|
PEARL S. BUCK:
A KÍNAI RABSZOLGALÁNY
Az Amerikában született, de Kínában nevelkedett Nobel-díjas írónőnek ez már az ötödik - nagyszerű - regénye, ami az utóbbi években
megjelent a Tericum kiadó gondozásában.
A cselekmény most is az általa jól ismert Kínában játszódik, még a császárság korában, de - történelmi léptékkel - nem túl régen,
valamikor az 1850-es években, amikor a sok ezer éves hagyományok még nagyon erősen tartották magukat, akár az országról, akár
csak egy családi közösség hétköznapjairól beszélünk.
Kína mindig is zárt világ volt, kevés külföldi telepedett le, de talán nem meglepő, hogy a zsidó kereskedők kis csoportjai ide is
eljutottak, és már generációk óta éltek Kaifeng városában. Jelenlétük senkit nem zavart, pláne, hogy az évek múltával közöttük is egyre
erősödött az ilyen helyzetekben elkerülhetetlen asszimiláció, gyakoriak lettek a vegyes házasságok, és az ott született utódok már egyre
lazábban kötődtek a régi dogmákhoz, nem jártak a templomba, nem ismerték az ősi nyelvet, szinte csak küllemük látványa különböztette
meg őket a kínaiaktól.
Egy ilyen jómódúnak számító családba csöppen az olvasó, ahol az anya még erősen vallásos, és elszántan, a régi hagyományok
szerint próbálja irányítani fia tanulmányait, sőt később még a párválasztását is. A hatalmas házban, ahogy az akkoriban
a gazdagoknál dukált, kínai szolgák is szép számmal éltek, akik hivatalosan rabszolgák voltak, ami arrafelé azért mást
jelentett a gyakorlatban, inkább amolyan vagyontalan, mindenről tudó, de a dolgokba bele nem szólható családtagok voltak.
A ház rabszolgái közé tartozott Peonia is, a regény főszereplője, akit még pici korában vettek egy nyomorgó pártól, a gyerek mellé,
játszótársnak. Felnőve, meseszép lány lett belőle, aki eszes észjárásával, rafinált, bölcs észrevételeivel egyre ügyesebben terelgette a
családon belüli eseményeket, különösen attól kezdve, hogy nővé érve szép lassan megszerette fiatal gazdáját.
A szerelem reménytelensége, ami nem csak az úr-szolga viszonyból adódott, de a zsidó család kínaiaktól elzárkózó szemléletéből is, sok
szomorúságot okozott az egyébként mindig vidám, kedves Peoniának. Mint rabszolga, nem vallhatta meg érzelmeit, de amint tudomására jutott,
hogy a ház asszonya párt talált a fiának, mindent megpróbált, hogy kuszálja a szálakat, időt nyerjen, és valahogy felhívja üde szépségére
a figyelmet.
A hosszú, fordulatos történet itt kezd érdekessé válni...
Peonia idős koráig kísérjük a család életét, az emberi jellemek háborgó-megbékélő hullámzását, a meseszerűen, de érezhetően gondos hűséggel
elénk tárt kínai környezetben.
Az írónő mélyen belelát a különböző sorsú emberek lelki világába, nagyszerű jellemábrázoló, és a keleti bölcsességek végtelen gazdag
tárházából sok szép, ezer évek alatt letisztult gondolattal színezi a történetet, hogy az olvasó maga is átérezze, milyen is lehetett a
szülők által eltervezett kényszer házasság, milyen a reménytelen vágyakozás, milyen az, amikor megtehetnénk valamit, de a környezet
véleménye fontosabb az egyéni boldogságnál.
Az időutazás, a történet maga is kellemes szórakozás, a könyv azonban elsősorban azok számára lesz élmény, akik fogékonyak, akik észreveszik
az elrejtett apró üzeneteket, legyen szó akárcsak a ruhák színéről:
"a kék felemeli és barangoltatja a lelket, míg a piros és a bordó itt tartja a földön.",
vagy, olyan megszívlelendő arany igazságról, mint amit a családfő mond idősödő feleségének, amikor az sikertelennek érzi az elmúlt
évtizedeket:
"Nem arról van szó, hogy elrontottál valamit, drága Naomim! - mondta neki Ezra, - Talán csak nem jó álmokat szőttél."
Nagyon olvasmányos, gazdag szókinccsel megírt regény.
386 oldal, 3670 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 145x200 mm
C. W. GORTNER:
MEDICI KATALIN VALLOMÁSAI
Bárhogyan is ítéli meg az utókor szerepüket, nincs érdekesebb olvasmány, mint a történelem híres, vagy éppen hírhedt szereplőinek élete.
