SARITA MANDANNA: TIGRISDOMB A szerzőnek már a neve is árulkodó, de ennél fontosabb, hogy annak ellenére, hogy Kanadában él, sosem szakadt el szülőföldjétől, Indiától, és amint azt köszönő soraiban olvashatjuk, az ott élő szülők, nagyszülők, rokonok hiteles történetei, elbeszélései nagyban hozzájárultak könyve megírásához. India déli részén, Kurgban játszódik a regény, mindentől távol eső, vidéki kis településeken, ahol történetünk kezdetén, 1878-ban még az élet minden eseménye az ezeréves hagyományokhoz kötődött. Az ott élők maguk sem gondolták, hogy a hatalmas ország történelmének talán legizgalmasabb időszaka következik, amikor néhány évtized alatt iparágak jönnek létre, előtérbe kerül az oktatás, és a regény záró eseményeinek idején, 1940-ben, karnyújtásnyira lesz India függetlenségének kikiáltása. Ám a kezdetekkor még minden a régi. A generációk még együtt éltek, és mint az éppen akkor születő hősnőnk családjában is láthatjuk, rokonok, nagybácsik, özvegyek, unokatestvérek, akár ötvenen is megfértek egy fedél alatt, egymásra mindenben számítva, békés szövetségében. Devi, a kislány, helyi értelemben, egy jobb módú család gyermeke volt. Neki már megadatott, hogy barátjával, egy árvaként befogadott kisfiúval, az adományokból fenntartott misszionárius iskolába járhatott. de ezt leszámítva, amint azt a regény érzékletesen elénk is tárja, szinte a természetben éltek, ahol a növények, az állatok, a falut ölelő táj látványa jelentette számukra a világot. Akkoriban még bőven éltek nagytestű állatok az erdőkben, és az emberek tiszteletben is tartották az elefántok, tigrisek életterét, így aztán nagyon ritka, emlékezetes eseménynek számított, ha a faluból valaki elejtett egy rátámadó tigrist. Az ilyen emberre felnéztek, dicsőség övezte, és attól kezdve csak tigrisölőnek hívták. Egy hasonló alkalommal, amikor az egész falu a bátor hőstettet ünnepelte, a még gyerekkorban lévő Devi is ámulva csodálta a tigrisölő férfit, és megfogadta, hogy ha felnő, csak ezt a férfit fogja szeretni. Devi az évek múltával mesebeli szép nő lett, sorakoztak is a kérők, de ő mindenkit elutasított, és miközben környezete értetlenül nézte zárkózott viselkedését, ő titokban egyre csak álmai szerelmét, a tigrisölőt várta. Aztán bekövetkezett életében az a sorsfordító tragédia, amikor áldozatul esett az iránta reménytelen szerelmet érző gyerekkori barátjának, és ahogy a hagyomány megkövetelte, titkolva a történteket, a család parancsára hozzá is ment, hogy feleségként szülje meg a nem kívánt gyermeket. A regényben végig követhetjük a család tagjainak sikeres, vagy éppen tragikus életét, és láthatjuk, milyen romboló, megkeserítő hatású, ha magában tartja az ember sérelmeit és képtelen másoknak megbocsátani. Az írónő szavait idézve, nincs más út, mint "Elengedni a fájdalmat, félredobni a keserűséget. Egyedül ez visz előre. Elhajítani minden kínt, s mindig adni újabb esélyt a reménynek." Rendkívül fordulatos, életszerűen megírt családregény. Egy számunkra távoli ország eldugott csücskében csodálhatjuk meg olyan emberek életét, akikről - túl a cselekményen - az emberiség sokszínűsége jut eszünkbe, és az a felismerés, hogy vallástól, bőrszíntől függetlenül milyen közel érezzük magunkhoz a szereplőket, mennyire átéljük a történetet. Szomorú, de nem tragikus, szépen megírt, érzelmekkel átszőtt regény. 576 oldal, 3990 Ft., füles kartonált, 135x215 mm ATHENAEUM 2000 KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hívatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti döntésüket, választásukat. Az Athenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: DANIEL GLATTAUER: GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE Nem lehet rossz az a könyv, amit harminc nyelvre lefordítanak! Különösen, ha kiderül, hogy az alapgondolat olyan hétköznapi, hogy bármelyikünkről szólhatna. Hogy akkor mégis mi a poén benne? Az, hogy ahányan olvassuk, lelki alkatunktól függően, annyiféleképpen éljük meg képzeletünkben ezt a romantikus történetet. A regény rossz címre küldött e-mailekkel kezdődik, aminek következtében két ismeretlen ember, szinte észrevétlenül, levélváltásba kezd egymással. Pár szavas, semmitmondó levélkék ezek, ami legtöbbször kevés lenne a folytatáshoz, a mi két szereplőnk azonban nem csak hajlamos az efféle "szórakozásra", de hamarosa rádöbbennek arra is, hogy mind a kettőjük számára kezd érdekes, izgalmas lenni a másik. Még szinte semmi fontosat nem tudnak egymásról, de hangulatuktól függően máris civódnak, okoskodnak, megbántódnak, hogy azután újra írjanak, és még kíváncsibbak legyenek az egyre vonzóbbnak képzelt ideálra. Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban szeretnék tudni, milyen lehet a másik, de nem mernek nyíltan szembenézni sem önmagukkal, sem egymással, mert félnek, hogy mi lesz, ha más a valóság, mint amit lelkük mélyén megálmodtak? Feltehetően egy világ omlana össze, vége lenne az el sem kezdődött, jó esetben, ki tudja, hová vezető barátságnak. Természetesen egy nőről és egy férfiről van szó, és ha időnként mégoly meseszerűnek is tűnik kettejük képzeletbeli kapcsolata, számunkra egyre izgalmasabbá válik a történet. Merjen-e találkozni a férfival egy kellemes családi kapcsolatban élő feleség, vagy már az otthon eltitkolt e-mailezés is bűn, már az is valahol a megcsalás kategória része volna? És ha mégis találkoznak, akkor hogyan tovább? Mi lesz, ha nem tetszik a másik, akkor csalódás, vége? És hogyan tovább, van-e jó megoldás, ha olyan jóképű a férfi, olyan vonzó a hölgy, hogy rabul ejtik egymást, és az egyre erősödő lelki kötődésből hirtelen egy nagy szerelem részesévé válnak? Nem is sejtik, hogy örökös okoskodásuk, a személyes találkozás fokozódó vágya, már régen több, mint puszta barátság, ez már bimbózó szerelem egy sosem látott, eszményinek képzelt társsal. Az író remekül vezeti az olvasót, akár nő, akár férfi, könnyen azonosul a szereplőkkel, és nincs mese, szembe kell nézni nekünk is a feltett kérdésekkel. Azokkal a kérdésekkel, amelyekre még nem adott választ az elmúlt sok