RAINER ZERBST:

GAUDÍ
A teljes életmű

A művészettörténeti ismeretek kivétel nélkül a régi korok emlékeivel kezdik "gyötörni" a diákokat, akik belefásulnak a száraz anyagba, még mielőtt megérintené őket a téma varázsa. Most, amikor Antoni Gaudít - az életét bemutató album kapcsán - újra elővettem emlékeimből, úgy érzem, nehéz lenne nála vonzóbb példát találni, ha érdeklődő arcokra, ámuló tekintetekre vágyunk.
Az album, mint alcíme is írja, a halhatatlan katalán művész teljes életművét mutatja be, gyönyörű fényképeken, és mindenki számára érthető, izmusoktól mentes kiegészítő szöveggel.
Antoni Gaudí 1852-ben született és már fiatal építészként egy új világot teremtett maga körül, korán megmutatva, hogy fantáziája olyan végtelen, mintha egyszerűen csak mesekönyveket illusztrálna. Felmérte a korábbi századok jeles alkotásait, ismerte a nagy elődöket, szerette az új gótikát, az Andalúziára jellemző mór stílust, vagy a nálunk is népszerű szecessziót, de képtelen volt bárkit is utánozni. Sosem látott íveket, görbe vonalakat, ferdén álló oszlopokat használt, munkáiból a vas, a fa, és a kő együttes harmóniája áradt.
El sem tudta elképzelni, hogy egy épület szürke legyen. Nála nem különült el a szín és a forma, minden a környezet, a természet szerves részévé vált, és annak ellenére, hogy a részleteket látszólag agyon díszítette, a látvány, az összkép mindenkit megérintett, akár kívülről látta, akár a belső megoldásokat csodálta.
Városi palotái máig állnak, messze a legszebbek, legérdekesebbek Barcelonában, de a nagy varázs a Güell-park és a Sagrada Familia templom. Előbbi mára egy mesebeli közparkká vált, amiről a legnagyobb dicséret, hogy bár sosem lett befejezve, mégis, semmit nem hiányolunk. Miközben szemünk képtelen betelni a színes csempe borítással, legyen az pad, szökőkút vagy egy szellőző kémény a tetőn., az ember el sem tudja képzelni, hogyan volt képes a művész egy ilyen hatalmas park minden apró részletére, színkompozíciójára ügyelni.
Életéről, szerény, magába forduló alkatáról olvasva még inkább tiszteljük magát az embert is, aki más munkái mellett már 31 évesen elkezdte építeni Barcelona legnagyobb büszkeségét, az adományokból finanszírozott, félkész állapotában is turisták ezrei által látogatott Sagrada Familia templomot. A távoli, egekbe törő tornyok uralják a várost, ugyanakkor nem lehet elég közeli képet mutatni róla, annyi aprónak látszó, de a valóságban tekintélyes méretű részlete van. Talán ezért is olyan tökéletes élmény az újdonságokkal, magyarázatokkal tele album számunkra, még akkor is, ha már jártunk Barcelonában.
Aki teheti, ne szalassza el a lehetőséget, ismerje meg ezt a különleges, kitüntetést sosem kapott, de a polgárok által már életében géniusznak tartott építészt, aki idősödve - magányosan - az épülő templom melletti egyik műhelyben élt, hogy mindent lásson, mindent kézbe tartson, valahogy úgy, mint évszázadokkal korábban Michelangelo is tette a Szent Péter székesegyháznál.
1852-től 1926-ig élt, számára talán a legszerencsésebb, az egyetlen élhető korban, hiszen korábban bizonyára kinevették volna merész terveit, manapság meg a világon sehol nem lenne annyi pénz, amennyiből álmait megvalósíthatná. Nem volt tervező irodája, magányos farkas lehetett, leplezett gyermeki lélekkel, akinél nem a haszon, csupán a munka eredménye számított.
A legújabb tervek szerint halálának 100. évfordulójára befejezik a már ma is páratlanul szép Sagrada Familia templomot, ami - nem nehéz megjósolni - belső építészeti megoldásaival, dekoratív, szobrokkal díszített küllemével egyfajta Gaudí zarándokhely is lesz, hiszen a mester halála óta a templom kriptájában nyugszik.
317 gyönyörű színes fotót, 17 alaprajzot, és 2 helyszínrajzot tartalmaz az album, és úgy érzem, a kötet szerkesztése, Gaudí életének szöveges bemutatása is méltó a művész alkotásaihoz.

Az album magyar nyelven a Vince és a Taschen Kiadó közös kiadványa.
4990 Ft., 240 oldal, 250x310 mm, keményfedelű, védőborítóval


VINCE KIADÓ
Látogassák meg weblapjukat és ismerjék meg a kiadó eddig megjelent könyveit, albumait, amelyek között bőven találnak olyan színvonalas kiadványokat, amelyek felkelthetik érdeklődésüket:

A Vince Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

GRÓF EDELSHEIM GYULAI ILONA
Horthy István kormányzóhelyettes özvegye:

BECSÜLET ÉS KÖTELESSÉG I.-II.

