DAVE EGGERS: AZ ELVESZETT FIÚ Valentino Achak Deng regényes önéletrajza Igazi tananyag ez a könyv! Megvan az irodalmi értéke, a történelmi háttere, megvilágítja az etnikai problémákat, a világgazdaság mohóságát, az emberi gyarlóságot, és azt az elpusztíthatatlan, velünk született hitet, amit reménynek nevezünk. Szudán. Nem sokat mond ez nekünk. Hatalmas ország Egyiptom és Kenya között, Etiópia mellett. Ez utóbbiról már felrémlenek azok a szívszorító képek, amikor az anya kezében a csont sovány, koromfekete gyereket szinte ellepik a legyek. Más fotókon minden férfi kalasnyikovval hadonászik, mindenkinek fegyvere van. Ép ésszel fel nem lehet fogni, honnan a fegyver, ahol egy falat kenyérre sem futja, és vajon miért harcolnak, ha a győztes semmit sem vehet el a nincstelen vesztesektől. Ebbe a siralmas világba született könyvünk hőse, akinek visszaemlékezéseiből írta a szerző Az elveszett fiú című regényét. Szudán déli részén, a civilizáció minden hatásától elzárva élt az alig hatéves Achak, amikor falujukra rátörtek a senkit nem kímélő fegyveresek. Nem volt idő mérlegelni, szüleitől, testvéreitől elszakadva, ösztönösen menekülnie kellett. Étlen - szomjan bujkálva, majd csapatokba verődve, egyre távolabb kerültek otthonuktól. A hamarosan sok száz fős gyereksereg teljesen legyengülve, éjszakánként végkimerülésig gyalogolva bandukolt a bozótos, félsivatagos vidéken. Nappal helikopterről vadászták őket, éjjel a vadállatoktól féltek, a pocsolyák vizét itták, és bekövetkezett, ami ilyenkor lenni szokott, a gyengék tucat számra dőltek ki a sorból. Temetni sem volt idő, ha mégis, akkor tíz körömmel, puszta kézzel kapartak gödröt az elvesztett barátoknak. Hosszú vándorlás után jutottak el Etiópiába, ahol békét, nyugalmat, biztonságot reméltek. Tizenhatezer gyerek, akik közül soknak már gatyája sem volt, amikor megérkeztek a leendő táborba. Reménykedtek, hogy hamarosan hazatérhetnek, és senki nem hitte volna, hogy az idő múltával majd egyre tovább kell menekülniük. Etiópiából Kenyába. Pusztultak a gyengék, lelkileg nyomorodtak az élők. Szerencsés volt, aki eljutott Kenya kietlen, száraz csücskébe, Kakumába, ahol a felnőttekkel együtt nyolcvanezren zsúfolódtak össze egy táborba. Megjelentek az ENSZ segélyszervezetei, itt már oktatást is szerveztek, naponta egyszer enni is kaptak, és az évek múltával érezhetően egyre elviselhetőbbé vált az élet. Valójában rabok voltak, hiszen a tábort elhagyni nem lehetett. Achak szorgalmas, tanulni vágyó gyerek volt. Vele született adottságánál fogva, remekül értett az emberek nyelvén, és felnőve a tábor ifjúsági vezetője lett. Ő, aki gyerekkorában azt sem tudta, hogy más ország is létezik a világon, lassan megértette, hogy mi történik Szudánban. Az északon élő, mohamedán arabok már nem egyszerűen vallási, vagy etnikai okokból irtották a keresztény fekete bőrű lakosságot, hanem a gazdag olajkincset, magát a földet, a szavannát akarták. Ahogy az ilyen helyzetekben lenni szokott, az üldözöttek ellenálltak, forradalmi csapatok szerveződtek, akik már a serdülő fiúknak is fegyvert adtak. Ám hiába a nemes cél, emberileg, erkölcsileg nem sokban különböznek a kormány katonáitól, brutalitásukban az emberi élet teljesen értéktelenné vált. Tizenhárom év táborélet után, amikor még mindig semmit nem tudott elveszett családjáról, hatalmas lehetőség csillant meg Achak előtt. A tábor fiatal fiúi közül négyezren kivándorolhattak az Egyesült Államokba. Ő is jelentkezett, és bár felnőtt barátai maradásra intették, hitt a rá váró csodában, az igazi szabadságban. Az író lebilincselő stílusban meséli el a hatalmas kontrasztot az USA és Szudán között, érzékelteti a megkapaszkodás nehéz pillanatait, az ismétlődő megszégyenüléseket, a hétköznapi csetlés - botlásokat, a tehetetlenséget, mind azt, amit az áhított új világ magával hozott. Achak 2001-ben érkezett Amerikába, az ott eltöltött öt év tapasztalata ösztönözte arra, hogy addigi - balszerencsésnek vélt - életét tanulságként a világ elé tárja. Talán Ő sem remélte, de könyvének írójában olyan szerzőtársra talált, aki átérezte lelke minden rezdülését, és egy nagyszerű könyvet írt az elveszett fiúról. Egy olyan könyvet, amelyik szerte a világban talán a legtöbbet teheti Szudánért, Afrikáért, és az Ashakhoz hasonló sorsú elveszett fiúkért. Gondolatébresztő, nagy hatású könyv, mély nyomot hagy az olvasó érzelmeiben. 680 oldal, 3900 Ft., 140x215 mm, keményfedelű, védőborítóval Internetes ára:3315 Ft. (A Park Kiadó weblapján) ROSS KING: BRUNELLESCHI KUPOLÁJA A firenzei dóm építésének története A ma embere már semmin sem csodálkozik. Hozzászoktunk a száz emeletes üvegpaloták látványához, a tibeti vasúthoz, a sivatag homokján épült városokhoz. Talán ez lehet az oka, hogy én magam is, felfelé bandukolva a firenzei dóm 463 lépcsőjén, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy vajon ki lehetett az, aki megálmodta, pláne aki fel is építette a dóm kupoláját? Amikor végre elfogytak a lépcsők a kupola kettős fala között, és száz méter magasból elém tárult Firenze, csak ámultam a városon, ahol hajdan a Mediciek éltek, ahol Michelangelo, Leonardo, Dante vagy éppen Giotto koptatták az utca kövét. Lent, a dómban sétálva, hála a remekül eltalált arányoknak, nem is érzi az ember a hatalmas méreteket. A több mint negyven méter átmérőjű kupola óriási freskóját a művészettörténetben gyakran emlegetett Giorgio Vasari festette, de vajon ki, és hogyan építette magát a kupolát? Hogyan sikerült száz méter magasra felcipelni azt az irdatlan mennyiségű, darabonként is több mázsás követ? Erre ad választ a szerző, korabeli rajzokkal gazdagon illusztrált könyvében. 