnénk, akár nem. Amikor abbahagyta az aszkéta életet, társai megvetették, gyengének tartották, elfordultak tőle. Gautama - fejben - akkor már máshol járt. A már abban az időben is létező jóga felé fordult, éveken át fejlesztette, alakítgatta olyan módon, hogy a gyakorlatok ne csak a fizikai erőnlét, a test edzettségének javulását eredményezzék, hanem a tudat formálásának eszközévé váljanak. A légzést lassító gyakorlatain át, fokozatosan jutott el arra a szintre, amikor már a környezeti hatásokat teljesen kikapcsolva, a szervezete nem reagált a külső hatásokra, nem érzett semmi féle fájdalmat, nem érzett semmit, csak egy bizonyos boldogító ürességet, amit szavakkal ő maga sem tudott kifejezni. A megvilágosodást jelentette ez az állapot, azt a létformát, aminek elérésére később követői is vágytak. Ekkor és ebből adódóan kapta későbbi nevét, azaz így lett Buddha, a megvilágosodott. Ezután még negyvenöt évig zarándokolt a Gangesz völgyében, egyéniségét mindig háttérbe szorítva hirdette tanait. Nem alapított egyházat, halála után nézetei mégis szájról-szájra, egyre szélesebb körben terjedtek tovább, és India, Tibet, Kína és dél-kelet Ázsia számtalan országában vált az ott élők mindennapjait befolyásoló, meghatározó vallássá. Természetesen sokkal bonyolultabb - és érdekesebb is - ennél a történet, amelyik, úgy érzem, megérdemli a civilizált, érdeklődő ember figyelmét, mert hiába teltek el Buddha halála óta évezredek, az őt foglalkoztató nagy kérdések ma is aktuálisak minden gondolkodó ember számára, legyen az hit hű keresztény, vagy istentagadó. A könyv nem szól a buddhizmus formai dolgairól, nem mutatja be a kolostori életet, nem csábít arra, hogy magunk is buddhisták, szerzetesek legyünk, nem akar meggyőzni semmiről. Talán ezért is olyan érthető, sallangoktól mentes, meg attól, hogy a szerző egy kívül álló, érdekektől nem vezérelt történész, aki sem szépíteni, sem kritizálni nem szándékozik százmilliók mélyen tisztelt vallását. Nagy élmény elolvasni! 288 oldal. Ára 2870-Ft. Mérete: 130x190 mm, keményfedelű, védőborítóval FRANCES MAYES: EGY ÉV A VILÁGBAN Egy szenvedélyes utazó kalandozásai A nálunk is igen sikeres Napsütötte Toszkána szerzője legújabb kötetében az utóbbi időben tett utazásainak élményeit osztja meg az olvasóval. Kilépve az olasz Cortona kisvárosi hangulatából, szinte a fél Európát beutazza. Talán nem is csoda, hogy a napfény szerelmeseként elsősorban a mediterrán országok látnivalóit járja végig, Portugáliától Görögországon át a török partvidékig. Frances Mayes mindig is írónak készült, így nem meglepő kellemes, élvezetes stílusa, szinte végig csiripeli a könyvet, teletűzdelve az ő könnyed, nőies gondolataival. Igen, könyvének egyik varázsa, hogy a sok-sok szenzációs látnivaló megemlítése mellett mindenhez van valami figyelemre méltó hozzáfűzni valója, legyen az saját életéből egy apró epizód, vagy hajdani olvasmányaiból egy éppen odaillő idézet. Hosszú évek alatt én magam is bejártam az általa bemutatott tájakat, városokat, és úgy gondolom, hogy hozzám hasonlóan, sokan fogják nosztalgiával, kellemes érzéssel olvasni sorait. A kíváncsi utazó szemével látja a világot, de nem akar mindent részletesen, unalomig elmesélni, nem ír útikönyvet, csupán az igazán megkapó, emlékezetes élményeket osztja meg velünk. Megítélésekor könnyű helyzetben vagyunk, mivel egyáltalán nem kell az irodalom vagy a művészetek nagy szakértőjének lennünk ahhoz, hogy sorai közé szőtt példáiból érezzük, nem csak művelt, de igazán jó ízlésű, a szépre fogékony szerzővel van dolgunk. Híres festők, írók, költők, történelmi figurák bukkannak fel gondolataiban egy-egy város, múzeum, vagy éppen egy felejthetetlen látvány kapcsán. Lesz, akinek a görög-szigetek bemutatása fog tetszeni, másoknak talán Andalúzia mesés mór városai, esetleg Portugália, vagy a marokkói Fez városa, az ilyesmi ízlés kérdése. Nekem például az olaszországi beszámolók tüntek a legszebbnek, legtermészetesebbnek. Taormina, Capri szigete, Nápoly, valóban minden turista álma. És Mantova, ahová oly kevesen jutnak el, pedig, ahogy a szerző szavaiból is érződik, felemelő érzés középkori falai között sétálni. Igazán komfortos, anyagi korlátok közé nem szorított utazásaiból adódóan sokat mesél a helyi konyha, a cukrászat, na és a jó borok világáról is. Sok szerzővel ellentétben, a földön járva, nem önmagát előtérbe helyezve, hanem valóban a csodás lehetőségeket, élményeket, finom falatokat leírva mutatja be, hogy milyen a helyi gasztronómia kínálata. Remekül ért a témához, el tudja mondani, hogy miből készült, mi a különlegessége, és képes szavakba önteni azt a nehezen megfogalmazható érzést, amit egy hangulatos vacsora közben érez az ember. Szórakoztató, kellemes olvasmány, amit már Yeats versének - a kötetben idézett - két soráért is érdemes lenne elolvasni: "Így tengeren át, hajóra szállva, eljutottam Bizánc szent városába" 488 oldal. Ára 2970-Ft. Mérete: 150x205 mm, keményfedelű, védőborítóval WILLIAM CAMUS: TŰZMADARAK Indián mítoszok Vajmi keveset tudunk az indiánok letűnt világáról, azt is jobbára a fehér ember tollából, a nagy hódító szemszögéből. Pedig imádjuk az indiánokat, különleges külső jelmezükért, természethez kötődő életvitelükért, utolérhetetlen fizikai adottságaikért. Sajnos, kultúrájukból, legalábbis az észak-amerikai indiánok esetében, hiányzott az írás, a történelem eseményeinek rögzítése, vagy akár csak egy kisebb közösség szokásainak, törvényeinek leírása. Csak szájhagyomány útján, az öregek által sokszor elmesélt mítoszok, legendák élték túl az évszázadokat, maradtak az utókorra. Arra a maroknyi, rezervátumban élő indián népre, amelyiknek napjai már meg vannak számlálva, és félő, hogy nyelvük is velük együtt merül a feledés homályába. Kötetünk szerzője, a mítoszok gyűjtője, maga is indiánok leszármazottja, aki beszéli nyelvüket, így ezeket a mesés történeteket a még élő törzseket felkeresve szedegette össze. Egyszerű, rövid történetek, mind-mind a hétköznapi életükhöz, az állatokhoz, a harcosaikhoz, vagy éppen a szerelemhez kapcsolódnak, sejtelmesen, őszintén, bátorítóan, de mindig nevelő célzattal. Felnőtteknek szól, de a kötet illusztrátora, Richly Zsolt olyan remek képekkel egészítette ki a történeteket, amire bármelyik indián igazán büszke lehetne. Ennél fogva, akár gyerekeknek is könnyen példálózhatunk, mesélhetünk belőle. 118 oldal. Ára 2670-Ft. Mérete: 170x245 mm, keményfedelű, védőborítóval Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól. A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: KULCSÁR ZSUZSANNA: ÍGY ÉLTEK A LOVAGKORBAN Nyugat-Európa a XI-XIV. században Elolvasva a közel negyven éve írt, és most újra megjelent könyvet, úgy érzem, egy élet kitartó munkája van benne. Hihetetlen aprólékossággal, mindenre kiterjedő figyelemmel építette fel kötetét a szerző, egy szerteágazó, végtelenbe nyúló témát feldolgozva. Mint az alcímben is olvashatjuk, lovagkornak a középkori időket, pontosabban Nyugat-Európa XI-XIV. századig terjedő időszakát értjük, azt a kort, amiről már olvasmányaink alapján vannak bizonyos fogalmaink, de éppen ez a könyv világít rá hiányos ismereteink felületességére. Miről is szól a könyv? Mondhatni a középkori élet minden területét érinti, ám érdeklődésünket a legendás lovagokról szóló rész izgatja leginkább, hiszen ki ne lenne kíváncsi az oly sok regényben, filmben megcsodált, mindig a jó oldalon harcoló nemes vitézek életére? Kikből lehettek lovagok, hogyan nevelték, képezték őket, mik voltak a kor elvárásai velük szemben? Elegánsak, kifinomult úriemberek voltak, akikért bolondultak a nők, vagy csak az eltelt évszázadok varázsoltak mesehőst belőlük? Részt vettek-e haditornákon, milyen fegyverzetük volt, életre-halálra vívtak-e, és elnyerhették-e a "királylány kezét"? Azt hinnénk - ezek után - a parasztok, vagy a városban élők hétköznapjait, lehetőségeit bemutató fejezetek kevésbé érdekesek, de a szerző mesterien tárja elénk hatalmas ismeretanyagának legérdekesebb részleteit. Kiből lehetett iparos, vagy kereskedő, vajon hogyan öltözködtek, mit ettek, hogyan tisztálkodtak, jártak-e fürdőbe, és ott várták-e szép lányok a megtisztulni vágyókat? Apropó. Hogyan éltek a lányok, asszonyok, hogyan öltözködtek, volt-e divat, milyenek voltak a kor erkölcsei, hogyan, ki kivel kötött (köthetett) házasságot? Papok, diákok, egyetemek, orvosok, törvények, büntetések, fenyítések, templomba