LONELY PLANET KÖNYVEK EGYÉB KÖNYVEK


DONALD RAYFIELD:

SZTÁLIN ÉS HÓHÉRAI
A zsarnok, és akik neki gyilkoltak

Ami Oroszországban a huszadik század első felében történt, azt nálunk mindig csak felületesen emlegetik, mintha, kicsit szemérmesen, a saját bűneinket, vagy legalábbis titkainkat rejtegetnénk.
Többnyire Sztálin és Berija neve kerül szóba, mint minden rossz okozója, és kevés szó esik a hatalmi harcokban elvérzett ellenfeleikről, a kiszolgálók sokaságáról, közöttük az olyan jól ismert nevekről, mint például Mikojan, Molotov, Vorosilov, Bulganin, vagy Hruscsov elvtárs. Lenin, Trockij? Mintha nem is oda tartoznának.
A most megjelent kötet nagy erénye, hogy egy kivülálló angol történész munkája, aki - amint a könyv végén található jegyzetek mennyisége is mutatja - alaposan átrágta magát a fellelhető irattári anyagokon, és láthatóan kizárólag a hitelességre, a tények közreadására törekedett.
A körülmények minden ember életében sokat számítanak, senki sem marad az, aminek születik, sokaknál elvész az ártatlanság, és elindul egy ördögi folyamat, amiből nem lehet kilépni, és amit - utólag is - nehéz megmagyarázni. Ez utóbbira vállalkozott Donald Rayfield, amikor Sztálin életét a kezdetektől, a Gruziában töltött évektől, az egyházi tanulmányokon át, a közönséges büncselekményekben való részvételékig aprólékosan követi. Képzeletünkben egy darabos, mogorva, nyers ember képe él, de mint kiderül, egy igen olvasott, nagyon éles eszű emberről van szó, akinek belső énjét sosem ismerhettük volna meg, ha az általa elolvasott igen komoly irodalmi és filozófiai könyveket nem látta volna el olyan "széljegyzetekkel", amiről szavakban soha senkinek nem nyilatkozott.
A bolsevikok körében már a kezdetekban, az 1917-es forradalom előtt tekintélye volt, a maga puritánságával, megbízhatóságával kivívta Lenin rokonszenvét is, és ahogyan a könyv szerzője jellemzi "Sztálin vonzerejének az volt a titka, hogy minél jobban megismerte az ember, annál jobban bámulta benne a könyörtelen cselekvés és a mélyen rejtőző intellektus különös elegyét."
Az évek multával aztán szép lassan kiépíti a maga birodalmát, olyan embereket tesz pozíciókba, akik maximálisan kiszolgálják, és akikben meg van a bizalma, de akiket egyik pillanatról a másikra, kreált okokból, bármikor eltávolithat a hatalomból. Leszámol mindenkivel, előbb a lehetséges vetélytársakkal, azután az egyházzal, a kulákokkal, az értelmiséggel, a tábornokokkal, egyszóval, szép sorban, a társadalom minden rétegével.
"Ha Sztálin valamiben zseni volt, hát személyzetisként volt az. Látszólag középszerű emberekkel vette körül magát, és rendkivül hatékonyan használta őket."
Veszedelmes, vérengző beosztottjai nem válogatnak az eszközökben, mindenre képesek, céljuk nem más, mint egyszerűen a hatalom megtartása, ami, jól tudják, egyben az életüket is jelenti.
Létrejön a Cseka, majd az NKVD, a Gulag táborok, és tömegével "tisztogatják" a lakosságot, emberek milliói halnak éhen, pusztulnak el az erőszaktól, majd ezt tetézve a világháborúban.
Nehezen érti az utókor, hogy mi lehetett az oka, hogy soha nem fordultak szembe vele, hogy beosztottak tömkelege tett eleget a legvadatt parancsnak is, hogy eltüntek az erkölcsi gátak, hogy többé nem számított a baráti vagy rokoni kapcsolat. Pedig egyszerűen a félelem a válasz. Könyörtelenül elbántak a "vétkes", pláne a nemkivánatos személyekkel, többnyire a teljes rokonságukat is beleértve. Érzelmek nem léteztek ebben a milliőben. Jó példa erre Sztálin orvosa, aki az idős, gyengélkedő Sztálinnak pihenőt, a munkától visszavonulást ajánlott. "Gazdája", hálából a jó tanácsért, utasította Beriját, hogy "Rakjátok rendbe Vinogradovot!" - ami esetében sem sok jót jelenthetett.
Hogyan tiporták le a keleti blokk országait, hogyan tüntek el népek a Kaukázusból, honnan is ered a csecsenek vad orosz ellenessége, mit szólt Trockij Lengyelország feldarabolásához, milyen kapcsolatban volt Gorkij vagy Solohov Sztálinnal, milyen ember is volt Lenin, Trockij, vagy mondjuk a "mi" Kun Bélánk? Ezernyi érdekes kérdés, amire választ ad a szerző.
Tanulságokkal teli, nagyon érdekes könyv, amit már csak azért is érdemes elolvasni, hogy tisztán lássuk, a nyugati demokráciák államfői - a háborús évek alatt - milyen könnyen ölelték keblükre Sztálint, milyen gyorsan szemet hunytak húszévnyi rémuralma felett, amint az érdekük úgy kívánta.

4900 Ft., 616 oldal, 150x225 mm, keményfedelű, védőborítóval.

ANATOLIJ BUKREJEV - G. WESTON DEWALT:

HEGYI ŐRÜLET
Az 1996-os Mount Everest tragédia más szemszögből

Sokáig azt hittük, hogy a Himalájában a hegymászók sosem fognak nyüzsögni, mert oda nem elég az erő és a győzniakarás, oda olyan késztetés kell, ami erősebb, mint az ösztönös halálfélelem.
Ám a világ dolgai úgy alakultak, hogy ma már mindent az anyagiak diktálnak, és szép lassan kialakult a hegymászásnak az a formája, amikor hatalmas összegekért megpróbálják feljuttatni az egyébként arra alkalmatlanokat is, akár a Mount Everest csúcsára is.
Ez a könyv is egy ilyen történetet mesél el, Anatolij Bukrejev, egy elismert, tekintéjes hegymászó vallomása alapján. Bukrejev anyagi gondjainak megoldását remélte, és talán megtisztelve is érezte magát, amikor igent mondott neves hegymászó ismerőse felkérésére, hogy vegyen részt egy expedícióban, segítsen egy csapat fizetős ügyfelet feljuttatni a Mount Everestre.
Bukrejev, aki korábban már kétszer is járt az Everesten, és oxigénpótlás nélkül számtalanszor jutott fel 8000 méteres magasságba, minden kisérői tapasztalat nélkül csöppent a csapat mellé, de bízott fáradhatatlan fizikumában, és nagyon remélte, hogy rendben lesznek a nélkülözhetetlen felszerelések, és a kiszolgáló serpák is az elvártak szerint teszik majd a dolgukat.
Aztán, ahogyan az életben az lenni szokott, már a kezdet kezdetén, az első naptól döcögve indultak a dolgok. Nem volt tökéletes az aklimatizáció megszervezése, nem érkezett meg időben minden felszerelés, és látszott, hogy az oxigén készlet is nagyon szűkös, akár kevés is lehet, ha bármi gond akad. Ilyenkor persze a szervezőknek hatalmas az anyagi tét, ráadásul korlátozott a hegyen tartózkodás ideje, nem lehet az időt húzni, nincs idő tanakodni, ha az időjárás engedi, neki kell vágni. Ilyen helyzetben a csapat vezetőjének nagyon észnél kell lenni, ha nem akar olyat hibázni, ami emberi életekbe kerül.
Á könyvet olvasva átéljük a hegymászás minden szépségét, az alaptáborban - a hegy látványától - érzett szorongató félelmet, és azt az állapotot, amikor a csúcs közelében már csak gépiesen próbál lépni az ember, anélkül, hogy képes lenne kontrolálni magát, anélkül, hogy tudná, van-e annak még bármi értelme. Ilyenkor a kisérők dolga figyelni, segíteni a roskadozókat, vagy parancsszóval visszaküldeni őket, amíg nem késő.
A csúcstámadás napján szerencsésen indultak a dolgok, kegyes volt az idő, csak a tapasztalatlan csapat volt sokkal lassúbb a vártnál, és mire végre mindenki felért a csúcsra, annyira elment az idő, hogy a visszatérésre már reményük is alig maradt. Tetézte a bajt, hogy elfogyott az oxigén a palackokból, ami nélkül szinte fél halottként lépkedtek az emberek lefelé az egyre romló időben. Mire sötétedett, már az orrukig se láttak a viharban, lépni sem tudtak, fogalmuk sem volt, hol vannak, és bekövetkezett a tragédia.
A jó erőben lévő, oxigénpalack nélkül mászó Bukrejev már korábban, még a baj észlelése előtt, előre ment, hogy mielőbb leérjen a sátrakhoz, és ha bármi történne, oxigént tudjon vinni társainak. Rádiója nem volt, így semmit nem tudott, csak később, egy-két félholtan leérkező mászótól, serpától hallotta, hogy odafent baj van. A borzalmas időben persze senki nem vállalta, hogy visszamegy vele a hegyre a társakat keresgélni, hiszen szikrányi erejük sem volt, ráadásul, ha nem is mondták ki, egyszerűen féltették az életüket.
Ebben a tragikus helyzetben egyedül Bukrejev volt, aki kétségbeesve többször is visszament a hegyre, és miután nagy nehezen megtalálta a magatehetetlen társak egy csoportját, akit tudott levonszolt, letámogatott a hegyről. Még hajnalban is fáradhatatlanul kereste barátját, az expedíció vezetőjét, szinte eszementként, mit sem törődve élete kockáztatásával.
Hogy mi lett az expedíció vége, ki élte túl, és mind ezeket hogyan látta a világ, mit nyilatkoztak a túlélők, erről szól ez a szívszorító, de egyben lélekemelő olvasmány.
Bukrejev vallomása izgalmas, őszinte, és tanulságos is, örök időkre kötelező olvasmány a magas hegyekbe vágyóknak, és példaértékű hősköltemény azok számára, akik ebben a rohanó világban már nem hisznek az önzetlen emberek áldozatvállalásában.
A kötet végére egy epilógust is írt a szerző, egy másik Himalája mászásról, amikor a sors már az olvasó álltal megszeretett Bukrejev életét sem kimélte. Egy lavina őt is végleg elsodorta.
Mintha előre megérezte volna, korábbi tragédiák kapcsán éppen ő fogalmazta meg:
"A hegyeknek megvan hozzá a hatalmuk, hogy a birodalmukba szólítsanak bennünket. Hány meg hány barátunk maradt ott mindörökké, aki lobogó lelkével a magasságot áhitotta! Ne feledjük a hegymászókat, akik soha többé nem térnek vissza a hegyek csúcsairól."