Medici Katalin mire felcseperedett, szülővárosa, Firenze, már megtagadta valamikor áhítattal dicsőített családját. A város, amely oly
sokat köszönhetett a híres Medicieknek, egyszerűen kiutasította a szüleit már korábban elvesztő lányt, aki ezek után Rómába ment,
nagyhatalmú nagybátyjához, Kelemen pápához.
Az 1500-as években járunk, és a pápa mi másra gondolhatott megoldásként, mint hogy gyorsan férjhez adja a 15 éves Katalint, nem is
akárkihez, hanem a francia királyi család egyik hercegéhez.
Katalinnak nem volt választása, útravalónak is csupán Kelemen pápa vigasznak szánt intelmét vitte, ami gyakran eszébe jutott a későbbi
évtizedekben:
"A szerelem csalfa érzelem. Jobban jársz nélküle. Mi, Mediciek, mindig is jobban jártunk."
Így került Franciaországba, ahol sokáig csak egyszerű idegenként kezelték, mígnem a sors szeszélye folytán a férje lett a király. Ezzel
persze nem járt együtt a boldogság, így, amikor negyvenévesen megözvegyült, számtalan gyermekét leszámítva, nem sok jóról tudott volna
beszámolni. Férje szeretőjének árnyékában, mellőzött asszonyként, szomorúan jegyezte meg:
"A büszkeség volt az egyetlen fényűzés, amit még megengedhettem magamnak."
Ám, az élet számára csak most kezdődött. Ferenc fia lett a király, akinek Stuart Mária volt a felesége, ám egy év sem telt el,
Ferenc fiatalon meghalt, és a trónon öccse, a még csak tíz éves Károly követte. Ez a váratlan helyzet mindent megváltoztatott,
mivel anyja, Medici Katalin kezébe került a régensi hatalom. Bekövetkezett, amire korábban senki nem számított, hogy
gyakorlatilag ő uralkodott, az ő évei következtek.
Balszerencséje, hogy Franciaországban ezek az évtizedek a katolikus vallást elutasító hugenottákról szóltak. A protestáns angolok támogatták,
bujtogatták őket, a mélyen katolikus spanyolok eretnekként néztek rájuk, ha rajtuk múlik, mindet máglyára vetik. Megosztott lett az ország
is, az egyszerű emberektől a legnagyobb hatalmú urakig.
Katalin házasságokkal próbálta a lehetetlent, a szomszéd országok bizalmát, a kölcsönös békét megtartani, és otthon a francia uraknak
is sok mindent elnézett céljai érdekében.
Az ugyancsak fiatalon elhunyt Károly király után harmadik fia, Henrik következett a trónon, aki, testvéreitől eltérően, erős
egyéniség volt, maga kívánt uralkodni, de az anyját - a gyakorlatban - már nem lehetett az irányításból kirekeszteni.
Nem voltak könnyű helyzetben, az egyre erősödő hugenották vezetői a hatalomra vágytak. Nem létezett jó megoldás, tudta ezt Medici Katalin is,
de a sok rossz megoldás közül a látszólag kisebbet választotta, és mivel érezhetően az életükről volt szó, beleegyezett, hogy a király
és hű emberei végezzenek a hugenotta vezetőkkel.
Balul végződött, óriási vérengzés kerekedett belőle, Párizsban ezerszámra ölték meg a hugenottákat. Ez volt a tragikus Szent Bertalan
éjszakája, amit az utókor Katalin nyakába varrt, és sosem bocsátott meg neki.
A gondok tovább kavarogtak, ráadásul, mivel négy fia közül egyiknek sem született fia, a trón utódlásának megoldása is kényszerítő teendővé
vált. Medici Katalin ekkor már franciább volt bárkinél, az ország egyben tartására, a béke érdekében mindenkivel kompromisszumokra
törekedett. Egyik lánya a hugenották fellegváraként ismert Navarra királyának volt a felesége, és nem maradt más, mint meggyőzni vejét,
térjen át a katolikus hitre, cserébe a francia trónért, ami, így mégis a család kezében maradna.
Sok-sok bonyodalom után, megvalósult az álma, IV. Henrikként a veje került a trónra, aki húsz év nyugalmat hozott az országra. IV. Henrik
szobra ma már Párizs egyik látványossága. Mondását, amivel hitének váltását magyarázta, miszerint "Párizs megér egy misét!", naponta
turisták ezrei mondogatják.