ezer év, mert csak pár éve létezik a kapcsolattartásnak ez a különös formája, amelyik teljesen elszakad külsőnktől, kézírásunktól, az egyébként sokat eláruló hangunktól, és ha ügyelünk, még a bennünket körülvevő világtól is. Olvassák el a könyvet, tetszeni fog, még akkor is, ha sohasem kaptak e-mailt. Kedvcsinálónak, íme a két szereplő egy-egy rövid gondolata. Emmi: "Számomra a magával folytatott levelezés azt jelenti, hogy rövid időre szabadságolom magam a családomtól. Igen, egy kis szigetecske a mindennapi életemen kívül, egy parányi sziget, ahol szívesen vagyok kettesben magával, ha épp magának is kedve van hozzá." Leo: "Gazdagabb lett magától a lelki életem. Maga provokál, makacskodik, kigúnyol, folyton vitatkozik velem. Nagyon hálás vagyok az ugratásáért, a kedvességéért, az elevenségéért, sőt még az "otrombaságaiért" is." 238 oldal, 2900 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 130x210 mm ROSS KING: MICHELANGELO ÉS A SIXTUS-KÁPOLNA A híres freskó születése A kanadai szerzőt, mi magyar olvasók, a Brunelleschi kupolája című, érdekfeszítően megírt könyvéről ismerjük. Érdemes róla tudni, hogy eddig megjelent könyvei rendre díjakat nyertek, ami elsősorban aprólékos, mindenre kiterjedő kutatómunkájának köszönhető. Hitelesen, történelmi hűséggel meséli el a feldolgozott eseményeket, esetünkben azt a négy évet, amikor Michelangelo megfestette a reneszánsz kor máig csodált, hatalmas alkotását, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját. A kötet végén található bibliográfia jól mutatja, hogy a témának könyvtárnyi az irodalma, ráadásul közismert, hogy a Vatikánban már ötszáz évvel ezelőtt is mindent írásba foglaltak, feljegyeztek, megőriztek, így nem kétséges, hogy a könyv minden hivatkozása a valóságon alapul. És akkor még nem is említettük Michelangelo feljegyzéseit, családi levelezését, amelyekből számtalan idézet színesíti a leírt időszak hangulatát. 1508-ban 33 éves volt Michelangelo. Ekkorra már elkészítette Firenzében a Dávid és Rómában a Pieta szobrát, hírneve szárnyalt, aminek következtében elhalmozták megrendelésekkel, így senkit sem lepett meg, hogy a művészetkedvelő II. Gyula pápa a saját grandiózus síremlékének elkészítésére is őt kérte fel. A szerző, szinte oknyomozóként vizsgálja, hogy vajon mi lehetett az oka, hogy a síremléket félretéve, a pápaválasztások színhelyéül is szolgáló Sixtus-kápolna mennyezetének festését előbbre valónak érezte a pápa, és meglepetésre ezt a különleges szakértelmet igénylő munkát is a festészetben, kiváltképp a freskófestészetben járatlan Michelangelora bízta. Michelangelo ettől egyáltalán nem volt elragadtatva, szeretett volna kibújni a feladat alól, de a nagyhatalmú pápa unszolására kénytelen volt nekifogni. A könyv végigköveti az alkotás folyamatát, a szakmai nehézségek mellett belelátunk a művészt körülvevő világba, amitől mogorva, barátságtalan alkata révén igyekezett teljesen elzárkózni, és csak a rábízott feladatra koncentrálni. Ezeregyszáz négyzetméter freskó, minden tapasztalat nélkül, valóban olyan vállalkozás lehetett, ami magában hordozta a bukás lehetőségét is. Michelangelo azonban, mint azt hosszú élete során oly sokszor bebizonyította, bármihez fogott, elszántsága, kitartása, és egyedülálló tehetsége révén mindig, minden munkáját sikerre vitte. A kötet, ha csak ezt a témát ecsetelné, akkor is különlegesen érdekes, információ gazdag lenne, ám szerencsénkre ugyan ebben az időben a reneszánsz több neves művésze is a Vatikánban dolgozott, közülük egy másik nagy géniuszról, Santi Raffaelloról is bőven olvashatunk Ross King könyvében. Michelangelo nehezen kezelhető ember volt, aki a hozzá hasonlóan türelmetlen és ingerült Gyula pápával számtalanszor összeütközésbe került, de például a tőle jellemében egészen más, elegáns küllemű, finom modorú Raffaelloval sem tudott szót érteni. Saját törvényei szerint élő, magányos ember volt. Négy év elteltével, mire elkészült a 343 emberi alakkal díszített mennyezet festésével, fizikailag és lelkileg is teljesen belefáradt a hatalmas munkába, ám az állványzat lebontása utáni látvány mindenért kárpótolta. "Amikor a freskót leleplezték - írja Vasari - a világ minden tájáról egybesereglettek az emberek, a képek látványa elnémított és elragadtatott mindenkit." Tegyük hozzá, az elmúlt ötszáz évben ez a dicsfény semmit sem halványult. Akit érdekel a művészet, a történelem, és kíváncsi hogyan élt az a művész, akinek minden sikerült, aki utánozhatatlan a festészetben, szobrászatban és az építészetben, és aki ennek ellenére szegényesen, boldogtalan magányban élte le hosszú életét, annak rengeteg érdekes információval szolgál Ross King ismeretterjesztő munkája. 426 oldal, 3500 Ft., füles kartonált, 130x200 mm Látogassák meg a Park Kiadó honlapját, ahol sok szép könyv közül válogathatnak, elolvashatják a kiadó ajánlásait, és komoly kedvezménnyel vásárolhatnak: A Park Kiadó nálunk bemutatott könyveit egy helyen, itt nézhetik meg: LIN YUTANG: PEÓNIA A ma már klasszikusnak számító író 1895-ben született Kínában, és még a Mao előtti, a hagyományokat mélyen tisztelő világban nőtt fel. Később Amerikába költözött, de írásaiban mindig hű maradt a kínai kultúrához, sokat tett azért, hogy árnyaltan, értékeit kiemelve lássuk azt a rég letűnt kort, amelynek lassan a nyomai is eltűnnek a nagy modernizációban. Peónia, akiről regénye a címét kapta, egy rendkívül szép ifjú hölgy, aki elbűvölő külsőségei mellett belső adottságaival, viselkedésével, az életről alkotott elképzeléseivel is teljesen elüt a társadalmi elvárásoktól, de még saját közvetlen környezetétől is. Az ő útkeresése, a pillanatnyi helyzetekre adott reakciói teljesen egyéniek, ám éppen ebből adódóan sokszínű kapcsolatain és családján keresztül szinte beleolvadunk a száz évvel ezelőtti Kína hétköznapjaiba. Egy vidéki városban lesz nagyon fiatalon özvegy, ami, figyelembe véve a korabeli, szülői érdekeken alapuló házasságkötéseket, egyáltalán nem viseli meg, sőt, úgy érzi, hogy végre eljött az idő, amikor saját maga választhat az élet kínálta