járás, gyermekáldás, betegség, temetés, és még ezernyi téma, amit feldolgozott, és részletesen elénk tárt a szerző. A kor technikai újdonságai is igen érdekesek, hiszen ekkor kezdődött a vízimalmok, szélmalmok világa, ami aztán egyre inkább forradalmasította, elindította az ipari fejlődést. Hatalmas a változás a hajózásban is. Egyre jobbak, gyorsabbak a hajók, kitágul a világ, távolabbi vizekre is eljutnak a kereskedők. Ennek velejárója azonban a kalózkodás, mint könnyű pénzkereseti lehetőség - a szárazföldi rablóbandák után - a tengereken is. És mint általában a könyvek, ez a kötet sincs híján tanulságoknak. Korunk globalizált világában, amikor mindent a pénz irányít, nem is hinnénk, hogy már a középkorban is így működtek a dolgok. Nem csatolom lesújtó véleményem napjaink mindent megmozgató pénzvilágáról, inkább egy rövid részlettel érzékeltetem, hogy nincs új a nap alatt: "Remek üzleti lehetőséget jelentettek a keresztes hadjáratok. A kereskedők kölcsönt nyújtottak a Keletre indulóknak, s hajóikon busás fizetségért szállították a kereszteseket a Szentföldre. Az ottani hódítás nyomán összevásárolták a rablott zsákmány nagy részét; rengeteg aranyra, ezüstre, szőnyegre stb. tettek szert... A velenceiek azonban még nagyobb üzletet is lebonyolítottak: "finanszírozták" Konstantinápoly elfoglalását (1204), s aztán lefölözték a hasznot." Forgassák érdeklődéssel ezt a hatalmas tudástárat, amiről talán az a legfrappánsabb vélemény, hogy nincs az a csavaros észjárásra valló gyermekkérdés, amire választ ne kapnánk a kötetet olvasgatva. Hogy egy kicsit fokozzam az érdeklődést a középkor és a lovagok iránt, elmondom, hogy a mi történelmünk is büszkélkedett jeles, messze földön híres lovagokkal. A legismertebb talán a hatalmas termetű Szent László (1046-1098) királyunk volt, akit lovagkirálynak is hívtak. Gyermekkorát Lengyelországban töltötte, aminek, a történelmi események mellett, mesés oka volt, ugyanis édesapja I. Béla királyunk, akit Bajnok Bélaként tiszteltek, egy lovagi tornán elnyerte a lengyel király lányát. Feleségül vette, és tőle született - több lány mellett - két fia, két későbbi királyunk, Géza és László. De ez már egy másik történet... 320 oldal, 3990 Ft, 155x235 mm, keményfedelű. BÁRDI LÁSZLÓ: KELET NÉPE VAGYUNK Szép kivitelű, a tartalomhoz méltó köntösben jelent meg a Helikon Kiadónál Bárdi Lászlónak a magyar keletkutatással foglalkozó, jeles elődeink mai szemmel nézve is bámulatos utazásait, tudományos eredményeit bemutató könyve. A szerző maga is keletkutató, a szakma nemzetközileg elismert egyénisége, aki számtalan tudományos célú utazást tett Ázsiában. Ez utóbbi számunkra azért jelentős tényező, mert nem egy, a téma iránt érdeklődő író összeollózott tanulmányát olvashatjuk, hanem egy olyan szerző remekművét, aki miközben minden hozzáférhető anyagot megismert a témával kapcsolatban, a helyszínen személyes tapasztalatokat is szerzett, és kialakította saját, érvekkel alátámasztott értékrendjét. Nyolc nagyhírű keletkutatónk életéről, munkájának lényegéről olvashatunk részletes ismertetőt, és kilenc másikról egy-egy rövid összefoglalót. Utóbbiakkal kapcsolatban írja - sokatmondóan - a szerző, hogy "Akiknek még a kötetben lenne a helyük..." Olvasóként én is így vagyok ezzel. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Olyan ritkán jelenik meg egy-egy könyv régi, bárki számára példaképül állítható utazóinkról, hogy annak is igazán örülni kell, hogy szerző és kiadó vállalkozott erre a nemes feladatra. A másik szemem azért sír, mert külön-külön is méltóak lennének egy-egy nagyobb lélegzetű, munkájukat, eredményeiket, hajlíthatatlan, céljuktól eltántoríthatatlan emberi nagyságukat bemutató kötetre. Bizony, példaképek ők, olyanok, amilyenek a mai utazók, kutatók, régészek már sohasem lehetnek. Más lett a világ, mások a körülmények, mások a lehetőségek. Ahogyan történelmünk vagy irodalmunk nagy alakjaira büszkék vagyunk, úgy kellene fáradhatatlan hőseink neveit is folyamatosan fényezni, az utókor elé újra és újra odaállítani. A Tibet kutató Kőrösi Csoma Sándor élete a szorgalom, a kitartás jelképe. Vámbéry Ármin története igazi mesevilágot idéz, ráadásul ő remek könyveiben meg is írta, hogyan zarándokolt sánta dervisként, karavánokhoz csapódva, éveken át folyamatos életveszélyben, Ázsia pusztáin, hegyein, sivatagjain át. Stein Aurél, akiről méltatlanul keveset tudunk, de aki talán a legnagyobb, nemzetközileg is elismert sikereket érte el. Mint társai, ő is az ősi magyar hazát kereste, de ahogy a többieket, úgy őt is magával ragadták az időközben felbukkanó lehetőségek, az új kihívások. Kína ősi barlangjaiban sosem látott, évezredes írásokat, tekercseket talált, mégpedig olyan mennyiségben, hogy csak Londonban kb. tízezer darabot őriznek belőle, amelyek legnagyobb részét azonban még senki sem olvasta el, mert ilyen irdatlan feladathoz egyszerűen nincs elég képzett, az ősi kínai írást ismerő ember. A jól ismert nevek mellett olyan egyéniségeket is megismertet velünk a szerző, mint a Kelet művészetének megszállottjaként bemutatott Felvinczi Takács Zoltán, akiről félek, hogy még a téma iránt érdeklődő olvasók közül is méltatlanul kevesen hallottak. Mint megtudjuk, ő az a típus volt, aki már itthon, utazása előtt elismert szaktekintélye lett a keleti művészeteknek, amit legjobban az igazol, hogy ő lett a kezelője, gondozója, szakértője a páratlanul gazdag Hopp Ferenc magángyűjteménynek, amiből később, az ő kezdeményezésére, létrejött a ma is jól ismert Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. Nem szándékom mindenkit felsorolni, de India szerelmesét, Baktay Ervint feltétlenül megemlítem. Talán nem is maga az utazása az, amire felfigyelt a világ, inkább máig népszerű könyvei azok, amelyekből oly élményszerűen, magával ragadóan árad India szépsége, különös varázsa. A fejezetekhez egy-egy térkép is tartozik, szemléltetve a megtett útvonalat, az érintett fontosabb városokat. Nagyon értékes a nagy utazóink által írt művek jegyzéke, korábbi kiadásaik időpontja, a kiadók megnevezése, amiből jól látszik, hogy milyen ritka kincs egy-egy ebben a témában megjelenő kötet. Nagy szakértelemmel összeállított, igazán érdekes, tartalmas kötet, feltétlen ajánlom minden utazás, történelem, magyar kultúra iránt érdeklődő olvasónak. 182 oldal, 3490 Ft, 170x240 mm, keményfedelű, 16 oldal színes képmelléklettel Látogassák meg a Helikon Kiadó weblapját is, ahol más témákban is sok szép és tartalmas könyvet ismerhetnek meg: A Helikon Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: PATRICK DE CAROLIS: A PROVENCE-I KISASSZONYOK Irodalmi igényességgel megírt, de valódi történelmi szereplőket, helyszíneket felvonultató regény a legendás keresztes háborúk korának számító 13. századból, amikor az élet még csak annyiban hasonlított napjaink világához, hogy a boldogság már akkor is mindig tovaröppenő vágyálom volt, legyen szó szegény ördögről vagy magáról a királyról. A terjedelmes, olvasmányosan megírt regény tartalmát nehéz lenne elmesélni a rengeteg szereplő és a változó helyszínek miatt, ezért csak a kötet hangulatát próbálom idézni. Provence, ahonnan a regényben szereplő négy testvér, a négy csodaszép grófnő származik, ma is jól ismert, Franciaország legszebb déli területe. A lányok családi háttere, neveltetésük, a beléjük táplált szülőföld és egymás iránti szeretet végig vezérmotívuma a történetnek. Kicsit meseszerű, de igaz, hogy mint a négy lány híres, nagyhatalmú uralkodó felesége lett, mégpedig olyan, koruk hatalmasságának számító férfiaké, mint IX. Lajos francia, III. Henrik angol király, vagy az idők folyamán szintén koronás fővé váló angol király öccse. A legfiatalabb lány, Beatrix, Anjou Károly felesége lesz, akiről tudjuk, hogy szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez, mivel utódai közül kerültek ki a magyar Anjou-ház képviselői. Történetünk révén Európa legnagyobb, legerősebb országainak királyi udvaraiban forgunk, megismerjük az említett uralkodókat, a kor politikai, hatalmi viszonyait, és hála a remek jellemrajzoknak, a szereplők egyéniségét, erényét és gyengeségét is. Jól látszik, hogy minden az érdekek körül forog, amelyek közül a hatalom és a birtoklási vágy az első. Ennek és a kor szokásának tudható be, hogy a négy lány nem választhatott, hanem a család