1296-ban fogtak hozzá, és jó százötven évig építették Firenze háromszínű márvánnyal burkolt dómját, a Santa Maria del Fioret. A város gazdagsága, formálódó szépsége teret engedett az igényes fantáziának, ahogyan ma mondanánk, mertek nagyot álmodni. Peregtek az évek, múltak az évtizedek, de 1355-ben még csak a kopasz falak meredeztek, és majd csak 1367-ben jött el a pillanat, amikor a város vezetőinek el kellett dönteni, hogy formailag milyen kupola ékesítse az épületet. Egy ekkora építkezésen azonban - gondoljunk csak a szükséges kőanyag bányászására, szállítására - lassan haladtak a dolgok, így nem csoda, hogy végül csak 1418-ban döntötték el, hogy kire bízzák az akkoriban még igen kockázatosnak látszó feladatot. Nem kis meglepetésre, arra a Filippo Brunelleschire esett a választás, aki eredetileg ötvös és órakészítő mester volt, és bizony még semmit nem épített életében. Firenzében nőtt fel, de később - már mesteremberként - Rómába ment, ahol hosszú éveken át az ókor csodáit, a hajdani pompás épületek maradványait, építészeti megoldásait tanulmányozta. Hogy ez mennyire volt tudatos készülődés, vagy csak egyszerűen az életben nincsenek véletlenek, ma már nem tudni, de tény, hogy maga a kupolaépítés titokzatossága, technikai nehézsége, a probléma megoldása a mániája lett. A pályázatot - 41 évesen - azzal a merész ötlettel nyerte el, hogy tervei szerint mindenféle állványzat nélkül fogja az építkezést megoldani. Ez ma is meghökkentően hangzana, akkor meg kifejezetten a nehezen hihető ígéretek közé tartozhatott, mégis megkapta a lehetőséget. A könyv erről a grandiózus vállalkozásról szól, lépésről-lépésre követve a stációkat, bemutatva, hogy Filippo Brunelleschi, ez a magányos, mogorva, de elismerten zseniális elme hogyan küzdött meg az újabb és újabb felmerülő kihívásokkal, tizenöt éven át kézben tartva a munka minden fázisát. Számtalan találmánya született, mivel a gyakran nyolc mázsás kövek tucatjait kellett minden nap, egyre magasabbra, az akkor még nem létező toronydaruk nélkül, a kőművesek keze alá felvinni. Ötletes, korát messze megelőző megoldásokkal tervezett gépei évtizedeken át hibátlanul működtek, oly annyira, hogy a későbbiekben a város másik géniusza, Leonardo da Vinci is rajzolgatta a jól bevált, általa is megcsodált módszereket. A kupola ma is tökéletes, az örökkévalóságnak épült. A dómban eltemetett zseniális mestert az utókornak már nem szükséges méltatni. Valamikor ugyanis járt a helyszínen egy bizonyos Michelangelo, aki Rómában éppen a Szent Péter bazilika építését vezette, és miután hosszasan tanulmányozta a kupola építészeti megoldásait, azt mondta, hogy ennél különbet ő sem tudna építeni. A könyv az érdekes alaptörténet mellett egy nagy utazás a középkorba, a már akkor is varázslatos, máig csodált nagy művészek által lakott Firenzébe. 228 oldal, 2500 Ft., 135x200 mm, keményfedelű Internetes ára: 2125 Ft. (A Park Kiadó weblapján) Látogassák meg a Park Kiadó honlapját, ahol sok szép könyv közül válogathatnak, elolvashatják a kiadó ajánlásait, és komoly kedvezménnyel vásárolhatnak: A Park Kiadó nálunk bemutatott könyveit egy helyen, itt nézhetik meg: ANNE B. RAGDE: BERLINI NYÁRFÁK A hazájában óriási sikert aratott regénytrilógia első kötetében Norvégiába, egy Trondheim közeli farmra repíti olvasóit az írónő. Amolyan tanyavilág ez, ám a ritkán lakott, hatalmas Norvégiában más léptékű az élet, mint amihez mi errefelé szoktunk. Óriási távolságok vannak, ráadásul a zord éghajlat könyörtelenül megnehezíti az ősi földbe, a családi hagyományokba tíz körömmel kapaszkodó parasztemberek életét. A valaha jobb napokat látott, tekintélyes méretű kúria mára teljesen lepusztult. Tor, a disznótartással foglalkozó gazda már csak idős szüleivel él a házban, az élet szépségét szinte csak az anyakocák fülének vakargatása jelenti számára. Rátelepedett a magány, nem tartja a kapcsolatot senkivel, még a legénykori kalandjából született, Oslóban élő lányát sem látta soha életében. Két öccse, akik nagyon régen elszakadtak a farmtól, más-más okból, de soha nem látogatják a szülői házat. Szétesett a család, lélekben elhidegültek, nincs aki érzelmi szálakkal összekötné a testvéreket. Az egyik fiú temetkezési vállalkozó, a másik Koppenhágában kirakatrendező, évek óta nem beszéltek, alig tudnak valamit egymásról. Mind a hárman egészen más világban élnek. Pár nappal karácsony előtt kórházba kerül a mama. Ez a sosem várt, rossz hír fellobbantja bennük a szeretet mélyen pislákoló lángját, és elmennek a kórházba. Tor lányát is megérinti az utolsó lehetőség gondolata, úgy dönt - 37 évesen - hogy meglátogatja a kórházban lévő nagymamáját, remélve, hogy - ennek apropóján - egyúttal megismerheti apját és nagyapját. Nem könnyű egy ilyen találkozás, nem is ugranak egymás nyakába, mégis, amikor meghal a nagymama, nincs szíve apját és nagyapját magára hagyni. Az egyébként távolságtartó nagybácsikat is arra ösztönzi, hogy tegyék félre régi sérelmeiket, és karácsony ünnepének okán, végre ismét jöjjenek össze a farmon. A siralmas látvány felébreszti lelkiismeretüket, a lány hatására elkezdenek rendet csinálni, kicsit emberibbé, élhetőbbé tenni a teljesen lepusztult, elkoszosodott, szegénységet sugárzó házat. A férfiak hideg lelkét, zárkózott egyéniségét hamar feloldja az "új rokon", az unokahúg jelenléte, megnyílnak egymás előtt, felfedik benső titkaikat, belátják, hogy bármilyenek is, el kell fogadniuk egymást. Nem változnak meg néhány nap alatt, de a kötet végére láthatóan formálódik közöttük egy új, korábban sosem volt családi közösség. Érzelmekre ható, emberi történet. 304 oldal, 2500 Ft., 140x200 mm, keményfedelű ANNE B. RAGDE: REMETERÁKOK A trilógia második kötetében az ünnepek után szétszéledt családtagok hétköznapjaival ismerkedünk. Elénk tárul lelkiviláguk, a környezetük, és láthatjuk, hogy például milyen szigorú erkölcsi elvárások vannak a vidéki Norvégiában egy vallásos életet élő temetkezési vállalkozóval szemben. Magánéleti vágyait, ha vannak is, ügyfelei, kollégái előtt, egyszerűen nem meri felvállalni. Tor lánya, Torunn, aki Oslóban egy állatklinikán dolgozik, balszerencsés kapcsolatainak köszönhetően egyre inkább a megtalált rokoni szálakba kapaszkodik, és amikor apját baleset éri a farmon, gondolkodás nélkül a segítségére siet. Ismerős a terep, de nem is sejti, hogy milyen testi-lelki megpróbáltatás lesz az állatokkal és a két idős férfival bánni. A Koppenhágában élő, fiatalabb nagybácsi élete sem egy szokványos történet. Férfi létére egy másik férfival él együtt, ami Dániában nem olyan ritka dolog, de a vidéki norvég emberek, még a családtagok is, az ilyesmit csak igen nehezen értik meg. Rajta keresztül nem csak a dán főváros élete, de a felhőtlen jómód is elénk tárul, óriási kontrasztot mutatva az elszegényedő norvég tanyasi világgal. A farmon, annak ellenére, hogy kisegítőt kapnak, ahogy telnek-múlnak