2900 forint, 320 oldal, 145x210 mm

DANIEL GLATTAUER:

HETEDIK HULLÁM

Olyan ezt a könyvet olvasni, mint a Für Elise-t hallgatni. Közben semmire nem kell gondolni, csak átadni magunkat egy kellemes, bódult, örömteli érzésnek. Ha van könyv, amiről nem érdemes túl sokat beszélni, egyszerűen csak olvasni kell, és nem kell leszűrni belőle egetverő nagy bölcsességeket, tanulságokat, akkor a Gyógyír északi szélre folytatásaként megjelent Hetedik hullám az a könyv.
Emmi és Leo e-mail ismeretségéből egy civakodós, okoskodós, kíváncsiskodós barátság formálódott már az előző kötetben, ami egy hosszabb kihagyás után most újult erővel folytatódik, és érzelmileg erősödve egyre inkább, kimondatlanul is szerelemmé válik.
Nagyon szeretnék már látni a másikat, de rémesen félnek, hogy a képzeletükben megformált tökéletes partner képét romokba döntheti, ha a másik megjelenése mégsem olyan, mint amilyennek elképzelték.
Emmi férjnél, Leonak barátnője van, ez is csak bonyolítja a dolgot. Látszólag nem sok jót ígér ez a véget nem érő, ám gyakran tétova, sehová nem vezető levelezés, de valahogyan mindig újra megtalálják azt a közös hullámhosszt, ami nem engedi őket elszakadni egymástól. A belső értékek érezhetően egyre fontosabbak lesznek, és könyvünk szereplői annyira kötődnek már egymás virtuális lényéhez, hogy amikor végre találkoznak egy kávéházban, csak csodálkozó szemekkel imádják egymást.
Innentől már más dimenzióban élnek, minden szó, amit írnak, egy arcot, egy hangot, egy illatot is társít a szöveghez. Mint mondják, az e-mailekben az a szép, hogy amíg írja az ember, majd amíg a választ lesi, gondolatban az időt addig is a másikkal tölti. Ez nem egy rövid telefonhívás, ez maga az együttlét egy különös formája.
Humorosak, cinikusak, gúnyosak, máskor hűvösek, bölcsek, hallgatagok. Fölösleges lenne sorolni a szereplőkre illő jelzőket, mert számunkra az összkép, az érzelmek kisugárzása a lényeg. A bátortalan, őszinte szavakból kialakuló, mesterien megírt történet.
Ha ebben a mai "valóvilágos" életben akad még romantikus lélek, feltétlenül olvassa el ezt a könyvet, imádni fogja.
U.i.: Ha létezne Emmi, szeretném ismerni!

248 oldal, 2900 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 130x210 mm

JOE SIMPSON:

ZUHANÁS A CSÖNDBE
Tragédia a Siula Granden

A hegymászás nem a magyarok sportja, mégis él bennünk valami egészséges kíváncsiság, érdeklődés azok iránt, akik nem csak alulról nézegetik a hegyeket. Irigyeljük a végtelen szabadságot, a hegyekben eltöltött hónapokat, de rettegve gondolunk a gyakori balesetekre, tragédiákra.
A Zuhanás a csöndbe szerzője olyan ember, aki megismerte az érme mindkét oldalát, hiszen már fiatalon mesés hegyekben járt, ám a tapasztalatlanság, a túlzott kockáztatás, és a kiismerhetetlen természet olyan kegyetlen helyzetbe hozta, ahonnan már szó szerint csak a csoda segítségével kerülhetett ki élve.
Ennek a sokak számára figyelmeztető kalandnak a részleteit meséli el rendkívül szuggesztíven, az írói tehetséggel, gazdag szókinccsel megáldott szerző, elsősorban a saját - nem nyugvó - lelkivilágának a megnyugtatására.
Még 1985-ben történt, hogy két angol fiatalember, bízva az Alpokban szerzett rutinjában, Dél-Amerikába utazott, hogy Peruban megmásszon egy 6356 méter magas hegyet, a Siula Grandét.
Talán a fiatalság, talán a nem kellő tájékozottság motiválta őket abban, hogy csak ketten vágjanak neki egy még soha senki által meg nem mászott, hatalmas jégfal leküzdése árán elérhető csúcs meghódításának. Utólag már látszik, nem sok jót ígért az sem, hogy, amíg például a Himalájában egymást érik az expedíciók, ez amolyan világvége helynek számított, ahová senki nem jár. Itt nincsenek hegyi mentők, akkor még szuper telefonok sem voltak, így azzal nyilván tisztában voltak, hogy ha bármi is történne velük, senki másra, csak magukra számíthatnak.
Szerény felszereléssel, minimális élelemmel vágtak neki a hegynek, ami közelről, a maga valóságában már puszta látványnak is igen félelmetes volt. Nem voltak kitaposott, jól bevált útvonalak, a terep ismeretlensége minden lépésnél magában hordozta a veszélyt, de aki hegyet mászik, az nem ilyesmin töpreng, a megszállottaknak csak a cél lebeg a szemük előtt.
A könyv remekül érzékelteti a magashegyi mászás élményét, a fizikai terhelést, a szélsőséges körülményeket, sőt, még az ilyenkor csak tudat alatt kavargó, de elhessegetett gondolatokat is átélhetővé teszi.
A gondok, mint oly sokaknál, nekik is a visszaúton jelentkeztek. Ez általában egy másik útvonal, teljesen új terep, és amiről előzőleg, lentről mérlegelve, azt hitték, hogy a dolog könnyebbik része, bizony szörnyű helyzetbe hozta őket. A zord időjárás egy váratlan lábtöréssel párosult, amiről minden hegymászó tudja, hogy ilyen magasságból, segítség nélkül, a nehéz terepen képtelenség lejönni. Egy pillanat alatt mind a ketten látták, hogy borzalmas szituációba kerültek, a lábtörés a biztos halál jele, megzavarodva egymásra sem mertek nézni, nem hogy a helyzetet megbeszélni.
Élelem és víz híján az idő is szorította őket, gyorsan dönteni kellett. A könyv szerzőjét, törött térdével megpróbálta a társa kötéllel lejjebb engedni, majd ezt újra kezdte ismételgetni, és egész nap a felcsillanó siker reményében, szinte extázisban küzdöttek a méterekkel. Ez a fejetlen rohanás, amikor az akarat elnyomja a józan gondolkozást, egy pillanat alatt tragédiába torkollott, rossz irányba haladtak, elfogyott a kötél, Joe a törött lábával a levegőben lógva kapálózott. Tudta, hogy visszamászni képtelen, a társa pedig, amint kifárad, mielőtt vele zuhanna, kénytelen lesz elengedni a kötelet, és akkor mindennek vége.
Így is történt. A viharos, késő esti időben hiába kiabáltak, nem hallották egymást, fogalmuk sem volt a másikról, nem volt mit tenni. Reggel a társa látva a hatalmas szakadékot, ahová Joe zuhanhatott, tele bűntudattal, lebotorkált a hegyről. Napokig hevert a sátrában, fizikailag és lelkileg is tönkremenve. Bántotta a dolog, és arra még gondolni se mert, hogyan fogja majd Joe halálát otthon előadni a szülőknek, ismerősöknek, ki fog neki bármit is elhinni ebben az őrült helyzetben.
Nem árulok el mindent, de a könyvet az a fiú írta, aki törött lábával lezuhant a hasadékba, és aki moccanni sem tudott, akit a szomjúság, az éhség, a borzalmas hideg mellett az őrület határára kergetett a haláltól való félelem, de aki nem adta fel, és húsz kilót fogyva, szó szerint hason csúszva-mászva, ezerszer hasra esve, három és fél nap alatt mégis lejött a hegyről.
Lenyűgöző könyv, mind a két szereplő szemével elmesélve a történteket. Itt nem a hegymászás a lényeg, az csak a díszlet. Itt két ember lelki és fizikai tusája nyújt felejthetetlen élményt azoknak is, akik még a valóságban sosem láttak hegyet.
Nagyon izgalmas, érdemes elolvasni.

208 oldal+8 oldal fénykép, 2900 Ft., 160x235 mm, keményfedelű.

DANIEL GLATTAUER:

GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE

Nem lehet rossz az a könyv, amit harminc nyelvre lefordítanak! Különösen, ha kiderül, hogy az alapgondolat olyan hétköznapi, hogy bármelyikünkről szólhatna. Hogy akkor mégis mi a poén benne? Az, hogy ahányan olvassuk, lelki alkatunktól függően, annyiféleképpen éljük meg képzeletünkben ezt a romantikus történetet.
A regény rossz címre küldött e-mailekkel kezdődik, aminek következtében két ismeretlen ember, szinte észrevétlenül, levélváltásba kezd egymással. Pár szavas, semmitmondó levélkék ezek, ami legtöbbször kevés lenne a folytatáshoz, a mi két szereplőnk azonban nem csak hajlamos az efféle "szórakozásra", de hamarosa rádöbbennek arra is, hogy mind a kettőjük számára kezd érdekes, izgalmas lenni a másik.
Még szinte semmi fontosat nem tudnak egymásról, de hangulatuktól függően máris civódnak, okoskodnak, megbántódnak, hogy azután újra írjanak, és még kíváncsibbak legyenek az egyre vonzóbbnak képzelt ideálra. Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban szeretnék tudni, milyen lehet a másik, de nem mernek nyíltan szembenézni sem önmagukkal, sem egymással, mert félnek, hogy mi lesz, ha más a valóság, mint amit lelkük mélyén megálmodtak? Feltehetően egy világ omlana össze, vége lenne az el sem kezdődött, jó esetben, ki tudja, hová vezető barátságnak.
Természetesen egy nőről és egy férfiről van szó, és ha időnként mégoly meseszerűnek is tűnik kettejük képzeletbeli kapcsolata, számunkra egyre izgalmasabbá válik a történet.
Merjen-e találkozni a férfival egy kellemes családi kapcsolatban élő feleség, vagy már az otthon eltitkolt e-mailezés is bűn, már az is valahol a megcsalás kategória része volna? És ha mégis találkoznak, akkor hogyan tovább? Mi lesz, ha nem tetszik a másik, akkor csalódás, vége? És hogyan tovább, van-e jó megoldás, ha olyan jóképű a férfi, olyan vonzó a hölgy, hogy rabul ejtik egymást, és az egyre erősödő lelki kötődésből hirtelen egy nagy szerelem részesévé válnak?
Nem is sejtik, hogy örökös okoskodásuk, a személyes találkozás fokozódó vágya, már régen több, mint puszta barátság, ez már bimbózó szerelem egy sosem látott, eszményinek képzelt társsal.
Az író remekül vezeti az olvasót, akár nő, akár férfi, könnyen azonosul a szereplőkkel, és nincs mese, szembe kell nézni nekünk is a feltett kérdésekkel. Azokkal a kérdésekkel, amelyekre még nem adott választ az elmúlt sok ezer év, mert csak pár éve létezik a kapcsolattartásnak ez a különös formája, amelyik teljesen elszakad külsőnktől, kézírásunktól, az egyébként sokat eláruló hangunktól, és ha ügyelünk, még a bennünket körülvevő világtól is.
Olvassák el a könyvet, tetszeni fog, még akkor is, ha sohasem kaptak e-mailt.
Kedvcsinálónak, íme a két szereplő egy-egy rövid gondolata.
Emmi:
"Számomra a magával folytatott levelezés azt jelenti, hogy rövid időre szabadságolom magam a családomtól. Igen, egy kis szigetecske a mindennapi életemen kívül, egy parányi sziget, ahol szívesen vagyok kettesben magával, ha épp magának is kedve van hozzá."
Leo:
"Gazdagabb lett magától a lelki életem. Maga provokál, makacskodik, kigúnyol, folyton vitatkozik velem. Nagyon hálás vagyok az ugratásáért, a kedvességéért, az elevenségéért, sőt még az "otrombaságaiért" is."