Újra megjelent a ma már 92 éves grófnő önéletrajzi könyve, amit elsősorban a család unszolására, az utókor számára, a tisztánlátás és a hitelesség kedvéért írt meg.
Huszonkét évesen, 1940-ben lett a kormányzó fiának, Horthy Istvánnak a felesége, és ettől kezdve vált közéleti szereplővé. Boldog házassága csak két évig tartott, közismert a történet, hogyan vesztette életét férje, az orosz fronton pilótaként szolgáló, akkor már kormányzóhelyettes Horthy István.
A fiatal özvegy, egy éves kisfiával, továbbra is a budai várban élt apósával és anyósával. Nem omlott össze, nem tűnt el a világ szeme elől, lelkesen folytatta önkéntes nővéri szolgálatát, naponta járt a kórházba betegeket ápolni, operációknál segédkezni, ugyanakkor diplomáciai fogadásokon, egyházi vagy éppen családi eseményeken rendre a kormányzó mellett láthatta az ország. Korábban talán maguk sem hitték volna, de a sport, a lovaglás, a hasonló világnézet, és az idők során meg-megcsillanó emberi értékek szép lassan a közel 75 éves kormányzó egyik legbizalmasabb emberévé tették az ifjú hölgyet.
Amikor 1944-ben a németek megfosztották hatalmától Horthy Miklóst, és mint foglyot, Németországba vitték, a "kiskormányzónénak" és hároméves István fiának is velük kellett menni. Ez a nélkülözésekkel, bizonytalanságban, félelemben töltött időszak, amikor az idős kormányzó és felesége helyett minden probléma megoldása rá maradt, igazi családdá kovácsolta őket, amolyan szülő-gyermek kapcsolat teremtődött közöttük, és kimondatlanul is tudta, az együtt töltött évek után nem hagyná, nem hagyhatná magukra az idős embereket.
Ilona Horthy, ahogy hivatalosan nevezték, gyerekkora óta sok nyelven beszélt, és ez óriási szerencse volt azokban az években, amikor a nincstelenségben néhány kedves mondattal, a belőle sugárzó természetes szeretettel szinte minden hétköznapi gondot rendbe tudott tenni.
Gépelni tanult, intézte az admirális levelezését, és amint vége lett a háborúnak, Németországban is tevékenyen bekapcsolódott a vöröskeresztes munkába. Önmagát nem jellemzi, de az események leírásából érződik, hogy a modorában, a közvetlenségében lehetett valami lebilincselő, amivel mindenkit rabul ejtett. Könnyen elnyerte mások bizalmát, segítőkészségét, és ez sokat segített akkor is, amikor évekkel a háború után, a nyirkos német éghajlattal bajlódó szülők kedvéért "új hazát" kerestek. Nem volt elhatározva, egyszerűen az élet hozta úgy, hogy éppen Portugália fogadta be őket.
A könyv segítségével nyomon követhetjük Horthy Miklós és feleségének utolsó éveit, láthatjuk, hogyan segítik a régi és új ismerősök a család talpon maradását, és azt is, hogy a még mindig igen fiatal grófnőt bárhová sodorja is az élet, mindenütt szeretettel, érdeklődéssel övezik.
Az évek során megjelennek a kérők is, legalábbis mindig feltűnik valaki, aki szeretné feleségül venni, aki teljes anyagi biztonságot ígér egész életére. Nem csábítja a jólét, pénzért nem kíván mással élni. Amikor először tűnődik el egy ajánlaton, még évekig meditál, és csak azután lesz egy angol tiszt felesége, miután az megígéri, hogy annyi időt tölthet a jövőben is az idős szülőkkel, amennyit csak szeretne.
Hosszú, kalandokkal, örömökkel, szomorúsággal töltött évek következnek. Becsülettel kitart az idős Horthy Miklós és felesége mellett, sőt évtizedekkel később még a sógorát, az ifjú Horthy Miklóst is magukhoz veszik, és haláláig gondoskodik róla.
A visszaemlékezések a kilencvenes évekig tartanak, amikor 41 év után ismét Magyarországra látogatnak, majd Kenderesen újra temetik a Horthy családot.
Az olvasónak pusztán a bemutatott ötven év, a sokat emlegetett Horthy korszak felelevenítése is nagyon érdekes, de a könyv igazi értéke gróf Edelsheim Gyulai Ilona megismerése, akinek Kállay Miklós egykori miniszterelnök azt írta, hogy egyszer még legenda lesz!
Talán még a nagy szavaknál is többet elárul róla, hogy több mint negyven év után, amikor hazatért, személyesen kereste fel a Budapesten szerényen élő, soha el nem felejtett inas-sofőrjét.
Az sem lehet véletlen, hogy ez a hajdani alkalmazott egy Lenin kép mögé rejtve őrizgette a Rákosi évek házkutatásai idején az ellenséggé nyilvánított grófnő fényképét.
Horthy Ilona fordulatokban gazdag élete nem pusztán egy hiteles visszaemlékezés egy rég letűnt világ egykori szereplőire, de életszemlélete, emberi tartása példaként is szolgálhat (na) a ma élők számára.

376+480 oldal, 3500+3500 Ft, puhatáblás, 150x230 mm.
Mind a két kötetben bőséges fénykép anyagot találunk a könyv szereplőiről.


ROBERT MERLE:

FRANCIA HISTÓRIA VI.
A PIRKADAT

A szerzőt nem kell bemutatni, nálunk is a legnépszerűbbek közé tartozik, de mielőtt fejest ugranánk a francia történelem 1590-es éveibe, talán érdemes egy kicsit belelapozni az életrajzába. Robert Merle 95 éves koráig élt, szemtanúja volt a teljes huszadik századnak, és nem mondhatnánk, hogy unalmasan, eseménytelenül peregtek napjai. Már elmúlt negyven éves, mire első regénye, a Két nap az élet megjelent, és bár nagy siker lett, csak lassan követték az újabb kötetek. Könyvei az élet számtalan területéről szólnak, de üzenetükben mindig ott van az emberiségért való aggódás, a jobbító szándék, az erkölcs, a becsület, a tiszta nemes lélek mindenek előtt való fontossága.
Idősödve, már közel a hetvenhez, gondolt egy merészet, és belefogott a francia történelem egyik legeseménydúsabb, legrémesebb korszakának megírásába, amikor ember az embernek, francia a franciának volt ellensége, és hitük, vallásuk miatt generációkon át pusztították egymást. Hat kötetet tervezett, amiből aztán hosszú évek alatt tizenhárom lett. Tekintélyes méretű írások, azt gondolom, csak az igen elszánt történelemimádók birkóznak meg vele, viszont sokan lehetnek, hozzám hasonlóan, akik egy-két kötet elolvasásával próbálnak ízelítőt kapni a regényfolyam mondanivalójából.
Ismerve Robert Merle írói stílusát, már az első mondatoktól kezdve jókorát néz az olvasó, szinte azt kérdezi magától, hogy ezt most tényleg Merle írta, vagy csak valami tréfa áldozatai vagyunk. Még szerencse, hogy a kötet végén maga a szerző vallja be, hogy oly annyira korhű szeretett volna lenni, hogy az események mellett regénye hangnemével is a XVI. századot próbálta idézni, ennél fogva szereplőit úgy szólaltatta meg, ahogy korukban, rangjuk és egyéniségük alapján valóban beszélhettek.
És akkor, itt a koruknál, megint ránk fér egy kis körültekintés, annál is inkább, mert annak ellenére, hogy a hugenották neve ismerősen cseng fülünkbe, rögtön érezzük, hogy ez a fejezet - szerencsére - hiányzik az egyébként zivataros magyar történelem lapjairól.
Hogy a hugenották neve honnan ered, máig találgatják, számunkra talán nem is lényeges. Mint az utóbbi kétezer évben oly sokan, ők is az uralkodó vallással szemben próbáltak valami mást, valami számukra követhetőbb hitet választani, és ez bizony sértette a hatalmat koncentráltan kézben tartó katolikus vallás elitjét.
Az 1500-as években Franciaország eme küzdelem számos fordulatát élte át, örökös vérengzések, háborúk sokasága követte egymást, tetézve minden bűnt a Szent Bertalan éjszakájaként elhíresült rémtettekkel.
A pirkadat idején már túl van az ország mindezeken, az 1590-es években járunk, de még nyugalomról szó sincs, a háttérben folyik a diplomáciai küzdelem, a kettészakadt Franciaország pedig háborúzik egymással. IV. Henrik a király, és ezt a könyvet már csak az ő kedvéért is érdemes elolvasni, hogy ha majd jó sorunk Párizsba vet, ne csak csodáljuk figyelemre méltó lovas szobrát, de az is jusson eszünkbe, miért mondhatta, hogy Párizs megér egy misét.
Merle igen szórakoztató, vidám hangnemben mesél erről a békétlen világról, kicsit Boccacciót idézve képzeletünkbe, miután regénye főhőse, bizonyos Siorac márki, akinek legfőbb küldetése, hogy a pápánál kieszközölje királya felmentését az eretnekség vádja alól, igen csak szoknyabolond jellemmel felruházott nemes lovag volt, kinek sikeres kalandjai a történelmi események sodrában is gyakran váltogatták egymást.
A könyv igényel némi után olvasást az interneten, de ha kitisztul a kép, és látjuk az erővonalakat, a szálak mozgatóit, sok új ismerettel gazdagodva tehetjük le az egyébként nagyon kellemes hangulatú, olvasmányosan megírt regényt.

