UtazásWebRing - A Legszebb Lapok Egy Helyen..., útikönyvek, könyvajánló

VACLAV MALOVICKY:

SVEJK ÚTLEÍRÓ SZAKÁCSKÖNYV
avagy mérsékelten honismereti kulináris kalandozások a prágai, délcseh, budéjovicei, osztrák, bécsi, magyar, szlovák, lengyel, galíciai és zsidó konyhák körül

Amikor már azt gondolnánk, hogy nem lehet újat mondani a szakácskönyvek világában, akkor jön egy cseh úriember a maga zseniális ötletével, és elviszi az olvasót a hajdani Monarchia minden olyan csücskébe, amerre Josef Svejket sodorták a háborús évek.
Amint az alcím is sejteti, végigjárjuk Közép-Európa jól ismert tájait, mégpedig visszarepülve az időben vagy száz évet, ami egyben azt is jelenti, hogy ebben a kötetben fogyókúrás, zsírmentes, vegetáriánus ételeknek nyoma sincs, viszont megtalálunk benne minden olyan hagyományos, népszerű ételt, amire egy-egy nemzet még napjainkban is igen büszke.
Érthetően Prágában kezdődik a régi szép idők felidézése, ahol a korabeli sajtó tudósításai alapján nyomon követhetjük a város arculatának változását, a szórakozóhelyek, híres-neves étkezdék, sörözők, feltehetően Svejk által is jól ismert világát. Minden említésre méltót felidéz a szerző, a kulturális élet eseményeitől az autók, villamosok elterjedéséig, de olyan messze sosem kanyarodunk el a központi témánktól, hogy ne lenne pár percünk néhány pompás recept befogadására.
Aprólékos munkával, szinte korabeli stílusban íródott a könyv (úgy érzem a fordító, Kocsis Péter is remek munkát végzett), hangulatosan bemutatva, szemünk elé varázsolva egy letűnt világ érdekességeit, ráadásul a recepteket olyan módon és mennyiségben ismertetve, hogy nem csak a szánkban érezzük az ízét, de hírtelen azt sem tudjuk, melyiket kellene először kipróbálni. Borjúpaprikás, gombás fasírozott, bárányos rakott káposzta, csúsztatott palacsinta, vagy inkább az ismerősen hangzó kolozsvári káposzta, kocsonya, a számtalan knédliféleség, vagy egy sertéskaraj Gundel módra?
Hogy soraimnak valami hitele is legyen, íme egy rövid, ám figyelemre méltó ajánlat a kötetből:
"Prágai borjúszelet
A vastagabbra vágott borjúfrikandó húsokat kiklopfoljuk, megsózzuk, lisztbe nyomkodjuk és forró vajon aranysárgára sütjük, majd egy-egy evőkanál húslével leöntjük és párolódni hagyjuk.
Eközben előkészítünk vajon, két tojásból sütött rántottát, amelyet a tálra helyezett hússzelet felére teszünk, a másik felét pedig vékonyra szeletelt sonkával és fejes salátával díszítjük.
Ha mindezzel készen vagyunk, tálaláskor a húsból maradt szósszal az egészet meglocsoljuk."
A könyv egyébként receptek nélkül is igen érdekes lenne, tehát nem csak az ínyenceknek ajánlom, hiszen régi idők útikönyveként is lapozhatjuk, nem is beszélve az olyan történelmi betétekről, mint amilyen például a térképekről rég eltűnt Galícia egykori világának felidézése.
A közel kétszáz receptet ismertető könyvet természetesen Svejkkel kapcsolatos érdekességek is színesítik, sőt a derék katona életét számtalan rajz is felidézi, megmozgatva azok fantáziáját is, akik a róla szóló regényt még nem olvasták.
Ha már végigettük a legjobb falatokat és kipróbáltuk a Svejk által is kedvelt italokat, a kötet végén, a galíciai zsidó konyha kapcsán, egy csokorra való humoros anekdotát is találunk, amitől testünk után lelkünk is felüdülhet.
Íme egy pársoros:
"A jeladásra mindenki előtör a lövészárokból, és megindul a támadás. Csak Lévi szalad az ellenkező irányba. A százados azonban észreveszi.
Vissza! Az ellenség előttünk van.
Mire Lévi
Na ja, de nem árt egy kis bemelegítő futás."

188 oldal, Ára 2750-Ft. Mérete: 205x240 mm, keményfedelű

TERRI IRWIN:
AZ ÉN KROKODILVADÁSZOM
STEVE IRWIN ÉLETE

Imádom a természetet, a fákat, virágokat, madarakat, és még a nagy békés zsiráfokat, macikat, elefántokat is, de a pókoktól már viszolygok, kígyót meg semmi pénzért nem vennék a nyakamba. A krokodilokról meg rögtön az ugrik be, hogy Asszuánban, a bazárban, ahol tucatjával árulták a 20-30 centis bébi krokodilokat, azt kérték, hogy az újunkkal semmiképpen ne matassunk körülöttük, mert már a piciknek is igen veszélyes foguk van.
És most mégis a kezemben egy témába vágó könyv, a fiatalon, 2006-ban elhunyt, televízióban általam is sokszor megcsodált ausztrál fickóról, aki úgy pattant az ötméteres krokodilok hátára, mint más a lovára, és akit én is mindig megsüvegeltem, nem csak a merészsége, de a szuggesztív előadásmódja miatt is.
Bevallom, tartottam a napjainkban mindent elárasztó bulvártól, de nagyon kellemesen csalódtam, egyszerűen nem lehet letenni, olyan érdekes ennek a véletlenül, de inkább sorsszerűen egymásra találó két nagyszerű embernek a története.
Két ember, mivel a felesége, Terri írta meg a krokodilvadász történetét, és, hogy az olvasó számára minden érthető legyen, a könyvet saját életének bemutatásával kezdi. Amerikában, Oregon állam eldugott csücskében nőtt fel, mindig kedvelte az állatokat, és mire felnőtt, szép lassan aktív természetvédővé vált, aki otthonában - egyebek mellett - még pumát is tartott.
Barátnője csábította el egy ausztráliai nyaralásra, ahol unalmában elment megnézni egy szerény kis hüllőparkot. Itt látta meg az akkor még hazájában is teljesen ismeretlen Steve Irwint, amint - etetés közben - a krokodilokról mesélt a látogatóknak, természetesen a kerítésen belül, az állatok mellett állva. Váltottak néhány szót, és a földrésznyi távolság ellenére megtörtént az, amit senki sem gondolt, egy év múlva megnősült a természet nagy bolondja, a mindig khakiszínű inget és rövidnadrágot viselő Steve.
A hüllőparkot a szülei alapították, Steve - gyakorlatilag - a kígyók, krokodilok, és az ausztrál vadon élőlényei között nőtt fel. Példaképétől, apjától tanult mindent, vele járta a természetet, nincs állat, amit ne ismerne, amitől félne.
A házasságuk kezdetén a kis állatkertet még alig látogatták, nagyon szerény lehetőségeik voltak, nem is gondolták, hogy milyen fantasztikus évek várnak rájuk. Járták Ausztrália hüllőkben gazdag vidékeit, közben szép lassan elterjedt a híre, hogy ha valahol az emberekre veszélyt jelent egy krokodil, akkor nem kell kilőni, inkább hívják Steve Irwint, a krokodilvadászt, aki megfogja és áttelepíti egy lakatlan vidékre, ahol nem zavar senkit. Idővel egy tv-stáb szerette volna filmre venni ezt a hihetetlenül hangzó, jókora kockázattal járó állatmentési akciót. Ez hozta meg az első kis sikert, amit számtalan forgatás követett szerte Ausztráliában, majd a világ számos pontján, egytől-egyig életveszélyes környezetben.
Terri minden veszélyes kalandban benne volt, párjával tökéletesen kiegészítették egymást. Megszállottként követte férjét, akiben vakon megbízott, és aki cserébe a természet minden titkába beavatta.
Filmjeikkel világsikert arattak, rengeteg pénzt kerestek, amit - még a sikerek előtt tett fogadalmuknak megfelelően - az állatvédelemre és az állatkert folyamatos bővítésére fordítottak.
Két gyerekük született, lányuk a könyv írásakor nyolc, fiuk két éves, de már semmiféle állattól nem félnek, maga a környezet, ahol élnek, egyfajta garancia arra, hogy hamarosan maguk is szüleik nyomdokaiba lépjenek.
Steve egy tenger alatti forgatáson, balesetben halt meg, ahol egy rája végzett vele, de élete példaértékű, érdemes megismerni a legapróbb részleteket is kivételes emberi nagyságáról. Felessége külön meglepetés az olvasó számára, annak ellenére, hogy csak szerényen ír magáról, benne is egy páratlanul vonzó embert ismerünk meg, akinek eltökélt szándéka folytatni a férjével elkezdett, megálmodott utat.
Könyvét remek stílusban írta meg, olvasása a nem hüllő barátoknak is igazán nagy élmény.

