LUDWIG KÖNEMANN: SUDOLOGIQ KVÍZJÁTÉK A SUDOKU-TÁBLÁN A fiatalok és a szellemi vetélkedőket kedvelők táborában nagy sikerre számíthat ez a könyvalakot öltött kvíz és logikai elemeket ötvöző, igazán színvonalas játék. Első ránézésre a keresztrejtvények jutnak eszünkbe, de itt másról, lényegesen többről van szó, hiszen felkínált válaszlehetőségeket kell megfelelő sorrendbe helyezni, majd az így kapott kódokat beírni a négyzetrács formátumú táblázatba, és így tovább... A játék óriási előnye, hogy nincs meghatározva a szereplők száma, akár nagyobb társaság is birkózhat a kérdésekkel, de az sem kizárt, hogy valaki saját maga tegye próbára általános műveltségét. A kérdések nem könnyűek, de megválaszolásuk nem igényel egyetemi professzorokat, ráadásul a logikai megérzésből adódó helyes tippelés is éppen olyan eredményes lehet, mint a csillogó lexikális ismeret. Regényhősöket és szülőatyjukat, vagy híres látnivalókat és városukat kell párba rakni, esetleg az ókori görög kultúrában eligazodni, vagy például az ötvenes évek eseményeit időrendbe sorolni. Változatos témakörök, meglepő kérdések, gyakorlatilag bekalandozva a világot, a növényektől a zenéig, a híres emberektől a történelmi eseményekig minden téma szóba kerül. A könyv nem igényel "előképzettséget", aki sosem hallott a sudoku-táblákról az is bátran kézbe veheti, hiszen a kötet ismertetővel kezdődik, majd mintafeladatok következnek lépésről-lépésre, így mindenki számára garantált, hogy könnyen megérti a játék lényegét. Nyaralások, kirándulások programjának kellemes kiegészítő eleme lehet a SudologIQ. Érdemes kipróbálni, különösen, ha még nem fújják kapásból, hogy az európai folyók hány országot érintenek, vagy nem is sejtik, hogy a Vénusz születését, vagy a Mona Lisat festették korábban. Remek lehetőség ismereteink felfrissítésére, tudásunk kiegészítésére, ráadásul játékos, szórakoztató, társas formában, ami a játék komolysága mellett a vidámságot is garantálja. 164 oldal, 2995 Ft., 210x245 mm, kartonált VINCE KIADÓ A könyvről a kiadó honlapján is olvashatnak, sőt a játékot ki is próbálhatják: A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: PASSUTH LÁSZLÓ: SÁRKÁNYFOG A száraz, adatokkal zsúfolt történelemkönyvek után igazi felüdülés kézbe venni egy-egy Passuth könyvet. Mintha a magyar történelem szekreterének legtitkosabb fiókja nyílna meg előttünk, elénk tárva a múlt már-már feledésbe merült históriáját. Témáit mesteri érzékkel választotta ki, olyan szereplőket állítva a középpontba, akiket máig emlegetünk, de akikről, ennek ellenére csak nagyon keveset tudunk. A Sárkányfog is egy végtelennek tűnő kutatómunka hozadéka, a Báthory Istvánról szóló Négy szél Erdélyben című regényének nem titkoltan szerves folytatása. A XVI. század végének története ez, egy látszólag rövid, ám eseményekben hihetetlenül gazdag, jószerével követhetetlen időszak. A fejekben még ott sajog a mohácsi vész rettenete, de már generációk nőttek fel anélkül, hogy a három részre szakadt ország hajdani impozáns fővárosát, a török kézen lévő Budát, az erdélyiek közül bárki is látta volna. Az ország nyugati része, és a Felvidék Habsburg kézen volt, Erdély meg a két nagyhatalom között próbált valahogy életben maradni, megőrizni az örökösen veszélyben lévő függetlenségét, és reménykedve a világ jobbra fordulásában. Ebben a nem sok jóval kecsegtető környezetben lett tizenhat évesen Báthory Zsigmond Erdély fejedelme. Egyik nagybátyja Báthory István lengyel király, a másik egy későbbi fejedelem, a tekintélyes nagyúr, Bocskai István volt. Zsigmond, aki 1588-tól uralkodott, kulturált, nyelveket beszélő, megnyerő küllemű, fegyverforgatásban is figyelemreméltó fiatalember volt, akiről hamarosan látni lehetett, hogy a könnyed olaszos életvitel, a zene tölti ki az életét, ám - és erre környezete hamar felfigyelt - szokatlan módon ez nem párosult a nők iránti érdeklődéssel. Uralkodásának kezdeti évei viszonylagos nyugalomban teltek, a török évente várta az erdélyi aranyakat, és megelégedett egymás meg nem támadásának tényével, Rudolf császár meg annak is örült, hogy az általa nem sokra tartott, sosem látott Erdély nem fogott össze a szultánnal a birodalom ellen. Ám, ahogy lenni szokott, ahol nincs gond, ott csinálnak maguknak! Így történt Erdélyben is, ahol az urak nem tudták elviselni egymást. Nemcsak azért, mert az egyik Habsburg, a másik török párti volt, hanem azért sem, mert Transsylvania egy olyan ország volt "amelyben a kancellár épphogy katolikus, de a fenség nagybátyja, s legfőbb támasza kálvinista, az udvarmester s a főkapitány unitárius, a királybíró Luther híve, a szövetséges vajda ortodox" hitben élt. A Vatikán képviselője, látva az ingatag helyzetet, azzal a ravasz ötlettel győzte meg Rudolf császárt, hogy a fiatal, délceg Zsigmond fejedelmet egy sikeres házassággal végleg maguk mellé lehetne állítani. Egy Habsburg házassági ajánlatot nem lehetett visszautasítani, így a felek hamar megegyeztek a részletekben. 