238 oldal, 2900 Ft., keményfedelű, védőborítóval, 130x210 mm

ROSS KING:

MICHELANGELO ÉS A SIXTUS-KÁPOLNA
A híres freskó születése

A kanadai szerzőt, mi magyar olvasók, a Brunnelleschi kupolája című, érdekfeszítően megírt könyvéről ismerjük. Érdemes róla tudni, hogy eddig megjelent könyvei rendre díjakat nyertek, ami elsősorban aprólékos, mindenre kiterjedő kutatómunkájának köszönhető. Hitelesen, történelmi hűséggel meséli el a feldolgozott eseményeket, esetünkben azt a négy évet, amikor Michelangelo megfestette a reneszánsz kor máig csodált, hatalmas alkotását, a Sixtus-kápolna mennyezet freskóját.
A kötet végén található bibliográfia jól mutatja, hogy a témának könyvtárnyi az irodalma, ráadásul közismert, hogy a Vatikánban már ötszáz évvel ezelőtt is mindent írásba foglaltak, feljegyeztek, megőriztek, így nem kétséges, hogy a könyv minden hivatkozása a valóságon alapul. És akkor még nem is említettük Michelangelo feljegyzéseit, családi levelezését, amelyekből számtalan idézet színesíti a leírt időszak hangulatát.
1508-ban 33 éves volt Michelangelo. Ekkorra már elkészítette Firenzében a Dávid és Rómában a Pieta szobrát, hírneve szárnyalt, aminek következtében elhalmozták megrendelésekkel, így senkit sem lepett meg, hogy a művészetkedvelő II. Gyula pápa a saját grandiózus síremlékének elkészítésére is őt kérte fel.
A szerző, szinte oknyomozóként vizsgálja, hogy vajon mi lehetett az oka, hogy a síremléket félretéve, a pápaválasztások színhelyéül is szolgáló Sixtus-kápolna mennyezetének festését előbbre valónak érezte a pápa, és meglepetésre ezt a különleges szakértelmet igénylő munkát is a festészetben, kiváltképp a freskófestészetben járatlan Michelangelora bízta.
Michelangelo ettől egyáltalán nem volt elragadtatva, szeretett volna kibújni a feladat alól, de a nagyhatalmú pápa unszolására kénytelen volt nekifogni.
A könyv végigköveti az alkotás folyamatát, a szakmai nehézségek mellett belelátunk a művészt körülvevő világba, amitől mogorva, barátságtalan alkata révén igyekezett teljesen elzárkózni, és csak a rábízott feladatra koncentrálni. Ezeregyszáz négyzetméter freskó, minden tapasztalat nélkül, valóban olyan vállalkozás lehetett, ami magában hordozta a bukás lehetőségét is. Michelangelo azonban, mint azt hosszú élete során oly sokszor bebizonyította, bármihez fogott, elszántsága, kitartása, és egyedülálló tehetsége révén mindig, minden munkáját sikerre vitte.
A kötet, ha csak ezt a témát ecsetelné, akkor is különlegesen érdekes, információ gazdag lenne, ám szerencsénkre ugyan ebben az időben a reneszánsz több neves művésze is a Vatikánban dolgozott, közülük egy másik nagy géniuszról, Santi Raffaelloról is bőven olvashatunk Ross King könyvében.
Michelangelo nehezen kezelhető ember volt, aki a hozzá hasonlóan türelmetlen és ingerült Gyula pápával számtalanszor összeütközésbe került, de például a tőle jellemében egészen más, elegáns küllemű, finom modorú Raffaelloval sem tudott szót érteni. Saját törvényei szerint élő, magányos ember volt.
Négy év elteltével, mire elkészült a 343 emberi alakkal díszített mennyezet festésével, fizikailag és lelkileg is teljesen belefáradt a hatalmas munkába, ám az állványzat lebontása utáni látvány mindenért kárpótolta.
"Amikor a freskót leleplezték - írja Vasari - a világ minden tájáról egybesereglettek az emberek, a képek látványa elnémított és elragadtatott mindenkit."
Tegyük hozzá, az elmúlt ötszáz évben ez a dicsfény semmit sem halványult.
Akit érdekel a művészet, a történelem, és kíváncsi hogyan élt az a művész, akinek minden sikerült, aki utánozhatatlan a festészetben, szobrászatban és az építészetben, és aki ennek ellenére szegényesen, boldogtalan magányban élte le hosszú életét, annak rengeteg érdekes információval szolgál Ross King ismeretterjesztő munkája.

426 oldal, 3500 Ft., füles kartonált, 130x200 mm

DAVE EGGERS:

AZ ELVESZETT FIÚ
Valentino Achak Deng regényes önéletrajza

Igazi tananyag ez a könyv! Megvan az irodalmi értéke, a történelmi háttere, megvilágítja az etnikai problémákat, a világgazdaság káros oldalait, az emberi gyarlóságot, és azt az elpusztíthatatlan, velünk született hitet, amit reménynek nevezünk.
Szudán. Nem sokat mond ez nekünk. Hatalmas ország Egyiptom és Kenya között, Etiópia mellett. Ez utóbbiról már felrémlenek azok a szívszorító képek, amikor az anya kezében lévő, csont sovány, koromfekete gyereket szinte ellepik a legyek. Más fotókon minden férfi, sőt már a serdülő fiúk is kalasnyikovval hadonásznak, mindenkinek fegyvere van. Ép ésszel fel nem lehet fogni, honnan a fegyver, ahol egy falat kenyérre sem futja, és vajon miért harcolnak, ha a győztes semmit sem vehet el a nincstelen vesztesektől.
Ebbe a siralmas világba született könyvünk hőse, akinek visszaemlékezéseiből írta a szerző Az elveszett fiú című regényét.
Szudán déli részén, a civilizáció minden hatásától elzárva élt az alig hatéves Achak, amikor falujukra is rátörtek a senkit nem kímélő fegyveresek. Nem volt idő mérlegelni, szüleitől, testvéreitől elszakadva, ösztönösen menekülnie kellett. Étlen - szomjan bujkálva, majd csapatokba verődve, egyre távolabb kerültek otthonról. A hamarosan sok száz fős gyereksereg teljesen legyengülve, éjszakánként végkimerülésig gyalogolva bandukolt a bozótos, félsivatagos vidéken. Nappal helikopterről vadászták őket, éjjel a vadállatoktól féltek, a pocsolyák vizét itták, és bekövetkezett, ami ilyenkor lenni szokott, a gyengék tucat számra dőltek ki a sorból. Temetni sem volt idő, ha mégis, akkor tíz körömmel, puszta kézzel kapartak gödröt az elvesztett barátoknak.
Hosszú vándorlás után jutottak el Etiópiába, ahol békét, nyugalmat, biztonságot reméltek.
Tizenhatezer gyerek, akik közül soknak már nem hogy inge, de még gatyája sem volt, teljesen meztelen érkeztek a leendő táborba. Reménykedtek, hogy hamarosan hazatérhetnek, és senki nem hitte volna, hogy éppen ellenkezőleg, az idő múltával egyre távolabb kell menekülniük. Etiópiából Kenyába.
Pusztultak a gyengék, lelkileg nyomorodtak az élők. Szerencsés volt, aki eljutott Kenya kietlen, száraz csücskébe, Kakumába, ahol a felnőttekkel együtt nyolcvanezren zsúfolódtak össze egy táborba.
Megjelentek az ENSZ segélyszervezetei, itt már oktatást is szerveztek, naponta egyszer enni is kaptak, és az évek múltával érezhetően egyre elviselhetőbbé vált az élet. Valójában rabok voltak, hiszen a tábort elhagyni nem lehetett.
Achak, mint szorgalmas, tanulni vágyó gyerek, itt cseperedett fel. Vele született adottságánál fogva, remekül értett az emberek nyelvén, és felnőve a tábor ifjúsági vezetője lett.
Ő, aki gyerekkorában azt sem tudta, hogy más ország is létezik a világon, lassan megértette, hogy mi történik Szudánban. Az északon élő, mohamedán arabok már nem egyszerűen vallási, vagy etnikai okokból irtották a keresztény fekete bőrű lakosságot, hanem a gazdag olajkincset, magát a földet, a szavannát akarták.
Ahogy az ilyen helyzetekben lenni szokott, az üldözöttek ellenálltak, forradalmi csapatok szerveződtek, akik már a serdülő fiúknak is fegyvert adtak. Ám hiába a nemes cél, emberileg, erkölcsileg nem sokban különböznek a kormány katonáitól, brutalitásukban az emberi élet teljesen értéktelenné vált.
Tizenhárom év táborélet után, amikor még mindig semmit nem tudott elveszett családjáról, hatalmas lehetőség csillant meg Achak előtt. A tábor fiatal fiúi közül négyezren kivándorolhattak az Egyesült Államokba. Ő is jelentkezett, és bár felnőtt barátai maradásra intették, hitt a rá váró csodában, az igazi szabadságban.
Az író lebilincselő stílusban meséli el a hatalmas kontrasztot az USA és Szudán között, érzékelteti a megkapaszkodás nehéz pillanatait, az ismétlődő megszégyenüléseket, a hétköznapi csetlés - botlásokat, a tehetetlenséget, mind azt, amit az áhított új világ magával hozott.
Achak 2001-ben érkezett Amerikába, az ott eltöltött öt év tapasztalata ösztönözte arra, hogy addigi - balszerencsésnek vélt - életét tanulságként a világ elé tárja.
Talán Ő sem remélte, de könyvének írójában olyan szerzőtársra talált, aki átérezte lelke minden rezdülését, és egy nagyszerű könyvet írt az elveszett fiúról.
Egy olyan könyvet, amelyik szerte a világban talán a legtöbbet teheti Szudánért, Afrikáért, és az Ashakhoz hasonló sorsú elveszett fiúkért.
Gondolatébresztő, nagy hatású könyv, mély nyomot hagy az olvasó érzelmeiben.