U.i.:
A könyv elolvasása után önkéntelenül is megnéztem, vajon a szerzőről, Terri Irwinról, mi olvasható az interneten. Képek, írások százai. Láthatóan igen népszerű, igazi sztár lett Ausztráliában és Amerikában, olyan ember, aki kivételes népszerűségét nem önös célokra, hanem a természet védelmében kamatoztatja.
Íme egy kép a szerzőről és lányukról.

264 oldal, 2750 Ft., 150x230 mm

HEGYI GYULA:
A BRÜSSZELI UTAS

Napjainkban, amikor már mindenkinek elérhetővé vált egy külföldi nyaralás, amikor talán már unjuk is a rokonok úti beszámolóit, bizony újdonságra van szükség, ha fel akarjuk kelteni az olvasók érdeklődését. A sosem látott helyszínek lassan kifogynak, így nem marad más, mint szemüveget cserélni, ahogy ez esetünkben is történt.
A szerző az Európai Parlament képviselője, Brüsszelben él, ahonnan az évek során megszámlálhatatlan utazást tett a közeli Párizstól az egzotikus Indiáig. Élményeiből válogatott egy csokorra valót, amelyekből - többek között - elénk tárul Koppenhága, London, Marokkó legszebb városai, a Szentföld mindenkit megérintő varázsa, és természetesen Belgium, egészen brüsszeli lakása közvetlen környékéig.
Érezhetően kerüli az útikönyvek ismertetéseit, valahogy olyan formában mesél, mintha mi, olvasók is jól ismernénk a helyszíneket, pusztán az élményünk, a rálátásunk lenne más. Nem tárgyi ismertetést ír, sokkal inkább személyes érzéseit osztja meg velünk, legyen szó az iszlámról, a palesztin-zsidókérdésről, vagy az indiai kasztrendszerről. Humánus alkat, aki jobbnak, igazságosabbnak és főleg békésebbnek szeretné látni a világot.
Elejtett szavaival - utazás közben - önmagáról is sokat elárul.
Jeruzsálemben például nem csak eltűnődik az egymás mellett élő fekete bőrű etióp keresztények, az örmények, mohamedánok, vagy a konzervatív zsidók különös világán, de maga is átérzi a hit fontosságát, a szent helyek különös kisugárzását.
Könyvében képviselői munkáját csak érintőlegesen említi, írásai elsősorban az átélt élményekről szólnak, vagy mint a befejezésnek szánt fonyódligeti visszaemlékezés, már kimondottan az irodalommal kacérkodnak.

164 oldal, 150x230 mm, 1750 Ft.

Látogassák meg a Korona Kiadó weblapját, ahol a fentieken kívül is sok szép és tartalmas könyvet ismerhetnek meg:

A Korona Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

PHILIPPE DE GAULLE:
APÁM, DE GAULLE
Beszélgetések Michel Tauriackal

Távolodva a huszadik századtól, egyre érdekesebb visszatekinteni azokra a történelemformáló személyiségekre, akikről csak egy halványodó kép dereng már, elsősorban a külső sziluett, belső tartalom nélkül.
Ilyen tekintélyes alakja volt az elmúlt száz évnek a francia Charles de Gaulle is, akinek életéről már kortársai számtalan könyvet írtak, de a teljes rálátás hiányában többnyire - politikailag - elfogultan, nem ritkán valótlan mendemondákra alapozva. A magyarul most megjelent, az élet minden területére kiterjedő kötetben a fia egy történelmet jól ismerő újságíró érvekkel vitázó kérdéseire ad dokumentumokkal, személyes élményeivel, és az apja írásaiból vett idézetekkel kimerítő válaszokat.
Az 1890-ben született de Gaulle, akit a könyvben, akárcsak élete során, rendre Tábornokként emlegetnek, konzervatív, vallásos nevelést kapott, és miután a katonai pályát választotta, már fiatal tisztként az első világháborúban találta magát. Német fogságba esett, és annak ellenére, hogy ötször is megszökött, végül két év és nyolc hónapot töltött fogolytáborban.
A lengyel-orosz háborúban (1919-21) még lóháton vett részt, de 1940-re már a harckocsizóknál szolgál, egyre feljebb lépegetve a ranglétrán. Államtitkári beosztásban, tábornokként éri a németek második világháborús támadása, amitől Franciaország összeomlik, és mint tudjuk, a németekkel együttműködő, kollaboráns kormány alakul.
De Gaulle felismerte a helyzet tragikumát, és rögtön Angliába távozott - hazájában rövidesen halálra ítélték, - ahol rádióbeszédben szólította fel a franciákat az ellenállásra. A Szabad Franciaország vezetőjeként megpróbálta felrázni a nemzetet, de sok-sok ellenállásba ütközött, amíg az évek során el tudta fogadtatni magát Churchillel és Roosevelttel, akik nem szerették hajlíthatatlan jellemét, távolságtartását, önálló politikai elképzeléseit.
Az idő azonban neki dolgozott, egyre többen csatlakoztak seregéhez, amelyik tekintélyes erőként vehetett részt Franciaország, és teljes sikerrel Párizs felszabadításában.
A háború után megpróbálta népszerűségét a nemzet javára fordítani, mégis már 1946-ban visszavonult a hivatalos közélettől, mert ugyanazokat az arcokat látta nyüzsögni a politikában, akik a háború előtt és alatt tehetetlenségükkel tűntek ki.
Hosszú évek múlva, 1958-ban, az ország nehéz helyzetében, a pártok felkérésére visszatért a közéletbe, hamarosan az ország elnökévé választották. Nagy reformok, politikai fordulatok kötődnek nevéhez, elég csak a francia gyarmatok függetlenné válását, az algériai probléma megoldását, a francia atombomba létrehozását, vagy a NATO - tól független katonai haderő fenntartását említeni.
Fia visszaemlékezéseiből megismerjük személyes élményeit Sztálinnal, hogyan vélekedett az amerikai elnökökről, mi volt a véleménye a spanyol diktátor, Franco tábornokról, vagy például a kommunistákról.
Nem titkolta nézeteit az arab-zsidó kérdésben, szavazati jogot adott a nőknek, kibékült a németekkel, foglalkoztatta a bevándorlás kérdése, és bátran hangoztatta nacionalizmusát. Francia volt, hazája érdekeit helyezte minden más elé.
Katonához méltóan puritán ember volt, keveseket fogadott bizalmába, és nem kapkodott az anyagiak után. Nem fogadott el kitüntetéseket, nem ünnepeltette magát, végrendeletében is megtiltott mindenféle dicsőítést.
Élmény olvasni a Tábornok egykor sokak által vitatott gondolatait, amelyek az évek során rendre beigazolódtak, valósággá váltak. A franciák is hamar ráébredtek, hogy páratlan emberi nagysága sosem személyes, pláne nem pártérdekeket szolgált, katonaként és államfőként is mindig a haza érdekét tartotta szem előtt.
Olvassák el ezt a számunkra szokatlan szemszögből írt, de igazán szemléletformáló huszadik századi történelemkönyvet, amiből csak úgy áramlik az olvasóra a bőséges ismeretanyag.
A könyvet letéve azt is érteni fogják, hogy Párizs diadalívvel ékesített, korábban Csillag-térnek nevezett pompás terét miért hívják ma Charles de Gaulle térnek.

840 oldal. Ára 4900-Ft. Mérete: 160x240 mm, keményfedelű, védőborítóval

EURÓPA KÖNYVKIADÓ
Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is:

Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

PASSUTH LÁSZLÓ:
HÉTSZER VÁGOTT MEZŐ I.-II.