a napok, Torunn és az apja is érzi, hogy a csőd felé sodródnak, fordulóponthoz érkezett az életük. Talán, ha a lány, aki az egyedüli örökös, otthagyná Oslót, és kézbe venné a birtokot, fiatalos szemléletével, látásmódjával megmenthetné a családot az anyagi összeomlástól. Torunn láthatóan ingadozik a megszokott városi élet és a puritán falusi lét között. Imádja az állatokat, ösztönösen ragaszkodik barátságtalanul zárkózott apjához, ráadásul egyre jobb társra talál a farmon kisegítő fiatalemberben is. Ugyanakkor fél a kockázattól. Mind e közben Dániában már körvonalazódik a megoldás, miszerint a tehetős nagybácsi és komoly vagyoni háttérrel rendelkező élettársa felújítaná, modernizálná az ósdi birtokot. A távoli észak, a regény szereplőinek alkata egészen más, mint a mi világunk. A hétköznapi gondok, az emberi érzelmek azonban hasonlóak, így a könyv üzenete nekünk is szól. Ne hagyjuk veszni a rokoni szálakat, még akkor sem, ha egyébként nézeteink, életkörülményeink el is távolítanának egymástól, mert amikor hirtelen minden összeomlik körülöttünk, csak a család, a testvérek összefogása lehet az egyetlen megnyugtató támasz. Az írónő mind a két kötetben olyan hozzáértéssel, pontos megfigyeléssel mutatja be a disznók tartásától, a temetkezési vállalkozó napi tennivalóján át a természet, vagy éppen a kórház leírását, mintha maga is átélt volna már hasonló helyzeteket. A cselekmény és a könyv irodalmi értéke igazán tartalmas élménnyel ajándékozza meg olvasóit. A befejező, harmadik kötet áprilisban jelenik meg. 320 oldal, 2600 Ft., 140x200 mm, keményfedelű A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is: A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg: SHERRY JONES: AISHA, A Próféta szerelme A könyv Mohamed életének utolsó éveiben játszódik, amikor már isteni sugallatra ráébredt földi küldetésének fontosságára. Hirdeti saját prófétaságát, ám egyelőre Mekkában még több az új vallásnak, az iszlámnak az ellensége, mint a Prófétát dicsőitő, érte mindenre képes hívők száma. Időszámításunk után 622-ben járunk. Mohamed, feltehetően hatalmának, kapcsolatainak erősítése érdekében eljegyzi barátjának hatéves lányát, Aishát, akit szülei ettől kezdve elzárnak a világtól, nem játszhat fiúkkal, nem léphet az utcára, ártatlanságát a széltől is óvják. Aisha egyénisége már kislányként szokatlan alkatra vall. Kardozni szerető, fiús, szókimondó természet, aki látva a környezetében élő asszonyok kiszolgáltatott sorsát, felnőttként - naivan - valami másra, férfiakkal egyenrangú, teljesen szabad életre vágyik. Éles eszű gyerek, mégis csak évek múlva döbben rá, hogy az a kedves idős ember, aki szinte naponta meglátogatja, nem más, mint a leendő férje. Közben a városban is felpörögnek az események, az iszlám követőit elüldözik Mekkából, és bár a befogadó Medinában nyugalomban élhetnek, a mekkai ellenségek ismétlődő támadásai bizonytalanságban tartják a Próféta híveit. Aisha hamarosan az 55 éves Mohamed harmadik felesége lesz, így ettől kezdve folyamatosan küzdenie kell a családon belüli pozíciókért is, mivel engedetlen alkata révén nehezen viselte volna, hogy mindenki szolgája legyen. Az igazi csapások akkor érik, amikor mindenféle érdekekre hivatkozva Mohamed újabb és újabb asszonyokat hoz a házhoz, ami persze azzal is jár, hogy rá se néz a még mindig gyereknek látszó, de lélekben már igazi nővé érett Aishára. Végül már tíz felesége van a Prófétának, ami ugyan ellentmond az éppen általa meghatározott négy asszonynak, de hatalmának, biztonságának erősítésére hivatkozva, a közösséggel ezt is el tudja fogadtatni. Hogy közben hogyan válik vonzó nővé, harcias alkatánál fogva igazi amazonná Aisha, hogyan küzd meg férje szerelméért, hogyan éri el, hogy ő legyen Mohamed kedvenc felesége, és szép lassan hogyan tudatosul benne, hogy az iszlám világában nem lehet más férfi az életében, hogy egyszerűen egy nőnek nincs más választása, mint elfogadni a mások által választott férjet, nos, erről szól ez a rendkívül szépen megírt regény. Manapság már sokan eljutunk egy-egy arab országba, sok mindent látunk, de a könyv pont azt a mindig homályban maradó részt világítja meg, ami a nők ajtaja mögött rejlik. Olvasás közben belelátunk egy család zárt világába, szinte saját bőrünkön érezzük a nálunk elfogadhatatlan helyzeteket. A regény Mohamed halálával végződik. Mivel fia nem volt, már a gyász óráiban összecsapnak az utódlás indulatai, de végül az iszlám talpon marad, és mint tudjuk, azóta meghódította a fél világot. Az írónő - láthatóan - a történelmi események köré szőtte regényét, de a jellemek megalkotása, egyes részletek kiemelése vagy éppen elhallgatása már írói munkásságának a része. Talán ez a szerkesztési mód válthatta ki a Próféta híveinek haragját, és bizonyára ezért olvasható a borítón, hogy "Veszélyes könyv. Világszerte botrány kísérte." Mivel Mohamed életének utolsó szakaszát is csak részben mutatja be a szerző, a könyv és a téma iránt érdeklődőknek érdemes az interneten utánanézni a Koránt éppen ezekben a medinai években író Próféta életének. Ritka érdekes témát dolgoz fel a könyv, ne mulasszák el, különös élményben lesz részük. 424 oldal, 2990 Ft., 140x215 mm ATHENAEUM 2000 KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hívatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti döntésüket, választásukat. Az Athenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: LENA EINHORN: MI TÖRTÉNT A DAMASZKUSZI ÚTON? Nyomozás a valóságos názáreti Jézus után A Biblia a keresztény világ alapköve. Sajnos, a kétezer évvel ezelőtti események leírása Pál apostol leveleinek esetében is legalább 15 évvel később történt meg, a négy evangélium pedig vagy harminc év múlva született. A több évtizedes távlat, a terjedelmi korlátok, és az a tény, hogy a szerzők - egyéniségükből adódóan - talán nem pontosan ugyanazt tartották a legfontosabb momentumnak, évszázadok óta arra ösztönzi a megszállott kutatókat, hogy végre megtalálják a szövegben rejlő igazságot. Könyvtárnyi a téma irodalma, tele találgatásokkal, kételkedésekkel, meggyőzően hangzó érvelésekkel, de mára már világosan látszik, hogy a korabeli források összevetése kevés a mozaik sikeres kirakásához, így azután - egyelőre - maradnak a merész fantáziálások. Az