lehetőségek közül. Miközben az évek során szerelmek és csalódások váltogatják egymást, a háttérben megismerjük a vidéki polgári életet, majd Peking nyüzsgő világát is. Az író remekül érzékelteti a külsőségeket, a szokásokat, az öltözködést, a férfiak és nők ismerkedésének lehetőségeit, az illemeket, de még egy-egy magas pozíciót betöltő tanult ember, vagy akár a csempészésből, korrupcióból meggazdagodó réteg másoktól elkülönülő életét is. Lin Yutang nagy mestere a filozofikus gondolatok, a bölcsességek történetbe szövésének, így nem csoda, hogy Peónia szabadságra, függetlenségre vágyó jelleme önmagában egy hatalmas tanulmányt érdemelne, mert a regény bármilyen régen is játszódik, a főhős akár korunk női ideálja is lehetne. Tanult, olvasott, közvetlen, spontán ismerkedésekre hajlamos alkata révén szerelmei, barátai mind-mind más karakterek, más elvek szerint, más társadalmi rétegben élnek, de őt ez láthatóan nem zavarja. Peónia szeretne boldogan, kiegyensúlyozottan élni, de a sorsnak nem kegyeltje, csak bukdácsol az életben, egyrészt a régi, elszalasztott lehetőségeken keseregve, másrészt újabb színes, gyakran naiv álmokat kergetve. Hosszú, nehéz utat jár be, és bár szépségétől minden férfi a lába előtt heverne, csak lassan ébred rá, hogy valójában nem többre, mint egy tisztességes, fiatal társra vágyik, hogy asszonyként, anyaként majd ő is a hétköznapi emberek nyugodt életét élje. Ma már senki nem várja el az özvegyektől, hogy visszavonultan éljenek, és a szerelmi élet is teljesen szabaddá vált, mégis mintha az lenne a regény máig tartó üzenete, hogy sok tekintetben még mindig gúzsba kötve élünk, sokat adunk a látszatra, a konvenciókra, mások - gyakran álszent - elvárásaira. Érdekes, fordulatokban gazdag, olvasmányosan megírt történet Peónia sorsa, ám a regény ízét az író által elénk varázsolt kínai élet hangulata adja. Utazzanak Peóniával a boldog happiend felé... 400 oldal, 3570 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 145x200 mm Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól. A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: JÜ HUA: TESTVÉREK Szeretem a kínai könyveket, mégis az a furcsa helyzet, hogy a Testvérek az első, általam olvasott olyan regény, amit ma is Kínában élő, nevét is vállaló szerző írt (a Farkastotemet például álnéven jelentette meg írója). A terjedelmes regény Mao kulturális forradalmának kezdetétől szinte napjainkig követi nyomon két testvér életét, hogy az általuk megélt események kapcsán elénk tárja Kína történelmének elmúlt ötven évét, egy kisváros életébe csomagolva. Abból az ötven évből kapunk ízelítőt, amelyik a több évezredes dicső múlttal rendelkező ország életében a legnagyobb változásokat hozta, amikor - önerőből - a mélységes nyomorból a világ legnagyobb hatalmai közé emelkedett egy nemzet. A kezdeti évek, amit a testvérek kis gyerekként éltek meg, örökre nyomot hagytak milliók életében. Rongyokba járni, egy marék rizsen tengődni, éhezni, nos ez volt az alap, ami mindenkinek dukált arrafelé már korábban is, de a nagy kormányos, Mao, rendet vágott, szinte kitaszította az életből a politikailag számára nem tetsző rétegeket, még akkor is, ha azok boldog lelkesedéssel lengették a forradalom vörös zászlaját. A két fiú értetlenül nézte a bohócsapkát, nyakukban táblát viselő megbélyegzetteket, akiket bárki leköphetett, megverhetett az utcán, és akiknek ez ellen egy szavuk sem lehetett. Így járt az apjuk is, aki még a nagyapa hajdani, már régen elvett földje után, mint "földbirtokos" cipelte nyakában a táblát, addig, amíg halálra nem verték. Ettől kezdve a gyerekek az utcán csavarogva nőttek fel, és serdülőként, amikor anyjukat is elvesztették, még mindig olyan, számunkra elképzelhetetlen világban éltek, ahol halott anyjukat a hátukon kellett a kórházból hazacipelni. A fiúk szerencséjére, mire felnőttek, Kínában is sokat változott a világ, enyhült a politikai nyomás, megnyíltak a vállalkozási lehetőségek, az ügyesek jól éltek, a kevésbé talpraesettek meg továbbra is csak tengődtek - ez bizony nekünk is ismerős történet. Ebben a hírtelen változó közegben követjük nyomon a testvérek életét, két teljesen eltérő ívet, és talán nem meglepő, hogy a jóravaló, dolgos ember semmire sem viszi, míg a találékony, mindenben üzletet látó elindul a nyomorból a meggazdagodás felé. A közös múlt, a testvéri szeretet mindig ott vibrál közöttük, akkor is, amikor a becsületes munkásember szerény életvitele a biztos támasz, és akkor is, amikor fordul a kocka, és a kisváros korábban kinevetett, senkiházinak tartott embere pár év alatt hihetetlen magaslatokba emelkedik. A regény ennél persze sokkal bonyolultabb, árnyaltabb, érzelmekkel fűtöttebb, ahol gyakran kereszteződnek a szálak, ráadásul még a mellékszereplők is olyan különös jellemek, hogy szinte bármelyik külön regényt érdemelne. Az író méltó a történethez, nagyszerűen mesél, ügyesen teremt hangulatot, és a legszomorúbb helyzetekben is megnevetteti az olvasót. Bármilyen elgondolkoztató is a téma, nem enged keseregni, élménnyé formálja még a bűnös évek zord világát is, ha másként nem, hát sok-sok kínai mondás, bölcsesség idézésével, vagy ha a valósághoz ragaszkodás úgy kívánja, akár a legalpáribb káromkodások, kifejezések jól elhelyezett használatával. Olyan sokszínű, élmény gazdag a regény, hogy nem is tudom, kinek mi lesz az író üzenetének legfőbb tanulsága, csak abban vagyok biztos, hogy elolvasása sokunk számára életre szóló emlék marad. Lesz, akinek pusztán a történelmi háttér miatt, lesz, aki ámul az aranyozott vécéjén üldögélő, civil űrutazást fontolgató főhős sikerein, de talán olyan is, akiben mélyreható nyomokat hagy a "mindenki a saját sikerének a kovácsa", nálunk gyakran emlegetett szólás kínai párja, aminél jobban nehéz lenne érzékeltetni a keleti és nyugati világ szemlélete közötti különbséget: "Ha az a sorsod, hogy harminc deka rizsed legyen ebben az életben, akkor hiába mész el szerencsét próbálni, sose lesz egy kilód." Bárcsak mindenki elolvasná! 