Passuth László ezer szálon futó történelmi regénye szinte folytatása a III. Béla királyunk életét is feldolgozó, korábban általunk is bemutatott, A bíborbanszületett című művének.
A Hétszer vágott mező ugyanis a III. Béla halála után kialakult, viszályoktól sem mentes időszak bemutatásával kezdődik, amikor megismerjük három felnőtt korú gyermekét, Imrét, az új királyt, öccsét, Andrást, és Margit hercegnőt.
A rövid életű Imre után 1204-ben a délceg, igazi lovag külsővel megáldott, közkedvelt András került a trónra, II. Endre néven, azzal az apjának tett ígérettel, hogy a ráhagyott királyi vagyonból keresztes hadjáratot indít a Szentföldre, és visszafoglalja Jeruzsálemet.
A fiatal király felesége - akit az érdekek szem előtt tartásával még valamikor az apja választott ki fiának - a Bánk bánból jól ismert merániai Gertrúd volt, akitől három fia és két lánya született. Az évek multával, sajnálatos módon, Gertrúd nagyra törő, hatalomra vágyó alkata olyan növekvő ellenszenvet váltott ki az ország irányításában egyre inkább háttérbe szoruló magyar urak körében, hogy a király távollétében - egy vadászaton - meggyilkolták.
A tragédia után Endre nem rendez bosszúhadjáratot, csak a közvetlen gyilkosokkal számolnak le, megőrizve az ország nyugalmát, azt sugallva, mintha maga is belátná, hogy nem szerencsés, ha tolakodó idegenek irányítják az országot.
Arra azonban nyilván nem is gondolt, hogy az akkor még gyerek, de már megkoronázott Béla fia, felnőve mennyire neheztelni fog ezért rá. Második lánya, a Türingiába férjhez adott, majd fiatalon megözvegyült Erzsébet (a későbbi Árpád-házi Szent Erzsébet) is hasonló okok miatt nem tért haza apja hívó szavára.
Az élet azonban nem állt meg, Endre második felesége egy francia hercegnő lett, akivel hosszú boldog házasságban élt, ráadásul egy olyan nyugodt időszakban, amikor külső ellenség nem háborgatta az egyébként európai méretekben is igen tekintélyes, de anyagilag egyre szegényebb országot. Ez utóbbinak jórészt maga a király volt az oka, aki amilyen megnyerő, olyan könnyelmű is tudott lenni, minden kontrol nélkül osztogatta a királyi birtokokat, mit sem törődve a kincstárat sújtó következményekkel.
1217-ben, közel húsz évvel az apjának tett ígérete után, egyszer csak úgy határozott, hogy felvarrja a keresztet, és jókora seregével, hatalmas anyagi áldozatok árán, hajóval Ciprusra, majd onnan a Szentföldre megy.
Utólag jól látszik, hogy keresztes hadjárata elég szerencsétlen időpontban indult, amikor Európa jelentős uralkodói még csak készülődtek, szervezkedtek, így - mivel a magyar sereg önmagában nem volt alkalmas Jeruzsálem ostromára -, gyakorlatilag nagyobb ütközetek nélkül töltötte idejét a távoli országban. Anyagilag napról napra vészesebben álltak, ráadásul otthonról a civakodás hírei érkeztek, ezért a király a hadjárat befejezése mellett döntött. Végiglátogatta még a szent helyeket, felkeresett több környékbeli uralkodót, végül Bizáncba, majd a bolgár király udvarába tett látogatása után szerencsésen haza érkezett.
Miután másodszor is özvegy lett, egy álmára hivatkozva, közel a hatvanhoz, zarándokútra ment Itáliába, ahonnan fiai megdöbbenésére egy ifjú feleséggel tért haza. Nem sokkal később, halála után, várandós feleségének menekülnie kellett az országból.
II. Endre közel harminc évig uralkodott. Az utókor mégsem említi az igazán nagy királyok között, pedig az országot ért minden támadást erős kézzel levert, és sikeresen egyben tartott egy óriási birodalmat. Utódával, Béla fiával (a későbbi IV. Béla) rengeteg konfliktusa volt, de atyai fölényét, tekintélyét mindig megőrizte, a nehéz helyzetekben Béla és öccse, Kálmán herceg azonnal apja mellé állt.
Passuth László fantasztikus kutatómunka után, a lehető leghűségesebben és minden szálat kibontva írta meg páratlanul érdekes regényét. Utószava, mint mindig, most is egy külön tanulmány, könyvének szerves része, amiben szinte hitelesíti a leírtakat.
Parádés a könyvben megismert szereplők sora. Gondoljunk csak Bánk bánra, vagy Endre nővérére, Margitra, aki élete során három uralkodó felesége is volt. A család felmenői között szerepel a francia lovag nagyapa, édesanyja, akitől francia tudását kapta, az osztrák, német, aragóniai rokonok, vagy az örmény dédnagyanyja, akik gyakorlatilag végtelen lehetőséget biztosítottak a szerzőnek, hogy könyvében országról országra kalandozzon, bemutatva az akkori Európa számos uralkodó családját, de Bizáncot, a Szentföldet, Örményországot és a mai Szíria területén lévő, már akkor híres-neves, ősi Aleppó városát is.
Igen hosszú a történet, de végigolvasva nagyszerű élmény, a szürke történelemkönyvek után ragyogó színekben tárja elénk az Árpád-házi királyok valóban regénybe illő korszakát.

896 oldal. Ára 5990-Ft. Mérete: 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval

ATHENAEUM 2000 KIADÓ
Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hívatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti döntésüket, választásukat.

Az Athenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

MARTINA PADBERG:

PÁRIZS
Művészeti kalauz
A sorozat nyolcadik kötete

A legszebb és talán a legnehezebb feladatot vállalták fel a sorozat szerkesztői, amikor összeállították Európa legcsillogóbb fővárosának művészeti kalauzát. Ha arra gondolunk, hogy Párizs két nagy múzeuma közül a Louvre már megjelent, és rövidesen a Múzeum d'Orsay is külön kötetben kerül az olvasók elé, láthatjuk, ez esetben csak az lehetett a kérdés, hogy - terjedelmi okokból - mi maradjon ki a tengernyi látnivalóból.
Hasonló érzésekkel lapozgat a gazdag kínálatban az olvasó is, különösen ha párizsi utjáról még csak képzelődik, álmodozik. Nehéz eldönteni, hogy mi is kerüljön bele néhány nap programjába.
Párizst igazán sosem lehet megismerni, hiszen évente új csodák épülnek, állandóan megújul valamelyik kerület, aki tíz-húsz éve járt arra, nem győzi kapkodni a fejét, annyi az újdonság, a meglepetés.
A város ősidők óta ismert, de ókori műemlékei nincsenek, nekünk, látogatóknak talán az 1330-ra felépült Notre-Dame a legrégibb látnivaló. A szerkesztők által sugallt városnéző sétánkat is innen, az Ile de la Cité szigetéről érdemes kezdeni, és a Pont-Neuf, az Új-hídon átsétálva a Louvre kincseit megcsodálni.
A kötet szerkesztése megkönnyíti a tájékozódást és segít dönteni, ha ismeretek híján tanácstalanokká válunk. Remek, jól feliratozott, kinagyított térképek érzékeltetik, hogy merre is járunk, a múzeumok esetében pedig külön kis képekkel jelzik, hogy a világhírű, kiemelkedő alkotásokat hol találjuk, és ha nem is a teljesség kedvéért, de ízelítőül a legnevesebb mesterek munkáiból - rövid magyarázattal - be is mutatják mindazt, amit kihagyhatatlannak tartanak.
Ez óriási segítség, és nem csak a bejárhatatlan méretű Louvre esetében, de a hajdani pályaudvarból kialakított Orsay múzeumban is, ha időhiányában csak néhány kedvenc művészünk képeit szeretnénk látni.
A városban se szeri-se száma a különféle múzeumoknak, és itt ismételten a kalauz fontosságára kell utalnunk, amelyik a lényeget kiemelve nagyon jól bemutatja, hogy melyikben mire számíthatunk. Gyakran a múzeum neve már önmagában is mindent elmond, gondoljunk csak a Rodin, vagy a Picasso Múzeumra, de a Pompidou központ, vagy a különlegesen gazdag ázsiai anyagot bemutató Guimet Múzeum esetében már nem árt a kiállítás anyagáról tájékozódni.
Párizsnak ezer arca van, nem csak a múzeumokat járja az ember, hanem kikapcsolódásként sétál a Luxemburg kertben, vagy éppen a híres írók nyomába ered a Latin negyed környékén. Boulevard St. Michel, Boullevard St. German, de esténként mégis inkább a Champs-Elysées felé, a divat főutcája felé húz a szívünk. Másokat a Montparnasse éjszakai élete csábít, ízlés dolga. A könyv mindenüvé elkísér, az Operától a Diadalíveken, az Eiffel-tornyon át a város legújabb üzleti negyedéig. Megnézzük a Lafayette áruházat, a pompás passzázsokat, és ha még marad időnk, kirándulhatunk a Nap-király palotájába, Versaillesba is.
A kötet záró fejezetei nagyban bővíthetik ismereteinket, hiszen a híres párizsi épületek építészeti formáit, stílusait részletesen ismerteti, a gótikustól a barokkig. Fentieket jól egészíti ki az alapismereteket magyarázó Kislexikon, és az Életrajzok fejezet, ahol művészek, városi elöljárók, egyházi, történelmi személyiségek adatait olvashatjuk néhány mondatban.
Összefoglalva, úgy érzem nagyon hasznos, értékes útitárs lehet Párizsban a Művészeti kalauz, de az itthon olvasgatók is különösen becses darabként fogják kezelni, hála az érthető fogalmazásnak, és a páratlanul gazdag képanyagnak.