szempontjainak legjobban megfelelő férjet - kapott. Minden esetre, mai szemmel nézve, nagyon is érdekes, és talán tanulságos is, hogy ez a mára már túlhaladott párválasztás milyen lélektani hatással volt a szereplőkre, és mennyire szerencse dolga volt, hogy kinek hoz boldogságot, kinek magányt a sokak által irigyelt házasság, - párjuk küllemétől, rangjától függetlenül. A közel ötven év cselekményéből kirajzolódik a korabeli Európa, láthatjuk a szemben álló feleket, és a pápai hatalom erkölcsi és történelmi eseményeket formáló erejét. Utóbbi kapcsán a jelentős terjedelemben tárgyalt keresztes háborúkra gondolok, ami különösen érdekes történet, szinte regény a regényben. Végig követhetjük IX. Lajos szent földre vezetett hadjáratát, ahová a feleségét is vitte, és ahol - előre nem látott - hosszú éveket töltöttek, gyakorlatilag reménytelen, de hatalmas emberi és anyagi áldozatot kívánó küzdelemben. Ez a küldetés - ma már elképzelhetetlen - változást, vallás felé fordulást eredményez a király életében, aminek következtében, hazatérése után, egyre inkább a hit, a lelki élet tölti be napjait, és puritán, fényűzést kerülő emberré válik, aki nem ritkán - szó szerint - a szegények tányérjából eszik. Ezek a történelmi tényeken alapuló, remekül megfogalmazott regényrészletek nem csak átfogó képet adnak a korról, nem csak négy lány, négy asszony más - más sorsát mesélik el, de nagyszerű érzékkel, észrevétlenül vezetik rá az olvasót az események továbbgondolására, saját, lappangó véleményének megfogalmazására. Élvezetes, szórakoztató, hangulatos olvasmány. 520 oldal, 3500 Ft, 140x200 mm, keményfedelű. KEITH LAIDLER: MADAGASZKÁR KIRÁLYNŐJE Él bennünk egy tévhit, miszerint Benyovszky története révén jól ismerjük Madagaszkárt, de ez a remek könyv a legjobb cáfolat hamis illúziónkra. Madagaszkár szigete Afrika dél-keleti partja közelében, Európától igen messze fekszik. Az éghajlat, és ennél fogva a természet paradicsomi környezetet varázsolt a világnak ezen az eldugott pontján. Földünk negyedik legnagyobb szigetén akár örök békében is élhettek volna az emberek, de mint tudjuk génjeinkbe mást programozott a teremtő, így ebben a környezetben is elkezdődött a rivalizálás a sziget teljes birtoklásáért. Az 1800-as évek elején járunk, amikor a legerősebb törzs megpróbálja kiterjeszteni hatalmát, és ezzel egy időben a sziget közelében - már évszázadok óta - elhajózó két nagy gyarmatosító nemzet is egyre növekvő érdeklődést mutat a támaszpontnak ideális terület bekebelezésére. Madagaszkár uralkodója természetesen nyitott a számára hasznosnak látszó üzleti kapcsolatokra, ám a kereskedők mellett hamarosan a hittérítők is megjelentek a szigeten, megbolygatva a törzs korábbi, ősi hitvilágát. Ennél tovább azonban nem jutottakak sem az angolok, sem a franciák, mert a madagaszkári király ügyesen politizált a két európai hatalom között, ráadásul a kereskedelemből, különösen a virágzó rabszolga kereskedelemből befolyó busás haszonból egyre jobban fel is fegyverezte hadseregét. Látszólag jól mentek a dolgok - annak ellenére, hogy az uralkodónak a fő feleségétől még nem született gyermeke - egészen addig, amig a király egyszer csak hirtelen, fiatalon meg nem halt. Ekkor az özvegy, aki addig teljesen a háttérben élt, magához ragadta a hatalmat. Gyakorlatilag a saját életét próbálta menteni, mert jól tudta, hogy aki hatalomra kerül, az a helyi, jól bevált szokások szerint, hamarosan mindenkit eltesz majd láb alól, aki csak egy picit is ellenlábasa lehetne a jövőben. Így került a trónra könyvünk főszereplője, aki nő létére, ebben a férfi centrikus világban 33 évig uralkodott a szigeten. Mivel már az 1800 évek közepén járunk, természetesen rengeteg hiteles információ maradt fenn, úgy Madagaszkár hétköznapjairól, mint a királynő intézkedéseiről, amelyekből világosan kirajzolódik egy nagyon okos, de rendkívül kegyetlen, az emberi életet többnyire semmibe vevő uralkodó képe. Első intézkedései között azonnal visszaállítja a régi vallást, és kegyetlenül üldözi a keresztényeket, mérlegelés nélkül kivégeztet mindenkit, akire gyanakszik. Ugyanakkor jól szervezett, erős seregével távol tartja a szigettől a gyarmatosító hatalmakat is, amivel hosszú időre megszilárdította hatalmát. Szerencséje is van, mert Madagaszkárra vetődik egy francia fiatalember, aki a fémöntés mestere, és a helyi nyersanyagokból megteremti a szigeten a fegyvergyártást, sőt az ágyúöntést is. A legenda szerint kettőjük közreműködése túl is ment a technikai vívmányok honosításán, és - ha igaz - közös fiúgyermekük született, akinek a nevelését a királynő a francia fiatalemberre bízta. Hosszú a történet, de nagyon érdekes, hogy hogyan és mikor jött el az a pillanat, amikor a közben már felnőtt fiú és francia "nevelője" úgy érezte, hogy meg kellene szabadulniuk az egyre veszélyesebb, kiszámíthatatlan királynőtől. Ennek az időszaknak akadt egy különös szemtanúja, az osztrák Ida Pfeiffer személyében, aki, mit sem törődve a veszélyekkel, már azokban a korai időkben egyedül utazgatott a világban, és a sors különös rendezésének köszönhetően éppen a titkos szervezkedések idején tévedt Madagaszkárra. Mivel korábbi, világkörüli útjairól is könyveket írt, így az itt átélt élményeit is papírra vetette, ami a könyvünkben leírtaknak valódi hitelt ad. Nem fosztom meg a leendő olvasókat a cselekmény további alakulásának izgalmától, de a kötetben leírtak végig nagyon érdekesek, tele földrajzi és történelmi ismeretekkel, kalandos életutakkal. Ismerjék meg ennek a tőlünk távoli, egzotikus országnak legendás uralkodóját, és azt a nem is oly régi kort, amikor nálunk már vonattal jártak, arra felé meg, azokból, akiknek nem volt szerencséjük, könnyen rabszolgát csináltak. 288 oldal, 2900 Ft, 135x210 mm, keményfedelű. A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is: A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg: IBN FADLÁN: BESZÁMOLÓ A VOLGAI BOLGÁROK FÖLDJÉN TETT UTAZÁSRÓL Keleti források - Fontes orientales sorozat Napjainkban, amikor nem győzünk válogatni az úti-és élménybeszámolók sokaságából, talán nem is gondolnánk, hogy már több mint ezer évvel ezelőtt is milyen tartalmas irodalmi alkotások születtek ebben a műfajban. A kutatók, szakemberek számára régóta ismertek ezek az írások, de a hétköznapi olvasók csak most, a Corvina Kiadónál megjelenő Keleti források sorozat köteteiből kaphatnak egy kis ízelítőt a rég letünt világból. Mint a korábbi, úgy a legújabb, Ibn Fadlán arab utazó beszámolóját tartalmazó kötetről is elmondhatjuk, hogy hála a friss fordításnak, a szöveg - mindenki számára - teljesen érthető, élvezhető olvasmány. De miről is szól a sorozat új kötete, miért is érdekes nekünk a volgai bolgárok hajdani világa? A történet úgy kezdődött, hogy a Volga mentén élő bolgárok királya kezdeményezte egy arab kalifánál, hogy küldjön hozzájuk hittérítő muzulmánokat, akiktől átvehetik az iszlám szokásokat, ismereteket, és akik tudásukkal majd segítenek a hívők számára egy mecsetet is felépíteni. Így történt, hogy 921-ben, - nem sokkal az után, hogy őseink megérkeztek a Kárpát-medencébe -, elindult az arabok küldöttsége, köztük szerzőnk, Ibn Fadlán is, és az akkori lehetőségeknek megfelelően, karavánokhoz csapódva, hatalmas kerülőkkel, csak nem egy évnyi vándorlás után szerencsésen meg is érkeztek a számukra északi, szokatlanul zord körülmények között élő volgai bolgárok földjére. Útjuk során érintették Bukharát, ám számunkra ennél sokkal érdekesebb, hogy az oghuz törökök, a besenyők és a baskírok földjén is átutaztak, mivel ezek a népek nem sokkal korábban - valamilyen formában - érintkeztek a vándorló magyarokkal is, ezért a róluk szóló, sokszor apró megjegyzések is fontos láncszemet alkothatnak a kor kutatói számára. A bolgároknál aztán közel egy évig vendégeskedtek, azaz bőven volt idejük a helyiek életvitelébe bepillantani. Szerencsénkre Ibn Fadlán egy nagyon értelmes, mindenre kíváncsi, és a dolgokat reálisan értékelő ember volt, aki az élet minden területét érintő megfigyeléseit frappánsan, tömören, a lényeget megragadva, a kései olvasó számára is élményszerűen írta le. Nem csak a szállás, a napi étkezések, a király által adott fogadások, a kereskedők árui, és a mindenki által látható külső dolgok ragadták meg figyelmét, hanem például az arabokétól merőben más tisztálkodási szokások, vagy a férfiak és nők