602 oldal, 3500 Ft, keménytáblás, 150x240 mm.



EURÓPA KÖNYVKIADÓ
Weblapjukon megismerhetik a kiadó újdonságait és a közeljövőben megjelenő kiadványaikat, tájékozódhatnak programjaikról és olvashatják a könyvekhez mellékelt ajánlásokat is:



Az Európa Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

MARTON LEVENTE:

KONYHANYELV
Kulináris karcolatok
Béres Dávid fotóival

Modern, rohanó világunkban egyre inkább megszakad az a sok évezredes, jól bevált hagyomány, amikor még a lányok az anyjuktól, nagyanyjuktól lesték el a sütés-főzés tudományát. Ezt kihasználva telepszik ránk a gyorsétkeztető láncok világa, megfosztva az embereket a sajátosan egyéni ízektől, na és a konyhai alkotás máshoz nem hasonlítható örömétől.
Talán a fentiek, talán a korábban elképzelhetetlen, varázslatosan szép fotó és nyomdatechnika hatására, mára felélénkült, mondhatni virágkorát éli a szakácskönyvek kiadása. Aknák persze ezen az úton is vannak, de ha elkerüljük az agyonreklámozott celebek könyveit, és nem riadunk meg az ismeretlen szerzők nevétől, olyan remekműveket vehetünk kézbe, mint Marton Levente látványos, gondosan válogatott, egyéniségéről is árulkodó alkotását.
Jól ismerjük azt a háziasszonyok között gyakran elhangzó, "és te, hogy csinálod..." kérdést, ami talán a legjobban mutatja, még ha ugyanaz is a cél, egy kicsit minden étel mássá válik a szakács keze alatt. Ez a könyv is valami hasonlóról árulkodik, a nélkül, hogy feltennénk az ominózus kérdést, szerzőnk remek történetekkel, hozzáfűznivalókkal, színesíti, fűszerezi egy-egy étel receptjét, hogy könyve ne csak egy száraz adathalmaz, hanem a szép szavak muzsikája is legyen.
Még mielőtt megragadnánk a képzeletbeli fakanalat, külön is felhívom Béres Dávidra a figyelmet, aki nem egyszerűen mesés fotókkal járult hozzá a könyv sikeréhez, hanem képei valóban életre keltik, kívánatossá teszik a szerzőtárs álmait.
Marton Levente válogatása ugyanis nem akármilyen élmény, érződik, hogy ötleteivel a megvalósítható igényességet szeretné tovább adni, Európa konyháiból azokat a finomságokat elénk tárva, amikkel nem biztos, hogy egyébként valaha is találkoznánk.
Reggeli ötletekkel kezdjük a napot, francia, sőt skót szokásokat emlegetve, hogy azután az orosz zakuszkával, vagy az olasz paradicsomos rakott padlizsánnal már a delet ünnepeljük. Levesek, madárhúsok, a kakastól a francia kacsabefőttig, vagy a sertéskaraj firenzei módra, csupa egzotikusnak hangzó, de érezhetően ízlésünkhöz közel álló csemege. A sólet viszont már tipikusan a mi világunk, akárcsak nagy kedvencünk, a töltött káposzta. Cordon bleu, panírozott borjúszelet, bárány- cserépben, vagy görög muszaka, kiben mekkora az ambíció, lehet kísérletezni.
Tésztafélék, mint a bolognai spagetti, majd saláta ötletek, sütemények, és innivalók, a kávétól az üdítőkig. Sorolhatnám, de a címszavaknak itt kevés értelme lenne.
Ez a könyv az irodalom és a főzés találkozásának szépséges gyermeke, amiről szegényes lenne áradoznom, inkább magát a szerzőt idézem, hogy minden leendő olvasó már előre fantáziáljon, vajon mit tudhat a fakanállal az, aki a szavakat ilyen mesterien keveri...
" A bolognai lassú étel, vasárnapra való vagy unalmas szombatra, de sok vendég is kell, mert bolognait kis adagban főzni nem érdemes, mindenből sok kell, hogy összebarátkozzanak alaposan a fazékban töltött órák alatt, és sok-sok ízt zúdítsanak ránk. Megnyugtatásképp azt is el kell mondani, hogy a bolognai szelíd eledel, időigényes ugyan, de nem munkaigényes, a bolognai magának való típus, elvan a lábasában, nem várja el, hogy a szakács társalkodónőként mindvégig mellette legyen és szórakoztassa. A klasszikus bolognai legfontosabb ismertetőjegye a csirkemáj. Még jobb, ha pecsenyekacsamáj kerül bele, de a pórias csirkemáj sem von le semmit az értékéből. A máj a főzés órái alatt teljesen belemállik a mártásba, s a végén egy kicsit sűrűbb állagot és mély zamatot kölcsönöz neki anélkül, hogy saját íze különösebben kidomborodna a mártás összhangzatából."
Nagy élmény a könyv, mindenkinek ajánlom, akár tud főzni, akár csak a szép történeteket kedveli.