480 oldal. Ára 5995-Ft. Mérete: 160x170 mm, keményfedelű, védőborítóval.

Dr. NORBERT WOLF - Dr. MICHAEL SIEBLER:

GÖRÖG MŰVÉSZET

Magyar nyelven is már számtalan kötet jelent meg a világ legsikeresebb művészeti sorozatának tartott kismonográfiákból, elsősorban jeles képzőművészeket, izmusok címszó alatt pedig egy-egy korszakot bemutatva.
A cél - terjedelmi okokból - nem a teljességre törekvés, inkább az alapvető ismeretek mindenki számára érthető megfogalmazása, és a nagyon erőteljes képi hatás segítségével a téma iránti érdeklődés felkeltése.
A Görög művészet címmel megjelent kötet sok szempontból is a legérdekesebbek közé tartozik, és nem csak az annyiszor emlegetett frázis miatt, miszerint az európai kultúra bölcsője az ókori Görögországban volt, hanem elsősorban azért, mert a reneszánsz, vagy a gótika kiemelkedő mesterei a keresztény kultúra, a bibliai témák vonzásában éltek, az ókori ember azonban még egy másik civilizáció, egy korábbi vallás számtalan istenét tartotta példaértéknek. A korabeli alkotók a legnépszerűbb mitológiai alakokat ábrázolták, de már megjelentek a közélet kiemelkedő alakjainak a portréi, szobrai is.
Kötetünk szerzői az i.e. nyolcadik századtól kezdve válogattak figyelemre méltó, de inkább csak a közelgő nagy előrelépést érzékeltető alkotásokat a szobrok és a sajátos görög cserépedények közül.
Akik jártak már Görögországban, bárhol szálltak is meg, biztosan találkoztak az ókori edényeken, amforákon látható legszebb motívumok mai utánzataival. Ezek mitológiai alakok, hősi cselekmények vagy éppen szerelmi jelenetek közérthető ábrázolásai voltak, hasonló céllal a későbbi korok szent képeihez, az olvasni nem tudó rétegek számára hordoztak - mindig szem előtt lévő - üzeneteket.
Az i.e. 8. században készült szobrok még igen merev testtartásúak, erősen emlékeztetnek a korábbi, elsősorban Egyiptomból ismert megformálásokra. A görögöket azonban nem ezért, hanem az i.e. 5. században kezdődött úgynevezett klasszikus kor miatt csodáljuk, amikor a közélet, az irodalom, a színház, az építészet, a szobrászat egy varázsütésre pezsegni kezdett, és amint azt a kötet képein is láthatjuk, rövid idő alatt bámulatos fejlődést értek el.
Látványos építkezésekbe fogtak, és nem csak Olümpiában vagy az Akropoliszon, hanem szerte az országban hatalmas templomokat emeltek, amelyek timpanonjai és magasan körbe futó frízei szobrok és domborművek sokaságát igényelték.
Csak az Akropolisz Pantheonjának frízén - a mai vélemények szerint - legalább nyolcvan szobrász dolgozhatott, érthető, hogy versengésükből a legtehetségesebbek kiemelkedtek, és olyan alkotásokat hoztak létre, amin a mai ember csak ámulni tud.
A diszkoszvető (Müron) vagy a Belvederi Apollón is tökéletes alkotás, ám az olyan többalakos kompozíció, mint a Laokoón-csoport, egyszerűen felülmúlhatatlan.
Nem szólhatok külön-külön minden egyes, egyébként arra érdemes remekműről, de a szobrok egy másik csoportját még feltétlenül ki kell emelni, a híres görög közéleti szereplők portréit. Fantasztikus élmény szemben állni Arisztotelész, Platón, Szókratész, Homérosz vagy a történelemkönyvekből jól ismert Periklész szobrával, csodálni arcvonásaikat, értelmes, szép tekintetüket.
Az idő gyakran elmosta az alkotók nevét, az ismert művészek munkái közül is csak egy töredék maradt ránk, azok is többnyire a római korból, másolatként. Talán ezért is van az a különös helyzet, hogy az Athéni Régészeti Múzeum után Rómában, elsősorban a Vatikáni Múzeumban láthatjuk a legszebb görög szobrok - másolatait.
A kötetbe nagyon szép képeket válogattak, és a szövegből az is kiderül, hogy napjainkban hol, Európa melyik múzeumában keressük, ha látni szeretnénk egyik-másikat.
Görögországba sokan eljutnak, ha van rá módjuk, ne hagyják ki a piciny, eldugott helyen lévő Olümpiát, ahol a múzeumban - sok más mellett - Praxitelész Hermészét láthatják, és Athén híres múzeumáról is jó tudni, hogy a kötetben látható alkotásokon kívül még számtalan, tökéletes épségben lévő bronz szoborral, és szebbnél szebb, például Afroditét ábrázoló alkotással büszkélkedik. Érdemes rászánni az időt.
A szerzők által is említett Pergamoni Múzeum (Berlinben) valóban páratlan élmény, és talán mondanom se kell, hogy Párizsban - ha arra járnak - kihagyhatatlan a Milói Vénusz.
Ajánlom a könyvet a sokat látott turistáktól a fiatal diákokig mindenkinek, aki fogékony a szépségre, és szeretné megérteni a művészet fejlődésének hatalmas ívét. A görög szobrokon át vezet az út a mitológiához, az irodalomhoz, a történelemhez, a filozófiához, a későbbi korok művészetéhez, úgy is mondhatnám, életünk szebbik oldalához.

96 oldal, 2275 Ft., 180x230 mm, kartonált

VINCE KIADÓ
Látogassák meg weblapjukat és ismerjék meg a kiadó eddig megjelent könyveit, albumait, amelyek között bőven találnak olyan színvonalas kiadványokat, amelyek felkelthetik érdeklődésüket:

A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

SLAVOMIR RAWICZ:

A HOSSZÚ MENET
Szökés a Gulagról

Különleges mítosz lengi körül a könyvet, sokan kétségbe vonják valóságtartalmát, hihetetlenkedve elemezgetik az emberi teljesítőképesség, a kitartás, az akaraterő, a szabadság iránti vágy legyőzhetetlen erejét, ám ennek - higgyék el - csak egyetlen oka van, az, hogy izgalmas, eseménydús, nagyon jó könyvről van szó.
Rawicz hadnagy három hét frontszolgálat után, huszonöt évesen, orosz fogságba esik. Anyja orosz, így nem csoda, hogy lengyel tiszt létére tökéletesen beszél oroszul, ami már önmagában is elég vád ahhoz, hogy vallatói kémet lássanak benne.
A nem éppen jó híréről ismert moszkvai Lubjanka börtönben 25 év kényszermunkára ítélik, és sok ezer társával együtt a távoli Szibériába viszik. Vonattal jutnak el Irkutszkba, majd onnan két hónap gyaloglással Szibéria lakatlan, világtól elzárt, a sarkkör közelében kialakított táborába.
Huszonöt évesen nincs reménytelenebb, mint még huszonöt év rabság a világ végén, így már néhány hónap múlva - hat társával - megszöknek, és nekivágnak dél felé, az ismeretlennek, bízva fizikai erejükben, és talán a csodában, mert azt az első perctől kezdve érzik, hogy hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy több ezer km-t gyalogoljanak a szinte lakatlan szibériai erdőkön át.
A tavaszi indulásból adódóan az időjárás egyre enyhébb, elviselhetőbb lett, de az éhség és a napi ötven km-es gyaloglás próbára tette akaraterejüket. Tartották egymásban a lelket, közösséggé kovácsolódtak, és ahogy haladtak dél felé, a remény halvány sugara is kezdett egyre erősebben látszani.
Elhaladtak a Bajkál-tó mellett, majd, már Mongóliában, a természet egy egészen más jellegű kihívásával találták szembe magukat, a száraz, forró Góbi-sivataggal. Gyakorlatilag fogalmuk sem volt, hogy merre mennek, vajon mi, és milyen messze van előttük, csak a nap járásából következtetett déli irány volt az egyetlen támpont, amihez tartották magukat.
A könyvet olvasva elcsodálkozunk, hogy időnként milyen szerencséjük volt, de az élet - sokan vallják - produkál ilyen helyzeteket.
Átvágtak Mongólián, és eldöntötték, hogy Tibeten keresztül, az angol fennhatóságú Indiába mennek. Sejtéseik voltak, de térkép híján csak találomra vánszorogtak dél felé, kopottan, szakadtan, csont soványan, ősemberre emlékeztető szakállal, torzonborz hajjal. Hihetetlen megpróbáltatásokat átélve, végül négyen, közel egy évig tartó, több mint ötezer km-es vándorlás után valóban eljutottak Indiába, ahol egy calcuttai kórházban erősödtek meg, váltak újra emberré.
A történet lebilincselően izgalmas olvasmány, az olvasó akaratlanul is beleéli magát a szereplők bőrébe, és a nehéz pillanatokban helyettük is próbál mérlegelni, döntést hozni.
A szerző, Slavomir Rawicz, valós személy, aki a háború után Angliában telepedett le, és csaknem ötven évvel könyvének megírása (1955) után, 2004-ben hunyt el. Ezt az egyetlen könyvet írta, ám ennek sikerét jól mutatja, hogy huszonöt nyelvre fordították le.
Sokan próbáltak utána járni, hogy dokumentumokkal igazolható-e mind az, amit a könyvben olvashatunk. Rawicz halála után, még a nagy hírű BBC is foglalkozott a témával, és aki tud angolul, annak érdemes elolvasni az interneten elérhető kételkedő cikküket, és az olvasók hozzászólását. Utóbbiak, szinte kivétel nélkül hisznek a történetben, számos példát idézve olyanokról, akik a háborús években több ezer km gyaloglás árán jutottak haza Oroszországból.
itt olvasható: http://news.bbc.co.uk/1/hi/magazine/6098218.stm

Akár így, akár úgy történt, a könyv önmagáért beszél. Nagyon jó.

272 oldal, 2500 Ft., 130x200mm
Internetes ára:2125 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

MICHAEL PALIN:

HEMINGWAY NYOMÁBAN

Akár a televízióból, akár a Park Kiadónál megjelent köteteiből ismerjük Michael Palint, már kialakult bennünk egy kép róla, tudjuk, hogy álomszerű, számunkra elérhetetlen nagy utazásokról számol be a maga könnyed, laza, korántsem a "mindent meg akarok mutatni" stílusában.
Bármelyik útjára elkísértem volna korábban is, hiszen pazar útvonalakon járták be a világot, de új könyvének a címe, a Hemingway nyomában, egy kicsit más élményt ígér, fizikai és egyben szellemi utazásra is hívja az olvasót.
Régen volt, de jól emlékszem első Hemingway élményeimre, amikor egy-egy könyve után, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon hogyan élhetett, merre járhatott élete során ez a különös ember, aki önkéntes volt az első világháborúban, aki tudósított a nem éppen békés spanyol polgárháborúból, aki szerette a nőket, az italozást, a bikaviadalokat, és minden olyan dolgot, amivel megmutathatta magát a világnak. És közben írt néhány felejthetetlenül szép, azóta rendre megfilmesített regényt.
Legutóbb, néhány hete említettem útitársaimnak, a Piave völgyében járva, hogy valahol ezen a vidéken sérült meg Hemingway katona korában, ami jól érzékelteti, hogy annyi év után is milyen élénken él bennem felejthetetlen figurája.
És most itt ez a szép, fotókkal tele könyv, amelyben végigkísérhetjük az író életét, gyerekkorától haláláig, bejárva, és a képeken megcsodálva a helyszíneket, megismerve egykori barátait, szerelmeit, apropóként felidézve híres regényeit, novelláit.
Amerikában jött a világra, 1899-ben. Ifjúsága Chicagóban és környékén telt, de a kalandvágy feltehetően vele születhetett, mert még 18 éves sem volt, amikor önkéntesnek jelentkezett. Nem sokkal később hosszú évekre Párizsba költözött, fiatalon sikeres, mai szóval sztár lett. Végigjárva kedvenc helyeit Párizsban, láthatjuk, hogy akkoriban igencsak vonzotta a zajos élet, a kocsmák, szórakozóhelyek mámoros világa.
Európában Franciaország mellett Olaszország, és a bikaviadalok hazája, Spanyolország volt a kedvence. Pamplóna - ahol Palin társaságában mi is a nyomában járunk - a bikafuttatások városa több is volt számára, mint puszta időtöltés. Gyakran járt ide, és írásaiban, elsősorban Fiesta című regényében örök dicsőséget, világhírt, és máig gyarapodó turista áradatot szerzett a városnak.
Az olasz, spanyol városok után Afrikába, Kenyába megyünk, a Kilimandzsáró környékére, megismerni az ott élő embereket, az egyre gyérülő, de még mindig mesés állatvilágot. Hemingway maga is szenvedélyes vadász volt, nem győzött betelni Afrikával, legszebb trófeái - bárhová költözött is - végig kísérték életét.
Másik megunhatatlan passziója a tengeri halászat volt, ami nagyban közrejátszott abban, hogy második hazájának Kubát választotta, ahol közel húsz évig élt, mondhatni egyszerű halászok, hétköznapi emberek társaságában. A legtöbb időt - Palinnal - mi is itt töltjük el. Kubában minden róla szól. Az évek ugyan múlnak, de ahol valaha megfordult, ott féltve őrzik emlékét. Üzlet ez, persze, tudjuk jól, de azért mégis csak érződik, hogy Kuba nagyon is büszke rá. Az öreg halász és a tenger olyan védjegye lett az országnak, mint a szivar, a rum, vagy a tánc és a zene.
Bárhová utazunk is Hemingway nyomában, minden helyszín nyújt utazási és irodalmi élményeket is, igényesen szórakoztatva a témában jártas olvasót, és kedvet teremtve azoknak, akik, bár nevét jól ismerik, még csak ezután, talán éppen ennek a könyvnek a hatására olvassák majd el valamelyik regényét a valaha élt legférfiasabb írónak.

Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a Nobel-díjas, egykor mindenki által csodált, és olvasott nagyszerű író könyveivel. Szerencsére csak a kirakatokból tűnt el, a legnagyobb online könyvesboltban, ha nem is minden, de négy kötete ma is kapható.

A Hemingway nyomában képekkel gazdagon illusztrált, tartalmas, kellemes olvasmány. Ajánlom mindenkinek.