A könyv egy szemléletes családfával kezdődik, hogy könnyebb legyen eligazodni a nevek erdejében, és a szerző által írt utószóval végződik,
amiből világosan kiderül, hogy Medici Katalin sok száz utókorra maradt levelének felhasználása garantálja a történet igazságát.
I. Erzsébet angol királynő, II. Fülöp spanyol király, Stuart Mária skót királynő, a sokat emlegetett, híres Nosztredamus, és a francia
uralkodók sora teszi rendkívül érdekessé a könyvet.
Olvasmányos, történelmi hűséggel megírt, nagyon jó könyv.
552 oldal, 3970 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 145x200 mm
INDU SUNDARESAN:
RÓZSAÜNNEP
Az indiai származású írónő Rózsaünnep című regénye a korábban ugyancsak a Tericum kiadónál megjelent "A huszadik feleség" folytatása.
Az 1600-as évek első évtizedeiben járunk, amikor Indiában a mogulok uralkodtak, akik mérhetetlen gazdagságuk jeleként India máig csodált
legszebb épületeit, templomait, erődítményeit építették meg, küllemükben megörökítve az iszlám kultúra meseszerű, látványos motívumait.
India történelmi eseményei, a hajdani szereplők nevei önmagukban nem sokat mondanának a nyugati világ embereinek, de az talán már
felkelti érdeklődésünket, hogy a regény annak a Dzsahángir császár uralkodásának az idején játszódik, akinek az apja építtette az
egykori fővárosban, Agrában, a híres Vörös Erődöt. Ennél is többet mond, hogy Dzsahángir utóda, Khurram császár volt az a férfi,
aki elhunyt felesége emlékére emeltette a napjainkban is a szerelem emlékműveként csodált Tadzs Mahalt.
A két fantasztikus építkezés közötti időben élt a regény hősnője, a gyönyörű Marunissza, aki megözvegyülve, túl a harmincadik évén,
Dzsahángir császár huszadik, minden korábbit elhomályosító, imádott felesége lett.
A regény az ő életének eseményeit követi. Marunisszának Núr Dzsahán császárnő lett a neve, és az évek során olyan - a mogul urak egyre
nagyobb megrökönyödését kiváltó - előjogokat, olyan hatalmat szerzett magának, amivel szép lassan teljesen átírta a mindenkori uralkodó
feleségének hagyományosan elfogadott, visszahúzódó, szinte láthatatlan szerepkörét. Az idő múltával a császár minden döntésébe
tevékenyen részt vett, gyakran éppen a saját kezdeményezéseit elfogadtatva. Nem csoda, hogy a császári udvarban, a kegyvesztett,
háttérbe szorult nők után szép lassan a férfiak között is egyre többen gyanakodva nézték a kialakult helyzetet. Kimondani persze
nem merték, hiszen az ilyesmi, akkoriban, azonnali fővesztéssel járt volna.
Núr Dzsahánnak csak egy lány gyermeke volt, de mint a szálak mozgatója, a jó sakkjátékosokhoz hasonlóan, semmit sem bízott a véletlenre, mindig több
lépéssel előre gondolkozott. A császár még ereje teljében volt, amikor ő már, nem is titkoltan, a lehetséges utódot kereste, hogy minden
eszközzel biztosítsa lánya, és egyúttal saját jövőjét is.
Hiába volt azonban több fia is a császárnak, akik a trón várományosaiként nagyszerű partinak ígérkeztek, a mozgalmas, háborúkkal,
hatalmi törekvésekkel, intrikákkal teli évek nem hozták meg a kedvező pillanatot, és az idő múltával a szálak egyre bonyolultabban
kuszálódtak.
Gyors észjárású, hideg fejjel gondolkozó nő volt, aki mindig ura maradt a legbonyolultabb szituációknak is.
Balszerencséjére azonban éppen a császár halála után, az utódlás kérdésének döntő pillanataiban álltak rosszul a csillagai, és elpártolt tőle
a szerencse.
Hogy végül mi lett Núr Dzsahán sorsa, ki, hogyan és milyen áron szerezte meg a hatalmat Dzsahángir halála után - maradjon titok a leendő
olvasók kedvéért.
Az évtizedeken keresztül bonyolódó események során mi, olvasók is hatalmas utazásokat teszünk, követve a császári udvar örökös
vándorlását egyik városból a másikba, a síkságról a hegyekbe, az őszből a tavaszba.