704 oldal, 4990 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 145x220 mm MAGVETŐ KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ismerjék meg könyveik gazdag választékát. A Magvető Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: COLLEEN McCULLOUGH: ANTONIUS ÉS KLEOPÁTRA Kétezer év óta tartja izgalomba az embereket Kleopátra életének története, egyre újabb filmek, és regények őrzik mesebeli világának, varázslatos egyéniségének emlékét. Colleen McCullough ausztrál írónő regénye azonban lényegesen többről szól, mint csupán Kleopátra és Antonius szerelme. A szerzőnek ez már a hetedik kötete a római polgárháború évszázadáról, és csak úgy, mint előző könyveiben, a címszereplőkön át most is rálátunk a római köztársaság utolsó éveinek minden jelentős eseményére, miközben végig vonul előttünk a történelemkönyvekből jól ismert szereplők sokasága. Caesar halála után vagyunk, amikor egy triumvirátus uralkodik Rómában, akik felosztják egymás között a birodalmat, és bár hangoztatják az egymás közötti békét, egyéniségükből adódóan, nincs más vágyuk, mint a teljes hatalom megszerzése. Marcus Antonius ekkor már tekintélyes hadvezér, lába előtt hever a fél világ, és biztos politikai támasza a római szenátus, mégis csalódottnak érzi magát, mert Caesar nem őt jelölte utódának, hanem alig ismert, 18 éves unokaöccsét, akire senki nem számított. Valójában ennek a koraérett fiúnak, Octavianusnak, a későbbi Augustus császárnak a diadal útját ismerjük meg a regényben. Láthatjuk ravasz és átgondolt lépéseinek minden következményét, és azt a rá jellemző nyugodt hidegvért, amivel emberileg fokozatosan felszámolja, felőrli a félelmetes, magabiztos Antoniust, aki végül, magába roskadva, képtelen méltó ellenfele lenni. Kleopátrának, aki Alexandriában gondtalanul nevelte Caesartól született, kiváló adottságokkal megáldott, uralkodásra termett fiát, nem sok választása maradt, amikor Antonius, a keleti tartományok ura, - hatalmas serege fenntartásához - bejelentette igényét Egyiptom arany kincseire. Rá jellemző éles eszével gyorsan felmérte helyzetét, megérezte a bajban a felcsillanó lehetőséget is, és cserébe a kincsekért, hatalmat, uralkodói címeket, országrészeket kért, elsősorban fiának, Caesarionnak. Célja elérésének érdekében mindent bevetett, hogy magába bolondítsa a látszólag közömbös római vezért. Antonius eleinte lebecsülte őt, mint többször nősült férfi, Kleopátrát is csak egynek látta a sok közül. Ám az idő Kleopátrának dolgozott, és bekövetkezett, amit Rómában sosem hittek volna, hamarosan nem pusztán szeretője, de felesége, sőt amint látjuk, az évek múltával nélkülözhetetlen lelki társa is lett. Miközben három közös gyermekük született, Rómában Octavianus a gyalázkodástól a méltatlan hazudozásig mindent elkövetett annak érdekében, hogy elhitesse, Róma legnagyobb ellensége a bűnös Kleopátra, aki valamiféle bódulatban tartja Antoniust, és annak ellenére, hogy római nem támad rómaira, tenni kell valamit, mielőtt Egyiptom királynője a keleti világ után Rómára is kiterjeszti hatalmát. Valójában azok a hírek tartották félelemben, miszerint az ifjú Caesarion nem csak szellemi képességeiben, de küllemében is tökéletes mása apjának, az isteni Caesarnak. Vetélytársat látott benne, akit, kerüljön bármibe is, minél előbb el kell pusztítani. A terjedelmes regényben van időnk kitérőket tenni, megismerjük a légiók embert próbáló életét, a nevezetes csaták kimenetelét, Antonius keleti hadjáratának gyötrelmeit, koptatjuk Athén és Róma utcáit, miközben csak úgy röpködnek a jól ismert nevek, Cato, Cicero, Vergilius, egészen Nagy Heródesig. Képet kapunk a Vesta-szüzek életétől Octavianus családi környezetén át egészen a szenátus tagjainak - érdekeik szerinti - "hajladozásáig", és láthatjuk, hogy a nép által csodált vezetők a hatalomért törvényeket vágnak sutba, és a legnagyobb gonoszságoktól sem rettennek vissza. Történelmi regény, amiből talán hiányzik a Kleopátrától elválaszthatatlan romantika, ugyanakkor az írónő a végletekig felkészült a témában, és mint remek mesélő, élvezetes olvasmánnyá színezi a megtörtént eseményeket. A főszereplők felett nem tör pálcát, részben az olvasóra bízza, kit hogyan fogad szívébe, kit hogyan ítél meg. Érdemes lassan olvasni, a bölcsességeket, tanulságokat leszűrve, néha még a megváltoztathatatlanon is elmerengeni. Nagyszerű olvasmány, egy remek írótól, akinek számtalan könyve jelent már meg magyarul is, közöttük talán a legismertebb a nálunk is hatalmas sikert aratott Tövismadarak című regénye. 760 oldal, 4200 Ft, keménytáblás, 140x205 mm. EURÓPA KÖNYVKIADÓ Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is: Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: SARAH DUNANT: SZÖKTETÉS A ZÁRDÁBÓL Égi és földi szerelemről Az írónő azt a titokzatos világot próbálja megnyitni az olvasó előtt, amiről még ebben a kamerákkal teletűzdelt, mindenről tudósító sajtó világában is alig van elképzelésünk. A regény cselekménye a reneszánsz Itália egyik fénykorát élő városának, Ferrarának híres zárdájában játszódik, mégpedig a remek történelmi hátteret adó 1570-es években. A középkori Itáliában a lányokat csak komoly hozománnyal lehetett férjhez adni, így nagyon sok család arra kényszerült, hogy kolostorba adja lányát, egyáltalán nem törődve azzal, hogy az ifjú hölgy milyen életről álmodott. Ez sem volt olcsó mulatság, mivel a neves zárdák is "hozományt", azaz anyagi támogatást kértek a belépésért cserébe. Amilyen borzongató az erőszakkal kolostorba került lányok kiszolgáltatottsága, olyan meglepő, hogy az idő multával mégis milyen szépen belesimulnak a zárdai életbe, és családi neveltetésüktől függetlenül mennyire kitölti lelküket a hit mindenek feletti szépsége és ereje. Regényünk egy tizenhat éves milánói lány történetét meséli el, akinek udvarlója van, férjhez szeretne menni, ám az apja úgy dönt, hogy - mivel nem elég rangos a kérő - inkább Ferrara neves zárdájába adja, ahol egy messze földön híres kórus várja a szép hangú lányokat. Itt lépünk be Serafina életébe, aki makacs elszántsággal, ravaszsággal, környezete folyamatos