érdeklődő olvasónak a könyv abban segít, hogy az időrendben egymásra csúsztatott írásokat, a kutatók szemével, olyan perspektívából láthassa, amit önmagában a Biblia olvasgatása nem tenne lehetővé. A szerző, Lena Einhorn nem egyházi személy, de már 25 éve tanulmányozza Jézus és a hozzá közel állók életét, és bár végig hangsúlyozza, hogy nincs benne semmi kétség Jézus létével, korszakalkotó egyéniségével, varázslatos kisugárzásával kapcsolatban, mégis rendre előtörnek benne olyan kérdések, amelyekre szeretne választ kapni. Érthetően izgatja, hogy valóban meghalt-e Jézus a keresztfán, ki lehetett az apja, ki volt Keresztelő János, és vajon mennyire pontosak az évszámok az események kapcsán? Az Apostolok cselekedeteiben, a négy evangéliumban, Pál apostol leveleiben, és a zsidó történetíró, Flavius Josephus regényeiben nyomozunk, keresve az átfedéseket, a közös igazságokat, vagy éppen rávilágítva az ellentmondásokra, a fontosnak látszó dolgok elhallgatására. Megismerjük a térség történelmét, az időszámításunk előtti és utáni évtizedek római provinciájának közigazgatását, vallási életet, a zsidó csoportosulásokat, majd Jézus tevékenységét, a keresztre feszítésen át a feltámadásig. Felbukkannak a híres bibliai alakok, Mária Magdolnától Kajafásig, Pilátustól Heródesig, míg végül a szerző által kiemelten vizsgált Pál apostol, a későbbi Szent Pál következik, aki, szakítva a zsidó vallás szigorú elvárásaival, a jézusi tanítások fanatikus hirdetőjeként, valami hihetetlen gyorsasággal, szinte az egész római birodalomban elterjesztette az új vallást, a kereszténységet. Pál zseniális, meggyőző egyénisége, fáradhatatlan lendülete azt a képzetet kelti a szerzőben, mintha a meghalni vélt Jézust látná egy későbbi, új szerepben. Már-már szentségtörő a gondolat, de mindvégig finoman, méltósággal kezeli, és egy szóval sem állítja, hogy tényekkel igazolható lenne, pusztán a különös párhuzamokat tárja elénk. Lena Einhorn lenyűgöző ismeretekkel magyarázza saját, és a biblia kutatás elismert alkotóinak elmélkedéseit. Nem akar bulvár módon, pláne nem a hívőket bántóan fogalmazni, érezhetően végig azon bánkódik, hogy milyen kevés információ maradt ránk a krisztusi évekből, amelyek máig meghatározzák a keresztény világ emberének erkölcsi értékeit. Nagyon érdekes könyv, írója gondosan ügyelt arra, hogy akár jól ismerjük a biblia szövegét, akár most ismerkedünk vele, mondanivalója mindenki számára követhető, és maradandó élmény legyen. 308 oldal. Ára 2690-Ft. Mérete: 130x200 mm CORVINA KIADÓ Ismerjék meg a kiadó teljes kínálatát, látogassák meg weblapjukat: LAURENCE BERGREEN: MARCO POLO Mindenki látta a Marco Polo filmet, így akaratlanul is él bennünk egy felületes kép magáról az utazóról, és a látottakról is. A most megjelent könyv olvasása előtt gyorsan felejtsünk el minden forgatókönyvírói, rendezői fordulatot, hessegessük el a Marco Polo utazásait időnként megkérdőjelező hírlapi kacsákat, és kövessük Laurence Bergreent, aki megpróbálja bemutatni az igazi Marcot, legalábbis amennyire az Utazások című könyve, és a mára már könyvtárnyi, személyével kapcsolatos írás alapján ez lehetséges. Kereskedő család gyermekeként született 1254-ben, és szülővárosában, Velencében halt meg 1324-ben, hetvenévesen. Időskoráról, lányairól, temetéséről írásos dokumentumok számolnak be, amelyek közül talán a legérdekesebb a végrendelete, és az utódaira hagyott vagyontárgyak listázása. Ez utóbbi olyan tárgyakat említ, mint a tekintélyes méretű aranylap, amit Kubiláj kan adományozott neki, egyfajta diplomáciai útlevél, menlevélként, vagy a díszes mongol sisak, ami feltehetően azé a Kokacsin hercegnőé lehetett, aki Marcoék kalauzolásával jutott el a mongol kán udvarából a perzsa Argon városába. A felsorolt tárgyak már önmagukban is igazolnák az utazás valódiságát, nem is beszélve arról, hogy élményeit egy korabeli regényíró, bizonyos Rustichello, akivel együtt voltak Genovában bebörtönözve, le is jegyezte, amit azóta már számtalan kutató elemzett, magyarázott, ellenőrzött. Könyvünk szerzője is átnézte az idevonatkozó irodalmat, és sokakkal egyetemben állítja, hogy ilyen páratlanul pontos megfigyeléseket csak egy helyszínen járt, kiváló memóriával megáldott ember mesélhetett el. Más kérdés, hogy abban az időben Európában mit sem tudtak Kínáról, az ottani ipar termékeiről, a selyemről, a puskaporról, a papírpénzről, a nyomtatásról, vagy akár a szénnel való fűtésről. Az adózási rendről, vagy a köztisztviselői vizsgáról már ne is beszéljünk. A környező országokról, Jáváról, Indiáról, Afganisztánról, vagy az afrikai Zanzibárról is olyan keveset hallottak, ha egyáltalán, hogy Marco minden szava mesének tűnhetett az akkori Itáliában. Az Utazásoknak lejegyzése idején még kézzel másolták a könyveket, ami azzal járt, hogy kimaradtak, elvesztek részletek, fejezetek, így Marco Polo élményeinek hiába létezik napjainkban is 119 korabeli másolata, alig akad közöttük egyforma. Mind hiányosnak látszik, ráadásul az eredeti példányt igen gyér franciatudással írta a szerző, aminek a későbbi fordításai tovább szaporították az érthetetlen, követhetetlen részeket. Így aztán rengeteg kérdés várt feleletre, magyarázatra, és tulajdonképpen erről szól Laurence Bergreen igen érdekes könyve. Végigkísérjük Marco apjának és nagybátyjának első, véletleneknek köszönhetően igen kalandosra sikerült ázsiai útját, majd hazatérésük után az új vállalkozásukat, ahová már az akkor 17 éves Marco is velük tart. Évekig tartó utazás után érkeznek meg a Kínát uraló mongol birodalom fővárosába, ahol bár ezernyi élmény vár rájuk, egy idő múlva rádöbbennek, hogy talán soha többé nem mehetnek haza. Huszonnégy év után, mégis szerencséjük lesz, és egy újabb hatalmas utazás végén viszontláthatják Velencét, ahol már szinte senki sem emlékszik rájuk. Utazását részletesen ismerteti a kötet, lépésről lépésre, városról városra követjük Marco életét, megismerve emberi gyengéit, értékeit, látjuk a nők, vagy például a vallások iránti fokozott érdeklődését. Nagyszerű mesélő, sajnos könyvében, mint ahogy azt tőle tudjuk, élményeinek felét sem diktálta le, ráadásul az is hiányosan maradt az utókorra. Ennek tudatában is nagy kaland az élete, érdemes vele tartani. Nagyon jól felépített, érdekes könyv, sok újdonsággal szolgál. 