1594-ben Báthory Zsigmond feleségül vette a megnyerő szépségű Mária Krisztierna főhercegnőt, ám házasságuk mindvégig névleges maradt, míg évek múlva a pápa ki nem mondta a válást, az "elhálás meg nem történte miatt". Ezt azonban 1594-ben még nem lehetett előre látni, és a törököknek nagyon nem tetszett, hogy Erdélyben Habsburg az uralkodónő. Nyomás gyakorlásként véget nem érő csatározások kezdődtek, váltakozó sikerekkel, váltakozó szövetségesekkel, a fejedelemhez hűséges, és szolgálatait megtagadó nemes urakkal. Míg Erdélyben - Zsigmond parancsára - a fejek hullottak, a háttérben a császár is minden fondorlatot elkövetett, hogy ne szakadjon szét hatalmas birodalma. Bonyolódott a helyzet, amikor idővel a szeszélyes és lobbanékony Zsigmond többször is lemondott hatalmáról, ám hirtelen mindent meggondolva mégis vissza - visszatért. Végül azonban szinte menekült Erdélyből, és egy császártól kapott távoli kis birtokon bujdokolt. Így talán nem is csoda, hogy Gyulafehérvár, a fejedelmi központ, gyakran cserélt gazdát, előbb Báthory Endre bíboros uralkodott, majd a havasalföldi vajda bitorolta a fejedelmi címet. Végül a reménytelennek látszó helyzetben, a világ életében a császár pártján álló Bocskai István került hatalomra. Nagy fordulatot jelentett, amikor szakított elveivel, a Habsburgok helyett inkább a török szultánt választotta, aki hálából Budán fogadta, és fejedelmi rangját nagyvonalúan egy uralkodói koronával ismerte el. Regényünk főhőse, Báthory Zsigmond 1613-ban, 14 hónap császári raboskodás után, 41 évesen hunyt el, teljesen kegyvesztetten, magára maradva. Az író nagyon színesen meséli el ezt a különösen zavaros, fordulatokban bővelkedő időszakot. Megismerjük a neves erdélyi családokat, az Erdélyben élő népeket, Havasalföld és Moldova szélkakas viselkedését, és látjuk, hogy a nagy európai hatalmak milyen közömbösen figyelték a török térnyerését, Erdély magányos harcát. A könyv a történelemkedvelők mellett az Erdélybe utazóknak is komoly háttérismereteket adhat, hiszen a szerző hatalmas anyagot dolgozott fel könyvében, a tőle megszokott módon, a valóságtól sosem elszakadva. 784 oldal, 4490 Ft., 140x220 mm, keményfedelű, védőborítóval ATHENAEUM 2000 KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hívatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti döntésüket, választásukat. Az Athenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: ELENA FERRANTE: TÉKOZLÓ SZERETET Egy könyv, amit egy szuszra is képes elolvasni az ember. Ráadásul nem is az izgalmak, sokkal inkább az életszerű történet különös hangvétele miatt. Érthetővé válik az a talány is, hogy vajon mi indokolja, mi készteti a mai olasz irodalom népszerű szerzőjét arra, hogy Elena Ferrante álnéven lépjen az olvasók elé, titokban tartva, elrejtve saját valódi egyéniségét. A könyv ugyanis lesújtóan őszinte, olyan tükröt tart az olvasó elé, olyan mély érzéseket, szinte tabu témákat feszeget, amelyekkel még önmagában is bátortalanul néz szembe az ember, és amelyeket eszébe sem jutna másokkal megosztani, megvitatni. Olyan privát szféra ez, ami csak ránk tartozik. Egy negyvenes éveiben járó, Rómában élő nő váratlanul elveszti anyját. Nápolyba megy a temetésre, ahol találkozik a rokonokkal, majd felkeresi anyja elárvult lakását, és elindulnak benne a korábban végig nem játszott gondolatok, felidéződnek saját gyermekkorának zavaros emlékei, a nővérei, az apja, és a már csak homályosan derengő, évtizedek óta nem látott ismerősök. Soha nem szerette a családját, mert valahogy őt sem szerették úgy, mint ahogy az a regényekben meg van írva, ahogy ideális lett volna. Falakat húzott a sors közéjük, ami nem engedte át az érzelmeket, gátolta az őszinteséget, felnagyította, gyűlöletté tette a kezdeti közömbösséget, ellenszenvet. Évek óta már csak az anyjával tartotta a kapcsolatot, elég egyoldalúan, mondhatni szinte csak eltűrve időnkénti rövid látogatásait. És még így is örökké ideges volt tőle. Most viszont, hogy megtörtént a baj, neki kell szülővárosába a temetésre menni. A régi helyszínek, a felbukkanó ismerősök, anyja különös halála, életének titokzatos részletei nem engedik, hogy - mint korábban tette - elhessegesse a feltörő gondolatokat, kénytelen szembenézni régi életükkel, felnőttként ma már - bevallottan - sok mindent egészen másként látva. Elborzasztja a nagy felismerés, hogy minden pillanatban anyját véli felfedezni önmagában. Külsejében, lelki nyomorában, a boldogság utáni vágyakozásban, és emberi gyengéinek hasonlóságában. Nem hétköznapi történet, és bár nem rólunk szól, olyan remekül van megírva, hogy átérezzük, hogyan válik érzelemmentessé a világ még a legszűkebb, legszentebb családi körben is. Remekül megírt könyv, az olvasónak korántsem a szomorú alaphelyzet, sokkal inkább a felismerés, a lelki mélységekbe merülés nyújt majd maradandó, gondolatébresztő élményt. 