4990 Ft. (a kiadó weblapján: 3500 Ft.), 256 oldal, 210x270 mm, keményfedelű


Látogassák meg az Aréna 2000 Kiadó weblapját, ahol a kiadó teljes kínálatát megismerhetik, közöttük számtalan gyönyörű albumot az elmúlt időszakok nagy sporteseményeiről:

Az Aréna 2000 Kiadó nálunk bemutatott könyveinek oldala:

CORMAC McCARTHY:

VAD LOVAK
Határvidék-trilógia
Első rész

Az utóbbi években megjelent könyveinek köszönhetően Cormac McCarthy neve szép lassan nálunk is bevésődik az olvasók elméjébe, sajátosan egyéni, ám igen olvasmányos stílusa a népszerű írók közé emelte.
Nem egy romantikus szerző, a valóságot szereti a maga zord küllemében ábrázolni. Koránt sem az olvasók hangulatát szeretné ezzel rombolni, egyszerűen csak teret enged a tényeknek, amikor az élet szépsége mellett a taszító, senki által nem kívánt arcát is elénk tárja.
A regény a második világháború után játszódik, Texas államban vagyunk, közel a Mexikói határhoz. Ha belegondolunk, nem is olyan régen volt ez, de a történetet olvasva alig ismerünk a huszadik századra. A vidéki Amerikában csak tengődnek a Johnhoz hasonló, iskolába nem igen vágyó fiatalok, akik a család megtartó erejéből szinte semmire nem számíthatnak. A korábbi, lovon járó világ is tovatűnőben már, de azt még a legendákból jól tudják, cowboynak lenni annyit jelent, hogy szabad vagyok, enyém a világ.
A tizenhat éves John és haverja igazi falusi, lóra termett legények voltak, akik a semmivel sem kecsegtető lézengés helyett inkább elszöktek otthonról, és Mexikó felé lovagolva arról álmodoztak, hogy munkát keresnek egy farmon, embert faragnak magukból, őseikhez hasonló, természetben élő, igazi szabad embert.
Hosszú utat tettek meg, mai szemmel nézve hihetetlen elmaradott vidékeken, ahol a legnyomorultabb körülmények között éltek a mexikói indiánok. Márpedig, ahol szegénység, ott igazságtalanság is van, és ahol nincs igazság, ott bűnözővé válik még az is, aki sosem gondolt ilyesmire.
Itt még a fegyverek szava döntött el dolgokat, errefelé pisztoly nélkül nem férfi az ember. Sejtették ezt a fiúk, ők is fegyverrel az oldalukon lovagoltak.
Amikor aztán az ezerarcú Mexikó tájai már eleget váltogatták egymást, egy jókora birtokon végre igazi, testhezálló munkát találtak. Álmodni sem mertek volna szebbet, hiszen a minden felé szabadon csatangoló vad lovakat fogták be, és tették - nagy hozzáértéssel - kezes báránnyá, lovagolhatóvá.
John, korát meghazudtolóan, igazi profi volt ezen a téren. Tekintélyt vívott ki, elismerték, kezdtek felnézni rá. Már-már úgy festett, hogy nem szöktek el otthonról hiába.
Az élet azonban tele van sosem várt fordulatokkal, derű után váratlan pofonokkal, a becsület sárba tiprásával, megalázással, és számtalan olyan rémes dologgal, amiről alig hinnénk, hogy létezik, egészen addig, amíg nem mi vagyunk az áldozatok. Így jártak Johnék is, akiknek kalandos élete egy szempillantás alatt az életért való küzdelemmé vált. Hamar rájöttek, hogy ebben az isten háta mögötti világban, aki élni akar, annak erősnek kell lenni, nincs mit mérlegelni, mindent be kell vállalni, semmin sem szabad gondolkozni.
Az író ezen a rögös úton vezet végig, meghökkentve, néha elborzasztva, semmit el nem hallgatva.
A trilógia első részében nem halnak, nem halhatnak meg a hősök, John is szerencsésen hazatér. Csak már nem ugyanaz a fiú, mint aki elindult. Élményeket, csalódásokat, és nyomasztó lelki terheket is cipel. Olyan fickó, aki a jég hátán is megél, aki sohasem alkuszik, akinek szent az általa vélt igazság. De azt ő is megtanulta, hogy aki szegény, annak nincs szava, annak sosem lesz igaza, ellenben, akinek pénze van, az előtt az "aranykulcs" minden ajtót szélesre tár.
Nagyon izgalmas, remekül megírt regény.
Cormac McCarthy ma Új-Mexikóban él, érződik minden szaván, hogy jól ismeri, génjeiben hordja egy korábbi világ errefelé legfontosabb tudnivalóját, az életben maradás titkát.

440 oldal oldal, 3990 Ft., 130x200mm, keményfedelű, védőborítóval.


MAGVETŐ KIADÓ
Látogassák meg a kiadó weboldalát, ismerjék meg könyveik gazdag választékát.



A Magvető Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

THERESA RÉVAY:

PÁRIZS FEHÉR FÉNYEI

Mindig van abban némi kockázat, ha női szerzők szerelmes regényének olvasására vágyunk, mert az érzelmek könnyen túlpezsdülnek, és a nagy mámorban esetleg elvész a mondanivaló.
A Párizs fehér fényei azonban nem rejteget aknákat, egy jól sikerült történet az élet nagy tanulságaiba csomagolva, szórakoztató, tartalmas formában.
Szentpétervárról indul hősnőnk, a fiatal, szinte még gyerek, 15 éves Xénia Osszolina életének története. Orosz arisztokrata családba született, ahol a jómód, a tanulás, a művészetek iránti fogékonyság, a család és a nemzet iránti ragaszkodás mindig is természetes dolognak számított.
Lenin hatalomra jutása azonban mindent megváltoztatott, a bolsevikok nem csak a vagyonukból forgatták ki a tehetőseket, de az életüket sem kímélték, így aztán, aki tehette, menekült az országból. Megtörten, megalázva, szüleit elveszítve, de az élni akarás erejétől hajtva, végül Xénia is eljutott az oroszok számára csábító Franciaországba. Párizsban a menekült oroszok zárt közösségében éltek húgával és öccsével, szegényes körülmények között, kézimunkázásból tengődve.
A régi életéből csak a kopott ruhákba bújtatott szépsége, és az egyéniségéből áradó büszkesége maradt.
Elzárt, kis külön világ volt az övéké, egészen addig, amíg a varrodában meg nem pillantotta a párizsi divat egyik formálója, aki a fotogén arcú, kecses szépségben azonnal meglátta a kifutók új csillagát.
Mint a mesékben, egy csapásra minden megváltozott körülötte, előkelő társaságok vendége lett, ismét embernek érezhette magát. Magánéletébe is betoppant valaki, a hosszú magányos évek után megismerkedett egy német fotóriporterrel, akivel a következő húsz évben előfordult, hogy időnként évekre elszakadtak egymástól, de szerelmük sosem múlóan bizonyította, hogy nem tudnak egymás nélkül élni.
Gyermeket várt a férfitől, de Berlin és Párizs távolsága megoldhatatlan helyzetbe hozta, és biztonsága, leendő gyermeke és testvérei anyagi nyugalma érdekében férjhez ment egy idősödő, gazdag ügyvédhez.
A hamu alatt a parázs azonban mindig megmaradt, és néha a sors, máskor a szándék összehozta őket Berlinben vagy Párizsban.
Az 1930-as évek azonban a személyes örömök mellett már másról is szóltak, egyre többen érezték a közelgő nagy változásokat. Hitler hatalomra került Németországban, és mi olvasók is láthatjuk, miféle ördögi húzásokkal forgatta fel az addig nyugodt világot.
A jómódú, egykor nemesi rangokat viselő német családok házasságok, barátság, vagy üzleti kapcsolataik révén már hosszú ideje összefonódtak a berlini zsidó családokkal, de arra, ami bekövetkezett, álmukban sem gondoltak. Saját családtagjaikért, barátaikért aggódhattak. A kezdetekben talán ez motíválta, hogy bár minden családban akadtak olyanok, akik úgy érezték, most jött el az ő idejük, olyanok is voltak, akik látszólag kiszolgálták a rezsimet, de titokban, a saját létüket kockáztatva próbáltak közeli szeretteiken segíteni.
A könyv párhuzamosan láttatja Berlin és Párizs életét. Bizony, a gazdasági válság Franciaországban is felszínre hozta az idegengyűlöletet, ám az igazi őrület a német megszállással kezdődött, amikor felborult a régi erkölcsi értékrend, az emberek tömegével menekültek a déli, francia övezetbe, míg sokan itt is az új rendszer kiszolgálói lettek.
Ez a sok szempontból elénk tárt, negyed századot átívelő, 1945-ben végződő történelmi háttér teszi igazán értékessé a könyvet. Külön-külön már egyik ország eseménye sem lenne újdonság a mai olvasó számára, de így több színtéren forogva, az összefüggések kiemelkedően érdekessé válnak.
Nagy tanulmány a könyv azok számára, akik szeretnék a múltat jobban megérteni, de azok sem csalódnak, akik pusztán a szerelmi történet kedvéért olvassák el.
Mindenki számára ajánlható, nagyon érdekes olvasmány.