520 + 24 oldal színes képmelléklet, 3900 Ft. mérete: 130x210 mm, keményfedelű JOHN MAN: A KÍNAI NAGY FAL Jól ismerjük a szerzőt, hiszen az utóbbi években magyarul is megjelentek a Dzsingisz kánról, Attiláról, és a Terrakotta hadseregről írott könyvei. Az a típus, aki átböngészve a kiválasztott téma irodalmát, időt, fáradságot, pénzt nem sajnálva, nekivág az ismeretlennek, és mint valami oknyomozó riporter, elénk tárja a ma tudható, látható valóságot. Mint a címekből is látszik, kedvenc "vadászterülete" Kína és Mongólia, és bár új könyvében egy látszólag világszerte jól ismert látványosság múltját és jelenét próbálja bemutatni, látni fogjuk, ma sem gyerekjáték a Nagy Falat végigjárni. Anyaggyűjtő utazása során aludt konyhakövön és a Góbi-sivatagban a szabad ég alatt, látott gyönyörű, végtelenbe nyúló tájakat, látványos hegyeket, hallgatta a falusi emberek meseszerű történeteit, és saját bőrén érezte, milyen a vidéki Kína, ahol még ma is megcsodálják az autót, ahol a szerényebb szállodákban még nem a csapból jön a melegvíz, hanem termoszban hozzák. Egy sok ezer kilométer hosszú, legalább kétezer éves falat keresett a végletek birodalmában, ahol a fenti említett viszonyok ellenére, sokan már repülővel közlekednek, és ahol 2400 km-es autósztráda szeli át az országot. Szemünk előtt a kép, amint turisták ezrei tolonganak a Nagy Falon, és nem is gondoljuk, hogy ez a látvány még csak harminc éves. 1978-ban, Nixon amerikai elnök látogatása indította el a lavinát, és azóta nő a Kínába látogató, a Nagy Falat felkereső turisták száma. Évente már négy millióan csodálják meg Peking közelében a leglátványosabb szakaszt, és többnyire nem is gondolják, hogy ez a fantasztikus építmény nem egy varázsütésre, nem az Első Császár uralkodásának rövid időszakában készült, azt meg pláne nem, hogy az eredeti funkciója nem a máig hangoztatott, barbárok elleni védekezés volt. Miközben Kína keleti csücskétől végig járjuk az arrafelé még döngölt földből épült fal megmaradt szakaszait, a napi kalandok, élmények mellett egyre jobban elmélyedünk Kína történelmében is. Világosan látszik, hogy ha pontosan nem is határozható meg a fal építésének kezdete, valamikor az Első Császár uralkodásának idején, i.e. 214 körül kezdhettek hozzá. Ekkor alakult ki a központosított hatalom, születtek olyan törvények, szabályok, amelyek lehetővé tették, hogy az uralkodó szabadon, kénye-kedve szerint dolgoztassa alattvalóit. Hogy pontosan miért kezdték a falat építeni, ma már nehéz lenne megmondani, de feltehetően mindig is a hatalom erejét, a birodalom határait szimbolizálhatta. A Nagy Fal sok részletben, mindenfelé leágazásokkal, és kezdetleges módon, eleinte csak földből, majd palából, téglából, végül kőből épült, hosszú-hosszú évszázadokon, sokszor abbahagyva, csaknem kétezer éven át. A falhoz kapcsolódó történelmi események akkor bolydultak meg, amikor Kína szomszédságában, Dzsingisz kán vezetése alatt megerősödtek a mongolok. A földfalak semmit sem értek, a mongolok betódultak, mindent elfoglaltak, majd 150 évig uralkodtak Pekingben. Ősi ellenséggé váltak, mai napig a mongol barbárt jelent egy kínai számára. Így azután, amikor 1368-ban végre megszűnik a mongol elnyomás, lázasan újra elkezdik a falat építeni. Később a megerősödött mongolok visszajöttek, még a császárt is elfogták, bizonyítva, hogy a falak semmit sem érnek, ennek ellenére szerepe erősödött, egyre inkább a két nép közötti határt jelentette. A XVI. században egy Csi-Csi-huang nevű zseniális elmére bízták a védelmi rendszer megerősítését. Pekingtől a tengerig az ő tervei alapján épült meg a máig látható, ámulatba ejtő Hosszú városnak is nevezett Nagy Fal. Kőből épült a 200 méterenként tornyokkal ékesített, rengeteg katonát, felszerelést, gabonát magába foglalni képes, mini erődökkel teletűzdelt hatalmas fal. Követi a hegyek völgyek vonulatát, mindig a legmagasabb pontokat érintve, kizárva, hogy bárhonnan rá lehessen látni. Ahogy az lenni szokott, még ez a fantasztikus erődrendszer is kevés volt, 1635-ben északról a mandzsuk elfoglalták Kínát, és majdnem háromszáz évig uralkodtak az országban. Ennél sokkal színesebb az elmúlt kétezer év kínai történelme, jönnek - mennek a dinasztiák, jól látszik, hogy mennyire uralkodó függő dolog volt, hogy épült, vagy csak pusztult a Nagy Fal. A múlt ködbe vész, maradnak bennünk kérdések, ami nem is csoda, hiszen a kínai írásos emlékek nem szólnak az építkezés menetéről, az emberi áldozatokról, a költségekről, az anyagok szállításáról, vagy a munka tempójáról. John Man nagyon színesen írja le a mai tapasztalatokat, az utazás élményeit, és érthetően foglalja össze, emeli ki a lényegét a fallal kapcsolatba hozható, számunkra sokszor meseszerűen hangzó, a kínaiak számára mégis szent történelmi eseményeknek. A szerző színes fotói és a kötetben látható térképek sokat segítenek elképzelni azt a mesés látványt, amiről a sokat látott, Kínát jól ismerő szerző is csak a legnagyobb ámulattal tudott szólni. 384 oldal + 32 oldal színes kép, 3800 Ft., 130x210 mm, keményfedelű A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is: A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg: KOVÁCS GÁBOR - VÉTEK GYÖRGY : SÖRTÉKA Habos kalandozások a világ körül Olyan kötettel rukkolt elő az Aréna Kiadó, amit még azok a családapák is örömmel forgatnak majd, akik egyébként ritkán vesznek könyvet a kezükbe. A szerzők a sör világát járják körbe, a kezdetektől az utazásaink során ránk váró "megpróbáltatásokig", szemléletes régi metszetekkel, remek fotókkal illusztrálva a nemes folyadék fejlődésének útját. Nem új dolog a sör, az ember már évezredekkel ezelőtt, valami ősi ösztön sugallatára, a világ számtalan pontján elkezdett bíbelődni, kísérletezni vele, és annak ellenére, hogy selejtet sosem állítottak elő, a következő generációk mindig próbáltak valamit finomítani a dolgon. És nem csak az uraság parancsára, vagy a kapzsi sörkimérők telhetetlensége okán, de bizony még az eldugott kolostorok ájtatos csendjéhez szokott szerzetesek sem nyugodtak, amíg egy saját serfőzdét ki nem alakítottak. Erről a rögös útról szól a kötet bevezető része, elmesélve az egyiptomiaktól az ősmagyarokig a sörivás kezdeti történetét, bemutatva az alapanyagokat, és egy