218 oldal, 2690 Ft., 130x200 mm, keményfedelű, védőborítóval MAGVETŐ KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ismerjék meg könyveik gazdag választékát. A Magvető Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: MALÁTA ANTOLÓGIA Sör, Irodalom, Kocsma, Kultúra A sörrel, magával a termékkel, a készítés módjával kapcsolatban már jelentek meg figyelemre méltó kiadványok magyarul is, de most valami más kerül az olvasó kezébe. Valami könnyed, amolyan igazi nyári olvasmány, de mégis irodalmi, igényes fogalmazásban. Mint az antológia szó is jelzi, egy válogatást, mégpedig egy évekkel ezelőtt létezett folyóirat legszebb, legemlékezetesebb írásait szerkesztették egy kötetbe, remélve, hogy nem csak a kocsmakultúra, de a sörirodalom is profitál belőle. Ahogy a sört sem a címkéje, vagy az üveg formája alapján minősíti az ember, az irodalomról, így erről az antológiáról is csak úgy lesz saját véleményünk, ha belekóstolunk, azaz beleolvasunk egy kortyot: "A sörivó, aki mint fentebb is kiderült, férfi, bár nem érdekli a szomszédok véleménye, és ereje is lenne a sört hazahurcibálni, és ha van pénze, nem csinál ügyet az üvegvisszaváltásból sem, mégsem otthon iszik. Mert tudja, hogy a sör közönségteremtő ereje társaságot, barátokat igényel. Igaz barátságot pedig egy férfiember három helyen köthet: a középiskolában, a seregben és a kocsmában. Sőt, lépjünk egyel tovább. Az sem mindegy, hogy a társasággal hol hörpintgetünk: egy kellemes sörözőben, a Vérmezőn egy padon ülve, vagy egy üzlet előtt toporogva." Szóval nagyokat kalandozunk a sörözés világában, kocsmákat, emlékezetes cseh, lengyel, vagy éppen tátrai helyszíneket felidézve, nem kis nosztalgiával emlegetve azokat a régi szép időket, amikor még gyógytápsört rendeltek a lábadozó betegeknek. Olvasgatás közben kapunk némi továbbképzést is, a mongol kumisztól a holland kutyasörig, Gambrinus történetétől Mark Twain sziporkázóan szellemes érveléséig, mint hideg korsón a pára, rajtunk is sok minden lecsapódik. Egy ilyen kötetből természetesen Prága sem maradhat ki, hiszen nekünk, magyaroknak, mégis csak az a sörivás Mekkája, ahol ha már járt az ember, örökre belevésődött egy álom: szeretné egyszer az összes neves prágai kocsmát végigjárni. Ám, addig is olvasgassák a kedves, szellemes történeteket, de ha tehetik, mindig csak sörözés közben. Akkor válik a jó írás dupla élvezetté! A könyv a Quóta Bt. gondozásában jelent meg. 160 oldal, 2200 Ft., 150x210 mm Látogassák meg az Aréna 2000 Kiadó weblapját, ahol a könyvet is megrendelhetik EVA HAUSTEIN-BARTSCH: IKON Nagy érdeklődéssel vettem kézbe az Ikon című könyvet, hiszen Magyarországon sem idegen a téma, hazánkban is láthatunk ikonokat, mégpedig a maguk természetes templomi környezetében. Ugyanakkor azt is bevallhatom, hogy számtalan kolostorral, zarándokhellyel, sőt ikonmúzeummal a hátam mögött még mindig zavarba lennék, ha a puszta látvány nyújtotta élményt bármilyen "elemzéssel" ki kellene egészítenem. Ennek a kicsit misztikus művészeti ágnak, az ikonfestészetnek a hagyományaival, az ikonok készítésének, az ortodox egyházon belüli szerepének megvilágításával próbálkozik a szerző ebben a mesés képekkel gazdagon illusztrált kötetben. Az ikonok a korai kereszténység szent képeiként jelentek meg, - ha igazak a legendák, akkor Lukács evangélista is az első ikonfestők közé tartozott -, tehát a képi megjelenítés igen korán elkezdődött. Ám ahogy a zsidók, majd később az iszlám hívei is, az ősi bálványimádásra hivatkozva elvetették a szentek ábrázolását, a keresztények körében is dúlt a vita, és voltak olyan tilalmi időszakok, amikor a képek megsemmisítése került előtérbe. Ez a szemlélet, miközben sajnos az értékes, régi ikonok nagy többsége elveszett, nem volt sokáig tartható, és hamarosan nem csak a mai Oroszország és a Balkán területén, de még Egyiptomban, Cipruson, Krétán vagy Szíria keresztény területein is egyre népszerűbbé váltak a gyakran csodatévőnek tartott egyházi, majd a kisebb méretű, egyéni igényekre festett szentképek. A könyv részletesen bemutatja a kereszténység első évezredének eme viharos időszakait, és nyomon követi az ikonfestészet ábrázolásmódjának fejlődését, amiből kiderül, hogy az alkotók miért kerülik a fényhatásokat, miért hiányoznak az árnyékok, vagy például, hogy miért nincs a képeknek illúziókeltő, térhatású háttere. A szakavatott szerző persze nem csak az ábrázolásmóddal, de az ikonok témáival, templomi szerepével, elhelyezésükkel, majd az ikonfestészet történetével is megismerteti az olvasót. Így válik érthetővé, az egyébként ellentmondásosnak tűnő folyamat, hogy amíg a hagyományos festészet korszakról korszakra megújult, és egyre inkább a valóság tökéletes tükrözésére törekedett, addig az ikonok, bár állítólag nincs közöttük két egyforma, mégis mintha ezer év óta megkövültek volna. Ez utóbbi persze csak első látásra tűnik így, az ikonfestészet merev, kétdimenziós szabályai miatt, ráadásul szó sincs arról, hogy a legszebb képeket a kolostorok képzetlen, műkedvelő szerzetesei festették volna. Többnyire kimondottan erre szakosodott ikonfestők járták a templomokat, kolostorokat, közöttük olyan világhírű mesterek, mint az orosz Andrej Rubljov, vagy a nálunk is nagy tiszteletnek örvendő festőzseni, El Greco. Miután megismertük az ikonfestészet alapfogalmait, a kötet a németországi Recklinghausenben lévő, világszerte elismert Ikon Múzeum anyagából mutat be egy gyönyörű válogatást. A többnyire aranyhátterű képek és a mellékelt magyarázatok valóságos egyháztörténeti áttekintést adnak, hiszen nemcsak az Istenanyát, vagy Krisztust láthatjuk a képeken, de Péter apostol, Szent Lukács, Hitetlen Tamás, Szent György vagy Illés próféta alakja is elénk kerül a maga legendásan szép történetével. Hogy végül kinek melyik Madonna látványa, netán az angyali üdvözletet, esetleg Krisztus pantokrátori ábrázolása ragadja meg jobban a figyelmét, az már csak egyéni ízlés dolga. Sokkal fontosabb, hogy megismertük az ikonok, az ikonfestészet titokzatos világát, rálátásunk lett az ortodox egyházi művészet kedvelt történeteire, népszerű szentjeire, és a jövőben talán majd másként nézünk azokra a zarándokokra is, akik térden csúszva közelítenek a hitük szerint csodatévő szent ikonhoz, a gyógyulás, vagy a bűnbocsánat reményében. 