208 oldal + 64 oldal színes kép, 3900 Ft., 155x235 mm, keményfedelű
Internetes ára: 3315 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

Látogassák meg a Park Kiadó honlapját, ahol sok szép könyv közül válogathatnak, elolvashatják a kiadó ajánlásait, és komoly kedvezménnyel vásárolhatnak:

A Park Kiadó nálunk bemutatott könyveit egy helyen, itt nézhetik meg:

ROBIN MAXWELL:
BOLEYN KISASSZONY

Gyakran irigyeljük az angolokat az irattáraikban őrzött levelezések, feljegyzések, peres anyagok, királyi rendeletek végtelen gazdagsága miatt, ami óriási csábító erő az íróknak, hogy elénk varázsolják a letűnt korok legérdekesebb időszakait, bemutatva olyan egyéniségeket, akik ma is megérdemlik a figyelmünket.
Talán az 1500-as évek nagy hármasa, VIII. Henrik, I. Erzsébet és Stuart Mária évtizedei a legizgalmasabbak, a legtöbbet feldolgozott évek, ami nem is csoda, hiszen elég Henrik számtalan feleségét, Erzsébet és Mária trónviszályát, vagy az Angliában akkoriban megszilárduló, a pápasággal szembeforduló protestáns vallás kialakulását említenünk, és láthatjuk, hogy ezek az évek döntően befolyásolták a későbbi Anglia történelmét.
Nos, ennek az eseményekben gazdag időszaknak volt egy negyedik, ugyancsak kiemelkedő szereplője, aki bár nem volt uralkodó, "csak" királyné, de környezetére gyakorolt hatásával, művelt, bölcs és erényes életével mégis jelentősen rányomta bélyegét a korszakra. Ő volt Boleyn Anna, akinek ifjú éveit ismerhetjük meg Robin Maxwell legújabb történelmi regényéből.
Az események Anna kilencéves korában kezdődnek, amikor nővérével együtt Franciaországba, a királyi udvarba kerülnek, mint udvarhölgyek. Egy értelmes, mindenre kíváncsi kislány szemével látjuk a francia király és környezetének mindennapi, de a hűvös angol szokásoktól igencsak eltérő világát, ahol a szórakozás, a fényűzés, az erkölcstelen léha életmód dominál, és a szolgáktól a nemes urakig mindenki félelemmel teli alázattal hódol a rangban fölötte állóknak.
Rémülten látja, hogy nővére, akarata ellenére, a francia király ágyasa lesz, majd egy idő múlva, mint megunt szerető, női mivoltában teljesen megalázva, újabb és újabb uraságokat kénytelen szerelmével kiszolgálni.
Anna még lelkileg, érzelmileg éretlen arra, hogy feldolgozza a körülötte zajló eseményeket, de ez a támasz nélküli magára hagyottság, szülők, család nélküli élet később mégis hasznára válik. Az évek során kiválóan megtanul franciául, kevesek számára elérhető, érdekes könyveket olvasgat, egyre inkább kitűnik okos, értelmes megnyilatkozásaival, nyílt, őszinte tekintetével, és a királyi udvarban igencsak veszélyesnek számító, vonzó szépségével.
Számára a sors kegye, hogy ezekben az években éppen a francia király udvarában tölti - élete utolsó - éveit a nagy olasz művész, szellemi óriás, Leonardo da Vinci, aki gyakran elbeszélget a kislánnyal, és szinte atyai jóbarátjává válik.
Az évek múlásával Anna rettegve gondol a jövőre, és érthetően szeretné elkerülni nővére, és a hasonlóan vonzó ifjú hölgyek férfiaknak kiszolgáltatott sorsát, ezért feltett célja megőrizni tisztaságát leendő férje számára. Még Leonardo tanácsát is kikéri ez ügyben, és végül a - széles körű érdeklődése során megszerzett - szellemi fölénye lett az a bástya, ami menedéket nyújtott neki a legnehezebb pillanatokban.
Már elmúlt tizenhat éves, amikor a politikai helyzet alakulása révén minden angol hazautazott Franciaországból, így Anna számára is egy új élet kezdődött, egy számára alig ismert Angliában. Fájó szívvel hagyta ott francia barátait, és bár tudta, hogy nemrégen megismert ifjú szerelmével találkozhat otthon, arra azért ő sem gondolt, hogy az élet egészen más utat jelölt ki számára.
Érdekes, tanulságos, különös történet, amit feltétlenül érdemes elolvasni. Egy nagyon értelmes fiatal hölgyet ismerhetünk meg, aki évek múlva az angol király, VIII. Henrik felesége lesz, akinek lányát, I. Erzsébetet, a nagy angol uralkodók között emlegetik, és nem mellékesen, akinek óriási szerepe volt abban, hogy Luther Márton protestáns tanai meghonosodjanak Angliában.
Akit megragad a téma, és kíváncsi mademoiselle Boleyn életére, olvassa el a szerzőnek a Tericum kiadónál már korábban megjelent kötetét is, melynek címe: Boleyn Anna titkos naplója.

332 oldal, 3170 Ft., 145x205mm, keményfedelű, védőborítóval

PEARL S. BUCK:
NŐK PAGODÁJA

A szerző nálunk sem ismeretlen, hiszen a Tericum kiadónál korábban már megjelent Az utolsó kínai császárné című regénye, mégis úgy érzem érdemes szót ejteni életéről.
1892-ben született Amerikában, és alig néhány hónapos, amikor misszionárius szüleivel Kínába költözik. Élete első negyven évét szinte végig ott tölti, csak néhány éves tanulmányi kitérőt tesz Amerikába. Ez a végtelen hosszú idő tükröződik vissza gazdag és sikeres (irodalmi Nobel-díj) írói pályafutása során, melynek eredményeként több tucat regénye játszódik Kínában.
A Nők pagodája nem történelmi regény, a helyszín és a szereplők az írói képzelet szülöttei, ám olyan tökéletesen mutatja be a közel száz évvel ezelőtti Kína ősi hagyományokra épülő életformáját, társadalmi, családi szokásait, elvárásait, mint a leghitelesebb dokumentumregény. Kínát úgy ismeri a szerző, mint maguk a kínaiak, ráadásul rendelkezik a nyugati világ szemléletével, a kereszténység erkölcsi alapjaival, így nem csoda, hogy minden érdekes momentumát képes kiemelni annak a kornak, amikor évezredek csendje után hirtelen fejére áll a világ, változni kezd az addig bezárkózott ország.
A történet a város legtehetősebb családjának életébe enged bepillantani, ahol nemzedékek élnek egymás mellett, cselédekkel, szolgákkal körülvéve, szigorúan ragaszkodva a régi szokásokhoz. A család irányítója a négy fiúgyermek anyja, a példás életet élő, még mindig meseszép feleség, aki éppen most tölti be negyvenedik évét. Mindenkit megdöbbent bejelentésével, miszerint a továbbiakban külön lakrészbe költözik szeretett férjétől, nem kíván házaséletet élni, nyugalomra, csöndre vágyik. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, férjének egy fiatal nőt, úgymond második feleséget keres, remélve, hogy hamarosan megnyugszanak a kedélyek.
Elénk tárul a férj, a fiúk, menyek, és az öreg szülők helyzete, családon belüli, szigorúan behatárolt szerepük, de a regény továbbra is a háttérbe vonult feleségről szól. Legkisebb fiához - házitanítónak, akkoriban teljesen szokatlan módon - egy külföldi misszionárius papot fogad fel, akinek óráit ő is végighallgatja. Eleinte elővigyázatosságból teszi, féltve fiát egy idegen vallás hatásaitól, ám egyre inkább a kíváncsiság, a tudás iránti vágytól vezérelve. Ezek az órák inkább beszélgetések, amelyek során nem csak tárgyi ismereteket szerez, de hamarosan ráébred arra a fontos dologra, hogy akkor lehet igazán boldog egy ember, ha az értéktelen világi dolgok helyett a lélek szabadságát tartja szem előtt.
Küllemünket, viselkedésünket, cselekedeteinket mindenki látja, mindenki megítélheti, de a lelkünk csak a miénk, az egyetlen olyan dolog, ami minden emberben más és más. Ez a mi énünk, aminek a szabadsága teheti boldoggá az embert.
A regény cselekménye szerteágazóan folytatódik. A férj bordélyházba jár, ahonnan egy újabb nőt hoz a házhoz, a változatosság kedvéért most ágyasként. A fiúk is egyre nehezebben élik meg a kényszerhelyzetet, hogy párjukat a szülők választják ki, holott már jól tudják, hogy a világ másik felén ez régóta nem így történik. Más életformára vágynak, érzik a tudás, az írás-olvasás mindennapi fontosságát, szeretnék, hogy a nő, a feleség ne csak egy otthon őrzött szép tárgy, hanem a férj igazi testi-lelki partnere legyen az életben.
Nem mesélem el, hogyan alakulnak a dolgok, hiszen az élmény csak az olvasóknak jár. A könyv igazi utazás a hagyományokat még szigorúan őrző Kínába, ahol elsősorban a nők zárt élete tárul elénk, de korántsem csak nőknek szólóan.
Részesei lehetünk a keleti világ mesés valóságának, miközben a lélek útjait fürkészve magunk is elcsodálkozhatunk a számtalan filozofikusan megfogalmazott bölcs gondolaton.
Nagy élmény a könyv, nem csak a téma, de az írónő kimagaslóan szép fogalmazása, stílusa okán is. Olvassák el, szeretni fogják.