kicsit belenézve a mára kikristályosodott technológiai folyamatokba is. Komlózás, erjesztés, ászokolás, pasztőrözés, sörfejtés, és jó néhány hasonló, halványan derengő műveletről lebbentik fel a fátylat. Aztán a híres sörfőző nemzetek sörgyárai és legismertebb termékei következnek, országonként csoportosítva, kezdve a nekünk legfontosabbal, a magyar sörgyártás bemutatásával, és zárva Kína kimondhatatlan nevű, de a hírek szerint iható sörével. A mi sörgyártásunk érdekes, kacifántos történet, jó száz éve láthatóan egymás után alakultak a serfőzdék, a szocializmusban mégis sikerült eljutnunk az "egy sör hazája" cím elnyeréséhez, hiszen jószerivel csak a kőbányai világost ismerte a nép. Ma már újra derűs a kép, lehet válogatni kedvünk szerint a gazdag választékból, és ebben lehet segítségünkre a kötet, amelyből mindent megtudhatunk a kedvenc, de a még sosem próbált sörökről is. Amikor már az is kiderül, hogy milyen is az Amstel Pulse vagy az Edelweiss Hefetrüb, jöhet Ausztria, majd a csehek, németek, angolok, belgák, hollandok, és így tovább. Bizony nem egyforma a világ. Belgiumnál vagy húszféle sört ismertet a kötet, és tegyük hozzá, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, mert ebben a kis országban jókora plakátokon hirdetik, hogy Belgium a száz féle sör hazája. És még szerények is, mert még annál is többféle létezik. Egy ottani supermarketban képtelenség eldönteni, hacsak nincs a hónunk alatt ez a jó kis Sörtéka, hogy az óriási választékból melyiket kóstoljuk meg. Ugyanakkor, ha bemegyünk egy sörözőbe, csapolt sörből nincs választék. Átugorva Írországba, éppen fordított a helyzet. A közértben alig van sör, minek is lenne, amikor szinte minden házban van egy pub, ahol senki nem mondott még olyat, hogy kérek egy sört, mert azt nem is értenék. Ott ugyanis nyolc-tíz félét is csapolnak. A Sörtéka szerencsére felkészíti a vándort, bemutatja a legnemesebb ír söröket. A Guinness a nemzeti büszkeségük, de a Kilkenny, amelyik egy szép kisváros nevét viseli, szintén a világ legjobbjai közé tartozik. Mielőtt elszomorodnánk, hogy Írország milyen messze van, a könyv máris Csehországban és Szlovákiában kalandozik. Ez már ismerősebb terep, nézegetve a címkéket, rémlenek a dolgok. Ízlés dolga, hogy kinek melyik a legjobb, nálam a világos Krusovice a nyertes. Amikor már átnéztük a temérdek sörfajtát, levezetésként, a sör konyhai felhasználása is szóba kerül. Mit és hogyan érdemes sörben főzni? Receptek csábítják a kísérletező kedvűeket. Bekapunk még egy-két sörkorcsolyát, aztán megismerkedünk a pohár és korsógyűjtők féltett kincseivel, majd belelapozunk a Sörlexikon részbe, ahol kiderül, ki volt Dreher úr, de még az is, hogy mit jelent az üvegeken annyiszor látott lager sör felírat. Kellemes szórakozás ezt a szép könyvet lapozgatni. Hölgyeim, lepjék meg vele családjuk férfitagjait. 352 oldal, 4490 Ft. mérete: 160x220 mm keményfedelű Látogassák meg az Aréna 2000 Kiadó weblapját, ahol a kiadó teljes kínálatát megismerhetik, közöttük számtalan gyönyörű albumot az elmúlt időszakok nagy sporteseményeiről: Az Aréna 2000 Kiadó nálunk bemutatott könyveinek oldala: GALLI KÁROLY - Dr. HALÁSZ ALBERT - MARTON JENŐ: CSODASZÉP SZLOVÉNIA útikönyv 40 térkép, 700 fénykép Korábbi kiadványaihoz méltóan, ismét egy igen színvonalas, magyar szerzők által írt útikönyvvel jelentkezett a Hibernia Kiadó. Önmagában már a kötet hétszáz színes fotója is páratlan élmény, akár jártunk, akár csak álmodozunk Szlovéniáról. Gyakorlati szempontból talán még ennél is fontosabb, értékesebb az a negyven, országrészeket, városokat, hegyi- és síterepeket bemutató színes térkép, amelyik méretarányában, használhatóságában tökéletesen megfelel az utazók elvárásainak. Korábban is tudtuk, hogy Szlovénia itt van mellettünk, de a Jugoszlávia részeként eltöltött évtizedek alatt számunkra mintha nem is létezett volna. Sokan még ma is nehezen hiszik el, milyen különleges adottságú ez a kicsit olasz, kicsit osztrák, de összességében mégis igazán szlovén ország. Történelmi, földrajzi, kulturális áttekintéssel kezdődik a könyv, majd országrészenként végig kalandozzuk a legszebb, legérdekesebb látnivalókat, kiemelve, különösen a szomszédos Mura vidéken, közös múltunk máig látható, példásan ápolt emlékeit. Kétségtelen, Szlovéniában hiányoznak az emberi kéz alkotta egyedi világcsodák, de kárpótlásul a természet minden áldásával rendelkezik. Irigylésre méltó alpesi hegyek, turista utakkal, síterepekkel, a hegyekből lezúduló patakok, látványos vízesések sokaságával, az elbűvölő Adria városkái, a páratlanul szép cseppkőbarlangok, nem is beszélve a Bohinji vagy a Szlovénia szimbólumának számító Bledi-tóról. Végigjárva Ljubljanát és a szebbnél szebb kisvárosokat, mindenütt gondosan felújított, ragyogó tiszta városközpontokat, pompás régi épületeket, kőhidakkal átívelt folyókat, a dombokon irigylésre méltóan ápolt templomokat, várakat látunk. A tengerpart városainak központja igazi olasz hangulatot áraszt, ahol árkádok, tornyok, kőből épült paloták, kikötői sétányok, teraszok, szórakozóhelyek várják a nyaralni vágyókat. Külön fejezet foglalkozik a hegyek birodalmával. Nem is csoda, hiszen ilyen sziklás, vadregényes tájat a magyarok többsége még sosem látott. Gallí Károly, a kötet egyik szerzője, régi barátja a szlovén hegyeknek, túra ötletei, tanácsai, segítő szándékú figyelmeztetései megszívlelendők. Pontos képet ad a várható körülményekről, az időjárásról, a szükséges felszerelésről, de még a menedékházakról is. Minden esetben térképek, fotók segítenek az erőnlétünknek megfelelő ideális program kiválasztásában. Persze nem csak ebből áll a világ arrafelé, így az útikönyv is tartogat még érdekességeket. Itt vannak például a vadvízi sportok, közöttük a - a magyarok körében is egyre népszerűbb - sebes folyású vizeken való raftingolás, vagy a téli szerelem, a síelés. Talán már mondanom se kell, mindenről térképek, leírások. És aki nem vágyik raftingolni, síléceken száguldozni, vagy a dombokon felfelé bicajozni, az is vegyen erőt magán, szálljon ki az autójából. Sétáljon el egyik hegyi falucskától a másikig, élvezze a csendet, a zöld természetet, a gondos parasztházak és a fák közül kiemelkedő kis templomtornyok békés varázsát. Nagyon szép kis ország! Érdemes körbenézni. Az útikönyvet már megírtak hozzá! 