96 oldal, 2275 Ft., 180x230 mm, kartonált MICHAEL SIEBLER: RÓMAI MŰVÉSZET A kismonográfia sorozatban megjelent Római művészet, az eddig kötetek között - művészeti szempontból - talán a legszerteágazóbb időszak, a hatalmas Római Birodalom fényűző évszázadainak máig csodált alkotásaiból mutat be egy szubjektív válogatást. A sorozat jellegéből, terjedelméből adódóan a szerzőnek elsősorban a sokszínűség érzékeltetése, a téma iránti érdeklődés felkeltése, egy-egy kiemelkedően szép, a korra jellemző remekmű bemutatása volt a célja. Kerüli a nagy stíluselemzéseket, a kötet képi gazdagsága pedig Konstantin császár jól ismert diadalívétől a Septimus Severus császárt családja körében ábrázoló, kevesek által ismert festményig, valóban lenyűgöző. Hűen a történelem időrendjéhez, már a kötet elején megismerjük Rémus és Romolus legendáját, és hozzá az etruszk időkben készült, napjainkban a Capitóliumi Múzeumban kiállított, ikreket tápláló anyafarkas Róma jelképévé vált szobrát. Tovább lapozgatva, kitárul előttünk a hatalmas Római Birodalom, ahol annak ellenére, hogy idegen kultúrák tucatjai keverednek, láthatóan erőteljesen jelen van a korábbi évszázadok görög művészetének hatása. Ez még akkor is igaz, ha a szobrok, falfestmények, mozaikok egyre inkább más funkciót töltenek be, mint korábban Görögországban, ahol elsősorban vallási célokat, vagy a köztereken felállítva, a híres hadvezérek, filozófusok örök dicsőségét hirdették. Rómában, a mai értelemben vett műalkotásokhoz hasonlóan, az előkelőség, a gazdagság szimbólumaként, a paloták díszítő elemeként szolgáltak, ami nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a legszebb, legérdekesebb alkotások számtalan másolatban valósuljanak meg. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a világ nagy múzeumaiban gyakran találkozhatunk a kor nagy egyéniségeinek portré szobraival. A könyv értékes történelmi és kulturális háttérismeretet ad, olvasmányosan összefoglalja a Római Birodalomról mind azt, ami a bemutatott tárgyakhoz kapcsolódik, legyen szó akár egy falfestményről, akár egy ma is tökéletes sírreliefről. Külön erénye a kötetnek, hogy a szerző gondosan ügyelt arra, hogy ne egy képes útikönyvet adjon közre a mai Rómában látható ókori emlékekről, hanem igyekezett az egész egykori birodalom kincseiből válogatni. Így került a kötetbe Kleopátra híres - Berlinben látható - szobra is, mellé az egyiptomi királynő életének romantikus története, és egy kép a esquillinusi Vénusról, akinek csábítóan formás alakjában a mai tudósok szintén Kleopátrát véli felismerni. És ha már Kleopátránál tartunk, talán nem is véletlenül, láthatjuk Julius Caesar élethű mellszobrát, sőt a királynőt foglyul ejtő Octavianus, a későbbi Augustus császár portréját is. A bemutatott ókori alkotások közül talán a leglátványosabb a Capitóliumon álló lovas szobor, nyergében Marcus Aureliussal, míg a legmeghökkentőbb a Capitóliumi Múzeumban látható Nagy Konstantin szoborkolosszus darabjainak ámulatba ejtő hatalmas mérete. A könyv tele van látványos képekkel, nehéz bármelyiket is kiemelni, de ha választanom kellene, két kedvencet neveznék meg. Először az alig harminc éve, az egyiptomi Fayyum oázis területén feltárt sírokban, a múmiákkal eltemetett festett arcképek közül egy fiatal nő szépséget sugárzó portréját, majd régi "barátaimat", a velencei Szent Márk székesegyház falában látható, egymás vállát átkaroló négy uralkodó, a két augustus és a két ceasar különleges, összetartozást hirdető szobrát. A bemutatott alkotások nem adnak, nem adhatnak teljes képet, de nagyon jól kiemelik a lényeget, és a legjobb ismeretterjesztő könyvekhez hasonlóan, megfelelő alapot nyújtanak a további művészeti kalandozásokhoz. Érdemes elmerülni benne. 96 oldal, 2275 Ft., 180x230 mm, kartonált VINCE KIADÓ Látogassák meg weblapjukat és ismerjék meg a kiadó eddig megjelent könyveit, albumait, amelyek között bőven találnak olyan színvonalas kiadványokat, amelyek felkelthetik érdeklődésüket: A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: CHARLES DICKENS: KÉT VÁROS REGÉNYE Pontosan százötven évvel ezelőtt írta az angol irodalom kiemelkedő alakja Európa két nagy városában, Londonban és Párizsban, a francia forradalom idején játszódó regényét. Napjainkban, amikor szinte egymás után bukkannak fel a jobbnál jobb írók, és óriási a kiadott könyvek választéka, egyre ritkábban találkozunk a XIX. század klasszikusaival, pedig ez a regény, amelyik magyarul már nyolcvan éve nem jelent meg, ez is jól példázza, hogy új fordításban nem csak friss és élvezetes, de egyúttal afféle értékmérő is lehet a mai olvasó számára. Időnként ugyanis vissza kell lépnünk a "cserépkályhához", le kell porolnunk egy-két remekművet, hogy