568 oldal, 3990 Ft., füles kartonált, 135x220 mm



ATHENAEUM 2000 KIADÓ
Látogassák meg a kiadó weboldalát, ahol - időrendi sorrendben - megtekinthetik az eddig megjelent könyveiket, közöttük jó néhány, a fenti kötethez hasonlóan színvonalas kiadványt is. A könyvek mellett elolvashatják a Kiadó hívatalos ajánló sorait is, ami megkönnyítheti döntésüket, választásukat.


Az Athenaeum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

DANIEL GLATTAUER:

HETEDIK HULLÁM

Olyan ezt a könyvet olvasni, mint a Für Elise-t hallgatni. Közben semmire nem kell gondolni, csak átadni magunkat egy kellemes, bódult, örömteli érzésnek. Ha van könyv, amiről nem érdemes túl sokat beszélni, egyszerűen csak olvasni kell, és nem kell leszűrni belőle egetverő nagy bölcsességeket, tanulságokat, akkor a Gyógyír északi szélre folytatásaként megjelent Hetedik hullám az a könyv.
Emmi és Leo e-mail ismeretségéből egy civakodós, okoskodós, kíváncsiskodós barátság formálódott már az előző kötetben, ami egy hosszabb kihagyás után most újult erővel folytatódik, és érzelmileg erősödve egyre inkább, kimondatlanul is szerelemmé válik.
Nagyon szeretnék már látni a másikat, de rémesen félnek, hogy a képzeletükben megformált tökéletes partner képét romokba döntheti, ha a másik megjelenése mégsem olyan, mint amilyennek elképzelték.
Emmi férjnél, Leonak barátnője van, ez is csak bonyolítja a dolgot. Látszólag nem sok jót ígér ez a véget nem érő, ám gyakran tétova, sehová nem vezető levelezés, de valahogyan mindig újra megtalálják azt a közös hullámhosszt, ami nem engedi őket elszakadni egymástól. A belső értékek érezhetően egyre fontosabbak lesznek, és könyvünk szereplői annyira kötődnek már egymás virtuális lényéhez, hogy amikor végre találkoznak egy kávéházban, csak csodálkozó szemekkel imádják egymást.
Innentől már más dimenzióban élnek, minden szó, amit írnak, egy arcot, egy hangot, egy illatot is társít a szöveghez. Mint mondják, az e-mailekben az a szép, hogy amíg írja az ember, majd amíg a választ lesi, gondolatban az időt addig is a másikkal tölti. Ez nem egy rövid telefonhívás, ez maga az együttlét egy különös formája.
Humorosak, cinikusak, gúnyosak, máskor hűvösek, bölcsek, hallgatagok. Fölösleges lenne sorolni a szereplőkre illő jelzőket, mert számunkra az összkép, az érzelmek kisugárzása a lényeg. A bátortalan, őszinte szavakból kialakuló, mesterien megírt történet.
Ha ebben a mai "valóvilágos" életben akad még romantikus lélek, feltétlenül olvassa el ezt a könyvet, imádni fogja.
U.i.: Ha létezne Emmi, szeretném ismerni!

248 oldal, 2900 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 130x210 mm

JOE SIMPSON:

ZUHANÁS A CSÖNDBE
Tragédia a Siula Granden

A hegymászás nem a magyarok sportja, mégis él bennünk valami egészséges kíváncsiság, érdeklődés azok iránt, akik nem csak alulról nézegetik a hegyeket. Irigyeljük a végtelen szabadságot, a hegyekben eltöltött hónapokat, de rettegve gondolunk a gyakori balesetekre, tragédiákra.
A Zuhanás a csöndbe szerzője olyan ember, aki megismerte az érme mindkét oldalát, hiszen már fiatalon mesés hegyekben járt, ám a tapasztalatlanság, a túlzott kockáztatás, és a kiismerhetetlen természet olyan kegyetlen helyzetbe hozta, ahonnan már szó szerint csak a csoda segítségével kerülhetett ki élve.
Ennek a sokak számára figyelmeztető kalandnak a részleteit meséli el rendkívül szuggesztíven, az írói tehetséggel, gazdag szókinccsel megáldott szerző, elsősorban a saját - nem nyugvó - lelkivilágának a megnyugtatására.
Még 1985-ben történt, hogy két angol fiatalember, bízva az Alpokban szerzett rutinjában, Dél-Amerikába utazott, hogy Peruban megmásszon egy 6356 méter magas hegyet, a Siula Grandét.
Talán a fiatalság, talán a nem kellő tájékozottság motiválta őket abban, hogy csak ketten vágjanak neki egy még soha senki által meg nem mászott, hatalmas jégfal leküzdése árán elérhető csúcs meghódításának. Utólag már látszik, nem sok jót ígért az sem, hogy, amíg például a Himalájában egymást érik az expedíciók, ez amolyan világvége helynek számított, ahová senki nem jár. Itt nincsenek hegyi mentők, akkor még szuper telefonok sem voltak, így azzal nyilván tisztában voltak, hogy ha bármi is történne velük, senki másra, csak magukra számíthatnak.
Szerény felszereléssel, minimális élelemmel vágtak neki a hegynek, ami közelről, a maga valóságában már puszta látványnak is igen félelmetes volt. Nem voltak kitaposott, jól bevált útvonalak, a terep ismeretlensége minden lépésnél magában hordozta a veszélyt, de aki hegyet mászik, az nem ilyesmin töpreng, a megszállottaknak csak a cél lebeg a szemük előtt.
A könyv remekül érzékelteti a magashegyi mászás élményét, a fizikai terhelést, a szélsőséges körülményeket, sőt, még az ilyenkor csak tudat alatt kavargó, de elhessegetett gondolatokat is átélhetővé teszi.
A gondok, mint oly sokaknál, nekik is a visszaúton jelentkeztek. Ez általában egy másik útvonal, teljesen új terep, és amiről előzőleg, lentről mérlegelve, azt hitték, hogy a dolog könnyebbik része, bizony szörnyű helyzetbe hozta őket. A zord időjárás egy váratlan lábtöréssel párosult, amiről minden hegymászó tudja, hogy ilyen magasságból, segítség nélkül, a nehéz terepen képtelenség lejönni. Egy pillanat alatt mind a ketten látták, hogy borzalmas szituációba kerültek, a lábtörés a biztos halál jele, megzavarodva egymásra sem mertek nézni, nem hogy a helyzetet megbeszélni.
Élelem és víz híján az idő is szorította őket, gyorsan dönteni kellett. A könyv szerzőjét, törött térdével megpróbálta a társa kötéllel lejjebb engedni, majd ezt újra kezdte ismételgetni, és egész nap a felcsillanó siker reményében, szinte extázisban küzdöttek a méterekkel. Ez a fejetlen rohanás, amikor az akarat elnyomja a józan gondolkozást, egy pillanat alatt tragédiába torkollott, rossz irányba haladtak, elfogyott a kötél, Joe a törött lábával a levegőben lógva kapálózott. Tudta, hogy visszamászni képtelen, a társa pedig, amint kifárad, mielőtt vele zuhanna, kénytelen lesz elengedni a kötelet, és akkor mindennek vége.
Így is történt. A viharos, késő esti időben hiába kiabáltak, nem hallották egymást, fogalmuk sem volt a másikról, nem volt mit tenni. Reggel a társa látva a hatalmas szakadékot, ahová Joe zuhanhatott, tele bűntudattal, lebotorkált a hegyről. Napokig hevert a sátrában, fizikailag és lelkileg is tönkremenve. Bántotta a dolog, és arra még gondolni se mert, hogyan fogja majd Joe halálát otthon előadni a szülőknek, ismerősöknek, ki fog neki bármit is elhinni ebben az őrült helyzetben.
Nem árulok el mindent, de a könyvet az a fiú írta, aki törött lábával lezuhant a hasadékba, és aki moccanni sem tudott, akit a szomjúság, az éhség, a borzalmas hideg mellett az őrület határára kergetett a haláltól való félelem, de aki nem adta fel, és húsz kilót fogyva, szó szerint hason csúszva-mászva, ezerszer hasra esve, három és fél nap alatt mégis lejött a hegyről.
Lenyűgöző könyv, mind a két szereplő szemével elmesélve a történteket. Itt nem a hegymászás a lényeg, az csak a díszlet. Itt két ember lelki és fizikai tusája nyújt felejthetetlen élményt azoknak is, akik még a valóságban sosem láttak hegyet.
Nagyon izgalmas, érdemes elolvasni.

208 oldal+8 oldal fénykép, 2900 Ft., 160x235 mm, keményfedelű.



Látogassák meg a Park Kiadó honlapját, ahol sok szép könyv közül válogathatnak, elolvashatják a kiadó ajánlásait, és komoly kedvezménnyel vásárolhatnak:



A Park Kiadó nálunk bemutatott könyveit egy helyen, itt nézhetik meg:

STUART PIGGOTT:

A DRUIDÁK

Olvashatunk bármennyit, mégis gyakran látunk olyan könyveket, amelyek azonnal felkeltik érdeklődésünket. Ilyen a druidákról szóló kötet is, amelyet régész szerzője a nagyközönségnek szánt, ám az ismeretterjesztő szándék mellett, nem az írói kényszer, hanem elsősorban az "öntsünk tiszta vizet a pohárba" szándék vezérelt.
Az időszámításunk előtti évszázadokban a kelták uralták fél Európát, akiket a civilizált görögök, majd a rómaiak is csak barbárként emlegettek. Életterük a Római Birodalom térnyerésével egyre zsugorodott, végül a mai Írország területére korlátozódott, így érthető, hogy néhány ókori szerző mellett elsősorban az ír legendákban találkozunk titokzatos képviselőikkel is, a druidákkal.
Napjainkban fehérköpenyes, csuklyás papoknak képzeljük őket, akik olyan szent helyeken végezték papi rituáléikat, mutatták be áldozataikat, mint a jól ismert Stonehenge. Az évezredek során sok mende-monda formálódott életvitelükről, tevékenységükről, amelyeket a szerző a régészet szemszögéből kiindulva vizsgál, lehántva a fantáziadús írók képzeletében született valótlanságokat, és elénk tárva azokat a tárgyi leleteket, amelyek csupán arra valók, hogy belássuk, még mindig milyen titokzatos az ősi kelták élete.
Amint az a kötet képes mellékletében is jól látható, a régészet különleges érdeklődéssel keresi a kelta tárgyi emlékeket. Ezekkel az a legnagyobb gond, hogy a kelták nem ismerték, nem használták az írást, ennél fogva többségében olyan leleteknek vagyunk a birtokában, amelyeknek gyakran csak találgatni lehet a funkcióját, a korabeli használókról pedig végképp semmit nem árulnak el.
Ma is ott tartunk, hogy hitelt érdemlően Július Caesar, Sztrabon, vagy Plínius leírását kénytelen tanulmányozni az érdeklődő, ám az ókori szerzők a saját, kétezer évvel ezelőtti szemléletüket, elvárásaikat írták meg, így feljegyzéseiket, a megfogalmazásukban használt szavakat, jelzőket csak némi fenntartással érdemes fogadni.
A könyvet olvasva, a sok kétség mellett, mégis kibontakozik az ősi kelták világa, a társadalmi rétegződés is, amelyben igen fontos szerep jutott annak az "értelmiségi" rétegnek, akiket az utókor a pogány kelták papjaiként, mint druidákat emleget. Feltehetően emberáldozatokat is bemutattak, de az, hogy voltak-e templomaik, vagy csupán a természetben, valahol az erdők mélyén rejtőztek szent helyeik, még nem tudjuk, mint ahogy az is csak feltevés, hogy volt-e bármiféle kapcsolatuk az ősi kőkörös építményekhez, köztük Stonehengehez.
Titkuk azért ilyen rejtélyes, mert a kereszténység a Római Birodalom terjeszkedésével a keltákat az ír szigetre szorította vissza, ahol majd csak ötszáz év múlva kezdték írásba foglalni a régi, szájról-szájra terjedő, ezáltal folyton változó mondákat.
Európa szép lassan elfelejtkezett róluk, és a druidák csak a XVI. században kerültek ismét az érdeklődés középpontjába. Ekkor már egy új szemlélettel, új képzelettel álmodták meg a druidák valaha volt életét, és ez így is folytatódott napjainkig. Minden kor színezte, formálta, saját kedvére alakította a sosem ismert történetet.
A szerző nagyon sok érdekes dolgot megemlít könyvében, a régészet szemszögéből gyakran olyanokat is, amelyekre majd érdemes lesz visszagondolni más könyvek olvasása közben is.
Igényes, figyelmet igénylő olvasmány, egy olyan letűnt kor különös alakjairól, akikről gyakran hallunk, de mégis nagyon keveset tudunk.
Jelentősen gyarapítja ismereteinket.