680 oldal, 3900 Ft., 140x215 mm, keményfedelű, védőborítóval
Internetes ára:3315 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

ROSS KING:

BRUNELLESCHI KUPOLÁJA
A firenzei dóm építésének története

A ma embere már semmin sem csodálkozik. Hozzászoktunk a száz emeletes üvegpaloták látványához, a tibeti vasúthoz, a sivatag homokján épült városokhoz. Talán ez lehet az oka, hogy én magam is, miközben felfelé bandukolva a firenzei dóm 463 lépcsőjén, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy vajon ki lehetett az, aki megálmodta, pláne aki fel is építette a dóm kupoláját?
Amikor végre elfogytak a lépcsők a kupola kettős fala között, és száz méter magasból elém tárult Firenze, csak ámultam a városon, ahol hajdan a Mediciek éltek, ahol Michelangelo, Leonardo, Dante vagy éppen Giotto koptatták az utca kövét.
Lent, a dómban sétálva, hála a remekül eltalált arányoknak, nem is érzi az ember a hatalmas méreteket. A több mint negyven méter átmérőjű kupola óriási freskóját a művészettörténetben gyakran emlegetett Giorgio Vasari festette, de vajon ki, és hogyan építette magát a kupolát? Hogyan sikerült száz méter magasra felcipelni azt az irdatlan mennyiségű, darabonként is több mázsás követ?
Erre ad választ a szerző, korabeli rajzokkal gazdagon illusztrált könyvében.
1296-ban fogtak hozzá, és jó százötven évig építették Firenze háromszínű márvánnyal burkolt dómját, a Santa Maria del Fioret. A város gazdagsága, formálódó szépsége teret engedett az igényes fantáziának, ahogyan ma mondanánk, mertek nagyot álmodni.
Peregtek az évek, múltak az évtizedek, de 1355-ben még csak a kopasz falak meredeztek, és majd csak 1367-ben jött el a pillanat, amikor a város vezetőinek el kellett dönteni, hogy formailag milyen kupola ékesítse az épületet. Egy ekkora építkezésen azonban - gondoljunk csak a szükséges kőanyag bányászására, szállítására - lassan haladtak a dolgok, így nem csoda, hogy végül csak 1418-ban döntötték el, hogy kire bízzák az akkoriban még igen kockázatosnak látszó feladatot.
Nem kis meglepetésre, arra a Filippo Brunnelleschire esett a választás, aki eredetileg ötvös és órakészítő mester volt, és bizony még semmit nem épített életében. Firenzében nőtt fel, de később - már mesteremberként - Rómába ment, ahol hosszú éveken át az ókor csodáit, a hajdani pompás épületek maradványait, építészeti megoldásait tanulmányozta. Hogy ez mennyire volt tudatos készülődés, vagy csak egyszerűen az életben nincsenek véletlenek, ma már nem tudni, de tény, hogy maga a kupolaépítés titokzatossága, technikai nehézsége, a probléma megoldása a mániája lett.
A pályázatot - 41 évesen - azzal a merész ötlettel nyerte el, hogy tervei szerint mindenféle állványzat nélkül fogja az építkezést megoldani. Ez ma is meghökkentően hangzana, akkor meg kifejezetten a nehezen hihető ígéretek közé tartozhatott, mégis megkapta a lehetőséget.
A könyv erről a grandiózus vállalkozásról szól, lépésről-lépésre követve a stációkat, bemutatva, hogy Filippo Brunelleschi, ez a magányos, mogorva, de elismerten zseniális elme hogyan küzdött meg az újabb és újabb felmerülő kihívásokkal, tizenöt éven át kézben tartva a munka minden fázisát.
Számtalan találmánya született, mivel a gyakran nyolc mázsás kövek tucatjait kellett minden nap, egyre magasabbra, az akkor még nem létező toronydaruk nélkül, a kőművesek keze alá felvinni. Ötletes, korát messze megelőző megoldásokkal tervezett gépei évtizedeken át hibátlanul működtek, oly annyira, hogy a későbbiekben a város másik géniusza, Leonardo da Vinci is rajzolgatta a jól bevált, általa is megcsodált módszereket.
A kupola ma is tökéletes, az örökkévalóságnak épült. A dómban eltemetett zseniális mestert az utókornak már nem szükséges méltatni. Valamikor ugyanis járt a helyszínen egy bizonyos Michelangelo, aki Rómában éppen a Szent Péter bazilika építését vezette, és miután hosszasan tanulmányozta a kupola építészeti megoldásait, azt mondta, hogy ennél különbet ő sem tudna építeni.
A könyv az érdekes alaptörténet mellett egy nagy utazás a középkorba, a már akkor is varázslatos, máig csodált nagy művészek által lakott Firenzébe.

228 oldal, 2500 Ft., 135x200 mm, keményfedelű
Internetes ára: 2125 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

SLAVOMIR RAWICZ:

A HOSSZÚ MENET
Szökés a Gulagról

Különleges mítosz lengi körül a könyvet, sokan kétségbe vonják valóságtartalmát, hihetetlenkedve elemezgetik az emberi teljesítőképesség, a kitartás, az akaraterő, a szabadság iránti vágy legyőzhetetlen erejét, ám ennek - higgyék el - csak egyetlen oka van, az, hogy izgalmas, eseménydús, nagyon jó könyvről van szó.
Rawicz hadnagy három hét frontszolgálat után, huszonöt évesen, orosz fogságba esik. Anyja orosz, így nem csoda, hogy lengyel tiszt létére tökéletesen beszél oroszul, ami már önmagában is elég vád ahhoz, hogy vallatói kémet lássanak benne.
A nem éppen jó híréről ismert moszkvai Lubjanka börtönben 25 év kényszermunkára ítélik, és sok ezer társával együtt a távoli Szibériába viszik. Vonattal jutnak el Irkutszkba, majd onnan két hónap gyaloglással Szibéria lakatlan, világtól elzárt, a sarkkör közelében kialakított táborába.
Huszonöt évesen nincs reménytelenebb, mint még huszonöt év rabság a világ végén, így már néhány hónap múlva - hat társával - megszöknek, és nekivágnak dél felé, az ismeretlennek, bízva fizikai erejükben, és talán a csodában, mert azt az első perctől kezdve érzik, hogy hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy több ezer km-t gyalogoljanak a szinte lakatlan szibériai erdőkön át.
A tavaszi indulásból adódóan az időjárás egyre enyhébb, elviselhetőbb lett, de az éhség és a napi ötven km-es gyaloglás próbára tette akaraterejüket. Tartották egymásban a lelket, közösséggé kovácsolódtak, és ahogy haladtak dél felé, a remény halvány sugara is kezdett egyre erősebben látszani.
Elhaladtak a Bajkál-tó mellett, majd, már Mongóliában, a természet egy egészen más jellegű kihívásával találták szembe magukat, a száraz, forró Góbi-sivataggal. Gyakorlatilag fogalmuk sem volt, hogy merre mennek, vajon mi, és milyen messze van előttük, csak a nap járásából következtetett déli irány volt az egyetlen támpont, amihez tartották magukat.
A könyvet olvasva elcsodálkozunk, hogy időnként milyen szerencséjük volt, de az élet - sokan vallják - produkál ilyen helyzeteket.
Átvágtak Mongólián, és eldöntötték, hogy Tibeten keresztül, az angol fennhatóságú Indiába mennek. Sejtéseik voltak, de térkép híján csak találomra vánszorogtak dél felé, kopottan, szakadtan, csont soványan, ősemberre emlékeztető szakállal, torzonborz hajjal. Hihetetlen megpróbáltatásokat átélve, végül négyen, közel egy évig tartó, több mint ötezer km-es vándorlás után valóban eljutottak Indiába, ahol egy calcuttai kórházban erősödtek meg, váltak újra emberré.
A történet lebilincselően izgalmas olvasmány, az olvasó akaratlanul is beleéli magát a szereplők bőrébe, és a nehéz pillanatokban helyettük is próbál mérlegelni, döntést hozni.
A szerző, Slavomir Rawicz, valós személy, aki a háború után Angliában telepedett le, és csaknem ötven évvel könyvének megírása (1955) után, 2004-ben hunyt el. Ezt az egyetlen könyvet írta, ám ennek sikerét jól mutatja, hogy huszonöt nyelvre fordították le.
Sokan próbáltak utána járni, hogy dokumentumokkal igazolható-e mind az, amit a könyvben olvashatunk. Rawicz halála után, még a nagy hírű BBC is foglalkozott a témával, és aki tud angolul, annak érdemes elolvasni az interneten elérhető kételkedő cikküket, és az olvasók hozzászólását. Utóbbiak, szinte kivétel nélkül hisznek a történetben, számos példát idézve olyanokról, akik a háborús években több ezer km gyaloglás árán jutottak haza Oroszországból.
itt olvasható: http://news.bbc.co.uk/1/hi/magazine/6098218.stm

Akár így, akár úgy történt, a könyv önmagáért beszél. Nagyon jó.

272 oldal, 2500 Ft., 130x200mm
Internetes ára:2125 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

MICHAEL PALIN:

HEMINGWAY NYOMÁBAN

Akár a televízióból, akár itt, a Park Kiadónál korábban megjelent köteteiből ismerjük Michael Palint, már kialakult bennünk egy kép róla, tudjuk, hogy álomszerű, számunkra elérhetetlen nagy utazásokról számol be a maga könnyed, laza, korántsem a "mindent meg akarok mutatni" stílusában.
Bármelyik útjára elkísértem volna korábban is, hiszen pazar útvonalakon járták be a világot, de új könyvének a címe, a Hemingway nyomában, egy kicsit más élményt ígér, fizikai és egyben szellemi utazásra is hívja az olvasót.
Régen volt, de jól emlékszem első Hemingway élményeimre, amikor egy-egy könyve után, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon hogyan élhetett, merre járhatott élete során ez a különös ember, aki önkéntes volt az első világháborúban, aki tudósított a nem éppen békés spanyol polgárháborúból, aki szerette a nőket, az italozást, a bikaviadalokat, és minden olyan dolgot, amivel megmutathatta magát a világnak. És közben írt néhány felejthetetlenül szép, azóta rendre megfilmesített regényt.
Legutóbb, néhány hete említettem útitársaimnak, a Piave völgyében járva, hogy valahol ezen a vidéken sérült meg Hemingway katona korában, ami jól érzékelteti, hogy annyi év után is milyen élénken él bennem felejthetetlen figurája.
És most itt ez a szép, fotókkal tele könyv, amelyben végigkísérhetjük az író életét, gyerekkorától haláláig, bejárva, és a képeken megcsodálva a helyszíneket, megismerve egykori barátait, szerelmeit, apropóként felidézve híres regényeit, novelláit.
Amerikában jött a világra, 1899-ben. Ifjúsága Chicagóban és környékén telt, de a kalandvágy feltehetően vele születhetett, mert még 18 éves sem volt, amikor önkéntesnek jelentkezett. Nem sokkal később hosszú évekre Párizsba költözött, fiatalon sikeres, mai szóval sztár lett. Végigjárva kedvenc helyeit Párizsban, láthatjuk, hogy akkoriban igencsak vonzotta a zajos élet, a kocsmák, szórakozóhelyek mámoros világa.
Európában Franciaország mellett Olaszország, és a bikaviadalok hazája, Spanyolország volt a kedvence. Pamplóna - ahol Palin társaságában mi is a nyomában járunk - a bikafuttatások városa több is volt számára, mint puszta időtöltés. Gyakran járt ide, és írásaiban, elsősorban Fiesta című regényében örök dicsőséget, világhírt, és máig gyarapodó turista áradatot szerzett a városnak.
Az olasz, spanyol városok után Afrikába, Kenyába megyünk, a Kilimandzsáró környékére, kicsit megismerni az ott élő embereket, a hajdan gazdag, ma már egyre gyérülő, de még mindig mesés állatvilágot. Hemingway maga is szenvedélyes vadász volt, nem győzött betelni Afrikával, legszebb trófeái végig kísérték életét.
Másik megunhatatlan passziója a tengeri halászat volt, ami nagyban közrejátszott abban, hogy második hazájának Kubát választotta, ahol közel húsz évig élt, mondhatni egyszerű halászok, hétköznapi emberek társaságában. A legtöbb időt - Palinnal - mi is itt töltjük el. Kubában minden róla szól. Az évek ugyan múlnak, de ahol valaha megfordult, ott féltve őrzik emlékét. Üzlet ez, persze, tudjuk jól, de azért mégis csak érződik, hogy Kuba nagyon is büszke rá. Az öreg halász és a tenger olyan védjegye lett az országnak, mint a szivar, a rum, vagy a tánc és a zene.
Bárhová utazunk is Hemingway nyomában, minden helyszín nyújt utazási és irodalmi élményeket is, igényesen szórakoztatva a témában jártas olvasót, és kedvet teremtve azoknak, akik, bár nevét jól ismerik, még csak ezután, talán éppen ettől a könyvtől lelkesülten, olvassák majd el első regényét a valaha élt legférfiasabb írónak.

Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a Nobel-díjas, egykor mindenki által csodált, és olvasott nagyszerű író könyveivel. Szerencsére csak a kirakatokból tűnt el, a legnagyobb online könyvesboltban, ha nem is minden, de négy kötete ma is kapható.

A Hemingway nyomában képekkel gazdagon illusztrált, tartalmas, kellemes olvasmány. Ajánlom mindenkinek.

208 oldal + 64 oldal színes kép, 3900 Ft., 155x235 mm, keményfedelű
Internetes ára: 3315 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

SIMON SINGH:

KÓDKÖNYV
A rejtjelezés és a rejtjelfejtés története

Laikusként az embernek nem sok fogalma van a titkosírásról, a kódok megfejtéséről, arra meg végképp nem is gondol, hogy napjainkban is a legkiválóbb elmék foglalkoznak a témával, és már évtizedekkel előre gondolkoznak például a jövő emberének személyes adatvédelméről.
A titkosírás persze izgalmas dolog, diákként sokan kacérkodnak egyszerű kis változataival, de azt hiszem komolyan csak a filmekben, regényekben találkozunk vele, ott is inkább csak misztikus dologként, mivel a részletekbe, a megoldásokba nem engednek bepillantani. Ennek nemcsak az idő, vagy a terjedelem, sokkal inkább a kellő szakértelem hiánya lehet az oka.
És ebben a helyzetben jött Simon Singh, a téma iránt érdeklődő fizikus, aki miután végigrágta a rejtjelezés több ezer éves múltjának történetét, úgy érezte, hogy élményeit - minél érthetőbb formában - meg kell osztania másokkal is.
Szerencsénkre a kötet szerzője nemcsak a fizikának, de a szavaknak is mestere, így valóban egy végtelenül izgalmas könyvet írt, olyan magyarázatokkal szemléltetve ennek a különleges, titkos tudománynak a legemlékezetesebb alkotásait, hogy az érdeklődő alkatú olvasók maguk is kedvet kapjanak, próbára tegyék képességeiket.
A titkosírás története nagyon régen, az írás megjelenésével kezdődött, hiszen az uralkodóknak, hadvezéreknek igencsak fontos volt, hogy a címzetten kívül más ne tudja elolvasni a gyakran népek sorsát eldöntő üzeneteket.
Később, a középkorban már mindennapossá vált, mondhatni virágzott a titkos üzenetek küldözgetése, és ennél fogva egyre bonyolultabb kódolási módokon törték a fejüket, de biztos módszer akkoriban még nemigen akadt.
Remek példákat ismertet a szerző, mindenféle mechanikus szerkezetekről, de a tudomány igazi fénykora az első világháborúban kezdődik és a második világháborúban bontakozik ki. Ekkor már az elektromosság vívmányait kombinálták a mechanikus megoldásokkal, és külön szellemi háborút vívtak a kódok készítői a kódfejtőkkel.
A németek feltörhetetlennek hitt csodagépe, az Enigma által küldött kódolt üzenetek megfejtésén csak Londonban hétezer különlegesen képzett, elsősorban matematikus és nyelvész dolgozott éveken át - titokban tartott nagy sikerrel.
Külön érdekessége a kötetnek az a rész, amikor - kikapcsolódásként - bepillantunk a régészet világába és megismerjük az egyiptomi hieroglifák megfejtésének, majd a Kréta szigetén kiásott nagymennyiségű (az iraklioni múzeumban látható), rovásíráshoz hasonló jelekből álló, agyagtáblák szövegének megfejtését. Ez utóbbi a Lineáris B -nek elnevezett írás, amiről sokáig fogalma sem volt a világnak, hogy milyen nyelven írták, és hogy a jelek vajon milyen hangokat jelölhetnek, mégis akadt aki megtalálta a kulcsot hozzá.
"Örömünkre" megnyugtat a szerző, hogy sok más mellett egy korábbi krétai írás, vagy pl. a hajdan Itália területén élt etruszkok írása még megfejtetlen, azaz a jövő nemzedékének is maradt munka, nekik is bőven van még kihívás.
A kriptográfusok (kódírók/fejtők) többnyire különleges, nagy tudású, kreatív gondolkozású emberek, nem csoda, hogy a szerző külön teret szentel a bemutatásuknak, ráadásul egyéniségük ismertetése mellett a fotóikat is mellékeli, hogy érezzük, közöttünk élő lényekről van szó, még akkor is, ha ők gyakran egész életüket egy-egy izgalmas rejtvény megfejtésére áldozták.
A befejező rész már a jövő számítógépes kódolásainak titkaival foglalkozik, igazi csemege, különösen a számítógépes programozók számára.
Szokásomtól eltérően, most szándékosan nem meséltem részleteket a könyv fejezeteiből, mert lelőttem volna a poénokat, de mindenkinek ajánlom az elolvasását, mert igencsak izgalmas, és szokatlanul megmozgatja a fantáziánkat.
A könyv végén a szerző feladatokat is közread, ki-ki próbára teheti képességeit. Ráadásul közzéteszi azt a három, csak számokkal teleírt oldalt is, amelyik száz éve lázban tartja Amerikát, mert a kódolt üzenet húsz millió dollár értékű arany elrejtésének helyét mesélné el, ha valaki végre rájönne a megoldás kulcsára.
Régen olvastam ilyen jól sikerült, élvezetes stílusban megírt tudományos ismeretterjesztő művet.


400 oldal, 2900 Ft., 135x215 mm, papírfedelű
Internetes ára: 2465 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

RÉVAI GÁBOR:

BESZÉLGETÉSEK NEM CSAK GYEREKEKRŐL
Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással

Két pszichológussal beszélget a szerző, külön-külön, de ugyanazokról, a mindkettőjükhöz közelálló dolgokról.
Jól ismert személyiségek, akiknek a véleményére kíváncsiak vagyunk, ráadásul az ügyes szerkesztési mód különösen érdekessé is teszi mondandójukat, hiszen két alapvetően más egyéniségről van szó, és amint szavaikból kiderül, vannak olyan - számukra szakmai - kérdések, amelyekről, alkatukból, szemléletmódjukból adódóan egészen más a véleményük.
Nem vitatkoznak, hiszen fogalmuk sincs, hogy a másik mit mesélt ugyanabban a témában, ennél fogva teljesen hitelesek, mondandójuk nem ütközik a másik által felvázolt korlátokba.
A kötet három témakört érint, az első és a harmadik kimondottan a saját életük egy-egy szakaszában átélt eseményekről faggatózik, bár korántsem egyéni, hanem nagyon is közérdekű kérdésekre keresi a választ.
Részben gyermekkoruk keserves, háborús évekre eső emlékei jönnek elő, részben a már érett fejjel átélt, 1989-es rendszerváltással kapcsolatos, személyes sodródásokról, pályamódosításokról beszélnek.
A könyv legizgalmasabb része a "szülők és gyerekek" fejezet, amelyikben - hála a remek kérdéseknek - igazán őszintén kibontakoznak a szakemberek, és lebilincselően érdekes gondolatokat fejtenek ki, legyen szó az abortuszról vagy a gyerekek televízió nézéséről, sőt az internetezés hasznos de odafigyelést, szülői korlátozást igénylő szokásáról.
Fantasztikus gondolatok röpködnek az iskola, az osztályzás, a gyermeki szabadság, az írás-olvasás, vagy például a családi könyvtár témáiban, és úgy általában az oktatással, gyermekneveléssel kapcsolatos, helyesnek vélt szülői magatartás kérdésében.
Ha kíváncsiak arra, hogy a tapasztalt gyermekpszichológus szerint mi a helyes gondolkozásmód olyan fontos kérdésekben, hogy hány gyereket vállaljon egy család, vagy mi a véleménye a negyven év körüli nők szüléséről, esetleg tudni szeretné, hogy a három-négy éves gyerek esetében mit eredményezhet az egész napos tévénézés, akkor feltétlen ajánlom a könyv olvasását, mert sok hasznos, hétköznapi kérdésben ad megnyugtató eligazítást.
A kötet nemcsak fiatal szülőknek, de minden gondolkodó embernek érdekes, szórakoztató olvasmány, egyúttal ritka lehetőség arra, hogy mérlegre tegyük saját, talán soha meg nem fogalmazott véleményünket az elismert szakemberek álláspontjával szemben.
Biztos vagyok abban, hogy a kötet hátsó borítóján olvasható idézet felkelti majd mások érdeklődését is a kötet iránt:
"Az iskola abnormális hely, ami abból is látszik, hogy az kérdez, aki tud, és annak kell válaszolnia, aki nem tud." - Vekerdy Tamás


224 oldal, 140x200mm, 2500 Ft. füles kartonált
Internetes ára: 2125 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

JAMIE OLIVÉR:

JAMIE KONYHÁJA

Ez már a hatodik, magyarul is megjelent, Jamie kötet.
Fiatal, lendületes egyénisége sokak kedvencévé tette, ami a televíziós szerepléseinek, a látványos, praktikusan megírt könyveinek, és nem utolsósorban az általa készített remek ételek receptjeinek köszönhető.
Sokfelé járt a világban, és érthetően, elsősorban a konyhájáról híres országokban próbált minél több hasznos ismeretet szerezni, amivel aztán saját kreativitását még inkább előtérbe helyezve, egyre egyénibb művésze lett a konyha világának.
Ebben az új kötetében, szakítva a korábbi szerkesztési elvekkel, egy kicsit az alapokig megyünk vissza, és Jamie segítségével, tanácsaival, megpróbáljuk mi, olvasók is magunkévá tenni a főzés tudományának azt a részét, ami aztán minket is sikerélményhez vezet.
Kicsit kézen fogva, ahol kell magyarázva, de érthetően leírva kapunk jobbnál jobb recepteket, mégpedig nem beszorítva egy-egy ország játékszabályai közé, hanem csapongva a jó ötletek között.
Így aztán a roston sült steaktől a sült csokoládépudingig számtalan csábító ételt ismerhetünk meg, az elkészítés titkaival együtt.
Szerencsére olyan ételeket ajánl a kötet, amihez itthon is bátran hozzáláthatunk, nem igényelnek beszerezhetetlen alapanyagokat. Az ázsiai tésztasaláta, a narancslében puhított fehér hal, a libanoni citromos csirke vagy a sütőben sült pácolt vesepecsenye mesés tormás burgonyatortával már nevében is izgalmas, és akkor még a banános-tejkaramellás pitét nem is említettük.
Könyvében kitér, és fényképes magyarázattal segíti elsajátítani a tésztakészítés, a csirkedarabolás, vagy például a szárnyaskötözés fogásait, sőt a kezdőknek még a kés használat trükkjeit - mint az aprítás vagy a szeletelés - is megmutatja.
Süthetünk serpenyőben, grillezhetünk, vagy akár parázson is sülhet a hús, mindenre hasznos tanácsokat, és kipróbált, bevált recepteket találunk a kötetben, sőt, hogy teljes legyen a kínálat, még az otthoni kenyérsütéshez is ad néhány jól bevált ötletet.
A könyv sok örömöt szerezhet a konyha kedvelőinek, különösen, ha van bennük némi bátorság, hogy az eddig is használt alapanyagokat új elképzelésekkel társítva, meglepjék családjukat egy-két sosem látott, de biztos sikerrel kecsegtető finomsággal.


336 oldal. Ára 5900-Ft. Mérete: 190x250 mm, keményfedelű, védőborítóval
Internetes ára: 5015 Ft. (A Park Kiadó weblapján)

MICHAEL PALIN:

HIMALÁJA
- veszélyes övezet sorozat -

Jól ismerjük Palin televíziós sorozatait, és a legutóbb, éppen a Park Kiadónál megjelent, nagyon érdekes Szahara kötetét, mégis izgalommal vegyes kíváncsisággal vettem kézbe új könyvét. Vajon tud-e újat, érdekeset mondani a világ ama távoli vidékéről, amelyikről már oly sokan meséltek, írtak könyvet, mégis, még mindig az elképzelhetetlen misztikumot jelenti legtöbbünk számára.
A 64 oldal színes képmelléklet, amit Palin állandó utazótársa, a profi fotós, Basil Pao készített, tökéletes kiegészítője az olvasnivalónak, mondhatni már önmagában megéri a könyv árát. Hangulatteremtő tájképek, és elképzelhetetlen emberi arcok a világ egyik legeldugottabb, legnehezebben megközelíthető vidékéről.
De, hát hol is járt ez a tapasztalt kis csapat a BBC megbízásából?
Végigjárták a Himalája legérdekesebb, emberek által lakott területeit, kezdve Pakisztánnal, majd folytatva India, Kína, Tibet, Nepál, Bhután és Banglades egy-egy különleges tájával.
Bizony, a belső borítón elhelyezett térkép aranyat ér, mert egyébként szinte követhetetlenné válna az utazók kalandozása ezen a hatalmas területen.
Lahore, Peshavar, Katmandu vagy Lhásza ugyan ismerősen cseng az utazás kedvelőinek, de ki hallott már Licsiangról vagy Kazirangáról? És hová is esik a térképen a Karakorum, az Anapurna vagy az Everest - hegymászóknak fenntartott - alaptábora?
A természet, még így elmesélve is, ezer arcát mutatja. Hatalmas hegyek, lezúduló szent folyókkal, mint a Gangesz vagy a Bramaputra, a tengerszint feletti magassággal változó növényvilág, vagy a gazdag állatvilág, a majmoktól az elefántig, mind azt igazolja, hogy ez a több ezer kilométer hosszan elnyúló terület valóban a csodák világa.
És lám, ebben a környezetben is talán a legérdekesebb maga az itt élő ember, aki dacolva a sokfelé kietlen, terméketlen tájjal, vagy a zord hideggel, alig tudja fenntartani magát, mégis szigorúan őrzi a saját hagyományait, vallását, hitét. Muzulmánok Pakisztánban, hinduk Indiában, buddhisták Tibetben. Ég és föld a szomszédos országban élő emberek szokása, életkörülménye, kilátása.
Sok ismeretet, érdekes tudnivalót oszt meg velünk a szerző, akinek őszinte szavairól csak elismeréssel szólhatunk. Nagy szerencsénkre nem tudós, semminek sem specialistája, nem hegymászó vagy vallási zarándok, így az olvasókhoz hasonlóan, minden említésre méltó dolog érdekli. Felkészültsége, olvasottsága szerénységbe burkolózik, így észre sem vesszük, mennyi új ismeretet tár elénk az események taglalása közben.
Olvasmányos, közvetlen hangnemben írt könyv, minden korosztály számára nagyon szórakoztató.


332 oldal + 64 oldal színes kép, 160x235mm, 3900 Ft., keményfedelű


HENRIK EBERLE - MATTHIAS UHL:

A HITLER - DOSSZIÉ

Könyvek százait írták már Hitlerről és a világháború borzalmairól, gyakran írói képzelettel színezve, máskor pusztán a tényekre hivatkozva, dokumentumregényként, adatok halmazát zúdítva az olvasóra.
Most, hatvan évvel a háború után, amikor már látszólag kifúlt a téma, a szovjet levéltárakból előkerült egy páratlan kordokumentum, amelyet két német szerző adott közre, az általuk írt kiegészítésekkel, magyarázatokkal, lábjegyzetekkel, életrajzi lexikonnal kiegészítve.
Hogy vázoljam, miről is szól a titkos, Sztálin számára mindössze egy példányban készült anyag, vissza kell mennünk az időben.
Hitler 1945. április 30.-án, amikor a szovjet csapatok már lőtték a környéket, berlini bunkerében öngyilkos lett. Pár nappal később a titkosszolgálatok megtalálták elégett maradványait, amit vizsgálgattak, azonosítattak, majd jelentést írtak róla, de Sztálinban még sokáig bujkált a kétség, nem igazán hitt az öngyilkos történetben.
Közben nagy erőkkel folyt a hadifoglyok ellenőrzése, és hamarosan találtak is két olyan német tisztet, akikről kiderült, hogy hosszú évekig Hitler kiszolgálói, legközvetlenebb munkatársai voltak. Beosztásuknál fogva minden tárgyaláson, eseményen jelen voltak, mindent láttak, hallottak, mindenkit személyesen ismertek, gyakorlatilag minden információ csak rajtuk keresztül juthatott el Hitlerhez.
Moszkvába vitték őket, ahol egymástól elkülönítve, a legapróbb részletekbe menően, eleinte csak az utolsó napok eseményeiről, majd szép lassan 1933-ig visszamenően mindenről be kellett számolniuk.
Egy év múlva, 1946-ban még Berlinbe is elvitték őket, és a helyszínem próbálták az eseményeket rekonstruálni, de az orosz titkosszolgálatok egymás közötti rivalizálása miatt a kérdéseket mégsem tudták megnyugtatóan lezárni.
Ez után elcsendesült a téma, ám 1948-ban a szovjet felső vezetés úgy érezte, hogy a Hitler személye iránt továbbra is érdeklődő Sztálin elvtárs kedvéért össze kellene állítani egy személyes anyagot a Führerről.
Újra elővették a már jól ismert két tisztet, és kiemelve őket a börtönből, egy Moszkva környéki házban, hónapokig szóban és írásban faggatták, - "kezdetben csak Hitler utolsó napjairól és nem mellékesen a magánéletéről, később katonai és politikai döntéseiről is", - majd az így kapott óriási anyagot, két tanult, művelt orosz tiszt egy jól olvasható anyaggá gyúrta, formálta.
A kötetnyi írat részletesen beszámol a nap minden percéről, Hitler és a nők, elsősorban Éva Braun kapcsolatáról, az étkezésektől az orvosi kezelésekig, egészen a külföldi államfőkről elejtett megjegyzésekig, vagy pl. a háború vége felé a legismertebb német tábornokok leváltásának történetéig.
Elsősorban az emberről kapunk képet, alaposan kielemezve viselkedését, a számára sikeres időszakokban, majd az egyre reménytelenebbé váló utolsó hónapokban.
A források teljesen hitelesek, hiszen ez a két ember annyira közel élt Hitlerhez, annyira mindenről tudott, hogy még a napi szemcseppet is egyikőjük cseppentette a szemébe.
A kötet közreadói, a dossziéban olvasható minden adatot ellenőriztek, és lábjegyzetekben korrigáltak, kiegészítettek a mai kutatási eredményeknek megfelelően, bár mint látni fogják, gyakorlatilag csak egy - kétnapos eltérések fordultak elő, egyébként a foglyok szinte mindenre kiválóan emlékeztek.
Az, hogy Hitler magánéletéről ilyen részletesen olvashatunk, azzal magyarázható, hogy "Sztálin fáradhatatlanul gyűjtötte ellenfelei személyes adatait, és a kihallgatók ezért akarták bemutatni Hitlert, az embert is..." Ez a törekvésük szerencsére egybeesik a mai olvasók elvárásaival, kíváncsiságával is, hiszen így egészen új megvilágításban láthatjuk az egyébként ismert események főszereplőit.
A könyv érthetően elsősorban a német-szovjet háborút részletezi, de sok mindent olvashatunk a nyugati frontról, az angolokról, franciákról, olaszokról, sőt, érintőlegesen Horthyról és a románokról is. Olyan - belső bizalmas körben elhangzott - véleményeket, amelyekről hivatalosan sehol sem jegyeztek fel semmit.
Az anyag rendezésekor (1949-ben) a szovjet szerkesztők sok fontos témát kerültek, vagy egyenesen kihagytak. Ilyen, pl. a koncentrációs táborok, vagy a háború előtti német-szovjet szerződések kérdése, amiről hallgatnak, de, hogy miért, azt itt - a kíváncsiság fenntartása érdekében - szándékosan nem árulom el.
A kötet végén egy 120 oldalas életrajzi részt találunk, amelyben lexikonszerűen bemutatnak minden, a kötetben megemlített személyt, mégpedig nem csak 1945-ig, hanem élete végéig (már, ha túlélte a háborút, fogságot, börtönt...) Különösen érdekes látni, hogy kinek mi lett a sorsa, hogyan ítélték meg háborús tetteiket. (Göring, Goebbels, Himmler, Hess, Bormann, Rommel és még sokan mások szóba kerülnek a kötetben, de az olvasó még az olyan látszólag jelentéktelen személyekre is kíváncsi, mint pl. a név szerint sokat emlegetett, utolsó napig Hitler mellett maradó titkárnők esete.)
Nem szokványos életrajzi regény, hanem egy nagyon érdekes, a szakemberek szerint is rendkívül hiteles munka. Nem törnek pálcát senki felett, nem sugallnak ideológiát, és mivel Sztálinnak készült, nem nézik naivnak az "olvasót" sem.
Bármennyit olvastak, tanultak is eddig ebben a témában, szerintem nem fogják megbánni, ha a Dossziéval kiegészítik ismereteiket.