megtévesztésével próbál védekezni, látszólag a csodában reménykedve, hogy valami szerencsés úton-módon végül nemcsak megszabadul a számára életre szóló börtönt jelentő zárdából, de még szerelmét sem veszíti el. A környezet, és a szereplők megismerése egyre mélyebb és mélyebb lelki bugyrokba rántja az olvasót, érezhetően azzal a szándékkal, hogy szinte a saját bőrünkön, a saját énünkön át éljük meg azt a szavakban elmondhatatlan érzést, ami egy nem mélyen hívő fiatal lányra szakad, amikor akarata ellenére elveszíti szabadságát, és többé nem láthatja szeretteit, ráadásul minden percével a szigorú zárdai napirend rendelkezik. Fantáziadúsan megírt, nagyon érdekes a történet, helyenként kalandregényszerű elemekkel átszőve, a más-más karakterű szereplők jellemén át több perspektívából is megvilágítva, érzékeltetve, hogy mennyire egyéni utat járnak be a lányok, mire megtalálják hitüket, helyüket a zárdai közösségben. Az írónő ügyesen szövi gondolatait, nem akar pálcát törni senki felett, célja érezhetően az érzelmek hevítése, a gondolatok ébresztése, hogy az olvasó maga döntse el, vajon megtalálná-e lelki üdvét, az élet szépségét, értelmét egy ilyen szigorúan szabályozott közösségben, ahogyan azt idővel a többség tette, vagy reménytelenül is mindenre képes lenne a szabadulásért cserébe. Napjainkban egészen más világban élünk, de, talán pont ezért érdemes Serafina novicia életének legizgalmasabb hónapjait átélni, no meg azért is, hogy ha időnként feltűnik szemünk előtt az apácák mással össze nem téveszthető öltözéke, legalább sejtsük, hogy milyen szigorú értékrend rejlik mögötte. 496 oldal, 3490 Ft, 135x215 mm. I. J. PARKER: SÁRKÁNYTEKERCS Rejtélyes bűnesetek az ősi Japánban Akitada nyomoz Egy új sorozat indulásakor mindig érdemes egy kicsit a szerzőt és a hátteret is megismerni, hogy aztán az olvasottakat a helyén tudjuk kezelni. A történet ezer évvel ezelőtt, még a szamurájok korszaka előtt játszódik, abban a középkori japán miliőben, amiről magyar nyelven nem sokat olvashatunk, így ez a különleges világ már önmagában is felkeltheti érdeklődésünket. Szerencsére az amerikai szerző, aki érezhetően megszállott kutatója az ősi Japán életformának, az akkori társadalom tagozódásának, a hatalmi viszonyoknak, de még az egyszerű vidéki ember életvitelének is, egy rövid jegyzetet fűzött a kötethez, amelyben világossá teszi az olvasó számára, hogy a regényben mi alapul történelmi tényeken, és mi az, ami csupán az író fantáziájának szüleménye. Magyarországon ez idő tájt az első királyok uralkodtak, éppen hogy csak formálódott a rend, alapjait erősítgette az egyház, ugyanakkor a távoli Japánban már a császári udvartól távoli tartományokban is kormányzók, főbírók, rendőrparancsnokok álltak a hivatalok élén, akik nem csak a rend fenntartásán buzgólkodtak, de az adókat is beszedték, és szigorú előírások szerint továbbították a fővárosba. Természetesen a hírközlés hiánya, a nehézkes közlekedés, és a gyenge közbiztonság akkoriban igencsak megnehezítette a feladatok pontos teljesítését, talán ezért is fordulhatott elő, hogy egy távoli tartományból már három éve egyszerűen nem érkezett semmiféle adó a császári hivatalokba. Mivel a minisztériumban semmit sem tudtak az okokról, a helyszínre küldtek egy agilis, de nagyon fiatal, tapasztalatlan tisztviselőt, egyetlen szegényes szolgája kíséretében, hogy derítse ki, mi állhat a késlekedés hátterében. Akitada szerény öltözetben, de egy mindenek fölötti hatalmat jelentő császári felhatalmazással a zsebében meg is érkezett, és mint aki élete lehetőségét kapta meg, igen komolyan lépett fel, szinte félelmet keltve az elkényelmesedett, minden jóban dúskáló helyi vezetők körében. Nekünk már az is különös, hogy napjainkra emlékeztető beosztásokkal, vezetőkkel találkozunk egy ezer éves történetben, de az igazán meglepő az, hogy bizonyos, ma is elitélendő dolgokban láthatóan azóta sem sokat változott a világ. A korrupció, a szélhámosság, az érdekek előtérbe kerülése, a jó kapcsolatok kihasználása természetes, hétköznapi dolognak számított már ezer éve is, és szinte felbolydult a város, amikor a megvesztegethetetlennek látszó Akitada nyomozni kezdett, és a hivatali iratok tömkelegét böngészte át. A krimi számtalan gyilkossággal, bűncselekménnyel fűszerezett történet, amelynek szálait oly finoman szőtte a szerző, hogy lehetetlen találgatni, és - hacsak nem kimondottan a műfaj rabja valaki - talán nem is érdemes, mivel a szereplők jelleme, a helyszínek leírása olyan érdekes, hogy az olvasó figyelme teljesen elmerül a régi japán mondások, bölcsességek szemezgetésében, és a fel-feltörő tanulságok értékelésében. Nem mesélem el, hogy sikerrel járt-e Akitada küldetése, és vajon hogyan alakult további élete, karrierje, de tény, hogy nagyon szórakoztató, inkább érdekesen, mint izgalmasan megírt regény, ami kellemes élményt és sok új ismeretet tartogat elsősorban azon olvasók számára, akik érdeklődnek az ősi keleti kultúrák misztikus világa iránt. 350 oldal, 2990 Ft., 135x215 mm ATHENAEUM 2000 KIADÓ Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hívatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti döntésüket, választásukat. Az Athenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: Szerkesztette: ANDRÉ DOMINÉ Fényképezte: GÜNTER BEER FRANCIA KULINÁRIA Mielőtt elmélyednénk a részletekben, érdemes felidézni azt a tömör összegzést, ami már az első kötet kapcsán megfogalmazódott bennem, és minden újabb alkalommal megerősítést nyert: ebben a műfajban ez a sorozat messze a legtartalmasabb, legsokoldalúbban szerkesztett. Túl azon, hogy végigkalauzol a kulinária helyi finomságain, az adott ország kulturális gyökereit, földrajzi adottságait, és nemzeti sokszínűségét is bemutatja, ráadásul igen tekintélyes méretű, reprezentatív formában. Azt mondanom sem kell, hogy a sorozat különleges csemege a konyhai sütés-főzés barátainak, de talán sokakat meglephet, hogy az utazás kedvelőinek, vagy egyszerűen csak a más népek élete iránt érdeklődő olvasóknak is tartalmas kikapcsolódást, az új