kapcsolata, egészen az intim témák érintéséig. Nem riadt vissza a különös, barbár temetési szokások, vagy a rabszolgák tartásának részletes leírásától sem, rendre bizonyítva kiváló megfigyelő képességét. A szomszéd népek, így a kazárok jellemzése is terítékre kerül, nem is beszélve a volgai bolgároknál állandóan jelenlévő orosz kereskedők életének részletes bemutatásáról, ami nagyon jól mutatja, hogy nem csak az arabok életmódja állt távol a szláv népekétől, de még a bolgár és az orosz szokások is nagyon különböztek egymástól. Természetesen az írásban említett földrajzi nevek, legyen szó, akár folyók, akár városok nevéről is, nehezen lennének értelmezhetők a mai olvasó számára, nem csak a nyelvi változások, hanem gyakran a települések eltűnése miatt is, így hatalmas és szükséges segítség a fordító, Simon Róbert magyarázó kiegészítése, ami egyébként bőséges többlet ismeretet is ad az érdeklődők számára. Láthatóan széles alapokon nyugvó ismeretanyaggal rendelkezik, így könnyen értelmezi a nyelvi, fordítási lehetőségeket, és nagyszerűen ötvözi mondandójába a nemzetközileg elfogadott legújabb tudományos nézeteket, ráadásul rengeteg korábban megjelent forrásra is hivatkozik, amiből a téma iránt érdeklődők egy-egy vonalon - a könyvtárakat felkeresve - akár tovább is léphetnek. Mivel őseink vándorlásának körülményeiről, életviteléről még nagyon hiányosak az ismereteink, Simon Róbert feldolgozásának köszönhetően, igazán értékes és ritka kötettel gyarapíthatják könyvtárukat a történelem, elsősorban a honfoglalás kora iránt érdeklődő olvasók. Különös érzés ezer évet visszarepülni az időben, - ajánlom figyelmükbe a lehetőséget. 196 oldal. Ára 3400-Ft. Mérete: 135x220 mm, keményfedelű CORVINA KIADÓ Ismerjék meg a kiadó teljes kínálatát, látogassák meg weblapjukat: GILLES KEPEL: DZSIHÁD Nem telt eseménytelenül az iszlám világ életében az elmúlt ezernégyszáz év, így nem csoda, hogy könyvtárnyi irodalma van a Mohamed próféta halála óta eltelt időszak történelmi eseményeinek. Az elmúlt negyven év azonban olyan, az egész világot érintő változásokat hozott ezen a téren is, hogy ma már szinte nincs nap, hogy ne hallanánk, ne olvasnánk az Iszlám Szent Háborúról, a Dzsihádról. Megalapozottak-e félelmeink? Egyáltalán kell-e szoronganunk az iszlám térhódításától, vagy pusztán a média rabjaként féltjük nyugalmunkat? Óriási téma, Gilles Kepelnek, az iszlám francia szakértőjének is öt év szorgos munkájába került, amire - 800 oldalon - "röviden" feldolgozta, és közérthető formában megírta azokat a hatalmi, vallási, gazdasági folyamatokat, amelyek az iszlám országokban az elmúlt évtizedekben végbementek, és amelyek jelentősen közrejátszottak a világ békés hétköznapjainak megzavarásában. Már azok a tények is érdekesek és meglepőek, miszerint a Föld lakosságának nagyobb hányada mohamedán, mint katolikus, vagy az a hihetetlenül hangzó dolog, hogy az arab országok lakossága még negyedrészét sem adja a világ muzulmánjainak. A szerző lépésről lépésre, országonként mutatja be az iszlám térhódítását, Ázsiában, Afrikában, sőt a bevándorlók révén a nyugat európai országokban is. Érzékelteti azokat a hatalmas, a virágzó olajüzletből származó, elsősorban szaúdi pénzügyi forrásokat, amelyek segítségével - hihetetlen módon - 2500 új mecset épült a világban a hatvanas évek óta. Gilles Kepel hosszan foglalkozik Iránnal, az 1979-es fordulattal, amikor a Sah elűzése után az iszlám vette kezébe a hatalmat, és Homeini (Khomeini) ajatollah szigorú, konzervatív elveit sugallva, nyugat ellenes magatartásával ( sajnos rossz ) példát mutatott a többi muszlim országnak is. Nem volt meglepetés, hogy ezek után a szaúdi olaj milliárdok is megmozdultak, hiszen Szaúdi Arábia szerette volna megtartani vezető szerepét az iszlám világban, aminek a legkönnyebb, legelegánsabb módja a mindenféle irányzatú iszlám csoportosulások anyagi támogatása volt. Ez a tevékenység az Afganisztáni események kapcsán erősödött fel igazán, ahol a dzsihád, azaz a szent háborúban részt vevő önkéntesek támogatása rengetegbe került, de végül győzelmet, az orosz katonák kivonulását hozta. A kötet számtalan igazán fontos fejezetből áll, mint pl. Szadat rendszerének megbuktatása Egyiptomban, vagy az iraki-iráni háború, de mindenről képtelenség lenne szót ejteni ajánlónkban. Ami viszont a legfontosabb, és ami alapvetően befolyásolta a későbbi terrortámadások megvalósulását, az nem más, mint az Afganisztánban "munka" nélkül maradt, ellenőrizhetetlenné vált, nemzetközi harcosok sokasága. Ezek a korábban Amerika által is támogatott, kiképzett önkéntesek feladat nélkül maradtak, és szétszéledtek a világban. Legtöbbjüket ugyan, ismerve félelmetes, embertelen múltjukat, és félve rendszerellenes tevékenységüktől, még saját országa sem fogadta vissza. Tevékenységük nyomán egyre gyakoribbá váltak a robbantások, merényletek, amelyek Egyiptomban, Franciaországban, de különösen Algériában rengeteg - ártatlan - áldozatot szedtek. A hatvanas, hetvenes években született, már iskolázott, de semmiféle munkát nem találó fiatalok milliói között a szálakat kézben tartó helyi vezérek könnyen találtak, (találnak napjainkban is) mindenre elszánt önkénteseket. Ez a vad vérengzés, szerencsére az iszlám országok lakosságát is megrémítette, így a mozgalmak, elveszítve tömegbázisukat, végül sehol sem tudtak a szélsőséges vallási fanatikusok által vágyott, politikai hatalmat szerezni. Oszáma bin Láden is - természetesen - sokféle gondolatot ébreszt a szerzőben. Az ő életútját, családi, pénzügyi hátterét, a dzsiháddal kapcsolatba kerülését és a New York-i szeptember 11.-i tragikus eseményekkel való összefüggését is részletesen ismerteti a kötet, akárcsak az Öböl-háború, vagy a Boszniai-háború eseményeit. Ugyancsak hatalmas téma a palesztin-izraeli kérdés hosszú ideje tartó, megoldhatatlannak látszó, egyhelyben topogása. Olvashatunk a tálibokról, a pastukról, a törökországi változásokról, Malajzia, Pakisztán politikai-vallási helyzetéről, és még ezernyi fejtegetésről, amiből szép lassan kirajzolódik a mai, egyáltalán nem szerencsés helyzet. A szerző sem jós, nem lát a jövőbe, de könyvének kicsengése mégis reményre adhat okot, miszerint a háborús, terrorista szemlélet egyre inkább elveszti tömeges hátterét, és ennél fogva az iszlám egy másik, demokratikusabb, a nyugattal valamilyen formában együttműködő irányzata kerülhet előtérbe. Hogy így lesz-e, meglátjuk. Addig is a történelem iránt érdeklődőknek ajánlom figyelmébe ezt a különösen tartalmas, rengeteg összefüggést megvilágító, mégis érthető, összefoglaló művet, ami a dzsihádnál sokkal többről, a holnapunk nyugalmáról is szól. A könyvet hét térkép, és bőséges magyarázat, jegyzet egészíti ki. Számtalan nyelvre lefordították, igen sikeres könyvről, elismert szerzőről van szó, akinek szellemisége a napi politikától mentes, írása a realitás talaján áll. 858 oldal. Ára 4200-Ft. Mérete: 130x185 mm, keményfedelű EURÓPA KÖNYVKIADÓ Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is: Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: HUSZ MARIANN: TÜKÖRVILÁGOM negyedik kötet Indiai repeta Husz Mariann írásai nehezem sorolhatók bármiféle kategóriába, hiszen sajátos, nagyon is egyéni világa van. Nekem olyan, mint ha az űrturista mesélne a bolygó látványának páratlan szépségéről, amiről tudjuk, hogy létező valóság, de amiről mégiscsak ő mesélhet a leghitelesebben nekünk. Mint általában a tartalmas könyvek, a Tükörvilágom is időt kér az elmélkedésre, a rengeteg újdonság befogadására, és ha nem rest az ember, egy kicsit a térképek utólagos böngészésére is. Utaztunk megint egy hatalmasat. Mégpedig egy olyan világban, amelyik nem csak a szerzőnek kedves, nem csak neki egy álom, de valahol minden utazás iránt érdeklődő ember lelke mélyén, még ha teljesen reménytelennek is érzi, valahol ott rejtőzik a vágy, legalább egyszer látni Indiát. A legjobb persze kétszer. Vagy még többször. Magamról tudom, hogy az első utazásokból mindig rengeteg minden kimarad, az ritkán tökéletes. A másodikra már tapasztalatokkal, némi helyismerettel, és az idő által megszépített emlékekkel megyünk, hogy aztán - mint könyvünk írójával is történt - rádöbbenjünk, hogy a csodák gyakran a hétköznapi valóság ezernyi apró bosszúságába vannak csomagolva. India persze, napjainkban már sokaknak elérhető, de azért legyünk őszinték, nem ebben az