590 oldal + 32 oldal eredeti fénykép, + két színes térkép, 150x220 mm,
5500 Ft, keményfedelű, védőborítóval.

TÖRÖK ANDRÁS:

BUDAPEST
A critical guide

Minél többet utazunk, annál gyakrabban lesznek külföldi barátaink, majd vendégeink. Ilyenkor általában magunk leszünk az idegenvezetők, programszervezők, ami, a vendégtől függően, nem is mindig egyszerű dolog.
Ilyen és hasonló helyzetekre ajánlunk egy csodálatos mentőövet.
Török András régi szerelmese, ismerője Budapestnek. Most megjelent útikönyve már a sokadik, átdolgozott, friss adatokkal feltöltött kiadás. Az általunk megismert angol nyelvű példány mellett német és francia nyelven is kapható ez a sajátos, egyéni szerkesztésének köszönhetően a megszokottól eltérő útikönyv. A szerző szerint amolyan fából vaskarika, amivel arra utal, hogy a létező útikönyvformák legjavát próbálta összehozni egy ideális kötetbe.
Bevezetőként negyven oldal fontos tudnivalót találunk, közöttük sok jól ismert, de nélkülözhetetlen téma, mint a taxi, busz, posta, a szállodák, stb., majd olyan csemegék egész sorát, mint mondjuk a Liszt Ferenc Zeneakadémia, vagy pl. az idegen nyelvű könyvesbolt.
Amikor arról tájékoztat, hogy - szerinte - hol lelhetünk legkönnyebben barátokra a nap tizenkét időszakában, akkor már a kukacoskodók is belátják, hogy nem akármilyen útikönyvet csiszolgatott, finomított a szerző ennyi éven át.
A látnivalók bemutatása nem városrészenként, hanem sétákra bontva történik. Valódi idegenvezetőként kalauzol keresztül a városon, az általa legideálisabbnak tartott öt útvonalra felfűzve a legszebb látnivalókat.
Az útikönyvekben megszokott fényképeket ne keressük a kötetben, helyette rengeteg térképet találunk, amelyeken a látnivalók háromdimenziós formában kiemelkednek a környezetükből. Nem csak szemléletes, de segítségükkel nagyon könnyen azonosítható is a célpont. Használatuk igen praktikusnak látszik.
Az ismertetők minden érdemlegesről beszámolnak, legyen szó akár a Nemzeti Bankról, akár az újdonságnak számító Terror Háza Múzeumról. A kötet nyelvezete pedig könnyed, nem merül el fölöslegesen történelmünk mélységeibe, és nem terhel megjegyezhetetlen adatok sokaságával.
Séta közben, ha elfáradunk, időnként jelzi, hogy kávészünet, azaz előttünk egy kellemes pihenési lehetőség, nézzünk be ebbe vagy abba a kávéházba.
Az útvonal ajánlatok után, egy terjedelmes fejezetben, az élvezetek kerülnek előtérbe. Remek éttermek, táncos, zenés szórakozóhelyek, cigányzene, borszaküzletek, művészeti galériák, múzeumok, táncházak, és még ezernyi érdekes hely, kinek - kinek az érdeklődése szerint.
Az útikönyvet, akár a turista, akár a vendéglátó szemével nézem is, nagyon jónak látom, hiszen tele van olyan ötletekkel, programjavaslatokkal, amire egyébként nem is gondolna az ember. Érdemes felhívni rá a figyelmet, vagy meglepni vele ismerőseinket.


288 oldal, Ára 3500-Ft. Mérete:115x200 mm, füles kartonált

MICHAEL PALIN:

SZAHARA
Veszélyes övezet sorozat

Meggyőződésem, hogy Palint, a szerzőt, nem kell bemutatnom. Több sorozatát is láthattuk a tv-ben, amint keresztbe-hosszába beutazza a világot, többnyire - az átlag ember számára - utánozhatatlan útvonalakon.
Egyik ilyen utazásának élményeit követhetjük nyomon ebben a képekkel szokatlanul gazdagon illusztrált kötetben, Gibraltárból indulva, Marokkón, Mauritánián, Szenegálon, Malin, Nigeren, Algérián, Líbián, Tunézián, majd újra Algérián át Gibraltárig.
Utazásainak sajátossága, hogy lehetőleg a helyi közlekedési eszközöket veszi igénybe, azaz vonattal, hajóval, autóval, vagy éppen tevekaravánnal igyekszik a következő célpontot elérni.
A kötet belső borítóján egy remek térkép segítségével mi is nyomon követhetjük a Föld méretéhez, és Palin korábbi utazásaihoz viszonyítva talán nem is olyan nagynak tűnő, de a körülményeket ismerve igencsak embert próbáló utazását.
A szerző egy világot járt, sokat látott, tapasztalt ember, akinek a véleménye, akár lehangoló, akár lelkendező, közel járhat az igazsághoz, hiszen van mihez viszonyítania. Már a marokkói élményei is alig mérhetők az átlag turista kalandjaihoz, de a Maliban, Nigerben megtett szakaszok valóban az álmok közé tartoznak, még a sokat utazók számára is.
Talán ez az oka, hogy Timbuktu városának elérése még a szerzőre is nagy hatással volt, különösen, hogy ez a vidék a terep adottságai és a helyi lakosok nem éppen baráti, az idegenekkel szemben kimondottan ellenséges viselkedése miatt évszázadokon át a felfedezőknek egy olyan célpontja volt, amit ha időnként el is értek, élve nemigen kerültek haza.
Szerencsére ma már errefelé is más a világ, így az utazás igazi erőpróbája, és egyúttal a legnagyobb élmény, a Szahara. A sivatag páratlanul szép látvány, ami a valóságban ma is csak tevékkel, a terepet, a kutak helyét jól ismerő bennszülöttek vezetésével győzhető le.
Észak felől már épültek utak, bele-bele kóstolva a homok világába, de csak a kősivatagok vidékén, és ott is gyakran elvész előlünk a homokviharok idején. Dél felől, a végtelen homok világában, ahol vándorol, hullámzik a táj, értelme sem lenne az utak építésének. Ezért olyan veszélyes és máig olyan páratlanul nagy kaland átvágni a Szaharán.
Marrakes, Dakar, Timbuktu, Algir, sorolhatnám a legendásan szép helyeket, amelyeket, az élményeket olvasva, a kötetben megismerhetünk. A lényeg azonban az összkép, ami az utazás végére kialakul bennünk. Egy kellemes, kulturált ember osztja meg velünk tapasztalatait, nyitja meg előttünk a Szahara mesés világát, egy kicsit másként, mint amikor az utazásról szóló filmet néztük. Ott "csak" egy aláfestő zene volt a szöveg, míg könyvében a szavai vezetik képzeletünket. Ezért szeretjük Verne Gyula óta az utazásokról szóló könyveket, mert így mi is alkotó részeseivé válunk a történetnek. Olvasás közben magunk is elképzeljük a sóval megrakott tevekaraván látványát a távoli homokdombon felbukkanva.
Nagyon szép könyv, egy profi módon megszervezett utazás élményeivel, ahol a látványos fényképeket Palin régi útitársa, a szakma kiválósága, Basil Pao készítette.

318 oldal + 64 oldal színes képmelléklet, Ára 3900-Ft. Mérete:160x235 mm, keményfedelű

JAMIE OLIVER:

OLASZ KAJÁK

Időnként kicsit kétkedve figyeli az ember a televízió sztárjait, bujkál bennünk a kisördög, hogy valóban olyan jól tudnak-e bánni a fakanállal, mint azt a látvány sugallja?
Hasonló kíváncsisággal kezdtem el olvasgatni az Angliában rendkívül népszerű Jamie által írt, küllemében csodaszép, látványos fotókkal teli könyvét.
Magam nem vagyok egy nagy szakács, de a terepet, Olaszországot meglehetősen jól ismerem, számtalan utazásom során minden csücskét bejártam, és ahogy az lenni szokott, ha csak fogyasztóként is, de megismerkedtem az ország legismertebb ételeivel is. Láttam a piacok - számunkra - hihetetlen zöldség választékát, soha ki nem hagytam volna a halpiacok élményét, és ha módomban állt megízleltem az olasz konyha finomságait is.
Természetesen csak részleteiben, alkalomszerűen, de ennek a könyvnek is - úgy érzem - hasonló szerepe lehet az életünkben.
Látni fogjuk, hogy az olasz konyhában is minden az alapoknál dől el. Vannak kihagyhatatlan elemek, mint pl. az olíva olaj, amivel már a legegyszerübb fokhagymás pirítós is magasztos élménnyé válik. Pláne, ha - Jamie is ad nagyon jó tippeket - még sajttal, szósszal, vagy paradicsommal, stb, is kiegészítjük.
Azután lássuk a pizzákat. Ezernyi változata van, de mint a könyvben is olvashatjuk, a lényege - mint oly sok olasz ételnek - a tészta. A frissen, kemencében sütött pizzák élménye nekünk magyaroknak határtalan, mert alig hasonlít a honi példányokhoz, pláne az előre gyártott, mirelit tésztából otthon összeeszkábált pizzákhoz.
Hála a sok szép fényképnek, csodás ételeket láthatunk a kötetben, de csupa olyasmit, ami nemcsak a legelegánsabb helyeken, hanem bármelyik kis dél-olasz városka piactér közeli éttermében is kipróbálható.
Talán azt is mondhatnám, hogy Róma helyett inkább Nápoly, vagy az attól délre eső területek olcsó kis éttermeiben kapjuk az igazi élményt. Ott láthatjuk saját szemünkkel, hogy mennyire természetes dolog, hogy egy-egy család, hat-nyolc fő, beül egy vacsorára, és számunkra szokatlanul sokfogásos ételválasztékot rendel.
A könyv természetesen nem csak az olasz ízeket, de a vidéki olasz életformát is remekül tükrözi a szebbnél szebb fotók jóvoltából. A hagyományokat szigorúan őrző, vidéki hangulat - a képek tanusága szerint - láthatóan megérintette Jamie Olivert is, egyrészt jellegzetes ételeivel, másrészt az emberek természetes közvetlenségével.
Hogyan készítik a finom, naponta friss olasz tésztát? Hogyan ízesítik a húsokat, halakat? Milyen szószokat, zöldségféléket használnak, hogyan főzik, mennyi ideig sütik?
Mindenre választ kaphatnak a könyvet olvasgatva, mert a kötetben leírtak valóban gyakorlatiasak, könnyen utánozhatónak tünnek.
És ha már - legalábbis gondolatban - mindent végig ettek a tengeri herkentyűkig, próbálják ki a látványos, de egyszerűen elkészíthető süteményeiket is. Remek, elsősorban egyszerűen elkészíthető ötleteket találnak a kötetben.
Jamie Oliver könyve igazi ajándék kötet, a közelgő Karácsony egyik kellemes, látványos meglepetése lehet.