ismeretek gazdag kincsestárát jelenti a szöveges és vizuális tartalom harmonikus ötvözete. Franciaország köztudottan a művészek zarándokhelye, és Párizs a világ fővárosa, ahová a turistákon kívül az éttermek, cukrászdák leendő sztárjai is szeretnének eljutni, hogy valami olyat produkáljanak, ami rangot, elismerést jelent majd későbbi pályájuk során. Ebből egyrészt véget nem érő kísérletezések, már-már művészien látványos ételek, másrészt a média folyamatos figyelme következik, azt sugallva, mintha Franciaországban a tányérokon csak egy-egy kis falatka lenne, dekoratívan leöntve valami ismeretlen szósszal, és hírből sem ismernék a hatalmas lakomákat. A Francia kulinária kötetet nézegetve megnyugodhatunk, hogy bár valóban fontos a látvány, és akad néhány különös étel, mint a csigák, kagylók, tengeri herkentyűk, azért megnyugtató a mi ízlésünknek is megfelelő kínálat, szinte végtelen a választék. Akárhol ütjük is fel a könyvet, azonnal feltűnik, hogy legalább két dologból ámulatba ejtő a sokféleség. Nem mondok vele újat, de Franciaország valóban a sajt és a bor hazája. Sok százéves hagyománya van mind a kettőnek, és eldönthetetlen, hogy a camambert, vagy a penészes sajtok sztárja, a roqueforti a híresebb. Ráadásul az általunk még nem is hallott sajtféleségek is hasonlóan gondosan érlelt, ősrégi receptek alapján készülnek, gyanítom, bárhol, bármelyiket kóstolgatnánk is, meg lennénk elégedve már a puszta látványával is. A kötet tartományonként mutatja be Franciaország kincseit, jellemző tájképekkel, a környék zöldség, gyümölcs kínálatával, hal, vad, és mindenféle háziállatok hústermékeivel, beleértve a tyúkokat, sőt jelképüket, a kakast is. A mi szemünk nyilván nem a burgundiai ajánlatok között látható éti csiga fűszervajban receptjén akad meg, inkább talán a szintén errefelé divatos petrezselymes sonkakocsonyán, vagy a lyoni bisztrókban feltálalt csirkemell bormártásban, esetleg csirke cserépedényben, aszalt szilvával, mézzel és mandulával variáción. A bonyolultabb ételek leírását fotósorozatok egészítik ki, bemutatva a sajátos konyhai fogásokat, de még azt is, hogyan kell az osztrigával, vagy a rákokkal bánni, amiről, valljuk be, nálunk nem sok szó esett gyermekkorunkban. Remek tablókon ismerkedhetünk a gombákkal, tengeri halfélékkel, de még a marhahús helyi feldolgozásának eredményeivel is. A borokról talán nem is kellene szólnunk, hiszen az annyira hozzátartozik a franciák életéhez, hogy bármerre járunk is az országban, gyakran látunk kitett hordókat a bekötőutaknál, jelezve, hogy ha a vándor bort szeretne, csak a tanyáig kell mennie. A kötet teljes részletességgel ismerteti a legjobb, leghíresebb fajtákat, a bordeauxitól a szép nevű beaujolais-ig, és persze minden más alkoholos finomságot is az ánizsos aperitifektől a Calvadosig, amit Remarque híres regényében, A diadalív árnyékában oly sokszor ittak, hogy aki olvasta, annak már csak azért sem szabad a kóstolását kihagyni. Hogy növeljem az érdeklődést, befejezésül egy izgalmasan hangzó ebédet ajánlok figyelmükbe: Korzikai tintahalsaláta, citromos nyúlbecsinált, sültparadicsom, és hozzá gesztenyekenyér. A kancsó bort már - kérés nélkül is - hozni fogják. Kalandozzanak a kakas hazájában, örömüket lelik majd a finom ételekben és a könyv szépségében! 468 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval Szerkesztette: MARION TRUTTER Fényképezte: GÜNTER BEER SPANYOL KULINÁRIA Ahogy lapozgatom ezt a mesés képekkel teli, csábítóan szép könyvet, egyre inkább érlelődik bennem egy bölcs gondolat: nem elég bejárni egy országot, végig is kell enni azt! Hosszan sorolhatnám azokat a spanyol városokat, ahol jártam, de rögtön hozzá is kellene tennem, hogy kulináris szempontból, a kötet kínálatához képest, nagyon szegényes élményeim vannak, én nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék. A könyv tele van tájjellegű receptekkel, az alapanyagok, az ételek látványos fényképeivel, mégis úgy érzem, olvasgatni elsősorban azok számára igazi élmény, akik arra is vágynak, hogy áthassa őket az a máshoz nem fogható érzés, ami csak akkor ivódik belénk, ha távoli országok vidéki éttermeiben, falusi fogadóiban fesztelenül lakmározgatunk. Spanyolország - Olaszország mellett - Európa legsokszínűbb országa, legyen szó domborzati viszonyairól, az éghajlati zónákról, vagy a máig szinte teljesen elkülönülten élő nemzetiségeiről. Nem is csoda, hiszen Mallorca egészen más, mint Andalúzia, és a Kanári-szigetek sem hasonlít a Pireneusok vidékére. És akkor még nem is említettük a büszke katalánokat vagy a La Mancha lovagjáról ismert Castiliát. A könyv végigkíséri az olvasót tartományról tartományra, szebbnél-szebb vidéki arcokat láthatunk, és olyan háttérképeket, amelyek jól érzékeltetik, hogy mennyivel más élete van egy hegyi pásztornak, mint például egy tengerparti halásznak. Beleolvasva a receptekbe, azonnal látjuk, hogy milyen népszerű a mandula, a füge, a sáfrány, az ánizs, nem is beszélve az olajbogyó ezerféle áldásáról. Van olyan tartomány, ahol a sertéshús a sláger, van, ahol a kecske vagy a bárány, és persze a tenger áldásai, mint a languszta, a homár, a polip, az osztriga, vagy a számunkra igen bizarr külsővel megáldott tengeri sün. Bepillantunk a híres tapaszbárokba, ahol a finom falatok végtelen variációja várja a csemegére vágyókat, de megcsodáljuk a cukrászok hagyományos remekeit is, az almatortától a Szent Jakab - lovagok keresztjével díszített mandulatortáig. Kávéházak, sörözők, a jellegzetes spanyol bárok mind - mind előbukkannak, hogy a tortillák, paellák mellett az italkülönlegességeket is megismerjük, az ánizs italoktól a navarrai köménylikőrön át a borok felsorolhatatlan kínálatáig. A szerkesztők külön oldalakon mutatják be a Spanyolországban élő halfajtákat, az országszerte népszerű gombákat, a fűszernövényeket, a gyümölcsöket, de még a sajtokat is. Hogy ne jöjjünk zavarba, képsorozatokkal illusztrálják, hogyan bánjunk a homárral, miként használjuk a számunkra ismeretlen evőeszközöket, ha mondjuk éppen kagylókat szeretnénk ízlelgetni. Azt hiszem, nem lenne könnyű választani a finomságok közül, ha ebédet kellene rendelnünk. Kísérletező kedvűeknek a fokhagymás mandulalevest, kecskehússal, vagy a szárított tőkehalat öszvérhajcsár módra merném ajánlani. A kötet utazásra csábít, de aki itthon marad, és még főzni sem tud, az sem marad élmény nélkül, könnyen kipróbálhatja az egyik népszerű spanyol csemegét, a paradicsomos, olívaolajos pirítóst. Persze, minden egészen más egy pohár sherry mellett, mondjuk valahol Andalúziában, ahol flamenco szól a gitáron... 