elegáns, lábam előtt hever India formában, ahogyan a könyv szerzőjének megadatott. Bár nagyon is érdeklődve, átéléssel olvassuk a luxusba ágyazott történeteket, nekünk olvasóknak ez csupán egy nagyszerű háttér, egy pompás díszlet, ami még meseszerűbbé, még színesebbé teszi a történeteket. India látnivalókban kimeríthetetlen. Második utazása alatt, egy remekül átgondolt programot megvalósítva, szebbnél szebb helyekre kalauzol el bennünket a szerző. Az nyilvánvaló, hogy minden arra érdemes látnivalót egy kötetben, egy utazás alatt lehetetlen megismernünk, de hogy Madurai, Delhi, Agra, Goa vagy éppen Rajasthan különleges városai a legvonzóbbak, és ennél fogva minden Indiába utazó álmai között szerepelnek, az egészen biztos. Az élmények leírása mennyiségileg befogadható, ráadásul az író meg sem próbál bennünket az ezernyelvű, számtalan hindu istenséggel büszkélkedő ország tudós professzorává képezni. Azért nem ússzuk meg olyan könnyen. Kapunk bőven az arrafelé legnépszerűbb Siva, Visnu és még ki tudja milyen istenekből, de ott így kerek a világ. Az erős vallási alapok, a vele járó látványos külsőségek mind-mind fontos részei az indiai kultúrának. Aki szeretné egy kicsit is megérteni az indiai ember lelki alkatát, annak meg kell mártózni a mindenütt jelenlévő vallásban, hiszen a látnivalók ezer szállal kötődnek hozzá, és az utca embere, sőt a szent állatok is rögtön más dimenzióba kerülnek, ha legalább sejtjük a miértek okát. Ám bármilyen toleránsak is vagyunk, így sem értünk, sokszor így sem fogadunk el dolgokat. Láthatóan Husz Mariann is sokat zsörtölődik apró, de sajátosan helyi problémákon. Szeretné megváltoztatni maga körül a világot, szeretné, ha Indiában nem csak a GDP nőne rohamosan, hanem vele párhuzamosan az emberek igénye is változna a tisztább, kultúráltabb környezet érdekében. Mint korábbi köteteiben, most is kifejti, hogy csak alig kellene figyelmesebbnek lenni egymás és saját környezetünk iránt ahhoz, hogy sokkal szebb, derűsebb életet élhessünk. Indiában persze az ezer éves hagyományok nehezen változnak. A változások ráadásul mindig kiszámíthatatlanok. Eljöhet az idő, amikor mindenki mobil telefonnal jár, de attól még nem lesz ritka látvány, hogy a szent folyóban, egymás mellett, az egyik ember a dolgát végzi, a másik a fogát mossa. Valóban nehéz lehet ezt elfogadni, de félő, hogy mire az elvárásaink valóra válnak, esetleg a nők már nem száriban járnak. Sok szép, maradandó élménnyel gazdagodunk mire elolvassuk a könyvet, és csak kérhetjük a sorsot, adjon erőt a szerzőnek, hogy hasonló tartalmas köteteket írjon még a világ számos, jól ismert, vagy nagyon is eldugott kis országáról. A kötetben - ez is hagyomány - fényképek helyett Dános Judit nagyon hangulatos, Indiát meseszerűen ábrázoló grafikáit láthatjuk. Kép és szöveg remekül kiegészítik egymást. 340 oldal. Ára 2998-Ft. Mérete: 130x205 mm, keményfedelű, védőborítóval Látogassák meg Husz Mariann internetes oldalát, ahol az írónőről és könyveiről is részletesen olvashatnak: A könyv a Háttér Kiadónál jelent meg. Látogassák meg a Kiadó weboldalát is, ismerjék meg kiadványaikat: A Háttér Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: MICHAEL BAIGENT - RICHARD LEIGH: AZ INKVIZÍCIÓ Nem sok vidámság jut az ember eszébe, ha az inkvizícióra, erre a mindenki által ismert, középkori fogalomra gondol. Tudjuk, hogy rémes időszak lehetett, amikor embereket, pusztán nézeteikért, máglyákon égettek meg, sőt a boszorkányüldözés is beugrik, de nem is gondolnánk, hogy milyen burjánzó, egész Európára kiterjedő, közel nyolcszáz éves eseménysorozatról van szó. Évszázadokon át békésen csordogált a kereszténység, a pápaság történelme, míg nem a katolikus egyház a XII. század végén keresztes háborúkat hirdetett a Szentföldre, Jeruzsálem visszafoglalására. Az egymást követő hadjáratok katonai sikerei olyan hatalmat, ráadásul fegyveres szervezettséget adtak az egyház kezébe, hogy az 1200-as évek kezdetétől, amikor már egyre gyakrabban kezdtek felbukkanni az egyház ősi elveitől eltérő nézeteket valló, de alapjaiban azért keresztény társaságok, hogy mi sem látszott egyszerűbbnek - ha már a szép szó nem segített - mint fizikai kényszerrel visszatéríteni a megtévedteket a pápaság által egyedüliként helyesnek vélt útra. Az első komoly, sok embert érintő esemény dél-Franciaországban, az úgynevezett katharok üldözése, bebörtönzése, kínzása, kivégzése volt. A sok, gyakran ártatlan áldozattal járó tisztogatás azonban nem hozott végső, teljes megoldást, mert ahogyan az ilyen esetekben lenni szokott, ha levágják a sárkány fejét, másik nő helyébe. Újabb és újabb kihívásokkal kellett az egyháznak szembenéznie, és a belső ellenzékkel való leszámolás szép lassan hivatalos formát öltött, létrejött az inkvizíció hivatalos intézménye, élén az inkvizítorokkal. Gyakorlatilag teljhatalmú vezetőkről volt szó, akik besúgó hálózatot tartottak fenn, és hamis vádakkal bárkit, bármikor lecsukattak, megkínoztak, és ha nem tért vissza a katolikus hitre, máglyán megégettek és minden vagyonától megfosztották. Ez utóbbi lehetőség természetesen nagyban motiválta az inkvizítorokat, hiszen mondvacsinált ürügyekkel, hamis vádakkal bárki áldozatukká válhatott, és ilyen formán hatalmas vagyonokra tehettek, és tettek is szert. Ennek a kapzsi vágynak esett áldozatul többek között a máig sokat emlegetett Templomos Lovagok rendje is, akik a keresztes háborúk során rendkívül meggazdagodtak, hatalmas birtokokra tettek szert, és erős, szinte egész Európát behálózó egységes szervezetté váltak. A francia pápaság idején, kimondottan a Lovagrend vagyonának megszerzése érdekében, egy előre, titokban kijelölt éjszakán összefogdosták, letartóztatták őket, és gyakorlatilag megszűnt, hivatalosan eltűnt a világ szeme elől a Templomos Lovagrend. (A köréjük fonódó, máig élő, titokzatos legendákat az táplálja, hogy közülük sokan megneszelték a bajt, és még időben elmenekültek, nyom nélkül - örökre - eltűntek a hivatalos szervek elől.) Egy másik, ugyancsak kiemelkedően sötét időszaka volt az inkvizíciónak a spanyol királyság létrejötte, amikor - a hazájában egyébként máig igen nagyra tartott - Izabella királyné nem csak egységesítette a mórok alól felszabadítva az országot, de egyúttal kegyetlenül leszámolt a hitetlenekkel, a katolikus vallással szemben állókkal is. Következtek a jezsuiták, majd - könyvünkben - megérkezünk az 1500-as évekhez. Ekkor már újabb gondokkal kellett szembenézni az egyháznak, ugyanis a könyvnyomtatás terjedésével, dacára a betiltott, indexre tett könyvek listájának, egyre szélesebb rétegekhez jutottak el olyan - az egyház szerint eretnek - eszmék, gondolatok, amelyek gyakran megkérdőjelezik az akkori egyházi magatartás helyességét. A könyveknek köszönhetően a reformáció gondolatai villámgyorsan terjednek, és ezt a római egyház, és az inkvizítorok nem nézhették ölbe tett kézzel. Üldözések, máglya, kitagadás volt a válasz. De semmi sem segített. Sőt, később, az 1700-as években megjelentek a titokzatos szabadkőművesek, akik titkos társaságaikkal szintén egyre jobban felhívták magukra a figyelmet, és gyorsan a pápai egyház célpontjává váltak. Már a fenti mondatokból is jól érzékelhető, hogy milyen harc folyt a hatalomért. Ennek tetőzéseként hatalmas fordulat következett be, amikor 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság, aminek hatására a pápai egyház visszaszorult a mai Vatikán területére, és ez gyakorlatilag a pápaságnak a világi hatalomtól való teljes megfosztását jelentette. Ekkorra már a tudomány fejlődése is jelentősen felgyorsult, és a közismertté vált eredmények, kiegészülve a közben szárnyát bontogató régészeti kutatásokkal, ásatások eredményeivel új kihívást jelentettek a dogmáihoz mereven ragaszkodó egyháznak. Megindultak a máig tartó, vég nélküli elvi viták. A szerzők itt már napjaink eseményeivel foglalkoznak, érdekes módon a korábbi, tárgyilagosnak tűnő fogalmazásaik után érezhetően egyház ellenes hangulatot sugallva. Például hosszan foglalkoznak, kritikus hangnemben, az akkor még a Hittani Kongregáció prefektusaként ismert, azóta már XVI. Benedek néven pápának választott, Retzinger bíboros tevékenységével, merev, konzervatív, az egyház hagyományait szigorúan őrző nézeteivel is. Ennek következtében az ismeretterjesztést egy kicsit a szenzációhajhászás, az "egyházat az alapjaiban rengetem meg" szemlélet váltja fel. Fenti véleményemtől függetlenül a könyv nagyon sok értékes információt, máshol nehezen összeszedhető ismeretanyagot tár elénk, történelmi látókörünket jelentősen szélesítve, akár hívő, akár ateista legyen is az olvasó. Érdemes a könyvet alaposan böngészgetni. 