legyen mihez viszonyítani kortársaink írásait. Dickens ebben a regényében egy bonyolult történet szálait szövögeti, részben az 1789-es eseményeket követő években, részben visszanyúlva a korábbi évtizedek vidéki Franciaországának világába. Könyve nem történelmi visszaemlékezés, nem ad átfogó képet a zaklatott kor minden részletéről, mégis - ha csak résnyire is - bepillantást enged egy azóta is büszkén emlegetett forradalom talán legigazságtalanabb időszakának hétköznapjaiba. A Bastille börtönében évtizedeket raboskodó egykori francia orvos, aki időskorának éveit Londonban éli, olyan abszurd helyzetbe kerül, hogy lányát éppen annak a családnak - mit sem sejtő - leszármazottja kéri feleségül, akik miatt ártatlanul töltötte a világtól elzárva legszebb éveit. Lánya érdekében megőrzi titkát, felül tud emelkedni az egykori sérelmeken, ám a történelmi események hirtelen véget vetnek a boldog, nyugalmas családi éveknek. A sors Párizsba veti őket, ahol maguk is a fejetlen, elszabadult őrület csapdájába esnek. Nehéz helyzetükben félelemmel tölti el őket, hogy sorozatban ítélik el, és végzik ki az előző évek arisztokratáit, és bárkit, akire a gyanú árnyéka vetül. A máig iszonyatosan hangzó guillotine félelmetes, "munkában töltött" időszaka volt ez. Az író mesterien keveri a kártyákat, könyvét olvasva képtelenség az eseményeket előre látni, szinte krimiszerűen izgalmassá teszi a történetet. Stílusa mindvégig lenyűgöző, a cselekmény olvasása közben pedig fel sem rémlik az olvasóban az elröppent százötven év. Dickens regénye egy szép, kerek történet, tele jó és rossz emberekkel, bűnös alakokkal, és nemes lelkű egyéniségekkel, véleményformáló, elgondolkoztató helyzetekkel. Történetük azonban csak eszköz, amolyan jelképes ecset volt az író kezében a kor megfestéséhez. "Azt reméltem, árnyalhatom néhány színnel a közismert képet, amely arról a rettenetes korról kialakult" -írta szerényen könyve előszavában a varázslatos tehetséggel megáldott szerző. Ne várjanak újabb nyolcvan évet, olvassák el! Érdemes. 400 oldal, 3500 Ft., 155x235 mm, keményfedelű, védőborítóval EURÓPA KÖNYVKIADÓ Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is: Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: JUHÁSZ ÁRPÁD: A KÉK BOLYGÓ VÁNDORA 6 kontinens, 1600 fénykép, egy geológus úti kalandjai Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a szerzőt, aki, amellett, hogy 17 könyvet írt, mintegy ötvenórányi ismeretterjesztő filmet is forgatott utazásainak emlékezetes pillanatairól. Új könyvének bemutatóján személyesen láthattam, hogy egy végtelenül egyszerű, közvetlen emberről van szó, aki küllemében, gesztusaiban, és tartalmas mondanivalójának megfogalmazásában is teljesen hétköznapi maradt. Még a televízió, ahol élő lexikonként, időről - időre pontos magyarázatokat ad a különleges, szokatlan természeti jelenségekre, szóval ez a sztárcsináló környezet sem szédítette meg. Láthatóan nem önmagát akarja előtérbe helyezni, csak - tanítva - szeretne másoknak is minél többet átadni a világ 99 országában átélt élményeinek sokaságából. Könyvének összeállításakor a bőség zavarával küzdött, nehéz volt eldönteni, hogy mi maradjon ki, és mi legyen az, amiről érdemes tudnunk, amit feltétlenül látnunk kell. Így "zsugorodott", Európa nélkül is, egy 750 oldalas, lenyűgöző fotókkal megtöltött albummá a kék bolygó vándorának beszámolója. Nem érdemes felsorolással bajlódni, hiszen a közel száz ország már csaknem a teljes világ. Érdemes azonban kiemelni, hogy nagyon bölcsen, kerülte a mindenki által jól ismert látnivalók bemutatását, láthatóan az egyedi, átlag turisták számára ritkán, vagy egyáltalán nem elérhető helyszíneket részesítette előnyben. Kimondatlanul is érződik, hogy a szerzőnek Kőrösi Csoma Sándor sírja a Taj Mahal, és hogy a piramisokról már nem Egyiptom, hanem dél-Amerikában azok a tucumei agyagpiramisok jutnak eszébe, ahol a legendás Thor Heyerdahllal készített interjút. A kötetben látható 1600 fénykép Juhász Árpád alkotása. Az egyiken a havas hegyek gleccsereit, a másikon a vulkánokat, a következőn az esőerdő, vagy a dzsungel káprázatos növény és állatvilágát láthatjuk. Csimpánzok, oroszlánok, elefántok, fókák, pápaszemes pingvinek, jakok, bivalyok, delfinek, leguánok aztán a mesés teaültetvények, az őserdők orchideái, ötezer éves fenyők, folyók, tavak, vízesések, sivatagok, Indonéziától Grönlandig, Perutól Zanzibárig, bolygónk számtalan varázslatos helyen járunk. Szavaiból kitűnik, hogy mindenre kíváncsi természete féltő aggodalommal párosul: "...a világtól elzárt helyeken különös népcsoportok tagjaival köthettem barátságot. Láttam, hogyan tűnnek el az ősi tradíciók, hogyan pusztulnak az esőerdők, a globális éghajlatváltozás miatt milyen drámai módon rövidülnek a gleccserek, hogyan kerülhet végveszélybe a Föld, a kék bolygó." Teleki Sámuel, Livingstone, Jack London, vagy Elza, az oroszlán nyomában járva a mesevilágot tárja elénk, a kannibálok leszármazottaitól az indián törzsekig, a kínaiaktól az afrikai népekig, a buddhisták világától a dél-amerikai aranymosókig mindenkiről szó esik. A könyvnek óriási sikere lesz, ezt nem nehéz megjósolni. Már most érdemes karácsonyra, vagy egy-egy különleges alkalomra gondolva, kívánságlistánkon előjegyezni. Ezt a könyvet ugyanis - tartalmát illetően - képtelenség felülmúlni. Juhász Árpádot baráti körben, utalva életvitelére, csak Kóborló Farkasnak hívják. Mi, olvasók, mi mást is mondhatnánk, üzenhetnénk, mint azt, hogy kóborolja be a világ másik száz országát is, és töltsön meg élményeivel minél több, hasonlóan szép könyvet. 