488 oldal, 6995 Ft., 220x260 mm, flexibilis borítóval VINCE KIADÓ Látogassák meg weblapjukat és ismerjék meg a kiadó eddig megjelent könyveit, albumait, amelyek között bőven találnak olyan színvonalas kiadványokat, amelyek felkelthetik érdeklődésüket: A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: TAHIR SHAH: A KALIFA HÁZA Egy év Casablancában Számtalan jó könyvet olvashattunk már ebben a témában, amikor egy család gondol egy merészet, és elhagyja otthonát, hogy néhány évet más környezetben, más éghajlati körülmények között, lehetőleg örömteli érzésekkel töltsön. A kalifa háza párját ritkítóan érdekes könyv, mivel egy egészen más kulturális környezetbe viszi el az olvasót, ráadásul az író is kitesz magáért, remekül érzékelteti a helyzet ördöngös fonákságait. A szerző, Tahir Shah, nagyapja révén afgán származású, de már angol neveltetésben részesült, és családos emberként, két kisgyermek apjaként határozott úgy, hogy a párás, nedves angol környezetet el kellene cserélni egy napsütéses tájra. Még gyerekkorában - nagyapjával - járt Marokkóban, és ez az örökké benne motoszkáló nosztalgikus érzés volt az a motiváció, ami arra ösztönözte, hogy talán Marokkóban kellene a továbbiakban élniük, ott venni a családnak egy kellemes, tágas házat. Egy baráti ajánlatot követően, látatlanban, mondhatni meggondolatlanul vett meg Casablancában egy régi, neves épületet, a hajdani kalifa házát. Hogy mibe is vágott bele, az csak szép lassan derült ki. Azt persze már rögtön a megérkezéskor látta, hogy a ház nem a város elegáns, hanem egyenesen a leglepusztultabb nyomornegyedének közepén található, ráadásul három "őrző-védő", soha semmi hasznosat nem végző legényt is megörökölt a házzal. Az is hamar kiderült, hogy régóta üresen állhat az épület, és bár óriási birtokkal, melléképületekkel van körülvéve, olyan lepusztult, hogy gyakorlatilag lakhatatlan állapotban van. A könyv azt az egy évet meséli el nekünk, amikor pénzt, fáradságot nem kímélve, Tahir minden áron fel szeretné újíttatni a házat, de szinte naponta éri valami korábban elképzelhetetlen probléma. Az arab mentalitás Marokkóban turistaként is érzékelhető, de az ezer éves hagyományok, a sajátos értékrend, a szokások, és az ott is létező - bár egészen más - elvárások csak hosszabb távon mutatkoznak meg, és bizony bármilyen laza is valaki, bármilyen könnyen is viseli, hogy naponta rászedik, egy idő után kezd belefáradni a megváltoztathatatlanba. A regény szerzője is képtelen volt a ház uraként viselkedni, őrző-védő emberei minden kérdésben felülbírálták, és már-már kishitűvé tették. "A problémák azonban már az első kapavágásnál jelentkeztek. Oszmán megneszelte tervemet, és baljóslatúan károgott, miszerint tervem biztosan katasztrófába fog torkollani. Mint mondta, oka van annak, miért is áll elhagyatottan az épület. Amikor ezen ominózus ok után érdeklődtem, hirtelen támadt haraggal eloldalgott. Hamza szintén rosszallotta elhatározásomat, és ennek hangot adandó félrehívott. - Ne kövesse el ezt a hibát! - Meg tudod mondani miért áll elhagyatottan az épület? - Ne vegye zokon, de ez nem tartozik magára! - Akkor minden bizonnyal egyedül a dzsinnekre tartozik - válaszoltam..." Hát igen, a dzsinnek. Európai embernek felfoghatatlan, hogy arrafelé mi minden függ a dzsinnek hangulatától. A hangulatukat pedig csak jótékony, de rendre sokba kerülő áldozatokkal lehet javítani. Egyszerűen nincs mese, előbb-utóbb el kell fogadni a szokásaikat, ha az idegen érvényesülni akar. Ha kíváncsiak, hogyan hozatott Tahir egy teherautónyi szelleműző falusi asszonyt a dolgok rendbetételére, vagy hogyan fogadta az ötletet, hogy felesége mellé vegyen el egy arab nőt is, hogyan verték át lépten-nyomon, és hogy ennek ellenére akadt olyan ember is a városban, aki nem fogadta el ingyen az ajándékba felkínált - borítékon érkezett - bélyegeket, feltétlen olvassák el a Casablancában töltött egy év pergően érdekes történetét. Nagyon szórakoztató olvasmány. 3570 Ft., 424 oldal, 150x200 mm, keményfedelű, védőborítóval. DONNA JO NAPOLI: A MOSOLY Giorgio Vasari, aki Michelangelo, Raffaello és Leonardo kortársaként szintén Firenzében (is) élt, és mint festő és építész jól ismerte a művészvilág jelentős alakjait, megírta az olasz művészek életrajzát, ami máig a legjelentősebb forrása a reneszánsz kutatóinak. Leonardoval kapcsolatban feljegyezte, hogy a Mona Lisa ihletője egy Gioconda nevű jómódú polgár felesége volt, akit családi, baráti kapcsolat fűzött a nagy festőhöz. (Ezért is emlegetik a Mona Lisát La Gioconda néven is.) A Mona Lisa a világ legismertebb, leghíresebb festménye, aminek titokzatosságát csak növeli, hogy Leonardo sem évszámot, sem a szignóját nem hagyta rajta, ráadásul jegyzeteiben sem "mesél" a kép alkotásáról, annak modelljéről, vagy indíttatásáról. Az utókor szeretne mindent tisztán látni, ezért aztán az elmúlt ötszáz év során újra és újra előkerült a téma, hogy mára már legendák és mítoszok lengjék be Mona Lisa mosolyát. A könyv olasz szerzője is a titok nyomába eredt, és a tényekhez ragaszkodva megírta történelmi regényét, egy ifjú hölgy élettörténetébe szőve Firenze XV. század végi és a XVI. század első éveinek eseményeit. Firenze - a korabeli festmények szerint - már akkor is a mai arcát mutatta, ahol a dúsgazdag, művészetek iránt rajongó Medici család, élén Lorenzo de Medicivel, a fénykorát élte. Egy selyemkereskedőnek a lánya volt Elisabetta, aki annak ellenére, hogy apja város melletti birtokán, amolyan vidéki lányként nevelkedett, nemesi származása