Feltűnnek az akkor már Indiában, Goában megtelepedett portugálok, és az angolok, akik a maguk eleganciájával rögtön nagykövetett küldtek
a császári udvarba, és a Kelet-indiai Társaság révén, akkor még csak szerényen, a gyarmatosításra nem is gondolva, hasznos árucserékről álmodoztak. Mint az utószóból is
kiderül, India gazdagsága ámulatba ejtette őket, a mogul császár kincsei mellett a brit királyi udvar csak szegény rokonnak látszott.
A könyv az irodalmat, a történelmet, és különösen az Indiát kedvelő olvasóknak igazi élmény, hiszen elénk tárja a négyszáz évvel
ezelőtti hatalmas birodalmat, a kelet mindig izgalmas egzotikumát, és a regény végére meggyőzően hiteti el velünk,
hogy nincs egész életre szóló felhőtlen boldogság, legyünk akár uralkodók, vagy jelentéktelen szolgák.
518 oldal, 3970 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 145x200 mm
ROBERTA RICH:
A VELENCEI BÁBA
Ritkán gondolunk arra, milyen is lehetett az élet ötszáz évvel ezelőtt, pedig visszatekintve sok mindent másképp látnánk, jobban
értékelnénk az élet mai lehetőségeit. A könyv afféle betekintés Velence múltjába, nem a sokat emlegetett csillogás fényét, inkább a
kor árnyait lefestve, elénk tárva két ember különös sorsát.
Bábának lenni a középkori Velencében is felelősségteljes foglalkozás volt, amolyan szükséges, de titokzatos, már-már misztikus tevékenység.
Hanna, a regény hősnője, ennek a gyanakvással kísért szakmának volt elismert képviselője, akit az élet kényszere rávett egy számára
tiltott, kockázatos feladat elvégzésére. Férje a kalózok fogságába került, és mint rabszolga, Málta szigetén sínylődött, szabadulása
jókora összegbe került volna. Ezt próbálta előteremteni az aggódó feleség.
Az események két szálon futnak, szinte két külön regényt olvasunk. A bába izgalmas története, küzdelme más emberek életéért, sok mindent
elmesél a szakma titkaiból, szépségéből, a siker öröméből, és a tevékenységét aggódva, máskor irigykedve, jó és rosszindulattal figyelők
tetteiről.
Ugyan akkor a fogság fizikai terheit alig bíró férj története hangulatilag is egy egészen más olvasmány.
Rabszolgaként, csont soványan robotolni, félni a holnaptól, és alig-alig reménykedni a menekülés csodájában, rémes állapot lenne bárki
számára, ám a furfangos, csavaros eszű Izsák lélekben igen elszánt, mindenre hajlandó lenne, csak még egyszer láthatná szeretett
feleségét. Vagy mégsem mindenre?
A szabadulás délibábja többször is csábítóan ott lebeg előtte, de fél, hogy nagy ára lenne. Vagy a hitét kellene megtagadni, vagy éppen
felesége iránti hűségét feladni. Egyikhez sincs mersze, inkább csetlik-botlik, naponta ravaszkodik a túlélés reményében.
A regényben két ember küzdelme, hite, sóvárgó vágyai peregnek előttünk, tele izgalmas kérdésekkel, néha valós, máskor meseszerű
történetekkel, rendre megerősítve a régi, évszázadoktól független igazságot, miszerint az életben még a puszta léthez is jókora
szerencse kell.
A könyv könnyű, szórakoztató olvasmány, érezhetően női szemmel, részben a nők intim világát bemutatva, ám olyan szokatlan környezetbe
helyezve, ami a regényt minden olvasó számára érdekessé teszi.
Ismerjék meg a korabeli Málta, a kereskedők, a lovagok, rabszolgák, ügyeskedők világát, és a már akkor is gondoláiról híres Velence
árnyékos oldalát, hogy a kötet végére kiderüljön, ellent tudott-e állni Izsák a "szirének csábításának", vajon érdemes volt-e Hannának
küzdeni, a létét kockáztatni érte?
280 oldal, 3570 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 145x200 mm
Látogassák meg a Tericum Kiadó honlapját, ismerjék meg, olvassanak bele könyveikbe, és tájékozódjanak a közeljövő újdonságairól.
A Tericum Kiadó nálunk bemutatott könyveit összegyűjtve, itt nézhetik meg:
|
Nem könnyű könyvet írni egy olyan emberről, akiről a világon mindenkiben él egy öreg, szivarozó, bottal járó férfi képe, aki fotóin, a
ma is divatos módon, két úját V alakban tartva hirdeti a győztes háború végét.