272 oldal, 3980 Ft. (a kiadóban 3200), mérete: 145x210 mm A HIBERNIA KIADÓ útikönyveit, térképeit, atlaszait, és a várható újdonságokat is megismerhetik, ha felkeresik weblapjukat, ahol kedvezményes áron vásárolhatnak is: A Hibernia Kiadó eddig megjelent, nálunk bemutatott könyveit megtekinthetik külön oldalunkon összegyűjtve is: Szerkesztette: MARION TRUTTER Fényképezte: GREGOR M. SCHMID OROSZ ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni KULINÁRIA A görög és olasz kulinária után a sorozat harmadik kötete a hatalmas Oroszországba, a szomszédos Ukrajnába, és a Kaukázus három meseországába kalauzolja el olvasóit. Nem könnyű elképzelni, hogyan kaphatunk átfogó képet egy fél világot jelentő ország konyha titkairól, amelyik ráadásul több mint száz nép hazája, de már a kötet első oldalai olyan érdekesek, hogy ez a kérdés eszünkbe sem jut többé. A könyv, a sorozat jellegéből adódóan, tele van kifinomult érzékkel válogatott, a tájat, az embereket, a vallási életet, az ünnepnapokat, főleg a vidéki, hagyományőrző életformát bemutató fényképekkel. Ebbe a hangulatos környezetbe remekül illenek a legnépszerűbb, ám szemünknek többnyire újdonságnak látszó, évszázadok alatt honosodott népi ételek. Utóbbit azért érdemes hangsúlyozni, mert nem az elegáns éttermek különlegességeiről szól a kötet, hanem kimondottan a tömegek által kedvelt, jól bevált recepteket látjuk megvalósulni, eredeti környezetükben tálalva. Az ételek mellett megismerjük az aktuális országrész adottságait, a jellemző terményeket, erdei gyümölcsöket, a gazdag halválasztékot, a Kaukázus ízes borait, az orosz vodkát, a fügét, a joghurtot, a grúz teát, a pezsgőt, a keleti édességeket, a kását, a zöldségeket, fűszereket, és a kenyér számtalan helyi változatát. Sorakoznak a receptek a sütni, főzni vágyóknak, a kaukázusi birkaételektől a vadászlakomáig, az édesvízi és tengeri halételekig, a nyársonsültektől a mézeskalácsig, a káposztalevestől az ukrán kolbászig, a sokféle kaviártól a Romanovok menüjéig, egyik csábítóbbnak látszik, mint a másik. Nem hiányoznak a fülünknek ismerős finomságok, a méltán híres pirogok, a zakuszka tucatnyi változata, az almás kacsa, vagy a párolt csirke aszalt szilvával, és persze itt vannak a különleges, "tájjellegű" orosz italok, mint a nyírfalé, a kancatej, vagy a legnépszerűbb, az erjesztett kvász. Beszédes képek, a jakutföldi nomád élettől a karácsonyi terítékig, az ünnepi kalácsok szentelésétől az ukrajnai házi pálinkafőzdéig, vagy a tatárok, kalmükök népi eledeléig, csupa olyan látvány, ami álmokat indít el képzeletünkben. Jellegzetes, sokat mondó emberi arcok, a piaci kofáktól az északi tengerek halászain át egészen a száz évesek kaukázusi világáig, a szibériai sámán ünnepektől a papi áldásig, elképesztően őszinte pillanatok tárulnak elénk. Kiragadott a példa, de azt hiszem, még a sokat látott világjárók is elámulnak majd azon a számunkra hihetetlen szokáson, hogy létezik hely a világon, ahol a temetést követő reggelen, a sírok mellett megterítve, esznek, isznak az elhunyt emlékére. Ajánlom a könyvet mind azok figyelmébe, akik a fentieken kívül kíváncsiak Puskinra, Gogolra, a népi böjtökre, a gyönyörű cserépedényekre, az Ararát lankáin szárított gyümölcsökre vagy mondjuk a legendás selyemút történetére. Remek szórakozás, nagy élmény a könyv, akár utazni, akár főzni szeret az ember. 370 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval MŰVÉSZETI KALAUZ MUSÉE D'ORSAY A sorozat legújabb kötete Párizs nálunk talán kevésbé ismert, de világszerte igen népszerű múzeumába kalauzolja el olvasóit. Évente több mint kétmillió látogató keresi fel a sokak által csak impresszionisták múzeumaként emlegetett szentéjt, ahol az 1848 és 1914 közötti időszak kiemelkedő képzőművészeti remekeit csodálhatjuk meg, nem mindennapi környezetben. A város kellős közepén, a Szajna partján szomorkodott az 1900-as világkiállításra épült, de már évtizedek óta nem használt, acélszerkezetű vasútállomás épülete, amikor egy remek ötlettől vezérelve, lebontás helyett, hangulatos múzeummá alakították. 1986-ban nyitotta meg kapuit az Orsay múzeum, elsősorban egykori magángyűjtők kincseiből összeállított anyagával, amelynek gazdag és színvonalas választékával nehéz lenne versenyezni. A képekkel bőségesen illusztrált kötetben mindenki megtalálja a legfontosabb tudnivalókat az épülettel, a múzeum keletkezésével, kialakításával, sőt a legnevesebb mecénásokkal kapcsolatban is. Színekkel informáló alaprajzok segítenek eligazodni a látnivalók között, amire szükségünk is lehet, hiszen a közel négyezer kép és műtárgy közül érdemes a minket igazán érdeklő darabokra koncentrálni. A kalauz a helyszínen sétálva, de már itthon is nagy segítséget nyújt a kötet végén található életrajzi résszel és egy praktikus kislexikonnal kiegészítve. Előbbi egy-egy művészről, míg utóbbi a korszakhoz kapcsolódó művészeti irányzatokról, izmusokról, vagy például olyan fogalmakról, mint a rézkarc vagy az arabeszk informálja azokat, akik többre vágynak a képek nézegetésénél. A Múzeum d'Orsay nem szigorúan képtár, a kiállított anyagban láthatunk értékes szobrokat, ékszereket, bútorokat, üveg és porcelán tárgyakat is. Ami a képanyagot illeti, érdemes egy kicsit elidőzni a témánál, nem csak azoknak, akik Párizsba készülnek, de a karosszékben utazóknak is, hiszen a kötet - hála a kitűnő nyomdatechnikának - ritkán látható bőséggel és kiváló minőségben teríti elénk a korszak szebbnél-szebb alkotásait. 65 év látszólag rövid idő a művészet világában, de ez az időszak az útkeresésnek egy olyan periódusa volt, amikor a tehetségek a maguk útját járva, jól láthatóan más-más stílusban, más technikával festettek, még azok is, akik egyébként csoportokba tömörülve együtt próbáltak érvényesülni. 