744 oldal, 12810 Ft., 240x340 mm, keményfedelű, védőborítóval TOPOGRÁF KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ismerjék meg könyv és gazdag térkép kínálatukat. JONATHAN LITTELL: JÓAKARATÚAK Ezerkétszáz oldalas könyvet írni nem gyerekjáték, különösen tömött sorokban, tele oldalakkal, ahová már egy betű sem férne el. Csak valami szokatlanul fontos mondanivaló, valami lenyűgözően érdekes történet indokolhat ekkora terjedelmet. Nem is csalódunk, már az első harminc oldalon annyi bölcs gondolatot olvashatunk, hogy onnantól kezdve nincs kétségünk, a Teremtő a görög filozófusokat összegyúrta az ókor híres drámaíróival, talán még egy kis római Pliniust is kevert hozzá, majd kiegészítette a huszadik század gazdag zenei, nyelvészeti ismereteivel, és megszületett Jonathan Littell, könyvünk szerzője. Littell, rímelve a fentiekre, maga is gyúrni kezdett, és megalkotott egy olyan regényhőst, aki fiatal SS-tisztként túlélte a II. világháború kelet-európai felén a legváltozatosabb, legszörnyűbb hadieseményeket, miközben szorgalmával, megfelelni akarásával egyre feljebb lépkedett a ranglétrán, egészen a berlini vezérkar világába. A valóságban nem élt ilyen ember, de a könyvet olvasva tudjuk, élhetett volna, hiszen az események nem légből kapottak. A szerző hosszú éveket töltött utazással, kutatómunkával, hogy minél hitelesebben mutassa be azt a békeidőben elképzelhetetlen változást, amin még egy tanult, értelmes ember is úgy siklik át, hogy mire észreveszi a jeleket magán, alkatától függően, vadállattá vagy egyszerűen őrültté válik. Maga a cselekmény is rendkívül érdekes. A szerző egy idős, látszólag békés polgár bőrébe bújva meséli el a háborús évek történetét, mások előtt soha ki nem mondott, de önmaga előtt mégsem titkolható vallomásként, mindent beismerve, semmit el nem hallgatva. Fiatal, jogi diplomás emberként, egy szép karrier reményében lett az SS biztonsági szolgálatának főhadnagya. A megszállt Ukrajnába került, a front mögötti területekre, azzal a feladattal, hogy adatokat gyűjtsön, jelentéseket írjon a bolsevikokról és a zsidó lakosságról. Lélekben, az egyenruha ellenére, nem is volt igazi katona, inkább amolyan hivatalnok félének érezte magát. Az első trauma akkor érte, amikor elkezdték módszeresen összeszedni és likvidálni a zsidókat, függetlenül attól, hogy gyerekekről vagy öregekről legyen szó. Ezekre az iparszerű, tömeges kivégzésekre mindenkit kiparancsoltak, és egyszerűen nem volt kibúvó, a még mocorgó kivégzettek főbelövésében neki is részt kellett venni. Ahogy az a háborúban lenni szokott, egyszer csak új feladatot kapott, és a Krím-félszigeten találta magát, ahol a kaukázusi népek vizsgálata során, íróasztalnál döntöttek olyan - szó szerint - életbevágó kérdésekről, hogy kiből is lett muzulmán, és vajon ki maradt zsidó a népek vándorlásának, keveredésének évszázadai során. Igazán nagyot akkor változott vele a világ, amikor nyugalmas szolgálati helyéről váratlanul az oroszok által szorongatott, ellátási gondokkal küzdő, teljesen lerombolt Sztálingrádba helyezték át. A borzalmak időszaka következett, aminek egy szerencsésen végződött sebesülés vetett véget. Visszakerült Berlinbe, ahol felépülése után, mint háborús hős, fontos beosztásba került, a munkatáborok, koncentrációs táborok ellenőrzése, a foglyok munkaerejének hatékonyabb kihasználása, újabb és újabb elképzelések kidolgozása lett a feladata. A háború végső szakaszában, amikor már láthatóan minden elveszett, még mindig nem volt menekvés, az utolsó napokig szolgált, egyre romló, elviselhetetlen lelkiállapotban, szó szerint az elmebaj határán. Lehetne nagy szavakat használni a könyv mondanivalójával, üzenetével kapcsolatban, de tömörebben, mint az író, nehéz lenne összefoglalni: "Arra, amit tettem, mindig voltak okaim, hogy jó vagy rossz okaim, azt nem tudom, mindenesetre emberi okaim. Azok, akik ölnek, emberek, mint ahogy azok is, akiket megölnek, és ez a szörnyű. Soha nem mondhatják: én soha nem ölök, ez lehetetlen, legfeljebb csak azt mondhatják: remélem, hogy soha nem kell ölnöm. Én is reméltem, én is jó és hasznos életet akartam élni, ember lenni az emberek között, hasonló a többihez, én is bele akartam illeszteni a magam kövét a közös építménybe. De a reménységem füstbe ment..." Aki szereti a mély lélegzetű, nagy gondolatokat megfogalmazó könyveket feltétlenül olvassa el. Beleélheti magát a leírt helyzetekbe, elmerenghet azon, hogy mit tenne, mit is tehetne hasonló helyzetekben, és áldani fogja a sorsot, hogy ilyen hosszú ideje békében élhet. 