368 oldal, 2900 Ft, 130x210 mm, keményfedelű. VIKRAM SETH: KÉT ÉLET Ami első pillanatban felkeltette érdeklődésemet a kötet iránt, az a szerző indiai származása volt. Írjon bármiről is egy ilyen ember, mégiscsak egy másik szemüvegen át, egy másik földrészről látja a világot, és akkor számunkra az már csak érdekes lehet. Az ötvenes éveiben járó szerző önmagában is regénybe illő életet él, hiszen azon ritka szerencsések közé született Indiában, akik családjuk kiemelkedő anyagi jólétének köszönhetően, ki tudtak emelkedni, tanulhattak, világot láttak, és éltek is az élet felkínált lehetőségeivel. Vikram Seth szüleivel már gyermekkorában éveket töltött Angliában, majd egy hosszú, Indiában töltött időszak után, már fiatalemberként tanulmányait is Londonban folytatta. Természetesen, az indiai hagyományoknak, elvárásoknak megfelelően, szülei jókora aggodalommal engedték útjára fiukat a modern, csábításokkal teli európai nagyvárosba. Ez lehetett az oka, hogy nem a véletlenre, hanem egy Londonban élő nagybácsira és annak feleségére bízták fiukat, jól sejtve, hogy a biztonságos háttér mellett, ez a pótszülői jelenlét az indiai haza, a távoli család gondolatát is mindig ébren tartja. Szorgalmas tanuló lévén, gond nélkül vette az akadályokat, és ahogy az a nyugati világban nem ritka, szinte fél életén át tanult, előbb Angliában, majd Amerikában, aminek megkoronázásaként két évet Kínában - kutatással - is tölthetett. Ezt csak azért részleteztem, hogy érzékeltessem, itt egy világot látott, többféle kultúrában, vallási közegben is élt ember írását olvashatjuk, akinek megállapításai - úgy tűnik - minden érdektől, befolyástól mentesek. Tanulmányai után írni kezdett, és témaként önként adódott a londoni évek alatt megszeretett, időközben megöregedett, megözvegyült dédnagybácsi regényes élete. Meséltette a régi időkről, így aztán szinte az egész huszadik század történelme megelevenedik előttünk, mégpedig két szálon is. Egy részt az indiai vonal, a nagybácsi Németországba, majd Angliába kerülése, tanulmányai, háborús élményei, sérülése, majd az a szakmai elhívatottság, elszánt akaraterő, ami az elveszített jobb kéz után bal kézzel is sikeres fogorvossá tette. Egzisztenciát, nyugodt életet teremtett, feleséget talált, akivel mindenben számíthattak egymásra. A régi szálak felgöngyölítésekor, a közben már elhunyt nagynéni "levelesládája" is előkerült, benne az évtizedek óta elfelejtett levelek sokaságával, amelyeket olvasgatva egy másik emberi sors is megvilágosodik az olvasó előtt. Lányként Németországban élt, amíg a háború előtt, zsidó származása miatt el nem menekült Angliába. Mondhatnánk, hogy szokványos történet, de nem lenne igaz, mert a régi barátoknak írt és azoktól kapott levelek nem a nagypolitika rémségeit vetítik elénk, hanem a háború utáni évek hétköznapjait, az életben maradt németek szegénységét, az angolok jótékony csomagjait, és persze az elveszett rokonok, barátok utáni érdeklődést, a soha meg nem szűnő, éltető reményt. Filmekben, könyvekben sehol nem említett apró részletek, olyan kis, jelentéktelennek látszó dolgok, amikből végül a kerek valóság tárul elénk. Időnként maga a szerző is meg-megszólal, elmondja - mai ésszel - gondolatait, érzéseit a világ dolgairól, legyen az régi, mára már történelmi tény, vagy akár napjaink politikai eseménye. Saját véleménye, amit nem akar az olvasóra kényszeríteni, de érdemes kicsit elmerengeni rajta, már csak azért is, mert valóban őszintén, és főleg kívülállóként beszél még az olyan kényes dolgokról is, mint amilyen például, már évtizedek óta, a megoldhatatlannak látszó palesztin - zsidó kérdés. Bölcs, emberi gondolatokkal teli, túlzásoktól mentes könyv, amit az irodalom és a történelem iránt érdeklődő olvasóknak ajánlok. Azoknak, akik szeretnek a dolgok mögé is látni, és bár itt születtek, a tisztánlátás kedvéért időnként szívesen bújnak egy távoli világ tanult emberének a bőrébe. 536 oldal, 3500 Ft, 140x200 mm, keményfedelű. A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is: A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg: WIERDL VIKTOR: MOSZKVA ÉS SZENTPÉTERVÁR Útikönyv 500 fénykép 24 térkép Kettő az egyben. Mint a cím is mutatja, Oroszország egykori és mai fővárosát ismerhetjük meg ebből a régen várt útikönyvből. Régen várt, mert nem csak útikönyvek nem jelentek meg róluk ősidők óta, de valahogy, a politikát leszámítva, a sajtó és a televízió is alig informál erről a két, látnivalókban igen gazdagon megáldott városról. Kisebb lett a világ, de Szentpétervár talán még messzebb van tőlünk, mint valamikor Leningrád volt. A most megjelent kötet, 500 fotójával és 24 térképével ezen a furcsa helyzeten próbál változtatni, mégpedig szakavatott, hozzáértő szemmel, hiszen a szerző idegenvezetőként remekül ismeri mind a két várost. Gyarló szokás, de kézbe véve a könyvet, a gyönyörű képek magával ragadják az embert, még mielőtt egy betűt is elolvasnék, végig lapozgatom az utolsó oldalig. Kopott városunkhoz szokott szemeim nem is akarják elhinni, hogy olyan pompázatos színekben ragyognak a templomok, épületek, tornyok, kupolák, vidéki kolostorok, mintha legalábbis Prágában járnánk. Aki húsz-harminc éve járt Moszkvában, vagy a hajdani Leningrádban, bármilyen szép emlékekkel is tért haza, elképzelni sem tudja azt a mesekönyvekbe illő látványt, amit a mára teljesen felújított, ezer színben pompázó épületek nyújtanak. Mint az a Hibernia útikönyvekben kezdetektől fogva természetes, mindenről fényképeket láthatunk, és a könnyű tájékozódás érdekében áttekintő, majd számtalan kiemelt, részlet gazdag térképet, hogy valóban, akár képzeletben is sétálhatunk a városokban. A két város, két külön világ. Moszkva az ősi orosz hagyományok városa. Legnagyobb látványossága a Kreml, a Vörös tér, és a számtalan, aranykupolákkal díszített temploma. Ezek a számunkra teljesen idegen templomok belül is káprázatosak, tele vannak az ikonfestészet remekeivel. Minél többet sétálgatunk benne, annál inkább ráérzünk majd a műfaj szépségére. A városon kívüli kolostorok pedig egyszerűen szavakban elmesélhetetlenek, én is inkább kimásoltam egy képet a korábbi Zagorszkban ( ma Szergijev Poszad ) látható Szentlélek templomról. Természetesen Moszkva sokkal több ennél, elég csak a színházait, vagy a múzeumait megemlíteni. A külföldiek általában a Tretyakov képtárat látogatják, ami még a művészet kedvelőinek is rengeteg meglepetést tartogat. Az orosz festészet legjobbjait láthatjuk itt, mégis egy-két jól hangzó mesteren kívül csupa ismeretlen művész alkotását. Ennek is talán az orosz világ elzártsága lehet az oka, mert egyébként a XIX. században már itt is igazi, nemzetközi szintű remekműveket festettek. Szentpétervár mindössze háromszáz éves. Nagy Péter cár óta az uralkodók egész sora igyekezett még szebbé, még gazdagabbá tenni a várost és környékét. A kor leghíresebb olasz és francia tervezőit, építészeit alkalmazták, sőt művészeti tanácsadók sokaságát, - hatalmas pénzekért. Az eredmény bámulatos. A Néva folyó által szabdalt területen egy tágas, palotákkal, kertekkel teli város született. Máig semmi nem változott, csak szépült, gyarapodott az idők során. Pazar kovácsoltvas kerítések, felnyíló hidak, templomok, szobrok és paloták mindenfelé. A legszebb az egykori Téli-palota, ahol ma a világ egyik leggazdagabb képtárát, az Ermitázst naponta turisták ezrei látogatják. Cári gyűjteményekből nőtte ki magát az évszázadok alatt. Minden ismert festő munkája megtalálható, de maga az épület is páratlan hatással van a látogatóra. A mi Országházunkban látható lépcsősorhoz hasonlók tucatjain jönnek-mennek az érdeklődők, a termekben a képek mellett olyan alkotók legszebb szobrai között sétálva, mint például a Párizson kívül alig látható Roden. A város környéke is tele van látnivalókkal. Nehéz lenne megmondani, hogy a Katalin palota (a borostyán teremmel), vagy Petrodvorec hatalmas, szökőkutakkal teli kertje a nagyobb élmény. A könyv olyan elévülhetetlen értékeket tartalmaz, hogy valóban az itthon ülőknek is komolyan ajánlható. Nem csak a látványos képek miatt, hanem azért is, mert a hozzájuk fűzött magyarázatokból, és a történelmi áttekintésből egy rövid, de mindent átfogó képet kaphatnak Oroszország múltjáról, mégpedig nem politikai, hanem kultúrtörténeti értelemben. A városépítő Nagy Péter és Nagy Katalin, vagy már korábbról, a Moszkvát alapító Dolgorukij, Rettegett Iván, sőt Csapajev és Raszputyin alakja mellett Puskin és Dosztojevszkij, vagy Rjepin és Rubljov is a képzeletbeli palettára kerül. És a nosztalgikus alkatúaknak, hogy teljes legyen a kép, ott van az Auróra és Majakovszkij. Talán csak az a kitüntetésekkel tele aggatott öreg partizán nincs már meg, aki e sorok írójának - hajdan - még arról mesélt, hogy ő egy gyűlésen még látta és hallotta Lenint. Bevallom, én már hallani nem hallottam, csak láttam Lenint. Ha így haladunk, lassan ez is olyan kuriózum lesz, mint az egykori öreg harcos története. Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom. 300 oldal, 120x210 mm, 3980Ft, (A Kiadóban 3200 ft.), A HIBERNIA KIADÓ útikönyveit, térképeit, atlaszait, és a várható újdonságokat is megismerhetik, ha felkeresik weblapjukat, ahol kedvezményes áron vásárolhatnak is: A Hibernia Kiadó eddig megjelent, nálunk bemutatott könyveit megtekinthetik külön oldalunkon összegyűjtve is: PATRICIA SCHULTZ: 1000 HELY, AMIT LÁTNOD KELL Világjárók kézikönyve Aki eddig ötlethiányban szenvedett, nem tudta, hogy hová is lenne még érdemes elutaznia, annak ez a tekintélyes, több mint kilencszáz oldalas könyv megoldja a gondjait. Az ötlet rém egyszerű volt, de úgy érzem, rengeteg munkát, nagy körültekintést igényelt az anyaggyűjtés és a szerkesztés, mire sikerült kiválogatni a világ öt földrészének számtalan csábítóan szép helye közül azt az ezret, amit bárkinek szívből lehet ajánlani. Ez a kézikönyv, funkciójánál fogva, nem egy kalandregény, képtelenség folyamatosan olvasni, mint egy izgalmas történetet, mert az olvasó egy bizonyos mennyiség után már nem is tudja befogadni az információk, újdonságok tömegét. Inkább kezeljük úgy, mint az utazók bibliáját, ami mindig kéznél van, és ha van egy kis időnk, felütjük valahol, és bóklászunk benne. Ezer utazási ötletet, annak ellenére, hogy nagy részük - legtöbbünk számára - elérhetetlennek tűnik, nagyon izgalmas dolog. Megnézni, hogy a mi titkos vágyaink, ötleteink benne vannak-e, vagy azt, hogy egyik másik - azt sem tudjuk pontosan, merre is van - országban mit talált említésre méltónak a szerző? Természetesen Magyarország és a környező országok is benne vannak, ami különösen érdekes, mert legjobban itt tudjuk ellenőrizni a szerkesztők igényességét, hozzáértését, szemléletét. Ha akad is hiányérzetünk, az inkább csak erősíti a tényt, hogy akármilyen látnivalók nem kerülhettek be a kötetbe. A Góbi sivatagtól a kairói Egyiptomi Múzeumig, vagy a dél-Afrikai Etosha Nemzeti Parktól a kanadai Prince Edward-szigetig rengeteg izgalmas helyről olvashatunk, de akadnak más, kevésbé hivalkodó célpontok is, mint mondjuk egy remek hotel Norvégiában, a páratlanul szép Sognefjord partján. Mielőtt azt mondanák, hogy na, jó, de kinek van arra pénze, azért higgyék el, érdemes a helyet megismerni. A kötet szerint ez a csuda kellemes hotel egy pici, Balestrand nevű településen található. Mivel minden ötlet mellett web címet is találunk, az internet révén rögtön utána is nézhetünk ennek a sosem látott, sosem hallott településnek. Én bevallom, nem emlékszem az itt ajánlott Kvikne's hotelre, de elmondhatom, hogy barangolásaim során, hajózva a Sognefjordon, vágyakozva a karnyújtásnyira emelkedő hatalmas hegyek és a lezúduló óriási vízesések után, éppen Baletrandon szálltam ki egy félnapos természetjárásra. Kevés szebb hely létezik ennél a hatalmas hegyekkel körülvett, tenyérnyi kis vízparti falunál. Mind ezt csak azért hoztam szóba, hogy biztassam a leendő olvasókat, járjanak körbe minden témát, még akkor is, ha első látásra úgy tűnik, azt a helyet - bizonyos prózai okokból - nem nekünk találták ki. A tapasztaltabb utazó bőven talál majd ismerős helyeket a kézikönyvben, aki meg inkább otthonülő típus, az így fedezheti fel magának, így ismerheti meg a Föld legszebb helyeit. A távoli földrészek egzotikus látnivalói különösen érdekesek, hiszen ha valamelyik felkelti érdeklődésünket, lehet a térképeket bóklászni, csiszolgatni földrajzi ismereteinket, bár azt hiszem az internetes címek böngészése sokkal célravezetőbb és szórakoztatóbb is ez ügyben. A kötet Amerikában nagy sikert ért el, ahogy ők mondják, Bestseller lett. Mi, akik nem Amerikában élünk, ne mondjunk le a reményről, és amíg az álmaink valóra válnak, tegyünk képzeletbeli utazásokat a bemutatott 1000 ötlet segítségével. 940 oldal, 133x190 mm, 4995 Ft, kartonált FRANCIE JOUANIN: PROVANCE Gasztronómiai kalauz Óriási a választék a szebbnél szebb gasztronómiai kiadványokból, egy-egy ország konyhaművészetét bemutató albumokból, ami egyben a téma iránti jelentős érdeklődést is mutatja. A Vince Kiadó is komoly múltra tekinthet vissza ezen a téren, ám a most megjelent gasztronómiai kalauzuk mégis igazi újdonságnak számít. Provance, ez a csodálatos dél-francia vidék, nekünk magyaroknak sok titkot rejteget, hiszen Monacótól Marseille-ig a Riviérán még csak-csak megfordulunk, de Montpellier már messze van, a parttól északra eső kis városkák, települések pedig - az ismeretlenség homályában - már kevésbé vonzóak a turisták számára. Ezen a pompás, a művészek által mindig is imádott vidéken él kötetünk szerzője, aki ennek a viszonylag csendes, nyugodt országrésznek a szépségére, értékeire, a tájra jellemző gasztronómiai ínyencségeket bemutatva hívja fel figyelmünket. Faluról falura utazgatunk, érdeklődő turistaként minden kis városba bekukkantunk. Mint az igazi útikönyvekben, a szerző elmondja, hogyan juthatunk oda, mit érdemes tudni a városkáról, aztán beavat a korábban csak a helyiek által ismert titkokba, szokásokba, hagyományokba. Ahol mandula terem, ott megállunk, és remek fotókon végig kísérjük a termés útját a feldolgozás fázisain. Alig megyünk tovább, és már a végtermékké válást, a nugát készítést leshetjük meg egy kis családi üzem meglátogatásával. Szarvasgomba variációk, majd a mediterrán vidékek egyik jelképe, az olajbogyó következik. Feldolgozása, fogyasztása, számtalan fajtájának bemutatása, mégpedig egymásmellé szerkesztett pompás felvételeken, hogy valóban lássuk is a különbségeket. Újabb tájak, újabb csodák. A tárkonytól a kakukkfűig, az oregánón át a levenduláig megismerteti velünk a környék fűszernövényeit. Salátalexikon, majd 8-10 citromféleség, mind-mind fotókkal illusztrálva. Utunk során le-lekanyarodunk a tengerhez is, így kézenfekvő megismerni az errefelé kedvelt halfajtákat, majd egy újabb, "emelt színtű" lecke következik, a tintahaltól a tarisznyarákig, de nem marad ki a csemegék közül a tengeri pók és a languszta sem. Mintha a szerző sejtené, hogy ezek a tengeri herkentyűk kicsit idegenek számunkra, nem csak képeken ismerteti, de azt is elmeséli, hogyan főzzük meg, és ha már a tányérban találkozunk vele, mi is a jól bevált módszer, hogy hozzá is férjünk a legfinomabb falatokhoz. Hat-hat képen mutatja be a homár, majd a languszta evés - könnyűnek nem mondható - tudományát. Természetesen ezen a napfényes, mediterrán tájon a szőlő is remekül érik, hagyományosan jó borokat készítenek belőle. És ha már az italoknál tartunk, megismerhetjük Provance tömény, ánizsos italait, sőt a pastis és a pernod készítés titkait is. Sütemények, lekvárok, gyümölcsök. Minden falunak van valami említésre méltó csemegéje. És persze sok-sok recept a kísérletező kedvű olvasók számára. Amiről eddig nem ejtettünk szót, az a kötet legnagyobb értéke az olvasó számára. Szebbnél szebb fényképekkel van tele, bemutatva a sokszínű tájat, a kis falvakat, az ismert tengerparti városokat, a piacok tarka nyüzsgését, a kis falusi üzletek választékos kínálatát, a helyiek egy-egy irigylésre méltó hétköznapi pillanatát. Nagyon szép ez a könyv. Akár utazó alkat, akár a konyha szerelmese valaki, nem tudja letenni, újra és újra visszalapozva hitetlenkedik, hogy például milyen különös látvány, és hogy mi mindenre is jó a tengerszerűen lila színben pompázó levendula. Ja, hogy a sajtokat, kagylókat, és a provance-i zöldségeket még nem is említettük? Lepjék meg vele szeretteiket, nagy sikert aratnak vele. 384 oldal, 150x170mm, 3995 Ft, keménytáblás, védőborítóval ROLF C. WIRTZ: FIRENZE Művészeti kalauz A kötet egy rövid történelmi összefoglalóval kezdődik, amiből megtudjuk, hogy milyen események hatására vált erős köztársasággá, és hogyan is indult el Firenze városa a máig tartó világhírnév felé. Az építészet, szobrászat, festészet rajongói szerint nincs még egy város, ahol ilyen fantasztikusan gazdag kínálat várná a turistákat, ráadásul egy igen kis területre koncentrálva, ami azt jelenti, hogy gyalog sétálgatva is minden nagyon könnyen elérhető távolságra van. A városközpont mai arculata, a legszebb paloták, templomok, maga a Dóm, vagy a híd az Arno folyón, már a középkorban is a mai helyén volt, így aztán, ha Leonardo, Michelangelo, Botticelli vagy a Mediciek valami csoda folytán előbukkannának, térkép nélkül is teljesen otthon éreznék magukat a városban. Talán ez a koncentráltság lehet az oka, hogy sokan egy nap alatt "elintézik" a város látnivalóit, pedig éppen ez a csodálatos művészeti kalauz győzi meg az olvasót, hogy lehet sietni, rohanni, de ha a legszebb dolgokat látni szeretnénk, akkor Firenze időigényes város. Kalauzunknak az a legnagyobb értéke, hogy már itthon böngészgetve válogathatunk, kedvenceink, elvárásaink, a rendelkezésre álló időnk szerint. Tele van remek képekkel, így nem művészettörténeti elemzésekkel "fárasztják" az olvasót, hanem tömör, tárgyszerű információkkal, hétköznapi szavakkal elmondva, szinte csak kiegészítve a vizuális ajánlatokat. Így aztán valóban ráérezhetünk egy-egy templom, egyébként talán fel sem tűnő, belső kincseinek értékére, vagy esetleg előtérbe kerülhet egy-egy általunk még kevésbé ismert művész csábítóan szép alkotása. Firenzében a legnagyobbak mind jelen vannak. Michelangelo számtalan alkotása, közöttük jó néhány befejezetlen műve is, ami láttatni engedi, hogy a mester hogyan "hámozta" ki a nagy márványtömbökből a megálmodott alakokat. Leonardo is itt van, és Raffaello, akinél szebb madonnákat senki sem tudott festeni. Tiziano, Tintoretto, Veronese, de a nagy itáliai mesterek mellett Rubens, Dürer, Rembrandt is látható, mégpedig remekművekkel. Donatello szobrai, vagy az íróként is jól ismert Benvenuto Cellini alkotásai, az első nagy festő "sztár", Giotto freskói, de sorolhatnám napestig a fontos, kihagyhatatlan látnivalókat. És még Caravaggiot vagy a stílusában Botticellihez leginkább hasonlító Lippit nem is említettem. Mindenkinek más lesz a csoda, más lesz a kedvenc, ez az érdekes, ez a legszebb az egészben. Nekem például a nagy élmény a Dómhoz kötődik. Kívül-belül bámulni való, de amikor gyalog fellépcsőzik az ember a kupola tetején lévő kilátóig, csak akkor, testközelből szemlélve döbben rá a hajdani építők zsenialitására. Belátni a várost a magasból, a dómot is egy másik perspektívából, fentről látjuk, majd amikor lejövünk, a bejárati bronzkapuk domborművein ámulhatunk (lásd a képen). Aprólékosan kidolgozott, bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek, kapunként egy-egy sorozat, - legalább ötszáz éve sértetlenül a helyükön. A Firenze kincseit bemutató művészeti kalauz óriási ismeretanyagot tartalmaz. Térképek segítségével tájékozódhatunk a városban, majd a kiválasztott épületek alaprajzait tekinthetjük meg, mindenütt kiemelve, pontosan megjelölve a legértékesebb látnivalókat. Időrendi táblázatok segítenek a művészeket és műveiket elhelyezni az évszázadok időtengelyén, hozzájuk párosítva a kor nagy szellemi, humanista egyéniségeit, Vasarit, Dantét vagy éppen Galileit. A kötet végén található függelékben rövid életrajzokat olvashatunk, majd a kislexikonban a kalauzban előbukkant fogalmak magyarázataival egészíthetjük ki ismereteinket, és végül a firenzei építészet formai elemit ismerhetjük meg, jól érthető ábrákon bemutatva. A Művészeti kalauz sorozat minden kötetében megtalálható: A fontos látnivalók részletes ismertetése Minden tárgyalt műalkotás reprodukciója Történelmi és kulturális témájú esszék Képekkel illusztrált várostérképek és alaprajzok Illusztrált időrendi táblázat Művészeti kislexikon Művészéletrajzok Részletes név és tárgymutató 560 oldal, 150x170mm, 5995 Ft, keménytáblás, védőborítóval BRIGITTE HINTZEN BOHLEN: ANDALÚZIA Művészeti kalauz Azt hiszem a sorozatban eddig megjelent kalauzok közül az Andalúzia kötetre illik leginkább az a megállapítás, hogy a páratlanul gazdag képanyag nélkül a témáról szót ejteni is fölösleges lenne. Európában nincs még egy ilyen különleges tartomány, ahol az évszázadok során váltakozó kultúrák nem kioltották egymást, nem elpusztították, lerombolták az elődök műveit, hanem egymásra épülve, megbecsülve az előző időszakban létrehozott értékeket, egy mesevilágot hagytak ránk. Andalúzia a rómaiak provinciája volt, de fénykorának története az arabok megjelenésével kezdődött a 700-as években, akik a mai Spanyolország déli részén kialakították a maguk békés, virágzó életét. Palotákat építettek, kertekkel, szökőkutakkal, hatalmas mecseteket, számunkra szokatlan belső díszítésekkel. A turisták Andalúziát a három nagy várossal, Sevillával, Cordobával és Granadával azonosítják, ezért gyorsan tegyük hozzá, hogy az ország teljes déli része, a mai Cádiz és Malaga is a mórok birodalma volt. A kalauz természetesen nem csak a mórok emlékeivel, kultúrájával foglalkozik, hanem a - XV. század végén bekövetkezett - kivonulásuk utáni nagy történelmi változásokkal és annak következményeivel is. Megismerhetjük Izabella királyné életét, akinek (férjével, Ferdinánddal közös) uralkodása idején az ország egyesítésével párhuzamosan elkezdődött a katolikus vallás térhódítása, a hatalmas templomok, katedrálisok építésének korszaka. Amíg az arab építészet sem a palotákban, sem a mecsetekben nem használta a festészet és a szobrászat kínálta díszítési lehetőségeket, addig az Andalúziában felépült keresztény katedrálisokban ma is láthatjuk a híres spanyol művészek munkáit. Nem akárkikről van szó, hanem például a mi Szépművészeti Múzeumunkban is látható Murillo és Goya képeiről, de említhetném a spanyolok legtöbbre tartott festőjét, Velázquezt is, sőt a kötetben még Picasso két alkotása is látható, mivel ő is Andalúziában, egészen pontosan Malagában született. Szerencsénkre a részletesen bemutatott mór emlékek különleges látványát a kötet szerzője rengeteg hasznos tudnivalóval, ismerettel egészítette ki, akár az épületrészek funkcióiról, akár elnevezésükről legyen is szó. Az iszlám alapjairól, a mecsetekben való viselkedésről, sőt a Korán legfontosabb eszméiről is közérthető, rövid ismertetőket olvashatunk. Az időben tovább haladva a keresztény világ és az inkvizíció, a nagy felfedező Kolombusz és az újvilág, sőt a spanyolok büszkesége, Cervantes, és búsképű lovagjának, Don Quijoténak történetét is megismerhetjük. Már a fentiekből is látszik, hogy ezernyi dolgot rejteget a könyv az érdeklődő számára Andalúziáról, és egyben Spanyolországról, csupa olyan érdekes dolgot, amit az oda látogatónak, legalább érintőlegesen, érdemes megismernie. A legnagyobb élmény - természetesen - a képeket nézegetni. A cordobai nagymecset, a granadai Alhambra, és a sevillai Santa Maria katedrális egyedülálló, monumentális, máshoz nem fogható látvány. A csipkeszerűen kidolgozott díszítések megunhatatlanul vonzzák figyelmünket, de hosszan eltűnődhetünk az alaprajzokon is, hiszen nélkülük még elképzelni is nehéz lenne a termek sokaságából álló palotákat vagy a hozzá tartozó mesés kertek formai megoldását. A Függelékben - a sorozat többi kötetéhez hasonlóan - itt is megtaláljuk az életrajzokat, a fogalmakat magyarázó szótár részt, az építészeti alapismereteket és a fontos történelmi dátumokat. Aki érdeklődik a művészetek iránt, az, meggyőződésem, könyvespolca megbecsült darabjaiként tartja majd számon a Művészeti kalauzok Andalúzia kötetét is. A jövő utazói számára még hasznosabbak, értékesebbek a kötet információi, és akik, hozzám hasonlóan, már végigbóklászták dél-Spanyolország szépséges tájait, a nosztalgiázás mellett ezernyi sóhajra számítsanak a kimaradt, most megismert látnivalók sokaságának láttán. 536 oldal. Ára 5995-Ft. Mérete: 160x170 mm, keményfedelű, védőborítóval. VINCE KIADÓ Látogassák meg weblapjukat és ismerjék meg a kiadó eddig megjelent könyveit, albumait, amelyek között bőven találnak olyan színvonalas kiadványokat, amelyek felkelthetik érdeklődésüket: A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: Copyright 2001-2007, Hátizsák