200 oldal + 24 oldal fekete-fehér + 8 oldal színes melléklet, 3500 Ft., 130x210 mm, keményfedelű


A GENERAL PRESS KIADÓ weboldalán megismerhetik a már kiadott, és a közeljövőben megjelenő könyveket is:



A kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve itt nézhetik meg:

E. KOVÁCS PÉTER:

MAGÁNÉLET MÁTYÁS KIRÁLY KORÁBAN

Lépést tartva a könyvkiadás már nálunk is meghonosodó új szemléletével, a Corvina Kiadó is bemutatta első kötetét annak a kéthetente megjelenő 12 részes sorozatnak, amelyik a legizgalmasabb történelmi korszakokat mutatja be, nem szokványos módon.
Magyarország négy jellegzetes időszaka mellett a kínai császárok korától, az egyiptomi fáraókon át, a görög aranykorig, vagy a történelmi léptékkel mérve közelmúltnak számító napóleoni időkig, minden kötet egy egészen más világba kalauzolja az olvasót, könnyed, képekkel gazdagon illusztrált formában.
A kötetek 80 oldalas terjedelme is sejtetni engedi, hogy most nem a történelem órák anyagát vesszük át, nem zsong majd a fejünk az évszámok, csaták, hadvezérek kavalkádjától, hanem, amint azt a cím is sugallja, a kor magánéletével, mai szóval a történelem bulvár oldalával ismerkedünk meg, jól szerkesztett, színvonalasan megírt formában.
A bőséges képanyag a bemutatott korszak eredeti tárgyi, képzőművészeti alkotásait mutatja be, jellemzően alig ismert metszetek, festmények, kódex oldalak, múzeumokban őrzött, különlegesen becses, történelmünk nagy alakjaihoz köthető tárgyi emlékek közzétételével.
A fejezetek témái olyan, napjainkban is létező kérdésekkel foglalkoznak, mint a születés, házasság, gyerek, a tanulás, művelődés, az ünnepek, vagy az eszem-iszom, dínom-dánom.
A magyarországi első egyetemektől Bakócz Tamásig, a király hétköznapjaitól a főurak életéig sok mindenről szó esik, még az anyakönyvezés kezdetéről, vagy a középkori gyerekek névadásáról, a családi nevek kialakulásáról, vagy olyan konkrétumokról is, mint például Mátyás király házasságainak története.
Ozorai Pipo, Hunyadi János, II. Ulászló képmása mellett Corvin János és II. Lajos, fiatalon elhunyt, mohácsi csatavesztes királyunk portréjában is gyönyörködhetünk, miközben a jobbágyok otthonáról vagy a főúri esküvők gazdag menü választékáról olvashatunk.
A szerző láthatóan nem egyszerűen a történelem népszerűsítésére gondolt, hanem olyan könyvet állított össze, ami a szemet gyönyörködtető lapozgatás mellett olvasásra is csábit, ráadásul remek lehetőséget kínál unokák és nagyszülők között olyan társalgások megindítására, ami a mai rohanó világban már eltűnőben van, holott az igényes kultúra, a művészetek, és a történelem iránti érdeklődés mindig is ezen a folytonosságon "termelődött" újra.
A sorozat köteteinek mérete, kivitele, gazdag képanyaga mellett az ára is igen kedvező, valóban mindenki számára elérhető, akár egy-két darab, akár mind a tizenkét kötetre gondolunk is.

Kötetek száma:12,
80 oldal, keményfedelű, mérete: 230×270 mm
Ár: 1690 Ft - az első kötet csak 690 Ft.
Megjelenés: kéthetente az újságárusoknál

A sorozat kötetei és a megjelenések időpontja:
Magánélet Mátyás király korában - február 25.
Magánélet Napóleon korában - március 4.
Magánélet Kádár János korában - március 18.
Magánélet a fáraók korában - április 1.
Magánélet Horthy Miklós korában - április 15.
Magánélet a görög aranykorban - április 29.
Magánélet a római császárok korában - május 13.
Magánélet Széchenyi István korában - május 27.
Magánélet a Napkirály korában - június 10.
Magánélet a Habsburgok korában - június 24.
Magánélet a kínai császárok korában - július 8.
Magánélet Buffalo Bill korában - július 22.


CORVINA KIADÓ
Ismerjék meg a kiadó teljes kínálatát, látogassák meg weblapjukat:

PEARL S. BUCK:

A BOLDOGSÁG ÁRA

A Tericum könyvek olvasói már jól ismerik a Kínában nevelkedett írónő regényeit. Most megjelent könyve azonban nem egy a sok közül, hanem a leghíresebb, amire 1938-ban megkapta a legnagyobb irodalmi elismeréseket, a Pulitzer és a Nobel-díjat is.
Vang Lung egy szegény falusi paraszt ember, aki öregedő apjával él nagy nyomorúságban, valahol a városfalon kívül, amolyan tanya félén. Száz évvel ezelőtt játszódik a történet, amikor a földet túrva, kemény munkával is csak tengődni lehetett, és bármilyen hihetetlen, reggelente a forró vízbe még tea fű sem került, mert, mint afféle folyékony ezüst, igazi pazarlásnak számított volna, ha ilyesmire költik a meglévő néhány garasukat.
Ez a dolgos fiatalember egy szép napon megkérte az apját, ugyan keressen már neki egy hozzáillő feleségnek valót, aki legalább a házukat rendbe tartaná. Apja egy gazdag házban érdeklődött, van-e eladósorban lévő szolgálójuk, aki a fiához menne. Az örömteli válasz után rövidesen eljött a nagy nap, amikor Vang Lung már személyesen jelent meg, mondván, hogy jött a lányért, akit, a kor szokása szerint, akkor látott először, és aki hazafelé menve, ahogy illet, a háta mögött kicsit lemaradva, már, mint a felesége lépkedett.
Nem volt szép, de nagyon szívós, dolgos, csendes asszony vált belőle, aki mindenben segítette férjét, ápolta apósát, és szép sorban szülte a gyerekeket. Szorgalmukkal már éppen kezdték a biztonságukat megalapozni, amikor a természet közbeszólt, és miután abban az évben semmi sem termett, iszonyatos éhínség tört a vidékre. Mindenki eladott mindent, a legszegényebbje még a saját lányát is, csak éhen ne haljon. Lungéknak se volt mit tenni, egy délebbre fekvő, fagytól mentes városba menekültek, ahol a család koldult, míg Lung szakadásig húzta a riksát, hogy legalább enni tudjanak. Nem sok maradt emberi méltóságukból, ám egy napon a szerencse feléjük fordult, váratlanul kincseket találtak.
Hamarosan visszamentek a falujukba, és titkolt vagyonukkal új életet kezdtek. Újabb és újabb földeket vásároltak, és szép lassan a tehetős emberek közé emelkedtek. Már dolgozni sem kellett volna Lungnak, de ő továbbra is kopott ruhákban járt, imádta a földet, szeretett dolgozni, ez volt élete értelme, számára más nem létezett.
Aztán egy napon, amikor nem lehetett a földeken semmit se csinálni, besétált a városkába, és olyat tett, amit korábban soha, kíváncsiságból beült egy teaházba. Ettől kezdve, az ott látottak hatására, megváltozott benne valami, de annyira, hogy amikor otthon rápillantott élete párjára, úgy érezte, hogy egy nagylábú tramplival él együtt...
Nem árulom el a további részleteket, de Lung gazdag lesz, nagyon gazdag, hatvan szobás házban él terebélyes családjával. Rengeteg pénze van, asszonyok, gyerekek, unokák szaladgálnak körülötte, megöregedve - lélekben - mégis, mintha egyedül lenne.
Az írónő fantasztikus érzékkel tálalja a cselekményben gazdag történetet. Szavai, mint a népmesék letisztult folyama, magával ragadják az olvasót. Nem akar nagy dolgokra tanítani, vagy példát állítani elénk, egyszerűen csak egy küzdelmekkel teli életet mesél el, amiből a következtetést - ha akarjuk - nekünk kell levonni.
Jól ismerte a régi Kína és az emberi lélek minden rezdülését, könyve a teljes valóságot tükrözi, nagyon hitelesnek tűnik. Ez talán a legnagyobb erénye.
Mindenki örömét lelheti benne.

352 oldal, 3570 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 150x200 mm

INDU SUNDARESAN:

A HUSZADIK FELESÉG

Mielőtt nekifognánk az Indiában játszódó regény olvasásához, a tisztánlátás, és az érthetőség kedvéért, érdemes kicsit tájékozódnunk a Mogul Birodalomról, amelyik az 1500-as évek elején jött létre India északi felében, átnyúlva a mai Pakisztán és Afganisztán területére is. A XX. századi (hindu) Indiával szemben ez egy iszlámvallású birodalom volt, ahol hivatalosan a török nyelvet használták. Fővárosa Agra volt, és annyit még mindenképpen érdemes tudnunk, hogy az iszlám évszázadok alatt épültek Indiában a legnagyobb, máig csodált mecsetek, paloták, közöttük a világ csodája, a Tádzs Mahal is.
Az 1600 körüli években uralkodott Nagy Akbar, majd fia, Dzsáhangir, akinek a huszadik felesége a szépséges, a világot bölcs realitással szemlélő Núr Dzsahán lett.
Róla szól a regény.
Marunissza - ez volt Núr Dzsahán leánykori neve - egy Perzsiából menekült család gyermeke volt, aki apja jó kapcsolatai révén már gyerekkorától bejáratos volt a szultán udvarába, és amint meglátta a fiatal trónörökös herceget csak arra vágyódott, hogy felnőve a felesége legyen. Szülei, bár nem ismerték lányuk titkát, szintén nagyra törő álmokat szövögettek, szépséges lányuknak előkelő férjet reméltek. Akbar szultán azonban mindenkit meglepett, amikor váratlanul bejelentette, hogy egyik vitézének szánja a fiatal lány kezét.
Az ilyen felszólítás elől nem volt menekvés, így aztán Marunissza, ha szomorúan is, de hozzá ment a hol ide, hol oda, táborba vonulgató katonához, aki sehogyan sem illet a nála műveltebb, gyakran véleményét sem titkoló lányhoz.
Amikor Akbar szultán bejelentette a frigyet, a szultán fia, Szálim (Dzsáhangar) is felfigyelt a lány szépségére, és bár epekedve vágyott rá, már nem tehetett semmit.
A regény nyomon követi Marunissza életének szakaszait, amikor férjével Kabulba, Lahorba, majd Bengálba költözött, közben időnként évekig a szultán feleségének társalkodónőjeként a háremhölgyek lakosztályába is bejáratos volt, ahol az udvari élet minden rezdülését megfigyelhette. Álmodozott, és reménykedett, hogy eljön az idő, amikor Szálim herceg újra észreveszi, és talán majd feleségül kéri.
Közben a birodalom életében a folyamatos harcok, zendülések, árulások, megtorlások egymást követték, mígnem egy szultán elleni összesküvésbe Marusszina férje is belekeveredett.
Ettől kezdve felgyorsulnak az események, de még mindig évekbe telik, mire a Dzsáhangar néven szultánná előlépett Szálim, feleségül kéri a már 34 éves Marusszinát, akinek asszonyi szépsége mellett jellemébe, viselkedésébe is teljesen beleszeretett, annak ellenére, hogy 19 felesége mellett a háremben több száz ágyasa leste minden vágyát.
A regényben valós szereplőket helyez az írónő egy megálmodott, kitalált környezetbe, szórakoztatóan megírva, de a valóságtól érezhetően nem nagyon elrugaszkodva. Ezt igazolja a könyvben olvasható, régi időkből származó, Marusszinát jellemző idézet is:
" A lányt, aki Aiafs gyermeke volt, és a sivatagban született...
nagy gonddal és szeretettel nevelték. Zenében,
táncban, költészetben és festészetben nem volt párja a többi
között. Vidám természetű volt, észjárása fürge és
gúnyos, lelke szabad és hajlíthatatlan."
(Alexander Dow: The History of Hindostan)

A könyv nagy utazás a négy évszázaddal ezelőtti India mesés világába.

 458 oldal, 3570 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 150x200 mm



Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól.


A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:

vissza vissza tovább tovább

Copyright 2001-2011, Hátizsák