1190 oldal, 5990 Ft., 145x220 mm, keményfedelű, védőborítóval ANDRZEJ STASIUK: KILENC Az idők során egyre távolodnak, de szépségükből mit sem veszítenek, azok a hajdani élmények, amiket még akkor merítettem, amikor nekünk magyaroknak a legkedveltebb úti célunk Lengyelország volt. Amíg korosztályom nosztalgiával gondol barátaink országára, addig a mai fiatalok már semmit sem éreznek vonzalmából, így talán nem alaptalan, ha azt mondom, hogy Stasiuk könyve, mindenkinek maradandó élményt nyújthat Magyarországon. Mint a fülszövegben is olvasható, a szerző a modern irodalom nyugaton is figyelemmel kísért, stílusát magasztos jelzőkkel illetett képviselője, akinek már nálunk is jelentek meg - sikeres - könyvei. A Kilenc Varsóban játszódik, jó tíz évvel ezelőtt, de a szereplők gyakran emlegetik a húsz évvel korábbi énüket, így párhuzamosan belelátunk a nyolcvanas évek, és a rendszerváltozás utáni időszak világába is. Minden pillanatban érződik, hogy egy "táborban" éltünk, de az is, hogy a létnek a miénktől elütő árnyalatai is léteznek. Csak a lejtő hasonló, amelyiken - anyagilag és morálisan is - érezhetően, nem a boldog kiegyensúlyozottság felé csúszunk. Stasiuk végig csillogtatja mesterségbeli tudását. Úgy tudja elénk tárni a perifériára sodródott emberek kilátástalan hétköznapjait, hogy nem borít az olvasóra nyomasztó, keserű hangulatot, szavait olvasva, még a bűnt is érdekesnek látjuk. És talán ez a "látjuk" a kulcsszó! Úgy mesél, mint aki fest. Nem csak a szereplők kontúrjait húzza ki, de a háttérben is minden falevelet aprólékosan megvilágít, a figyelem középpontjába helyez. Könyvét olvasva olyan érzésünk van, mint ha moziban lennénk, olyan érzékletesen ecseteli a látszólag érdektelen környezetet, az utca - nála mindig szürkének tűnő - világát. Bejárjuk Varsót, belelátunk egy olyan réteg életébe, amelyik végleg elszakadt a munkától, ahol csak ügyeskedésből, egyik napról a másikra lavíroznak, akik a jó és a rossz között pengeélen egyensúlyoznak, kiszámíthatatlanul, a holnapot nem mérlegelve. Korunk látképe ez a könyv, kimondatlanul is erősítve a szerző korábbi könyvében megfogalmazott alapvető igazságot, miszerint mindenről az idő tehet. Mert jön a jövő, csak nem ér ide. Valahogy, valamiért Kelet-Európába sosem ér ide. 328 oldal, 2990 Ft., 110x185 mm, keményfedelű, védőborítóval MAGVETŐ KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ismerjék meg könyveik gazdag választékát. A Magvető Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: KHALED HOSSEINI: EZEREGY TÜNDÖKLŐ NAP A Papírsárkányok szerzője ebben a - szintén Afganisztánban játszódó - regényében is remekül bánik a szavakkal, és kifinomult érzékkel játszik az érzelmek húrjain. Maga is ott nőtt fel, jól ismeri annak a világnak minden rezdülését, és mivel ma már egy nyugati kultúrában él, rálátása, észrevétele, megítélése a miénkhez hasonló. Ezért képes egyszerre kritikus, és mégis őszinte szeretettel mesélni arról az országról, amelyikről nekünk, valljuk be, már évtizedek óta csak a háború jut az eszünkbe. Afganisztánban a nők, az iszlám elvárásainak megfelelően, burkában, abban a mindent eltakaró, lepelszerű ruhában járnak, ami kívülről az európai ember számára csupán egy egzotikus látvány. Hogy milyen lehet belülről, arról most a regényt olvasva, mi is képet kaphatunk, hiszen az író a nők szemével láttatja velünk a világot. Testükkel, lelkükkel érezhetjük mind azt, amit a szigorú, megkérdőjelezhetetlen hagyományok, és a végtelennek tűnő háborús évek kíméletlenül rájuk zúdítanak. A történet egy kislánnyal, Marjammal kezdődik, aki egy három feleséget tartó, tíz gyerekes férfi és szolgálója kapcsolatából született. Anya és lánya nem maradhatnak a háznál, a városon kívül, egy domboldali viskóban tengetik örömtelen életüket. Mindentől elzárva nő fel, ki sem mozdulhat a tanyáról, nem ismer senkit, ezért is várja annyira a hetente látogatóba érkező apját. Tizenöt évesen, mit sem tudva a lányokra vonatkozó elvárásokról, lemegy a városba, de mire visszakerül, megrémült anyja végez magával. Imádott apja, a helyett, hogy magához venné, hálátlanul, két nap alatt férjhez adja. Egy idősödő, nagydarab, szőrös, bűzlő férfi, Rasid lesz a férje, aki a hatszáz km-re lévő Kabulba viszi magával. Átéljük tragikus sorsát, látjuk, hogyan válik ifjú lányból, kitaszított szolgává az évek múlásával. Hogy a történet ne legyen ilyen egysíkú, szép lassan elénk tárulnak a külső tényezők is. Afganisztán történelme, az orosz bevonulással, kivonulással, majd a belső erők háborúival, egészen 2003-ig, amikor már a nemzetközi erők is megjelennek az országban. Kabult mindenki szeretné, ezért mindenki lövi, szép lassan romba dől a város, aki még él, az is félelemben tölti napjait. Egy közeli házat ért találat után, a család egyetlen életben maradt tagját, a tizennégy éves Leilát, a ravasz Rasid "megmenti", és gyorsan feleségévé teszi. Innentől igazán érdekes a történet, látva a még szinte gyerek lány, és a közben már nála jóval idősebbé vált Marjam viszonyát a családi tűzhely körül. Leilát, aki az évek során két gyereket is szül, Marjam nagy ellenszenvvel fogadja, és csak akkor oldódik közöttük a feszültség, amikor már többször is átélik a közös verések, megaláztatások, a tehetetlenség kínjait. Az egymásra utaltság idővel barátsággá, szeretetté, amolyan anya-lánya kapcsolattá erősödik. Terveket szőnek, és egy szép napon megpróbálnak megszökni, eltűnni a városból, el Rasid életéből. Naivak voltak, fel sem fogták, hogy abban az országban, ahol