390 oldal, 3270 Ft., 145x205mm, keményfedelű, védőborítóval

PETER KERR:
BÚCSÚ MALLORCÁTÓL
A paellától a zabkásáig

Gyakran mondjuk egy könyvre, hogy kellemes nyári olvasmány. Nos, aki szeretne kikapcsolódni, felhőtlenül szórakozni, és kerülné az olvasás közbeni nagy morfondírozásokat, keresve sem találna ennél pompásabb könyvet magának.
Nekem is hihetetlen, de ez már az ötödik könyve a szerzőnek, és nem hogy nem unalmas, de úgy érzem, talán eddig ez a legérdekesebb a sorozatból. Ennek oka az, hogy most ismerjük meg igazán a családi történet mozgatórugóit, hogy mi is volt annak a nagy lelkesedésnek az oka, hogy skót gazdálkodó létükre kedvet kaptak Mallorcán letelepedni, egy eldugott kis telken gyümölcstermesztésből megélni, új életet kezdeni.
Az előző kötetekből már jól ismerjük a látszólag gondtalan, napsütéses mallorcai élet árnyoldalait, a talpon maradás nyomasztó anyagi terheit. Érzi a család, hogy egy nagyobb bírtok lehet a megoldás, attól remélhetnének annyi hasznot, amiből elvárásaiknak megfelelően élhetnének. Állattartásra alkalmas telket keresnek, közben árulják a sajátjukat. Ahogy az életben lenni szokott, minden nem jön össze, telket nem találnak, viszont a vevő sürgeti őket. Maguk sem gondolták, de három év után, nincs más választásuk, mint hazaköltözni Skóciába.
No, majd ott újra kezdenek mindent...
Igen ám, de a hajdani házukat, még ha akarnák sem tudnák visszavásárolni a közben megugrott ingatlanárak miatt, így egy falusi bérleményben húzzák meg magukat.
A könyv innentől kezdve egy szép álomról, egy állattartásra alkalmas farm utáni vágyról, és közben egy folyamatos - rengeteg önkínzó humorral átszőtt - skóciai kalandozásról, a szerző szülőföldjének megismeréséről szól. Önkéntelenül is érezzük, de az író is gyakran hasonlítja össze a mallorcai parasztok irigylésre méltó, ráérős életszemléletét, a kellemes spanyol éghajlatot a zord skót természettel, a hűvös, ködös, fagyos, télen különösen rövid nappalokkal.
Amilyen nagy felfedezés, hogy hosszú távollét után szülőföldjében is megtalálja az ember a korábban észre sem vett harmóniát, szépséget a természetben, olyan csalódás nekik, hogy nem lelik a nyugodt megélhetéshez vezető utat.
Kényszerhelyzetbe kerülnek, ezért jobb híján vesznek egy lerobbant kisvárosi házat, amit részben saját kezükkel felújítanak, majd némi haszonnal eladnak.
Az álmukat persze továbbra is dédelgetik, reménykednek, hogy sikerül egy olyan farmot venniük, ahol majd szarvastenyésztéssel foglalkozhatnak. A kék madár azonban mindig tovaröppen, csábítva, hitegetve őket. Nincs más, addig is venni kell egy újabb felújítandó házat, és küzdeni az építkezők örök ellenségével, a hivatali bürokráciával.
Erről szól éveken át az életük, míg egyszer csak megépül a farm, rajta a házuk, és egy percre minden rózsásnak látszik. Ám, megnyugvás helyett, a gondok csak most kezdődnek...
Ahogy a mondás arrafelé tartja "nincs olyan rossz szél, ami ne hozna magával valami jót". Ebben a szorult helyzetben valóban "jött" valami jó is, mégpedig Peter váratlan ötlete, miszerint író lesz és megírja a család mallorcai történetét. Mindenki leesett a székről, csak bámultak az újabb reménytelennek tűnő ötletén.
És milyen az élet, mi is láthatjuk, pontosabban olvashatjuk szórakoztató, átélt eseményeket feldolgozó könyveit, amelyek révén végre találkozott az igazi sikerrel, ami esetében törvényszerű is, hiszen ő írja valahol, hogy "Ha nem álmodozol semmiről, hogy váltod valóra az álmod?"
Pillantsanak be a spanyol és a skót emberek életébe, utazgassanak ebben a két számunkra idegen, de nagyon is vonzó országban, és élvezzék a szerző igazán jó humorát. Remekül fognak szórakozni, legfeljebb a hazai álmodozók a szarvastenyésztést majd kihúzzák a nagy ötletek sorából.

302 oldal, 3170 Ft., 145x205 mm, keményfedelű védőborítóval

Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól.