révén, tizenhárom éves korától egyre gyakrabban megfordult Firenzében is. Egy ilyen alkalommal találkozott vele apja régi ismerőse, az akkor már negyven éves, mindenki által tisztelt és csodált Leonardo da Vinci, aki az ifjú hölgyben azonnal meglátta azt a különleges varázst, amire minden festő vágyik. Már akkor elhatározta, hogy modellként használja a lányt, ám Leonardo Milánóba költözése után mind ez évekre feledésbe merült. A regényben nyomon követhetjük Elisabetta legszebb éveit, Giuliano Medici iránt érzett szerelmét, aminek beteljesülését a történelmi események lehetetlenné tették. Aztán, ahogy abban a korban oly sokan mások is, szülői akaratra hozzáment egy özvegyemberhez, Francesco del Giocondához, akinek több gyermeket is szült, és sorsával kibékülve boldog emberként élt. Lisa del Giocondo, ahogy férje után hívták, már huszonnégy éves asszony volt, amikor váratlanul felbukkant Firenzében a nagy tiszteletnek örvendő Leonardo da Vinci, aki nem csak felkereste, de magával is vitte egy kolostorban kialakított műtermébe, hogy végre megfesse portréját. Leonardo mindig is aprólékos, tökéletesre törekvő művész volt, így nem csoda, hogy négy évig dolgozott Madonna Elizabetta, azaz Lisa asszony mára világhírűvé vált mosolyának megörökítésén. Bizonyára voltak sokkal szebb hölgyek is a hajdani Firenzében, de pusztán a külső szépség megfestése talán semmiféle kihívást nem jelentett volna egy olyan zseniális művésznek, mint Leonardo, ezért választhatta modelljének a különös mosolyával rejtett belső értékeit kifejező arcot. Könnyed, kellemes olvasmány, amelyben a szerző elénk tárja a kor történelmi eseményeit, megemlíti neves művészeit, bemutatja a Mediciek életét, és szinte észrevétlenül bővíti ismereteinket. Igazi regény, így nem csak a művészetek kedvelőinek, de minden könyvbarátnak ajánlható. u.i.: A könyvet 2008-ban írta a szerző, kutatásainak eredményét az alábbi, a Wikipédián olvasható bejegyzés is alátámasztja: "A rejtély 2008 januárjában oldódott meg. A képen Lisa Gherardini, Francesco del Giocondo firenzei selyemkereskedő felesége látható. A kutatók a Heidelbergi Egyetem gyűjteményében találtak rá a bizonyítékra. A feljegyzést 1503 októberében a művész egyik ismerőse, Agostino Vespucci készítette egy a Cicero leveleit tartalmazó kötet margójára. A feljegyzés arról tanúskodik, hogy a művész egyszerre három képén dolgozott, közülük egyik Lisa del Giocondo portréja." 3170 Ft., 318 oldal, 150x200 mm, keményfedelű, védőborítóval. ROBIN MAXWELL: SIGNORA DA VINCI A történész szerző jó néhány sikeres könyvét olvashatjuk magyarul is, így nem meglepő, hogy Leonardo da Vinci édesanyjáról szóló regénye is egy fantasztikusan gördülékeny, eseményekkel teli olvasmány. Leonardo 1452-ben született, Firenze mellett Vinciben. Anyja még szinte gyereklányként szülte, házasságon kívül, amolyan szerelmi gyerekként, ami abban a korban igazi megbélyegzést, kirekesztést jelentett. A fiatal lány életét kíséri végig a regény, érzékletesen bemutatva anya és fia bensőséges, elválaszthatatlan kapcsolatát. Egymásra számíthattak csak, hiszen a gyerek apja, bár jómódú ember volt, semmiben sem segített rajtuk, kivéve azt a legfontosabbat, hogy a rajzolásban tehetségesnek látszó, természet iránt érdeklődő fiút - az anyja kérésére - beajánlotta Firenze híres művész tanodájába, a szobrász és festő Verrocchio műhelyébe. A regény szerint anyja nehezen viselte gyermeke végleges távollétét, és férfinak öltözve maga is - mint patikus - Firenzébe költözött, ahol olvasottsága, tudományos tájékozottsága és az ókori görög filozófusok eszmei követőjeként a felső körök ismert, kedvelt alakjává vált, és hamarosan a város leghatalmasabb urainak, a Medicieknek a palotájába is bejáratos lett. Ezek az évtizedek Firenze aranykorát jelentették, köszönhetően elsősorban a művészek nagy mecénásának, Lorenzo Medicinek, aki a könyvek és a képzőművészetek nagy kedvelőjeként vonzotta a városba a kimagasló tehetségeket. Nyomon követhetjük Leonardó pályafutásának kezdetét, olvashatunk Botticelliről, Donatellóról, Ince pápa éveiről, és arról a szinte inkvizíciós papról, Savonaroláról, aki Firenzébe kerülése után a szószékről folyamatosan támadta a város - szerinte - züllött, erkölcstelen életét, és aki híveit a könyvek égetésére, a festmények és a klasszikus görög mitológiai témákat ábrázoló szobrok elpusztítására biztatta. Hatalma végül is a Mediciek bukásához, elüldözéséhez vezetett, és az olyan szabadon gondolkozó művészek, mint amilyennek az utókor Leonardót is tartja, kénytelenek voltak elhagyni a várost. A regény szerint így került Leonardo da Vinci Milánóba, a hercegi udvarba, ahol közel húsz évig élt. Anyja révén nem csak a fenti eseményeket, sőt Savonarola bukásának történetét éljük át, de ellátogatunk Milánóba, ahol bepillantunk Leonardo korát jóval megelőző tanulmányaiba, sőt eljutunk Rómába is, a bíborosok és a pápai udvar környezetébe. A regény szálai ezerfelé kalandoznak, az alkímia világától Leonardo - akkor még igencsak tilos - boncolásain, vagy éppen Platón, Szókratész filozófiáján át, neves európai uralkodók hatalmi törekvéséig. Robin Maxwell munkája számtalan érdekes információt tartalmazó, igen olvasmányos, szinte letehetetlen regény, ám egy fontos dolgot mégsem hallgathatunk el leendő olvasók elől. A témában kevésbé járatosak talán észre sem vennék, hogy a sok konkrét, megtörtént esemény és valós személy megjelenítése mellett a szerző fantáziája végtelenül szabadon szárnyalt, és olyan elemeket szőtt a regénybe, ami sohasem történt meg. Ajánlom a könyv olvasóinak, hogy éljenek az Internet adta lehetőségekkel, és nézzenek utána a szereplők életének, mert a nagyon is hihetően megírt regény helyenként teljesen elszakad a valóságtól. Ennek fényében ajánlom figyelmükbe az egyébként remekül megírt könyvet Signora da Vinci életéről. 3570 Ft., 464 oldal, 150x200 mm, keményfedelű, védőborítóval. Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól. A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg: Copyright 2001-2010, Hátizsák