1850 után még erősen érződik a hagyományos, gyakran a reneszánsz kifinomult, részletes kidolgozását követő irányzat, de rövidesen megjelenik - Rousseauval az élen - a természet felé forduló barbizoni iskola, majd szép lassan az elnagyolt ecsetvonásokkal, gyakran misztikus fényhatásokkal dolgozó impresszionisták, Manet, Monet, Renoir és Cézanne is, hogy csak a nálunk is jól ismert nagy neveket említsem. A korszak legtöbb művésze francia volt, csak a kötetet lapozgatva döbbenünk rá, hogy közülük milyen sokan váltak halhatatlanná, lettek kedvencek az utókor számára. Ingres, Delacroix, Courbet vagy Degas képei önmagukban is ezreket vonzanának, de így együtt kihagyhatatlan élményt jelentenek minden érdeklődő számára. Kalauzunk hétköznapi nyelven szól az olvasókhoz, a bemutatott képek elemzése minden előképzettség nélkül bárki számára élvezhető, érthető. Vizuális élménye mellett sokat tanulhatunk belőle, kiegészíthetjük ismereteinket, bár ha profik lennénk a témában, elnézve a képek választékát, akkor is remekül szórakoznánk. Értékes, szép kötet, könyvespolcon a helye! 572 oldal, 5995 Ft., 150x170 mm, keményfedelű, védőborítóval VINCE KIADÓ Látogassák meg weblapjukat és ismerjék meg a kiadó eddig megjelent könyveit, albumait, amelyek között bőven találnak olyan színvonalas kiadványokat, amelyek felkelthetik érdeklődésüket: A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: BARBARA REYNOLDS: DANTE A költő, a politikai gondolkodó, az ember Barbara Reynolds könyvében választ kapunk arra, hogy valójában ki is volt, hogyan élt, és mit hagyott az utókorra az 1265-ben, Firenzében született Dante Alighieri. 1290-ben, amikor fiatalon elhunyt Beatrice, a reménytelenül imádott hölgy, Dante már a virágzó Firenze ünnepelt költője volt. Verseket rendeltek nála, közönsége volt, mai szóval "felolvasó esteket" tartott, hiszen ő még a nyomtatás előtti korban élt, amikor munkáit csak kézzel másolgatva, vagy még inkább élőszóban, felolvasva terjeszthették. 1295-ben megnősült, a verselés mellett a filozófia és a politizálás kezdte érdekelni. Hamarosan a város vezetői közé választották, ettől kezdve rangjához méltóan, ahogy az veronai szobrán ma is látható, mindig földig érő köpenyben, luccóban járt. 1300 szent évében - mint oly sokan - Dante is Rómába zarándokolt, ám közben Firenzében feje tetejére állt a világ, politikai okokból száműzték a vezetőket, így ő sem térhetett haza. Felesége, két fia és lánya Firenzében ragadt, hosszú évekig nem látta őket. Otthontalan, vagyontalan, száműzött emberré vált, aki éveket töltött Veronában, Arezzoban, Bolognában, míg végül utolsó éveiben Ravennában talált menedéket. Ez a két évtized szülte a Vendégség és a máig csodált Színjáték című írásait. Barbara Reynolds könyvében végigkísérhetjük a terjedelmes életművet, kiemelve a legérdekesebb részleteket, idézve a legszebb sorokat, ráadásul olaszul és - Babits Mihály fordításában - magyarul is, hogy ha nem is értjük, legalább érezzük a sorok dallamait. Itáliában ekkor még a latin volt a tanult emberek nyelve, talán még ötven éve sem lehetett, hogy olaszul is elkezdtek verselni. Dantét ez nem zavarta, szinte csak a nép által beszélt nyelven írta verseit. Célja az volt, hogy gondolatait, az életről alkotott véleményét minél több ember megértse. Saját magáról írt, de másokat akart tanítani, tudáshoz és erényhez juttatni. Fő művében, a Színjátékban, egy előre megkomponált, rengeteg szereplőt, közöttük szinte minden ismerősét felvonultató történetet írt meg, közel tizenötezer verssorban. Ő is tudta, hogy mondanivalója nem mindig érthető, ezért részletes háttérmagyarázatokat mellékelt hozzá. Ezeket, és a nem sokkal Dante halála után, Boccaccio által írt értelmezéseket taglalja a kötet szerzője, hangsúlyozva egyéni véleményét is. A Színjátékban Dante, ahol rendre a színen van régi szerelme Beatrice is, saját utazási élményeit meséli el a pokol, a purgatórium, és a paradicsom útvesztőin át. Útitársa nem más, mint példaképe, a hajdani Róma nagy költője, Vergilius, aki végig tanítva, bátorítva szól hozzá, üzeneteit nyílván nekünk, olvasóknak szánva. Reynolds könyve sokkal több, mint a versek elemzése, hiszen elénk tárja az itáliai városállamok életét, a politikai csatározásokat, a pápák viselt dolgait, Dante világnézetét, ráadásul megjelenít egy sor olyan híres személyt, mint például Aquinoi Szent Tamás, Cicero, Petrarca, Arisztotelész, Homérosz, vagy a sokat emlegetett Boccaccio. Utóbbinak nagyon sokat köszönhet az utókor, ő volt ugyanis, aki - nyolc éves volt Dante halálakor - felnőve, nem csak dicsőítette a Színjátékot és szerzőjét, de felkeresett minden élő személyt, (köztük Dante fiait is) akik még személyesen ismerhették Dantét. Az így szerzett forrásokat felhasználva, énekről énekre ő is - további - magyarázatokat írt a versekhez. Kézzel másolta, népszerűsítette, és megérezve a mű halhatatlanságát, először tette az "isteni" jelzőt a színjáték elé. Elolvasva a könyvet, csak ámul az ember, hogy az akkori világban, amikor még csak kézzel írott könyvek léteztek, honnan volt, hogyan lehetett ilyen káprázatos ismerete, tudása Danténak mind arról, amit korábban az egyházi irodalomban vagy éppen az ókori görög és római irodalomban leírtak. De vajon mit ért volna ez a csillogó tudás, ha magában tartja? A kötetből vett idézet szerint ennek éppen a fordítottja motiválta: "S ahogy nemcsak kortársaitól, hanem a múltbéli mesterektől is tanult, úgy igyekezett a felfogottakat másoknak is átadni. Ez a szellemi közvetítés a szeretet egy formájává vált számára. Ez a szeretet késztette arra, hogy a műveltség vendégségét kínálja fel azok számára, akik a maguk erejéből nem juthattak el az angyalok kenyeréhez" (filozófia és teológia) Dante 1321-ben halt meg Ravennában. A sors kegye, és az utókor szerencséje, hogy addigra befejezte hatalmas életművét, ami hiánytalanul maradt ránk. Firenzébe, szeretett városába, sohasem térhetett vissza, ami láthatóan örök fájdalma maradt: "Aminek legjobban fog fájni híjja, elhagyod; s első nyíl ez elhagyásé, melyet rádlő a száműzetésnek íjja. Majd megtudod, mily sós kenyér a másé; s föl- és lemenni, milyen kínos ösvény, keserves lépcső az idegen házé!" Barbara Reynolds könyve igen olvasmányos, minden mondatán érezni, hogy nem önmagát kívánja mások fölé emelni, hanem - igazi tanárként - tanítani szeretné olvasóit. Ám így sem könnyű olvasmány, nem adja könnyen az élményt. Mintha ő is Vergiliussal üzenne: "Puha ágyon heverve senki nem jutott el a hírnévre." 632 oldal, 4800 Ft., 160x240 mm, keményfedelű, védőborítóval EURÓPA KÖNYVKIADÓ Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is: Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: Copyright 2001-2008, Hátizsák