A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

IAN D. ROBINSON:
AZ ÚTON EGYSZER MEG KELL HALNOD

Napjainkban már kiveszőfélben vannak a Robinson által megtestesített kalandor utazók, akik nem hatalmas költségvetésű expedíciók tagjaként, tv- stábokkal követve vágnak neki a világnak, hanem csak jókora elszántsággal, nagy önbizalommal, őszinte naivitással, nyelvtudás, és hát istenem, a szükséges engedélyek nélkül.
Könyvünk írója, Ian, az ausztrál fiatalember korábban már járt Tibetben, sőt a lovas turizmus is a szíve csücske, de valószínű el sem tudta képzelni, mi vár arra, aki keresztül akar vágni Tibeten, csak úgy, "toronyiránt", kerülve az utakat, nagyobb településeket, legfőképpen a macerás hivatalos szerveket. Tibet ugyanis ma sem turistaparadicsom, a hatalmas ország nagy része zárt terület, ahová külföldiek csak engedéllyel léphetnének be, de azt Ian is jól tudta, hogy ilyen engedélyek a gyakorlatban - földi halandó számára - nem léteznek.
Márpedig neki mennie kellett. Kényelmes ausztrál életében ugyanis, mint a buddhizmus iránt érdeklődő fiatalember, tanítómestere halála után fogadalmat tett, hogy hamvait eljuttatja a Kailászára, Tibet szent hegyére, a híres buddhista zarándokhelyre.
Helyi öltözékbe bújva, apró tibeti lovakkal vágott neki az úttalan, többnyire négyezer méter magas tibeti fennsíknak, egy jó térképpel, hálózsákkal, kis sátorral, de mindenféle modern műholdas helymeghatározó nélkül. Gyötrelmes napok egyhangú sora következett, iszonyatos szeles, hideg, esős időben hegyre fel, majd a hágón túljutva le a völgy felé. Újra és újra. Esténként a szabadban éjszakázott, nedves gönceit szárítgatta, a napközben gyűjtögetett száraz jaktrágya tüzén főzött teát iszogatva. Kopár, holdbéli a táj, ahol legfeljebb némi legelő akad néhol az állatoknak. Ez utóbbi nem csak lovának volt létkérdés, de Ian is hálás lehetett a természetnek, hiszen ennek köszönhetően naponta többször is találkozott pásztorokkal, sátorban élő családokkal, akik az ősi szokás szerint azonnal vajas-zsíros teával, és ha tehették campával, amolyan kézzel formált kis gombóckákkal fogadták a kiéhezett, sokszor csak támolygó vándort.
Három hónap alatt közel kétezer kilométert haladt, ám az éhség, az emberek iránti vágy, egy meleg családi sátorban alvás reménye egyre gyakrabban csalta be az apró, többnyire térképen nem is szereplő falvakba. Mindenütt nagy ámulatot keltett a tibeti ruhában utazó, magát zarándoknak valló nyugati ember megjelenése, ám végül ez okozta vesztét is, miután felkeltette a rendőrség figyelmét. Hosszas macska-egér játék után kitoloncolták az országból.
Akkor úgy érezte, mindenből elege lett, és maga sem hitte volna, de alig két év múlva, 2004-ben újra Tibetbe ment, és lebukása helyétől - természetesen minden engedély nélkül - folytatta a végtelennek tűnő utat. Még két hónapig kerülgette a lakott helyeket, míg végre elcsigázva, sok viszontagságon túljutva, időnként a sorsnak, a puszta szerencsének köszönhetően, hóviharokon, magas hegyeken, jeges folyókon átkelve, megérkezett a szent hegyre.
Naplószerűen megírt könyve elénk tárja az elképzelhetetlenül egyszerű tibeti emberek életét, akiknek a "világában egy-egy munka akkor kezdődik, amikor kezdődnie kell, és a dolgok akkor érnek véget, amikor eljön az ideje." Nincsenek nagy vágyaik, elérhetetlen céljaik, láthatóan a maguk egyszerű életéből hiányzik a kapzsiság, az irigység, mint ahogy a hajsza, a stressz és az idegesség is. Állataikon kívül szinte semmijük sincs, csak Buddhába, és a kínai hatalom által tiltott Dalai Lámába vetett ősi hitük.
Szerzőnk nem politikus alkat, de többször szót ejt Tibet legnagyobb gondjáról, a létét veszélyeztető kínai betelepítésekről, a mindenütt megjelenő idegen kultúráról, a buddhizmus erőszakos visszaszorításáról, arról a folyamatról, amelynek következtében a tanulatlan őslakosok teljesen az élet perifériájára szorulnak, és mire észbe kap a világ, elvész egy olyan különös, értékes szelete az emberiségnek, amit még megismerni sem volt szerencsénk.
A könyv címe külön történet, hiszen az összesen háromezer ötszáz km-es vándorlás egyik nem titkolt célja a lelki megtisztulás volt. Hogy ezt hogyan élte meg, érzései szerint sikerült-e emberi gyengeségeitől, jellembéli hibáitól megszabadulnia, hozott-e számára életre szóló változást az időben és térben is igen végtelennek tűnő zarándoklat, nos ezt nem árulom el, de majd ez is kiderül a könyv olvasása közben.
Ezerszínű a történet, amelyből nem csak a számunkra különös tibeti életforma tárul elénk, nem csak a kalandokat éljük át, de bepillanthatunk a buddhizmusba is, megismerhetünk olyan szépen hangzó fogalmakat, mint pl. a rinpocse, a mantra, vagy a gompa. Elénk tárul Tibet földrajza, az a végtelen kopár világ, ahol a Sárga-folyó és a Jangce ered, a hatalmas, ötezer méter feletti hágók, az óriási tavak vidéke. A kötet fényképmellékletét nézegetve olyan, szemünknek szokatlan életképeket láthatunk, mint a jakok hátán lovagló, vagy a juhokat fejő asszonyok, a sátorban élő nomád családok, vagy a szó szerint rongyokba öltözött kis pásztorlány képe.
Sokat lehetne mesélni a könyvről, gyanítom, minden olvasót - alkatától függően - majd más-más részlet ragad meg, de abban biztos vagyok, senkit nem hagy érintetlenül a történet.

352+16 oldal, Ára: 2800 Ft., mérete: 135x200 mm, keményfedelű

EMILY WU - LARRY ENGELMANN:
MADÁRTOLL A SZÉLBEN
Egy viharban elveszett gyermekkor a szélben

Amilyen találóan szép a könyv címe, olyan fájdalmasan szívszorító, tanulságos és feledhetetlen maga a történet, amelyben a szerző gyermekkorában átélt élményeit meséli el.
Olvastunk és hallottunk már sok mindent az 1966-ban kezdődött kínai kulturális forradalom tíz évéről, hiszen az akkori sajtó nálunk is megírta, hogy az értelmiség egy részét vidékre küldték mezőgazdasági munkára, "remélve" hogy néhány év múlva szellemileg felfrissülve, ideológiailag megtisztulva térnek majd vissza a városi életbe. Igen ám, de mint tudjuk az ördög a részletekben rejlik, arról pedig szemérmesen hallgattak mifelénk. Rosszul festett volna a sztálinizmus, majd az 56-os események után arról mesélni, hogy a kommunizmus másik nagy forradalmi ága is elvesztette emberi arcát.
Könyvünk szerzője, Vu Ji-mao ( a későbbi Emily Wu ) ebbe a balszerencsés világba született bele 1958-ban, ráadásul egy Amerikában tanult kínai egyetemi tanár lányaként. Apja - minden ok nélkül - gyanús elemmé vált, három évet töltött koncentrációs táborban, így lánya csak négy évesen ismerte meg. Nagyon szerényen éltek, másokhoz hasonlóan alig volt mit enniük, és a kínai hagyományoknak megfelelően, minden otthoni munka az értéktelennek számító, még alig cseperedő leánygyermekre, Ji-maora várt.
Az egész országban nyomorúságos volt a helyzet, és a bölcs vezér, Mao jól tudta, hogy ilyenkor bűnbakokat kell találni, mert csak az "oszd meg és uralkodj" szellemében maradhat erős a hatalom.
Az értelmiség volt a remek célpont, így az egyébként is forradalmi lelkületű diákságból létrehozták a minden hatalom felett álló Vörös Gárdát, akik könyveket égettek, lakásokat kutattak át, dúltak fel, akik nyilvánosan bohócsapkát húztak a kiszemeltek fejére, fizikailag bántalmazták, teljes félelemben, rettegésben tartották őket. A párt nevében bármit megtehettek.
Hamarosan Ji-mao családját is vidékre, egy eldugott koszfészekbe költöztették, ahol a kolhozban rabszolgaként, szó szerint egy marék rizsért dolgoztak, kiszolgáltatva a helyi részeges, faragatlan pártmegbízottnak. Egy kunyhóban éltek, semmijük sem volt, még a remény is csak halványan pislogott, hogy valaha visszakerülhetnek a városi életbe.
A könyv írója tíz éves korától hat évet töltött a világ végén. A tanulásban nagyon igyekezett, és a jobb sors érdekében még a KISZ-be is belépett, bár "fekete család"-ból való származását ez sem mosta le róla.
Amikor végre fordult a kocka, és apja újra tanári állást kapott - egy másik városban - azt hitték végre nekik is jut majd egy kis boldogság, és elfeledhetik a mezítlábas éveket. A kijelölt "lakás" látványa azonban hamar szertefoszlatta álmaikat, ráadásul a korábbi bélyeg is érezhetően a családon maradt.
Szerencséjére kiválóan tanult, ám amint leérettségizett, a párt, mint minden más tanult fiatalt, vidékre küldte. Ismét egy apró hegyi településen találta magát, ahol jó ideig a földeken dolgozott, majd tanítóként sóvárgott távoli családja, és a tovatűnő ifjúság után.
Életében a nagy szerencsét, a nagy kormányos, Mao elnök halála hozta el, mert nem sokkal később lazult a politika szigora, végre bárki jelentkezhetett egyetemre, és egy sikeres felvételi után - 19 évesen - megszabadulhatott a kilátástalan falusi nyomortól.
Könyvében az elveszett ifjúságot, a borzalmakkal teli éveket meséli el aprólékosan, a saját szemszögéből nézve. Láthatjuk, hogy környezetéből hányan, de hányan nem élték túl azokat az éveket, vagy ha mégis, mivé lett meggyötört életük. Lélekbe markoló, igaz történet ez a könyv, amit csak az írhatott meg ilyen hitelesen, aki maga is átélte.
Íme néhány sor az akkori szemléletet érzékeltetve:

"Bejelentették, hogy a propagandacsoport engedélyt ad bizonyos elvtársaknak az önként jelentkezésre, hogy végleg vidéken telepedjenek le. Mao elnök útmutatása szerint ezek az önként jelentkezők nem átmenetileg kerülnek a parasztok közé, hanem végleg köztük telepszenek le, és ott élik le az életüket. Lakhatási engedélyüket, olaj- és ételjegyüket új lakóhelyükre irányítják át. Hozzátartozóik velük költöznek, de mindannyian elvesztik az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogukat."

Történészek sosem fognak ilyen könyvet írni, ők elvesznek a nagy politikai kérdésekben.

376+8 oldal, 3000 Ft., 235x305 mm, keményfedelű,

A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is:

A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg:

Copyright 2001-2008, Hátizsák