a nőknek semmihez nincs joguk, és még a buszra is csak férfiak társaságában szállhatnának, esélyük sincs a férjüktől megszabadulni. Visszaviszik őket Rasidhoz, aki élve férfiúi jogával, miszerint az ajtón belül azt tehet a nőkkel, amit csak akar, iszonyúan elveri őket, végleg megkeseríti az életüket. Innen még hosszú, és kacskaringós a történet, átszőve az országban végbemenő változásokkal, a nincstelenné vált sokaság menekülésével, a fegyveresek mindenható uralmával. Mély érzésekkel, tragikus fordulatokkal, és az embert soha el nem hagyó remény megújuló erejével találkozunk, miközben az afgán élet ezernyi érdekes momentumával, az iszlámhoz kapcsolódó, nekik természetesnek, nekünk igazságtalannak, elfogadhatatlannak tűnő helyzettel szembesülünk a könyvet olvasva. Khaled Hosseini könnyedén, olvasmányosan fogalmaz, írását élmény olvasni. Szórakoztatóan, de méltósággal beszél egy általunk alig ismert, ám elfogadhatatlanul is nagyon érdekes világról. 432 oldal, 3570 Ft., 145x200 mm, keményfedelű, védőborítóval JORDAN BELFORT: A WALL STREET FARKASA 2007-ben, a könyv amerikai megjelenésekor, számunkra még nagyon távoli, kicsit misztikus világnak tűnt a Wall Street, ahol a tőzsdén, már legalább száz éve, a földkerekség legnagyobb üzleteit kötik. Csak most, hogy a pénzügyi vállság romba döntötte nálunk is a gazdaságot, most kezdjük kapizsgálni, hogy a nagy hírügynökségek miért is emlegetik oly gyakran, és nagy hangsúllyal a tőzsdei árfolyamokat. Erről a különös világról írta krimiszerűen izgalmas önéletrajzi regényét Jordan Belfort, aki 1987-ben még üres zsebű kezdőként lett egy brókercég alkalmazottja. Kezdetben egész nap telefonszámokat tárcsázott, amibe aztán csak a főnöke szólhatott bele. Jordant nem törte le a rögös út, átküzdötte magát a pályakezdés gépiesen unalmas szakaszán, és hamarosan ő is egyike lett azon fiataloknak, akik kellemes dumájukkal, addig "etették" korábbi ügyfeleiket, amíg újabb és újabb kötvényeket, részvényeket nem jegyeztek. Minél több üzletet kötött, annál nagyobbat kaszált a cég, és személyesen Jordan is. Ennek a nem jelentéktelen motivációnak a hatására 26 évesen, már milliomosként, saját bróker céget alapított. Mint jó emberismerő, csupa fiatal, törekvő alkalmazottat vett maga köré, akiknek mindig annyit fizetett, hogy nagyon jól éljenek, de soha ne legyenek elégedettek, még többet akarjanak. Tisztában volt azzal a nagy alapigazsággal, hogy eladni, sokat eladni, csak a nagyon jó, gyorsan, sok hasznot hozó papírokból lehet. Azt is látta, hogy a tőzsdén, ahol forgandó és kiszámíthatatlan a szerencse, lehetetlen az ilyesmit garantálni, ha csak időnként meg nem próbálja a törvényeket kijátszani. Nem bírt a csábításnak ellenállni, így aztán hamarosan mások nevén futó cégek egész hálózatát hozta létre, és saját maga, kedve szerint gerjesztette az árfolyamokat, tízmilliókat keresve egy-egy üzleten. Harmincévesen már a Wall Street farkasának hívták. Mindenki a lába előtt hevert. A hírtelen jött gazdagság lett a veszte. Nem tudta kezelni, hivalkodóan szórta a pénzt, idővel, ha finoman is, de már az FBI is elkezdte figyelni. Nős, két gyermekes apaként alkohol, drogok, nők töltötték ki napjait, egyre kevésbé volt képes kontrolálni önmagát. Emberileg megindult a lejtőn, amit tiszta óráiban Ő maga is látott, de egyszerűen képtelen volt életmódján változtatni. Sejtette, hogy a tőzsdei manipulációk előbb-utóbb a vesztét okozhatják, ezért saját anyagi biztonsága érdekében, vagyonának egy részét, megpróbálta külföldre, Svájci bankokba menteni. Életének ez a kis epizódja is rengeteg kalamajkát okozott, de nekünk olvasóknak igencsak érdekes látni, hogy milyen hatalma van a pénznek, milyen kiskapuk léteznek, és ha az érdeke úgy kívánja, hogyan fonódik össze még a legtörvénytisztelőbbnek vélt svájci bankár is a hamis igazolások "gyártójával". Jordant az évek során, kisebb-nagyobb dolgokért, többször is letartóztatják, de az Ő köreiben ez csak néhány órás kellemetlenséget jelent. A legjobb ügyvédek mennek érte, és mivel a pénz nem számít, mindent rögtön elintéznek. Idővel, ahogy szorul a hurok, elkezdi felszámolni milliókat termelő cégeit, miközben a drog már láthatóan annyira elhatalmasodik rajta, hogy lassan elveszti uralmát önmaga felett. Átéljük családja szétesését, végigjárjuk vele a drogelvonót, és azt a hosszan tartó keserves utat, amelynek végén bekövetkezik, amitől mindig is tartott, hogy letartóztatják csalás és pénzmosás vádjával. A regényszerűen megírt vallomás nagyszerű olvasmány, tele a szélhámosokra annyira jellemző rafinériával, a joghézagok keresésével, a törvények közötti folyamatos lavírozással. Öt év vizsgálódás után, húsz hónap börtönnel a háta mögött, ma már drogmentes életet élve, de családot, karriert elveszítve, írta meg - tanulságnak - fiatal éveinek kalandos történetét a szerző. Nagyon érdekes, őszinte hangvételű, a múltat nem szégyenlő, mindent elénk táró könyv. Sikerére jellemző, hogy Martin Scorsese, hamarosan filmet forgat belőle. 480 oldal, 3970 Ft., 170x240 mm, keményfedelű, védőborítóval Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól. A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: Copyright 2001-2009, Hátizsák