320 oldal, Ára 5500-Ft. Mérete:190x250 mm, keményfedelű, védőborítóval

BARBARA ÉS ALLAN PEASE:

TESTBESZÉD ENCIKLOPÉDIA

Azt hiszem, ahányan vagyunk, annyiféleképpen gesztikulálunk. Az egyes egyénekre oly annyira jellemző kifejezésmód érdekes módon egy mindenki által használt közös nyelvet alkot, amit testbeszédnek hívunk.
A kötet szerzői elsősorban a kereskedők, menedzserek, üzletkötők, vagy az állásinterjúra készülők nélkülözhetetlen kézikönyveként címkézik könyvüket, de a fejezeteket olvasgatva, az ábrákat nézegetve, egy azon messze túl mutató, mindenkinek bátran ajánlható ismeretanyagról van szó.
Meggyőződésem, hogy aki alkalmazottakat foglalkoztat, vagy hivatalnok, esetleg pedagógus, hogy a politikusokat már ne is említsem, igencsak hasznát veheti (vehetné!) az összegyűjtött és ábrákkal bemutatott anyagnak.
A kötetből az illemmel, viselkedéssel kapcsolatban sok hasznos dolgot megtudhatunk, akár önmagunkat is kritikusabban értékelhetjük, ha ismerjük egy-egy mozdulat jelentését, esetleg annak kiváltó okát. Hivatalos, de magánéletében is sikeresebb, kedveltebb lehet, aki törekszik hibáinak, fölösleges, rossz hatást kiváltó mozdulatainak elhagyására, korrigálására.
Ez persze nem könnyű, és talán kevesen is veszik a fáradságot önmaguk értékelésére. Annál inkább felfigyelünk mások feszengő, erőszakos, csábító vagy álszent mozdulataira, arcjátékára, pillantásaira. És - ha másért nem is - azért mindenképpen érdemes a könyvet olvasgatni, megismerni a szakemberek véleményét, hogy a hétköznapi életünkben ne értsük félre mások tudatos vagy önkéntelen jelzéseit.
A kötet szerzői egy-egy jellegzetes mozdulat vagy arckifejezés illusztrálására igyekeztek többnyire mindenki által jól ismert személyek gesztusait példaként bemutatni. Így került a kötetbe többek között Hilary és Bill Clinton, Bush, Károly herceg, Diana hercegnő vagy Merilyn Monroe, ami már önmagában is sok érdekes következtetésre ad lehetőséget az olvasónak.
A kötet az érdeklődő, önmagukkal szemben is igényes embereknek, és a már említett foglalkozásokat űzőknek feltétlenül ajánlható, de a szerzők szerint azoknak is "akinek jó a szemük, de mégsem látnak".

360 oldal, Ára 3900-Ft. Mérete:155x235 mm, keményfedelű

Bölöni, Xántus, Haraszty, Rosti, Leindl, Teleki, Almásy, Kőrösi, Vámbéry...:

AMERIKÁTÓL ÓCEÁNIÁIG
XIX. századi magyar utazók

A Veszélyes övezet sorozat legújabb kötete kuriózumnak számít, hiszen nem egy fantasztikus utazás történetét meséli el, hanem egy egész korszak leghíresebb magyar utazóival ismertet meg.
Hogy miért éppen a XIX. század nagy egyéniségeit válogatta a szerkesztő? Ez az időszak szinte ontotta a kalandos kedvű magyar utazókat, felfedezőket, kutatókat, annak ellenére, hogy akkoriban nekivágni az ismeretlennek hatalmas egészségügyi kockázatot jelentett, és a testi épségük, sőt az életük is gyakran a szerencse függvénye volt.
Kalandozásaik értékét - az utókor számára - az emeli igazán, hogy átélt, akkor még meseszerűnek tűnő élményeiket papírra is vetették, hogy hírt adhassanak a civilizált világnak, akár akadémiai szinten, akár a nagyközönségnek szánva, a távoli földrészek gazdag növény és állatvilágáról, nem is beszélve az évezredekkel elmaradt körülmények között élő bennszülött népek szokásairól, eszközeiről, erkölcsi normáiról.
Szenvedélyes emberek voltak, nyelveket tanultak, hogy a bennszülöttekkel kommunikálni tudjanak, képezték magukat, hogy precízen elvégezhessék gyűjtő munkájukat, legyen szó akár lepkékről, bogarakról, madarakról, vagy az ott élők hétköznapi eszközeiről.
A kötetben szereplők közül Xantus János, Teleki Sámuel, Almásy László, Vámbéry Ármin, Kőrösi Csoma Sándor vagy Baktay Ervin neve bizonyára minden olvasónak ismerősen cseng. Rajtuk kívül, a többiek személyében is nagyszerű utazókat ismerhetünk meg, akik mind maradandót alkottak, gyűjteményeik igazi értékekkel gyarapították a Nemzeti Múzeum kincseit, vagy akadémiai szintű írásaik váltak meghatározó tudományos értékké.
Ahogy az lenni szokott, ahány ember, annyiféle alkat, annyiféle kaland. Művelt, nagy tudású emberek voltak, akik nem csak átéltek dolgokat, de mint Bíró Lajos írását olvasva magunk is láthatjuk, nagyon jól érezték felelősségüket is. Tudatában voltak annak, hogy az általuk a világ távoli csücskébe betoppant civilizáció előbb-utóbb alapjaiban forgatja fel egy-egy elzártan élő népcsoport hétköznapi életét, ami azután akár a végső kipusztulásukhoz is vezethet.
Nagyszerű könyv, amelyben az eredeti írásokat a szerkesztő egy rövid, tartalmas életrajzzal is kiegészítette, aminek a segítségével térben és időben is könnyen eltudjuk helyezni az eseményeket.
Elolvasása sokat jelenthet az álmodozó fiataloknak és a büszke, nemzeti öntudattal megáldott felnőtteknek is. A kötet végén található forrásjegyzék jól mutatja milyen hatalmas anyagból történt a válogatás, és persze azt is, hogy mi mindent lenne érdemes újra kiadni a felnövekvő generációk tájékoztatása érdekében.

538 oldal. Ára 3900-Ft. Mérete: 155x235 mm, keményfedelű

PAUL THEROUX:

AFRIKA, FEKETE CSILLAG
Kairótól Fokvárosig

A Park Kiadó - a Két év Kínában sikere után - megint előrukkolt egy sikergyanús kötettel. Az utazásnak ebben a klasszikus kategóriájában, amikor minden luxus, kísérő tv stábok, helyi idegenvezetők, hűtőszekrénnyel felszerelt terepjárók nélkül, egy szál magában nekivág valaki a világnak, manapság már alig jelenik meg valami újdonság.
Paul - a szerző - utazási stílusában, közvetlen hangnemében nagyon emlékeztet egykori nagy utazónkra, Balázs Dénesre. Művelt, sokat látott, érett korban lévő férfi, aki otthon, Amerikában jómódban éli életét, de utazni a legpuritánabb, legfárasztóbb módon szeret.
Fiatal éveiben Afrikában élt, talán ez csábította erre a nem éppen hétköznapi kalandra, hogy Kairóból dél felé haladva végigjárja Afrikát a déli csücskéig, Fokvárosig. Egy ilyen utazás tele van bizonytalan dolgokkal, hiszen ennyi ország esetén már az sem biztos, hogy a szükséges vízumok összejönnek, így időbeosztásnak, útvonaltervezésnek, szállásfoglalásnak a világon semmi értelme sem volna.
Egy táskát visz magával, és a mindennél többet érő nyelvismereteit, közvetlen, de tartózkodó modorát, és a reményt, hogy megússza baj nélkül az utat.
Könyvében - hála írói képességének - szemünk előtt peregnek az események, az úgy-ahogy még számunkra is ismerős Egyiptom után Szudán, Etiópia, Kenya, Uganda, Malawi, Mozambik, Zimbabwe, és Dél-Afrika mesés tájait, egyszerű, hol barátságos, hol ellenséges lakóit ismerhetjük meg, csupa olyan embert, aki spontán útitársa volt, vagy misszionáriusként élt a világ végén, esetleg beosztásánál fogva kiskirálynak tünő hivatalnokként fitogtatta hatalmát.
Nem a szokványos, turista csalogató helyek felkeresésére vágyott, az igazi Afrikát kereste, ami legtöbbször az iszonyatos szegénységet, de a páratlan természeti csodát jelenti. Magunk is átéljük kalandjait, látjuk az országonként, tájanként változó emberi arcokat, ahogy megállt az idő, semmi sem változott a volt gyarmatokon, pénzért pusztítják az állatokat, és nem ritkán, akár egy pár cipőért is kirabolják az arra tévedőket.
Nagyon olvasmányos, remekül, minden írói túlzás nélkül megírt könyv, nem lehet letenni, tele van igazi élményekkel. Olvasása mindenkinek mást jelent majd, hiszen lesz, aki magára ismer bizonyos helyzetekben, mások talán ámulnak elszántságán, kockázatvállalásán, és lesznek - nem kevesen - akikben megpezsdül valami, amit úgy hívnak, hogy kalandvágy.
Remek olvasmány, ami nem csak szórakoztat, de rengeteg történelmi háttér ismeretet is ad, miközben felfrissíti, kiegészíti - bizonyára sokunknak - hiányos földrajzi ismereteit is.

500 oldal. Ára 3900-Ft. Mérete: 160x230 mm, kartonált
tovább tovább

Park Könyvkiadó Kft.
1024 Budapest, Keleti K. u 29
Tel: 346-0560, Fax: 346-0561
Igazgató: Rochlitz András
E-mail:vevoszolgalat@parkkiado.hu
URL: www.parkkiado.hu





Az oldalt a www.utazaswebring.hu szerkeszti